Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai ... - MEK

Időszámításunk kezdete - i. sz. II. század (az ún. közép szarmata időszak)
Az i. sz. I. században a Volga-Don vidék sztyeppéin gyökeres változások következtek be (9.
kép). Ezt az új régészeti anyagot - amelynek egyik legfőbb jellegzetessége az ún. szarmata
polichróm állatstílus (10-11. kép), a tamgák, az állatfüles bronzüstök, a diadémok - közép
szarmata néven (régebben használt megjelöléssel: szuszli kultúra) ismerjük. Erőteljes középázsiai
kapcsolatokat mutat. Az utóbbi időben az orosz kutatás összefüggésbe hozta ennek az új
lelethorizontnak a kialakulását az alán vándorlással. 71 Korábban K. F. Szmirnovot követve
sokan úgy gondolták, hogy ez a közép szarmata leletanyag a korábbi időszak kultúrájából idegen
hatás nélkül, szervesen fejlődött ki. Az alánok pedig ugyancsak helyben, az aorsz
törzsszövetségből váltak volna ki. Ma már egyre kevésbé tartható ez az elképzelés. A leletek és
a rítus gyökeres változását és közép-ázsiai kapcsolatait
jól összhangba hozhatjuk az írott forrásokban
is feltűnő alánok vándorlásával.
Az előző fejezet elején idéztük Strabónt, aki négy
törzset - az asiosokat, a pasianosokat, a
tokharosokat és a sakaraulosokat - nevezi meg a
Baktriát megszálló nomádok között. A kínai források
négy megfelelő törzsneve a vu-szun, kang-kü,
jen-cai és jüe-csi. Az Urai-Volga vidékéről bevándorló
aorszokat köztük sejtettük. Közülük a jüecsiket
a tokhárokkal azonosította a kutatás.
Vizsgálódásaink köréből ezzel ki is zárhatjuk őket,
hiszen nyelvészeti megfontolások miatt nem
hozhatók kapcsolatba az aorszokkal és/vagy
alánokkal. 72 A ma leginkább elfogadhatónak tűnő
elképzelés szerint a jen-cai-ra kell leginkább odafigyelnünk,
akik alighanem Strabón asiosaival
hozhatók kapcsolatba. 73 A késői Han dinasztia
9. kép. I. sz. I. századi rekonstruált férfi és női vise- évkönyvei (25-220 közt) - a most tárgyalt időszaki
a Porogiban talált síregyüttesek alapján kunkra vonatkozó egyik legfontosabb kínai forrás -
(SZIMONYENKO-LOBAJ 1991. 28-29. rajz) arról számolnak be, hogy „Jen-cai birtokai átneveztettek
A-lan-ja-ra; amelyik Kang-kü-i befolyás
alatt állt. ... A nép szokásai és viselete hasonló a kang-kü-iekhez." 74 Nem zárhatjuk ki azonban,
hogy a többi szaka eredetű - és két évszázada idevándorolt szarmatákkal (az aorszokkal - lásd
feljebb) összeolvadt - csoport is szerepet játszott a nyugati vándorlásban (12. kép).
Az i. sz. I. század elejétől számolnunk kell alán jelenléttel a Fekete-tenger északi partvidékén.
Nem zárhatjuk ki, hogy már ők is részt vettek a szirákok és aorszok mellett a fent említett, az
Armenia trónjáért a rómaiak és a parthusok közt folyó harcokban (lásd feljebb). Európai
feltűnésük a Kaukázus vidékéhez kapcsolódik. Hamarosan átvették a hatalmat - talán a
Mithridates-féle háborúban egymás ellen harcoló aorszok és szirákok nevető harmadikjaként?
- a Kubány vidékén (vagy legalábbis annak egy részén). Innen indulhattak arra a hadjáratra,
amelynek kapcsán először felbukkan az alán név az auctoroknál.
Az alánok európai feltűnésének első hiteles, évhez köthető említése Josephus Flaviustól
származik, 75 aki értesült médiai és armeniai betörésükről: 76 „Talán már fentebb említettem,
hogy az alán nép a Tanais-folyó és a Maiótis-tó közt lakó skytha törzs. Ez a nép ebben az
18