Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai ... - MEK

szarmatáknak a kapcsolattartást az al-dunai roxolánokkal. 47 A különös „engedély" jól mutatja,
hogy az al-dunai korridor már létezett, funkcionált a háború kitörése előtt is, hisz különben
aligha jutott volna bárkinek eszébe, hogy így pacifikálja a mozgolódókat. Mint láttuk, Decebal
hódítása előtti létezése kimutatható. Az a tény, hogy kialakításának igénye ismét felmerült, arra
utal, hogy a hagyománya elevenen élt a szarmaták körében.
A Duna völgyén át új jövevények nyomultak a Kárpát-medencébe. Leletanyaguk az utóbbi
időben mindinkább körvonalazhatóvá vált. Az elsőként Párducz Mihály által elkülönített
szarmata csatos kör - legalábbis egy része - kitűnő párhuzamokkal rendelkezik a Maeotisvidéki
leletanyagban. Elsősorban a lószerszámokat, a körárkos rítust, a halmokat, az É-Di
tájolást, az ún. „mágikus
kardcsüngőket" stb. kell itt
említenünk. 48 Az ún.
Hévizgyörk-Vizesdpuszta
csoport hordozói elsősorban
az alföldi Sarmatia
északi határvonalán telepedtek
meg, a jövendőbeli
Csörsz-árok (lásd később)
mentén. Lovasalakulataik
nagy, nehéz kétélű kardokkal,
lándzsákkal voltak
felszerelve. Hasonló fegyverzete
lehetett annak a
8000 lovasnak, akiket a
175. évi békekötés alkalmával
a szarmaták Marcus
császárnak szolgáltattak ki,
s akik jelentős hányadát
Britanniába telepítették. 49
(Utóbbiak, ha nem is valamennyien,
de többségükben
catafractariusok lehettek,
vagyis pikkelypáncélos
lovasok. Jogos feltété- 2. kép. Ptolemaios "Nona Europe tabula"-jának részlete a jazig területtel
lezések szerint ők lettek
Artúr király kerekasztal lovagjainak elődei, s komoly szerepet játszottak az európai lovagi
kultúra kialakításában. 50
Az új szarmata (ekkoriban már joggal feltételezhetően alán vagy az alán törzsszövetséghez
tartozó (lásd a keleti történetről írt fejezetet) csoport bevándorlása ismét - akárcsak a dák
háborúk idején - terjeszkedéssel járt együtt az Alföldön. A Felső-Tiszavidéken hiányoznak a
szarmatákhoz köthető régészeti leletek a nagy háború előtti időszakból. A II. század végén
megszállták ezt a - nagyjából Ártánd-Derecske vonalától északra fekvő - területet is, s szembe
találkoztak az észak-északkelet felől velük szemben nyomuló vandálokkal (a Przeworsk
kultúra hordozóival), 51 akik egyébként a háború idején Dacia északi határán a legfőbb ellenségek
közé tartoztak. Hasonló terjeszkedés figyelhető meg Dacia keleti peremén a Körösök
vidéken éppen úgy, mint a Bánátban. 52 41