A Színikritikusok Díja 2000/2001 - Színház.net

NYÁRI ELÔADÁSOK
Az elgyötört, kétszeresen is vesztes Királyfit körülveszi a koboldok kara, hogy segítsen
neki a Királykisasszony közelébe jutni. A koboldok hátán állva próbál a lány ablakához
jutni, de hiába, késôbb a díványt használja létraként, de ez a vállalkozás is reménytelen.
A Tündér végül megszánja, és segítségével a díványra roskadó Királyfi lába közül egy szinte
meztelen alak bújik elô: megszületik a Fabáb. Meglehetôsen drasztikus megoldás szó
szerint venni a mûvész és a mû viszonyában általában képletesen használt fogalmat:
„születés", de ez a fordulat legalább maximálisan helyettesíti a szokásos külsô jegyek (haj,
palást, korona stb.) átörökítését. Ez a bábu ilyen módon tényleg szinte hús a húsából, vér
a vérébôl, nem egyszerûen egy selymes hajtinccsel felruházott próbababa. Balázs Béla így
ír a báburól: „…a mûvész alkotása, melynek ô mindenét odaadja, míg kész a mû, ragyogóan
és tökéletesen, de a mûvész kifosztva és szegényen marad…" Az eleddig érzéketlennek
mutatkozó Királylány lerohan a várból a bábu láttán, a Fabáb és a lány játékosan erotikus
kettôsét megbabonázva figyeli minden szereplô, a dühöngô Királyfit a Tündér rántja vissza.
De a férfi kínjában szinte „kirohanna a világból", vagyis színpadi történésre lefordítva: lerohan
a színpadról, be a nézôk közé. A Tündér hozza vissza a játékba, a színpadra, ahol
összesereglenek a természet erôi, az erdô és a patak megszemélyesítôi, a kalapos gépemberkék
és az áttetszô ruhás lények. A Tündér, aki kénye-kedve szerint cserélgeti személyiségét
és nemét, hatalma és nôies oldalának szépsége teljében bûvöli a Királyfit, majd mivel
ezzel nem ér el semmit, másik, férfias oldalát mutatja, mérgesen levágja palástját,
parókáját, és lecsupaszítva, fekete ruhában, kopaszon áll elé. Meg kell hagyni, a Tündér
korántsem a Királylány és a Királyfi összeboronálása érdekében konspirál, számára a férfi
a fontos, akit saját varázslatos birodalmába hív. A mit sem értô Királyfinak mindent
odaad: saját parókájával, palástjával, csodás átváltozásait lehetôvé tevô attribútumaival
koronázza tündérkirállyá, mesés csillagport szór rá, míg ô maga ott marad csupaszon. Ez
a kép csavarosan utal vissza a Királyfi-Fabáb viszony hagyományos értelmezésére, melyben
a Királyfi mindenét odaadva teremti meg hasonmását, „palástjával, koronájával,
aranyhajával" ékesíti fel a Fabábot; ebben az elôadásban a Tündér válik meg díszeitôl.
Mindenesetre a Királyfi dacosan hányja le magáról a Tündér kincseit, nem kell neki ez
a furcsa ajándék, nem akar a tündérvilág részese lenni. A Fabáb és a Királylány – immár
korántsem idillikus – kettôse bukkan fel újra, a kitikkadt, fáradt bábu szégyenszemre a
Királyfi köpenye alá bújik a vehemens Királylány elôl. A Tündér újra próbálkozik, vörösbort
visz a Királyfinak, koccintani akar vele, de hiába, a Királyfit csak a Királylány érdekli.
A Tündér most a lány ellen fordítja varázserejét, jelt ad, az aktatáskások ellepik a színt,
a kétségbeesett lány körül összezár a kör. A lány – nyilván ismét a „maszkok levétele" jegyében
– végül megmossa arcát az oldalt csordogáló kis vízesésben, és ekkor már boldogan
távozhat kedvesével fölfelé, a kis erkélyéhez vezetô csigalépcsôn. Ott édeskés ölelkezésbe
vágják magukat – szoborszerû, szerelmes happy end-pózba dermedve, míg lent a
robotemberkék aktatáskájából egyenesen virág nyílik. De ezt a figurák mérgesen földhöz
vágják: megint egy jókora csavar, nesze neked, romantika. Az aktatáskás alakok között a
boldogtalan, minden reményét elvesztett Tündér bolyong, szétzavarja ôket. Olyan, mint
egy kétségbeesett, varázslatát bevégzô Puck, aki szokás szerint összeboronálta a szerelmeseket,
beteljesítette hivatását, de ez egyszer a szíve szakadt bele. Szakmai ártalom. Eldobja
Markovics Ágnes (Királylány) és Kun Attila (Fabáb) a Bartók-balettben
Frank Yvette felvételei
fekete tollas, dámás legyezôjét, földre roskad,
majd hagyja, hogy a köré sereglô koboldok
csipkés fôkötôt, kötényt adjanak
rá, és beöltöztessék komornának. A fönti,
szerelmes pózba merevedô párnak hûlt helye,
csupán egy papírmasé szobrot hagynak
maguk után, jelezve, hogy itt is vége lehetne
a mesének: „…hetedhét országra szóló
lagzit csaptak, és boldogan éltek, amíg
meg nem haltak." De az elôadás utolsó fintora,
hogy rántotthús-szagú realizmusba
csap át a vég: a díványra rezignált férfi rogy
le (még hogy királyfi!), egykor királylány
felesége karján pólyával, pongyolásan lép
be, és levágja elé a papucsot. A tündérvilágnak
lôttek, helyette íme a Boldog, szomorú
dal polgári idillje: „Itthon vagyok, itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben".
A komornává avanzsált Tündér maró
iróniával felszolgálja az est folyamán
számtalanszor elôbukkant két pohár bort,
a slampos, megfáradt, immár illúziótlan
férfi csillagport szór szerteszét, és csak
bambul maga elé, hogy hol is ronthatta el.
P.S.: Az elsô elôadáson szomorú baleset
történt: a Szegedi Kortárs Balett legjobb
táncosnôje, Markovics Ágnes súlyos sérülést
szenvedett. Helyette Barta Dóra ugrott
be villámgyorsan és elismerésre méltó
lélekjelenléttel. A leglégiesebb Királykisasszonynak
gyors gyógyulást, már csak
azért is, mert helyettesíthetô, de nem pótolható,
sem a társulatban, sem a hazai
táncszínházi életben.
CARMINA BURANA
(Szegedi Kortárs Balett)
KOREOGRÁFIA: Juronics Tamás. DÍSZLET-JEL-
MEZ: Molnár Zsuzsa.
SZEREPLÔK: Markovics Ágnes/Kolozsi Viktória,
Mészáros Máté, Juronics Tamás, Kocsis
László, Nemes Zsófia, Aczél Gergô, Farkas
Zsuzsanna, Kalmár Attila, Kopecznyi Katalin,
Kovács Dóra, Sárközi Attila, Spala Korinna,
Tonhaizer Tünde, Topolánszky Tamás.
BARTÓK BÉLA:
A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI
KOREOGRÁFUS: Juronics Tamás. DÍSZLET-JEL-
MEZ: Molnár Zsuzsa. KOREOGRÁFUSASSZISZ-
TENS: Sárközi Attila. ASSZISZTENS: Koncz Zsuzsa.
RENDEZÔ: Valló Péter. VEZÉNYEL: Vetô
Tamás.
SZEREPLÔK: Cserta József, Markovics Ágnes/Barta
Dóra, Mészáros Máté, Kun Attila/Lukács
András, Kalmár Attila, Kocsis
László, Kolozsi Viktória, Kovács Dóra, Nemes
Zsófia, Rujsz Edit, Topolánszky Tamás,
Venekei Marianna.
KÖZREMÛKÖDÔK: Szegedi Kortárs Balett,
Magyar Nemzeti Balett és Szegedi Szimfonikus
Zenekar.
XXXIV. évfolyam 10. szám
2001. OKTÓBER ■ 4 3