S f CH l KATIBKVB - Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár ...

Az ilyetén keletkezett honvédügy támogatása és elintézésének
könnyebbitése czéljából egyletekké alakult honvédség tekintetbe
vévén, miként 1848/9-ben csak egy része a főtiszteknek volt szerencsés
kineveztetésének okmányát a hadügyi minisztériumból megkaphatni
; és tekintetve vévén, hogy a hivatalos közlöny, mely hivatva
volt azon jelenségeket feljegyezni, — miután egy részt a kormány
székhelye állandó nem volt, másrészt pedig az egyes seregeknek
nem egy része néha hetek hosszát sem állott a kormánnyal összeköttetésben,
— de a közlönyről különben 20 év előtt senki sem gyaníthatta,
miszerint az idővel jogi kérdések megoldására szolgálhasson, — elegendő
szigorúsággal és pontossággal nem kezeltetett; gondoskodott
arról, hogy minden eshető körülményekre az emiitett okmánnyal nem
biró főtiszteknek a velük egy seregben résztvett több tiszttársnak
tanúskodsa, vagy egyéb hitelt érdemlő okmányok előmutatása mellett
kiadott okmány az az : igazolvány által segédkezet és támogatást
nyújtson.
Ez volt tehát oka és czélja a honvédegyleti igazolásoknak, s
az ez értelemben eszközlött jegyzökönyvek képezik ez alapforrásokat,
melyekből ezen névkönyvet összeállítottam, el nem mulasztván
az ezeken kívül is hiteles okmányokkal jelentkezőket, figyelembe
venni.
Nem teljesíthettem azonban az összeállítást olyformán, mint
kívántam, t. ill: hogy a csapat is, melynél létszámban álltunk, valaminthogy
nem csupán az igazoló egylet székhelye, hanem az egyesnek
tartózkodási helye is fel legyen a névmutatóban jegyezve, de ez nem
rajtam mullott, hanem a t. cz. egyleteknek azon részén, mely csak
a neveknek egyszerűen, minden feljegyzés nélküli összeírását is csak
sokszoros, megkeresés, szólitás és unszolás után lett hajlandó megküldeni,
s a mely egyletek miatt, hogy egyformaság létezzék az egész
munkálatban, a minden tekintetben jó akaró készséggel működött
egyleteknek fáradságát is figyelmen kivül kellett hagynom.
E hiányok mindamellett nem lényegesek, sőt az első rendű
feljegyzés nincsen és egészen helyén névkönyveinknek ezen részében,
melynek egyedüli czélja felmutatni: ki, főtiszt, van életben az 1848/9-ki
seregből és ki minő ranggal bírt ? — mert a csapatnak főijegyzése
voltaképen ama részébe tartozik névkönyveinknek, mely az egykori
sereget egyes csapát, zászlóaly és ezredenkint fogja feltüntetni,
s a mely már munkában lévén, létrejövetelére nézve csak a
honvédtárs urak részvététől van föltételezve; a második följegyzés
pedig az igazoló egylet székhelyének kitüntetése által tökélletesen
pótolva van, miután saját tapasztalásomból mondhatom, hogy egyik
• •
vagy másik bajtársnak az egyleti székhely utján tett levélbeli felkeresésem
mindenütt czélt ért.
Mutatkozik névkönyvünknek egyszerű áttekintetésénél egy
másik hiány isaCzegléd városi és K ü k ü 11 ő megyei honvédegyleteknél,
a mennyiben azoknál az egylet czimén kivül semmi
névsor sem létezik; ezen hiány azonban csak s z i n 1 e g e s, mert a
főtiszti névjegyzéknek megszerzése érdemében ezen egyletek irányában
alkalmazott kísérleteim után minden valószínűség oda mutat,
hogy ezen egyletekben a névkönyben olvasható egyleti elnök, alelnök
és jegyzőn kivül több tiszt nem is létezik, miután azok más
szomszéd-honvédegyleteknél igazolvák.
Egész törekvésemet tehát oda irányozván, hogy návkönyvünk
a kitűzött czélnak lehető megfelelően legyen összeállítva az 1—111
lapokon először helyenkint tüntettem elő : hol iétezik egy-egy egylet,
kik, főtiszt-tagjai és hány altiszt- és közharczos-tagja van azokon kivül,
— főgondot forditván arra, hogy az egyik-másik egylet által multunknak
kiválóbb napjai és helyeinek megjelölésére intézett cselekvényeik
e lapokon mint a honvédségnek 1867/8-ban egyletekké tömörült
működésének nyomai és tanújelei egyenkint feljegyezve és
együttesen összeszedve az utókor számára megmaradjanak. A
112-ik lapon az egyleti működés ideje alatt elhunytakat jegyeztem
fel, a mennyire ez iránt tudomást birtam szerezni. A 113-ik lapon
a névmutató kezdődik és végre az utolsó lapon az előforduló helyreigazitások
olvashatók.
Midőn tehát azt ime a közhasználatnak átadni szerencsés vagyok,
fogadja azt a tisztelt honvédközönség azon jó akarattal, melylyel
én szolgálatjára lenni törekedtem és legyen a netalán mégis becsúszott
hibákért elnézéssel annyival inkább, hogy az erő, az eszközök
és a támogatás, melyek felett a nem csekély munkát adó
névkönyvünknek létrehozásához rendelkezhettem, aránylag annyira
csekélyek voltak, hogy a sikeren már-már kételkedtem.
Pesten 1869. január hó.
Őszinte tisztelettel
A szerkesztő.