Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején - Magyar ...

Sípos FerencSzabolcs, Szatmár és Bereg vármegyea 18. század elejénForrásközlés 1Új század, új remények!A honi lakosság által minden bizonnyal nagy reményekkel várt új század, a tizennyolcadikazonban nem hozott gyógyírt az egyre jobban elhatalmasodó gazdasági bajokra. 2Magyarországa török háborúk után kiszolgáltatott helyzetbe került: /. Lipót - miután törvényben ismertetteel a Habsburg-ház örökös, fiágon öröklődő királyságát, 3 s fiát /. Józsefet meg is koronáztatta- többé nem tartotta szükségesnek az országgyűlés összehívását, így megszűnt a sérelmek,elégedetlenségek elösorolásának, az intézkedések sürgetésének egyedüli fóruma. Azuralkodó rendeletekkel kormányzott. Az államhatalmat Magyarországon a német katonák, ahadi biztosok, a hadseregszállítók, a jezsuiták, a sótisztek, a harmincadosok, továbbá a német,cseh, olasz új földesurak és a különböző bizottságok tagjai, valamint a hazai „németes urak"képviselték.Csak az abszolút hatalmat gyakorló idegen uralkodó, /. (Habsburg) Lipót német-római császárés magyar király volt döntési helyzetben - tanácsadói csupán javaslatokat tehettek, a hivatalokfeladata pedig a döntések végrehajtására szűkült -, a rendek teljesen kiszorultak a hatalomból.(Mivel nálunk a rendek nem nemzeti uralkodóval kerültek szembe, a hatalomértfolytatott harc egyúttal függetlenségi jelleget is öltött.)A több, eltérő fejlettségű országot kormányzó, egységes birodalom kialakítására törekvő/. Lipótnak nem sikerült úrrá lennie a gazdasági bajokon. Az alattvalók azt érzékelték, hogy apénzszerzés korábbi lehetőségei megszűntek, az adót viszont 1698-tól már teljes egészébenkészpénzben követelték tőlük! 4 Az 1702-1703-as katonai évre hirtelen felszökő adó 5 immárnem a jobbágyi munka hasznából, jövedelméből folyt be az államkincstárba - a jobbágygazdaságotemésztette fel! Magyarországon pénzhiányra panaszkodtak. Bécsben a bajon tünetikezeléssel akartak segíteni: fedezet nélküli rézpénzzel árasztották el az országot, adóba viszontnem fogadták el! Súlyosbította a helyzetet a lassan kibontakozó nagy európai21345Dolgozatunkban terjedelmi korlátok miatt az 1701. április 26 - 1703. május 31. között keletkezett forrásokat közöljük.A második rész az 1703. június 1 - július 4. közötti időszakot mutatja majd be - reményeink szerint a következőévkönyvben.Magyarország helyzetére lásd R. VÁRKONYI, 1965. 679-720., újabban R. VÁRKONYI, 1978. 26-90.1687: 2., 3. te.Korábban a készpénz egy részét át lehetett változtatni természetbeni szolgáltatásra (porció). IVÁNYI, 1991. 200.Magyarországra (Erdély, a 13 szepesi város, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, a Szerémség és az egyéb visszafoglaltterületek kivételével!) 1698-1699-ben 3,6, 1699-1700-ban 3,2, 1700-1701-ben és 1701-1702-ben 3-3,1702-1703-ban viszont már 4 millió forint adót vetettek ki. Uo. 201., 204. 1702-ben a Habsburg Birodalom adóbevétele12,4 millió forint volt. Ebből 7,1 milliót Magyarország és Erdély fizetett! (Csehország 4 milliót, az osztráktartományok 1,3 milliót.) Összehasonlításul: 1713-ban 1,6 millió forintot fizettek a magyar korona, 6,6 millióta cseh korona tartományai és 1,5 milliót az osztrákok. SZÍJÁRTÓ, 2004. 262-263.

konfliktus: a spanyol király 6örökségét a Napkirály és a német-római császár is meg akartaszerezni. Az új háború anyagi terhe és a „véradó" (I. Lipót 1702. október 7-én három gyalogezredfelállítását rendelte el Magyarországon) 7végső elkeseredettséget szült.A közölt források a forrongó Magyarország képét vetítik elénk: összeesküvés, letartóztatások,katonaszökevények, vérdíj II. Rákóczi Ferenc fejére, távoli hadszínterekre hurcolt magyarfiatalok, kóborlók, tolvajok, rablók, kurucok, nyílt levél és zászlók Lengyelországból -Istennel a hazáért és a szabadságért!...A három vármegye megmaradt iratai - mint cseppben a tenger - a hajdani magyar valóságotmutatják. Rákóczi és társai letartóztatásáról, külföldre hurcolásáról 8e tájon csak kevesektudtak. Az uralkodó nem tartotta szükségesnek értesíteni a vármegyéket. Az események távolzajlottak. Ha netán viszonylag sokan is láthatták a Bécsújhely felé tartó menetet, minden bizonnyaljobbnak vélték hallgatni, esetleg csak bizalmas körben beszéltek róla, de levélre nembízták a véleményüket, nehogy belekeveredjenek... Károlyi Sándort, Szatmár vármegye főispánjátrokona, Klobusiczky Ferenc királyi személynök magánlevélben (/. sz. forrás) értesítetteRákóczi és Szirmay elfogásáról. Ő is óvatos volt, az írnoknak diktált sorok után saját kezűlegírta le a bizalmasnak szánt információkat.A letartóztatások csak annyit jeleztek, hogy az elégedetlenség már elérte a főurakat, nemeseketis, valami készült... A részletekről - hogy az összeesküvők francia segítséggel Lengyelországbanakartak hadat toborozni Lipót uralmának megdöntésére - csak a beavatottak tudtakés (Longueval árulása folytán) néhányan a bécsi udvarnál.Rákóczi szökése után azonban kénytelen volt az uralkodó felhagyni a további hallgatással:két ízben is rendeletet küldött a vármegyéknek. (5. és 6. sz. forrás) így immár mindenütt értesültekarról, hogy a felségárulással és felkelés szervezésével vádolt főúrnak sikerült elkerülniea vérpadot. A Szepesi Kamara elnökének átiratából pedig nyilvánvalóvá vált: Rákóczi birtokaitelkobozták. (7. sz. forrás)Az összeesküvés még csak néhány főúr és nemes elégedetlenségét jelezte, a katonaszökevényekről,tolvajokról, rablókról, felkelőkről, kurucokról szóló mind gyakoribb hírek márazonban az általános kiábrándultságra, kiútkeresésre utaltak!Az Ebergényi-lovasezredből például 1701 őszén ötszázan szöktek meg: félő volt, hogy amég török kézen lévő Temesvárra távoznak, s kapcsolatba próbálnak lépni a Portánál menedékrelelt Thököly Imrével, a korábbi nemzeti ellenállás vezérével! A tiszántúli vármegyéknekebben az ügyben nemcsak az ezred egyik főtisztje írt, a felső-magyarországi főkapitány és magaaz uralkodó is azonnali intézkedéseket sürgetett. (2., 3. és 4. sz. forrás) Az ötszáz szökevénytnem tudták elfogni, jó egy évvel később megpróbálták a katonasághoz visszacsalogatniőket. (10. és 11. sz. forrás)A nagy tapasztalatokkal rendelkező Károlyi Sándor 9 érzi a közeledő veszélyt, próbáljamegelőzni a bajt: 1702 kora nyarán - felfigyelve a spanyol örökösödési háború miatt6789II. Károly 1700. november elsején halt meg, ő volt az utolsó sarja a Habsburg-ház spanyol ágának. VégrendeletébenAnjou Fülöpöt, XIV. Lajos unokáját tette örökösévé. I. Lipót azonban nem ismerte el Fülöpöt. A spanyol örökösödésiháború kitörésére lásd PILLIAS, 1939. 14, 19, 20, 48^19, KÖPECZI, 1966. 20, 23. és GONDA -NIEDERHAUSER, 1977. 97-99.A gyalogezredek „ mindegyike tíz századból és egy-egy század kétszáz főből álljon, ily módon együttesen legalábbkétezer főnyi állományból, beleértve a magasabb parancsnokság személyi állományát is, annak tiszti karát... " Atoborzással kapcsolatos, vármegyéknek kiadott rendeleteket lásd SÍPOS, 2001. 260-21 A.A foglyokat Eperjes-Kassa-Szerencs-Miskolc-Eger-Buda-Györ-Magyaróvár-Bécsújhely útvonalon vitték külföldre.RÁKÓCZI, 1979. 131-135, LUKINICH, 1935. 39-41.Károlyi 1687 óta Szatmár vármegye főispánja volt. HECKENAST, 2005. 220.

elrendelt toborzásra - kegyelmet kér (8. sz. forrás) a kóbor katonák számára, hogy azok hadiszolgálatot vállalhassanak, mint írja, kiirtásukra nincs remény, ha viszont külföldön kerülnénekbevetésre, itthon növekedne a közbiztonság. Javaslatának nyomatékot ad, hogy mégugyanez év őszén „parasztok" támadják meg, fosztják ki a tiszaújlaki sóházat. (9. sz. forrás)Az uralkodó 1702. december 9-én elrendeli: a szabad személyeket, kóborlókat (mivel lopással,rablással zavarják a köznyugalmat és a kereskedelmet) felfogható jobbágy telkekre, rájukkiszabható szolgálatra kell kényszeríteni, vagy fel kell őket venni a hadseregbe. (13. sz. forrás)1702 decemberében arról értesülnek a vármegyék: már a külföldre vezényelt magyar ezredekbőlis hazaszöknek a katonák! (12. és 14. sz. forrás)így köszönt be, sokasodó gondokkal, az 1703. esztendő. Február 26-án Montecuccoli ezredesszólítja fel Szabolcs vármegye alispánját a kóborló zsiványok üldözésének, a huszárokigazoltatásának elrendelésére azzal fenyegetőzve, hogy a katonaságnak okozott károkért ahelységek elöljárói fognak felelni. (75. sz. forrás) Március 2-án az uralkodó figyelmezteti Szabolcsvármegyét: a rablók ilyenkor, tavasszal jönnek elő rejtekhelyeikről, ellenük fogjanakössze a hét hajdúvárossal 10 és a szomszédos vármegyékkel. (16. sz. forrás) Május 4-én KárolyiSándor nyílt levélben rendeli el a Kis Albert és Esze Tamás mellé gyülekezett „tolvajok"elfogását. (20. sz. forrás) Május 12-én, 18-án és 28-án Montecuccoli ezredes háborog, fenyegetőzik,s követel kártérítést, intézkedést Szabolcs vármegye alispánjától, Szatmár vármegyefőispánjától és a Kassai császári és királyi Albizottságtól, mert a gonosztevők, miközben elraboltákaz ezred pénztárát, egy zászlótartót és öt császári katonát megöltek. (22., 23., 35. és 37.sz. forrás) Május 22-én a felső-magyarországi főkapitány szekereket és munkásokat kér - kéréseparancs! - Szabolcs vármegyétől a kallói vár megerősítésére. (25. sz. forrás) Május végénLöwenburg ezredes, szatmári várparancsnok azért neheztel Szatmár vármegyére, mertnem üldözi a tolvajokat, halogatja jobbágyok küldését a vár felújítására. (38. sz. forrás)Úgy tűnik, mindenki csak intézkedni, parancsolni akar, de cselekedni nem! Szabolcs vármegyeír ugyan Bihar vármegyének, a hajdú városoknak, hogy együtt lépjenek fel az uralkodómárcius 2-i rendeletének értelmében, de tettekre nem kerül sor. (17. és 18. sz. forrás) A szatmárihelyőrség katonái Nagybánya környékén rajta ütnek ugyan Esze Tamás, Kis Albert ésPati Mihály követőin, foglyokat is ejtenek, az akciónak azonban jó darabig nincs folytatása.(21. sz. forrás)Május 21-ig katonaszökevényekről, tolvajokról, rablókról esik szó az iratokban, a levélírókmég nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy egy szervezett mozgalom is megbújik a háttérben.A tiszaháti felkelők május 21-én bontják ki a Szatmár vármegyei Tarpán és a beregiVáriban (27. és 28. sz. forrás) а II. Rákóczi Ferenctől és Bercsényi Miklóstól Lengyelországbankapott négy zászlót, s olvassák fel e két főúr (először május 6-án, majd május 12-én is kiadott)brezáni kiáltványát, másnap pedig már Beregszászon (Bereg vármegye) toboroznak. 11Ettől kezdve rebelliseknek, felkelőknek, lázadóknak nevezik őket, a kuruc kifejezés - ezt aszót először Károlyi használja május 27-én 12- pedig már arra utal: egy országos méretű, korábbihagyományokkal rendelkező mozgalom van kibontakozóban! A szatmári várparancsnokabban reménykedik, hogy Rákóczinak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a felkelő1 0111 2A hét hajdúváros: (Hajdú-)Böszörmény, (Hajdú-)Szoboszló, (Hajdú-)Nánás, (Hajdú-)Hadház, (Hajdú-)Dorog,Polgár és Vámospércs. SZENDREY, 1971. 9-45.ESZE, 1952. 6. Május 22-én a Váriból Beregszászra vonuló kurucokkal szemben Bereg vármegye tisztségviselői,hajdúi nem tudtak ellenállást kifejteni: tizenheten Benénél fogságba estek. 40. sz. forrás. Vö. 27. és 28. sz. forrás.32. sz. forrás. Károlyi már tudja, hogy a felkelők mögött két főúr, Rákóczi és Bercsényi áll!

parasztok élére álljon, 13de azért - biztos, ami biztos - élelemmel tölteti fel Szatmár és Husztraktárait, a szatmári helyőrségnek pedig elrendeli: „minden fegyver úgy legyen előkészítve,hogy ha azok a selymák átlépnék a Tiszát, és valami kirobbanna, minden a helyén álljon. " (27.sz. forrás)A forrongó közhangulat csillapításán fáradozik az ország nádora, Eszterházy Pál: április végénkörlevelet fogalmaz meg a vármegyékhez, tárgyalásokkal kecsegtet, könnyítéseket ígér -és pénzt kér a követek költségeire! (19. sz. forrás) Talán maga is érzi a helyzet paradox voltát(az anyagi terhek mérséklésére indított, bizonytalan kimenetelű akcióhoz portánként egy forintotkell beszedniük a vármegyéknek), ezért késlekedik az irat elküldésével. A nádor levele- a külső rájegyzés szerint - csak június 16-án érkezett Kallóba, s július 5-én hirdették ki! Ekkormár Rákóczi magyar földön táborozik. A kocka el van vetve...Bécsben, az udvarnál májusban még nem érzékelik a veszélyt: Magyarországról az utolsókatonai egységet, a Montecuccoli-vértesezredet is külföldre vezénylik - már csak a várakbanvan császári haderő! -, parancsnokuk az indulás napját május 24-re tűzi ki: Debrecenből (Balmaz-)Újvároson,(Tisza-)Csegén át Buda felé haladnak. (24., 35. sz. forrás)Löwenburg ezredesnek, szatmári várparancsnoknak, s fölöttesének, Nigrelli táborszernagynak,felső-magyarországi főkapitánynak immáron nincs más lehetősége: nemesi felkelőketkell csatasorba állítani a kurucok ellen. Löwenburg mindhárom vármegyét fegyverbe szólítaná,a felső-magyarországi főkapitány azonban úgy rendelkezik, hogy Szabolcsban (netánmegbízhatatlannak tartja a vármegyét?!) nincs szükség nemesi felkelés elrendelésére. (31. sz.forrás)Csáky István, Bereg vármegye főispánja - Löwenburg nyomására - hirdet ugyan nemesifelkelést a rebellisek ellen, (26. sz. forrás) ám ő távolról szemléli az eseményeket, Aranyosmeggyesen(Szatmár vármegye) húzza meg magát. A helyszínen tartózkodó alispán, OroszGyörgy viszont május 28-án már kilátástalannak ítéli a helyzetet: „Amikor ezek kevesebbenvoltának, s erdőkön lappangattak, mind az nemes vármegye részirűl, úgy az szakmári németek,lovasok persequálták /üldözték], de soha az erdőkön rá nem akadtak, s ki nem vehették,hogy pediglen insperate Hlyen numerusra accrescált^ az parasztság, insertina conspiratiója[összesküvésre való hajlama] hoszta, kit is edgy-két hét alatt nem suprimálhatnak [tartóztathatnakfel], nagy numerusra fog accrescálni, már mink ennek nem resistálhatunk [állhatunkellen], mivel már magunk javaibúi is ők parancsolnak, s nagyobb része vármegyénknek övék,mivel az falukon csak kevés ember akatt, aki oda nem állott. ... Én, Méltóságos Gróf Uram,negyed napnál tovább nem voltam künn a vármegyébűl, mindenkor benn voltam, de az kineka föld népe kedvez, azoknak ember keveset árthat, mivel az parasztság járván az erdőköt,mondgyák, hogy reá akadtanak, még sem mondották meg. Az nemesség mind dissipáltatott[szétszóratott], megírtam Nagyságodnak, itten négyen vagyunk, ez igen kurta tábor. " (34. sz.forrás)Szavaival egybecseng a Szatmár vármegyei főispán, Károlyi Sándor pár nappal korábbi(május 25.) helyzetértékelése: „Istennek hála, még az én vármegyémben nincsenek, deBereget, Ugocsát ellepte, azaz az föld népét jobbára magához hódította. Itten is úgy látom,mindenütt úgy várja az szegénség, mint az Messiást. ... Magam ... itten vagyok egynéhány katonávalés talpassal? 5 Ha ugyan valami lesz, mint subsistáljak [maradhatok meg], s hol, meg3 Löwenburg ezredes szerint Rákóczi Lengyelországban egy kolostorban rejtőzködik, szegényen él, a brezáni nyíltlevél pedig hamisítvány. Lásd 30. sz. forrás.4váratlanul ilyen számra emelkedett5lovassal és gyalogossal

nem foghatom, resistálni [ellenállni] penig, ha ugyan való lészen, ezen az földön hogy lehessen,nem tudom, mert az föld népe az igát elunta, az nem resistál, az köznemesség elportiózta[adóba befizette] mindenét, fegyvertelen, az jova penig ki egy felé, ki más felé elvonta magát,jószágát félti, had nincsen, s ha volna is, az német annak semmit sem teszen, csak az lakosokatpusztítja. " (29. sz. forrás)Károlyi mégis arra kényszerül, hogy felvegye a harcot a kurucokkal. Szatmár vármegye főispánjáraugyanis a gyanú árnyéka vetül: anyósa Lengyelországba küldött egy zsidólegényt,hogy onnan beteg unokájához orvoslással is foglalkozó szerzetesbarátot hozzon; a látszatazonban az, hogy a küldönc valójában Rákóczit kereste fel... így állítja be a dolgot Löwenburg,a főispán Kassára utazik, hogy tisztázza magát, Nigrelli azonban nem magyarázatot, tetteketvár! 16 (38., 39. sz. forrás)Hiába tesz szemrehányást munkácsi Pap Mihály, „Rákóczi Ferenc, Magyarország fejedelménekmeghatalmazottja " május 27-én Csáky Istvánnak, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjának- „úgy látom, hogy nem akarja Nagyságod az én Kegyelmes Uramnak, országunknakjavát" (33. sz. forrás) -, hiába figyelmezteti „ tarpai Esze Tamás, a gyalogos csapat fő és elsőkapitánya " Szatmár vármegyét, hogy „sem a király, sem az ország nem kívánta a felkelésüket"(36. sz. forrás), immár elkerülhetetlen az összecsapás a kurucok és a nemesi felkelőkközött.E válogatásban a három vármegye nem egyforma súllyal szerepel: számomra csak a Szabolcsvármegyei közgyűlési iratok voltak elérhetők a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban,Szatmár és Bereg vármegyét illetően a két főispán családi levéltárait - Károlyi levéltár,Csáky levéltár - a Magyar Országos Levéltárban nézhettem át. 17Az összeállítást ThalyKálmán kuruc kori okmánygyüjteményéből (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára), aRákóczi-szabadságharc Levéltárából, a Szepesi Kamara Levéltárából, a Magyar KancelláriaiLevéltárból (MOL), Eszterházy Pál nádor irataiból (MOL, Filmtár) és Bihar vármegye közgyűlésiirataiból (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár) egészítettem ki. A német és a latin szövegeketa hetvenes évek második felében dr. Komoróczy György, a HBML azóta elhunyt, nyugalmazottigazgatója fordította.A magyar nyelvű forrásokat betühűen közöljük.FORRÁSOK1701. április 26 - 1703. május 31.1.Eperjes, 1701. április 26.A királyi személynök levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához:Rákóczi fejedelmet és Szirmay Istvánt elfogták, további letartóztatások várhatók;felsőbb parancsra kénytelen Solari ezredesnek segíteniJelzet: MOL, P 396. 1. Acta Rakocziana. Series I. Missiles diversoram ad Alexandrum Károlyi. 1. fiók L. A.1701-1704.Kiadva: KÁROLYI, 1882-1897. 5. köt. 1.16 A zsidólegényt, akit Károlyi magával vitt, a felső-magyarországi főkapitány mindenesetre lecsukatja, s kivallatja.1 7Szatmár vármegye közgyűlési iratainak egy része Budapestre került, ebben az anyagban (MOL, P 621. 2. d.) ésZichy Péter, Szabolcs vármegye főispánja ránk maradt iratanyagában (MOL, P 707.) nem találtam témánkba vágóiratot.

Spectabilis ac Magnifice Domine Baro, et affinis confídentissime! 18Obligatam servitiorum meorum commendationem.Nem kétlem, jelenvaló zűrzavarnak hére Kegyelmetektáját is elfolyta; kimenetelit maga az Isten tudja. Méltóságos Rákóczy fejedelem s SzirmayIstván uram itt kemény arestum 20alatt vadnak; innét tova peniglen hasonló sorshoz többek is elérkeznek.21Én legszerencsétlenebbnek tartom magamot abban, hogy Felséges Udvar parancsolatjára gróf Solary2 2uramnak ő Nagyságának assistálnom köll. Jönnek más commissióim [megbízatásaim] is FölségesUrunktúl, az mellyeket Kigyelmeddel is fogom közlenem.Feleségem 2 -^ Kigyelmednek, s az Asszonynak 24ő Kegyelmének ajánlja böcsülettel való szolgálatját.Caeterum permaneoEjusdem Dominationis VestraeEpperjess, 26-a Április 1701.affmis et servus dedictissimus:Franciscus Klobusiczky m. pr. 25Már az Fejedelmet és Szirmay uramot (kinek petsétjét 26és archívumát kezemhez assignálta [átadta]Zolary 27 Uram) kétszer examináltam; videntur nihil scire, 28 de Udvartúl mást írnak cum circumstantiisaggravantibus [részletes vádakkal].2.Kassa, 1701. szeptember 19.A felső-magyarországi főkapitány rendelete Szabolcs vármegyéhez: az Ebergényi-ezredbőlmeglehetősen sokan zászlóikat gyalázatosan elhagyták, a szökevényeket kutassák fel;akik hiteles útlevelet nem tudnak felmutatni, azokat bilincsbe verve küldjék KassáraJelzet: SZSZBML, IV. A. I/o. Fasc. 2. No. 118. 1701. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletü, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint általamigen nagyra becsült, igen tisztelt nemes urak!Üdvözletet és szolgálataim legkészségesebb ajánlását. Mivelhogy a nemes Ebergényi-ezredből meglehetősensokan zászlóikat gyalázatosan elhagyták, és nem lehet kétséges, hogy az efféle szökevények1 8Tekintetes és Nagyságos Báró Úr, és igen bizalmas rokon!19 Szolgálataim köteles ajánlását.2 0II. Rákóczi Ferencet sárosi kastélyában 1701. április 18-án éjjel 2 óra tájban tartóztatta le, majd Eperjesre vitte kétSalm-ezredbeli kapitány, báró Rosenbach és Ginter. RÁKÓCZI, 1979. 129-131., LUKINICH, 1935. 38-39. BáróSzirmay István nádori ítélőmestert ugyancsak április 18-án vették őrizetbe az Eperjes közelében fekvősárosszentmihályi kastélyban. LUKINICH, 1935. 41.2 12 22 32 42 52 62 72 8Az Udvari Haditanács utasítása értelmében az összes gyanúsítottat egyszerre kellett katonai fedezettel Ausztriábakísérni. Az Eperjesen összegyűjtött foglyokat május első hetében indították útnak. LUKINICH, 1935. 39.Az összeesküvéssel vádoltak letartóztatását a Bécsből kirendelt gróf Victor-Amadée Solari ezredes irányította.Uo.Soós Krisztina, Soós György és Barkóczy Éva leánya. HECK.ENAST, 2005. 235.Károlyi Sándornénak, azaz szálai Barkóczy Krisztinának. Uo. 220.Egyébként maradok Uraságodnak, Eperjes, 1701. április 26-án, legodaadóbb rokona és szolgája: Klobusiczky Ferencs. k. Az affmis szótól Klobusiczky Ferenc saját kezű írása; az ezt megelőző szöveg az írnok munkája.pontosabban pecsétnyomójátSolarikihallgattam, semmit nem tudni látszanak

újra ne ezekre a területekre 2^ húzódnának vissza, ezért mostantól kezdve a hatalom által a gyanúsan viselkedekmegbüntetve legyenek.Mindezeket fent címzett Uraságtoknak azért jelzem, hogy egyszersmind megkérjem: a hasonló csavargókatilletőleg éberen járjanak el, azokat kutassák fel, és mindazokat, akik hiteles útlevelet nem tudnakfelmutatni, fogságba ejtve és bilincsbe verve kísértessék ide, Kassára; kérve ezt Őfelsége szolgálatáras minden bizonnyal az ország köznyugalma érdekében is. És ezek után kívánom, hogy a továbbiakbanIsten éltesse óhaj szerint sokáig és maradokFent címzett UraságtokKassán, 1701. szeptember 19. napjánszolgája és szolgálatára mindenkora legkészségesebb:Ottavio Nigrelli gróf3.Pest, 1701. szeptember 20.Az Ebergényi-lovasezred alezredesének 30levele Szabolcs vármegyéhez:lázadás történt az ezrednél, a szökevények a Tiszántúlra vonultak, s ott rokonaik közt elszéledtek;elfogásukhoz kér segítségetJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 110. 1701.Tekintetes Nemes Vármegye,nékem kiváltképpen való nagy jó Uraim!Ez elmúlt negyedik éczakán egynémely ő Felsége szolgálattyára és az Tekintetes Regementünkhöz hitekkellekötött voltokkal nem gondoló katonáink több jóindulatú, s magokkínt kötelezett katonaságot isaz istentelen tanácslással és hitetéssel elálmélták, az ki pedig csalárd szovaiknak hitelt adni nem akarának,azokat erővel fölültették, s pusztán hagyván az zászlókat magokkal elvivék. Kik közül az kik eszekretérének, hitves kötelességekrül megemlékezvén, elvonyóttanak az istentelen rebellió szerzőkről, sgyüvének újobban az Regementhez. Amazok pediglen vakmerőségekben megkeményedvén Tiszán túlsóföldre 31ménének, ott elszélyedvén az rokonjaik közt a vármegyékben.Kérem azért az Tekintetes Nemes Vármegyét, engedelmes kötelességgel az ollyan mind nemzetségünkkisebbségét s gyűlölséget, mind pedig hazánknak várandó kárát kereső, s nevelő latrokat ne terheltesséklakosai között felkerestetni és nyakon ragadtatni, s az Regementünknek irántok hírt adni, hogy azillyen támodás szerző gonoszak, mások példájára, s idegen nemzetnek (ebbűl nemzetségünk iránt sokrosszat gondoló, s ábrázoló) vélekedések eltávoztatására érdemesen megbüntethessenek.Ezen szándékját az Tekintetes Regementnek többször írt Tekintetes Nemes Vármegye secundálván[elősegítvén], megmutattya nemzetének kisebbsége eltávoztatásában, s Kegyelmes Urunk, ő Felségeszolgálattya promotiójában [előmozdításában] szorgalmatos készségét s kötelességét. Én pedig magamrésziről ebbeli gratiájáért [kedvességéért] még élek, maradok. Datum in campamentis ad Pest positis die20. 7-brisAnno 1701. 32Az Tekintetes Nemes Vármegyénekengedelmes és kőtőles szolgája:Gróf Esterhasj Gáspár29303132ti. a Tiszántúlra (ahonnan toborozták őket)Gróf Eszterházy Gáspár rendfokozatára lásd Ebergényi László ezredes levelét Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegyeelső alispánjához (Pest, 1701. október 28.). SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 111. 1701.a mai TiszántúlraKelt a Pest mellett fekvő táborban szeptember 20. napján, az 1701. évben.

4.Ebersdorf, 1701. szeptember 27.Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: az Ebergényi-lovasezredből ötszázan megszöktekés nyílt lázadással fenyegetőznek; tegyenek meg mindent elfogásukra, a lefegyverzettszökevényeket Ebergényi ezredesnek vagy tisztjeinek adják átJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 116. 1701. (latin)Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország stb. királya.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelthíveink! Nem kétséges, előttetek is minden bizonnyal már ismertté vált, hogy hívünk, a magyar katonaságunklovasságának ezredese, nagyságos báró Ebergényi László ezredéből ötszázan az engedelmességminden korlátját annyira megtagadva, hogy fegyveres erővel fordultak tisztjeik ellen is, gyalázatosanmegszöktek; néhány útjukba eső falut fosztogatva a Tiszán túli vidékekre menekültek azzal fenyegetőzve,hogy Temesvárra 33távoznak és a nyílt lázadás színterére lépnek. Bizonyos, hogy a katonaifegyelemnek és a letett eskünek ilyen súlyos megsértése, a vallásos érzületnek megbántása miatt ezekrea bűnösökre példaképpen ki kell szabni a büntetést, még ha megbocsátásért esdekelnének is.Erre való tekintettel jelen levelünkkel mindnyájatoknak parancsolóan elrendeljük, hogy az említettszökevényeknek (még ha saját elhatározásukból, bűneiket megbánva a zászló alá vissza akarnának is térni)vármegyétek területén semmiféle pihenési lehetőséget, megtelepedést ne engedélyezzetek, ellenkezőleg:tegyetek meg mindent, hogy ezeket a szökevényeket üldözőbe vegyétek, őket felkutassátok, ejtsétekfogságba és a legnagyobb óvatosságot tanúsítsátok őrzésüknél, majd megfosztva őket lovaiktól ésfelszerelésüktől kísértessétek az említett báró Ebergényi ezredeshez vagy tisztjeihez, akik erre a célra átvehetikőket (amiről természetszerűleg előzőleg szerezzetek tájékoztatást és ott adjátok kézhez). Erremindenképpen kötelezve vagytok, s mindezt végre kell hajtanotok.Ha bárki ezeket a szökevényeket oltalmába veszi vagy részükre menedéket nyújt, azt úgy kell tekinteni,mint a haza törvényeinek ellenszegülő személyt, miként akár a vármegye is, melynek igazságszolgáltatásavagy hanyagul jáma el, vagy felületesen hozná ítéletét, vagy akire más ilyenféle hanyagság rábizonyosodik,vagy összejátszással gyanúsítható, a császári és királyi kincstárunkkal szemben lesz köteleselégtételt adni. Nehogy valamilyen módon az előírtnál másként cselekedjetek!Irántatok a továbbiakban császári-királyi kegyünkkel jóakaratúan maradunk. Kiadva ebersdorfi várunkban,szeptember hónap 27. napján, az Úr 1701. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.5.Bécs, 1701. november 10.Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: fogják el a bécsújhelyi börtönből megszökött,felségárulással és felkelés szervezésével vádolt Rákóczi Ferencet, aki valószínűlegMagyarországon tartózkodikJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 105. 1701. (latin)3 3Temesvár ekkor még török kézen volt! (Törökországban lelt menedékre a korábbi kuruc vezér, Thököly Imre.)

Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország stb. királya.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelthíveink! Miután Rákóczi Ferenc a bécsújhelyi fogságból, mert felségárulás és felkelés szervezésemiatt fogságban volt, e hónap hetedike és nyolcadika között, késő este megszökött, valószínűleg Magyarországterületére távozott. 34Emiatt Hűségteknek mindezek alapján komolyan és szigorúan parancsoljuk elrendelve, hogy jelen levelünkvétele után 35haladéktalanul arra törekedjetek és olyan értelemben intézkedjetek, hogy nevezettRákóczit, mint bajkeverőt, bárhol tartózkodik, azonnal letartóztassák, és amennyiben már letartóztatták,további intézkedésünkig szigorú őrizetben tartsátok. E tényről Felségünket azonnal értesítsétek, mire különbenhatározottan kötelezve vagytok.Irántatok a továbbiakban császári-királyi kegyünkkel jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriaivárosunkban, november hónap 10. napján, az Úr 1701. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.6.Bécs, 1701. november 24.Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: aki élve fogja el Rákóczit, az tízezer, aki megöli,az hatezer rajnai forint jutalomra számíthat, aki viszont menedéket nyújt neki vagy tartózkodásihelyét eltagadja, az a felségsértés bűnébe esikJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 2. No. 106. 1701. (latin)Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország stb. királya.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelthíveink! Ámbár Rákóczi Ferencnek, aki lázadás miatt Bécsújhelyen fogságban letartóztatva volt, azőrök kapitányának, egy Lehmann nevűnek árulása folytán 36sikerült megszöknie e hónap hetedikén azesti órákban; amennyire eddig sikerült megállapítani, Magyarországon és Erdélyben vagy az északi területekenhúzta meg magát. 37Felségünk, sőt királyi udvarunk és egész Magyarország érdeke, hogy eza szökevény, aki hűséges alattvalóinkra és a nyomorult népre teljes romlást, nagy szerencsétlenséget hoz,bármilyen módon, azonnal legyen kézre kerítve, elfogva; az Isten kegyelméből a török igából kiszabadultországot 38az efféle új veszedelmektől meg kell menteni.Ezért mi annak vagy azoknak, akik a mondott Rákóczit élve ismét elfogják, tízezer, akik pedig halva,vagy a fejét elhozzák, vagy bizonyíthatják, hogy megölték, hatezer rajnai forintot határozottan és szentülfelajánlani rendelünk és királyi szavunkkal igen jóakaratúan megígérünk. Figyelmeztetjük tehát3 43 53 63 73 8Rákóczi ekkor még valóban Magyarországon tartózkodott, de már közeledett a lengyel határhoz: november 11-énérkezett Podolinba, a Lengyelországnak elzálogosított 13 magyar város egyikébe. RÁKÓCZI, 1979. 160.Mire a vármegyék ezt a rendeletet megkapták, Rákóczi már Lengyelországban tartózkodott!Gottfried Lehmann porosz származású katonatiszt, kapitány a Castelli-dragonyosezredben (ö volt megbízva a foglyokőrzésével); a haditörvényszék halálra ítélte, december 24-én végezték ki. LUKINICH, 1935. 89., 122-123.Rákóczi ekkor már Lengyelországban tartózkodott, barátját, Bercsényi Miklóst kereste, akiről tudta, hogy 1701tavaszán a letartóztatás elől ide menekült; Varsóban találkoztak. RÁKÓCZI, 1979. 162-164.1699. január 26-án kötötték meg a karlócai békét: a Temesköz kivételével az egész ország felszabadult a törökuralom alól.

minden híveinket együttesen és egyenként, egyben megtiltjuk: nehogy Rákóczi részére menedéket nyújtsanak,vagy ha tudomást szereznek tartózkodási helyéről, azt eltagadják, különben maguk is a felségsértésbűnébe esnek és természetes, hogy ezáltal méltó és megérdemelt büntetésüket elnyerik.Mindezek miatt Hüségteknek jelen levelünk által szigorúan megparancsoljuk elrendelve, hogy jelenrendeletünket a nyilvános vármegyei közgyűlésen haladéktalanul hirdessétek ki, mindent megtegyetek,hogy bárki, aki az említett Rákóczit élve vagy halva előkeríti, bárhol köteles legyen őt megmutatni. Ezzeltermészetesen a mi jóakaratú rendelkezésünket hajtjátok végre.Császári-királyi kegyünkkel a továbbiakban irántatok jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriaivárosunkban, november hónap 24. napján, az Úr 1701. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspök s. k.Hunyadi László s. k.7.Kassa, 1702. január 10.A Szepesi Kamara elnökének átirata Szabolcs vármegyéhez: a Rákóczi-birtokok a kamarakezelésébe kerültek; hirdessék ki, hogy akinek tisztességes igénye lehet e vagyon terhére,az hat héten belül jelentkezhetJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 3. No. 97. 1702. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemzetes, Vitézlő, mint általamigen nagyra becsült, igen tisztelt nemes urak!Szolgálataim igen lekötelezett ajánlását. Bizonyára világos fent címzett Uraságtok előtt, hogy az öszszesRákóczi-birtok az Őfelsége királyi kincstárára háramlott, törvény szerint. 39De miután az a hír járja,hogy több igénylő és főként hitelező van erre a vagyonra, 40akik sok mindenre jogot formálnak, énpedig ő legszentebb Felsége Felséges Udvarától ezekről a követelésekről és hitelezésekről semmiféle tájékoztatástvagy utasítást nem kaptam, viszont ugyanazon Legfenségesebb Udvarnak nincs egyéb szándéka,mint hogy a jogos és méltányos követeléseket kielégítse és azokat kiegyenlítse.Emiatt a már említett Uraságtokat mély tisztelettel és illendőséggel afelől keresem meg, hogy a legközelebbiközgyűlésen mindezt tegye közhírré és ha valaki úgy véli, hogy tisztességes igénye lehet a Rákóczi-vagyonterhére, a jelen levelünk vételétől számítva hat hét alatt az okmányok bemutatásával nálamadja elő kívánságait és igényét. Egyébként ne legyen Uraságtok terhére, hogy erről a dologról tudomástszerezzen a vármegye egész közönsége. És ezek után kívánom, a továbbiakban éljenek egészségbenés maradokFent címzett Uraságtokigen lekötelezett szolgája:Kassa, 1702. január 10. Ludwig Albert Thavonat s. k.3 94 01701. július 6-án rendelte el az uralkodó a letartóztatott személyek ingó és ingatlan vagyonainak összeírását és aSzepesi Kamara kezelésébe adását. Rákóczi birtokait ténylegesen szökése után, 1701. november 19-én koboztákel; kezelésével a Szepesi Kamara elnökét bízta meg az udvari kamara. AR, 1873-1935. 1/12. köt. 174-177.,186-189., 294-296.Rákóczi korábban kölcsönöket vett fel, egyes birtokokat, birtokrészeket elzálogosított. Pl. Majtényt 1698-banKárolyi Sándornak, majd - a nővérével való osztozás után - az ecsedi uradalom ráeső részét (Sárospatak, 1700.szeptember 27.) gróf Bánffy György erdélyi kormányzónak adta zálogba. KÁROLYI, 1882-1897. 4. köt.594-599.

8.Olcsva-Apáti, 1702. június 8.Szatmár vármegye főispánjának felterjesztése Mattyasovszky László kancellárhoz: kegyelmetkér az uralkodótól a kóbor katonák számára, hogy azok katonai szolgálatot vállalhassanak,kiirtásukra ugyanis nincs remény; ha külföldön kerülnének bevetésre, itthon növekednea közbiztonságJelzet: MOL, A. 32. 3. cs. 1702. No. 407. (latin)Méltóságos és Főtisztelendő Úr,legkegyelmesebb uram!Az új magyar katonaság ezredeinek toborzása alkalmával tudomásomra hozták néhányan a kóbor katonákközül, akik már elég régóta ide-odabolyongva mind a hazának, mind pedig az utazóknak és a kereskedelemmelfoglalkozóknak nem kevés akadályt jelentettek és kárt okoztak, hogy végre most márszakítani kívánnak jelenlegi helyzetükkel, magukat ő legszentebb Felsége szolgálatára óhajtják felajánlaniés az ezzel járó követelményekhez alkalmazkodni kívánnak. De sok példa lévén előttük, hogy a tábornokuraknak és más katonatiszteknek a kegyelmében nem bízhatnak, szeretnék, ha elnyerhetnék említettő legszentebb Felsége jóságos kegyelmét.És ámbár magam kezdettől fogva a kötelezettségemnek megfelelően az ilyenfajta kóborlók kiirtásánakszükségességét fontolgatnám, és most is ennek meggondolását kívánnám, de a nagy számuk és szétszórtságukmiatt jelenleg erre alkalmat nem látok biztosítva, mindazonáltal a haza, valamint az utazó éskereskedő emberek biztonsága érdekében, nemkülönben ezeknek az ártalmas személyeknek e területekrőlvaló gyökeres eltávolítása céljából szerény véleményem szerint az volna indokolt, hogy azok (ő legszentebbFelsége kegyelmének elnyerése után) valamely jelenlegi hadműveletnél 4 ' ő legszentebb Felségeszolgálatában az országon kívül kerülnének bevetésre.Mindezekről Nigrelli tábornok úr ő Kegyelmességét is tájékoztatom és meggyőződésem, hogy Őkegyelmességea Felséges Udvarnál is felvilágosítással szolgál. Méltóságos és Főtisztelendő Uraságod istegye tehát megfontolás tárgyává, milyen nyugalmas és békés helyzet hárul ezzel a hazára s ily módonegyszer s mindenkorra megszűnik a veszély. Alázatosan kérem, méltóztassék ő legszentebb Felségétőlkegyelmet kieszközölni és az arról szóló értesítést hozzám mielőbb eljuttatni.Ha azok eltávolításának bármely más módjáról tudomásom volna, egyetlen levélkémmel sem alkalmatlankodnékfent címzett Méltóságos és Főtisztelendő Uraságod előtt. De előre láttam, megérzésből,oly sok év hasonló tapasztalataihoz közel, hogy még ha közülük egyiket vagy másikat megölték is,mindazonáltal társaik tovább kihúzzák és sohasem nyugszanak meg. Az előbb említett módozattal viszontegyszer s mindenkorra meggyőzetnek és a gonosz ügytől eltéríttetnek, sőt ő legszentebb Felségeszolgálatára alkalmasakká válhatnak. Ha viszont ennek a szándéknak a megoldása elé akadály gördülne,és az annyiszor említett ő legszentebb Felsége jóságos kegyelmében nem részesülhetnek, félni kell attól,hogy reményvesztetten nagyobb gonoszságok következnek be, vagy akár csapatostól török területretörnek át, amiből még nagyobb zavarok származhatnak. 42 A továbbiakban stb. Kelt Olcsva Apáti, 431702. június 8.Méltóságos és Főtisztelendő Uraságodalázatos szolgája:báró Károlyi SándorUtalás a spanyol örökösödési háborúra: a harcok már 1701 tavaszán megkezdődtek, bár I. Lipót császár a németrómaibirodalom nevében csak 1702. május 15-én üzent hadat Franciaországnak.Célzás arra, hogy kapcsolatba kerülhetnek a Törökországban menedékre lelt Thököly Imrével.Két szomszédos falu Szatmár vármegyében a Kraszna és a Szamos összefolyásánál; Olcsva a Kraszna, Apáti aSzamos partján. Mindkettő Károlyi-birtok. FÉNYES, 1851. 1. köt. 34.

9.Bécs, 1702. október 17.Az uralkodó rendelete Szatmár vármegyéhez: az újlaki sóhivatalt megtámadó,kifosztó parasztokat, akár katonai segédlettel is, fogják elJelzet: MOL, Р. 396. 1. Acta Rakocziana. Series I. Missiles diversorum ad Alexandrum Károlyi. 1. fiók L. A.1701­1704.Kiadva (latinul): KÁROLYI, 1882­1897. 5. köt. 2.Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország stb. királya.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelthíveink! Az ide csatolt másolatból 44 bővebben megtudhatjátok, hogy egyes parasztok az Újlakon 45lévő sóhivatalunkat fegyveres erővel rabló módon megtámadták, egy-két szolgaembert megöltek, tisztségviselőinkkelpedig kegyetlenül elbántak, az egész császári-királyi pénztárat elrabolták és zsákmánytejtettek.Minthogy pedig ez a gaztett semmiképpen nem maradhat büntetlenül, sőt határozottan kiérdemeltelegméltóbb büntetését annál is inkább, nehogy a jövőben hasonló kísérletek és gaztettek előfordulhassanakés hozzájáruljanak ahhoz, hogy a vármegyéket, valamint a kerületeket zavaróan befolyásolják:Emiatt nektek levelünk rendjében szigorúan megparancsoljuk és részetekre elrendeljük, hogy jelen levelünkvételével a gaztett után minden szorgalmatossággal, haladéktalanul nyomoztassatok Szatmár vármegyétekben,s e bűntett tetteseit, ha szükséges, akár katonai segédlettel is, fogassátok el és vessétekfogságba, majd a megérdemelt büntetéssel sújtsátok és bűnüket toroljátok meg minden eszközzel, amirekötelezve vagytok.Ebben az ügyben Udvari Haditanácsunkat is értesítettük, hogy hasonlóképpen adjon ki rendelkezést avidéken állomásozó katonai tisztségviselőkhöz és tartson kapcsolatot.Másként semmiképpen nem járhattok el.Császári-királyi kegyünkkel a továbbiakban irántatok jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriaivárosunkban, október hónap 17. napján, az Úr 1702. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.10.Bécs, 1702. november 2.Az uralkodó rendelete a Kassai császári és királyi Albizottsághoz: ha a katonaság összeírásárakiküldött tisztek az Ebergényi-ezredből tavaly megszökött személyeket találnak, velük szembenne alkalmazzanak erőszakot, hanem vezessék őket vissza egységükhözJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 3. No. 48. 1702. Melléklet 46(latin)4 44 54 6A melléklet ma már hiányzik.(Tisza-)Újlak falu a Tisza jobb partján.A Kassai császári és királyi Albizottság 11. sz. alatt közölt, Szabolcs vármegyéhez intézett átiratának (Kassa,1702. november 15.) melléklete.

Másolat.Lipót. 47A mi szintúgy hűséges hívünk, nagyságos báró Ebergényi László, magyar lovasságunk egyikezredének ezredese Felségünknek alázatosan előadta, hogy amikor az elmúlt esztendőben a reá bízott ezredetItáliába vezényelte volna, röviddel a visszatérése előtt keletkezett zavaros helyzetben bizonyos magyarlovaskatonák a szolgálatot megtagadták, 48s ezek, amint hallani lehet, Magyarországunk területénmég jelenleg is kóborolnak.Egyidejűleg alázatosan arra kérte Felségünket, hogy kegyelmesen gondoskodjunk és rendeljük el: nehogya katonaság összeírására kiküldött tisztek ezeket a szökevényeket feltalálásuk esetén letartóztassák,avagy kárt tegyenek bennük, hanem inkább készséges segítségnyújtással fogják el őket és vezessékvissza egységükhöz.Miután az a véleményünk, hogy az ilyen természetű kérés nemcsak Felségünknek kedvező, hanem alovassági szolgálatra is előnyös, ezért híveinknek, Tekintetes és Nagyságos Nigrelli grófnak, táborszernagyunknakvalamint Pfeffershoffen bárónak, altábornagyunknak 49is meghagyjuk, hogy ha az említetttisztek a katonaság összeírása alkalmával netán szökevény katonákat találnának, azok részére parancsunkszerint engedékenységgel legyenek és segítséget nyújtsanak.Ezért Hűségteket is jóakaratúan megkeressük, és egyszersmind kegyesen megbízzuk és utasítjuk,hogy jelen rendeletünk kézhezvétele után ezeknek a zászlóinkat elhagyott, bárhol található szökevényekneka kézre kerítéséért és visszavezényléséért akár az Ebergényi-ezredhez, akár más ezredhez mindenttegyetek meg, és az említett tiszteket ebben a tevékenységükben ne gátoljátok, hanem inkább legyeteksegítségükre, egyidejűleg a kerülethez tartozó vármegyék hatóságait is tájékoztassátok a megtett intézkedésekről.Meggyőződésünk, hogy Hüségtek az e tárgyban kiadott rendelkezésünket, amely határozott akaratunkatjuttatta kifejezésre, a közjó érdekében végrehajtja. A továbbiakban császári-királyi kegyünkkel,stb. 50Bécsben, 1702. november hónap 2. napján.Lipót s. k.Mátyássovszky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.11.Kassa, 1702. november 15.A Kassai császári és királyi Albizottság átirata Szabolcs vármegyéhez: csatoltan küldikaz uralkodó rendeletét az Ebergényi-ezredből megszökött huszárok ügyébenJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 3. No. 48. 1702. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemzetes, Vitézlő, mint általunkigen tisztelt nemes urak!Üdvözletet és legkészségesebb szolgálataink ajánlását. Hogy ő legszentebb Felsége a nemes Ebergényi-ezredbőlmegszökött huszárok védelmezését a legkegyesebben ránk bízni méltóztatott, a csatolt4 7Az uralkodó címeit és a megszólítást a másoló lehagyta.4 8Mindezekre lásd a 2., 3. és 4. sz. forrást.4 9Johann Ferdinand (Wolfgang?) Freiherr von Pfeffershoven (Pfeiffershofen), budai főparancsnok. HECKENAST,2005. 340.50 A záró formula végét a másoló lehagyta.

másolatból 51bőségesebben megérthetik fent címzett Uraságtok, akikkel ezt az igen jóakaratú rendeletetfigyelembevételre, és amikor a helyzet úgy hozza magával, végrehajtásra hivatalosan közöljük.És ezek után kívánjuk, hogy fent címzett Uraságtokat óhaj szerint sokáig éltesse Isten egészségesen,maradva Kassán, 1702. november 15-énFent címzett Uraságtokszolgálatára a legkészségesebbek:A szent császári és királyi FelségKassai Albizottságának ülnökei12.Bécs, 1702. december 4.Az uralkodó rendelete a Kassai császári és királyi Albizottsághoz: a külföldre vezényelt magyarezredekből egyesek hazaszöktek, intézkedjenek elfogásukról, illetve rejtegetőik megbüntetésérőlJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 18. 1703. Melléklet. 52(latin)Másolat.Lipót stb. Jóllehet gyakran megesett az előző, a Római Szent Birodalomban viselt háború időszakábanaz, amiről most legújabban az általunk őszintén kedvelt hívünk, Tekintetes és Nagyságos BatthyányÁdám, Németújvár örökös grófja, országbíránk, Horvátország bánja, Magyarországunk Dunán innenirészeinek főkapitánya, 53kamarásunk és titkos tanácsosunk tájékoztatásából értesültünk.Amint nyilvánvaló, a közjónak nem kis kárára, a megnevezett feladatra a birodalomba és Itáliába mostelküldött magyar ezredekből néhányan, akik szolgálatunkra voltak toborozva, egy ideig a táborokban hadiszolgálatot teljesítettek, de nem ritkán minden ok nélkül csapataikból és ezredeikből titokban megszöktekés hazájukba, azaz az előbb említett Magyarország 54területére visszatérve, itt egyes vármegyék,valamint földesurak részéről támogatásban részesültek oly mértékben, hogy a szökevényeket felkutatótiszteket felvilágosítani a vármegyék és egyes földesurak vonakodtak és őket nem adták vissza, amivelnemcsak a közjónak ártanak súlyosan, hanem elősegítik a rablásokat és egyéb visszaéléseket is.Tekintettel arra, hogy a mindenütt érvényes katonai szabályzat értelmében az ilyen szökevények ésazok, akik a zászlót és a tábort elhagyják, nemcsak főbenjáró bünt követnek el, hanem bűnbe sodorjákazokat is, akik részükre oltalmat vagy menedéket nyújtanak, emiatt legalább az okozott kár megtérítéséreköteleztetnek.Mindezek folytán Hüségteknek e sorokkal szigorúan megparancsoljuk, egyben elrendeljük, hogy avármegyékben és a kerületben szervezzétek meg az intézkedéseket, mindenütt közhírré téve, hogy a szökevényeketés bujdosókat, a mi zászlóink hűtlen elhagyóit bárhol fogságba ejthetik és a legközelebbihelyőrségbe vagy akár német parancsnoksághoz, jól megerősített őrség kíséretében szállíttassák el. Hapedig akár egy jobbágy, akár valamely község vagy földesúr, vagy bárki más, akármilyen rendű avagyméltóságú legyen is, a mi szolgálatunkra toborzott vagy egyszer is összeírt katonát, magyar katonaszökevénytannak tisztjei vagy felsőbb hatósága engedélye nélkül magánál tartana, vagy részére menedéketnyújtana, az olyan személy köteles annak az ezrednek a javára, ahonnét a szökevény eltávozott, egy5 15 25 35 4Mellékelve: Bécs, 1702. november 2. Lipót rendelete a Kassai császári és királyi Albizottsághoz. Másolat. (10. sz.forrás)Az uralkodói rendelet a 14. számú forrás melléklete.Azaz dunántúli kerületi főkapitány. HECKENAST, 2005. 50.Magyarország megnevezése az uralkodó címei közt szerepelt!

másik katonát kiállítani, vagy a toborzás költségeit kifizetni, de ezeken kívül a tényállásnak megfelelőenkiszabott büntetéspénzzel is tartozik.Ezeken kívül nem kételkedünk abban, hogy Hűségtek emlékezetében él, hogy a három magyar gyalogezredösszeírásakor és számbavételekor kiadott megállapodás tizenötödik pontja értelmében határozottanvigyázni kell arra, hogy azok a mi német ezredeinkkel semmiképpen se keveredjenek, hanem abbanaz esetben, ha szolgálatuk nem lenne szükséges a továbbiakban, a hajdúk visszaküldendők ugyanolyanfeltételek mellett saját hazájukba.Mindezeket Hüségteknek a köteles figyelembevétel végett és tudomásul vételre rendeltük el azzal,hogy a vármegyékben és a kerületben hirdettessék ki, egyben a leghatározottabban parancsoljuk, hogy afentírtak tárgyában a közjó és a mi szolgálatunk érdekében helyesen járjanak el, és mindent hajtsanakvégre Hűségtek, minden eszközzel ennek sikerére törekedve.És ezek után a továbbiakban császári-királyi kegyünkkel felétek jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben,ausztriai városunkban, 1702. december hónap 4. napján.Lipót s. k.Mátyássovszky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.13.Bécs, 1702. december 9.Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: a szabad személyeket, kóborlókat (mivel lopással,rablással zavarják a köznyugalmat és a kereskedelmet) felfogható jobbágytelkekre, rájukkiszabható szolgálatra kell kényszeríteni, vagy fel kell őket venni a hadseregbeJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 46. 1703. (latin)Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország királya stb.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő és Nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelthíveink! A hajdú nemzet körében, említett Magyarországunk területén, a kegyesen elrendelt katonaitoborzás 55idején arról nyertünk tájékoztatást, hogy jó néhány vármegyében igen sok szabad, vagy inkábbkóborló és csavargó személyek találhatók, akik földesuraikkal szemben jobbágyi vagy akár szolgaikötelezettségeiket megtagadják, sőt a lakosságot és a földet kivonják az adózás alól, ehelyett inkábbhol itt, hol ott lustálkodnak, ezáltal sem az ország javára, sem a lakosság magánérdekében nem tevékenykednek,sem a közös munkák elvégzésében semmiféle könnyítést nem tesznek. Ezzel szemben alkalomadtánés a szükségtől kényszerítve mások javait támadják meg és vagy alattomos lopással, vagynyílt rablással fosztogatnak, magukat ilyenbe ártva, ezáltal a köznyugalmat és a kereskedelmet szoktákmegzavarni. De az is előfordul, hogy az ilyen kóborló személyek magukat bármilyen természetű munkaalól kivonva nagy kárt okoznak az ipari termékek piaci felhozatalában, de ha valami mégis piacra kerül,azoknak árát a lehető legmagasabbra emelik éppen azáltal, hogy kevés van belőlük, és így jóval többetkell értük fizetni, mint kedvezőbb időkben.Ennélfogva a hasonló kóborlók szabadosságának megfékezése és bármiféle kihágást kínáló alkalommegelőzése céljából, valamint a békesség és a nyugalom biztosítására és az említett hajdúk toborzására5 5Az uralkodó 1702. október 7-én a vármegyéknek elküldött rendeletével portánként (Horvátországban kéményenként)egy-egy gyalogos katona kiállítását követelte meg. Magyarországon három, 2-2 ezer fős gyalogezredet kelletttoborozni. SÍPOS, 2001. 260-269.

irányuló kívánságunk elősegítésére, nemkülönben a gazdasági javak károsításának elkerülésére, miutánmindebből súlyos nélkülözés következhet be, szándékunk, hogy minden munka nélkül élő lusta személya helyes és igazságos életfeltételeket elnyerhesse. Ezért úgy határoztunk, hogy mindazok a fentiekhezhasonló személyek, akik nem élnek jobbágytelki állományon, vagy akár bármiféle szolgálatra nincsenekkötelezve, sem pedig a közterhek arányos hányadát zsellérként nem teljesítik, hanem egyszerűen kóborlók,bujdosók, lusták, de különben a szolgálat végrehajtására alkalmasak, mindezek hatósági tekintélyigénybevételével bárhol találtatnak, akár felfogható jobbágytelkekre, akár a rájuk kiszabható szolgálatra,vagy a hadseregbe való felvételre bevonhatók és alkalmazhatók. És hogy ez a mi kegyes határozatunkcélját minél sikeresebben érhesse el, a hasonló kóborló és lusta személyek befogadása és visszatartásamindenki számára tilalmas és semmiképpen sem engedhető meg.Ezekre való tekintettel mindnyájatoknak kegyelmesen parancsoljuk, elrendelve, hogy a fent feltüntetettkóborló személyek ügyében kiadott jelen utasításunkra parancsunkat hajtsátok végre, s az ilyenegyéneket vagy a felfogható jobbágytelkeken, vagy akármiféle alkalmas szolgálatra vagy akár a hadseregszámára vegyétek igénybe, őket mindezekre kényszerítsétek és ilyenre erőszakkal kötelezzétek. Ezzelhajtsátok végre a mi kegyelmesen kinyilvánított komoly kívánságunkat, figyelembe véve a közjó érdekeitis.Császári-királyi kegyünkkel a továbbiakban irántatok jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriaivárosunkban, december 9. napján, az Úr 1702. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspökHunyadi László s. k.14.Kassa, 1702. december 16.A Kassai császári és királyi Albizottság átirata Szabolcs vármegyéhez: küldik az uralkodórendeletét a külföldről hazaszökött magyar katonák ügyében;velük és támogatóikkal szemben az abban foglaltak szerint járjanak elJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 18. 1703. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint általunkigen tisztelt nemes urak!Üdvözletet és legkészségesebb szolgálataink ajánlását. Vajon ő legszentebb Felsége milyen figyelemmelvan a csapatokat elhagyó magyar katonákra és ebben az országban néhány földesúr szokatlan támogatására,mégpedig a csapatokhoz hűtlenek vagy a kötelezettségüket ellenszegüléssel megszegők, továbbáa szolgálatból kiesők iránt, akik a fent említett ő legszentebb Felsége kincstárának kárt okoztak, az Albizottságraigen jóakaratúan ezeket méltóztatott rábízni, a mellékelt másolat 56által fent címzett Uraságtokkalhivatalosan közöljük, megerősítve az abban foglaltak és elrendeltek megtartását és végrehajtását.És ezek után kívánjuk, hogy fent címzett Uraságtokat óhaj szerint sokáig éltesse Isten egészségesen,maradva Kassán, 1702. december 16-ánFent címzett Uraságtokszolgálatára a legkészségesebbek:A szent császári és királyi FelségKassai Albizottságának elnöke és ülnökei5 6A másolatot, Lipót rendeletét lásd a 12. szám alatt.

15.Debrecen, 1703. február 26.Montecuccoli ezredes levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: a kóborlózsiványokat el kell fogni és meg kell fenyíteni; a huszárokat igazoltassák; a katonaságnakokozott károkért a helységek elöljárói felelnekJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 48. 1703.Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 134.Tekintetes és Nemzetes Úr, igen tisztelt uram!Üdvözletet és készséges szolgálataimat. Nem oly régen tájékoztattam Tekintetes Uraságodat azoknaka zsiványoknak az ügyéről, akik bárhonnan kóborolnak el, nagy károkat okoznak és akiket el kell fogatniés meg kell fenyíteni. Minthogy azonban azoknak a száma egyre inkább növekszik, és hozzám naponkéntérkeznek hírek és panaszok az általuk elkövetett károkozásokról, arra kérem Tekintetes Uraságodatés amiatt keresem meg, ne terheltessék a vármegyéje körzetébe tartozó területen megfelelő intézkedésekettenni, hogy a lakosság óvakodjék a zsiványoktól, kerüljenek velük bármiféle kapcsolatot, legfőképpenpedig arra ügyeljenek, milyen emberek keresik fel éjjel vagy nappal a városokat és a falvakat és kiktartózkodnak azokban.Minthogy a zsiványok azt állítják magukról, hogy ők huszárok, ebben az esetben tisztjeik által kiállítottútlevelet kell kérni tőlük, amelyet ha nem tudnak előmutatni, sőt ha egyik-másik egyén gyanúsnaktűnik, azonnal el kell az ilyet fogni és Debrecenbe szállítani.Egyébként, ha azt tapasztalnánk, hogy a megismételt rendelkezésünk figyelmen kívül maradna, ésegyik vagy másik városban, avagy községben a zsiványok kárt okoznának, ahol ez megtörténik, annaka helységnek bíráit és esküdtjeit bilincsbe veretve szállíttatom el, és mindaddig nem engedem szabadon,amíg az okozott károkért részemre elégtételt nem adnak. Mindezeket a további tudomásul vétel végettutoljára közlöm Tekintetes Uraságoddal, a magam szolgálatát pedig jóakaratúan óhajtom ismételtenajánlani. Kelt Debrecenben, 1703. február 26. napján.Tekintetes és Nemzetes UraságodnakA szent császári és királyi Felség kamarása,szolgálatára a legkészségesebb:valamint egy vértesezredének Herkules Montecuccoli gróf s. k.ezredese és parancsnoka16.Bécs, 1703. március 2.Az uralkodó rendelete Szabolcs vármegyéhez: a lakosság és az utazók biztonsága érdekében felkell lépni az egyre több kárt okozó rablók ellen, akik téli rejtekhelyeikről ilyenkor, tavasszaljönnek elő; felkutatásukra fogjanak össze a hét hajdúvárossal és a szomszéd vármegyékkelJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 45. 1703. (latin)Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország,Csehország stb. királya.Tisztelendő, Tiszteletes, Tekintetes és Nagyságos, s minden bizonnyal Vitézlő és Nemes, mint bölcsés körültekintő, kedvelt híveink! Némely hívünk alázatos tájékoztatása alapján tudomásunkra jutott,hogy engedetlen rablóknak a Tiszán inneni és túli területeken észlelt dühkitörése annyira pusztítóvá vált,

hogy a szegény lakosságnak nemcsak vagyonát és a birtokában lévő megélhetési eszközeit kell féltenieaz elrablástól, de még az utazó embereknek is félniük kell élelmük és ruházatuk elvesztésétől; ők mindnyájankötelesek kifizetni a reájuk eső adót, szükségből kereskedniük kell, többször legalább egy mérföldnyitávolságra 57el kell távozniuk otthonuktól és tartózkodási helyüktől, ami nagyon veszedelmeshelyzetet idéz elő.És ha ez a rideg télies időjárás a rablókat az erdőkben és a mezőkön való tartózkodásra kényszeríti, éselrejtőzésüket vonja maga után, nem látszik kizártnak az a lehetőség, hogy hamarosan, az időjárás szelídülésévelmind a számuk növekedni fog, mind pedig durvaságuk még jobban megerősödik.Törekedvén mind hűséges lakosainknak, mind az utazgató személyeknek a kereskedelem biztonságaérdekében a nyugalmáról gondoskodni, ugyanakkor a közjó és a mi szolgálatunk számára a szükségesfeltételeket megteremteni, valamint az említett gonosztevők gaztetteinek és pusztító fellépésének időbenelejét venni, de különben is az ilyen gonosztevőknek és rablóknak üldözése és érdemük szerinti megszelídítésea vármegyei hatóságoknak törvény szerinti kötelezettségei közé tartozik, ezért jelen írásunkkalszigorúan megparancsoljuk elrendelve, hogy jelen rendelkezésünk vétele után, egyetértésben más kiváltságolthelyekkel s különösképpen a hét hajdúvárossal, melyek vármegyétek területén fekszenek, de szótértve a többi szomszédos vármegyével, az előbb említett rablókat mindenütt kutassátok fel s bárhol tudomásotokrajuttartózkodási helyük, egységesen, egyesült erővel kölcsönösen üldözzétek, vessétek fogságbaés az ellenük alkotott törvények szerint járjatok el velük szemben, a megkívánt büntetést szabvaki rájuk. De az őket támogató és személyüket befogadó egyéneket is vessétek alá törvényes eljárásnakés megfelelően büntessétek minden eszközzel, hogy ezzel megnyerjétek kegyes és őszinte jóakaratunkatsaját biztonságotok és nyugalmatok érdekében.Irántatok a továbbiakban császári-királyi kegyünkkel jóakaratúan maradunk. Kelt Bécsben, ausztriaivárosunkban, március hónap 2. napján, az Úr 1703. évében.LipótMátyássovsky Lászlónyitrai püspök s. k.Somogyi Ferenc s. k.17.Demecser, 1703. március 20.Szabolcs vármegye levele Bihar vármegyéhez: mivel a csavargó katonák Biharból járnak át,tegyenek meg mindent visszaszorításuk érdekében; Szabolcsban is fellépnek ellenük;hivatkoznak az uralkodó rendeletére; készek együttműködni a szomszéd vármegyékkelJelzet: HBML, IV. A. 1/b. 4. d. 1630. Fasc. IV. Anni 1703.Illustrissimi, Reverendissimi, Spectabiles ac Magnifici, Perillustris, Generosi, Egregii, item ac nobilesfratres, vicini et amici, nobis observandissimi! 58Salutem et servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. 59Mit parancsoljon nekünk koronáskirály urunk ő Felsége, azon kegyelmes parancsolatjának [sic!] valóságos mássábúi 60(kit Nagyságtoknaks Kigyelmeteknek praesentibus includálva 61megküldöttük) megértheti Nagy ságtok s Kigyelmetek.5 75 85 96 06 11 posta- vagy osztrák mérföld = 7585,9 méter (esetleg 9482,32 méter). BOGDÁN, 1990. 169.Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nemes, Nemzetes, Vitézlő, mint általunk igen tisztelt nemesatyafiak, szomszédok és jóakarók!Üdvözletet és szolgálataink legkészségesebb ajánlását.Másolatban mellékelve I. Lipót rendelete Szabolcs vármegyéhez (Bécs, 1703. március 2.). Vö. 16. sz. forrás.jelen [levelünkhöz] mellékelve

Való dolog, annyira némely tolvaj, pusztákon fosztogató, maga nemzetének vérét szomjúhozó, istentelencsavargó katonáknak eláradott irtóztató vakmerőségek, hogy már nemcsak az úton járók félve követik,sőt nem is merik útjokat követni, de magunk is házunknál békességesen (hacsak eleit nem vesszük)lakni nem merészeljük.Mivel inkább azon katonák Nagyságtok, Kigyelmetek tájárúi szoktak erre mireánk feljárni, arra valónézve akaránk Nagyságtokat s Kigyelmeteket szomszédságosan kérnünk és említett Kegyelmes Urunk,ő Felsége kegyelmes parancsolattya szerént is requirálnunk [megkeresnünk], tartozó homagiumbeli [hüségbeli]kötelességünk is hozván magával, tegyen oly dispositiót [intézkedést] és rendelést, hogy mindenúton és módon istentelen tolvajoknak irtóztató cselekedetek gátoltassék, minden rendbéli embereknek,úton járóknak és házoknál lakóknak békességes lakás szereztessék.Elhitesse Nagyságtok s Kigyelmetek magával, mi is elkövetői leszünk minden ellenek üldözésképpenfeltanáló dolgokban, melyrül írtunk hasonlóképpen szomszéd vármegyéknek is. Melyrül Nagyságtok sKigyelmetek válaszát elvárjuk.In reliquo praetitulatas Dominationes Vestras ad vota diu salvos valere cupimus. Datum ex generalicongregatione nostra in possessione Demetser die 20. mensis Mártii Anno 1703. celebrata.Praetitulatarum Dominationum VestrarumAd serviendum amici fratres et vicini paratissimi:Universitas Dominorum, Praelatorum, Baronum,Magnatum et Nobilium Comitatus de Szabolcs.^218.(Hajdú-)Hadház, 1703. március 28.A hét hajdúváros levele Szabolcs vármegyéhez: az uralkodó rendeletét a tolvajok elfogásáról,megbüntetéséről tudomásul vették, készek együttműködni a vármegyével,bár saját területükön nem érzékelik a tolvajok jelenlététJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 50. 1703.Kiadva: Zimmermann, 1909. 134-135.Illustrissimi, Reverendissimi, Spectabiles, Generosi item ac Nobiles, Domini nobis gratiosissimi,colendissimi!Salutem et humillimorum servitiorum nostrorum paratissimam commendationem. Sub 20. mensis currentismartii, 63 Őfelsége annectált 64 levelének párjával, datált levelét a Tekintetes, Nemes Vármegyénekvévén becsülettel, az elhatalmazott tolvajoknak megfogása s megbüntettetése felöl mint parancsollyonŐfelsége, demissa cum homagialis nostrae obedientiae obligatione 65megértettük.Hogy mindazonáltal nemes hét hajdúvárosokon praeattactus [az előbb érintett] tolvajoknak szabadpassussok [járásuk] lévén partartéjok 66megnevezett városinkon volnának, absolute minekünk nem6 2A továbbiakban kívánjuk, hogy fent címzett Uraságtokat óhaj szerint sokáig éltesse Isten egészségesen. KeltDemecser faluban március hónap 20. napján, az 1703. évben tartott közgyűlésünkből. Fent címzett Uraságtokszolgálatára a legkészségesebb jóakarói, atyafiai és szomszédjai: Szabolcs vármegye egyházi főrendjeinek, országzászlósainak, országnagyjainak és nemes urainak közönsége.6 3Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes, Nemzetes, mint hozzánk igen jóindulatú, igen nagyra becsült nemes urak!Üdvözletet és alázatos szolgálatainknak legkészségesebb ajánlását. Folyó március hónap 20-án.6 4Csatolt; utalás I. Lipót Szabolcs vármegyének (Bécs, 1703. március 2.) küldött rendeletére. Lásd a 16. sz. forrást.6 5a leküldötteket engedelmességünk alattvalói lekötelezettségével66 egy részük, portájuk = előőrsük(?)

constál [ismeretes], és hogy ez így légyen, actualiter [valóban] mostan quartélyban [szálláson] nálunklévő német vitézeknek s collonellus Montecuculi" 7 uram ő Nagyságának hozzánk lett erős parancsolattyamellett szorgalmatos vigyázása meg nem engedi.Ha peniglen a Tekintetes, Nemes Vármegyének ezen tolvajok persequálásában [üldözésében] velünkegyet érteni teczik, bizonyos napot ezen dolognak vígben vételére terminálván [meghatározván], s velünkcommunicálván, praeannotált 68tolvajokat serio [komolyan] üldözni, s ha lehet következendőképpenmegfogni, s mi törvényesen vélek cselekedni teczik, in reliquo valere ad vota diu praetitulatas Dominationesoptamus, manentesEarundem praetitulatarum Illustrissimarumac Generosarum Dominationum VestrarumActum ex Generali Congregatione7. Oppidorum Hajdunicalium in OppidoHatház Celebrata. 28. Mártii 1703. 69 19.ad obsequia parati: universitas septemoppidorum Hajdonicalium m. pr.Kismarton, 1703. április 29.A nádor rendelete Szabolcs vármegyéhez: tárgyalások folynak Bécsben az adó és a só áránakmérsékléséről, valamint bizonyos követelések, sérelmek elfogadtatásáról, orvoslásáról; a követekköltségeire minden vármegye portánként egy forintot fizessen beJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 6. 1703.Illustrissimi, Reverendissimi, Admodum Reverendi, Spectabiles ac Magnifici, Generosi, Egregii etNobiles domini amici nobis observandissimi.Salutem ac officiorum nostrorum commendationem. 70Minémü instantiái [kérvényei] légyenek egészHazánknak Kegyelmes Urunknál, ő Fölségénél, többi között a négy millium relaxatiója, 71liquida praetentiokacceptioja, 72a sónak előbbi árára remissioja [leszállítása] iránt, és több nagy importantiájúgravamenek [fontosságú sérelmek] végett, nem kétlyük máshonnand is elégségesen értésére vagyon Kegyelmeteknek.Mely instantiáknak minthogy oly hertelen vége nem szakadhat, arra nézve ez elmúlt napokban Bécsbengyülekezett úri főrendek és circulusok [kerületek] követjei megedgyezett teczésekbül elvégeztük,hogy azon instantiák bizonyos avégre rendőlt circularis követek által alternatim continualtassanak [felváltvafolytattassanak], és egész Hazánk nevével promoveáltassanak [előmozdíttassanak] a FölségesUdvarnál, aminthogy ezen követség szükségére minden portára egy-egy rhénes forint imputáltatott [rajnaiforint rovatott] is úgy, hogy minden nemes vármegye és város tavali portáitól azon egy forintbúi6 7Montecuccoli ezredes68 közölvén, az előbb följegyzett6 9a továbbiakban kívánjuk, hogy Isten éltesse óhaj szerint sokáig fent címzett Uraságtokat, maradván fent címzettMéltóságos és Nemzetes Uraságtoknak engedelmességre készek: a hét hajdúváros közönsége s. k. Végzés a héthajdúváros Hatház városban tartott közgyűléséből. 1703. március 28-án.70 Méltóságos, Főtisztelendő, Nagytiszteletü, Tekintetes és Nagyságos, Nemzetes, Vitézlő és Nemes, általunk igentisztelt jóakaró urak. Üdvözletet és hivatali szolgálataink ajánlását.7 1a négy millió (forint éves adó) mérséklése7 2a kétségbe nem vonható követelések elfogadása

álló impositiót [kivetést] Kegyelmes Urunk, ő Fölsége magyarországi secretariusa, Hunyady LászlóUram ő Kegyelme kezéhez szolgáltassa Bécsben hova hamarébb vexli 73avagy más alkalmatosság által.Kihez képpest Kegyelmeteknek palatinusi authoritásunk [nádori hatalmunk] szerint akaránk seriointimálnunk [komolyan tudtára adnunk], hogy ezen közönséges instantiák proportiojára [folyamodványokszámon tartására] (kiktül függ megmaradása szegény Hazánknak) rendelt költséget minden halogatásnélkül ad summum 10. Junii 74okvetetlen és minden fogyatkozás nélkül emiétett secretarius Uramkezéhez küldeni el ne mulassa, és minthogy Kegyelmetek portája tavali proportio szerint 141 x li volt,azért eni forintot külgyen Kegyelmetek.In reliquo [A továbbiakban] Isten éltesse Kegyelmetek szerencséssen. Darum Kismartonii, die 29.Április Anno 1703.Praetitulatarum Dominorum VestrarumAmicus ad officia paratissimus:Paulus Esterhasj m. pr. 7 -*20.(Nagy-)Károly, 1703. május 4.Szatmár vármegye főispánjának nyílt levele: elrendeli, hogy a mezővárosok, falvak elöljáróiés lakosai a Kis Albert és Esze Tamás mellé gyülekezett „tolvajokat" fogják el,majd Károlyban adják át nekiJelzet: MOL, G 25. III. 1. f. Fol. 323-324.Alexander Károlyi Liber Baro de Nagy Károly, Inclyti Comitatus Szathmáriensis Supremus Comes, acTabulae Judiciariae Regiae Baro etc. Lecturis [sic!] salutem, et quibus competit, etiam officiorum meorumcommendationem. 76Minthogy bizonyoson hallatik Nemes Bereg vármegyében Kis Albert és EszeTamás mellé feles tolvajságnak gyülekezeti, kik miatt is ezen szegény hazának félő nagy romlása ne következzék;annak okáért vévén ezen pátensemet mezővárosi és falusi bírák s lakosok, hagyom és parancsolomötszáz forint büntetés alatt, hogy valahol falun, városon, erdőn, mezőn, egyszóval minden helyekenazon megírt Kis Albert és Esze Tamás mellé állott vagy szándékozó s azokkal egyetértő embereketeszekben vesznek, mindgyárt egész falustól üldözésekre, megfogásokra felkelni el ne múlassák; megfogvánpedig elégséges jó őrizet alatt ide, Károlyba kezem alá hozni. Holott pedig olly felesen lennének,hogy egy falu vagy város üldözésekre elégtelen volna, az szomszéd falubélieknek tudtára adni tartozzanakés ezen pátensem erejével magok mellé felvenni; másként ha valamelly falu vagy város határánmeghallatnak, hogy nem üldözték, az megírt büntetést el nem kerüli azon hely. Ezen pátensemet pedigéjjel-nappal falusi bírák sietséggel folytassák. 77Datum Károly die 4. Maii Anno 1703.Alexander Károlyi m. pr.7 37 47 57 67 7átutalva(?)legkésőbb június 10-reKelt Kismartonban április 29. napján, az 1703. évben. Fent címzett Uraságtok hivatali szolgálatára a legkészségesebbjóakaró: Eszterházy Pál s. k.Nagykárolyi Károlyi Sándor szabad báró, Nemes Szatmár vármegye főispánja és a Királyi ítélőtábla bárója stb.Üdvözlet az olvasóknak, és akiknek illik, még hivatali szolgálataim ajánlását is.folyamatosan vigyék (A külső rájegyezés szerint csak két helyre, Tartóéra és Oláh-Bikszádra jutott el ez a nyíltlevél. Szatmár vármegyéhez tartozó települések az Avasságon. FÉNYES, 1851. 4. köt. 184., 1. köt. 133.)

21.Felső-Viznice, 1703. május 11.A munkácsi uradalom udvarbírájának jelentése Semberi 78Sámuelhez, a királyi kincstári javakkormányzójához: a rablók száma napról napra növekszik, sőt már zászlókat vesznek elő;üldözésükre tisztségviselőket rendelt ki mind a munkácsi uradalom, mind Bereg vármegye;Nagybánya környékén szétverték Esze Tamás, Kis Albert és Pati Mihály híveita szatmári helyőrség katonáiJelzet: MOL, G. 26. IV. 2. a. Fol. 19^20. (latin)Tekintetes Úr, igen nagyra becsült pártfogóm!Üdvözletet, alázatos szolgálataim lekötelezettségével. Itt Isten kegyelméből semmi újság azon kívül,hogy a rablók napról napra gyarapodnak és bujtogatni zászlókat vesznek elő, üldözésükre úgy az uradalom,mint a vármegye részéről elhatározták, főhivatalnokokat rendelnek ki a vármegyei atyafiakkalegyütt; a rablók elöljárói a következők: Esze Tamás, Kiss Albert és Pati Mihály, 79vajon mire készülnek,egyáltalán nem tudhatjuk; megerősítést nyert, hogy Nagybánya környékén a fenti vezetők követőit aszatmári helyőrség katonái szétverték, néhányukat pedig elfogták; ezeket ha kivallatják, szándékuk napfényrekerül, a munkácsi várparancsnok 80 kapcsolatot tart a szatmárival, 81 akármit közölnek velünk,semmi esetre sem mulasztom el tudatai.Bányász János kulcsár már be van iktatva Tekintetes Uraságod kegyéből Meskó úr által, Vári úr várjaa kegyet és az Ungváron leendő beiktatását alázatosan szorgalmaztatja, és ezt maga Tornay 82úr semszeretné halogatni, sőt inkább sürgeti. Elvárjuk tehát ezek után Tekintetes Uraságod döntését.Én minden erővel arra törekszem, hogy amíg a kaszálásra vonatkozó határozat megjön, a készültségbenálló nyomorult népet mind szavakkal és meggyőzéssel, sőt biztosítékokkal, mind pedig talán keményebbnektűnő eszközökkel és hűségnyilatkozatokkal kézben tarthassam. Ha a tavaszi vetést 83már ténylegesenvégrehajtották, nem kell az eltávozásuktól félni, ezt követően a kaszálás olyan lesz, amilyen.Meskó tekintetes úr, tudom, nincs Kassán, neki ez alkalommal nem írhattam, de mihamarabb, éppúgya sztrongáról, 84amiben jelenleg fáradozom, mint más körülményekről tájékoztatást küldök, hasonlóképpenTekintetes Uraságodnak is. A továbbiakban magamat kegyébe újra ajánlva, maradokFent címzett UraságodFelseő Visnicze 851703. május 11.alázatos szolgája:Szentiványi János7 87 98 08 18 28 38 48 5Esze Tamás olvasata szerint Sartori. ESZE, 1954. 298.Feketeparaki (Ugocsa vármegyei) jobbágy; 1698-ban a nemesek házait fosztogató felkelők egyik vezére, társaivalegyütt - zsákmánnyal megrakodva - még ugyanebben az évben török területre menekült; 1703-ban Majos Jánoslovasezredében főhadnagy. SERES, 2005. 466-467.Wolfgang Georg Auersperg gróf, ezredes. HECKENAST, 2005. 30.A szatmári várparancsnok Friedrich Löwenburg gróf, ezredes volt. Uo. 271.Tornay János a Bercsényi Miklóstól elkobzott ungvári uradalom udvarbírája volt. Uo. 436.Ezen a vidéken, a hideg időjárás miatt, csak zabot tudtak termelni.Sztronga, sztrongálás: Munkács vidékén a juhtartó jobbágyok szolgáltatása (minden 20 juh után egy bárányos juhotkellett adniuk). MAKKAI, 1954. 649.Felsoe Visnicze (Districtus Visnitze vidéke) település a munkácsi uradalomban. Uo. 368. Viznicze (felső) oroszfalu Bereg vármegyében. FÉNYES, 1851. 4. köt. 311.

22.Debrecen, 1703. május 12.Montecuccoli ezredes levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához:a gonosztevők nemcsak az ezred pénztárát rabolták el, de egy zászlótartót és öt katonát ismegöltek Szabolcsban; minden igyekezetét a rablók felkutatására fordítsaJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 49. 1703.Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 135, újabban Balogh, 2003. 38. Fordítása: Balogh, 2003. 38. Fakszimile:Balogh, 2003. 39.23.Debrecen, 1703. május 18.Montecuccoli ezredes levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához: elégedetlena vármegye intézkedéseivel, ha a felső-magyarországi főkapitány utasításait betartották volna,semmi kár nem következett volna be; kártérítést követelJelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található.Kiadva (latinul): KÁROLYI, 1882-1897. 5. köt. 3.Tekintetes és Nagyságos Báró Úr, igen tisztelt uram!Nagyságos Uráságodnak e hónap 16-án írt levelét kézhez vévén, korábbi leveleimre is utalni kívántam,különösen mióta egyre inkább világossá válik előttem, hogy a szóban forgó rablók nemcsak a nemesvármegyéből kerültek ki, hanem magának a bűncselekménynek kiindulása is ott történt, mivel elsőkatonáimat is ott gyilkolták meg a rablók. Pedig semmi kár nem következett volna be, ha a Nigrelli tábornokúr Őkegyelmessége által Nagyságos Uraságodhoz vagy a nemes vármegyéhez, mint nem kétlem,annyiszor és oly sokszor írt, általam is közvetített rendelkezéseket betartották volna.Az én szándékaimat, a kapitány úr^ által javasolt módon, Nagyságos Uraságod minden levelembőlmegismerhette, s ezektől eltérni semmiképpen nem áll módomban, sőt ha a nemes vármegye részemreaz elégtételt az elveszett pénzösszeg visszatérítésével együtt nem adja meg, nem mulasztom el, hogy aztmás utakon keressem, olyan eszközökkel, amelyeknek nagyobb kényszerítő erejük és hatásuk van.Nagyságos Uraságod tudomására kívánom hozni, hogy a nemes vármegye kívánatos határozatáig akapitány urat nem tudom visszahívni, sőt kénytelen leszek nagyobb katonai erőt rendelkezésére bocsátani,bár nem kétlem, hogy erre nem lesz szükség, habár méltányos és igazságos volna, nehogy valamimás szélsőséges cselekedet robbanjon ki. Mindazáltal szolgálataimnak felajánlásával maradok NagyságosUraságodDebrecenben, 1703. május 18.szolgálatára készen:Herkules Montecuccoli grófezredes s. k.8 6Mint a levél további részéből kiderül, Montecuccoli katonákat küldött egy kapitány parancsnoksága alatt Szatmárvármegyébe, hogy kikényszerítse az elrabolt pénz megtérítését.

24.Debrecen, 1703. május 18.Montecuccoli ezredes levele Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegye alispánjához: parancsotkapott, hogy ezredével Buda felé vonuljon, kísérőt kér, aki (Tisza-)Csegéig az élelmezésrőlés a szállítóeszközökről gondoskodnaJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 94. 1703.Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 135.Tekintetes és Nemzetes Alispán Úr, igen tisztelt uram!Üdvözletet és készséges szolgálataimat. Nem kétlem, hogy a nemes vármegye már korábban hírt kapottarról, hogy ezredemnek e vidékekről Buda felé kell elvonulnia. Minthogy az indulásom időpontjáte hónap 24-re tűztem ki, Tekintetes Uraságodnak tudomására kívánom hozni, hogy méltóztassék hozzámkellő megfontolás után egy meghatalmazottat küldeni, aki rendelkezhet mind az élelemről, mind aszükséges szállítóeszközökről, és nemes ezredemmel egészen Csegéig jöhetne. Mindazáltal kívánom,hogy fent címzett Uraságodat Isten éltesse óhaj szerint sokáig épségben, maradokTekintetes és Nemzetes UraságodDebrecenben, 1703. május 18.szolgálatára a legkészségesebb:Herkules Montecuccoli grófezredes s. k.25.Kassa, 1703. május 22.A felső-magyarországi főkapitány rendelete Szabolcs vármegyéhez: a kallói parancsnoknaka vár megerősítésére szekerekre és munkásokra van szüksége; intézkedésüket kériJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 64. 1703.Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 135-136., újabban Balogh, 2003. 40. Fordítása: Balogh, 2003. 40. Fakszimile:Balogh, 2003.41.26.(Aranyos-)Meggyes, 1703. május 24.Bereg vármegye főispánjának levele Friedrich Löwenburg ezredeshez, szatmárivárparancsnokhoz: a zsiványok nem gyengülnek, nemesi felkelést hirdetett ellenükJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 58. 1703. Melléklet. 87Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 136.Másolat.A mai napon küldött igen kedves levelét kézhez vettem, a legmelegebb hálámat fejezem ki, hogy tájékoztatniméltóztatott.8 7A szatmári várparancsnok Szabolcs vármegyéhez küldött, a 30. sz. forrásban közölt levelének (Szatmár, 1703. május25.) melléklete.

A Bereg vármegyei másodalispán 88 eredeti levelét ide zárom, 89 hiszem, jól tolmácsolja, hogy azok azsiványok nem gyengülnek. A mai napon korán reggel rendelkeztem afelől, hogy ha nem akarnak hűtlenségbeesni, keljenek fel az atyafiakkal és üldözzék a rablókat. Mindazonáltal, ha Méltóságos Uraságodazoknak megzabolázására valami módot találna, annak közlése igen kedvező volna számomra, mertkész vagyok Őfelsége szolgálatára minden erőmmel ebben a vonatkozásban is, úgyhogy magamat megszokottkegyébe újra ajánlva maradok:Csáky IstvánMegyés, 901703. május 24. napján.27.Szatmár, 1703. május 24.A szatmári élésmester jelentése a Szepesi Kamarának:a „rablók" Rákóczi és Bercsényi címereivel ellátott zászlók alatt május 21-én Váriba érkeztek,Rákóczi nyílt parancsát kifüggesztették, minden lovat elhajtottak;a császári helyőrségeknél folynak a védelmi előkészületekJelzet: MOL, E. 254. 213. cs. 1703. május, fol. 333-334. (német)A Tekintetes Felső-Magyarországi Királyi Kamarához.Nagyrabecsült Kegyelmes Urak, stb. urak!A minap, 17-én vettem kézhez a hozzám intézett titkos parancsot, amelyet engedelmesen tudomásulvettem. Az itteni Thirheim-féle ezred tekintetes főparancsnoka 91által azonnal rendelkezést adattam ki anagybányai parancsnok részére, mellé rendelve egy számvevőt, hogy onnét a biztonsághoz szükségeskonvojt állíttassa össze, a pénzt sürgősen elvárva. 92A már korábban említett rablókhoz különösképpen már olyan közel kerültünk, hogy e hónap 22-én aVáriban lakó bíró 93két polgárt küldött az ezredeshez hírül adva, hogy 21-én két zászló alatt 300 emberabba a városba érkezett és minden lovat, amire szükségük volt, elhajtottak, a harmadik zászlót a bíró házánáltűzték ki és Rákóczi herceg nyílt parancsát 94kifüggesztették. Ebben írva egy üzenet volt azzal atartalommal, hogy az emberek biztosak lehetnek, az országba 15 000 emberrel jön vissza és minden elővan készítve, várjanak a felhívására. Aki nem engedelmeskedik, azonnal megbüntetik, még az anyaméhbenlévő gyermek sem kap kíméletet.Megtudván, hogy a Tisza túloldalán egy órányira mintegy 130 muskétással és itteni huszárokkal, hajdúkkalegy kapitány áll, azt közölték vele: többé nem mennek az erdőkbe, hanem a síkságon maradnak,ha van kedve velük megküzdeni, megvárják őt. Amikor azonban az ezredes meggyőződött arról, hogy avármegyénél 95nem mutatnak hajlandóságot az általános felkelésre, elrendelte a kapitánynak, hogy embereivelvonuljon vissza. Akik ma hozzá visszatértek, azt a hírt hozták, hogy tegnap Beregszász és Bene8 88 99 09 19 29 39 49 5Orosz GyörgyEz a melléklet nincs az irathoz csatolva.(Aranyos-)Meggyes: mezőváros Szatmár vármegyében, Szatmártól keletre két mérföldre. FÉNYES, 1851. 1. köt.50.Friedrich Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnokNagybányán pénzverőház működött, az élésmester a pénzszállítást szervezte meg. Talán a szatmári helyőrségzsoldjának kifizetésére kellett a pénz.Keresztes András. ESZE, 1952. 6.Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött (Brezán, 1703. május 6. és május 12.) pátense. Kiadva: ESZE,1954. 314-315.Szatmár vármegyénél

helységeket teljesen elpusztították, 6 az utóbbi helyen tartózkodott a vármegye 97 körülbelül 50 hajdúja,akiken rajtaütöttek, a vezetőt elfogták, 4-et megsebesítettek, a többit elüldözték. 98A zászlót, melyet ők Váriban tűztek ki, Lengyelországból kapták, vörös karton, rajta arannyal Rákóczicímere és neve, a másik ehhez hasonló, a harmadikon Bercsényi neve és címere. Hogy mindezeknekmi lesz a következménye, majd csak a jövőben derülhet ki.Az itteni raktár biztonságban van. Élelmiszerekkel jól el van látva; 22 hordó lisztet küldetek Husztra,ez a helység az év végéig el van látva, egyúttal naponként várom a szekereket, melyeknek Nagybányárólkell jönniük. Az itteni helyőrség részére elrendeltetett, minden fegyver úgy legyen előkészítve, hogyha azok a selymák átlépnék a Tiszát, és valami kirobbanna, minden a helyén álljon. Ezzel Kegyelmetekjóindulatába ajánlva magam, maradok engedelmes szolgájuk:Szatmár, 1703. május 24.Christoph Wolfgang Glöggl" s. k.Ui. Most jött a hír arról, hogy az Újlak melletti sóraktárban tanyázó, 16 muskétásból álló őrséget ma reggel7 órakor két zászló, az egyik fehér, a másik vörös, alatt 40 hajdúból álló egység megtámadta, lekaszabolta,a tisztek 100a Tiszán átkelve behúzódtak ide; az a hír is járja, hogy Ugocsa vármegyében aThirheim ezred 3 raktárát huszárok kirabolták.28.Kassa, 1703. május 24. utánA szatmári élésmester jelentésének kivonata a május 21-én Váriban történtekről: a felkelők,300 gyalogos, köztük 40 lovas, három zászlóval érkeztek, ismertették Rákóczi rendelkezéseitJelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 123. Egykorú másolat, (latin)A Szatmáron május 24-i keltezéssel írt levél másolata 101Az eddig elkövetett fosztogatások Nemes Bereg és Ugocsa vármegyékben odavezettek, hogy e hónap22-én az ide 4 mérföldre 102 fekvő Vári város (mely Rákóczié volt) bírája 103 két polgárt küldött az ezredeshezazzal a híradással, hogy 21-én két zászlóval mintegy 300 hajdú, köztük 40 lovas érkezett azonváros terére, minden lovat elhajtottak; a harmadik zászlót pedig a bíró lakhelye mellett tűzték ki. Bemutattakolyan, Rákóczi által kiadott nyílt levelet, melyet saját pecsétjével látott el, hogy azok tartalmávala lakosok ismerkedjenek meg.Ezeket az embereket azzal a céllal küldte, hogy rendeletét kellő időben tegyék közzé, az országba15 000 fős haddal jön vissza, és mindenről hírt adjanak, hogy mire kell majd számítani és magukat9 69 79 89 91 0 11 0 21 0 3ti. a felkelőkBereg vármegyeVő. 40. sz. forrás.Neve Klöckhl alakban is előfordul. HECKENAST, 2005. 160, 236-237.a sótisztek, a sóraktárban dolgozó hivatalnokokA másolat Kassán készült a szatmári élésmester Szepesi Kamarához küldött, Szatmár, 1703. május 24. keltezésűjelentéséről. (Lásd 27. sz. forrás.) Thaly Kálmán szerint báró Berényi Ferenc kézírása, s mellékletét képezteegy Koháry Istvánhoz küldött levélnek. THALY, 1887. 469. A Koháry család levéltárából került Thaly Kálmángyűjteményébe. (Ha ismernénk Berényi Ferencnek ezt a levelét, a keltezésből megállapítható volna a másolat keletkezésiideje.)1 magyar mérföld (az 1689. évi számtankönyv szerint) = 15 144 méter. BOGDÁN, 1990. 165.Keresztes András. ESZE, 1952. 6.

készenlétbe helyezzék. Aki maga ellenállna, büntetést szenved, sőt még az anyaméhben élő csecsemősem kímélhető meg.Megtudván, hogy egy órányira, a Tiszán innét 130 muskétással és e hely magyar lovasaival, hajdúivalegy kapitány állomásozik, Váriból megüzenték neki, hogy az erdőbe nem fognak bemenni, inkább asíkságon maradnak; ha meg kell küzdeni, kivárják azt. Amikor az ezredes meggyőződött arról, hogy anemes vármegye nem mutat hajlandóságot az általános felkelésre, elrendelte a kapitánynak, hogy embereivelvonuljon vissza, akik valóban visszatértek.Sőt tegnap Beregszászt és Benét, melyek közül az első szabad és nyílt város, a második tulajdonképpenismeretlen falu, teljesen kifosztották és feldúlták, az utóbbiban tartózkodott a vármegye 50 hajdúja,ezek vezetőjét elfogták, 4 megsebesült, a többi pedig futásnak eredt. 1 " 4A Váriban kitűzött zászlók Lengyelországból származnak, vörös színű tafotából 105készültek, Rákóczicímerével megjelölve és az ő neve arany betűkkel felfestve. A harmadikat pedig Bercsényi neve éscímere ékesíti.Amíg egyesülnek és a férfiak felkelnek, a Tiszán túl nem kívánkoznak menni. Az összecsődülteket illetőlegnem volt kétséges, hogy onnan, Váriból önként és szívesen csatlakoztak hozzájuk.Végül most, e levél befejezésekor vált ismertté, hogy az újlaki sóraktár 16 muskétásból álló őrségétistentelen személyek két zászló alatt ma reggel hét óra körül megtámadván, lekaszabolták, a tisztek tegnapvisszatértek ide.29.(Nagy-)Károly, 1703. május 25.Szatmár vármegye főispánjának levele Koháry Istvánhoz: Bereg és Ugocsa vármegyét márellepték a felkelők, Szatmár vármegyében még nincsenek; május 21-én akarták megtámadniőket, de a történtek miatt ez elmaradt, a nemesi felkelők hazaoszoltak, a német különítménySzatmárra vonult visszaJelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 29-30.Mint Nagy Jó Uramnak, Kedves Sógor 106Uramnak ajánlom kötelességgel való szolgálatomat kegyelmednek!Igaznan parva scintilla excitat magnum incendium. 107 Kis Albert, Esze Tamás nagy hírű tolvajokattokaji veszedelemkor 108kezében adám az németnek, elbocsáták őket. Mostan már újobban felzavarákaz országot. Még ugyan mind lappongva járván, mostan már 22. hujus 109Nemes Bereg vármegyébenhárom zászlót erigáltanak [tűztek ki], kik nagy, öreg, sárga 110selyemzászlók, aranyosok, Rákócziczímere rajtok. Fényes nappal Rákóczi s Berczényi pátensével járnak, áztat falukon, városokon olvastatják,kiben pap, templom, udvarházak, malmok háborgatási, s úgy nemeseké (kik házoknál maradnak)interdicáltatnak [megtiltatnak]. Csonka héten 111Rákóczit magát is Beregszászba várják, és hogy már útbanvolna, affirmállyák [állítják]. Mind ezeket magok beszélvén beregszászi plebanus uramnak, őkegyelmenekem írja; mind magokat, zászlókot látta. Semmi czínt nem tesznek, hanem ételt-italt, s az holVö. 40. sz. forrás.vászonkötéssel készült selyemszövetA levél címzettje Károlyi Sándor anyósának, Koháry Juditnak volt a bátyja. HECKENAST, 2005. 237-238.Igazán kis szikra gerjeszt nagy tüzet,a hegyaljai felkeléskor, 1697-benezen (hónap) 22-énMás szemtanúk szerint vörös! Lásd 27. és 28. sz. forrás.Június 3. és 9. között: június 7., csütörtök Űrnapja, vagyis ünnep, így ez a hét a munkanapok számát tekintvecsonka!

fegyvert találnak, azt elviszik, már az lóra is reá kaptának; úgy hiszem, continuálni [folytatni] fogják,azután meg az marhát.Én correspondenter [levelezésben] lévén az több vármegyékkel 21. kellett volna rajtok menni, azonbanezt meghallván mind az vármegyék, mind az német, ki Szathmárrúl ki volt, beszállott és szélyel oszlott,ki hova volt rendelve, hanem még maga én vármegyémnek egy része vagyon vigyázásban az Szamosközön,az Tisza felől, de az bizony meg nem gátolja őket.Istennek hála, még az én vármegyémben nincsenek, de Bereget, Ugocsát ellepte, azaz az föld népétjobbára magához hódította. Itten is úgy látom, mindenütt úgy várja az szegénség, mint az Messiást.Tovább is mi recurrál [jön], kötelességem szerint Kegyelmednek udvarolni fogok. Magam anyámaszszonnyal,feleségemmel 112(kik Kegyelmedet alázatoson köszöntik) itten vagyok egynéhány katonávalés talpassal. Ha ugyan valami lesz, mint subsistáljak [maradhatok meg], s hol, meg nem foghatom,resistálni [ellenállni] penig, ha ugyan való lészen, ezen az földön hogy lehessen, nem tudom, mert azföld népe az igát elunta, az nem resistál, az köznemesség elportiózta [adóba befizette] mindenét, fegyvertelen,az jova penig ki egy felé, ki más felé elvonta magát, jószágát félti, had nincsen, s ha volna is,az német annak semmit sem teszen, csak az lakosokat pusztítja. Ezzel Kegyelmed úri grátiájába [kegyébe]ajánlván magamot maradokKegyelmednekKároly, die 25. Maii 1703.köteles szolgája, sógora:Károlyi Sándor m. k.30.Szatmár, 1703. május 25.A szatmári várparancsnok levele Szabolcs vármegyéhez: a kóborló rablók magukat csapatokbanmutatják, zászlókat bontanak ki, Rákóczi és Bercsényi hamis nyílt parancsát mutatják fel;aligha bízhatnak Rákóczi segítségében, hisz ő egy lengyelországi kolostorban vonta meg magát;a zavargók üldözésére biztatja a vármegyétJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 58. 1703. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Nagytiszteletü, Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Nemzetes Urak, stb.urak!Az ide-oda kóborlók, így egész eddig rablóknak tartottak folyamatos jelenlétét és növekedését, nemkétlem, másfelé bizony szerfölött ismerik, akik azonban már olyannyira helytelenül viselkednek, hogymég elképzelni sem illő: magukat csapatokban mutatják, zászlókat bontanak ki, valamint Rákóczi ésBercsényi hamis nyílt levelét 113mutatva fel, annak ürügyén városi és falusi lakosokat a kiváltságolás ésa kilátásba helyezett szabadságolás reményében kivonják az adóösszeírások alól, több szokatlan eljárásthajtanak végre, ami nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz és az igazságtól teljesen idegen; főkéntmennyiben bízhatnak Rákóczi segítségében, aki Lengyelországban rejtőzködik s egy kolostor 114lakóiközött a legszegényebben, szerencsétlenül él s emiatt azokat a legkisebb mértékben sem tudja megsegíteni,vagy az adófizetés kötelezettsége alól részükre könnyítést nyújtani, s minden terve mögé helyeziazt, hogy katonai hatalmát ilyen rövid idő alatt kiterjessze.1 1 21 1 31 1 4Károlyi anyósa Koháry Judit, felesége pedig Barkóczy Krisztina volt. HECKENAST, 2005. 220.Rákóczi és Bercsényi Lengyelországból küldött pátense nem volt hamisítvány!Rákóczi nem kolostorban lakott, hanem Brezán várában egy lengyel főúri család vendégeként, hadmérnöknek álcázvamagát.

Most már világossá vált, hogy azok a rablási szándékú kitörések nem olyan természetűek, mint amilyeneknekkezdetben látszottak, mert a mozgolódás azt a hamis elképzelést alakította magának ki, hogya kiváltság címén a maga számára szabadságot vív ki, aminthogy már világossá vált, hogy az sikerre aligvezethet s ez a szokatlan ügy idáig sohasem fog eljutni. Ilyen vagy olyan végleges elintézése fog bekövetkezni,ami már megtörtént volna, ha a megfelelő időben a kóborlók üldözése bekövetkezett volna.Evégett ő legszentebb Felsége szolgálata iránti kötelezettségből, valamint a kényszerű helyzetből kifolyólagezeknek az embereknek a kiirtására és gyökereik nem kis örömmel való kitépésére a Kegyelmesés Méltóságos Úr, Csáky gróf 115 és a nemes vármegye 1 ^ az alájuk tartozók részére komoly és lelkesítőrendelkezéseket adott ki, 1 1 7hogy még a fiaikat is, ha nem irtják is ki őket, legalább megzabolázzák,hogy bárhol jelenik is meg az ellenség, a továbbiakban nem rejtheti el lelkének igazi szándékát.És minthogy mind ez ideig a nemes vármegye 118a szent császári Felség iránti engedelmessége általszerezte meg tiszteletreméltó kiváltságos helyzetét, úgy most üldözze, különösebb katonai segítség nélkül,ezeket a hitvány zavargókat, ami büntetlenség hirdetése nélkül nem lehetséges. És ezzel, nem kétlem,a vármegye halhatatlan dicsőséget szerez magának itt is és ott is. Jóindulatukba ajánlva magam, maradokMéltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Nemzetes Uraknak, stb. uraknakSzatmár, 1703. május 25.igen lekötelezett szolgája:Friedrich Löwenburg gróf31.Kassa, 1703. május 26.A felső-magyarországi főkapitány rendelete Krucsay Mártonhoz, Szabolcs vármegyealispánjához: most még nincs szükség nemesi felkelés elrendelésére, inkább fogadjon fel néhányhajdút, s vegye fel a kapcsolatot a szomszéd vármegyékkel; fáradozzon a kóborlók kiirtásánJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 56. 1703.Kiadva (latinul): Zimmermann, 1909. 136., újabban Balogh, 2003. 42. Fordítása: Balogh, 2003. 42. Fakszimile: Balogh,2003. 43.32.(Nagy-)Károly, 1703. május 27.Szatmár vármegye főispánjának levele Koháry Istvánhoz: a kuruc had naponként szaporodik;nem sikerült megakadályozni átkelésüket a Szamoson,már a Szamosközön is kimutatták magukatJelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 31.Mint Kedves Sógor Uramnak, ajánlom Kegyelmednek kötelességgel való szolgálatomat, etc.Naponként azon kuruczság nevezeti alatt indult had szaporodik, már 12 zászló allyára tölt csak az, kielőre jár. Noha szegény vármegyémmel az réveken mindenütt kemény vigyázassál voltam, mindazonáltaltegnapelőtt bizonyos helyen alattomban által költözvén, úgy írják, circiter háromszázan, azЧ 5Gróf Csáky István, Bereg és Ugocsa vármegye főispánja.116 Bereg vármegye1 1 7Mellékelve a levélhez Csáky István levele Friedrich Löwenburg ezredeshez, a szatmári várparancsnokhoz.(Aranyos-)Meggyes, 1703. május 24. Másolat. Lásd 26. sz. forrás.1 1 8Szabolcs vármegye

Szamosközön kimutatták magokat. Én azonnal nagyobb erőben felültetvén vármegyémet tegnap rajtokküldöttem, nem lévén ezen az földön semmiféle had. Kallóban is írtam holmi letelepedett katonáknál, haonnat jőnek, s megfogadgyák, tehát valamiben Isten tehecségemet adgya, gátolom az mint lehet. Szatthmáricommendáns [várparancsnok] uram nem szerencséltetheti az praesidiomot [őrséget], hogy assistentiátadhatna.Leeresztett 119selyem s aranyos zászlókon nagy arany bőrükkel szózatok vadnak ekképpen: FranciscusRákóczi Princeps, Sacri Romani Imperii Princeps cum Deo pro Patria et Libertate. 120Pátenseknekpenig meritumi [sarkalatos pontjai] ezek: minthogy ez a magyarság így elnyomattatott, szabadságábanmegrontatott, sóval s egyébbel való kereskedés, mellyel életét táplálhatná, anyira tőlle elvetetett, eljöttaz ideje, hogy mindezek alól Isten kegyelméből felszabadullyon és elébbeni helyében állyon; azért mindenember kardot kössön s fegyvert fogjon, mert most ő Felsége is az külső erős nemzetcségektül s ellenségtőlúgy környül vétetett, 121ha csak Isten nem szabadítya, lehet az magyarságnak felszabadulása; elindulthadai penig templomokra ne mennyének, semmiféle papot meg ne háborícsanak, malmokat fel neverjenek, az szegénységet ne roncsák, se azokat, kik fegyvert nem fognak. Ezeken kívül több is vagyon,de ez a veleje, mellyet Kegyelmednek kötelességem szerint hírré tenni el nem múlattam.Még semmi nevezetes ember köztök nem hallatik, hanem magát Rákóczit az Bérczen hirdetik erejéveláltal költözni, való-é, Isten tudója. Az pátens az ő neve alatt vagyon, subscriptióját, ha imitálták is,úgy írják, igen tanálták, pecsétye oly nagy, mint az erdélyországi; bal felől alatta Bercsényi subscriptiójavagyon.Még eddig az pátens szerint bántanak az földdel, egyebet nem bánt lónál és fegyvernél, németnél ésaz ki fegyvert fog ellene; naponként felette szaporodik s gyül, mint maradhatunk, tovább is Kegyelmedettudósítani el nem múlatom, s valamit ezen szegény vármegyém nemes tagjaival végben vihetek rajtok,ha szintén valami lenne is, el nem múlik. Reméllem, ha Isten megmaraszt bennünket, respectusbanveszi az Felséges Udvar, nem úgy, mint eddig. De reliquo [a továbbiakban] maradok etc.NagyságodnakDatum Károly 27.Maii 1703.köteles szolgája, sógora:Károlyi Sándor33.Tarpa, 1703. május 27.Rákóczi meghatalmazottjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához:szemére hányja, hogy tiszteletlenül írt a felkelőkről; levelét meg fogja mutatni Rákóczinak;hiába reménykednek Montecuccoli ezredes segítségébenJelzet: MOL, Р. 71. Fasc. 270. fol. 4.Ajánlom köteles szolgálatomot Nagyságodnak!Nagyságod 25. praesentis, 122 somi 123 gondviselőjének írott levelét az Tisza parton, Kisarnál vöttük,melyben írja Nagyságod, hogy tart ezen kóborló pusztításátúl, több mocskos szavaival együtt, mellyetúgy vélem, az én Kegyelmes Uram, Rákóczi Ferencz, Magyarországnak fejedelme 124nem reménlett1 1 9kibontott1 2 0Rákóczi Ferenc fejedelem, a Római Szent Birodalom hercege Istennel a hazáért és a szabadságért.1 2 1Utalás a spanyol örökösödési háborúra.1 2 2 jelenlegi (hónapnak) 25. (napján)1 2 3Som falu Bereg vármegyében, Beregszász közelében. FÉNYES, 1851. 4. köt. 35.1 2 4 Rákóczi a német-római birodalom hercege volt!

volna Nagyságodnál, de sőt inkább ezen országunk megmaradását munkálódott híveit ő Nagyságánakampliálni [növelni] igyekezőket protegálni [oltalmazni] gondolta.De úgy látom, hogy nem akarja Nagyságod az én Kegyelmes Uramnak, s országunknak javát, azértírt ollyan mocskos levelet (melyet is, Isten éltetvén, ő Nagyságának oculatára demonstrálok 125 ), tudom,akkor az debreczeni Monticukuli 126s hajdú várossal együtt Nagyságodnak nem fog használni. Caeterum[egyébként] maradokNagyságodnak köteles szolgája:Munkácsi Pap Mihály m. k.Tarpa, die 27. Maii, 1703. Az én kegyelmes uramnak R. Fer. 127Magyarország fejedelménekplenipotentiariussa 12834.Munkács, 1703. május 28.Bereg vármegye alispánjának levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához:a felkelők már hatszázan vannak öt zászlóval, más vármegyékből is csatlakoznak hozzájuk;ismerteti Rákóczi és Bercsényi nyílt levelét, közli a zászlók feliratátJelzet: MOL, Р. 71. Fasc. 270. fol. 1­2.Édes Méltóságos Gróf Uram!Bay András uramnak írott levelét vettem alázatosan. Nem szígyen, hogy 40 emberünket 200­zasnál 129több kurucz dissipálta, 130ez nagy conspiratio [összeesküvés], más vármegyérüll is jött hozzájok, eléggéexamináltuk [megvizsgáltuk] beregsasy 131 bírót, már vannak 600­zan, öt zászlóvall. Ilyvóban 132 22szekeret vásárnak Rákóczy uramnak. A svéd meg új óbban megverte a lengyelt. 133A pátens egészen Bercsényi Uram írása, 134amint mondgyák, ez a continentiája [tartalma]: most vagyonideje, hogy az megfosztatott magyarok szabadságát visszahoszhassuk és eszt az elviselhetetlen térhessadózást nyakunkbúi kivessük, az mikor a német nemzet, kitűl régen injuriáltatunk, 135mindenféleellenség környül vévén őket, magunk is azon alkalmatosságot el nem múlatván, jóllehet magatok segícségéresemmi úttal-móddal nem szorultunk, lévén azonkívül is elég idegen nemzetségbűi álló hadunk,mindazáltal mink is Isten kegyeimébűi megyünk, addig is remonstrálván [megmutatván] hűségteket, hazátokhozvaló szereteteket, kellyetek fel, lássátok, kicsoda az ellenség; amelly tiszteket pedig élőtökben125 szemügyre vételre megmutatok126 A Debrecenben tartózkodó Montecuccoli ezredes. (Az illető ekkor már elhagyta Debrecent, ezredével Buda felévonult. Lásd 24., 35. sz. forrás.)1 2 7Rákóczi Ferenc1 2 8meghatalmazottja1 2 9két százánál vagy: két századnál(?)130 szétszórta (Utalás a Benénél történtekre, vö. 27., 28. és 40. sz. forrás.)13! beregszászi1 3 2Lembergben (lengyelországi város)1 33 Utalás az északi háború eseményeire.1 3 4Orosz György 1695-1699 között Ung vármegye alispánja volt (HECKENAST, 2005. 318.), ismernie kellett a főispán,Bercsényi Miklós kézírását, a mondat folytatása azonban kétségessé teszi, hogy látta-e a brezáni pátenst,vagy csak hallomásból értesült.1 3 5injuria = jogtalanság, törvénysértés, igazságtalanság, erőszak, bántalom, sérelem

adtam, s praefíciáltam [élre állítottam], azokat olly becsületben tárcsátok, mint szintén magunkat, amellettparancsollyuk keményen sub grave animadversione, 136valakik plébániákat, nemes curiákat, templomokat,castéllyokat violáinak [kifosztanak], azoknak halál a fejeken etc.Amikor ezek kevesebben voltának, s erdőkön lappangattak, mind az nemes vármegye résziről, úgy azszakmári németek, lovasok persequálták [üldözték], de soha az erdőkön rá nem akadtak, s ki nem vehették,hogy pediglen insperate illyen numerusra accrescált 137az parasztság, insertina conspiratiója [összeesküvésrevaló hajlama] hoszta, kit is edgy-két hét alatt nem suprimálhatnak [tartóztathatnak fel], nagynumerusra fog accrescálni, már mink ennek nem resistálhatunk [állhatunk ellen], mivel már magunkjavaibúi is ők parancsolnak, s nagyobb része vármegyénknek övék, mivel az falukon csak kevés emberakatt, aki oda nem állott.Az aranyos zászlókon az vagyon írva, F. R. D. F. V. S. R. I. P. Cum Deo pro Patria et Libertate, 138 azpátensen pedig az régi Rákócziak czímere vagyon. Az erdélyi fejedelemségben viselt Rákócziak czimerevagyon.Én, Méltóságos Gróf Uram, negyed napnál tovább nem voltam künn a vármegyéből, mindenkor bennvoltam, de az kinek a föld népe kedvez, azoknak ember keveset árthat, mivel az parasztság járván azerdőköt, mondgyák, hogy reá akadtanak, még sem mondották meg. Az nemesség mind dissipáltatott(szétszóratott), megírtam Nagyságodnak, itten négyen vagyunk, ez igen kurta tábor. Obligátióm [kötelezettségem]szerint Nagyságodat tovább is mindenekrűl tudósítom, de az passusink praecludáltattanak,139az réveket ők praeoccupálták [előre elfoglalták], mellyeket is nagy várta alatt tartanak. EzzelNagyságod gratiájában ajánlván magamat, maradokNagyságodMunkács, 28. Maii, 1703.alázatos szolgája:O: G: m. pr. 14035.(Balmaz-)Újváros, 1703. május 28.Montecuccoli ezredes levele a Kassai császári és királyi Albizottsághoz (kivonat): néhány nappalezelőtt egy zászlótartót és öt császári katonát megöltek, 4500 rajnai forintot pedig elraboltak;adjanak ki utasítást a tettesek felkutatásáraJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 47. 1703. Melléklet. 141(latin)Kivonatagróf Montecuccoli ezredes úr levelének, melyet a császári és királyi albizottsághoz küldöttÚjvárosról 1421703. május 28-án1 3 61 3 71 3 81 3 91 4 01 4 11 4 2szigorú fenyítés terhe alattváratlanul ilyen számra emelkedettFranciscus Rákóczi de Felső-Vadász Sacri Romani Imperii Princeps = Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc, a RómaiSzent Birodalom hercege Istennel a hazáért és a szabadságértátjáróink (hegyszorosaink) elzárattattak (elrekesztettek)Orosz György s. k.A Kassai császári és királyi Albizottság Szabolcs vármegyéhez küldött levelének (Kassa, 1703. május 30.) melléklete.Lásd 37. sz. forrás.a mai Balmazújváros

Ez alkalommal [nem] 143 akartam elmulasztani fent címzett 144 Uraságtoknak tudomásra hozni, hogy néhánynappal ezelőtt 145(hírhedt tettel) megöltek egyet zászlótartóim közül, s ugyanakkor 5 császári katonátis, egyeseket megsebesítettek, sőt 4500 rajnai forintot elraboltak az ezrednek nagy és pótolhatatlankárára. Ennélfogva kérem, hogy a legkörültekintőbb kutatásra ezen vármegyebelieket 146utasítanitessenek, mígnem ezeket a rablókat fel nem ismerik a lakosok, akik maguk segítik és fedezik őket, hogyilyen gaztetteket egyáltalán ne merészeljenek elkövetni.Biztos vagyok abban, hogy fent címzett Uraságtok az elégtétel megadásában segítségemre lesznek,különben arra lennék kényszerítve, hogy a császári udvarhoz forduljak. Meggyőződésem, hogy fent címzettUraságtoknak módjuk lesz a gonosztevők megtalálására, de kénytelen vagyok az ezreddel eltávozni147anélkül, hogy az ügy állásáról biztos tudomásom lenne. Ezért elkerülhetetlen, hogy fent címzettUraságtokat zavarjam, gondoskodjanak, hogy a károm a hivatalban lévők részéről megtérülhessen,aminthogy hiszem, hogy a szolgálat érdekében áll a hiba helyrehozatala és más hasonló visszaélésekmegakadályozása.36.Kelet nélkül [1703. május 30. előtt]Esze Tamás levele Domahídy Lászlóhoz, Szatmár vármegye szolgabírajához: elküldia vármegyének Rákóczi nyílt levelét, olvassák és olvastassák; nagyon meg fogják bánni,hogy nemesi felkelést hirdettek; elfogott követét bocsássák szabadonJelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 4. Egykorú másolat, (latin)Én, a felséges Rákóczi Ferenc fejedelem úr, legkegyelmesebb uram gyalogos csapatának főkapitányamár más alkalommal is akartam a nemes vármegyét az én uramnak saját nyílt levelével megvigasztalni,vagy inkább megszomorítani. Habár jószerint bárki, aki a hazának igaz fiaként tekint magára, ettől semmiképpensem szomorodhat el, hanem inkább egyszerűen örülnie kell. De úgy látjuk, hogy a nemes vármegyékaz ország és a felséges fejedelem esküdt ellenségének nyilvánították magukat, amit sem az említettfejedelem, sem maga az ország nem várt volna, minthogy ebben az ügyben most a nemes vármegyenem szenvedne hátrányt, csak előnyt élvezhetne.Emiatt szükséges volna, hogy ezen nyílt levél tartalmát a nemes vármegye olvassa és olvastassa el,majd utána, hacsak nem juttatja vissza, fej- és jószágvesztés terhe alatt ne merészelje megkísérelni, hogya nyílt levelet meggyalázza vagy magánál visszatartva megsemmisítse, mint ahogy magát a közgyűléstis keservesen meg fogják siratni, mert sem a király, sem az ország nem kívánta felkelésüket, 148ezugyanis bizonyosan a nyomorult nép elnyomásához vezetne, a felséges fejedelem nagy szomorúságára,azonban rövidesen, saját igen nagy zavarukra, ellenkezőt vesznek észre.Mi pedig azt kívánjuk, ha a dolgok annyira elterjednek, hogy tiltakozva hatolnak át a Tiszán, az Istentegyen igazságos különbséget, kinek az ügye méltányosabb, addig már ne rombolják szét a környéket,ezt az országot. Továbbá utasításaink vannak már, hogy akinek akárhonnan három paripája van, egyetlefoglaljunk felvenni ily módon felszerelés végett egy időre az ország javára.143144145146147Ez a szó figyelmetlenségből kimaradt!A másoló a megszólítást, címzést lehagyta.Montecuccoli már 1703. május 12-én Debrecenből írt levelet ebben az ügyben Krucsay Mártonhoz, Szabolcsvármegye alispánjához! Lásd 22. sz. forrás,a Szabolcs vármegyeieketA Montecuccoli-vértesezredet külföldre vezényelték, Debrecenből már elindultak, május 28-án (Balmazújvárosontartottak pihenőt,a nemesi felkelést

Valaki közületek az én első hírvivőmet letartóztatva elfogta és Szatmárra küldte, miután hasonlóképpenén egészen eddig közületek egyet se sújtottam, ez a tett nem volna sem keresztényhez, sőt még erkölcshözsem illő, elrendelem tehát, hogy amilyen úton odavezettétek őt, ugyanolyan módon vezessétekis vissza ide, mert különben még utódaitok is szidva emlegetnek.Mindezeket pedig azért tesszük, mert így hozza a kényszer, miként ti is szorongatott helyzetben vagytok.Én mindazonáltal senkit közületek útjában el nem fogtam, pedig éppúgy megtehettem volna. MaradokMéltóságos, Nagyságos, NemzetesUraságtoknakjóakarója:tarpai Esze Tamás, a gyalogoscsapat fő és első kapitánya,uram, a felséges fejedelem úrakaratábólUi. A németek kezébe neadjátok, mert különben titeket bánt. 149 37.Kassa, 1703. május 30.A Kassai császári és királyi Albizottság levele Szabolcs vármegyéhez:tartsanak vizsgálatot az elrabolt 4500 Ft és néhány katona megölése, megsebesítése miatt,s küldjenek részletes jelentéstJelzet: SZSZBML, IV. A. 1/b. Fasc. 4. No. 47. 1703. (latin)Méltóságos, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagytiszteletű, Nemes, Nemzetes és Vitézlő, mintáltalunk igen tisztelt nemes urak!Üdvözletet és legkészségesebb szolgálataink ajánlását. Amit gróf Montecuccoli ezredes úr, tekintetbevéve az elrabolt 4500 forintot, a megölt katonákat, s a további néhány sebesültet, ezen albizottságnakírásban jelentett, sőt ennek a kárnak a kiegyenlítésére igényt tart, a csatolt kivonatból 150bővebben megérthetifent címzett Uraságtok. Jóllehet ezt az összeget Nemes Szatmár vármegyében ejtették hatalmukba,de innen a rablók, a gaztettet végrehajtva, Nemes Szabolcs vármegyébe vonultak el, értesültünk máshonnan.Mindezekből kifolyólag fent címzett Uraságtok szíveskedjenek az egész ügyet, minden körülményeivelegyütt, komolyan és behatóan kivizsgáltatni, s jelentésüket az itteni bizottság részére haladéktalanulmegküldeni, hogy a Felséges Udvar, ahova nyilvánvalóan bejelentik az elégtétel igényét, általunk pontostájékoztatást nyerhessen. Egyébként, ha a vármegye nem tudja magát megfelelő érvekkel elfogadhatóanigazolni, a jóváteendő kár miatt nagyon kellemetlen helyzetbe kerül.És ezek után kívánjuk, hogy fent címzett Uraságtokat óhaj szerint sokáig éltesse Isten egészségesen,maradunkKassán, 1703. május 30-án.Fent címzett Uraságtokszolgálatára a legkészségesebbek:A szent császári és királyi FelségKassai Albizottságának ülnökei149 Esze Tamás levelét, e tiltás ellenére, a címzett átadta a szatmári várparancsnoknak. Lásd 38. sz. forrás.150 Mellékelve: (Balmaz-)Újváros, 1703. május 28. Montecuccoli ezredes levele az albizottsághoz. Kivonat. Lásd35. sz. forrás.

38.Szatmár, 1703. május 30.A szatmári jezsuita házfőnök levele Károlyi Sándorhoz, Szatmár vármegye főispánjához:Löwenburg ezredes, szatmári várparancsnok igen neheztel Szatmár vármegyére, mert nemüldözi a tolvajokat, halogatja jobbágyok küldését a vár felújításáraJelzet: A Károlyi család nemzetségi levéltárában (MOL) ma már nem található.Kiadva: KÁROLYI, 1882-1897. 5. köt. 7-9.Illustrissime domine Baro, domine ac patroné mihi colendissime! 151Az Nagyságod levelét böcsülettel vöttem, és continentiáját [tartalmát] értvén Commendans [várparancsnok]urammal szóllottam és valamennyire megcsillapítottam. Való dolog az, hogy igen neheztelt anemes vármegyére.1-mo, hogy nem a maga jurisdictiója [jogszolgáltatása] alatt levő segítségre és vitézekre, hanem idegenekremutat. 2-do, hogy semmi hostilitást [ellenségeskedést] vagy ellenkezést nem mutat az tolvajokellen. 3-tio, hogy mind a palánkfáknak 152hordását, mind az gyalogszereseket napról-napra halasztja. Ésezekre nézve azt mondotta magamnak is privatim [magánemberként], hogy egyebet nem ítélhet, hanemcsak azt, hogy maholnap a nemes vármegye is gyanóságban lészen, mintha ugyan egyet értene azon őFelsége ellenségivel.Én die 28 [28-án], midőn egy kis conferentiát tartott volna a nemes vármegye itten Szatthmárt, ezenCommendans uramnak opinióját [vélekedését] nyilván megmondottam, kértem is Gálfy uramat, hogyNagyságodnak ezen opiniót megírja. De die 29, midőn Commendans uram itten Szatthmárt residentiánkbanvolna, és viceispán uraimék Soós urammal együtt ide érkeztének volna, ezeket és többet mondott,mellyekről nem kétlem, hogy viceispány uram tudósította Nagyságodat. Az Nagyságod levelire aztmondja, hogy felelt, de az elsőre hogy nem felelt, okát adta azon leveliben. Én azonban amiben tudok,mint a nemes vármegyének, mint Nagyságodnak szolgálni el nem mulatom, sőt nagy gratiának fogomtartani, ha arra való leszek.Minemű levelet írt Esze Tamás Domahidy László uramnak, 153tudom, Nagyságodnak in paribus [másolatban]eddig megadták; Commendans uram kezében vagyon az originális. Ami pediglen a lengyelországibarátnak elhozását 154illeti, tudom, hogy Gálfy uram megírta, abban nem avatja magát Commendansuram ő Nagysága, mert generális uramat illeti.Itten Szatthmárt nagy égés vala die 29 Maii 11 és 12 óra között éjjel, a császár csűre és vendégfogadóháza 13 házzal megégtenek. Komlósi uram itthon nem lévén, hanem a tolvajok után, mindenét elvesztette,és porrá égett valami jószága itt házánál volt.Magam sem tudok mit mívelni hetven hordó boraimmal Keresztúrott, 155tartván valami zűr-zavartúl;Tokajba vitetem, ne talám mindenestül kódussá legyünk, mert Isten után ebben volt minden jövedelmünknekreménsége. Ha az Nagyságod úri ajánlása szerént szolgabíró uraimék nem késtek volna annyira,talám már itten, Szatthmárt volnának, és a nemes vármegyének is használhattam volna annak ideibenezen borokkal.1 5 1Méltóságos Báró Úr, igen nagyra becsült uram és pártfogóm!1 5 2 a vár megerősítésére szolgáló fáknak1 5 3Lásd 36. sz. forrás.1 5 4Károlyi, hogy elterelje magáról a gyanút, tanúként akarta kihallgattatni a gyógyítással foglalkozó szerzetest, mertőhozzá küldte emberét anyósa, hogy beteg unokáját gyógyíttassa, s nem Rákóczihoz! (Lásd 39. sz. forrás.)1 5 5(Tisza-)Keresztúr falu Bereg vármegyében, Tiszaújlak közelében. FÉNYES, 1851. 2. köt. 210.

Ezek után kívánom, Nagyságodat jó egészségben találja levelem, magamat és puszta residentiánkatNagyságod grátiájában recommendálván [kegyébe újra ajánlván], NagyságodnakSzatthmár, 30. Maji 1703.köteles szolgája és káplánja: 156Temérdek Ferenczszatthmári superior m. pr. 15739.Kassa, 1703. május 31.Szatmár vármegye főispánjának levele Koháry Istvánhoz: gyanúba keverték, pedig csak beteggyermekéhez akartak Lengyelországból gyógyító szerzetesbarátot hozatni, a felső-magyarországifőkapitányhoz utazott Kassára, hogy magát tisztázzaJelzet: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Fasc. II. fol. 33.Mint Nagy Jó Uramnak, s Kedves Sógor Uramnakajánlom Kegyelmednek köteles szolgálatomat.Ezen mostani zűr-zavar, paraszt támadás alkalmatosságával, úgy látom s tapasztalom, s az hol semminemű ok nincsen, az német nemzet az ökör alatt borjút keres. Nem kétlem, szegény László fiam 158nyavalyájátKegyelmed értette, kit is egészlen anyámasszony 159gondviselése alá vettettem, melly az midőnmegértette volna, hogy Zambor 16^ nevű városban, Lengyelországban volna olly istenfélő barát,ordinis praedicatores [a rend igehirdetői], az melly Isten után sok afféle nyavalyásokat szegített és gyógyított,az midőn semmi tilalma Lengyelországban való járásnak nem volt, hanem minden szabadon jötts ment, s kereskedett, anyámasszony is semmi hírt nem tévén nekem, nevem alatt passust [útlevelet] íratván,egy salánki zidóját 161azon baráthoz expediálta [elküldte], hogy fiam gyógyítására jőne ki, de mostan,visszajövésének alkalmatosságával azon zür-zavar támadván szathmári commendáns uramtúl megfogattatottés examináltatott.Kiben én akkor sem tudtam semmit is, hanem anyámasszony szathmári harmincados, Skotka 162Mihályuram által informálván commendáns uramot, az zidó elbocsáttatott, de mivel azon commendáns nekemnem felette jóakaróm, tehát mihent ezeket megértettem, azonnal tartván balinformátiójátúl újobbanaz zidót magammal felhoztam, 163kivel Méltóságos Generális Uram nemigen volt contentus [megelégedett],de jövendőt considerálván [szemlélvén] az én obligátióm [kötelességem] ez volt.Mostan immáron Méltóságos Generális Uram itten az zidót újobban megárestáltatta. Mit czinál vele,nem tudom, 164de én azzal nem gondolok, sőt örülöm, hadd legyen tudva világ előtt, mintsem titkon,papíroson egynél vagy másnál, mely dolgot akartam az Méltóságos Úrnak is in tempore pro informátionedeclarálnom, 165hogy Ín debitis locis [illetékes helyeken] ha kívántatnék, ez szerént méltóztassék156 segédlelkésze1 5 7elnök s. k.1 5 8Károlyi László (1689-1710). ÉBLE, 1913. Melléklet: II. tábla.159 Károlyi anyósa; Koháry Judit. HECKENAST, 2005. 220.160 Sambor a Kelet-Beszkidektől északra, Lembergtől délnyugatra, a Dnyeszter folyó mellett fekszik.161 Zsidóját, egy Géczi nevű legényt. SÍPOS, 2003. 695.1 6 2Skottka. HECKENAST, 2005. 386.1 6 3 ti. Kassára164 Az illető hamarosan kiszabadult, nyáron már a kurucoknál szolgált a szatmári táborban. SÍPOS, 2003. 695.1 6 5 időben, értesítés gyanánt kinyilvánítanom

az Méltóságos Urakat informálni, kiben mutatandó úri gratiáját alázatosan meg igyekezem szolgálnom,mellyel tovább is magamat ajánlva maradokaz Méltóságos ÚrnakCassoviae 31. Maii 1703.igaz kötelességgel valókész szolgája, sógora:Károlyi Sándor m. k.40.Kelet nélkül [Oroszt, 1703. május vége, június eleje]Kajdi István levele Csáky Istvánhoz, Bereg és Ugocsa vármegye főispánjához: nem tehet elegetparancsának, mert május 22-én Benén a kurucok eskü letételére kényszerítették, mindaddigotthon kell ülnie, míg Rákóczi zászlót nem küld Bereg vármegyének,akkor viszont hozzá kell csatlakozniaJelzet: MOL, Р. 71. Fasc. 270. fol. 10­11.Excellentissime Domine ComesDomine Domine mihi colendissime! 166Hogy Isten boldog és szerencsés élettel látogassa Nagyságodat, alázatos kötelességgel kívánom.Geczei Gergely által való Nagyságod méltóságos parancsolattyát alázatos kötelességgel vettem, kinek isengedelmességére köteles lévén, méltóságos parancsolattyát engedelmességgel tellyesíteni kész volnék,de Nagyságod előtt illyen ratiókkal fulcialom [megokolásokkal támogatom] dolgomat:Az midőn die 21. Maii nótárius urammal Maróti István 167 uram ő kegyelme Musajban 168 conscribáltakvolna, az ő kegyelmek udvarlására általmentem, onnét feleségemhez Orosziban, 169estve későn viszszajöttem,Benében 170háltam Maróthi uramnál, az nemes vármegye hajdúi is az hadnaggyal odaérkeztenek,mind együtt háltunk. 22. reggel ejusdem mensis [ugyanazon hónap] még ágyunkban feküttünk, azmidőn Busvárúl 171 meghozták, hogy immár az Vári várossában zászlóstul vadnak az kuruczok, 172 énaz hírt meghallván utamat hazafelé akarván követnem, Maróthi uram ő kegyelme tartóztatott, ne menynyek,hanem ő kegyelme az erdőn megkímélteti mint vagyon az dolog, az hajdúkat lesbe fogja állatni,szemben mennyének vélek. De még Váribúi emberünk megjött, addig reánk jüttenek, 17. magammalelfogtanak, kiket is mind közikben eszkütettek, és engem is két ízben is meg akartak ölni; megeszküttekarra, vagy megeszküszöm vagy fejemet veszik. Az benei bíráknak és eszküt embereknek sok mellettemvaló reménkedések és törekedések után mitigálták [enyhítették] dolgomat. Arra eszküttetek, midőn azMéltóságos Fejedelem kijün, az nemes vármegyéknek az zászlót elküldi, ez nemes vármegyével híve leszek,addig házamnál ülök.Ilyen csapását bocsátván Isten reám az oltátúl fogvást sehova sem voltam, házamnál ültem mint rab,noha hallottam, megmondották Kende Mihály 173jó uramnak üzenetit. Hogy az rabok kiadtánál senki166 Legkegyelmesebb Úr, Grófúr, igen nagyra becsült uram!1 6 7Maróthy István ekkor Bereg vármegye szolgabírája. HECKENAST, 2005. 281.1 6 8Település Beregszász közelében. FÉNYES, 1851. 3. köt. 122-123.'69 (Sáros-)Oroszi, település Beregszász közelében. FÉNYES, 1851. 3. köt. 168.1 7 0Bene, település Beregszász közelében. FÉNYES, 1851. 1. köt. 114.1 7 1Borsováról! Falu Beregszásztól 2 l h órányira, a Borsóvá folyó mellett. FÉNYES, 1851. 1. köt. 158.1 7 2Váriba május 21-én vonultak be a kurucok. Lásd 27. és 28. sz. forrás.1 7 3A Szatmár vármegyei nemesi felkelők kapitánya. HECKENAST, 2005. 227.

előtt nem tagadtam: sőt mind munkácsi commendans 174uramnak, mind ispán uramnak titulálva,minden fő és nemesi rendeknek levelemet megírtam, 175el sem jüttem Benébül addig, mint vagyon mindmagam dolgom, mind mi formában vagyon az kuruczok támadása.Azért alázatossan kérem Nagyságodat méltósága szerént, hozzám való gratiáját méltóztassák engedelemmelmutatni, ne kivánnya Nagyságod, házamtól kimozduljak, láttya Isten lelkemet, egy lovamat elszalastottak,semmi lóhoz való eszközöm nem maradott egy kötőféknél egyéb. Valahol kigondolhattam,itt körülöttünk megjártam, de csak egy kantárt sem kaphatok.Az Nagyságod gratiáját alázatos engedelmességgel megszolgálom kötelességem szerént Nagyságodnak;Isten is megálgya Nagyságodat, ha protectiója alá vészen, mert nemes vármegyémért kell szenvednem.His Excellentiam Dominationem Vestram ad vota quam diutissime vare desiderans, manetEjusdem Excellentiae Dominationis VestraeServus humilimus:Stephanus Kajdi m. pr. 17641.1703. május 19-31.Szatmár vármegye főispánjának, Károlyi Sándornak naptárba írt feljegyzései (részlet):zászlóbontás Beregszászon, nemesi felkelés a „tolvajok" ellen, utazás KassáraJelzet: MOL, Р. 1501. 3. tétel: L. 140. 3.Kiadva: SZALAY, 1865. 1. rész 137.19. Bagoson levén gyűlés, 7 7 7 8magam voltam marhámmal.20. Jött Szöllösi praesidens [elnök] hozzám és Melith Pál 1 7 9 uram.21. Menvén el Melit Pál, magam vadászva mentem Gebére, 18021. Baktára, 181 ottan mulatván azon éjjel és disponálva [rendelkezve].22. Mentem Olczvára. Azon napon mutatták ki Beregszászban Rákóczi zászlóit és kezdődött újabbrossz.23. Jöttem is24. haza.25. Expediáltam [küldtem] Szatmárra s postára azon rossz hírekrül.26. Voltának sok rossz hírek.27. Jöttének az tolvajok vármegyémbe. 1821 7 41 7 5munkácsi várparancsnok (Wolfgang Georg Auersperg ezredes). HECKENAST, 2005. 30.Mivel Kajdi István korábban már többször beszámolt a május 22-én történtekről, úgy gondolom, ezt a levelet kicsitkésőbb, május végén vagy június elején fogalmazta meg. Esze Tamás történész viszont előbbre (május 25.tájára) helyezte a megírás lehetséges időpontját. ESZE, 1954. 306. Mérlegelendő, hogy a levélíró két helyen isúgy említi május hónapot, mintha az már elmúlt volna: május 21. napján, ugyanazon hónap 22-én (tehát nemezen vagy folyó hónapról beszél).1 7 6Ezekkel kívánva, hogy Isten éltesse Kegyelmes Uraságodat óhaj szerint, a lehető leghosszabb ideig, marad KegyelmesUraságod alázatos szolgája: Kajdi István s. k.1 7 7Szatmár vármegye közgyűlése1 7 8Ti. nem utazott el a vármegye gyűlésére, otthon (Nagykárolyban) maradt.1 7 9 Báró Melith Pál Csengerben lakott. HECKENAST, 2005. 286.180 ma Nyírkáta1 8 1korábban Nyírbakta, ma Baktalórántháza1 8 2Szatmár vármegyébe (Levelében viszont ezt az eseményt május 25-re teszi! Vö. 32. sz. forrás.)

28. Is voltának vármegyémben.29. Insurgált 183 vármegyém, ment ki az tolvaj vármegyémbül.30. Indultam Kassára.31. Oda érvén végeztem dolgaimat s tértem postán 184 vissza. S Isten engedelmébül így végeztem szerencséssenez holnapot is, kiért áldassék.Felhasznált forrásokHBML, IV. A. 1/b.MOLA 32.E254.G25.G26.P71.P396.P1501.OSZK Kt. Fol. Hung.1389.SZSZBML, IV. A. 1/b.Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Bihar vármegye közgyűlési iratai, 1688-1848(-1871)Magyar Országos LevéltárMagyar Kancelláriai Levéltár. Litterae privatorum, 1583-1770Szepesi Kamarai Levéltár. Szepesi Kamara (kassai adminisztráció). E 254.Representationes, informationes et instantiae. 1560-1773.A Rákóczi-szabadságharc levéltára. Megyék és városok iratai. 1699-1711.A Rákóczi-szabadságharc levéltára. Kérvények, levelek, jegyzékek.1700-1711.A Csáky család levéltára. Központi levéltár.A Károlyi család nemzetségi levéltára. Acta publica. 1454-1852.A Károlyi család nemzetségi levéltára. Károlyi Sándor iratai, 1669-1743.Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyüj temény eSzabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésénekiratai, 1335-1848. Közgyűlési iratok, 1550-1786.Felhasznált irodalomAR, 1873-1935.BALOGH, 2003.BOGDÁN, 1990.ÉBLE, 1913.ESZE, 1952.ESZE, 1954.FÉNYES, 1851.GONDA-NIEDERHAUSER, 1977.HECKEN AST, 2005.Archívum Rákóczianum. 1/1-12. köt, II/1-3. köt. Bp, 1873-1935.Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben(1703. július-október). Második, bővített kiadás. Nyíregyháza, 2003.Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874. Bp,1990.Éble Gábor: A nagy-károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékokfeltüntetésével. Bp, 1913.Esze Tamás: A tiszaháti felkelés. Bp, 1952.Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa. Századok, 1954.285-316.Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. 1—4. köt. Pest, 1851.Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség. Bp,1977.Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár.Sajtó alá rend. Mészáros Kálmán. Bp, 2005.1 8 31 8 4Felkelt; levelében arról ír, hogy a nemesi felkelőket május 26-án küldte a kurucok ellen. Vö. 32. sz. forrás.postakocsin

IVANYI, 1991.KÁROLYI, 1882-1897.KÖPECZI, 1966.LUKINICH, 1935.MAKKAL 1954.PILLIAS, 1939.R. VÁRKONYI, 1965.R. VÁRKONYI, 1978.RÁKÓCZI, 1979.SERES, 2005.SÍPOS, 2001.SÍPOS, 2003.SZALAY, 1865.SZENDREY, 1971.SZÍJÁRTÓ M., 2004.THALY, 1887.ZIMMERMANN, 1909.Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége(1681-1713). Bp., 1991.A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadjagróf Károlyi Tibor. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. 1-5. köt. Bp.,1882-1897.Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Bp., 1966.Lukinich Imre: II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története, 1701. In:AR, 1873-1935. 1/11. köt. 1-139.I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648). Sajtó alá rend.és a bevezető tanulmányt írta Makkai László. Bp., 1954.Émile Pillias: Études Francois II. Rákóczi Prince de Transylvanie. Paris,1939.R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágysága XVII-XVIII. század fordulóján. Századok, 1965. 679-720.R. Várkonyi Ágnes: Magyarország keresztútjain. Tanulmányok а XVII. századról.Bp., 1978. 26­90.Rákóczi Ferenc: Vallomások, Emlékiratok. Szerk. Hopp Lajos. Bp., 1979.Seres István: Thököly Imre emigráns katonaságának tisztikara Törökországbana karlócai béketárgyalások idején (1698­1699). Hadtörténelmi Közlemények,2005. 3. sz. 424­500.Sípos Ferenc: Bihar vármegye а XVIII. század első éveiben (1701-1703). In:A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 28. Szerk. Radics Kálmán. Debrecen,2001. 249-298.Sípos Ferenc: „A híre magával edgyütt megyén." Tanúvallatás Máramarosvármegyében 1703-ban. Századok, 2003. 3. sz. 673-714.Gróf Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a szathmáribékességről írt munkája. 1-2. rész. Kiadja Szalay László. In: MagyarTörténelmi Emlékek. 4-5. köt. Pest, 1865.Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971.Szíjártó M. István: A magyar rendek adómegajánlási joga és a 18. századiadómegajánlási rend kialakulása. Történelmi Szemle, 2004. 3—4. szám,241-295.A Székesi gróf Bercsényi család, 1470-1835. Eredeti, kézirati kútfőkből írtaThaly Kálmán. Második kötet: 1689-1703. Bp., 1887.Adalékok II. Rákóczi Ferencz felkeléséhez Szabolcsvármegye levéltárából.Közli: Zimmermann Rezső. Történelmi Tár, 1909. Első közlemény,133-152.