Letöltés - PTE Közgazdaságtudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

50 Geréb László
A saját jövedelmek megvalósítása terén az ország megyéi közt jóval nagyobbak
a különbségek A legerısebb megyék a leggyengébbeknek szinte az
ötszörösét „hozzák”. Ez esetben is a Kárpátokon kívül található azon megyék
nagy része, ahol az egy fıre esı saját bevétel alig éri el az országos átlag felét.
1. térkép: Egy lakosra jutó önkormányzati bevétel (2001, ezer lej/fı)
Forrás: a Román Pénzügyminisztérium adatai alapján, saját szerkesztés.
Ezen két információt összevetve egy fontos kérdésre kapunk választ. Míg
az egy lakosra jutó önkormányzati összes bevételek esetében a legszegényebb
és a leggazdagabb megyék közti eltérés megközelítıleg kétszeres volt, addig az
egy lakosra jutó saját jövedelmek esetében ez az eltérés szinte négyszeres. Tehát
azon jövedelmek esetében, amelyeket az illetı megye önkormányzatainak saját
maguknak kell kitermelniük, s amelyek a maguk módján függnek a helyi gazdasági
viszonyoktól, jóval nagyobb az eltérés, mint az állami támogatásokat is
magukba foglaló, összes jövedelmek esetében. Vagyis létezik egy – országos
szinten mőködı – kiegyenlítı rendszer, ami a kevés saját bevétellel rendelkezı
megyék számára a központi szinten történı újraelosztás révén forrásokat juttat,
mely forrásokat természetesen a gazdagabb megyék által termelt adók jelentik.
S lévén, hogy a kevés saját jövedelemmel rendelkezı megyék nagy része a Kárpátokon
kívül helyezkedik el, ez a forrásátcsoportosítás többnyire az erdélyi
megyéket érinti negatívan.
A következıkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes megyék lakosai milyen
mértékben termelik ki az önkormányzataiknak szükséges személyi jövedelemadót.
Ezt úgy számoljuk ki, hogy arányba állítjuk az egyes megyék önkor-