29.12.2014 Views

A Mi Kórházunk 2012. december - Szent János Kórház

A Mi Kórházunk 2012. december - Szent János Kórház

A Mi Kórházunk 2012. december - Szent János Kórház

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

A MI KÓRHÁZUNK<br />

<strong>Szent</strong> János Kórház<br />

és Észak-budai Egyesített Kórházak<br />

<strong>2012.</strong> <strong>december</strong><br />

• Új rezidensek<br />

• A húszéves CT<br />

• Emlő-klub


Tartalomjegyzék<br />

Karácsonyi köszöntő 3<br />

Rezidensek köszöntése 4<br />

Képriport a Szemészetről 5<br />

Fiatal Diplomások Fóruma 8<br />

Interjú Péterfy Nórával 10<br />

Stigmatizált gyerekek 11<br />

Naptár 2013 12<br />

Húszéves a CT 14<br />

Együtt a mellrák ellen 15<br />

Hogyan alakul ki a rákos daganat 16<br />

Szakdolgozói Tudományos Nap 17<br />

Intézeti Diabetes Nap 18<br />

Kongresszusok 19<br />

Hírek – események 21<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • a <strong>Szent</strong> János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak ingyenes lapja<br />

Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság<br />

Felelős kiadó: Dr. Kázmér Tibor főigazgató<br />

Szerkesztő: Dr. Balázs Magdolna, • Újságíró: Székely Ilona<br />

Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Várkonyi Zoltán, Karajorgis Mária<br />

Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft.<br />

Felelős vezető: Borvető Béla<br />

Kapcsolat: pr@janoskorhaz.hu • Budapest 1125 Diós árok 1–3.<br />

ISSN 1587-1193


Meglehetősen mozgalmas<br />

esztendőt tudhatunk magunk mögött,<br />

és várhatóan a következő sem lesz sokkal<br />

nyugalmasabb. Intézményünk január 1-jétől már<br />

állami fenntartás alatt működik, ami egyrészt sok felelősséget<br />

és gondot levesz a vállunkról, másfelől azonban<br />

– és ez tagadhatatlan – a betegellátással kapcsolatos<br />

munkát, a szervezést nem teszi könnyebbé. Gazdálkodásunkban<br />

is fokozott figyelemre, takarékos megoldásokra van<br />

szükségünk. Talán nem kell magyaráznom, hogy az állam óriási<br />

küzdelmet folytat az ország pénzügyi nehézségeinek leküzdésében. A forráshiány természetesen<br />

nem kerülhette el az egészségügyi ágazatot sem, a kórházak állami tulajdonba vétele, munkájuk, beszerzéseik<br />

központi irányítása ezért kényszerű, de szükségszerű lépés. Ez magyarázza az ellátórendszer országos<br />

szinten tapasztalható struktúraváltását, több egészségügyi szolgáltató mára módosult funkcióját is.<br />

Emellett jelentős változás történt az egyes ellátásokhoz és gyógyítási szintekhez rendelt területek nagyságában,<br />

lélekszámában is. A <strong>Szent</strong> János Kórház életében az egyik nagy változást a <strong>Szent</strong> Margit Kórház leválása<br />

hozza, amely 2013 január első napjától már önálló költségvetési intézményként végez gyógyító munkát.<br />

Ezzel többéves „házasság” bomlik föl, a válás lebonyolítása pedig igen sok munkát adott mindkét intézménynek.<br />

Ám mindvégig arra törekedtünk, hogy – miközben teljesítjük a fenntartó által előírtakat – ebből semmit<br />

ne érezzenek betegeink. Sem itt, sem ott. A mi munkánk ugyanis mindenek felett és elsősorban a munkánkra<br />

szoruló emberek testi-lelki gyógyítása. Ha jól végezzük munkánkat, a páciens meggyógyul, de legalábbis<br />

nem romlik tovább az állapota. Továbbra is ezt fogjuk tenni, és prevencióval, szűrésekkel segítjük a<br />

bajok megelőzését vagy korai észlelését. Régi-új főigazgatóként a nyár derekától gondoskodom arról,<br />

hogy a kórházban minden a lehető legolajozottabban menjen tovább. Érzem kollégáim bizalmát, a<br />

vezetőség támogatását ebben a nem könnyű helyzetben. Köszönöm minden munkatársamnak, orvosoknak,<br />

ápolóknak és a gyógyítást segítő szakembereknek a munkát. Nem szoktam üres ígéreteket<br />

tenni, de azon leszek, hogy a százéves <strong>Szent</strong> János Kórház patinás nevét kedvező<br />

kontextusban említhesse a szakma és a közvélemény. Folytatnunk kell elődeink munkáját,<br />

amely több, mint száz esztendőn át biztosította az intézmény fennmaradását.<br />

Munkatársaimnak kívánom, hogy újult erővel lépjenek át a következő<br />

esztendőbe, koncentráljanak a mindennapokra és azokra a betegekre,<br />

akik a segítségünkre szorulnak. Békés karácsonyt és további<br />

sikereket kívánok mindnyájunknak, betegeinknek<br />

pedig bizalmat, gyógyulást..<br />

Dr. Kázmér Tibor<br />

főigazgató<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 3


El kell csenni a tudást a nagyoktól<br />

Rezidensek köszöntése<br />

Kötetlen baráti beszélgetésre<br />

hívta a kórház vezetősége a<br />

nálunk dolgozó rezidenseket,<br />

s aki tudott, eleget is tett a meghívásnak.<br />

Tizennégy fiatal jelent meg november<br />

közepén, akiket Kázmér Tibor<br />

intézményvezető mellett Nyulasi<br />

Tibor orvos igazgató és Lászlóné Dezső<br />

Kornélia ápolási igazgató fogadott.<br />

A fiatalokat Folyovich András, a<br />

kórház rezidensképzésért felelős neurológus<br />

főorvosa „pásztorolta”. Az<br />

összejövetelen a főigazgató – a többi<br />

között – a korábbi idők elhelyezkedési<br />

lehetőségeit vetette össze a jelenlegi<br />

helyzettel. A fiatal orvosok ma kényelmesebb<br />

helyzetben vannak, mint<br />

elődeik – derült ki -, hiszen néhány<br />

évtizede valóságos háború folyt egyegy<br />

jobb budapesti álláshelyért, s nem<br />

is igazán lehetett válogatni az orvosi<br />

szakmák között.<br />

Ma viszont a fiatalok „diktálnak”.<br />

A főigazgató meg is ragadta az alkalmat,<br />

hogy kiderítse, a jelenlévők közül<br />

hányan tervezik a külföldre távozást.<br />

Senki nem jelentkezett, bár az<br />

is igaz, hogy ezt nem erősítenék meg<br />

szerződéssel (a jelenet<br />

Mátyás király történetét<br />

idézte az okos lánynyal).<br />

A hazai kórházak<br />

nagyon jól állnak<br />

szakmailag – emelte<br />

ki Kázmér Tibor -, más<br />

a helyzet a körülményekkel,<br />

a bérezéssel.<br />

Tulajdonképpen ezt<br />

tükrözték a rezidensek<br />

jelzései is. Többen nyilatkoztak<br />

úgy, hogy tudományos<br />

munkát is<br />

folytatnának, sőt van,<br />

akinek már több tudományos közlése<br />

is megjelent. A rezidensek részéről<br />

igényként merült föl egyrészt, hogy<br />

több szakorvos segítse tevékenységüket,<br />

másfelől az elvárások egzaktabb<br />

és bővebb meghatározását várnák el.<br />

A megoldás persze nem egyszerű, tekintettel<br />

bizonyos szakmák szakorvoshiányára,<br />

valamint a tapasztalt<br />

gyógyítók időbeosztására és oktatási<br />

hajlandóságára.<br />

„A szakmát a hivatástól az különbözteti<br />

meg, hogy ha tennivaló van,<br />

az ember nem az óráját nézi” – hangsúlyozta<br />

Nyulasi Tibor, aki az intenzív<br />

osztályt is vezeti. Szerinte egyfajta<br />

erőszakosság is szükséges ahhoz,<br />

hogy a rezidens „ellopja” a tudást. Aki<br />

így tesz, az villámgyorsan képes fejlődni,<br />

több beteget láthat el. Egy szó<br />

mint száz: az orvoslásba nagyon sok<br />

energiát kell fektetni, a rendszerproblémákat<br />

– például az ügyeletben magára<br />

hagyott rezidens jelenségét – pedig<br />

a vezetőségnek kell megoldania.<br />

NIC<br />

2012-től rezidensi képzésben részt vevő, illetve rezidens képzésre pályázó orvosaink:<br />

Dr. Kerepesi Klára, Fül-, Orr-, Gégészeti Osztály<br />

Dr. Katona János, Szájsebészet<br />

Dr. Kulcsár Edina, KAITO<br />

Dr. Keller Balázs, KAITO<br />

Dr. Mohácsi Zita, KAITO<br />

Dr. Varga Katalin, KAITO<br />

Dr. Dér János, Urológiai Osztály<br />

Dr. Mályi Kata, I. Belgyógyászati Osztály<br />

Dr. Gosztola Petra, I. Belgyógyászati Osztály<br />

Dr. Ravasz Kinga, I. Belgyógyászati Osztály<br />

Dr. Jankó Ágnes, Központi Röntgen<br />

Dr. Bakó Áron, Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály<br />

Dr. Gati András, Idegsebészeti Osztály<br />

Dr. Nagy Tamás, Neurológiai Osztály<br />

Dr. Kardulecz Ottilia, II. Belgyógyászat<br />

Dr. Oláh Roland, II. Belgyógyászat<br />

Dr. Pál Tamás, III. Belgyógyászat<br />

Dr. Vandrus Boglárka, III. Belgyógyászat<br />

Dr. Arányi Viktória, Pszichiátriai Osztály<br />

Dr. Sörös Petra, Pszichiátriai Osztály<br />

Dr. Szabó Balázs Előd, Sebészet<br />

Dr. Pepó Lilla, Szülészet-Nőgyógyászat<br />

Dr. Barna Petronella, Gyermekrehabilitációs Osztály<br />

Budai Gyermekkórház<br />

Dr. Pártos Gergely, Gasztroenterológia – Margit Kórház<br />

Dr. Rév Katalin, Általános Belgyógyászat – Margit kórház<br />

Dr. Paksicza Lilla, Nefrológia – Margit Kórház<br />

4 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk


Szempillantásnyi sebészet<br />

Szemészeti Osztály<br />

A régi szemészeti rendelőből porfelhő<br />

gomolyog, az új központi gyógyszerellátót<br />

építik. Alig látok, csak sejtem,<br />

hogy mindjárt célhoz érek. A bejáratnál<br />

modern, nagy tábla irányítja a forgalmat:<br />

balra fekvőbeteg-, jobbra járóbeteg-ellátás.<br />

Balra ritkább, jobbra tömött<br />

sorok. A főnővéri szoba felé haladva<br />

a kórtermeket pásztázom. Friss<br />

illat, vakító fehér falak, kontrasztban a<br />

fekete firhanggal. Fény és sötétség. Itt<br />

reggeli csúcsforgalom. A főnővér türelmet<br />

kér, a betegek a cseppnyi pupillatágítót.<br />

A műtéti előkészületek javában<br />

folynak, a páciens helyi vagy cseppérzéstelenítőt<br />

kap. A műtét során mindenkinek<br />

ébernek kell lennie. Fontos,<br />

hogy a pupillát jó ritmusban tágítsák,<br />

nehogy épp a műtétre szűküljön öszsze.<br />

A beteg pszichéjével is foglalkoznak,<br />

enyhe nyugtatót kaphat, amit az<br />

orvos ír fel, ez mindenkinek szinte rutinszerűen<br />

jár. A folyóson egymással<br />

szemben, tágra nyílt pupillákkal várják<br />

a műtéteket a betegek.<br />

9.00 óra. Kezdődnek a műtétek. Engem<br />

is sterilbe öltöztetnek. Környezetbarát<br />

zöldben tetszelgek. Arcomon<br />

maszk, a fejfedőmtől alig látok. Aztán<br />

megszokom. Gombos Katalin főorvos<br />

asszony bemosakszik, én szokom a terepet.<br />

Közben a maratoni műtéti kiírásra<br />

pillantok. Az első egy korombeli<br />

nő lesz, másodszori retinaleválással.<br />

Megborzadok, haladjunk. Közben<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 5


alig tudom levenni a szemem a műtősnő<br />

fejfedőjéről, egy koponya díszíti, azt<br />

mustrálom.<br />

– Van neki teknősbékás is – említi a főorvos<br />

asszony, mire mindenki elmosolyodik.<br />

A beteg meg is érkezik, saját<br />

lábán, s az asztalra fekszik. A zöld<br />

köpenyektől semmit sem látok, kivetítőn<br />

követem az eseményeket. Levegőt<br />

is alig merek venni, ámulok és bámulok,<br />

főleg a főorvos asszony kézügyességét.<br />

<strong>Mi</strong>re feleszmélek, már a második<br />

műtétnél járunk. Rutin ügy, egy<br />

szürke hályog. A beteg szemét és környékét<br />

sterilizálják. A főorvos asszony<br />

a jódban hisz, nagy találmánynak tartja.<br />

Eztán a szemet hermetikusan körbezárják<br />

egy speciális kendővel. A mozdulat<br />

maga is lenyűgöző. Aztán jönnek<br />

az instrukciók:<br />

– Beszélni szabad, mozogni nem. Lazítsa<br />

el a szemét. Amolyan szemjógának<br />

tűnik. Tizenkilenc perc elteltével újabb<br />

beteg érkezik. Hatvan és hetven közötti<br />

stramm férfi, szintén szürke hályoggal.<br />

Feladat ugyanaz, ám a műtét felénél,<br />

a páciens az orrát próbálja vakarni.<br />

A főnővér határozottan, de kedvesen<br />

utasítja:<br />

– Steril részekhez nem nyúlunk, s kérem,<br />

előtte szóljon! Hát igen, itt aztán<br />

tudnia kell a jobb kéznek, mit csinál a<br />

bal. Kapkodásnak helye nincs, szempillantás<br />

alatt könnyen kisiklik egy rutinmenet<br />

is. A műtét végén jönnek a tanácsok.<br />

– Uszodába, kérem, ne menjen, emelni<br />

pedig csak tizenöt-húsz kilóig!<br />

– Húha, doktornő, az nehéz lesz! A feleségem<br />

annál sokkal többet vásárol! A<br />

következő operáció kicsit komplikáltabb,<br />

hosszabb. Az idős asszony szemnyomása<br />

plusz harminc. <strong>Mi</strong>niatűr műszer<br />

töri lelkesen, majd szívja magába<br />

gyorsan a lencsét. Amikor az új lencsét<br />

helyezi be a doktornő, újszövetségi tanítás<br />

jut az eszembe. „Könnyebb a tevének<br />

a tű fokán átmenni, hogy nem…”<br />

De a lencse már át is bújt, bent is van.<br />

Hála Istennek. Betegünk fedőkötéssel<br />

mosolyog. Továbbállok, Lengyel<br />

Józsefné főnővérrel nézem végig az<br />

osztály többi részét, s közben múltról,<br />

jelenről faggatom.<br />

– Nekem mindegy volt, csak szemészet<br />

legyen – kezdi. Férje a három gyerekkel<br />

ágált a három műszak ellen, végül<br />

a főiskolát is elkezdte, miután harmadik<br />

gyermeke az elemibe kezdett járni.<br />

Kellett a diploma. Amikor idekerült,<br />

rettenetes állapotok uralkodtak<br />

az osztályon. Tizennyolc éve nem festettek,<br />

nem volt akadálymentesített a<br />

bejárat, a nővérek badellával osztották<br />

az ebédet, majd ugyanők mosogattak,<br />

mert kisegítő személyzet arra sem volt.<br />

Csótányok hemzsegtek az alagsorban,<br />

maga a rettenet. Persze ez a múlt. Azóta<br />

kifestettek, megtörtént az akadálymentesítés,<br />

s a főorvos asszony ideje<br />

alatt elkezdődött az átépítés. A paravános<br />

rendszer megszűnt, jöttek a kisebb<br />

kórtermek, újjáépült a műtő. Mesél<br />

a műtétek előtti és utáni feladatokról<br />

is. Operáció végeztével pótolni kell a<br />

folyadékot, kötelező a minimum fél óra<br />

pihenés, majd kísérettel ki lehet menni<br />

a mellékhelyiségbe is. Ideghártyaleváláskor<br />

üvegtesti műtétet végeznek,<br />

ilyenkor szilikonolajjal, vagy gázzal töltik<br />

fel az üvegtesti teret, s a műtét befejeztével<br />

speciális pozíciókat kell felvennie<br />

a betegnek. Muszáj szigorúan<br />

6 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk


együttműködnie, mert újra leválhat a<br />

retinája. A korombeli, retinalevált nőhöz<br />

érkezünk. Épp együttműködik, a<br />

fura pózokat gyakorolja. Főorvos aszszony<br />

lép ki a műtőből, csatlakozik hozzánk.<br />

Három éve vezeti az osztályt. Azt<br />

mondja, az övék a technikai háttér miatt<br />

a leggyorsabban fejlődő orvosi ágazat.<br />

Az új lencsék terén is elképesztő<br />

a fejlődés. A beteget kevésbé megterhelő,<br />

a jobb látást nyújtó beavatkozások<br />

felé halad a szemészet. A sebméretek<br />

legyenek minél kisebbek, a gyógyulás<br />

minél gyorsabb. Egyre jobban terjednek<br />

az egynapos műtétek, például<br />

a szürke hályog beavatkozásoknál.<br />

Szívesebben csinálnának több operációt,<br />

ám kevés műtét finanszírozása<br />

megoldott. Pedig az egynapos operációnak<br />

sok optikai előnye is van, nemcsak<br />

az, hogy a beteg hamarabb hazamehet.<br />

<strong>Mi</strong>nél kisebb a seb, annál jobb<br />

a műtét utáni látásélmény. Megjelentek<br />

olyan ambuláns kezelések is, amelyek<br />

már műtéti körülményeket igényelnek.<br />

Ilyenkor gyógyszert juttatnak<br />

a szem belsejébe egy kis tűvel. Rengeteg<br />

ambuláns injekciót adnak, de ez nehezen<br />

összeegyeztethető a műtéti menettel.<br />

A főorvos asszony az intenzív<br />

ambuláns ellátásban látja a jövőt. Ehhez<br />

persze a munkaerő jobb kihasználására<br />

lenne szükség. Katalin szerint az<br />

egészségügyben is fel kell venni a fizetős<br />

szolgáltatókkal a versenyt. Az osztályon<br />

ennek is szeretne megfelelni. Ám<br />

sokszor a telefonos vonalak, a számítógépes<br />

rendszer nem tud lépést tartani.<br />

A betegirányítást átalakítaná, hívókódos<br />

szisztéma kiépítésében gondolkodik.<br />

Egy cég már ígért is neki egy monitort,<br />

amelyen a betegek láthatnák a<br />

behívókódokat. Ám hangos rendszer is<br />

kell, itt természetesen nem minden beteg<br />

lát jól.<br />

– Senki nem látja, mekkora érték, hogy<br />

nálunk megtalálható az OTC készülék,<br />

amely a retina rétegeiről tud nagyfelbontású<br />

képet és információt adni. De<br />

szeretnének egy olyan készüléket is,<br />

amivel még pontosabban tudják bevinni<br />

a műlencséket. Mondjuk egy IOL<br />

mastert, ami sokkal pontosabb optikai<br />

módszer. <strong>Mi</strong>nél drágább lencsét szeretnénk<br />

beültetni a betegeknek, annál<br />

fontosabb a precíz szolgáltatás, a pontosabb<br />

beültetés, hiszen az már egy<br />

életre szól. A doktornő bővítené a szolgáltatásokat<br />

is, például, hogy a beteg<br />

megvehesse magának a spéci lencsét,<br />

amit viszont OEP-finanszírozott műtét<br />

során ültetnének be neki. Ez a kórháznak<br />

is jó, mert nem az intézménynek<br />

kell kifizetnie magát a lencsét. Vannak<br />

tehát tervek, panaszok, de örömök is.<br />

– A modern kor elvárásainak megfelelünk,<br />

fő műtéti típusainkban hozzuk a<br />

budapesti elvárásokat, sőt némelyekben<br />

felette is vagyunk. A korszerűtlen<br />

lencseműtéteket tíz százalék alá csökkentettük.<br />

A doktornő büszke a retinadiagnosztikára<br />

és a kezelések fejlesztésére<br />

is. Szeretné erősíteni a gyakorlatban<br />

is jól működő gyermekszemészeti<br />

rendelést.<br />

– Gyermekrendelésre hatalmas az<br />

igény, sok az előjegyzés, hosszú a várólista.<br />

S persze most költöztünk az új<br />

helyre, még jól be kell lakni.<br />

Bazánth Ivola<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 7


Fiatal Diplomások fóruma<br />

A<br />

november 22–23-án megtartott<br />

Fiatal Diplomások Fórumán<br />

26 előadás hangzott el (az<br />

előadók neveit és az előadások címeit<br />

keretes részünkben közöljük). Az előző<br />

évekhez hasonlóan magas színvonalú<br />

munkákat ismerhettünk meg.<br />

Az előadások többségében jól dokumentáltak<br />

voltak, az előadók pontosan<br />

betartották a megadott időkeretet.<br />

<strong>Mi</strong>ndig feltűnő a fiatalok fórumán,<br />

hogy olyan területeket is megközelítenek<br />

előadásaikkal, amelyek<br />

több osztály szakorvosainak is gondot,<br />

problémát jelentenek, de sem tudományos<br />

ülésen, sem főorvosi értekezleten,<br />

sem a kórház egyéb más fórumán<br />

nem kerül szóba. Ilyen volt<br />

most például a Központi Fogda, közkeletű<br />

nevén a „Gyorskocsi utca” által<br />

hozzánk beutalt betegek pszichiátriai<br />

vizsgálata. Az OPNI megszűnése<br />

óta kórházunk látja el a Gyorskocsi<br />

utcai előzetes letartóztatásban lévő<br />

személyek akut pszichiátriai vizsgálatát,<br />

amely sokszor jelentős megterhelés<br />

az osztályon dolgozó kollégáknak.<br />

A 2007 óta ideküldött 346<br />

beutalt 80%-a visszakerült a fogdába,<br />

tehát indokolatlan volt a beutalás.<br />

Az előadás kapcsán a belgyógyászati<br />

osztályon dolgozó kollégák is<br />

megerősítették a sok Gyorskocsi utcából<br />

érkezett indokolatlan beutalás<br />

problémáját. Érdekes előadást hallhattunk<br />

az Együtt programban részt<br />

vevő édesanyák gyógyszereléséről<br />

vagy annak hiányáról, a gyermekkori<br />

fejsérülésekről, a gyulladásos bélbetegségek<br />

genetikai okairól, a partydrogok<br />

végzetes hatásairól, az idősebb<br />

kori teherbeesés lehetőségének<br />

vizsgálatáról. Két fiatal sebész kolléga,<br />

Kolozsi Péter és Bári Attila feldolgozta<br />

a 2005-2012 között kórházunk-<br />

Díjazottak:<br />

I. díj: Dr. Péterfy Nóra (Traumatólógia és Kézsebészeti<br />

Osztály): Haemostasist befolyásoló kezelésben részesülő<br />

csípőtáji törött betegeink vizsgálata a Traumatológiai<br />

és Kézsebészeti Osztályon 2010–2012 között.<br />

II. díj: Dr. Kovács Dóra, Salamon Mónika, Hazay<br />

Máté és Soós Zsuzsanna (II.Bel-Diabetológia és Szülészeti<br />

Osztály) :WHO versus IADPSG krétériumok a<br />

gestatios diabetesz szűrésére<br />

III. díj: Dr. Bári Attila, Dr. Kolozsi Péter, Dr. Szabó<br />

Balázs Előd (Sebészeti Osztály) Appendicitis ma: I.<br />

Diagnosztika; Appendicitis ma: II. Therápia<br />

8 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk


Fiatal Diplomások Fórumának előadói<br />

<strong>2012.</strong> november 22 (csütörtök)<br />

1. Diabéteszes ketoacidózis előfordulása osztályunk egy éves betegforgalmában<br />

Dr. Benedek–Kováts Emese–Dr. Bodnár Anita – II. Belgyógyászat<br />

2. Armakoterápiás dilemmák az Együtt Program esetei kapcsán<br />

Dr. Pelikán Anett – Pszichiátriai Osztály<br />

3. Nem tervezett áthelyezések a rehabilitációban<br />

Dr. Jobbágyi Anna – Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály<br />

4. Csendes gyilkos – A cystikus pancreas elváltozások képalkotó diagnosztikája<br />

Dr. Jankó Ágnes Irma – Radiológiai Osztály<br />

5. A „8%-os rendelet” első tanulságai a szakrendelésünkön gondozott cukorbetegek<br />

adatainak elemzése alapján<br />

Dr. Hegedüs-Virág Zsófia–Dr. Majtényi Petra – II. Belgyógyászat<br />

6. A Doppler echokardiográfia, mint addicionális diagnosztikus eszköz a szignifikáns<br />

főtörzs (LM) szűkület megítélésében<br />

Dr. Nagy Edit – III. Belgyógyászat<br />

7. Folyamatos szöveti glukózszint monitorozás szerepe a diabetes kezelésében<br />

és gondozásában<br />

Dr. Oláh Roland – II. Belgyógyászat<br />

8. Fejsérülések gyermekkorban<br />

Dr. Fadgyas Balázs – Gyermeksebészeti és Traumatológiai Osztály<br />

9. WHO versus IADPSG krétériumok a gestatios diabetes szűrésére<br />

Dr. Kovács Dóra–Dr. Salamon Mónika–Dr. Hazay Máté–Dr. Soós Zsuzsanna –<br />

II. Belgyógyászat és Szülészet–Nőgyógyászat<br />

10. Gyulladásos bélbetegségek pathogenezise: Fontos környezeti és genetikai<br />

tényezők<br />

Dr. Mályi Kata Sára – I. Belgyógyászat<br />

11. A MODY kalkulátor értéke a monogénes diabetes formák predictiójában<br />

Dr. Bodnár Anita–Dr. Benedek–Kovács Emese – II. Belgyógyászat<br />

12. Gina, avagy amikor a parti az intenzív osztályon ér véget –<br />

Dr. Keller Balázs, KAITO<br />

13. A terhességek kimenetele operatív hiszteroszkópiát követően<br />

Dr. Bollobás Máté – Szülészet–Nőgyógyászat<br />

<strong>2012.</strong> november 23 (péntek)<br />

1. Perinatalis fehérállományi sérülések következményei<br />

Dr. Hajnal Györgyi, Margit Kórház – Fejlődésneurológiai Osztály<br />

2. Hypertoniás sóoldat inhalátio hatékonysága RSV Bronchiolitisben<br />

Dr. Adonyi Nóra–Dr. Tory Vera–Dr. Szirmai Annamária – Gyermekgyó gyászati<br />

Osztály<br />

3. A Budapesti Központi Fogda által 2007–2012 közötti beutalt személyek pszichiátriai<br />

vizsgálatának néhány karakterisztikus jellemzője.<br />

Dr. Sörös Petra–Dr. Kiss Dániel – Pszichiátriai Osztály<br />

4. Alacsony AMH értékelése az életkor függvényében<br />

Dr. Skriba Eszter – Budai Meddőségi Centrum<br />

5. Egy oligo-anuriás akut veseelégtelen beteg diagnosztikai problémái.<br />

(Esetismetetés. Keressétek és kutassátok a teljes diagnosztikai igazságot.)<br />

Dr. Kálmán Éva – Margit Kórház, II. Belgyógyászat<br />

6. Appendicitis ma: I. Diagnosztika<br />

Dr. Bári Attila–Dr. Kolozsi Péter–Dr. Szabó Balázs Előd – Sebészeti Osztály<br />

7. Appendicitis ma: II. Therápia<br />

Dr. Kolozsi Péter, Dr. Bári Attila, Dr. Szabó Balázs Előd, Sebészeti Osztály<br />

8. Újszülött- és fiatal csecsemőkori epilepsziák szemiológiája<br />

Dr. Telecs Borbála – Margit Kórház, Fejlődésneurológiai Osztály<br />

9. Haemostasist befolyásoló kezelésben részesülő csípőtáji törött betegeink<br />

vizsgálata a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályon 2010–2012 között.<br />

Dr. Péterfy Nóra – Traumatológiai és kézsebészeti Osztály<br />

10. KAZUISZTIKA: Egy ritka tumor szindróma bemutatása<br />

Dr. Halászteleki Csaba – Margit Kórház, IV. Belgyógyászat<br />

11. Preoperatív tápláltsági állapotok felmérésének fontossága<br />

Dr. Mohácsi Zita – KAITO<br />

12. A normális ejectiós frakciójú hypertoniás betegek genetikailag hajlamosak<br />

az oxidatív stresszre a bal kamrai diastólés dysfunkctioval arányosan<br />

Dr. Pepó Lilla–Dr. Jánosi Olivér–Dr.Vereczkei András – Szülészet-Nőgyógyászat<br />

13. Intrauterin magzati elhalás aneszteziológiai és intenzív terápiás vonatkozásai<br />

– anyai szövődmények<br />

Dr. Kulcsár Edina Linda – KAITO<br />

ban végzett sérvműtéteket, majd öszszehasonlította<br />

a Manninger Jenő<br />

idejében végzett hasonló műtétekkel.<br />

Igazi kuriózum ez kórházunk szakmai<br />

munkájának vonatkozásában. Külön<br />

kiemelendő a II. Bel-Diabetológiai<br />

osztály, innen 5 fiatal kolléga tartott<br />

előadást. Köszönet a Margit Kórház<br />

II.Belgyógyászati-Nefrológiai Osztályának<br />

és Fejlődésneurológiai Osztályának,<br />

akik több előadással tisztelték<br />

meg a fórumot, jóllehet kiválásuk<br />

már előrehaladottnak mondható. Kiváló<br />

előadás volt a végül első helyezést<br />

nyert Péterfy Nóra előadása a csípőtáji<br />

törött betegekről, valamint remekül<br />

dokumentált előadást láthattunk<br />

Telecs Borbálától az újszülött<br />

és csecsemőkori epilepsziák tüneteiről.<br />

Kár, hogy ebben az évben csak orvos<br />

előadó szerepelt a programban, a<br />

többi diplomás szakterület most nem<br />

hozott előadást. Talán jövőre. A tudományos<br />

ülés két napján 102 résztvevő<br />

volt jelen.<br />

A bíráló bizottságot prof. dr.Jánosi<br />

András DSc., dr. Konc János PhD, dr.<br />

Demeter Jolán , dr. Blatniczky László<br />

PhD és dr. Kovács András PhD alkották.<br />

Köszönjük az összes előadónak<br />

az előadásokba fektetett energiát, a<br />

résztvevőknek az érdeklődő figyelmet.<br />

B. M.<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 9


Győztes lány a Traumatológián<br />

Fiatal Diplomások Fóruma • Péterfy Nóra<br />

Huncut szemek, fekete hajfonat,<br />

egy törékeny lány várt<br />

fehér köpenyben a traumatológia<br />

lépcsőjén. Péterfy Nórára<br />

méltán büszkék az osztály dolgozói:<br />

hiszen a Fiatal Diplomások Fórumán<br />

először nyert első díjat nőként a Traumatológiai<br />

Osztályról.<br />

Csípőtáji törésekről szóló dolgozatát<br />

dr. Detre Zoltán főorvos<br />

kutatásához kapcsolódva kezdte<br />

írni, majd miután önállóan összesítette<br />

az adatokat, meglepő eredményre<br />

jutott.<br />

„Ha az osztályunkra csípőtáji<br />

töröttet szállítanak, számunkra<br />

fontos kérdés a sérült korábbi<br />

gyógyszerelése. A véralvadásgátló<br />

gyógyszerek (pl. Syncumar)<br />

kettős problémát jelentenek. Az<br />

alvadási paraméterek normalizálásához<br />

szükséges idő az ideális<br />

műtéti idő halasztását jelenti,<br />

melynek következtében megnő<br />

az ápolási idő és a ráfordított<br />

gyógyszerigény (K-vitamin,<br />

FFP, vvt) – kezdi el a történetet<br />

Nóra. – Pedig ezekkel a törésekkel<br />

kockázatos váratni a beteget.<br />

Combnyaktörötteknél egy 6–12<br />

órás időablakon belül lenne szükséges<br />

a dislocatió megszüntetése<br />

és a törés rögzítése, különben<br />

azok az erek, amelyek ellátják a combfejet,<br />

maradandóan sérülhetnek, melyek<br />

következménye a letört combfej<br />

elhalása. Általános elv: a sérülés<br />

szövődményének elkerülése, ennek<br />

legjobb módszere a korai mobilizálás.<br />

Ennek elmaradása esetén megnő<br />

a szövődmények száma (felfekvés,<br />

a húgyúti fertőzés, a tüdőgyulladás).<br />

Sikeres műtét után járókerettel már<br />

másnap lábra állhat a beteg.”<br />

Nóra a csípőtáji töréseket dolgozatában<br />

combnyaktörésekre és egyéb<br />

tomportáji törésekre bontotta. 2010<br />

januárjától 2012 áprilisáig a következő<br />

szempontok szerint nézte át mindazokat<br />

a betegeket, akik ilyen töréssel<br />

kerültek az osztályra (majd műtéten<br />

is átestek): szedtek-e a baleset előtt<br />

véralvadásgátlót, mennyit kellett várniuk<br />

a műtétre, mennyi volt az ápolási<br />

idő, történt-e halálozás, illetve hány<br />

10 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

betegnél kellett transzfúziós kezelést<br />

biztosítani, s kik voltak azok, akiknél<br />

féléven belül valamilyen szövődmény<br />

alakult ki. Az adatokat összehasonlította<br />

azokkal a betegtársakkal, akik<br />

ugyanilyen törést szenvedtek, de nem<br />

szedtek véralvadásgátlót.<br />

„Az volt a furcsa, hogy mindenki<br />

azt várta, akik véralvadásgátlót szedtek,<br />

azoknál rosszabbak lesznek a<br />

mutatók. Azaz: nagyobb a halálozási<br />

arány, több lesz a szövődmény és<br />

a transzfúzió, – folytatja Nóra. – Az<br />

összesített statisztika azonban meglepően<br />

mást mutatott. Szövődmények<br />

tekintetében alig volt eltérés, s<br />

volt olyan év, amikor a halálozás nagyobb<br />

volt azoknál, akik nem szedtek<br />

véralvadásgátlót. Transzfúzió esetében<br />

az egyik töréstípusnál a gyógyszerfogyasztók<br />

jártak jobban, a másiknál<br />

azoknak kellett több transzfúzió,<br />

akik nem éltek véralvadásgátlóval.<br />

Az eredményen mindenki csodálkozott,<br />

ezért nem hagyjuk abba a<br />

kutatást. A dolgozat több kérdést is<br />

felvet. Például azt, hogy a különböző<br />

egyéb betegségek mennyire befolyásolják<br />

a betegek gyógyulását, s lehet,<br />

hogy sok beteg azért nem szedett véralvadásgátlót,<br />

mert egyáltalán nem<br />

járt orvoshoz, s habár általánosan<br />

rosszabb állapotban voltak, nem derültek<br />

ki azok a társbetegségeik, amelyek<br />

miatt itt transzfúzióra szorultak.<br />

Ezt feltételezzük, de az újabb kérdésekre<br />

újabb válaszokat kell találnunk.”<br />

Dr. Péterfy Nóra kórházunk<br />

másodéves rezidense, akit a baleseti<br />

sebészet mellett a kéz- és<br />

helyreállító sebészet érdekel a<br />

legjobban. Jelenleg gyermeksebészeti<br />

gyakorlatát tölti Gyermeksebészeti<br />

és Traumatológiai<br />

Osztályunkon.<br />

Édesapja évekig a kubai élelmiszeripari<br />

kutatóintézetben<br />

dolgozott, Nóra is Havannában<br />

született. Hatéves volt, amikor<br />

a család végleg hazaköltözött. A<br />

spanyol nyelvet azóta sem felejti.<br />

Az orvosi egyetemre azonban<br />

nehezebb volt az út. Nórát a gimnáziumban<br />

a biológia, a fizika, és<br />

a matematika érdekelte, szeretett<br />

lovagolni és kézilabdázni, a<br />

humán tárgyak teljesítésében viszont<br />

alulmaradt. Még az osztályfőnök<br />

is megpróbálta lebeszélni<br />

az orvosi pályáról. De ezt a lányt<br />

keményebb fából faragták. <strong>Mi</strong>vel<br />

pontszáma nem volt elég a SOTÉ-ra,<br />

elkezdte tanulmányait az akkori TFen,<br />

humán-kineziológia szakon. Már<br />

majdnem ott ragadt, amikor barátai<br />

rábeszélték: próbálja meg még egyszer<br />

az orvosit. Másodszor csak két<br />

ponttal maradt le. Ezután egy teljes<br />

évig csak az újabb vizsgára készült.<br />

Harmadszorra már magasan megugrotta<br />

a lécet.<br />

Nóra boldog, hogy a traumatológián<br />

dolgozhat, látszik rajta: megtalálta<br />

a helyét, még akkor is, ha fárasztóak<br />

az ügyeletek. Kamaszként órákig<br />

várakozott ugyanitt egy kéztöréssel,<br />

most már érti miért, átkerült a másik<br />

oldalra. Orvosként tapasztalja: ha sok<br />

a beteg és egyetlen orvos rendel, elkerülhetetlen<br />

a várakozás, hiszen a sürgősség<br />

elve mindent felülír.<br />

Székely Ilona


Stigmatizált gyerekek<br />

Gyermekgyógyászati estek Budán<br />

Stigmák és korlátok címmel tartott<br />

nagyon érdekes és tanulságos<br />

előadást dr. Altmann Anna<br />

főorvosnő, a Gyermekgyógyászati estek<br />

Budán című rendezvénysorozat<br />

keretében, a Budai Gyermekkórházban.<br />

Az előadás lényegében a krónikus<br />

betegséggel, jelen esetben epilepsziával<br />

rendelkező gyermekek indokolatlan<br />

megbélyegzéséről, a velük érintkező<br />

közeg – óvoda, iskola, pedagógusok,<br />

szülők – korlátozó és gyakran korlátolt<br />

viselkedési attitűdjéről szólt.<br />

Altmann Anna szakterülete az epilepsziás<br />

gyermekek kezelése. Több<br />

évtizedes tapasztalattal rendelkezik<br />

ezen gyermek-betegcsoport kezelésében.<br />

Gyakori tapasztalata, hogy ezeket<br />

a gyerekeket a környezetük idő előtt és<br />

indokolatlanul kizárja nagyon sok tevékenységből,<br />

amelyből következik,<br />

hogy nem tudnak hasonló életminőséghez<br />

jutni, mint egészséges kortársaik.<br />

Pedig a megkülönböztetés, a korlátozás<br />

indokolatlan. A társadalmi közeg,<br />

elsősorban a pedagógusok befogadói<br />

attitűdjét kellene fejleszteni.<br />

A WHO-nak már jó ideje van ajánlása<br />

arról, hogy az epilepsziával élő<br />

emberek a társadalom befogadott tagjaiként,<br />

képességeik szerint dolgozhassanak<br />

és életminőségük közelítse<br />

meg az egészségesekét. <strong>Mi</strong>t jelent az,<br />

hogy epilepsziás – tette fel a kérdést<br />

Altmann Anna. <strong>Mi</strong>nden epilepsziás<br />

más és más – válaszolt is rögtön az önmagának<br />

feltett kérdésre. Fontos tény,<br />

hogy a rohamok időtartama elenyésző<br />

az élettartamhoz képest. Változtak, de<br />

még nem eléggé változtak az epilepsziás<br />

betegséggel kapcsolatos nézetek<br />

is. Az 50-es években az Egyesült Államokban<br />

és Angliában még megtiltották<br />

az epilepsziás betegek házasságát,<br />

az USA bizonyos államaiban sterilizációjukról<br />

szóló törvény volt érvényben.<br />

Angliában csak a 70-es években<br />

helyezték hatályon kívül ezeket a törvényeket.<br />

<strong>Mi</strong>ért speciális betegség a gyermekkori<br />

epilepszia –tette fel ismét a kérdést<br />

Altmann doktornő. A rohamok<br />

között egy epilepsziás gyermek teljesen<br />

tünetmentes, de mindig ott lebeg<br />

a feje fölött Damoklesz kardja, amely<br />

a lehetőségeit folyamatosan korlátok<br />

közé szorítja. Ezzel megváltoztatja a<br />

helyzetét a családban, az óvodában-iskolában,<br />

a társadalomban. Az epilepsziás<br />

kisgyermekek kétharmada meggyógyul,<br />

kinövi betegségét, de ahhoz,<br />

hogy egészséges felnőtt legyen nem<br />

elég a rohammentesség. Meg kell találni<br />

azokat és csak azokat a korlátokat,<br />

amik feltétlenül szükségesek, figyelembe<br />

véve a gyermek életkorát, a<br />

család körülményeit, szokásait. A szomorú<br />

tény mégis az, hogy bár az epilepsziás<br />

betegek kétharmada rohammentes,<br />

ennek ellenére kétharmaduk<br />

rokkantnyugdíjas, háromnegyed részük<br />

aluliskolázott. Nem tudnak tehát<br />

megfelelően integrálódni a társadalomba.<br />

Az okok többrétűek – folytatta<br />

előadását Altmann főorvosnő. Egyrészt<br />

a társadalmi közeg elutasító attitűdje,<br />

az orvostársadalom hiányos ismeretei,<br />

a betegek csökkent önértékelés,<br />

a habilitáció és rehabilitáció hiánya,<br />

a felelősségvállalás hiánya. Gyakori<br />

probléma, hogy maguk a szülők<br />

sem fogadják el beteg gyermeküket,<br />

sőt még gyermekük<br />

elől is<br />

megpróbálják<br />

titkolni a betegséget.<br />

Majd ha<br />

már megtudták<br />

a gyermekek<br />

a betegséget,<br />

utána a szülők<br />

„túlféltik” őket,<br />

s nem a képességeiknek<br />

megfelelő,<br />

reális elvárásokat<br />

támasztanak<br />

velük<br />

szemben. Ne feledjük: az előítéletek<br />

fő forrása a tudatlanság miatt érzett<br />

tehetetlenség. Így a sikeres rehabilitációnak<br />

korszerű ismereteken kell<br />

alapulnia. Orvosi részről a megmaradt<br />

képességek fejlesztésén, a pedagógusok<br />

részéről a gyermek képességeinek<br />

megfelelő oktatáson, a társadalom részéről<br />

anyagi támogatáson. Fontos,<br />

hogy a szülő, a szakorvos, a védőnő, a<br />

pedagógus azonos nyelven beszéljen,<br />

ne egymás ellen dolgozzon. Fontos<br />

tudni, hogy nincs az epilepsziás betegségre<br />

speciálisan jellemző viselkedési<br />

zavar. Nincs olyan fejlesztő módszer,<br />

ami az epilepsziás betegeknél tilos. A<br />

gyermek képességeinek megfelelően<br />

tanulhat, sportolhat, használhat fogszabályozót,<br />

kaphat oltásokat, nézhet<br />

TV-t, használhat számítógépet, szórakozhat,<br />

dolgozhat, sőt szoptathat is.<br />

Néhány szakma és sporttevékenység<br />

van csak tiltólistán, azt viszont ismerni<br />

kell. A szórakozásoknál is a veszélyekre<br />

kell felhívni a figyelmét inkább,<br />

mint tiltani – összegzi tapasztalatait<br />

a főorvosnő. Fontos az önállóságra<br />

nevelés, az elengedés szülői attitűdje<br />

is. Így kevésbé alakulnak ki pszichés<br />

problémák, önértékelési zavarok, depresszió.<br />

„A legnagyobb hiba, amit az<br />

orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül<br />

próbálják meggyógyítani, hogy az<br />

elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig<br />

az elme és a test egy, és nem szabadna<br />

külön kezelni.” –idézi majd egyórás<br />

előadása végén Platónt Altmann<br />

Anna, s csak egyetérthetünk vele.<br />

B. M.<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 11


Január<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4 5 6<br />

7 8 9 10 11 12 13<br />

14 15 16 17 18 19 20<br />

21 22 23 24 25 26 27<br />

28 29 30 31<br />

Február<br />

Március<br />

H K Sz Cs P Sz V H K<br />

Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3<br />

1 2 3<br />

4 5 6 7 8 9 10 4 5 6 7 8 9 10<br />

11 12 13 14 15 16 17 11 12 13 14 15 16 17<br />

18 19 20 21 22 23 24 18 19 20 21 22 23 24<br />

25 26 27 28<br />

25 26 27 28 29 30 31<br />

Július<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4 5 6 7<br />

8 9 10 11 12 13 14<br />

15 16 17 18 19 20 21<br />

22 23 24 25 26 27 28<br />

29 30 31<br />

Augusztus<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4<br />

5 6 7 8 9 10 11<br />

12 13 14 15 16 17 18<br />

19 20 21 22 23 24 25<br />

26 27 28 29 30 31<br />

Szeptember<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1<br />

2 3 4 5 6 7 8<br />

9 10 11 12 13 14 15<br />

16 17 18 19 20 21 22<br />

23 24 25 26 27 28 29<br />

30


<strong>Szent</strong> János Kórház és<br />

Észak-budai Egyesített Kórházak<br />

Április<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4 5 6 7<br />

8 9 10 11 12 13 14<br />

15 16 17 18 19 20 21<br />

22 23 24 25 26 27 28<br />

29 30<br />

²º¹³<br />

Május<br />

Június<br />

H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4 5<br />

1 2<br />

6 7 8 9 10 11 12 3 4 5 6 7 8 9<br />

13 14 15 16 17 18 19 10 11 12 13 14 15 16<br />

20 21 22 23 24 25 26 17 18 19 20 21 22 23<br />

27 28 29 30 31<br />

24 25 26 27 28 29 30<br />

Október<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3 4 5 6<br />

7 8 9 10 11 12 13<br />

14 15 16 17 18 19 20<br />

21 22 23 24 25 26 27<br />

28 29 30 31<br />

November<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1 2 3<br />

4 5 6 7 8 9 10<br />

11 12 13 14 15 16 17<br />

18 19 20 21 22 23 24<br />

25 26 27 28 29 30<br />

December<br />

H K Sz Cs P Sz V<br />

1<br />

2 3 4 5 6 7 8<br />

9 10 11 12 13 14 15<br />

16 17 18 19 20 21 22<br />

23 24 25 26 27 28 29<br />

30 31


Húszéves a Computer Tomográfunk<br />

14 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

Tudományos ülést szervezett<br />

október 25-én a <strong>Szent</strong> János<br />

Kórház Radiológiai Osztálya a<br />

Computer Tomográfia (CT) laboratórium<br />

20 éves működésének évfordulója<br />

alkalmából.<br />

A CT a XX. század talán legforradalmibb<br />

diagnosztikai fejlesztése, jelentősége<br />

a röntgen sugarak felfedezéséhez<br />

mérhető. A CT-k is röntgen<br />

sugarat használnak a felvételek elkészítéséhez,<br />

de a sugarak nem filmet<br />

exponálnak, hanem detektorok<br />

segítségével érzékelik őket, majd a<br />

detektorokból nyert villamos jelekből<br />

számítógép segítségével készítik<br />

el a rekonstruált keresztmetszeti<br />

képet. A CT kifejlesztéséért Godfrey<br />

Hounsfield (Nagy-Britannia) és Allan<br />

Cormac (USA) 1979-ben orvosi Nobel-díjat<br />

kaptak. A CT az első képalkotó<br />

technika, amely lehetővé tette a test<br />

mélyebb struktúráinak szeletről szeletre<br />

történő vizsgálatát. Az első CTket<br />

Amerikában alkalmazták az 1970-<br />

es években, Magyarországon először<br />

az Orvostovábbképző Intézet jutott<br />

készülékhez a 80-as években.<br />

A <strong>Szent</strong> János Kórházban 1992-ben<br />

került beszerzésre az első CT készülék.<br />

A tudományos ülésen dr. Sági Sarolta<br />

főorvosnő, a CT labor akkori vezetője,<br />

jelenleg a <strong>Szent</strong> Margit Kórház radiológiai<br />

osztályvezetője emlékezett az izgalmas<br />

kezdeti évekről. 1992-ben betanulásra<br />

egy Simens Sireton készüléket<br />

kapott az osztály. A diagnosztikus<br />

eljárás betanulásában az OITI, az Érsebészeti<br />

Klinika és a Radiológiai Klinika<br />

orvosai segítettek. Ki kellett alakítani<br />

a helyiséget is a készülékhez, hiszen a<br />

nagyméretű számítógépes egység, generátor,<br />

vezérlőpult, klímaberendezések<br />

társultak a páciensasztalhoz és<br />

a gantry-hez. Ez a helyiség egyébként<br />

20 éve ugyanott működik, a Traumatológiai<br />

épület<br />

földszintjén.<br />

Ennek a készüléknek<br />

vívmánya<br />

volt már,<br />

hogy direkt módon<br />

ábrázolni<br />

tudta a központi<br />

idegrendszert,<br />

vi szont egy koponya<br />

vizsgálat<br />

még 8-10 percig<br />

tartott, 10 mmes<br />

szeletvastagságú<br />

képeket<br />

készített, s egy<br />

perc alatt két szeletről tudott felvételt<br />

készíteni. Még ugyanezen év áprilisában<br />

kapott a kórház egy Elscint Exel<br />

2400 Elit készüléket. Ez egy harmadik<br />

generációs, a test teljes kivizsgálására<br />

alkalmas készülék volt, amelynek<br />

gantry-je már dönthető volt, s választható<br />

volt a szeletvastagság is, amelyről<br />

felvételt kívántak készíteni (a legkisebb<br />

2 mm). Tizenkét évig szolgálta<br />

a betegellátást, a napi rutinvizsgálatokat,<br />

a kezdetben 6, később 7 napot<br />

ügyelő sürgősségi betegellátást.<br />

2004-ben új, már szeletes spirál<br />

elven működő készüléket kapott<br />

a kórház. Ezzel a CT-vel a legkisebb<br />

szeletvastagság, amelyről felvételt lehetett<br />

készíteni 1,5 mm volt és gyorsabban<br />

készítette el a képeket is. Ez<br />

a készülék csak 3 évig volt használatban,<br />

2007. februárjában egy új Bright<br />

Speed GE készülék került kórházunkba,<br />

amely a mai napig szolgálja a betegellátást.<br />

Ez egy négy szeletes spirál<br />

készülék, amely a rutin alkalmazás<br />

mellett virtuális endoszkópiák és<br />

angiográfiai vizsgálatok elvégzésére<br />

is alkalmas. A fejlesztés azonban nem<br />

állt meg, fejezte be előadását, s a CT<br />

készülékek János kórházi történetének<br />

ismertetését Sági főorvosnő.<br />

Ma már a legmodernebb<br />

készülék 256 szeletes<br />

spirállal rendelkezik, s az<br />

expozíciós ideje is egyre rövidebb.<br />

A következő előadásban<br />

dr. Bakos Mária főorvosnő,<br />

a radiológiai osztály jelenlegi<br />

vezetője a CT szerepét<br />

a sürgősségi ellátás jelentősége<br />

szempontjából közelítette meg. Egy<br />

beteg sérülésekor fontos a diagnosztika<br />

gyorsasága, az időfaktor, amely<br />

alapján a beavatkozásról a döntést<br />

meg lehet és meg is kell hozni. A budai<br />

terület 650 ezres ellátási területe,<br />

valamint a hozzá tartozó agglomeráció<br />

lakossága évi kb. 15 ezer beteg CT<br />

vizsgálatát teszi lehetővé. Ez havonta<br />

hozzávetőlegesen 1240 beteg vizsgálatának<br />

elvégzését és leletezését jelenti,<br />

amely óriási terhet ró a szakorvosokra<br />

és szakasszisztensekre, adminisztrátorokra<br />

egyaránt. CT vizsgálatot<br />

kérhetnek a traumatológiai<br />

sérülésekhez, a stroke-hoz, szemészeti,<br />

gégészeti, belgyógyászati indikációkhoz<br />

egyaránt.<br />

Tóka Magdolna főorvosnő a gyermekradiológia<br />

irányából közelítette<br />

meg a CT jelentőségét. A gyermekkori<br />

CT vizsgálatok legnagyobb részét a<br />

traumatológiai esetek, balesetek, törések<br />

következményeként szükséges<br />

indikációk adják. Hangsúlyozta, hogy<br />

a növekedésben lévő szövetek fokozottan<br />

sugárérzékenyek, s ezért a leghatásosabb<br />

sugárvédelem: a vizsgálatok<br />

kellően átgondolt indikációja.<br />

A CT vizsgálatot végző szakszemélyzet<br />

gyermekeknél a legrövidebb idő<br />

alatt a legkisebb sugárexpanziót alkalmazzák.<br />

Ebből adódóan gyermekeknél<br />

csak akkor végezzünk CT vizsgálatot,<br />

ha más diagnosztikai módszertől<br />

nem várhatunk megfelelő diagnózist<br />

– hangsúlyozta előadása végén<br />

Tóka főorvosnő.<br />

B. M.


Együtt a mellrák ellen<br />

15 éves az Emlő-klub<br />

Immár 15. éve működik Kórházunkban<br />

az E-klub, amely rövidítés<br />

Emlő-klubot takar, de ők maguk<br />

gyakran beleértik a rövidítésbe az<br />

Erőt és az Egzisztenciát is. A Magyar<br />

Rákellenes Liga XII. kerületi szervezeteként<br />

csendben teszik a dolgukat,<br />

biztosítanak (sors)közösséget az emlődaganattal<br />

küzdő betegeknek.<br />

Bár nem szereti, ha mondják róla,<br />

de a Klub lelke, energiát adó centruma<br />

dr. Demeter Jolán főorvosnő, kórházunk<br />

Mammográfiai Centrumának<br />

vezetője. Aki maga is átesett és legyűrte<br />

ezt a betegséget, s a Klub működtetésével<br />

szívügye, hogy reményt, ismereteket<br />

és életvezetési technikákat adjon<br />

hasonló sorsú betegtársainak.<br />

A Klub 1997. szeptemberében alakult,<br />

elsősorban XII. kerületi emlőbetegek<br />

részvételével. Jelenleg tagjainak<br />

száma 80 fő körül jár. Havonta<br />

egy alkalommal, szeptembertől áprilisig<br />

minden hónap harmadik szerdáján,<br />

15–18 óra között találkoznak<br />

rendszeresen a <strong>Szent</strong> János Kórház<br />

Auditóriumában. <strong>Mi</strong>nden év májusában<br />

egy egynapos kirándulást szerveznek<br />

az ország valamelyik városába.<br />

Meglátogatták már közösen, Pannonhalmát,<br />

Gödöllőt, Vácot, Veszprémet,<br />

Esztergomot és Párkányt, Kecskemétet,<br />

Nagyköröst, Zircet, Komáromot,<br />

Martonvásárt és Győrt. Évente egykét<br />

alkalommal szintén együtt valamelyik<br />

múzeumba is elmennek.<br />

A havi rendszerességű klubdélutánjaikon<br />

gyakran hallgatnak ismeretterjesztő<br />

jellegű tudományos előadásokat<br />

valamilyen rákbetegségről,<br />

amelyeket a kórház orvosai tartanak<br />

Demeter főorvosnő kérésére.<br />

Ősszel például dr. Varga Antal főorvos<br />

úr tartott nagyon érdekes és laikusoknak<br />

is érthető, izgalmas előadást a<br />

leggyakoribb nőgyógyászati daganatos<br />

betegségekről, dr. Székely György<br />

főorvos úr az emésztőszervi daganatos<br />

betegségekről, dr. Kerkai Györgyi<br />

főorvosnő a melanómáról, dr. Lukács<br />

Judit főorvosnő a tüdődaganatokról.<br />

E daganatos betegségek kapcsán<br />

az előadók hangsúlyosan beszélnek<br />

mindig a prevenció és szűrések<br />

fontosságáról, a felismerhető tünetekre<br />

való odafigyelés jelentőségéről,<br />

a betegséggel való reális szembenézés<br />

fontosságáról,<br />

a műtétek<br />

és az utókezelések<br />

sikereiről,<br />

esélyeiről.<br />

Az előadásokat<br />

követő beszélgetések<br />

kapcsán<br />

gyakran<br />

merül fel sok<br />

varázsszerhez<br />

és táplálék-kiegészítőhöz<br />

fűződő<br />

téveszme,<br />

hiedelem, amit<br />

a jelenlévő orvosok nagy tapintattal<br />

próbálnak a helyükre tenni. Ezekre<br />

a klubfoglalkozásokra a tagok maguk<br />

szervezik a büfét. Remek süteményeket<br />

sütnek, zöldségeket, gyümölcsöket<br />

hámoznak és formáznak,<br />

mindig nagyon gusztusos a büféasztal.<br />

A klubnap végét mindig tornával<br />

zárják. A novemberi klubfoglalkozáson<br />

ajándékokat készítettek, amelyeket<br />

a karácsony előtti napokban szoktak<br />

szétosztani a Krónikus Belgyógyászati<br />

Osztály kevéssé látogatott betegeinek.<br />

Évente egy alkalommal eljön<br />

hozzájuk Juhász Krisztina pszichiáter<br />

főorvosnő, aki segít a betegség<br />

feldolgozásában, a pozitív életvezetési<br />

stratégiák kialakításában. Tizenöt<br />

éves fennállásuk során vendégül<br />

látták már többek között Göncz<br />

Árpádnét, Csákányi Esztert, Kulka<br />

Jánost, Moór Mariannt, Darvas Ferencet,<br />

Lukács Sándort.<br />

Az E-klub működésének anyagi<br />

alapjait elsősorban a tagdíjakra építik,<br />

amely évente 1000 Ft nyugdíjasoknak,<br />

2000 Ft keresőknek. A befolyt<br />

tagdíjakhoz még egyszer anynyit<br />

hozzáad támogatásként a Magyar<br />

Rákellenes Liga is. Az utóbbi két<br />

évben pedig évi 100 ezer forinttal támogatja<br />

ezen felül a klub működését<br />

a Hegyvidéki Önkormányzat. Igazi<br />

civil klub, önvédő-segítő szervezet<br />

az E-klub, ami tagjai aktivitásnak teret<br />

adva és motiválva segíti őket, segítik<br />

saját magukat a túlélésben, a jobb<br />

életminőség megteremtésében. Mert<br />

a sorsunk azért rajtunk is múlik.<br />

Sz. I.<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 15


Hogyan alakul ki a rákos daganat<br />

Előadás az E-klubban<br />

16 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

Dr. Varga Antal főorvos úr, az<br />

onkológiai gondozó vezető<br />

főorvosa tartotta a Liga szeptember<br />

19- rendezvényén az első előadást,<br />

mindjárt a mindenkit érintő<br />

nőgyógyászati daganatokról.<br />

Az emberi szervezet, organizmus<br />

keletkezése leginkább a világ keletkezésével,<br />

az ősrobbanással rokonítható.<br />

Az, hogy lényegében<br />

egyetlen megtermékenyített<br />

petesejtből egy nagyon differenciált<br />

organizmus alakul ki<br />

– az bonyolult biokémiai folyamatok<br />

eredménye. Ezeket<br />

a folyamatokat a sejtek genetikai<br />

állománya szabályozza.<br />

Az emberi szervezet működése<br />

során sejtjeink folyamatosan<br />

lecserélődnek,<br />

megújulnak. A szervezet növekedési<br />

fejlődési szakaszában<br />

több új sejt keletkezik,<br />

mint amennyi elpusztul, és<br />

Különböző szövetek, szervek<br />

alakulnak ki, aminek végén<br />

létrejön a felnőtt ember. Felnőttkorban<br />

aztán ez a folyamat<br />

leáll, a keletkező és az elpusztuló<br />

sejtek egyensúlyba<br />

kerülnek, majd az öregedési<br />

szakaszban a sejt pusztulás<br />

kerül előtérbe. Rosszindulatú<br />

daganat akkor alakul<br />

ki, amikor bizonyos sejtcsoportok<br />

genetikai állománya<br />

megváltozik, „örökéletű” genetikai<br />

programmal kezdenek<br />

bírni, melyet már a szervezet<br />

védekező mechanizmusai nem<br />

tudnak leállítani. Hogy ez pontosan<br />

mikor történik – bár óriási ismeretanyag<br />

keletkezett ebben a témában –<br />

még nem egészen értjük.<br />

Rákos sejtek folyamatosan keletkeznek<br />

szervezetünkben – mondja<br />

mindenki megdöbbenésére Varga<br />

Antal, naponta kb. 1 millió, ami 1<br />

cm 3 -nél kisebb területet foglal el. Immunrendszerünk<br />

azonban, amíg jól<br />

működik, elpusztítja ezeket a rákos<br />

sejteket.<br />

Ezt a hallatlanul bonyolult működést<br />

megzavarhatják és kóroki<br />

szerepük a rák kialakulásában bizonyított<br />

pl. HPV vírusoknak, de<br />

ugyancsak kóroki szerepe bizonyított<br />

az ionizáló sugárzásnak, a dohányzásnak,<br />

is. Elmondható ez a<br />

számos civilizációs ártalomként jelentkező<br />

környezetszennyezésről, a<br />

táplálkozási szokások megváltozásáról,<br />

vegyszerek, élelmiszer-tartósító<br />

anyagok mértéktelen elterjedéséről<br />

és szinte a sort a végtelenségig<br />

folytathatnánk.<br />

Az egyértelműen bizonyított, hogy<br />

a rák genetikai eredetű betegség, melyet<br />

génjeink mutációja okoz. Ebből<br />

következik, ahogy minden ember genetikai<br />

állománya is különbözik, az<br />

azonos típusú rákbetegségek is különbözőek.<br />

A modern rákgyógyítás éppen<br />

ezért igyekszik az adott személyre vonatkozó<br />

leghatásosabb terápiát alkalmazni.<br />

A rákos daganatok sokfélesége<br />

miatt ezért általános rákgyógyszer<br />

nem létezik. Az eddigiekből következik,<br />

hogy a cél a rákos daganatok minél<br />

korábbi felismerése, hogy minél<br />

kisebb volumenű daganatot kelljen<br />

gyógyítani. Ezt célozzák a szűrővizsgálatok.<br />

Óriási fejlődés van a képalkotó<br />

vizsgálatok területén (ultrahang,<br />

CT, MR, PET CT), amelyek egyre kisebb<br />

méretű tumorok felismerését teszik<br />

lehetővé.<br />

Főorvos úr külön beszélt az egyes<br />

lokalizáció szerinti nőgyógyászati<br />

rákokról. Így a szeméremtest<br />

rákról, amely főként<br />

az ösztrogén szint csökkenése<br />

után jelentkezik, de<br />

korai felismerés esetén műtéttel<br />

jól gyógyítható. Említette<br />

a hüvelyrákot, amely ritkán<br />

fordul elő ugyan, de gyakran<br />

rossz kimenetelű, s nagy műtéti<br />

beavatkozás szükséges eltávolításához.<br />

A méhnyakrák<br />

hátterében a HPV vírus áll,<br />

bármely életkorban előfordulhat.<br />

Korai stádiumban a<br />

méh megőrzése mellett jól<br />

gyógyítható. Kifejlesztették<br />

a védőoltást, amelyért orvosi<br />

Nobel-díjat adtak. A méhtest<br />

rák szűréssel való felismerése<br />

nehézkesebb, leggyakoribb<br />

tünete a menopauzában is jelentkező<br />

vérzés. Ennek tisztázása<br />

szakorvosi feladat. Hajlamosító<br />

tényező a hosszú<br />

menstruációs idő, az elhízás,<br />

a cukorbetegség, a 30 év feletti<br />

első terhesség vagy a nemszülés.<br />

Az ováriumdaganat<br />

bár nem túl gyakori, de nehezen<br />

és sokszor csak későn diagnosztizálható.<br />

A korai stádiumban végrehajtott,<br />

gyors műtét jelentheti a hatékony<br />

megoldást. Végül, de persze előfordulását<br />

tekintve a leggyakoribb nőgyógyászati<br />

daganat, az emlőrák. Ennek<br />

korai felismerése rendszeres mammográfiai<br />

vizsgálattal lehetséges. Ettől<br />

eltekintve rendkívül fontos a nők<br />

önvizsgálatra való felkészítése – fejezte<br />

be előadását Varga főorvos úr. Ami<br />

persze a jelenlévő, hasonló betegségben<br />

szenvedő hallgatóságnak nem vigasz,<br />

de mindenki másnak előremutató<br />

tanulság.<br />

B. M.


Holisztikus szemlélet,<br />

team-munka, beteg-edukáció<br />

Színvonalas, a napi problémára<br />

reagáló, konkrét javaslatokat is<br />

felvető tudományos ülést tartottak<br />

szakdolgozóink. November 14-én<br />

a Szakdolgozói Tudományos Nap keretében<br />

10 előadás hangzott el. Az előadások<br />

sokféle területről, s legnagyobb<br />

örömünkre mindhárom kórházból érkeztek.<br />

<strong>Mi</strong>nt minden ilyen akalommal,<br />

most is sűrítetten szembesülhetünk<br />

szakdolgozóink óriási tapasztalatával,<br />

felkészültségükkel, betegek iránti elkötelezettségükkel.<br />

Elhangzott előadások<br />

Bereczné Babus Eszter: Integrált szülő–csecsemő–kisgyermek<br />

konzultáció, mint új szakma és<br />

lehetőség a gyermekellátás területén<br />

Csernákné Marton Veronika: Az ellenanyagszűrés<br />

szerepe a biztonságos betegellátásban.<br />

Eisenhauerné Fördős Andrea: Gesztációs<br />

diabeteses kismamák korszerű, holisztikus ellátása<br />

Finta Erika–Reithofferné Kiss Mária:<br />

Aktivizáló betegápolás a Mozgásszervi Rehabilitációs<br />

Osztályon<br />

Guth Hanga Virág: Szellemi hanyatlás idős<br />

korban – ezzel járó ápolási és gondozási problémák<br />

az Ápolási Osztályon<br />

Heintz Bernadett: „Csúúúcs:) Tábor”<br />

Jakabné Harcsa Erzsébet : A teammunka jelentősége<br />

a Budai Trauma Centrumban”<br />

Pánti Mária: Incontinens betegek higiénés ápolása-gondozása<br />

az Ápolási Osztályon<br />

Tóth Ivett: A szülésre felkészítő tanfolyamok hatása<br />

a szülés megélésére<br />

Szuhán Andrea: Nephrológiai betegek oktatása<br />

A mostani előadók közül többen<br />

hangsúlyozták a betegekhez való<br />

hozzáállás holisztikus szemléletének<br />

fontosságát. A test sokszor a lelki<br />

problémáktól, a konfliktusok feldolgozatlanságától,<br />

a kibeszélés hiányától<br />

beteg – hívta fel a figyelmet<br />

Eisenhauerné Fördös Andrea előadásában,<br />

de érintette e témát Heinz Bernadett<br />

„Csúúúúcs táborról” szóló előadása<br />

és Babus Eszter integrált szülő–<br />

csecsemő–kisgyermek konzultációról<br />

szóló előadásában is. Fontos minden<br />

érintett bevonása a neuralgikus tünetek<br />

megszüntetéséhez. Majdnem minden<br />

előadó a teammunka fontosságát<br />

is hangsúlyozta. Érdekes, hogy az inkább<br />

individualitásra épülő orvosi attitűd<br />

mellett a szakdolgozók mennyire<br />

a teammunka fontosságát, az egymásrautaltságot<br />

hangsúlyozzák.<br />

Szintén több előadó szólt az életkor<br />

és az ezzel együttjáró krónikus betegségek<br />

növekedése következtében előálló<br />

ápolás szerepének növekedéséről.<br />

Tovább élünk, többet töltünk betegen<br />

és betegek körül életünkben, fontos a<br />

szakszerű ápolás, s az ehhez szükséges<br />

eszközök, tárgyi kultúra fejlesztése is.<br />

Végül szintén majdnem minden<br />

előadás hangsúlyozta<br />

a beteg-edukáció<br />

fontosságát,<br />

a betegek és környezetük<br />

bevonását<br />

a gyógyulási folyamatba,<br />

s a prevencióba<br />

is. Az öttagú<br />

zsűrinek nehéz<br />

dolga volt a bírálat<br />

során. A Bíráló<br />

Bizottság elnöke<br />

dr. Jánosi<br />

András profeszszor<br />

úr volt, tagjai<br />

pedig: Csalári<br />

Erika szakoktató,<br />

Lőrincz Veronika, Tunyi Tünde és<br />

Bódis Nikolette főnővérek, diplomás<br />

szakápolók.<br />

I. helyezést ért el Bereczné Babus<br />

Eszter, a gyermekosztály főnővére<br />

„Integrált szülő–csecsemő–kisgyermek<br />

konzultáció, mint új szakma és lehetőség<br />

a gyermekellátás területén”<br />

című előadásával. A díjjal 75 000 Ft<br />

pénzjutalom is járt.<br />

II. helyezett lett a Budai Gyermekkórház<br />

teamje Heintz Bernadett,<br />

Csáki Eszter, Zimonyi<br />

Krisztina „Csúúúúcs:) Tábor”-ról<br />

szóló előadása, amely túlsúlyos gyermekek<br />

mozgással, diétával, szociális<br />

programokkal egybekötött táboroztatását<br />

mutatta be. A helyezéssel 55 000<br />

Ft díjazás is járt.<br />

III. helyezést ért el Guth Hanga<br />

Virág „Szellemi hanyatlás idős<br />

korban – ezzel járó ápolási és gondozási<br />

problémák az Ápolási Osztályon”<br />

című előadásával. A pénzjutalom ebben<br />

az esetben 40 000 Ft volt.<br />

Ezen kívül a FESZ (Független Egészségügyi<br />

Szakszervezet) felajánlott egy<br />

közönségdíjat, amelyet az összegyűjtött<br />

szavazatok alapján Tóth Ivett „A<br />

szülésre felkészítő tanfolyamok hatása<br />

a szülés megélésére” című előadása<br />

nyerte el. A díj egyhetes üdülés két személy<br />

részére a FESZ balatoni üdülőjében,<br />

választható időpontban. A FESZ<br />

elnöke, Zalatnai Zoltán, felajánlott egy<br />

különdíjat is, amelyet Eisenhauerné<br />

Fördős Andrea „ Gesztációs diabeteses<br />

kismamák korszerű, holisztikus ellátása”<br />

című előadása nyerte el. A díj szintén<br />

egyhetes balatoni üdülés két személy<br />

részére. <strong>Mi</strong>nden résztvevő előadó<br />

ezen túl kapott egy 5000 Ft-os vásárlási<br />

utalványt és az Ecolab által felajánlott<br />

ajándékcsomagot. Köszönjük<br />

az Ecolabnak, hogy évek óta támogatja<br />

a szakdolgozók rendezvényeit.<br />

Sz. I.<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 17


9. Intézeti Diabetes Nap<br />

<strong>2012.</strong> november 8.<br />

Kilencedik alkalommal került<br />

megrendezésre intézetünkben<br />

az egész napos, orvosok és szakdolgozók<br />

számára egyaránt akkreditált<br />

továbbképző előadás sorozat.<br />

Ezúttal a délelőtti programot három<br />

nagy tematikus blokkra osztottuk.<br />

Az első, Blatniczky főorvos úr koordinálásával<br />

a diabétesszel szövődött<br />

terhesség, az 1-es típusú diabetes<br />

prevenciója, valamint a gyermekdiabetes<br />

ellátás szakmai és társadalmi-szociális<br />

aspektusait járta körül.<br />

A Budai Gyermekkórház szakemberei<br />

(Blatniczky főorvos úr, Szabó Gabriella<br />

és Pész Andrásné diabetológiai<br />

szakápolók) mellett előadást tartott e<br />

blokkban a Magyar Diabetes Társaság<br />

Terhesdiabetológiai munkacsoportjának<br />

vezetője, a Honvédkórház<br />

Diabetes szakrendelésének főorvosa,<br />

Baranyi Éva docens asszony is. A második<br />

témakör a cukorbetegség határterületi<br />

kérdéseivel foglalkozott,<br />

vezetését prof. dr. Winkler Gábor vállalta<br />

magára. Előbb Lengyel Zoltán<br />

főorvos úr ismertette a cukorbetegség<br />

és a daganatképződés összefüggését,<br />

a kérdést mind a cukorbetegeken<br />

megjelenő tumoros betegségek,<br />

mind a daganatok mellett kialakuló<br />

diabetes szemszögéből megközelítve.<br />

Ezt követően Krizsán Mária adjunktusnő<br />

dialízisre szoruló cukorbetegek<br />

18 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

kezelésének speciális<br />

szempontjait,<br />

Steiner Tamás<br />

adjunktus az<br />

időskori diabetes<br />

gondozásának sajátos<br />

aspektusait,<br />

majd Soós Zsuzsanna<br />

doktornő<br />

a májbetegségek<br />

és a diabetes<br />

kapcsolatát foglalta<br />

össze. A harmadik<br />

tematikus összeállítás, Hajós<br />

Péter főorvos üléselnökségével a<br />

cukorbetegség kezelésének aktuális<br />

kérdéseit foglalta keretbe. Előadás<br />

hangzott el a glukagonszerű peptid<br />

(GLP)-1 kezelés új távlatairól (prof.<br />

dr. Winkler Gábor), a premix inzulinkezelés<br />

lehetőségeiről – bemutatva<br />

a hagyományos konzervatív kezelést,<br />

„intenzifikálásának”<br />

módozatait és az analóg inzulinkeverékekkel<br />

történő<br />

prandialis premix kezelés<br />

formáit is – (Czégeni<br />

Anna főorvos). A közvéleményt<br />

alaposan felborzoló<br />

„8%-os rendelet” hátteréről<br />

és szakrendelésünk ezzel<br />

kapcsolatos tapasztalatairól<br />

(Hegedűs-Virág Zsófia<br />

dr.), valamint a dipeptidil<br />

peptidáz (DPP)-4 gátlók<br />

differenciálterápiájáról<br />

(Polyák Annamária főorvos) számolt<br />

be.<br />

A délutáni előadások Eisenhauerné<br />

Fördős Andrea a II. Belgyógyászat főnővére<br />

irányításával a diabetes edukáció<br />

jelentőségét állította a középpontba. Patai<br />

Csilla diabetológiai szakápoló az inzulinkezelés<br />

során előforduló hibákról,<br />

buktatókról és elkerülési lehetőségeikről<br />

beszélt, Nagy Henriett diabetológiai<br />

szakápoló a betegközpontú, személyre<br />

szabott oktatás, Eisenhauerné Fördős<br />

Andrea a lábápolásról és oktatásának<br />

fontosságáról tartott előadást.<br />

A délután második részében<br />

forgó rendszerben, kiscsoportos<br />

megbeszélésekre került sor. A megbeszélendő<br />

kérdések között szerepelt<br />

inzulinbeadó tollak (HumaPen<br />

Luxura, Novopen 4, SoloStar,<br />

ClicStar) használatának elsajátíttatása,<br />

a Victoza (lirgalutid), valamint<br />

analóg inzulinok alkalmazását elősegítő<br />

oktatócsomagok bemutatása, új vércukormérők<br />

(DCont Ideal), továbbá, interaktív<br />

betegoktató térképek ismertetése.<br />

A workshopokat nagy gyakorlatú,<br />

betegoktatást rendszeresen végző<br />

diabetológiai szakápolók, Regős Krisztina,<br />

Nagy Henriett, Pész Andrásné,<br />

Szabó Gabriella, Németh Katalin, valamint<br />

Eisenhauerné Fördős Andrea vezették.<br />

A rendezvényre előzetesen 252 jelentkezés<br />

érkezett, az ország minden<br />

részéből. Végül 275-n regisztráltak (orvos<br />

67 fő:, szakdolgozó 208 fő:). Szponzoraink<br />

támogatása ezúttal is lehetővé<br />

tette, hogy a részvétel ingyenes lehessen,<br />

s a résztvevőket kávéval, frissítővel<br />

és hideg ebéddel is vendégül lássuk.<br />

A rendezvényt dr. Torgyik Pál, intézetünk<br />

orvos igazgatója nyitotta meg, s a<br />

délelőtt egy részén Lászlóné Dezső Kornélia<br />

ápolási igazgató, valamint prof.<br />

dr. Jánosi András tudományos igazgató<br />

is megtisztelte jelenlétével.<br />

A résztvevők nagy száma, egész napos<br />

kitartása, kérdésekben is megnyilvánuló<br />

élénk érdeklődése arra készteti a<br />

szervezőket, hogy 2013-ban is meghirdessék<br />

e továbbképző rendezvényeket.<br />

E konferenciasorozat Eisenhauerné<br />

Fördős Andreának köszönheti elindulását,<br />

az ő és munkatársai szervezőkészségét,<br />

lelkesedését, elkötelezettségét<br />

tükrözi a mostani egész napos rendezvény<br />

sikere is. Köszönettel tartozunk<br />

intézetünk vezetésének is, hogy<br />

teret adott és immár kilencedik alkalommal<br />

segítette e továbbképzés megvalósulását.<br />

prof. dr. Winkler Gábor<br />

szakmai koordinátor


Kongresszusok<br />

Visegrádi négyek a jobb pszichiátriai ellátásért<br />

A<br />

Visegrádi Négyek részvételével<br />

<strong>2012.</strong> október 18–20. között<br />

került megrendezésre a<br />

Pszichiátriai Ápolók II. Nemzetközi<br />

Konferenciája. A kezdeményezés<br />

2011 szeptemberében indult útjára a<br />

szlovákiai Radaván. A szervezőbizottságban<br />

kórházunk dolgozói is képviseltették<br />

magukat. Zalatnai Zoltán a<br />

Magyar Pszichiátriai Társaságot képviselte,<br />

Tunyi Tünde, a MESZK pszichiátriai<br />

tagozatvezetőjeként vett<br />

részt a szervezési munkában. A konferencia<br />

hivatalos programját megelőzően<br />

a „0. Napon” külföldi vendégeinkkel<br />

meglátogattuk a parlamentet,<br />

egy buszos „körutazás” keretében<br />

megmutattuk Budapestet. Aznap este<br />

a 4 ország ápolásvezetői és a pszichiátriai<br />

tagozatvezetők<br />

munkavacsorán<br />

vettek<br />

részt. Másnap<br />

délelőtt<br />

külföldi vendégeink<br />

meglátogatták<br />

az Állami<br />

Egészségügyi<br />

Központot<br />

és megtekinthették<br />

a pszichiátria<br />

osztályt<br />

is. A konferencia<br />

megnyitóján díszvendégként<br />

jelen volt dr. Kurimay Tamás a Pszichiátria<br />

Osztály osztályvezető főorvosa,<br />

mint a lelki egészség kormányzati<br />

szakértője is. A pszichiátriai ápolás<br />

tagozat kezdeményezésére elnök<br />

úr támogatásával felterjesztettük a<br />

szakma három jeles képviselőjét Pro<br />

Sanitate díjra, melyet a minisztérium<br />

elfogadott. A konferencia megnyitója<br />

után az elismeréseket Beneda Attila,<br />

az egészségügyi államtitkárság kabinetfőnöke<br />

adta át. A plenáris előadások<br />

nagy sikert arattak, különösen „az<br />

ország toxikológusa” dr. Zacher Gábor<br />

előadása, aki nagy népszerűségnek<br />

örvend a pszichiátriai szakdolgozók<br />

körében is. A konferencia második<br />

napján a délelőtt a Lelki Egészség<br />

Világnapja jegyében zajlott. Intézetünk<br />

ápolási igazgatója, Lászlóné Dezső<br />

Kornélia üléselnökként vezette le<br />

az első szekciót Móricz Istvánné ápolási<br />

igazgató asszonnyal együtt. Délután<br />

külön szekcióban kerültek bemutatásra<br />

az alternatív terápiák, melyeknek<br />

létjogosultsága és helye van a<br />

pszichiátriai ellátásban. Az este fénypontja<br />

a gálavacsora volt, mely sokszínű<br />

és szórakoztató is volt egyben.<br />

A konferencia záró ceremóniáján került<br />

aláírásra a Budapest Deklaráció,<br />

melyben lefektettük a jövőbeni<br />

együttműködési szándékainkat és<br />

feladatainkat. (A deklaráció a kamara<br />

honlapján megtekinthető). A konferencia<br />

zárásaként díjaztuk a közönség<br />

által legjobbnak ítélt előadást és<br />

a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt<br />

előadást is. A közönségdíj nyertese:<br />

Irinyi Tamás: ‚Menni vagy maradni<br />

Döntés a lelki egészség tükrében” című<br />

előadása lett. A szakmai díj nyertese<br />

pedig mgr. Ján Bĕhounek Cseh<br />

Köztársaság) – „Projekt út, hogyan<br />

javítsuk a betegek együttműködését a<br />

kezelésnél” című előadása. 2013-ban<br />

Prágában szervezik meg a III. Nemzetközi<br />

pszichiátriai ápolói konferenciát,<br />

melyben a Visegrádi Négyek országaként<br />

várnak bennünket.<br />

Tunyi Tünde főnővér<br />

I. IME Országos Infekciókontroll Továbbképzés és Konferencia<br />

A<br />

Best Western Hungaria Hotelben<br />

<strong>2012.</strong> október 25-26-án<br />

Budapesten került megrendezésre<br />

az IME Az egészségügyi vezetők<br />

szaklapja kezdeményezésével és támogatásával<br />

az I. IME Országos Infekciókontroll<br />

Továbbképzés és Konferencia.<br />

A konferencia meghívott előadói<br />

között szerepelt Paller Judit országos<br />

tisztifőorvos, Ludwig Endre, Szalka<br />

András, Prinz Gyula, de a GYEMSZIből,<br />

az Országos Epidemiológiai Központból<br />

valamint az ország különböző<br />

helyein fekvő kórházakból is érkeztek<br />

a szakma képviselői a színvonalas<br />

rendezvényre. Kórházunkat<br />

előadóként és levezető elnökként<br />

a kórházhigiénés osztály vezetője,<br />

résztvevőként az osztály dolgozói közül<br />

többen is képviselték.<br />

Sajnos azonban leginkább csak a<br />

szakma képviselői voltak jelen a rendezvényen.<br />

Pedig a szervezők nem titkolt<br />

célja igazából az lett volna, hogy<br />

az egészségügyi vezetők figyelmét felhívja<br />

az egészségügyi ellátással összefüggő<br />

fertőzések növekvő problémájára.<br />

Rávilágítson arra, hogy az egyetlen<br />

eszköz, ami a jelenlegi járványügyi<br />

helyzetben a kezünkben van, az a megelőzés!<br />

Mert gyógyítani egyre kevésbé<br />

tudunk. Az egyre rezisztensebb kórházi<br />

baktériumtörzsekkel szemben elfogynak,<br />

elfogytak az antibiotikumaink.<br />

Meg kellene akadályozni, hogy<br />

ezek a törzsek megfertőzzék a betegeinket!<br />

Hogyan Biztosítani kell a megfelelő<br />

mennyiségű és minőségű fertőt-<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 19


lenítőszereket, védőeszközöket! Biztosítani<br />

kellene a megfelelő létszámú jól<br />

képzett személyzetet! Meg kellene védeni<br />

a hozzánk gyógyulni érkező betegeket<br />

ezektől a kórokozóktól!<br />

Az IME szaklap vezetői próbálnak<br />

segíteni abban, hogy a magasabb<br />

szinten döntéseket hozó egészségügyi<br />

vezetők, és a kórházak vezetői – ráébredve<br />

a probléma betegellátás minőségét<br />

alapvetően meghatározó és befolyásoló<br />

voltára – a szűkös anyagi<br />

források elosztásakor vállalják a megelőzés<br />

költségeit. Annak biztos tudatában,<br />

hogy hosszú távon csak ez a járható<br />

út ahhoz, hogy megtakarítsuk a<br />

fertőzések gyógyítására fordítandó<br />

ennél jóval magasabb költségeket. Így<br />

eleget tudunk tenni a betegbiztonsággal<br />

kapcsolatos alapvető követelményeknek,<br />

és nem utolsó sorban képviselve<br />

a „Nil nocere” (ne árts!) elvét,<br />

meggyógyítsuk a betegeinket.<br />

Dr. Rákay Erzsébet<br />

A Neurológiai Osztály – Stroke Centrum fiatal orvosai nemzetközi és hazai továbbképzéseken, konferenciákon<br />

A<br />

neurológiai osztályon hagyománya<br />

van a klinikai kutatásoknak,<br />

melyek együttműködő<br />

(általában egyetemi) partnerintézettel,<br />

klinikával közösen történnek.<br />

Évente nagy számú előadás, közlemény<br />

születik ebből, de <strong>2012.</strong> különösen<br />

sikeres volt e tekintetben.<br />

A 2011-es év sikerei<br />

után (akkor dr. Horváth<br />

Eszter és dr. Majoros<br />

Angéla Hamburgban<br />

vett részt és adott<br />

elő az Európai Stroke<br />

Konferencián, dr. Béres-<br />

Molnár Katalin Anna pedig<br />

Bordeaux-ban volt<br />

Alzheimer-kórral foglalkozó<br />

továbbképzésen)<br />

Ebben az évben dr.<br />

Nagy Gabriella Londonban<br />

járt, ahol a sclerosis<br />

multiplex legújabb kezelésével<br />

ismerkedett.<br />

Dr. Erdei Katalin, dr. Varga Viktória,<br />

dr. Béres-Molnár Katalin Anna Prágában<br />

az Európai Neurológiai Társaság<br />

Konferenciáján volt jelen, Stockholmban<br />

Béres-Molnár Katalin Anna<br />

az Európai Neurológus Társaságok<br />

Szövetségének Konferenciáján elsőszerzős<br />

poszterrel vett részt. <strong>2012.</strong><br />

november 9-én 3 munkánkkal poszter-bemutatót<br />

tartottunk a Semmelweis<br />

Egyetem kiemelkedő jelentőségű<br />

nemzetközi tudományos fórumán,<br />

a XXI. International Semmelweis<br />

Symposiumon. Az egyik poszter első<br />

szerzője ezúttal is dr. Béres-Molnár<br />

Katalin Anna rezidens volt. November<br />

végén a Magyar Ideg- és Elmeorvos<br />

Társaság Konferenciáján Debrecenben<br />

8 poszterrel vett részt Osztályunk.<br />

A Legjobb Poszter Díjára kiírt<br />

pályázaton dr. Béres-Molnár Katalin<br />

Anna 4., dr. Varga Viktória megosztott<br />

6-11. helyezést ért el. Klinikai kutatásainkat<br />

mindig teammunkában csináljuk,<br />

ezért szinte minden<br />

fiatal orvos 5-11 szerzői<br />

munkát tudhat magáénak<br />

2012-ben.<br />

A megterhelő osztályos<br />

orvosi feladatok mellett<br />

kutatással is foglalkozni<br />

további erőfeszítést<br />

igényel. Tapasztalatunk<br />

szerint azonban ez a mindennapok<br />

rutinja mellett<br />

sok örömet, és mint a<br />

fentiekből kitűnik, dicsőséget<br />

is hoz. Utóbbi megilleti<br />

az előadót, a csapatmunka<br />

minden résztvevőjét,<br />

de természetesen a<br />

Neurológiai Osztályt és legalább anynyira<br />

a <strong>Szent</strong> János Kórházat.<br />

Dr. Folyovich András<br />

osztályvezető főorvos<br />

Magyarországi Fájdalom Társaság Konferenciája<br />

Szegeden tartotta a Magyarországi<br />

Fájdalom Társaság éves konferenciáját<br />

november 16-17-én. A rendkívül<br />

nívós programú konferenciát dr. Fazekas<br />

Gábor főorvos úr, kórházunk<br />

20 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályának<br />

vezetője, a Társaság elnöke<br />

nyitotta meg. Az első szekcióban,<br />

amely a fejfájások csillapításának új<br />

eredményeiről szólt, dr. Altmann<br />

Anna főorvos asszony, a Budai<br />

Gyermekkórház Epilepszia<br />

Centrumának vezetője<br />

tartott igen érdekes előadást<br />

a gyermekkori fejfájásokról.<br />

<strong>Mi</strong>ndig meg kell<br />

vizsgálni a fejfájást kiváltó<br />

okokat, a gyermek és a szülők<br />

anamnézisét, gondolni<br />

érdemes a gyakran provokáló<br />

okként felmerülő éhezésre is.<br />

De elsősorban időt és türelmet kell<br />

szentelni gyermekinkre, foglalkozni<br />

fejlődésükkel, lelki problémáikkal.<br />

A korszerű diagnosztikai vizsgálatok<br />

nem gyógyítanak, sem a CT,<br />

sem az EEG, hangsúlyozta a főorvosnő.<br />

De még a sok-sok beadott,<br />

pláne a fölöslegesen beadott gyógyszerek<br />

sem. A testi bajok mögött nagyon<br />

gyakran lelki bajok húzódnak<br />

meg, s orvos, szülő, védőnő, pedagógus<br />

közös munkája, türelmes odafigyelése<br />

tudja csak a problémákat<br />

enyhíteni, kiküszöbölni.


HÍREK – ESEMÉNYEK<br />

Pénzes István kitüntetése<br />

„Pro Anaesthesia Debreceniensi”<br />

díszoklevelet vehetett<br />

át dr. Pénzes István főorvos úr,<br />

dr. Fülesdi Béla egyetemi tanártól,<br />

a Debreceni Orvostudományi<br />

Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív<br />

Terápiás Tanszékének vezetőjétől.<br />

Az elismerést immár 10.<br />

éve minden évben azoknak az orvosoknak<br />

nyújtják át, akik a debreceni<br />

altatóorvoslás és intenzív<br />

terápia létrejöttében és fejlődésében<br />

elévülhetetlen érdemeket<br />

szereztek. Pénzes professzor úrnak<br />

nagyon sok aneszteziológus<br />

tanítványa, neveltje dolgozik országszerte,<br />

így a debreceni orvosi<br />

centrumban is. Nagyon büszke kitüntetetésére,<br />

amit – mint mondta<br />

azért becsül nagyra, mert érdek<br />

nélkül adták. A díszoklevélen az<br />

áll: „Az aneszteziológia és intenzív<br />

terápia művelői nagyra értékelik<br />

áldozatos tevékenységét, hogy<br />

a szakma megteremtéséhez és fejlesztéséhez<br />

az elmúlt évtizedek<br />

során hozzájárult.” Gratulálunk<br />

Pénzes főorvos úrnak és további<br />

egészségben töltött, hasonlóan<br />

aktív munkaéveket kívánunk!<br />

BÚCSÚZUNK<br />

Dr. Vass Ágnes (1937-2012)<br />

Dr. Vass Ágnes főorvos, c. egyetemi<br />

docens 75 éves korában, hosszú, súlyos<br />

betegség következtében <strong>2012.</strong> november<br />

10-én elhunyt. Vass főorvosnő<br />

1965- október 1-től 1996. <strong>december</strong> 28-<br />

ig dolgozott Intézetünk III. Belgyógyászati<br />

Osztályán. Baráth Jenő profeszszor<br />

osztályán kezdte el tevékenységét,<br />

hosszú ideig Szám professzor helyettese<br />

volt, majd 1989-től szakmai helyettesemként<br />

segítette munkámat. Vass főorvosnő<br />

belgyógyász és kardiológus szakorvosi képesítéssel<br />

rendelkezett, oktatói munkája elismeréseként c.<br />

egyetemi docens kinevezést kapott. Intézetünk népszerű,<br />

megbecsült munkatársa volt, szakmai<br />

felkészültsége, humánus magatartása<br />

a betegek sokaságának jelentett<br />

biztonságot és segítséget. A mindennapi<br />

munkában igényes, következetes<br />

szakmai színvonalat képviselt, élvezte<br />

a szakdolgozók szeretetét és megbecsülését.<br />

Ameddig egészsége engedte<br />

fáradhatatlanul dolgozott, gyógyított,<br />

oktatott, és amikor kellett segített<br />

az osztály vezetésében. Külön kiemelendő,<br />

hogy három osztályvezető munkáját<br />

segítette, konfliktusok nélkül volt<br />

képes alkalmazkodni az eltérő vezetői koncepciókhoz.<br />

Emlékét kegyelettel megőrizzük.<br />

Prof. dr. Jánosi András<br />

Kovácsné Kovács Judit Katalin<br />

(1961-2012)<br />

Ismét gyászol a Szülészet-Nő gyógyászati<br />

osztály.<br />

Kedves kolléganőnk, Kovácsné Kovács<br />

Judit Katalin hosszan tartó, méltósággal<br />

viselt súlyos betegség után, <strong>2012.</strong><br />

11. 21-én örökre eltávozott közülünk.<br />

A mi Katánk, Katink 14 évvel ezelőtt<br />

nőgyógyászati részlegünkön, mint ápolónő<br />

kezdte meg munkáját. Életvidám<br />

természetével, kedvességével hamar<br />

beilleszkedett közénk.<br />

Nem csak mi, kollégái, de osztályunkon megforduló<br />

pácienseink is szerették határozott, gyógyulásuk érdekében<br />

olykor erőn felül folytatott munkáját,<br />

vidám természetét.<br />

Bár az élet nagyon megviselte, mindig<br />

látszott rajta a betegek iránti elkötelezettség,<br />

empátia, a szakma maximális tisztelete,<br />

szeretete.<br />

Nem hagyta hogy legyűrjék a problémák.<br />

Kitartott, küzdött a végsőkig.<br />

Életének legnagyobb, az egészségért,<br />

az életért vívott csatáját sajnos elveszítette.<br />

Méltánytalanul keveset, mindössze 51<br />

évet élt.<br />

Drága Kati, nagyon fogsz hiányozni nekünk.<br />

Szülészet-Nőgyógyászati osztály dolgozói<br />

A <strong>Mi</strong> Kórházunk • 21


HÍREK – ESEMÉNYEK<br />

Főorvosi értekezlet<br />

A november 14-i főorvosi értekezleten<br />

elsőként dr. Páli Sándor főorvos úr<br />

tartott tájékoztatót a 2013. évi költségvetés<br />

tervezésével kapcsolatos elvárásokról.<br />

A 2013. évre legalább 18%-os<br />

teljesítménynövekedés lenne szükséges<br />

ahhoz, hogy a János Kórházat a<br />

Budai Gyermekkórházzal együtt a jelenlegi<br />

színvonalon finanszírozni lehessen.<br />

Ez kb. 10 millárd forint bevételt<br />

jelentene.<br />

Ezt követően<br />

dr. Gombos<br />

Katalin<br />

főorvos aszszony,<br />

a szemészeti<br />

osztály<br />

vezetője<br />

tartott beszámolót<br />

osztályának<br />

teljesítményéről.<br />

Fő profiljuk<br />

továbbra is a szürkehályog-sebészet.<br />

Az utóbbi két évben, az országos<br />

arányoknak megfelelően több mint<br />

80%-ban ezzel az új technikával végzik<br />

a szürkehályog műtéteket.Az osztály<br />

betegellátási területe jelentősen<br />

csökkent a júliusi kapacitások újraosztásánál.<br />

Jelenleg 200 ezer fő tartozik<br />

a Szemészeti Osztály területéhez.<br />

Az országos műtéti statsztikák alapján<br />

a csökkentett ellátási terület alapján<br />

22 • A <strong>Mi</strong> Kórházunk<br />

Diabéteszesek, ha találkoznak<br />

évi 1320 szürkehályog műtétet kellene<br />

elvégezni az osztálynak. A hajlítható<br />

műlencsék relatív drága ára miatt<br />

sajnos erre az osztályon nincs lehetőség,<br />

bár a műtéti kapacitás és humán<br />

erőforrás ezt lehetővé tenné. A várólista<br />

erre a műtéti típusra kórházunkban<br />

féléves, tavalyi évben 790 ilyen műtét<br />

történt. Viszonylag új műtéti eljárás<br />

osztályunkon a vitrectomia műtét.<br />

Jelenleg 3 operatőr tudja végezni ezt a<br />

műtétet az osztályon, a műtéti szám folyamatosan<br />

növekszik.<br />

A vitrectomia műtétekhez diagnosztikus<br />

háttérként nélkülözhetetlen<br />

OCT készülék 2010 óta rendelkezésünkre<br />

áll.<br />

Fejlődési lehetőségnek a főorvos<br />

asszony a szürkehályog műtétek minőségének<br />

további javítását (még kisebb<br />

sebek, jobb lencsék beültetése),<br />

a vitrectomia műtétek számának növelését,<br />

valamint a gyermekszemészet<br />

János Kórházon belüli fejlesztését jelölte<br />

meg.<br />

Székely György főorvos úr, az I.<br />

Belgyógyászati osztály vezetője szintén<br />

értékelte osztályának elmúlt néhány<br />

éves tevékenységét. Az osztály<br />

40 éve működik, jelenleg 3. progreszszivitási<br />

szinten. Problémát jelentett<br />

az osztály működésében, hogy 2007-<br />

ben az ágyszámukat 50-ről 35-re csökkentették.<br />

2012-ben azonban visszakapták<br />

a korábbi<br />

ágyszámukat.<br />

A<br />

tavalyi évben<br />

felújításra<br />

került<br />

az osztály,<br />

kialakításra<br />

került egy<br />

4 ágyas őrző<br />

is az emésztőszervi<br />

vérző betegek számára. Végzik<br />

a kapszulás endoszkóp vizsgálatokat,<br />

amely egy speciális, szűk vékonybél-gyulladásban<br />

szenvedő betegkör<br />

diagnosztikai vizsgálatára alkalmas.<br />

Sikerrel végzik a gyulladásos<br />

bélbetegek biológiai terápiáját<br />

is. 2011-ben 1429 fekvőbeteget látott<br />

el az osztály, 3465 emésztőszervi<br />

endoszkópiát végeztek, 4133 hasi ultrahangot,<br />

a hepatológiai szakambulancián<br />

6430 beteget láttak el. Operatív<br />

endoszkópia keretében stentbehelyezést,<br />

nyelőcsőtágítást, PEG<br />

behelyezést, idegentest eltávolítást<br />

végeznek. Hatékony diagnosztikus<br />

alkalmazás az osztályon elérhető 3D<br />

ultrahang diagnosztika. A megoldandó<br />

problémák között a szakorvos- és<br />

szakdolgozó-hiányt, az endoszkópos<br />

eszközpark elavultságát, korszerűsítésének<br />

igényét jelölte meg Székely<br />

György főorvos úr.<br />

A szokásos évi Diabetes Világnap alkalmából<br />

találkozóra hívta november 24-<br />

én a Budai Gyermekkórház Diabetes<br />

Gondozója és a Juvenilis-Diab-Help<br />

Alapítvány a gyermekkórház által az<br />

elmúlt három és fél évtizedben gondozott<br />

diabéteszes betegeit, valamint<br />

családtagjaikat (650 fő). A jelentős<br />

számban megjelent résztvevők számára<br />

Blatniczky főorvos úr edukációs<br />

előadást szervezett, valamint ismertetett<br />

egy felmérést az egykori gondozottak<br />

– akik ma már felnőttek – jelenlegi<br />

ellátási színvonaláról. A szervezők<br />

mintegy 2,5 órás műsort is szerveztek.<br />

Ebben felléptek saját gondozottjaik is.<br />

Így Koleszár Mónika, aki saját életútját<br />

mondta el, Kovács J. Dávid Nagykőrösről,<br />

aki barátaival együttest alakítva<br />

pezsgő hangulatú tánczenét varázsolt<br />

a színpadra, Jónás Gábor kézilabdázó<br />

és Szigethy-Piros Márk 7 éves<br />

kisfiú, aki németül és magyarul is elmondta<br />

versét. Profi előadóművészek<br />

is színesítették a programot. Nagy sikert<br />

arattak Litkay Gergely humorista<br />

gyermekkori történetei és Papp János<br />

színművész versei, monológjai.<br />

Köszönjük a művészeknek, hogy immár<br />

többedik alkalommal, honorárium<br />

nélkül, jótékonysági céllal vállalták<br />

a fellépést. A rendezvényen öt kiállító<br />

cég is részt vett, a 77 Elektronika<br />

Kft., a Nyírfacukor Kft., a Tudomány<br />

Kiadó, a Roche Magyarország Kft. és<br />

a Twinmed Kft., akiknek támogatása<br />

lehetővé tette e hagyományteremtési<br />

céllal megszervezett, jó hangulatú<br />

rendezvény megtartását.


HÍREK<br />

A november 28-án tartott főnővéri<br />

értekezleten Bódis Nikoletta, a III.<br />

Belgyógyászati Osztály főnővére tartott<br />

beszámolót az osztály ápolásszakmai<br />

munkájáról. A tartalmilag színvonalas<br />

és jól dokumentált előadásból az osztály<br />

gépparkjára és felszereltségére<br />

vonatkozó ellentmondásokat emelnénk<br />

ki. A járóbeteg ellátást szolgáló eszközpark<br />

felújítása szükséges, nagy forgalmat<br />

bonyolítanak le, sok vizsgálatot<br />

végeznek, s az erre szolgáló helységek<br />

nem a legmegfelelőbbek – mutatta be<br />

az előadásban Bódis Niki. A járóbeteg<br />

forgalom gyakran összeér a fekvőbeteg<br />

ellátással, ami zavarja mind az orvosi,<br />

mind az ápolói feladatok zavartalan<br />

ellátását. Ezzel szemben viszont a koronária<br />

őrző nagyon jól felszerelt, ágyak,<br />

matracok, műszerek tekintetében egyaránt.<br />

Idén még egyedi fertőtlenítő egységeket<br />

is elhelyeztek minden ágynál,<br />

ami látszólag csekélység, de az ápolás<br />

Október 31-től megszűnt dr. Tor gyik<br />

Pál orvos-igazgató munkaviszonya kórházunkban.<br />

Munkáját az Országos<br />

Korányi Tbc és Pulmo nológiai<br />

Intézetben folytatja. Köszön jük kórházunkban<br />

végzett 19 hónapos tevékenységét,<br />

s további munkájához sok sikert<br />

Főnővéri értekezlet<br />

Személyi változások<br />

mindennapját végző nővérek számára<br />

nagyon komfortos, kényelmes és biztonságos<br />

megoldás. A főnővér megemlítette,<br />

hogy a nyári TEK változása<br />

következtében némileg átalakult az osztály<br />

beteganyaga is. A pilisi körzet elkerülésével<br />

– ahol sok szociális otthon<br />

található – kevesebb krónikus beteg<br />

érkezik hozzájuk, mint korábban, s így<br />

talán visszaerősödhet egy kicsit az osztály<br />

kardiológiai profilja. Megoldandó<br />

feladatként jelölte meg egy sürgősségi<br />

betegvizsgáló kialakítását, komfortosabb<br />

ágyak beszerzését, valamint a járó<br />

és fekvőbeteg részleg jobb elválasztását.<br />

Ezt követően Lőrinc Veronika, a<br />

Főnővéri Kollégium elnöke tartott<br />

beszámolót az éves tevékenységükről.<br />

Beszámolt a spontán megtartott délutáni<br />

vizitek tapasztalatairól, valamint a<br />

foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál<br />

tett látogatásuk konzekvenciáiról is. Ez<br />

utóbbinak nincs anyagkerete, nincs<br />

hozzáférése a Medwors rendszerhez,<br />

nincs helységeikben szervezett takarítás<br />

és műszerkarbantartás. A betegek<br />

élelmezésének vizsgálata is rejteget<br />

még javítani valókat. Kicsit több hús,<br />

nagyobb adag a gyermekosztály tinédzsereinek,<br />

változatosabb és frissebb felvágott<br />

választék bizony jobb közérzetet<br />

okozna betegeinknek.<br />

Végül Zalatnai Zoltán, a FESZ<br />

(Független Egészségügyi Szakszer -<br />

vezet) számolt be a tagjaik körében<br />

végzett életkörülményekre vonatkozó<br />

kérdőíves felmérésükről.<br />

kívánunk. Az orvosigazgatói feladatok<br />

ellátására dr. Nyulasi Tibor orvosigazgató-helyettes,<br />

a KAITO vezetője kapott<br />

megbízást. Az informatikai csoport<br />

vezetője október 31-től Somorjai Attila<br />

lett. A műszerügyi csoportot <strong>december</strong><br />

1-től Láng Ferenc vezeti.<br />

Véradás<br />

Sikeres véradás volt ismét kórházunkban<br />

november 30-án. Ebben az évben<br />

már a második alkalommal szervezte<br />

meg a véradást intézményünk transzfúziós<br />

szolgálata. A 71 jelentkező önkéntes<br />

véradó közül 63 kollégánktól sikerült<br />

vért venni. Nyolc vért adni szándékozó<br />

munkatársunknál valamilyen olyan<br />

egészségügyi problémát találtak, amely<br />

miatt a véradás éppen akkor nem volt<br />

lehetséges (magas vérnyomás, nem<br />

megfelelő vérkép, súlyhatár alattiság).<br />

Hasznos tudnunk, hogy vért 18 és 60 év<br />

közötti személyek adhatnak, s a minimális<br />

testsúlyhatár 50 kg. <strong>Mi</strong>ndenesetre<br />

mindenkinek a szándékát is köszönjük,<br />

akik jelentkeztek a véradásra. Bár több<br />

volt rá az igény, de 12 kollégánknak<br />

sikerült célzottan vért adnia, azaz megmondta<br />

azt a személyt, akinek a saját<br />

vérét valamilyen beavatkozás kapcsán<br />

szánja. Felhívjuk a figyelmet, hogy célzott<br />

véradásra bármikor lehetőség van,<br />

ha valaki hozzátartozója részére szeretne<br />

vért adni egy műtéthez. Ha éppen<br />

nem szervez kórházunk, akkor az<br />

Országos Vérellátó Szolgálat telephelyét<br />

kereshetjük fel ezzel a szándékunkkal<br />

(1113 Bu dapest, Karolina út 19-21.).<br />

Kiemeljük a Műszaki osztály munkatársainak<br />

részvételét, ahonnan 9 fő adott<br />

vért, valamint az orthopéd-traumatológai<br />

osztály dolgozóit, ahonnan 7 fő vett<br />

részt a véradáson. Köszönjük továbbá a<br />

Budai Gyermekkórház, a Margit kórház<br />

munkatársainak, hogy a távolság ellenére<br />

is részt vettek a véradáson.<br />

Szűrés a szemészeten<br />

November 24-én a Hegyvidéki Önkormányzattal közösen lebonyolított<br />

prevenciós szűrőszombatok programon belül szemészeti szűrést tartott<br />

kórházunk. A megadott négy órán felül további két órát biztosított Gombos<br />

Katalin főorvos asszony, így összesen 38 kerületi lakost sikerült szűrni. A<br />

szűrést végző dr. Burka Gabriella, vízust mért, szemfenék- és szemnyomás<br />

vizsgálatot végzett, majd a szükséges konzultáció után tanácsokkal látta el<br />

a megjelent kerületi lakosokat. A szűrést asszisztensként Lovász Jánosné,<br />

adminisztrátorként Fehér Henriett segítette.


Budapesti Kórházak II. focitornája<br />

Idén második alkalommal került megrendezésre a<br />

Budapesti Kórházak focitornája. A Promosport Kft. szervezésében<br />

ebben az évben 18 kórház csapata nevezett a rendezvényre<br />

a tavalyi év 12 csapathoz képest. Dinamikusan nő<br />

tehát az érdeklődés a fővárosi kórházak körében a szervezett<br />

focizás iránt. A rendezvény<br />

fővédnökei dr. Szócska<br />

<strong>Mi</strong>klós államtitkár úr és dr.<br />

Török Krisztina a GYEMSZI<br />

főigazgatója voltak. A nagy<br />

érdeklődésre való tekintettel<br />

a szervezők jelezték,<br />

hogy 2013-ban országos<br />

kiterjesztésű tornát szeretnének<br />

szervezni, mintegy<br />

40 kórház bevonásával.<br />

Csapatunk természetesen<br />

idén is nevezett a tornára.<br />

Meglehetősen nehéz csoportba<br />

kerültünk, mert ide<br />

sorsolták a címvédő Igazságügyi<br />

Megfigyelő és Elmegyógyintézetet, a tavalyi évben<br />

igen jól szereplő <strong>Szent</strong> István és <strong>Szent</strong> László Kórház csapatát,<br />

valamint a Semmelweis Egyetem, az Országos<br />

Onkológiai Intézet és a <strong>Szent</strong> Imre Kórház csapatait is. Első<br />

két mérkőzésünket sajnos elveszítettük a Semmelweis<br />

Egyetem (1:2) és a későbbi győztes Igazságügyi Megfigyelő<br />

és Elmegyógyintézet ellen (1:4). Kis szünet után azonban<br />

csapatunk felpörgött és két következő mérkőzését megnyerte<br />

az Onkológiai Intézet (2:1) és a <strong>Szent</strong> Imre Kórház ellen<br />

(1:0). Így a körbeverések folytán olyan helyzet alakult ki<br />

csoportunkban, hogy az utolsó mérkőzés „ki-ki meccs” volt<br />

a <strong>Szent</strong> István-László Kórház csapatával. Sajnos eléggé<br />

meggyőző, 4:1 arányú vereséget szenvedtünk, s így most<br />

nem jutottunk tovább csoportunkból. Ennek ellenére vagy<br />

ezzel együtt is nagyon jól<br />

éreztük magunkat a jó hangulatú<br />

rendezvényen.<br />

Nagyon jó képességű játékosokból<br />

álló csapatunk<br />

többször remekül játszott.<br />

Kár, hogy csapatként nem<br />

mindig tudta kihozni<br />

magából azt a teljesítményt,<br />

ami a játékosokban<br />

egyénileg külön-külön<br />

benne volt. Idén is, mint<br />

tavaly a csapat motorja volt<br />

dr. Keszthelyi László, képzett,<br />

technikás csatárjátékot<br />

mutatott Molnár Tibor<br />

és dr. Kolozsi Péter, Lestyán Jani jól szervezte a védőmunkát,<br />

s Neumann József és Lukács József idei újoncként<br />

remekül épült csapatunkba. Dr. Molnár László minden védhetőt<br />

védett, olykor még a védhetetlent is. Nagyszerűen<br />

helytállt a most kevesebbet játszó Kovács György és Jellér<br />

Viktor is. Köszönet a résztvevő játékosoknak és a megjelent<br />

szurkolóknak, hogy képviselték kórházunkat a tornán,<br />

nagyszerűen helytálltak, s hozzájárultak egy remek élmény<br />

megteremtéséhez.<br />

<strong>Mi</strong>kulás a Gyermekosztályon<br />

December 6-án, ahogy ilyenkor<br />

lenni szokott a Gyermek -<br />

osztályra is megérkezett a<br />

<strong>Mi</strong>kulás. Tavaly nagyobb felhajtás<br />

keretében Joulupukki a<br />

finn Lapföldről, idén bensőségesebb<br />

körülmények között a<br />

Dussmann Kft-től. De a gyereknek<br />

a <strong>Mi</strong>kulás az <strong>Mi</strong>kulás.<br />

Bár tudják, hogy jön, mégis<br />

mindig meglepődnek, meghatódnak,<br />

megörülnek neki. Így<br />

volt ez most is. Mackós, barátságos,<br />

nyugodt, mosolygós<br />

<strong>Mi</strong>kulást fogtak ki a bent<br />

fekvő gyerekek és szüleik.<br />

<strong>Mi</strong>nden gyerek csomagot is<br />

kapott, benne csokival, szaloncukorral,<br />

gyümölccsel, s<br />

persze jó szóval. Reméljük<br />

<strong>Mi</strong>kulás idén is gyorsította a<br />

gyerekek gyógyulását, pótolta<br />

az otthoni és az óvodai-iskolai<br />

ünnepség hiányát, s hozzájárult<br />

egy kellemesebb nap<br />

eltöltéséhez.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!