PanII 20 1010.pdf
PanII 20 1010.pdf
PanII 20 1010.pdf
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SPINDELBAU Kft.<br />
Saunier Duval Szervízközpont - gázkészülékek, fûtéstechnika<br />
SPINDELBAU KFT. Gázkészülék szerviz Cegléd, Béla u. 4. Tel: 06-53/312-485 és 06-<strong>20</strong>/971-38-73<br />
Fecskesirató<br />
hajnalban nem virradt, nem pirkadt.<br />
Annyi változott csupán, hogy az éj<br />
feketéjébõl ónos szürkévé vált az<br />
ég, és olyan is maradt. Füstszerûen<br />
lógó, sötét felhõrongyok sodródtak<br />
a széllel egészen a látóhatár pereméig<br />
– jelezve, hogy a ködölõ, szitáló<br />
esõ ma sem akar elállni, sokadik napja már.<br />
Horgászni voltam a folyónál, reménykedve<br />
vártam az idõ jobbra fordulását, mind-hiába.<br />
Ültem a magas parton felállított sátram<br />
kopogó elõtetõje alatt, reggeli kávémat kortyolva,<br />
s közben zsebrádióm a korai híreket<br />
zizegte fémes hangján. Ornitológusok beszéltek<br />
a tartós esõ miatti fecskepusztulásról. Azt<br />
mondták: ezek messzi északról jövõ, fáradt<br />
vándorok, nem a mi fecskéink. A folyamatos<br />
esõzés miatt nem röpülnek a rovarok, ezért<br />
nem tudnak táplálkozni, erõt gyûjteni a<br />
legyengült madarak. Eltöprengtem a megfogalmazáson:<br />
Nem a mi fecskéink… Lehet,<br />
hogy vigasznak szánták, mégis visszásra sikerült<br />
a gondolat. Ha magyar szó hangzik a világ<br />
bármely tájáról, az a mi vérünk szava akárhonnan<br />
is – és testvért remélve figyelünk fel rá!<br />
Miért gondolnánk másként arra a fecskére,<br />
amelyik más országban költ, mint a mieinkre<br />
Hiszen egy hangon csivitelnek, ugyanúgy küzdenek<br />
a túlélésért! Ki tudna, s kinek lenne<br />
szíve válogatni a sok halódó, fekete-fehér<br />
egyenruhás kis légi vitéz között: kié…<br />
A tétlenséget megunva, napközben tetõtõltalpig<br />
esõruhába öltözötten bódorogtam az<br />
esõtõl sustorgó ártéri réten. A vizes zöldben itt<br />
is, ott is levegõbõl holtan aláhullott, ázott<br />
testük feketéllett. Sok kis hõs, aki az utolsó<br />
szárnycsapásig harcolt az Életért, a Fajtájáért.<br />
Késõ délutánra végre elkotródtak a felhõk, bár<br />
a szél erõs maradt, és a Nap továbbra is<br />
rejtekhelyrõl figyelte a világot. Sárral megrakódott<br />
csizmáimban óvatoskodva lecuppogtam a<br />
vízhez, s kezdtem elõkészülni az esti horgászathoz.<br />
A barnuló alkonyatban egyre több fecske<br />
tûnt fel a magasban, csapongva ûzték az elõmerészkedett<br />
rovarokat. Próbálták behozni a<br />
behozhatatlant, megtartani magukat a jövõnek.<br />
Egy közülük talán nagyobb bogarat ûzve kivált<br />
fenn cikázó társai közül, s a folyó fölé siklott.<br />
Lehet, hogy a gyengeség, vagy váratlan széllökés<br />
okozta: egy fodros taréjú hullám mellbe vágta,<br />
teste megtorpant, és a vízre hanyatlott. Párja<br />
újra és újra fölésuhanva, sikoltó „csivit”-tel<br />
hívta, húzta volna fel magával. Õ szárnyai ívét<br />
szinte evezõként használva ki-kiemelkedett a<br />
vízbõl. Már hittem, annyira akartam, hogy sikerüljön:<br />
szorító öklöm rejtekén körmeim a<br />
tenyerembe vájtak. Ekkor fénylõ burványt<br />
vetve megpúposodott a felszín, és a küszködõ<br />
madárka eltûnt az óriási harcsaszájban. Néhány<br />
pillanat múlva semmi sem emlékeztetett arra,<br />
hogy a törvényt, az örök igazságot hordozva itt<br />
járt a folyó szürke Nagyura…<br />
Éjjel megakasztottam egy nagy harcsát: mohón<br />
támadta a fenekezõ szerelék horgán vonagló<br />
gilisztacsokrot. Hosszú küzdelem után csúffá<br />
tett, és a bot spiccén kunkorodva lengett a szakadt<br />
zsinór. Most már tudom: a Természet<br />
érezte rólam, hogy akkor nem horgásztam,<br />
hanem gyûlölettel harcoltam – és nem segített.<br />
Mert Benne nincs gyûlölet, csak szükségszerû<br />
összefonódás, és egymásrautaltság van. És<br />
folyamatos változás: borzongva búcsúzó Õsz<br />
van, és álomban megtartó Télre kacagva<br />
köszöntõ Tavasz.<br />
És Tavasszal majd az elsõ érkezõ fecskéket látva,<br />
egy boldog pillanatban kinek jutna eszébe mérlegelni:<br />
kié ... A miénk, hát persze: mind-mind<br />
a miénk!...<br />
BORDA JÁNOS
Change language