PanII 20 1010.pdf

EGYház
Õszi hálaadás
Ha õsz, akkor szüret. És nálunk októberben
aratási hálaadó istentisztelet. Mi evangélikusok,
évente egyszer kiemelten adunk hálát
Istennek gondviselõ szeretetéért, amellyel felhozza
napját gonoszakra és jókra egyaránt, és
így lehetõvé teszi az évszakok váltakozását, a
termõföld életének körforgását, éléskamráink
megtöltését. Gyümölcsök, zöldségek és kenyér
díszíti ilyenkor az oltárt. Igaz, nyáron aratunk,
õsszel pedig inkább gyümölcsöket szüretelünk.
de a kenyér igazán az élet jelképe.
Ezért mondjuk összefoglalóan inkább
aratási hálaadásnak. Végül is
mindegy, hogyan nevezzük, fontosabb
az, hogy ne maradjon el
életünkbõl a hálaadás
„Az Úr bölcsességgel vetette meg a
föld alapját, az õ tudása által harmatoznak a
magas fellegek. Fiam, ne téveszd ezt szem
elõl…” (3. ZSOLTÁR)
A tudósok már most rebesgetik, hogy az
emberiségnek újból fel kell készülnie egy
ínségesebb, élelmiszerhiányosabb idõszakra.
Azt is hallani a hírekben, hogy az ivóvíz értéke
is meg fog nõni, mert hamarosan abból is
egyre kevesebb lesz.
Lehet, hogy hamarosan valóban mindenki
megtanulja átéléssel imádkozni: mindennapi
kenyerünket add meg nekünk ma!
Miért morfondírozgatok ezeken Hol van
ebben a mi felelõsségünk Mit tehetünk mi
Pál apostol – Isten nevében – így kérdez: „Mid
van, amit nem kaptál”
Rá kellene végre döbbennünk, hogy az életünk
nem elkótyavetyélni való „mindegy”,
hanem Isten IGEN-je rólunk. Éppen ezért
felelõsséggel tartozunk, de nemcsak magunkért,
hanem egymásért is. Ezért kell megtanulnunk
mértékkel élni, nem habzsolni a
„mát”, nem felélni a jövõt, hanem megelégedettséggel
és mértékkel élni. Nem elpazarolni
és eltékozolni azt, amit Isten ránk bízott:
föld, víz, levegõ, növények, állatok, és az
életünk. Sajnos az emberiség sok-sok NEMmel
tagadja az isteni IGENT. E tagadás
következtében pusztítjuk magunkat és környezetünket.
Melyik az erõsebb, a mi NEMünk
vagy Isten IGEN-je Kedves olvasó, ha
szivárványt látsz, gondolj arra, hogy Isten
elhalmoz az IGEN-jeivel, az áldásaival:
„Amíg csak föld lesz, nem szûnik meg a vetés
és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a
tél, a nappal és az éjszaka…Ha ott lesz a
(szivárvány)ív a felhõkön, látni fogom és viszszaemlékezem
az örök szövetségre, amelyet
én kötöttem minden élõlénnyel, amely testben
él a földön”. (1 MÓZ 8. ÉS 9. RÉSZ)
Adjunk tehát mindenkor hálát ezért a minket
éltetõ szövetségért!
Végezetül a mértéktartás gondolatához megfontolásra
ajánlom még a következõ verseket
is: „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj
nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges,
hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam:
Kicsoda az Úr El se szegényedjek, hogy
ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!”
(PÉLD 30,8-9.) Szemléletváltás Mind egyéni,
mind közösségi szinten IGEN!
PÉTER ZOLTÁN