A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem

26
Magatartástudományi Napok – 2010
X. Jubileumi Konferencia – Pécs, 2010. május 25-26.
Az elmúlt tíz évben a hazai orvoskarok Magatartástudományi
Intézetei minden évben megrendezték közös
konferenciájukat, melyeken a magatartástudományok
oktatásának megbeszélése mellett kutatási eredményeikrõl is beszámolhattak.
A X. Jubileumi Magatartástudományi Napokra a
Pécsi Akadémiai Bizottság Pszichológiai Munkabizottsága közremûködésével
Pécsett került sor.
Visszatekintve az elõzõ tíz évre elmondható, hogy a rendezvény
jelentõs átalakuláson ment keresztül. Története tükrözi a
magatartástudományok helyzetének változását az orvosképzésben
és gyógyításban. Nézõpontjai egyre inkább elfogadottá váltak
a társadalomban, beépültek az egészségüggyel és a határterületi
kérdésekkel összefüggõ beszédmódokba, társadalmi programokba.
Konferenciáinkon kezdetben egymás szemléletének és
munkájának megismerését tûztük ki célul. Bemutattuk és megvitattuk
tantárgyainkat, hatékonyabb oktatási modelleket és technológiákat
kerestünk. Kutatócsoportjaink bemutatkozása lehetõvé
tette szakmai együttmûködések kialakítását. A6-10 évvel ezelõtti
idõszak egyik meghatározó jellemzõje volt szinte mindegyik orvoskaron,
hogy a magatartástudományoknak meg kellett küzdeniük
azért, hogy bebocsátást nyerjenek az orvosképzés tradicionális
kurrikulumába, és többé-kevésbé elfogadott tantárgyakká,
diszciplinákká váljanak. Az utóbbi években az orvosi szemlélet
sokat változott. A magatartástudományok bizonyították létjogosultságukat
az orvosképzésben és a gyógyításban egyaránt. Elfogadottságuk
és presztízsük javult. Tantárgyi repertoárunk színes,
széleskörû és gyakorlatorientált; az érdeklõdõ tájékozódhat
intézeteink kurzuskínálata alapján.
A magatartástudományok szemléletét az interdiszciplinaritás
jellemzi. Egységesítõ modellben vizsgálja és mutatja be az egészség-betegség,
orvos-beteg-gyógyítás kérdéseit. Kutatási modelljei
is az integráció irányába fejlõdnek, pl. az idegtudományok és a
klasszikus lélektan jelenségei mindinkább egységes szemléleti
paradigmában értelmezhetõk. A pszichoszomatika korszerû felfogása
és bizonyítható kutatási eredményei remélhetõleg végképp
feloldják a hagyományos orvoslásban máig élõ dualista testlélek
felfogást. Amagatartástudományok – interdiszciplináris jellegüknél
fogva – nemcsak a lélektan és az idegtudományok, hanem
az orvosi antropológia, etika és szociológia területén is vállalják
azokat a kihívásokat, melyeket a változó társadalom egészséggel
és gyógyítással összefüggõ problémái, aktuális kérdései
támasztanak. Példaképpen: egészségmegõrzés és prevenció,
esélyegyenlõség, döntéshozatali kompetenciák az orvoslásban,
az orvosi szerep változásai, stb. A X. Magatartástudományi Napok
a korábbiaknál jóval egységesebben jelenítette meg ezt a széles
spektrumot. Intézeti profilok helyett a hazai környezetben fontos
kompetenciáit mutatta be, bizonyítva ezzel, hogy a hazai orvoskarokon
sokszínû, de egységes szakmai nyelvet beszélõ, és a
társadalmi kihívásokra érzékenyen reagáló magatartástudományi
kultúra alakult ki.
A konferencián nyolc szekció, két poszterszekció és egy mûhely
foglalkozott az aktuális kérdésekkel. Aregisztrált résztvevõk
száma meghaladta a százat. A nyitó elõadásban azokról a tényezõkrõl
hallottunk, melyek a társadalmi értékrend változásain és a
fiatal generációk létbizonytalanságán keresztül a népesség csökkenéséhez
vezetnek. A 21. század orvosi identitásának kérdéseit
vizsgálta az elsõ
plenáris szekcióülés.
A hagyományos
gyógyító orvos
viszonylag
jól megrajzolható képe nagymértékben megváltozott. A mai kor
orvosának szerepei és kompetenciái sokrétûek és eltérõek lehetnek:
a gyógyító szerepfelfogás mellett megjelentek a szolgáltató
orvos, a menedzser, a kommunikátor és más attribútumokkal jellemezhetõ
orvosképek is, rámutatva az orvos szerepének differenciálódására
a modern társadalmakban.
Az egészségmagatartásról, prevencióról, rehabilitációról és
rokon területeikrõl két szekciót szerveztünk. Az elsõ az egyén
egészséghez való viszonya és a betegek magatartása szempontjából
mutatta be vizsgálati eredményeit, míg a második az egészségesség,
jóllét, megelégedettség, életminõség egyéni és közösségi
változóit elemezte pszichológiai és szociológiai nézõpontokból.
A gyakorlati magatartástudomány egy teljes szekciója foglalkozott
a gyász és veszteség – beleértve a betegség okozta veszteségeket
– problémáival. Gyakorló orvosok számára különösen
hasznosak lehetnek a veszteségek feldolgozását segítõ ismeretek,
mert hatékonyabb segítséget tudnak nyújtani betegeiknek és azok
hozzátartozóinak a megküzdésben. A következõ ülésen a hallgatók
orvosi szocializációját segítõ programok bemutatása kapott
helyet. Agyakorló orvos számára is érdekes elõadások foglalkoztak
a betegek tünetértelmezésével, betegségtörténetük konstruálásával.
Bálint Mihály munkásságát idézte a gyógyító kapcsolatot
a szomatikus betegek esetében is átszövõ rejtett, de a gyógyítást
befolyásoló érzelmi folyamatok elemzése. A kognitív idegtudományi
szekció elõadásai a magatartásszabályozás megértéséhez
járultak hozzá. Az autonómia fogalma köré szervezõdtek az orvos-beteg
kapcsolat filozófiai kérdéseit tárgyaló elõadások. Apárhuzamos
ülések sorát az egészségszociológiai mûhelyek és kutatások
bemutatása zárta. A poszterszekcióban csaknem 30 poszter
reprezentálta a magatartástudományok szinte teljes spektrumát.
A konferencia kiemelt rendezvénye volt a „Trauma és közösség”
címû, részben zártkörû mûhelybeszélgetés, melynek témája
a 2009. november 26-án a PTE-n történt végzetes kimenetelû
fegyveres támadás volt. Mint ismeretes, a Magatartástudományi
Intézet és az Egészségpszichológiai Konzultációs Szolgálat munkatársai
szervezték meg azt a komplex ellátó rendszert, mely a tragikus
eseményben bármilyen módon érintetteknek a pszichológiai
segítség lehetõségét biztosította. Amûhely célja az volt, hogy az
ellátásban részt vett szakemberek megoszthassák egymással és
képzett kollégáik szûkebb körével személyes élményeiket és tapasztalataikat.
Áttekintsék az ellátó rendszer egészének és egyes
elemeinek hatékonyságát, továbbá modellt kínáljanak az esetleg
máshol elõforduló kritikus helyzetek kezelésére. A csoporttársak
ellen elkövetett fegyveres támadás az egész egyetemi közösséget
érintette, ezért a tragédia közösségi és intézményi szintû, nyílt kezelése
elengedhetetetlen a hatékony feldolgozáshoz. A mûhely
moderálására kívülálló személyt, debreceni kollégánkat kértük
fel.
Bevezetõjében az ellátás egyik fõ szervezõje – a Magatartástudományi
Intézet igazgatója – foglalta össze a lövöldözés rendkívüli,
a közösséget traumatizáló hatását, illetve azokat a lépéseket,
melyeket az esemény délutánjától kezdve tettünk a pszichológiai
segítség megszervezésére. Az Egészségpszichológiai Konzultációs
Szolgálat vezetõje bemutatta az ellátó rendszer felépítését és
elemeit, melyek a traumatizáló élmény pszichológiai folyamatát
figyelembe véve kínáltak segítséget a feldolgozáshoz. A krízisin-
PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ