A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem
A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem
A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Még nem volt internet,<br />
még nem voltak<br />
mobil telefonok, talán<br />
még a mindennapok<br />
sem voltak olyan száguldóak,<br />
mint manapság.<br />
1990-et írtunk, amikor az elsõ<br />
angol programos évfolyam diplomaosztóján<br />
végzõs diákjaink biztosan<br />
tudták már, hogy a sok tanulással,<br />
vidámsággal, szerelmekkel és<br />
álmokkal teli évek örökre második<br />
otthonukká tették városunkat és orvoskarunkat.<br />
Persze, az azóta végzett<br />
hallgatók ugyanezt érezték és<br />
mi is mindig ebben hittünk.<br />
Ebben a reményben kezdtünk<br />
neki a hallgatók megkeresésének,<br />
mely világháló ide, közösségi oldalak<br />
és mobiltelefonok oda, néha reménytelenül<br />
nehéznek tûnt a világ<br />
távoli pontjain élõ öregdiákok felkutatása.<br />
De az Alma mater hívó szava<br />
erõs volt, legyõzött minden távolságot<br />
és szép számban idevonzotta<br />
hallgatóinkat Norvégiából, Görögországból,<br />
Iránból, de még az Amerikai<br />
Egyesült Államokból is, csak a<br />
legnagyobb messzeségbõl érkezõket<br />
említve.<br />
Aki itt volt, sosem fogja elfelejteni,<br />
milyen bátortalanul, izgalommal<br />
telve léptek be aulánkba az elsõ<br />
regisztrációra érkezõk. Óvatosan tekintgettek<br />
körbe, hogy ki van már itt,<br />
kit ismernek és felismerik-e egyáltalán<br />
a hajdan volt diáktársakat, mindenkit<br />
akit kell, hisz húsz év, de annak<br />
a fele is nagy idõ.<br />
Aztán szélesre tárt karok és mosolyok,<br />
mindenki felszabadultan<br />
csevegett, hisz hazaérkeztek hozzánk.<br />
A legelsõ évek végzettjei is itt<br />
voltak páran, büszkék vagyunk arra,<br />
hogy szabadidõt, energiát, pénzt<br />
nem kímélve, családjukat is magukkal<br />
hozva nem volt kérdés számukra,<br />
hogy itt a helyük – újra. A boldog egymásra<br />
találás során aztán alig tudtuk õket a<br />
buszba gyûjteni, hogy a régi, kedvelt ízek<br />
magyaros menüsorát együtt költhessük el.<br />
A városi panorámánál szebb színfalat nem<br />
is kívánhattunk volna visszatérõinknek. A<br />
33<br />
First Alumni Meeting<br />
Külföldi öregdiákjaink találkozója<br />
Találkozás<br />
Dr. Miseta Attila dékán<br />
magyar borok, a finom ételek, a jó társaság<br />
kellemes háttere volt a nagy beszélgetéseknek,<br />
miközben sorra bukkantak fel<br />
újabb ismerõsök, a késõbb érkezõk, akiknek<br />
együtt örültünk.<br />
Másnap kisebb – hiszen a diákélet rég-<br />
múlt, de nagysikerû receptjét felelevenítve,<br />
hatalmas bulit csaptak, ami után, ismerjük<br />
õket, nehéz felkerekedni reggel –,<br />
de annál érdeklõdõbb társasággal vágtunk<br />
neki a belváros újrafelfedezésének. Volt,<br />
aki babakocsival, várandós feleséggel is<br />
2010 OKTÓBER