18.11.2012 Views

A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem

A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem

A Hivatásért, Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Még nem volt internet,<br />

még nem voltak<br />

mobil telefonok, talán<br />

még a mindennapok<br />

sem voltak olyan száguldóak,<br />

mint manapság.<br />

1990-et írtunk, amikor az elsõ<br />

angol programos évfolyam diplomaosztóján<br />

végzõs diákjaink biztosan<br />

tudták már, hogy a sok tanulással,<br />

vidámsággal, szerelmekkel és<br />

álmokkal teli évek örökre második<br />

otthonukká tették városunkat és orvoskarunkat.<br />

Persze, az azóta végzett<br />

hallgatók ugyanezt érezték és<br />

mi is mindig ebben hittünk.<br />

Ebben a reményben kezdtünk<br />

neki a hallgatók megkeresésének,<br />

mely világháló ide, közösségi oldalak<br />

és mobiltelefonok oda, néha reménytelenül<br />

nehéznek tûnt a világ<br />

távoli pontjain élõ öregdiákok felkutatása.<br />

De az Alma mater hívó szava<br />

erõs volt, legyõzött minden távolságot<br />

és szép számban idevonzotta<br />

hallgatóinkat Norvégiából, Görögországból,<br />

Iránból, de még az Amerikai<br />

Egyesült Államokból is, csak a<br />

legnagyobb messzeségbõl érkezõket<br />

említve.<br />

Aki itt volt, sosem fogja elfelejteni,<br />

milyen bátortalanul, izgalommal<br />

telve léptek be aulánkba az elsõ<br />

regisztrációra érkezõk. Óvatosan tekintgettek<br />

körbe, hogy ki van már itt,<br />

kit ismernek és felismerik-e egyáltalán<br />

a hajdan volt diáktársakat, mindenkit<br />

akit kell, hisz húsz év, de annak<br />

a fele is nagy idõ.<br />

Aztán szélesre tárt karok és mosolyok,<br />

mindenki felszabadultan<br />

csevegett, hisz hazaérkeztek hozzánk.<br />

A legelsõ évek végzettjei is itt<br />

voltak páran, büszkék vagyunk arra,<br />

hogy szabadidõt, energiát, pénzt<br />

nem kímélve, családjukat is magukkal<br />

hozva nem volt kérdés számukra,<br />

hogy itt a helyük – újra. A boldog egymásra<br />

találás során aztán alig tudtuk õket a<br />

buszba gyûjteni, hogy a régi, kedvelt ízek<br />

magyaros menüsorát együtt költhessük el.<br />

A városi panorámánál szebb színfalat nem<br />

is kívánhattunk volna visszatérõinknek. A<br />

33<br />

First Alumni Meeting<br />

Külföldi öregdiákjaink találkozója<br />

Találkozás<br />

Dr. Miseta Attila dékán<br />

magyar borok, a finom ételek, a jó társaság<br />

kellemes háttere volt a nagy beszélgetéseknek,<br />

miközben sorra bukkantak fel<br />

újabb ismerõsök, a késõbb érkezõk, akiknek<br />

együtt örültünk.<br />

Másnap kisebb – hiszen a diákélet rég-<br />

múlt, de nagysikerû receptjét felelevenítve,<br />

hatalmas bulit csaptak, ami után, ismerjük<br />

õket, nehéz felkerekedni reggel –,<br />

de annál érdeklõdõbb társasággal vágtunk<br />

neki a belváros újrafelfedezésének. Volt,<br />

aki babakocsival, várandós feleséggel is<br />

2010 OKTÓBER

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!