letöltés - Nagy Imre Társaság

Igazságtétel Nagy Imre ügyében
Az Örökségünk Szerkesztősége arra kért fel, hogy írjak cikket Nagy Imre jogi rehabilitációjáról.
A rehabilitáció büntetőjogi fogalma, a büntete előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítést jelen
. Ezért büntetőjogi értelemben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a vádlo felmentése többet jelent, mint
rehabilitációt. Persze a köznyelvben a rehabilitáció fogalmát tágabb értelemben használják, és általában valaki becsületének,
jó hírnevének helyreállítását, elégtétel szolgáltatását, illetve korábbi jogaiba való visszahelyezését ér k ala a. Az
eltérő fogalomhasználat mia nem helyes Nagy Imre esetében jogi rehabilitációról beszélni, ezért is adtam írásomnak azt
a címet, hogy Igazságtétel Nagy Imre ügyében.
1989-ben még élt a törvényességi óvás intézménye, amelynek lényege az volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy
a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelhete bármely jogerős bírósági határozat ellen, ha azt törvénysértőnek vagy
megalapozatlannak tarto a. Belátásuk szerint döntö ék el, hogy mikor emelnek, vagy nem emelnek. A törvényességi óvás
emelése irán kérelmek elutasítását nem voltak kötelesek megindokolni. Az elutasítások, csak annyit tartalmaztak, hogy a
Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a legfőbb ügyész nem láto alapot törvényességi óvás emelésére.
Nagy Imre és társai újratemetése 1989. június 16-án megtörtént. Ügyükben a legfőbb ügyész már korábban törvényességi
óvást emelt, de túl későn ahhoz, hogy azt még a vég sztesség elő a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa nyilvános ülésen
elbírálha a volna. A nyilvános ülésre csak 1989. július 6-án került sor. 1 A védők részvétele kötelező volt, de az egykori
elítéltek közül még életben lévő Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós nem volt köteles megjelenni. Nem is jelentek meg,
mert nem kívántak még egyszer a vádlo ak padjára ülni. Én az eljárásban Kopácsi Sándor és Gimes Miklós védelmében
ve em részt.
A nyilvános ülést megelőzően 1989. június 20-án írásbeli észrevételt te em a törvényességi óvásra. „Szükségesnek tartom,
– írtam ebben az észrevételben – hogy a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a bírói függetlenség megsértésének
megállapítása melle elvi éllel mondja ki, hogy a bírák csak a törvénynek vannak alávetve, poli kai programoknak és
pártoknak nem,
így
ítélkezésük ésük
során kötelesek tartózkodni mindenféle, – közvetlen vagy közvete – poli kai befolyástól.”
Azt kértem, hogy tagadják meg a „pártos pártatlanság” elvét, a szocialista bíró
nyílt és kötelező poli kai elköteleze ségét. Mind az 50-es, mind a 70-es, mind a
80-as évek jogirodalmából ve idézetekkel támaszto am alá, hogy olyan alapelvről
van szó, amely a szocialista rendszerben, különböző megfogalmazásokban, de
mindvégig tarto a és tartja magát. 2
A nyilvános ülés ira smertetéssel kezdődö . Az előadó bíró a Legfelsőbb Bíróság,
akkori elnökhelye ese, dr. Czili Gyula volt, aki megpróbálta elhallgatni a beadványomat,
de miután ezt kifogásoltam, kelletlenül előkereste az iratok közül,
ám akkor meg nem a valóságos tartalma szerint ismerte e. Felszólalásomban ezt
lelepleztem, és szó szerint felolvastam az „elsikkaszto ” észrevételemet.
Azóta köztudo le , hogy Czili Gyula közvetlenül az 1956-os forradalom és szabadságharc
leverése után, KISZ tkárként feljelente e egyetemista társait plakátletépés
és röpira erjesztés mia , és ezzel börtönbe ju a a őket. 1971-ben pedig ügyészként,
a Hagemann Frigyes és társai elleni koncepciós perben képviselte a vádat. Talán
nem véletlen, hogy 1990-ben meneszte ék a Legfelsőbb Bíróságról. 3
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa megkerülte a kérdést, amikor határozatának
indokolásában annyit írt erről, hogy „Az Elnökségi Tanács – Nagy Imrének és
társainak felmentésére tekinte el – a felsorolt súlyos eljárási szabálysértéseket illetően
annak megállapítására szorítkozik, hogy az ellenük lefolytato nyomozás és
népbírósági tárgyalás alakilag sem volt törvényes. Mindenekelő azt kell kiemelni:
az Alkotmány és a bírósági törvény akkor hatályos rendelkezései kimondták, hogy a
bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, a gyakorlatban azonban
ezek a törvények erősen korlátozo an érvényesültek. Különösen a poli kai ügyekben
– mint ez az eljárás is igazolja – hiányoztak az alkotmányos elvek érvényesülésének
működési biztosítékai. Ennek oka nem a korabeli téves tudományos nézetekben
Dr. Róth Miklós ügyvéd a felülvizsgála eljáráson
keresendő, inkább az elmélet próbálta „igazolni” a gyakorlat torzulásait.”
1 A nyilvános üléssel egy időben meghalt Kádár János, aki első számú felelőse volt a Nagy Imre ellen lefolytatott koncepciós pernek.
2„A szocialista bírónak valóban függetlennek kell lennie abban az értelemben, hogy csak a törvénynek engedelmeskedik. E törvények
a népi demokrácia törvényei, amelyek a proletárdiktatúra, a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság politikai akaratát, a
nép akaratát juttatja kifejezésre. A mi független bíráinknak tehát úgy kell igazságot szolgáltatniuk, hogy döntéseik tökéletesen megfeleljenek
a népi demokrácia törvényeinek és az azokban kifejezésre jutó népi akaratnak. Kötelesek a népi demokrácia állami, gazdasági és
társadalmi rendjét szolgálni, a dolgozók személyi és vagyoni jogait megvédeni, kötelesek az épülő szocializmusért harcolni.” (Beér–Kovács–Szamel:
Magyar Államjog. ELTE Állam és Jogtudományi Kar rövidített jegyzete II. rész, 54. oldal. Bp. 1957.) „Az állam osztálykategória
lévén, minden állami tevékenység az osztályharc síkján folyik, annak célját, tartalmát az osztályharc szempontjai határozzák
meg. A szocialista állam bírái is osztálybírák, de a túlnyomó többséget kitevő dolgozó osztályok bírái. A szocialista bíró az osztályharc
talaján áll …” (Beér–Kovács–Szamel: Magyar Államjog, egyetemi tankönyv 415. oldal. Bp. 1972.) „Az ítélkező munkát meghatározó
szubjektív tényezők között elsőrendűen fontos a bírák általános társadalom-politikai elkötelezettsége. A párt politikája érvényesülésének
fontos feltétele az igazságszolgáltatás területén a bírák társadalmi-politikai elkötelezettségének elmélyítése, s ennek részeként a
bírák tájékoztatása az általános társadalmi-politikai célkitűzésekről – országosokról és helyiekről egyaránt – annak érdekében, hogy az
egyes ítéletek beilleszkedjenek abba a társadalmi-politikai közegbe, amelyben az ítélkezési munka folyik.” (Sári János: A bírák függetlensége.
A bírói jogalkalmazás jogpolitikai jellege. Politikai Főiskola közleményei, Bp. 1983. 2.)
3 Laczik Erika: Hat év börtön a joghallgatónak MNO 2011. június 26. Ungváry Krisztián: Koncepciós per a Kádár-rendszerben:
A Hagemann-ügy, (Beszélő 2007. február)
15