letöltés - Nagy Imre Társaság

Csoma Gyula (1932) pedagógus, közművelődési kutató. Budai gimnáziumban, valamint es és levelező tagozatokon,
majd főiskolán és egyetemen is taníto . 1962-től az Országos Pedagógiai Intézetben, 1989-től az Országos Közoktatási
Intézetben tananyagtervezéssel, tanítás módszertani stratégiákkal foglalkozo , részt ve közoktatás-fejlesztési koncepciók
kidolgozásában. Az Országos Pedagógiai Intézetben Vészi János munkatársa volt. Kutatási területei a komplex művelődési
központ terve, a népképvisele demokrácia vizsgálata és a kulturális népképviselet demokrakus intézményei.
Dér Ferenc (1929) újságíró. Kántortanítói oklevelet szerze , majd a békéscsabai Viharsarok, 1950–1956-ban a Néphadsereg
újságírója. 1956. november 1-jén cikket írt a Magyar Honvédba. Később különböző lapoknál volt újságíró, egy ideig a
Magyar Televízió és Rádió munkatársaként is dolgozo . 1989-ben a Nagy Imre vonal és az Adalékok egy perújításhoz Nagy
Imre ügyében című összeállítást szerkeszte e. 1992‒1994 közö a Nagy Imre Társaság ügyvivője.
Donáth Ferencné Bozóky Éva (1923–2004) 1945 után a Magyar Nap tudósítója, majd 1949‒1951 közö a Magyar Rádió
rovatvezetője. Férje letartóztatása után a kistarcsai internálótáborba zárták, 1954-ben rehabilitálták. A Marx Károly Közgazdaságtudományi
Egyetem könyvtárosaként megszerezte a szakdiplomát. 1960-ban a Könyvtáros című folyóirat rovatvezetője
le . Több lapban is publikált, életrajzi visszaemlékezései könyv alakban jelentek meg
Donáth László (1955) evangélikus lelkész, publicista, poli!kus. Donáth Ferenc, a Nagy Imre‒per másodrendű vádlo jának
fia. 1979-ben az Evangélikus Teológiai Akadémián szerze diplomát. Ezt követően 1981-ig a fővárosban, majd néhány
évig vidéki városokban teljesíte lelkészi szolgálatot. Pályafutását Budapesten folyta a, napjainkban parókus lelkész. Tagja
volt a Történelmi Igazságtétel Bizo ság Kegyele Bizo ságának. 1994 és 2010 közö a Magyar Szocialista Párt jelöltjeként
országgyűlési képviselő.
Egri György (1922–2003) újságíró. 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerze magyar‒történelem szakos
tanári oklevelet. A Szociáldemokrata I#úsági Mozgalom egyik vezetője, főtkára, később az SZDP Fiatalok című helapjának
szerkesztője, a párt országos vezetőségének tagja. 1950-ben le az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatóhelye
ese s még abban az évben letartózta ák, Kistarcsára, majd Recskre internálták. Kiszabadulása után alkalmi munkás,
kazánkovács és szódás kocsis volt. 1956-ban Dudás József lapjánál, a Magyar Függetlenségnél dolgozo , majd novemberben
emigrált Ausztriába s végül Kanadában telepede le. A Kanadai Rádió, majd az Amerika Hangja és a Szabad Európa
Rádió munkatársa le . Később újságírással foglalkozo az Amerikai Magyar Hírlap munkatársaként. Az 1970-es években
magyar nyelvű lapokat adtak ki nyomdájában; több magyar nyelvű amerikai lap (Menóra, Irodalmi Újság, Amerikai Magyar
Népszava) szerkesztője vagy vezércikkírója volt. 1989 után hazatért és 1992‒1993-ban a Szociáldemokrata Néppárt és a
Nagy Imre Társaság ügyvivője volt.
Firon András (1928–2003) újságíró, író, fordító. 1956. november 2-án cikke jelent meg a Magyar Honvédban. 1968-tól
1971-ig a Magyar Hírlap újságírója volt, emelle Csehországról és Szlovákiáról szóló úkönyvek szerzője. Angol, orosz és
cseh irodalmi műveket fordíto .
Földes Péter (1918–1997) újságíró, fordító. A második világháború ala a francia kommunista ellenállási mozgalom tagja.
1946-ban hazatért, és az MKP sajtóosztályán, majd a Magyar Napnál dolgozo . 1952 végén a Magyar Rádió munkatársa
le , 1955-ben elbocsáto ák. 1953 után a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez tartozo . 1956-ban a Szabad Kossuth
Rádió egyik vezetője le . 1960-ban 13 évi szabadságvesztésre ítélték, 1969-es szabadulása után műszaki fordítóként dolgozo
. A TIB egyik alapítója.
Nagy Erzsébet és mások
Földvári Rudolf (1921) lakatos, polikus. 1940-ben szabadult fel lakatosként, minőségellenőr, majd segédművezető.
1945-ben tagja le az MKP-nak, 1948-ban kinevezték a SZOT propaganda osztályának vezetőjévé. 1951-től a pár$őiskola
elvégzése után az MDP KV Káderosztályának helye es vezetője le , majd 1952–1954 közö a budapes pártbizo ság
első tkára, az MDP KV és PB tagja. 1953–1957-ben országgyűlési képviselő. 1953. június 13–16. közö részt ve a szovjet
és a magyar pártküldö ség moszkvai tanácskozásán. Nagy Imre kormányprogramjával egyetértve annak megvalósításán
kezde dolgozni, amikor 1954–1956 közö az MDP Borsod–Abaúj–Zemplén megyei első tkára volt. 1956. október 24-én
a miskolci DIMÁVAG-ban megalakult munkástanács mellé állt, tagja le a megyei munkástanácsnak. Október 25–27-én és
november 1–2-án munkásküldö séget vezete Budapestre a kormányhoz. November 5-én a szovjetek Ungvárra deportálták,
de 17-én hazahozták. 1956. december közepéig a megyei munkástanács elnöke, majd 1957 márciusáig a megyei
tanács elnöke. Ekkor a kispes Vörös Csillag Traktorgyárban helyezkede el szakmájában. Előbb kizárták az MSZMP-ből,
majd 1957 májusában letartózta ák, s a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. július 18-án éle$ogyglani börtönbüntetésre
ítélte. Szabadulása után a Vörös Csillag Traktorgyárban lakatos, később műszaki vezetőként dolgozo . Több
műszaki könyv fordítója. 1981-től nyugdíjas. 1990-ben kezdeményezésére megalakult a Borsodi 1956-os Munkástanácstagok
Bará Társasága. 1993–1997 közö a Nagy Imre Társaság ügyvivője, majd 1997‒1998-ban elnökségi tagja, azóta pedig
szteletbeli elnökségi tagja
37