letöltés - Nagy Imre Társaság

Tevékenységem a Nagy Imre Társaságban
Hosszú vajúdás után és folyamatos vitában születe meg a Nagy Imre Társaság, mint egy demokra kusan megválaszto
vezetéssel bíró, országos hálózaal rendelkező szervezet.
Létrejöében nekem is szerepem volt. 1992 novemberében sajtóhírből tudtam meg a Nagy Imre Társaság megalakulását.
Eltűnődtem, hogy erről miért csak így szerezheem tudomást. December első napjaiban kerese meg Kopácsi Sándor
és megkért, csatlakozzak hozzájuk, mert közéjük tartozom. Szívesen, – feleltem, de miért csak most szóltok erről? Sajnos,
‒ válaszolta, későn tudtuk megszerezni a címedet. Majd közölte, hol és mikor találkozhatom velük. Elmentem. Kitöltöem
a belépési nyilatkozatomat és az ügyvivő testület tagjainak kérésére ezután részt veem annak minden ülésén.
Első lépésként tanulmányoztam az Alapító Nyilatkozatot, amit csak helyeselheem. Majd az Ideiglenes Alapszabályt és
a Társaság programját, valamint az 1992. évi tevékenységéről szóló értékelő jelentést. Az Ideiglenes Alapszabályban és a
programban olvasoakat soknak, többnek véltem, mint amennyi az akkori lehetőségek szerint megvalósíthatónak tűnt.
Az 1992. évi tevékenységről szóló jelentésben feltűnt, meglepe, hogy „...vidékiek is csatlakoztak a Társasághoz, ami szükségessé
tee, hogy legalább öt regionális központban, a nagyvárosokban a Társaság helyi csoportjait máris megkezdjük
szervezni a jelentkezőkből”. Meglepődtem, mert ilyen szerveződést nem tapasztaltam. Úgy döntöem, megvárom a fejleményeket.
Lehet, hogy elégtelenek az én információim, s figyelnem kell az ügyvivő testületben folyó vitákat, beszélgetéséket,
hogy reális képem legyen és érdemben vehessek részt a testület tevékenységében.
Az ügyvivő testület ülésein azt tapasztaltam, hogy érdemi döntés nélküli vita folyik arról, hogy:
- Klub legyen-e a NIT vagy országos hálózaal rendelkező szervezet?
- Milyen legyen a NIT szerveze felépítése?
- Legyen-e szervezete a NIT-nek Budapesten és a vidéki centrumokban?
Budapesten azonnal meg lehete volna alapítani egy ak!v szervezetet, mert volt elég fővárosi alapító tagunk. Nem érteem,
hogy e témákról miért kell vitatkozni, mivel az Alapító Nyilatkozatból és az ezt követőkből pl. a programból) szükségszerűen
adódik, hogy a NIT egy demokra kusan megválaszto vezetőséggel bíró, országos hálózatú szervezet legyen.
Enélkül a program megvalósíthatatlan.
A klubszerű működést szorgalmazók azzal érveltek, hogy pénzünk sincs egy országos szervezet működtetéséhez, és olyan
tagjaink sincsenek, akik ezt megszervezhetnék. Az országos szervezet melle érvelők – köztük én is – azzal, hogy önkéntes
adakozással és önként vállalt tevékenységgel lehet „pénzt, paripát, fegyvert” szerezni a megoldáshoz, de kitűnő „lovasokat”
is, akik az alapszabályban és a programban megfogalmazo célokhoz akarják és tudják elvezetni Társaságunkat. S nem
egy klubban kell egymást győzködnünk arról, hogy ki volt Nagy Imre, és mi volt valójában 1956-ban, hanem az országos
közvéleményt kell ezekről folyamatosan, újra és újra tájékoztatni, mert „egy újszülönek minden vicc új”. Jómagam az
ügyvivő testület ülésein és négy-hatszemközt szóban, s ha kelle írásban is kifejte véleménnyel veem részt e vitákban.
Igyekeztem tompítani az elhangzo tűhegyes pro és kontra érvek-vélemények élét. A tények szerint jó ideig sikertelenül,
majd később beérő eredménnyel.
Ez a vita 1996 nyaráig folyt és az 1997. április 12-én tarto I. Küldöközgyűlésen csitult el, amikor 9, már működő szervezetünk
és 539 tagunk demokra kusan megválaszto 53 küldöe (a jogosultak 75,7 %-a) a 31 vendégünk jelenlétében
juaa mandátumhoz Társaságunk országos vezetőit és határozta meg a NIT követendő útjának tennivalóit-feladatait. Ez
volt a vita haszna. Azonban volt nega!vuma is. A vitában elhangzo kemény pro és kontra érvek az ügyvivő testület több
tagjának ellenérzését váltoák ki, ezért 1993 végén, 1994 elején kiváltak a NIT vezetéséből, néhányan kiléptek a szervezetből
is. E nega!vum hatásától sikerült megóvnom a vidéki szervezeteinket az első küldöközgyűlésünkig.
Földvári Rudolf ünnepei beszédet mond Miskolcon
1993 elején, amikor bekapcsolódtam a NIT tevékenységébe, Budapesten kívül egy Nagy Imre nevét viselő szervezet volt
az országban, a Káloczi Kálmán kezdeményezésére alapíto Badacsonytomaji Nagy Imre Bará Kör. Kaposváron egy ház
falán elhelyeze emléktábla tudaa, hogy abban születe Nagy Imre, Badacsonytomajon pedig a Zabó‒ház falán lévő
emléktábla örökítee meg azt, hogy Nagy Imre o töltöe életének utolsó nyugodt napját 1956. október 22-én. Hódmezővásárhelyen
egy domborművet avaak annak emlékére, hogy a város Nagy Imrét delegálta 1944-ben az Ideiglenes
Nemzetgyűlésbe. Ezt a helyzetet látva, és hallva az ügyvivő testületben zajló vitákat, határoztam el, hogy megszervezem a
NIT vidéki hálózatát.
28