InterCity Magazin 2008/tavasz

InterCity MagazinSZEMÉLY-VONATSZEMÉLY-VONATInterCity MagazinVujity TvrtkoArcát és nevét a délszláv háború idején ismertük meg. Dolgozott napilapnál, a Magyarrádióban és Televízióban, számos díjat és elismerést kapott. A TV2 Napló címűműsorának egyik alapító munkatársa, riportjait gyakran nemzetközi tévétársaságok isátveszik. Vujity Tvrtko bejárta a fél világot az elmúlt néhány évben: a kívülálló számáraúgy tűnhet, mintha mindig úton lenne. És valószínűleg tényleg mindig úton van, delegalábbis mindig tart valahová.„A magyara világlegtehetségesebbnépe”Emlékszik az első utazására?Arra emlékszem, hogy amikor először repültemtizenkilenc évesen, akkor arra figyeltemfel, hogy vannak emberek, akik annyira pofátlanok,hogy nem nézik végig az utaskísérőklelkes biztonsági útmutatóját. Nem értettem,hogy nem lehet figyelni, hiszen a stewardessszívét-lelkét beleadja a bemutatóba. Aztán repültemkétszer-háromszor meg tízszer, az énfigyelmem is egyre lankadt, és ma már én isugyanolyan pofátlanul ülök, és nem figyelek.A másik, jóval korábbi utazási emlékem egyA szeretet fontosabb annál, minthogy mennyire vagyok ismert.vonatút. Pécsi vagyok, és jöttünk apukámmalBudapestre, ami maga volt a világcsoda számomra,és még arra emlékszem, hogy akkornégy óra tizenöt perc alatt ért a fővárosba avonat.Még mindig pécsinek tartja magát?Sokat vagyok Budapesten és itt is élek, de sohanem leszek budapesti. Elvi kérdés számomra,hogy a személyi igazolványomban életem végéigPécs maradjon.Ez azt is jelenti, hogy gyakran megy-mennekPécsre?Rengeteget. Szinte minden héten hazamegyünk.Autóval?Nem kizárólag. Vonattal is gyakran, de őszinténmegmondom, hogy csak IC-vel szeretünkutazni. InterCityn azóta járok egyébként, amiótateljesen dohányzásmentes lett, mert eznekem lényeges szempont. De hozzátartozika dologhoz, hogy nagyon megfelel az utazásiszokásaimnak. Ha a gyerekekkel utazom,akkor mindig asztalhoz ülünk, és oda kipakolunkmindent: mesekönyvet, rajzoló eszközöket;ha egyedül megyek, akkor pedig azelső utam a büfékocsihoz vezet, ahol azonnalmegrendelem a palacsintám, utána pedig olvasgatok.Ma mennyi idő vonattal hazamenni Pécsre?Kettő óra és húsz perc. Bevallom, a mai napigfurcsa számomra, hogy Budapest és Pécs közöttennyi ideig tart az út. Budapest és Szegedközött is nagyjából ugyanennyi, viszont SzegedrőlPécsre utazni vagy fordítva gyakorlatilaglehetetlen…Melyik az első, igazán emlékezetes, munkávalkapcsolatos utazási emléke?A jugoszláv háborúban nagyon sokat utaztam,de oda kocsival mentem. Rengetegetrepültem az elmúlt években, több mint százországban jártam. Ami feledhetetlen volt ésvonattal kapcsolatos, az akkor történt, amikormegtaláltuk a világ utolsó hadifoglyát,Toma Andrást, és Tatárföldről nem tudtunkvisszamenni Moszkvába. A kotyelnyicsi elmegyógyintézetbőlkellett indulni, egy Ladávalúgy hat óra alatt eljutottunk Kazanyba, és utánaegy klasszikus szovjet – pedig ekkor márjavában az új orosz időket éltük – hálókocsisvonattal jutottunk el Moszkvába. Elképesztőélményekkel gazdagított, hogy Peter Szemjonoviccsalés Szergej Adaszanoviccsal egy kocsibanszundítok… borzasztó volt! A két embergyakorlatilag az első száz kilométeren úgyberúgott, hogy az azt követő több száz is aligvolt elég a kijózanodásra, és amikor ez nagyjábólsikerült nekik, akkor kinyitottak egy újflaskát. Zseniális volt, annyira, hogy akkor elis határoztam, egyszer készítek majd egy filmet,ami semmi másról nem szól majd, minthogy felülök a Transzszibériai Expresszre, elmegyekvele Moszkvából Pekingbe, és filmreveszek útközben minden elképesztő, furcsa,bolond és hihetetlen embert és eseményt.Meg tudná tippelni, hogy mennyit utazotteddig?Sokat. Az azonban tévhit, hogy állandóanúton vagyok, és nem látom a gyerekeimet, afeleségem pedig fel sem ismer és csak a tévébenlát… Nem. Volt olyan út, mondjuk, amikorÉszak-Koreában voltam, amit két évigkészítettem elő. Vagy a kambodzsai utam,InterCity Magazin 21