bajza józsef a horvát kérdés válogatott tanulmányok

247a tétellel vitába szállanunk, csak azt konstatáljuk, hogy a világháborúa kis nemzetek védelmének jelszavával vívatott meg és az új nemzetiállamok megalakulása negyven milliónyi kisebbséget eredményezett.Tresic-Pavicic szerint a Balkán éppen olyan földrajzi egység, mintaz Apennini-félsziget, tehát éppen úgy állami egységet kell alkotnia,mint annak. Végigfutva a Balkán történetén és népein, megállapítja,hogy sem a görög, sem az illyr, sem a latin, sem a mongol népek(ilyenek szerinte a bolgár és oszmanli törökök és a magyarok) nemtudták ezt az egységet megteremteni, mert csak a félsziget perifériáitbírták etnográfiailag magukévá tenni. A délszlávok beköltözésükóta (?) többségben vannak a Balkán népei között. A félsziget politikaiegységét eddig azért nem tudták létrehozni, mert nem fogtak össze.A törzsi eszme elválasztotta őket. Azok a délszláv uralkodók és népek,akik a történelem folyamán a Balkán egységére törtek, ezt törzsialapon (Nagy-Bulgária, Nagy-Szerbia, Nagy-Horvátország) kíséreltékmeg, éppen ezért csak múló sikereket tudtak felmutatni és törzsiszeparatizmusuk rendesen az idegen hódítóknak kedvezett. A tanulságebből, hogy a délszláv nemzeti egység megteremtése meg fogjahozni a sikert. A délszláv nemzet eléggé erős lesz az idegen hódítókkiszorítására.Már most az a kérdés, hogyan teremtendő meg ez a délszlávegység? Megkapjuk az ismert receptet a délszláv népek amalgamizálásáról.Tresic-Pavicic is a szerb és a horvát nyelv egységére alapítjaa nemzeti összeolvadás lehetőségét. A horvát és szerb népköltészetegységében (?) keresi az összeolvadás garanciáját. KraljevicMarkó egyaránt nemzeti hőse a bolgár, a szerb és a horvát (?) népköltészetnek.Tresic-Pavicic e költői indokolással megoldottnak véli adélszláv egység kérdését. Ellentétben valamennyi szlavistával, a szlovénés a bolgár nyelveket lényegükben azonosnak minősíti a szerbbelés a horváttal, bár megengedi a „nyelvjárások irodalmi használatátaz egyesülés után is. Az egység létrehozását a szerbektől várja.Szerinte a Rigómező a Balkán központja. A rigómezei csata, mely1389. június 28-án elbuktatta a középkori szerb császárságot, központjaa szerb népköltészetnek is. A rigómezei eszmében egyesültszerbség és horvátság le fogja küzdeni a belső és külső ellenségeketés eljön a nagy nap, melyet Tresic-Pavicic ódában énekelt meg.Rövidre fogva ez a röpirat gondolatmenete. A baj az, hogy felépítésébenés indokolásában sokkal több része van a költőnek, minta folyton tudományos elméletekkel dobálózó politikai írónak. Szerzőnknektörténeti és politikai ismeretei nem szilárdak. Bennünket,magyarokat, például úgylátszik, csak a délszláv propaganda-irodalombólismer. Ezért beszél olyanokat, hogy mindig gyűlöltük a horvátokatés hogy a magyar történészek csak azért találták ki Oktájkhán halálát, mint a tatárok kivonulásának okát, mert így akartákelsikkasztani azt a történeti tényt, hogy a horvátok megverték azo-