bajza józsef a horvát kérdés válogatott tanulmányok

37nemzeteink kulturális ügyeinek szívünkön viselése. Kívánjuk, hogy amásfél milliónyi művelt szlovén nép saját anyanyelvén nyerhesse alegmagasabb kiképzést is, kívánjuk, hogy a majd két milliónyi bosnyáknép saját külön történeti hagyományainak megfelelő külön bosnyákegyetemet kapjon, de nem engedhetjük a hozzánk ezer testvérikötelékkel fűzött horvát nemzet külön faji jellegének megszüntetését,nem engedhetjük, hogy a külön szlovén és horvát nép a monarchiavégveszedelmére elsüllyedjen az orthodox nagy-szerb tengerben.Szerbiában máris mindenki jogos örökségnek tekinti a mi délszlávtartományainkat. A Vatikánnal kötött konkordátum is nem azértfontos reá nézve, hogy új albán alattvalói hitéletét kielégítse, hanemmint néhány szerb lap be is vallotta, a királyság határain kívül lakóötmilliónyi katolikus szerb szempontjából. Katolikus szerb nálunklakik vagy százezer (sokácok, bunyevácok), a többi katolikus szerb:a horvátok és a szlovének. Ezek számára akar kegyes bíztatás lenniaz új szerb érsekség és két püspökség. A mi délszláv világunkbanilyen visszhangot is keltett a konkordátum és a dalmát katolikus papság,mely az osztrák kormány hibájából a legjobban van áthatva adélszláv nemzeti egység gondolatától, tömegesen ajánlja fel szolgálataitaz új egyházmegyéknek. A raguzai Crvena Hrvatszka ez alkalombóligen büszke lett „a mi” Szerbiánkra, Supilo lapja: a fiumeiNovi Liszt azon sajnálkozott, hogy a horvátok nem írnak cyrillbetűkkel.Marjanovics Milán úr Zágrábban büszkén nézhet körül. Soha aszerb irredenta nem volt még ennyire erős, mint ma, mikor egy állítólagkormányképes párt vette oltalma alá. A Narodno Jedinsztvo ajó Isten tudja milyen pénzen, nagy virágzásnak indult s azon reményben,hogy az új Jugoszlávia határain kívül úgy sem olvassák, nagyonis érthetően kezd már beszélgetni. Április 27-iki számában egy igentanulságos cikk olvasható Horvátság és délszlávság címen. Itt rámutatarra, hogy a horvátság sokkal gyengébb, mint a szerbség. (Közbevetőleglegyen mondva, hogy ez igaz, s hogy éppen ezért kár még nekünkis gyöngíteni szerb-barát politikával a horvátságot.) Ebből az következik,hogy „a horvátságnak ugyanazt az értelmet és tartalmat kelladni, ami a szerbségnek van”. Azután „meg kell mutatni azoknakott fent, hogy nemcsak a szerbek a veszedelmes és gyanús elemekés hogy a horvátok olyan hűek, mint az albánok, hanem ellenkezőleg,a horvátok is férfiak, a horvátokat is lehet üldözni, a horvátok isméltók tömlöcre és rabságra”. A horvátok úgy teljesítik kötelességüket,mint délszlávok, ha bosszúra gondolnak Gvozdért, ahol t. i.a magyarok ellen állítólag elesett Péter horvát király . . . Úgy látszik,Horvátországban nincs ügyészség.Ilyen örvendetesen fejlődnek Horvátországban az események.Nincs más hátra, minthogy a délszláv mozgalmak legfőbb pátrónu-