Aetas - 22. évf. (2007.) 3. sz. - EPA

Tanulmányok MARCELA DOMENOVÁ
getnek a hagyatékok között, melyek anyaga általában ón volt. Szintén különböző nagyságúak
lehettek. A tálakat, serpenyőket, csészéket (ccipha) ezüstből készültnek említik. 106 Ez
hasonlóképpen történt a tálak vagy serpenyők (pelvis) esetében is. 107 Az evőeszközöket: kanalakat,
késeket, villákat közvetlenül nem említik. A hagyatékokban viszont gyakran szerepelnek
kanalak (coclear, cochlear, leffel – Löffel). 108 Ezek ezüstől készültek, és az örökös
általában több darabot kapott belőlük. A villák többnyire kéthegyűek voltak, markolatuk
fából vagy csontból készült, már a 16. század folyamán is használták őket a konyhában és
tálaláskor. 109 A közönséges kanalak, nagyobb merőkanalak fából készültek, a hagyaték külön
részét képezték, bár a végrendeletekben nem szerepelnek. Ezeket kásás ételek fogyasztására
és az ételek merésére használták. További használati tárgyak közé tartoztak a korsók
és kancsók (crater). 110 Fazekakat (olla), kancsókat és amfórákat (amphora) készíthettek fazekasok
agyagból is néhány dénárért, ezeket a polgárok és a város is használta, főleg a 15.
század folyamán. 111 Főzésre a háztartásokban használtak fazekakat, lábasokat és serpenyőket
(caldaria) 112 is, ezek általába ónedények voltak. Egy háztartásban a fazekak száma általában
egy nagy és öt vörösréz edény körül mozgott. 113 Az edényeket nemcsak előkészítésre,
főzésre használták, hanem ételek tárolására is. A konyha és az asztal tartozékai közé tartoztak
a tányérok és tálak (discus), ezek készülhettek akár ezüstből is. 114 A nagyobb tálakból
valószínűleg közösen ettek, a kisebbekből – azokat kezükbe véve – fogyasztották el az általában
kásás ételt. Hasonló edény volt a más kifejezéssel jelölt tányér vagy tál (patella). 115
Ezek száma háztartásonként elérhette a kilencet is. 116 Abban az esetben, ha a tálak fából készültek,
hasonlóan, mint a kanalak, poharak és fa alátétek, gyakoriságuk miatt azokat
a végrendeletekben meg sem említették. A markolattal/nyéllel rendelkező tálak szolgálhattak
tányérként, de merőkanálként is. A konyha felszerelése közé számíthatunk még apróbb tárgyakat
is, mint késeket (cultellus), 117 mozsarakat (mortarius) 118 és sótartókat (salsisium) is.
A végrendeletekben találunk utalásokat a lakóhelyiségek és hálószobák felszerelésére is.
Több esetben azonban egy tárgymegjelölésére több szinonima is szerepel az írásokban, miközben
egyes szavaknak több jelentése is van. Ezen a téren is nehézkes pontosan jellemezni
a tárgyakat. A hálószobák bútorai fából készültek. A Szent Miklós plébániatemplom megmaradt
oltárainak tábláin található képi ábrázolások alapján rekonstruálhatjuk azok ki-
105 MMP – LL, sign. 524, 719, 732, 802, 933.
106 MMP – LL, sign. 598.
107 MMP – LL, sign. 695, 755.
108 MMP – LL, sign. 399, 438, 598, 936 (… unum coclear argenteum prefato domino Leonardo
confessori suo … item mayus coclear suum argenteum … alia quatuor coclearia similiter argentea
commisit sorori sue …), 1024.
109 Janovičová–Füryová: Stolovanie v stredoveku na Slovensku, 115–117. Elias, Norbert: O procesu
civilizace. Praha, 2006. 155–234.
110 MMP – LL, sign. 755.
111 MMP – K, sign. 2682 (rok 1443: … Thome lutifigulo pro ollis et amforis … 22 den.; rok 1445: …
pro ollis paulo lutifigulo solvimus 32 den.)
112 MMP – LL, sign. 755, 890, 1000.
113 MMP – K, sign. 2681 (údaje k rokom 1513–1514).
114 MMP – LL, sign. 1027.
115 MMP – LL, sign. 832. A tányér a terítékek között csak a 15. század végétől jelenik meg. Hoffman,
Frantińek: České město ve středověku. Praha, 1992. 341.
116 MMP – K, sign. 2681.
117 MMP – LL, sign. 1000.
118 MMP – LL, sign. 802.
116