20.11.2012 Views

Aetas - 22. évf. (2007.) 3. sz. - EPA

Aetas - 22. évf. (2007.) 3. sz. - EPA

Aetas - 22. évf. (2007.) 3. sz. - EPA

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Tanulmányok MARCELA DOMENOVÁ<br />

1512-ben 1 fl. 2 és fél den-t és 1513-ban 1 fl. 3 den-t. 1526-ban az adólajstromokban az ő<br />

helyén már Johannes <strong>sz</strong>erepel 2 és fél den. adóval. 27<br />

A ház formája és a <strong>sz</strong>állás minősége<br />

A polgári építé<strong>sz</strong>etnek kevés írásos forrásanyag maradt fenn, pedig a különböző magánjogi<br />

iratokban több formában is említik az építkezéseket. A házat építhették több generáció<br />

<strong>sz</strong>ámára, és hos<strong>sz</strong>abb időre kellett, hogy <strong>sz</strong>olgáljon. Lakói életstílusát, életformáját, a tulajdonos<br />

termelő és kereskedő tevékenységét tükrözte. Az igények növekedtek a kényelmet és<br />

reprezentációt illetően is. A gótikus polgári házak föld<strong>sz</strong>intjén lakóhelyiségek voltak, a konyhák,<br />

kamrák, műhelyek, valamint a gazdasági és raktárhelyiségek az udvar területén helyezkedtek<br />

el. 28 A városi épületek eredetileg fából épültek. Csak a 14–15. <strong>sz</strong>ázad fordulóján<br />

jelent meg a fa (világi építé<strong>sz</strong>et) és a kő (egyházi építé<strong>sz</strong>et) mellett a falazott beépítés. 29<br />

Ácsok és kőművesek működése a plébániatemplom falazásakor már 1347-ben bizonyított,<br />

bár csak közvetetten. 30 A kő- és téglaépítmények létezését bizonyítja Miklósnak, a plébániatemplom<br />

rektorának a végrendelete is 1389-ből, melyben megemlített két sörfőző házat,<br />

fürdőt és hat házat. 31 Az első kőművest (murator), Miklóst az adóös<strong>sz</strong>eírások alapján 1428ból<br />

ismerjük, Josch nevű kőfejtőt pedig 1441-ből, akit más források kőművesnek neveznek.<br />

1449-ben a városban élt András kőfaragó (lapicida) is. 32 A kőfejtés engedélyét, vagyis a kőből<br />

való építkezést a város <strong>sz</strong>ükségleteire és házak építésére az eperjesi polgárok és itt tartózkodó<br />

vendégek kaphatták meg, 1440-ben a közeli kőfejtőkben, konkrétan Nagysáros városka<br />

területén. 33 További kőfejtőket és a város költségeit rekonstruálni tudjuk a legrégebbi<br />

27 MMP – K, sign. 2675.<br />

28 Ńimoniová, Laura: Meštiansky renesančný dom na Slovensku. K vývoju jeho dispozície. Vlastivedný<br />

časopis, 29. (1980) č. 2. 6<strong>3.</strong> Feltételezhetjük, hogy a rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong> átépítések is régebbi stílust<br />

utánoztak, figyelembe véve a tradíciót, bár megfigyelhető a teljes átépítés és a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos telkek,<br />

házak ös<strong>sz</strong>eépítése is. A fennmaradt házak alapjának nagy ré<strong>sz</strong>e rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong> jellegű, ti<strong>sz</strong>teletben<br />

tartják a gótikus alaprajzot és az akkori telkek felo<strong>sz</strong>tását.<br />

29 MMP – LL, sign. 21<strong>3.</strong><br />

30 1347-ben Erzsébet királynő engedélyezte a kőfejtést. Diplomatarium Comitatus Sarosiensis. Ed.<br />

Carolus Wagner. Posonii (et) Cassoviae: Sumptibus Joannis Michaelis Landerer, MDCCLXXX [=<br />

1780], 467.<br />

31 MMP – LL, sign. 87.<br />

32 Kőművesek létezését (mawer, maurer, murator) a város alkalmazottai között alátáma<strong>sz</strong>tják az<br />

adólajstromok is. 1428-ban Nicolaus murator a Szlovák utcában lakott. 1433-ban a Szlovák utcában<br />

Niclos mawrer és Hergel Mawrer lakott, a Magyar utcában Jost Mawrer, a Fossaten pedig Stephanus<br />

murator. MMP – LL, sign. 147, 159, 209, 254. A céhek ré<strong>sz</strong>letesebb leírását lásd: Ńtátny archív<br />

Preńov – Pobočka Preńov. Fond. Cechy mesta Preńov 1377–1895 (a továbbiakban: ŃA PO –<br />

Pob. PO, Cechy mesta Preńova 1377–1895), Murársky a kamenársky cech, Inv. č. 2. A kőfejtőkkel<br />

és kőművesekkel kapcsolatos legrégebbi adatokat Iványi Béla tárgyalja. A város építé<strong>sz</strong>eti arculatával,<br />

egyházi épületekkel, név <strong>sz</strong>erint néhány kőfejtővel is foglalkozott. Iványi Béla: Eperjes <strong>sz</strong>abad<br />

kir. város műtörténeti adatai II. Középkori kőfaragók és <strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong>ok főleg a városi levéltár<br />

adatai alapján. Budapest, 1918. 1–31. (különlenyomat).<br />

33 A kőfejtést Erzsébet királyné engedélyezte 1440. április 23-án. MMP – LL, sign. 204. Diplomatarium<br />

Comitatus Sarosiensis. Ed. Carolus Wagner. Posonii (et) Cassoviae: Sumptibus Joannis<br />

Michaelis Landerer, MDCCLXXX [= 1780], s. 231. Itt fejtették a követ később is, a 16. <strong>sz</strong>ázadban,<br />

a plébániatemplom átépítésekor. MMP – K, sign. 2682 (rok 1446: … fractoribus lapisis de Saros …),<br />

sign. 2678. 1441-ben feljegyeztek egy tűzvé<strong>sz</strong>t is, miután kőből ké<strong>sz</strong>ült polgári házakat kezdtek<br />

építeni. Dejiny Prešova 1. Ed. Imrich Sedlák. Końice, 1965. 224.<br />

106

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!