You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Tanulmányok MARCELA DOMENOVÁ<br />
1512-ben 1 fl. 2 és fél den-t és 1513-ban 1 fl. 3 den-t. 1526-ban az adólajstromokban az ő<br />
helyén már Johannes <strong>sz</strong>erepel 2 és fél den. adóval. 27<br />
A ház formája és a <strong>sz</strong>állás minősége<br />
A polgári építé<strong>sz</strong>etnek kevés írásos forrásanyag maradt fenn, pedig a különböző magánjogi<br />
iratokban több formában is említik az építkezéseket. A házat építhették több generáció<br />
<strong>sz</strong>ámára, és hos<strong>sz</strong>abb időre kellett, hogy <strong>sz</strong>olgáljon. Lakói életstílusát, életformáját, a tulajdonos<br />
termelő és kereskedő tevékenységét tükrözte. Az igények növekedtek a kényelmet és<br />
reprezentációt illetően is. A gótikus polgári házak föld<strong>sz</strong>intjén lakóhelyiségek voltak, a konyhák,<br />
kamrák, műhelyek, valamint a gazdasági és raktárhelyiségek az udvar területén helyezkedtek<br />
el. 28 A városi épületek eredetileg fából épültek. Csak a 14–15. <strong>sz</strong>ázad fordulóján<br />
jelent meg a fa (világi építé<strong>sz</strong>et) és a kő (egyházi építé<strong>sz</strong>et) mellett a falazott beépítés. 29<br />
Ácsok és kőművesek működése a plébániatemplom falazásakor már 1347-ben bizonyított,<br />
bár csak közvetetten. 30 A kő- és téglaépítmények létezését bizonyítja Miklósnak, a plébániatemplom<br />
rektorának a végrendelete is 1389-ből, melyben megemlített két sörfőző házat,<br />
fürdőt és hat házat. 31 Az első kőművest (murator), Miklóst az adóös<strong>sz</strong>eírások alapján 1428ból<br />
ismerjük, Josch nevű kőfejtőt pedig 1441-ből, akit más források kőművesnek neveznek.<br />
1449-ben a városban élt András kőfaragó (lapicida) is. 32 A kőfejtés engedélyét, vagyis a kőből<br />
való építkezést a város <strong>sz</strong>ükségleteire és házak építésére az eperjesi polgárok és itt tartózkodó<br />
vendégek kaphatták meg, 1440-ben a közeli kőfejtőkben, konkrétan Nagysáros városka<br />
területén. 33 További kőfejtőket és a város költségeit rekonstruálni tudjuk a legrégebbi<br />
27 MMP – K, sign. 2675.<br />
28 Ńimoniová, Laura: Meštiansky renesančný dom na Slovensku. K vývoju jeho dispozície. Vlastivedný<br />
časopis, 29. (1980) č. 2. 6<strong>3.</strong> Feltételezhetjük, hogy a rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong> átépítések is régebbi stílust<br />
utánoztak, figyelembe véve a tradíciót, bár megfigyelhető a teljes átépítés és a <strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>édos telkek,<br />
házak ös<strong>sz</strong>eépítése is. A fennmaradt házak alapjának nagy ré<strong>sz</strong>e rene<strong>sz</strong>án<strong>sz</strong> jellegű, ti<strong>sz</strong>teletben<br />
tartják a gótikus alaprajzot és az akkori telkek felo<strong>sz</strong>tását.<br />
29 MMP – LL, sign. 21<strong>3.</strong><br />
30 1347-ben Erzsébet királynő engedélyezte a kőfejtést. Diplomatarium Comitatus Sarosiensis. Ed.<br />
Carolus Wagner. Posonii (et) Cassoviae: Sumptibus Joannis Michaelis Landerer, MDCCLXXX [=<br />
1780], 467.<br />
31 MMP – LL, sign. 87.<br />
32 Kőművesek létezését (mawer, maurer, murator) a város alkalmazottai között alátáma<strong>sz</strong>tják az<br />
adólajstromok is. 1428-ban Nicolaus murator a Szlovák utcában lakott. 1433-ban a Szlovák utcában<br />
Niclos mawrer és Hergel Mawrer lakott, a Magyar utcában Jost Mawrer, a Fossaten pedig Stephanus<br />
murator. MMP – LL, sign. 147, 159, 209, 254. A céhek ré<strong>sz</strong>letesebb leírását lásd: Ńtátny archív<br />
Preńov – Pobočka Preńov. Fond. Cechy mesta Preńov 1377–1895 (a továbbiakban: ŃA PO –<br />
Pob. PO, Cechy mesta Preńova 1377–1895), Murársky a kamenársky cech, Inv. č. 2. A kőfejtőkkel<br />
és kőművesekkel kapcsolatos legrégebbi adatokat Iványi Béla tárgyalja. A város építé<strong>sz</strong>eti arculatával,<br />
egyházi épületekkel, név <strong>sz</strong>erint néhány kőfejtővel is foglalkozott. Iványi Béla: Eperjes <strong>sz</strong>abad<br />
kir. város műtörténeti adatai II. Középkori kőfaragók és <strong>sz</strong>obrá<strong>sz</strong>ok főleg a városi levéltár<br />
adatai alapján. Budapest, 1918. 1–31. (különlenyomat).<br />
33 A kőfejtést Erzsébet királyné engedélyezte 1440. április 23-án. MMP – LL, sign. 204. Diplomatarium<br />
Comitatus Sarosiensis. Ed. Carolus Wagner. Posonii (et) Cassoviae: Sumptibus Joannis<br />
Michaelis Landerer, MDCCLXXX [= 1780], s. 231. Itt fejtették a követ később is, a 16. <strong>sz</strong>ázadban,<br />
a plébániatemplom átépítésekor. MMP – K, sign. 2682 (rok 1446: … fractoribus lapisis de Saros …),<br />
sign. 2678. 1441-ben feljegyeztek egy tűzvé<strong>sz</strong>t is, miután kőből ké<strong>sz</strong>ült polgári házakat kezdtek<br />
építeni. Dejiny Prešova 1. Ed. Imrich Sedlák. Końice, 1965. 224.<br />
106