ŐSI MAGYAR HITVILÁGJó Pajtás, 1–2. szám, <strong>2012.</strong> január <strong>19.</strong>43teremt, hanem egyéb cselekedetében diabolusnakvan már jellemezve. Hogy ugyanaza személy demiurg is legyen és diabolus isegyúttal, ez ellentét, mi annál szembetűnőbb,mennél több oly hagyományra fordítjuk figyelmünket,melyben Erlik jó, melyben a népmindig atyjának nevezi Erliket, kitől eredt.Ez az ellentét új vallás hatásából származott,mely azonban még nem bírta a népben megérlelni,hogy Erlik rossz, megvetendő. Hasonlósorsban részesült a mongol Erlik kán, kirőlszintén el van ismerve, hogy kezdetben jóvolt, dicsérik is e világon szerzett érdemeiért;de nyomban utána teszik, hogy nagy bűnöketis elkövetett, ezért ma rossz lény. Ez a jelenséga mitológia terén nem valami különös, mivel„többnyire hol a régi pogány tanok helyébeúj vallási rendszerek léptek, amazok isteneitrosszaknak és elégteleneknek kimutatván,neveiket és tulajdonaikat a rossz szellemre ruházták,vagy hogy ezt legalább saját mítoszaikhasonló alakjaival igyekeztek magyarázni”[Ipolyi]. Így jött a magyar demiurg, az ördögnév is a diabolus jelölésére használatba, mi akövetkezőkből látható.A vogul teremtőmonda a teremtést a tengerfenekéről való föld felhozásával, illetőlegkibuktatásával kezdi. A legfelsőbb lény meghagyásakövetkeztében Elm-pinek elsősorbanföldet kell szereznie, de Elm-pi nem képes elsőízben földet felhozni. Ennyit mutathatunk beezúttal a felfedezett, nagyon is keresztényiesszínezetű magyar mondában: „Mikor az Istena világot megteremtötte, az ördög az Istentüla részög embör lelkit kérte, asz’on’ta, hogyamölik ember eccör mögrészökszik, annaka lelke lögyön az üvé. Az Isten látta, hogy arészög embör a halálos ágyán möktér, nemeggyezött bele, hamem asz’on’ta, hoty ha etykötél homokot fölhoz a tengör fenekirül, akkorod’aggya neki a részög embör lelkit. Az ördögle is mönt a tengör fenekire, de nem bírt homokotfölhozni; így osz’tán nem is kapta möga részög embör lelkit” (Magyarszentmihály)*.Hogy a mi ördögünk hagyományunkban arészeg ember lelkén akar osztozkodni Istennels hogy a feladatot, a homokfelhozást nem teljesítheti,mind a kereszténység hatásának tulajdonítandó.Hasonmását látjuk a Munkácsilejegyezte ördögfejedelem-regében, melyetMunkácsi csak mintegy négy évtizeddel későbbenírt le, mint Reguly a fentebb tárgyaltteremtőmondást s íme, már nem a jó Elm-pivégzi Numi-Tarom mellett a demiurg szerepet,hanem a csalni akaró, rossz Xul’olter. HabárOroszország a most jelzett idő alatt tűzzelvassalterjesztette is a kereszténységet a vogulokközt, mégis mennyivel inkább meg kelllátszani a kereszténység nyomainak nyelvhagyományainkon,mikor nemzetünk már régenfelvette a kereszténységet. Senki sem fogja akereszténységből kimagyarázni azonban amonda ama kijelentését, hogy Isten az ördögöta víz fenekére küldi homokot felhozni, ezmár a demiurg ördög tiszte, nem a diabolusé.Mikor a vogul Elm-pi többször tett lebukásután a földet kibuktatta a vízből, a föld egyreforgott a víz színén és hogy az emberek általlakhatóvá válhassék, meg kellett erősíteni.A megerősítés heggyel, az Urál hegységgeltörtént és így a hegy teremtése, illetőleg elhelyezésea vogul földteremtés kiegészítő része.Érdekes tudni, hogy ily célból való hegyelhelyezéstaz Erlik-féle teremtőmondákban hasztalanulkerestünk. Numi-Tarom, hogy ebbenaz ügyben fentjárt nála Elm-pi, a monda szavaiszerint azt a tanácsot adta neki: „Ha ezenmagambírta ezüstgombos övemet veszed,menj le az alsó földre s rakd az egész földetkörül – mit Elm-pi meg is tett. – Alámene,az ezüstgombú övet, megkerülvén a földet,körülhúzá; legott teremtett szent földje veszteggélőn. Ember lába által elérhetetlen Päszing(fényes) hegy ülepödék”; vagyis Elm-pi aNumi-Tarom adta gombokkal, mik nem egyebek,mint az Urál kitűnő hegyei, tehát heggyelvevé körül a világot, azt a világot, melynekteremtése őreá vala bízva, melyet Numi-Taromfent levő világával szemben az övénekmondhatunk. Állítsuk a vogul mellé a palóchagyományt: „Ahol az endrefalvi tógát van,ott az ördög el akarta rekesztenyi a világot. Elis rekesztette valameggyig, hanem a gombotnem érkezett feltennyi; a kakas messzólat, (atógát) esülyett”. Kiegészítésül elmondta palócom,hogy az endrefalvi tógát „keresztő van avilágon”, hogy Isten azt mondta az ördögnek:„Ha el bírja rekesztenyi e’félig, nap felkő’tőnapnyugátig (a neki szánt birodalmat) akkó neki islesz birodalma, oda nem süt a nap.” Csakhogyerre nem bírt reá menni az Ördög, mivel nembírta feltenni a gombot kakasszólásig „akkóbesüllyett (a tógát) a földbe, mindenütt mellátnyia (besüllyedt) tógátot” (Ságújfalu). Ha emondát eredeti alakjában meg akarjuk ismerni,le kell róla vennünk mindazt, mit az idegenvallás reárakott. A vogul és palóc monda közösalapja a világteremtés. Elm-pi is a saját világátteremti – Numi-Taromé fent van –, az ördög is.Elm-pi célt ér, az ördög nem, de ez nem zavarbennünket. Hogy az ördögnek éppen akkorkellett buknia, mikor már-már célját érte,hogy a heggyel azért kezdte körülövedzenibirodalmát, miszerint a nap be ne süthessenbirodalmába és hogy ördögünk ma, mint Istenellenese jön elő, ez mind olyan vonás, mely akereszténység diabolusában feltalálható; deaz, hogy az ördög világot, birodalmat készítmagának éspedig nem az első világban, hanemföldünkön; hogy van neki is Elm-pihezhasonlóan egyre való gombja; hogy a tógátsüppedt, ülepedett, miként Elm-pi hegye,mind oly vonás, melyet a kereszténységébenhasztalan keresünk, de a vogul mondában feltaláljuk.Az endrefalvi tógát és mondája tehátaz Urál hegység keletkezéséről szóló vogulmondának a magyarországbeli kiadása, vagyisa kereszténység hatása alatt a vogul mondánakaz endrefalvi tógátra való alkalmazása.Igaz, hogy a vogul teremtés e része változásonment keresztül a palócok ajkán, e töredéketmégis kiválóan becsesnek kell vallanunk,mivel a vogul-féle, föld teremtéséről szólómondából reánk szállt maradvány és ennekalapján méltán remélhetjük, hogy ahol a vogulmonda ily becses töredéke fellelhető, ottteljesebb változatra is számíthatni, ha buzgókeresője akad.* A Kálmány Lajos lejegyezte néphagyományokataz eredeti fonetikus formában közöljük,csupán a magánhangzók zárt ejtésétnem jelöljük.
Fekete IstvánVuk(Részlet)***Meg akart fordulni, amikor a sarokban fellobbantkét zöld lángocska, két figyelő, mozdulatlanszem. Vuk szinte elfolyt a földön, ésmegremegett. A sarokban, valami rács mögöttfel-felvillant két égő rókaszem. Vuk nem tudta,mit tegyen. Sokat várni már nem lehetett, demozdulni sem tudott, mert az a két szem szintemegmarkolta.A rács vasát jól látta Vuk, és egyszerre megérezte,hogy rab róka figyeli, akit a Simabőrűzárt be, hogy majd, ha hideg lesz, bőrét lehúzza,s abban büszkélkedjen.Vuk megborzadt, de aztán összeszorítottafogait, és a gyűlölet erősebb lett benne, minta félelem.És elindult a rab róka felé. A rács hideg vasamegtorpantotta egy pillanatra, de a másikróka szemei már szinte kérően világítottak, ésorra oda volt szorítva a rácshoz. És a két kis rókaorrösszeért.Aztán szinte egyszerre leültek. A bizalmatlanságelreppent közülük, és megérezték a vérközösségét. – Olyan vagy, mint én – kezdtea rab róka –, és jó, hogy eljöttél. És most szeretnékveled menni… de nem szabad. Kérlek,maradj velem.Vuk szinte remegett.– Nem lehet, mert a Simabőrű és Vahurmegölnének. Én szabad róka vagyok – mondtabüszkén –, és Vuk a nevem. Talán már hallottálrólam?A rab szomorúan csóválta fejét:– Nem. Nem hallottam. Nem tudok itt senkivelbeszélni. Az én népem már nem jár erre.Te vagy az első, akit látok, és szomorú leszek,ha elmégy.– Hogy kerültél ide? – kérdezte Vuk.– Nem tudom – suttogta a rab –, nem emlékszemmár. Nagy lárma volt, és rám szakadta fészek, ahol születtem. A tóparton, ahol Táslakik… Azóta itt vagyok.Vuknak felborzolódott gerincén a szőre, ésfelugrott.– Kinek a fia vagy? – kérdezte mohón. A kisrókagondolkodott.– Olyan régen volt… és csak álmomban jutnéha eszembe. Sokat álmodom róla. Várj csak,talán hallottál róla. Én Iny lánya vagyok, de ittúgy hívnak, hogy Panna…Vukban felkavarodtak az emlékek. A régibarlang melege, homálya fogta körül, és eszébejutott Iny, aki neki adta mindig az első darabhúst.Vuk alig bírt magával. Felállt, és lábait feltettea rácsra, orrát bedugta a nyíláson, és úgysusogta:– Nézz meg jól, Iny – mert az a te neved –, éstudd meg, én is ott születtem a vízparton. Az énanyám is Iny volt, és én a te testvéred vagyok…Iny összekuporodott a rács mellett, és csaknyöszörgött. A szabadság megperzselte, ésVuk összekavarta gondolatait.– És most elmégy? Vuk, testvérem, nehagyj itt!… Eddig is néha szomorú lettem, denem tudtam, miért, de most, hogy látlak és elmégy…elpusztulok.Vuk körülszaladta a ketrecet, és látta, hogyabból nincs szabadulás ilyen rövid idő alatt.Megállt újra Iny előtt.– Várj – mondta –, és gondolj rám. BeszélekKarakkal, aki mindent tud, és eljövünk érted– újra bedugta az orrát. – És ne szólj senkinek,hogy erre jártam. Érted?Iny szemei sóvárogva kapaszkodtak Vukba,aki a kerítéstől még visszanézett, aztán felkaptaNyaút, és kisurrant a nyíláson.Az erdőben szinte repült, és alig várta,hogy Karaknak elújságolhassa a nagy hírt.Karak már otthon volt, és dörmögve fogadtaVukot:– Mi van veled? Úgy jársz, mint Mú, az otromba,és utat csinálsz, hogy a Simabőrű megtudja,hol lakunk.Vuk ledobta a macskát, és alig hallgatottKarakra. – Megtaláltam Inyt!…Az öreg róka nagyot nézett: – Anyádat?– Nem, hiszen őt megölte a Simabőrű. Inyttaláltam meg, aki a testvérem. Az embernélvan, aki a villámló bottal jár. Él, de nem tudeljönni. Onnét hoztam Nyaút, és megígértemInynek, hogy visszamegyünk érte.És elmondta, hogy találta meg a kisrókát,aki már alig emlékszik a tóparti otthonra.Karak vakaródzott.– Odaveszünk – mondta. – Nagy szerencsekellene, hogy oda ne vesszünk. Csupa veszedelemott minden. Úgy kellene Inyt kiásni.Vahurék meghallanák, s akkor végünk. Majdgondolkodom rajta, de most aludjunk, mertnemsokára világos lesz.Összegömbölyödött a két róka, de nemaludt egyik sem, mert Iny kiszabadításán gondolkodtak.Világosság helyett azonban felhőkjöttek, és később megeredt az eső. A két rókahiába feküdt a bodza sűrű levelei alá. Ott isalájuk folyt a víz, hát csak dideregtek.***Tervezgetéssel múlt a nap. Karak felsoroltaaz összes helyet, ahova még el lehetett menni.– De ilyen jó egy se lesz – dühöngött.– És Iny? – kérdezte Vuk olyan szomorúan,hogy Karak szinte elszégyellte magát.– Ő is sorra kerül, de ahhoz nagyon jó időkell. Olyan sötét, hogy még mi is csak tapogatvajárunk. Olyan idő, amikor fényes villanásokmorognak felettünk, és még a legnagyobb fákis jajgatva hajladoznak. Ezt azonban meg kellvárni.Közben besötétedett, és a búzaerdőn keményszél suhogott végig. Vuk szaglászvanézte a suhogó búzaszálakat. Valahol messzegorombán mordult meg az ég, és túl az erdőnaranyos ostor vágott az égből a földre.Vuk kérdőleg nézett Karakra.– Ez még nem az igazi – mondta Karak, akitudta, hogy Vuknak Iny jár az eszében. Az öregróka borzongva gondolt az erdő menti házra,és nem szívesen vitte bőrét a vásárra.A szél azonban óriásira nőtt, és hatalmas,fekete felhőket hengergetett felettük. Az erdőbőlodahallatszott az öreg fák remegése sa száraz ágak pattogása, amint letörtek a fáról,és ideoda ütődve zuhantak a földre.A felhők egymás hátára szaladtak és összetorlódtak,mert a szél sziszegő ostorával hajszoltaőket, és amikor a sötétség már akkoraJó Pajtás, 1–2. szám, <strong>2012.</strong> január <strong>19.</strong>44
- Page 1 and 2: 66. évf., 2012. I. 19., ára 100 d
- Page 3 and 4: Magyar Katolikus Püspöki Kar 2011
- Page 5: József AttiláraemlékeztekVetélk
- Page 8 and 9: • Ezen a napon történt • Ezen
- Page 10 and 11: Jó Pajtás, 1-2. szám, 2012. janu
- Page 12 and 13: Egy nyári élményemgy nap megbesz
- Page 14 and 15: Óriásrejtvény1. Rejtvényünkben
- Page 17 and 18: A csimpánzok értik, mit beszélü
- Page 19 and 20: Az ökológiai lábnyomAfogalmat k
- Page 21 and 22: Az óbecsei Odri Levente sikereImm
- Page 23 and 24: Harry Potter-mániaItt a vége, fus
- Page 25 and 26: Karácsonyi történetSzámomra a k
- Page 27 and 28: Kicsi sarokKakukktojás368546187A s
- Page 29 and 30: Modern közmondásokKözmondások a
- Page 31 and 32: Vörösmarty MihályLiszt FernchezH
- Page 33 and 34: Asztalán új csomag iratok heverte
- Page 35 and 36: Huszonöt év múlvaÁtfogó kép a
- Page 37: Mi leszek, ha nagy leszekHát első
- Page 40 and 41: Jó Pajtás, 1-2. szám, 2012. janu
- Page 44 and 45: Jó Pajtás, 1-2. szám, 2012. janu
- Page 46 and 47: SZTÁRVILÁGA legbőségesebb pénz
- Page 48 and 49: Jó Pajtás, 1-2. szám, 2012. janu
- Page 50 and 51: alami gyors megoldásra lenne szük
- Page 52 and 53: Készíts játékokata madaradnak!J
- Page 55 and 56: Attila, a hunok csillagaÍrta: Kiss
- Page 57 and 58: Milyena kisugárzásod?1. Mikor dic
- Page 59 and 60: kelta horoszkóp eredete azidőszá
- Page 61 and 62: „Kedves Bizalmas sorok!Van egy na
- Page 63 and 64: Perast és a Szirti Szűz-templomMo
- Page 65: Kedves levelet hozott a postás a