K R ITIKA I T Ü K ÖResen. Felhôfi Kiss László számtalan ellenszenves figurábanutánozhatatlan faarcú, szikár humorral mutatjafel a korlátoltságot színlelô, elvhûségbe bújtatott ravaszönzést, ami könnyen kíméletlenségbe fordulhat.Lajst ro mozni le hetne, hogy mit ad az elôadás hoz Né -medi Ár pád, Nagy Vik tor vagy Les tyán Luca és a töb -biek személyisége, humora, energiája.Az alkotók nem kívánnak a történelmi hitelességigényével szerkesztett emlékestet létrehozni, komolyszín ház nak ez nem is le het dolga. Mind az, amit lá -tunk, nem színpadi rekonstrukció, hanem a megértésretett kí sér let, még in kább maga a meg ér tés fo lya -mata, egyfajta kollektív kommentár ´56-ról. Egyértelmûgesz tu sok su gall ják, hogy az elôadást nemszabad összetévesztenünk a valósággal vagy a történelmivalóság illúziójával. Hruscsov ronda, kopasz,kortalanul öreg emberke volt. Kaposvárott vonzó és fiatal nô. Csapó Vi rág vö rös bôrru hás kom mu nistavamp, aki piros szerzetescsuhából bújik elô. A szovjetkom mu nista párt ve zetôje, mint egy do mina, erôszak -kal vagy manipulációval töri meg Kádár Jánost. Zsarolés fenyeget, csábít és hódít. Hatalmi perverzió kommunista módra. Ko csis Pál nem játssza el Ká dárt, mind -össze egy szer-két szer vált át a jól is mert be széd módra.Jelen idejû színházi szituációt láthatunk múlt idejûtörténelmi helyszínelés helyett. Sajnos az elôadás kisséeltúlozza a távolítás megoldásait, a Kádár és Rákosielhurcolását megelevenítô, vörösben úszó groteszkkarnevál epizódjában annyi a játékot elemelô gesztus,sze rep csere, idôug rás, já ték a já ték ban, hogy néha per -cekig nem lehet összerakni, mi történik. Ráadásul aorosz dialektusba tört magyar mondatok felét nem érteni.Kár, mert Ko csis Pál és Csapó Vi rág ki tûnô!A színészi játéknak egy még magasabb szintjénelôfordul, hogy egy kivételesen jelentôs színészegyéniségmagához emeli a figurát, s ô kölcsönöz személyiségértékeketaz ábrázolt alaknak. Kovács Zsolt a tétova,de kérlelhetetlen erkölcsiség, szelíd humorba bújt bölcsesség,rejtôzködô emberség ábrázolásával emeli kiNagy Imrét a történelmi panoptikumból.A mozdíthatatlannak hitt nézôi pozíció kilendítésétszolgálja Mohácsi János elôadásaiban, Mohácsi Istvánszö ve ge i ben a cse lek mény egy-egy fan tasz ti kus ele -me, ami mó dot ad a je len ségtôl való el lé pésre, ezál tala lehetô legelfogulatlanabb szemléletre, a megszokottmeg kérdôje le zé sére. Eb ben a pro duk ci ó ban az öt ven -ha tos mély gö dörbe eresz kedve tesz idôuta zást a dí -szes ün neplô és a ke vésbé dí szes tün tetô cso port, pá -ro sá val, hár ma sá val, ötö sé vel lógva egy-egy bá nya lift -szerû drótketrecben, politikai hovatartozás szerintjobbra és balra (dísz let Khell Zsolt). A kút, a múlté,mélységesen mély. A fel s alá hullámzó csoportozatokelveszetten bóklásznak az idôcsapdában. („Húzzunkin nen a ha lál”… – nem foly ta tom a mi nisz ter asszony -elnök mondatát, aki a jobboldal szerint „szavakat”mond, vagy is csú nyán be szél.) Mond ják is, hogy ´56milyen „szürke, fekete, fehér, aszimmetrikus, életlen,nyers, stí lu sos, pisz kos”. In nentôl az egész elôadásidôuta zás-ins tal lá ció – mû al ko tás, egy nyolc száz mil -liós kulturális projekt.A megosztódó csapat bemasíroz egy kimerevített pillanatba, ami kor Sáry Flóra fel emeli a kést, hogy döf -jön. Ki-ki hovatartozása szerint kommentálja a történést.A vén ci gány tört so rát – „ôrült lel kek, vert ha dak”– alcíméül választó alkotás egyértelmûvé teszi: nincsesély közös emlékezésre, Vörösmarty csodálatos versétidézô emelkedettségre.Van egy egy ér tel mûen ér zel mes, vé gig azo nosnézôpontból bemutatott jele<strong>net</strong>, amely egy pazar metaszín házi öt letbôl bom lik ki. A ha tár sré gen csí kos pi -ros-fekete kerítés, mint a térképeken. Fölötte a kilyuggatotttérkép. Itt zúdulnak át a magyarok, férfiak ésasszonyok, és éneklik dühvel és fájdalommal: „akibújt, aki nem, me gyek.” Men nek, amíg le het, amíg lenem ereszkedik a vasfüggöny. A színházi. Két barát(pesti srác) vívódik. A függöny odaszorítja az apaiörökségét, egy tollat markoló Tamás kezét. Bertalanemeli-tartja a gi gan ti kus szer ke ze tet, hogy társa is át -jusson, de Tamás marad. A függöny végleg leereszkedik.Aligha gondolható el fájdalmasabb, plasztikusabbszínpadi kép a határok lezárásáról, a szabadság hiányáról,az embereket szétszakító lelketlen hatalmi akaratról.Egy másik zavarba ejtô metaszínházi gesztus egyszín házi hely ze tet ér tel mez át: a sírva vi gadó ávó sokfergeteges tánc- és dalbetétük után provokatívan meghajol nak, ahogy azt szín ház ban il lik. Nincs taps. Der -medt csönd. Ki ha jolt meg: a szí nész vagy az ávós fi -gura? A zenészek megjátszott zavarodottsággal kisomfordálnak,a nézôtér valódi zavarodottsággal hallgat.Az elbizonytalanítás, kizökkentés eszközei kiprovokáljákaz együttgondolkodást, emellett persze fergetegesenszellemesek, szórakoztatóak. A befogadó újra ésújra megkonstruálja értelmezését, hogy aztán megcáfoljaönmagát, ezáltal megtapasztalja s talán eldobjagondolkodási sémáit. Brechti színház ez a javából.Nem formai megoldásaiban, mert nem stílust imitál,ha nem te at ra li tá sá val, szkep szi sé vel és iró ni á já valszétzúzza a sztereotípiákat. Az elmúlt évek jelentôsMohácsi-elôadásaiban a nézô, sôt a teljes nézôtér eljuthatottegyfajta katarzisig. Az 56 06-ban el ma rad ez akegyelmi pillanat. Az akasztásos jele<strong>net</strong> puritán kegyetlen sége, nyers exp resszi vi tása – ahogy a zárt alak -zatú smasszercsapat hátravonszolja a tizennyolcadikélet évét ép pen be töl tött fiút és a me di kát, hogy élesfényben fellógassák ôket – megrázó, de nem katartikus.Nem azért, mert gyen gébb az elôadás, ha nemmert a fi a ta lok még nem tud ják tel je sen a „mo há csis”játékmódot, mert hiányzik, mondjuk, Kelemen József,Hunyadkürty György, Znamenák István…Kovács Márton zenéje újból fre<strong>net</strong>ikus. Uray Péterkoreográfiája kifinomult, mégis húzós. Kétségtelenülsok megoldás ismerôs. Mindez mégsem magyarázat.1956 mint téma nem adja meg az azo no su lás le hetôsé -gét. Az elôadás mély erkölcsiséggel, nagy formakultúrával,magabiztosan mutatja fel a közéleti káoszt, politikaicinizmust, az alig elviselhetô megosztottságot,aminek ´56 diffúz, ellenségeskedô, kisajátító értelmezésecsak tü <strong>net</strong>e. Nincs hu ma ni tá rius alap, meg -kérdôjelezhetetlen életérték, etikai minimum… Errôlszól az elôadás zá ró képe, amely ben Nagy Im rét nemakaszt ják fel, ra bul ejti a tör té ne lem, vagy is a „gö dör”.Nem sza ba dítja ki a Sko dán a színre gör dülô Ká dár Já -nos, se a kom man dós fe kete lány (Bo a teng She ila), aki<strong>2007.</strong> május 5 www.szinhaz.<strong>net</strong>