27.11.2012 Views

ím Z. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

ím Z. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

ím Z. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

178<br />

BENKO ELEK<br />

\ rovásírás-v.ták másik, a fentieket árnyaló tanulsaga, hogy az eltero velemén<br />

vek mögött nemcsak szubjektív mozzanatokat, hanem va os, technikai jelecű<br />

okokat is felfedezhetünk. Mindenekelőtt e sajátos iras jellegere, es a vele<br />

készült ránk maradt emlékek állapotára gondolunk. Szemben a középköri latinbetűs<br />

szövegekkel, melyek a paleográfia szabályai szerint lényegeben azonos módón<br />

olvashatók, a rovásfeliratok gyakran kényszerítik talalgatásra vagy az olvasathoz<br />

fűzött kiegészítő magyarázatra a kutatót. Nemcsak a jelöletlenül maradt magánhangzók<br />

okozhatnak nehézségeket, de a nemritkán egyéni sajatossagokat mutató<br />

betűk és kapcsolt jelcsoportok (ligaturák) is, amit még az is tetez;, hogy az<br />

írást hordozó kő- vagy vakolatfelületek az eltelt évszázadok során sokat koptak<br />

és rongálódtak így esetenként sérült, hiányos rovásjelekkel, illetőleg e jelek olvasatát<br />

befolyásoló utólagos karcolásokkal találkozunk. A pillanatnyi megvilágítás,<br />

lett légyen az természetes vagy bármiféle müfény, maga is kiemel egyes .vonalakat,<br />

másokat pedig nehezen észrevehetővé tesz: az átrajzolások legtöbb hiányossága<br />

'— ezekről alább még bőven esik szó — innen származik.<br />

A latin paleográfia és epigráfia tériedéről nézve, sok késő középkori — kora<br />

újkori emlék betűvesztése és nyelvbotlása után némi csodálkozással tekinthetünk<br />

azon kutatók szilárd hitére, akik mindenkor biztos íráskészséget tételeznek<br />

fel e különös írás nem elsőrangúan iskolázott művelői részéről, és a ránkmaradt<br />

rovásemlékeket hibátlannak, csupán rejtélyesnek tekintve keresnek magyarázatot<br />

amúgy nehezen megmagyarázható jelenségekre.<br />

Az elmondottak nyomán könnyen belátható, hogy olyan területre érkeztünk,<br />

ahol az elődök munkájára épülő további kutatásnak éppúgy kiemelt jelentősége<br />

van, mlint az apró, de lényeges részletek körül forgó szakmai vitáknak. Amikor<br />

e sorok írója 1995 nyarán az 1992—93 folyamán előkerült, monumentális méretű<br />

székelydályai rovásfeliratról színes, 1 : 1 léptékű celofánrajzot készített, majd<br />

erősen lekicsinyítve közzétett 2 , mélységesen tisztában volt azzal, hogy a rovásjelekbe<br />

belevágó későbbi karcok és antfikvák feltüntetése, másrészt az esetleg észre<br />

nem vett eredeti vonalak hiánya a közeljövőben vitát és ennek nyomání javított<br />

rajzot fog eredményezni. A rovásírás kutatásában egyértelműen pozitív folyamat,<br />

ahogyan az eeyes hozzászólások nyomán egyre pontosabb rajzok készülnek, miközben<br />

jobban kirajzolódnak a feliratállítás és -keltezés „mellékkörülményei" is.<br />

Feltéve persze, ha érdemi eszmecsere helyett nem kívánjuk vitapartnerünk állításaiinak<br />

„azonnali kirostálását", ,,a szakirodalomban való elterjedésük gyors megelőzése"<br />

érdekében, miként ezt Ferenczi Géza tette. Hadd emlékeztessek a legutóbb<br />

előkerült fontos emlék, a vargyasi rovásfelirat nyomtatásban megjelent egyre<br />

valósághűbb ábrázolásaira, köztük a magam, utóbb javított rajzára is 3 ; e természetes<br />

folyamattal szentben a kutatónak sem csalhatatlanságot, sem pedig az előbbi<br />

tévhitből fakadó túlfűtött ingerültséget nem szabad(na) tanúsítani. Annál kevésbé,<br />

mivel a kutatás jelen állapotában, a helytörténeti vizsgálódás módszereivel mindenekelőtt<br />

tényfeltáró munkát kell és lehet végezni, hogy a jól leírt és lehetőleg<br />

jól keltezett emlékanyag szilárd ismeretében kereshessen majd választ a filológusfel<br />

a nagy nyelvészeti és írástörténeti kérdésekre (az olvasatok problémájára, továbbá<br />

a székely rovásírás — esetleges — összefüggésére a késő avarkor és honfoglaláskor<br />

rovásfeilirataüval, továbbá a kelet-európai rovásírásokkal), miközben<br />

— es remélhetően ezért sem haragszik meg senki — a történészek is' leszűrhetik<br />

következtetéseiket.<br />

A továbbiak során az elvi. módszertani szempontok érvényesülését konkrét<br />

emiekeken, Ferenczi Géza kifogásai sorrendjében tekintjük át.<br />

I Amikor újfent leírom, hogy az eddigi kutatás nem élt kellő mértékben<br />

-szét es művészettörténet nyújtotta keltezési lehetőségekkel, az 1994-es cikota<br />

eltelt evek tanulságai nyomán keményebben kell fogalmaznom A leg-<br />

- Benkő Elek, A székely rovásírás. História XVIII (1996) 3. 32 : Uő- A szé-<br />

1996.) rovasiras korai emlékei. MNy. XVII (1996), 75-8. (a továbbiakban BenkÖ<br />

8-

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!