Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

i94 A bujdosók.Oh szólj, hogy elfelejtsem a halált,S szörny hatái-án még örülni tudjalcJúLJA. Kitérsz ellem ; de bár ne válaszolj,A mit kívántam tudni, már hiszem.Te bntelen vagy, és e lánczokatCsak téved kéz halmozhatta rád.Korpád). Ügy van, s ha úgy nem volna is, mihelytElhitted, úgy van, máskép nem lehet.Oh, ennyi jóság, ennyi bizalomPokol fiából angyallá tehetne. —De úgy van, a mint mondtad és hiszed.Megtettem, a mit kellé férfinak,Es megcsalódtam; a sors úgy akarta,Hogy bnöm, a mi érdemem lehetne.Júlia. S meddig fogod viselni lánczidat?Korpád). Talán ez év sem múlik el belé.JÚDA. S így nemsokára ment s szabad lehetsz?Korpád). Igen ! szabad s ment túl az életen.Júlia. Az életen túl, mondod? — Nem, barátom,Midn nevedre lelkem megriadt,És távol ztek fölvert álmai,Már akkor egy homályos gondolatAzt súgta : ennek veszni nem szabad.lm, vedd el, itt bilincsed kulcsai,S rendelje Isten jobbult sorsodat.Kételkedel ? Hová merül eszed?Oh vedd, ne késsél, drága idd lefoly,S egész örökség egy pillantatotAz elveszettbl többé meg nem ád.Oh, vedd el, s menj, rohanj. — Vagy mondjam-e,A mit iszonyodva gondol át az ész,Mitl a szív az égre fölkiált.Bátyád holtát; a szörnyt mondjam-e?Menj, emlékezzél rólam, s boldogulj -Kegyetleni a min minden k megindul.Te meg nem indulsz, szíved oly kemény.Yagy engem féltesz? Tedd le gondodat.Én rzd nem valék, és végedet.