Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Jtfásodik felvonás. 29Temetve látni, s Lászlónak hatalmát,Kik a csatában karjaim valának.Csak Vid nem alszik, Vid nem nyughatik :Zápor gyanánt hírekkel elborít,S új zajba hozza zajló keblemet. —Ha ez csalárd, s csak játszadoz velem ?Hah, mely gyanú ezi mint egy tztoronyKél lelkem éjén, s borzasztó világaEgy életoltó szörnyetegre süt.Ha, Vid, csalárdul játszol én velem,Vid! akkor inkább kétszer halj meg önként.Hármas halállal öllek én, ha csalsz.ViD (j). Uram király, h szolgád üdvözöl.Salamon. Inkább a sátán, mint te most. Eredj,Sejtjük, ha jó jön, vagy gonosz felénk.Én ördögökrl gondolék, s te jsz,Vid, átkaimmal rakva jsz, eredjEz óra még több átkot vet reád.Vjd. Kegyes király, hogy' érdemeltem ezt?Salamon. Hogy' érdemelted? Látsz-e két napotA tágas égen ? A zajos DunaNem tért-e vissza, hegyre áradozván,Hogy eltemesse a magyar királyt?Nem hullanak le a bús csillagok.Nem esküdött még össze ellenemÉg, tenger, és föld : Géza, s népei ?Vjd. Bocsánatot, király, nem értelek.Salamon. Nem értesz ? Oh ez mégis sok. HováLett hát ama nagy bölcseség ere.Melybl szünetlen újhír buzga kiA pártütésrl, s százezernyi cselrl ?Mi lett belled, Vid? te mostA néma halként szótlan állasz itt.ViD (félre). Fordulj palást : szelünk megváltozott.(Salamonhoz)Királyom, épen most j Ernyei,O tán szerencsésb hírrel érkezik,Salamon. Vélnéd?ViD.Kívánnám.