Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

244 -^ bujdosók-Dc vcszsxcn el ! ha senki sem szeret,Véghez viszem most, hogy rettegjenek.Ifj. Gara (j6). Fegyverzörejt hallottam, s ím, jövök.Hogy tudjam, mit parancsolsz, s mely baj ért?ZsJGMOND. Már semmi baj ; de jó, hogy jsz, Gara.Tarts kész hadat kezednél mindenütt,S h emberekre bízzad, érted-e?Ifj, Gara. A mit parancsolsz, teljesítve van.Ór hatszorozva vigyáz mindenütt.ZsJGMOND. Az szép, az jó, hogy olly elre jársz.Ifj. Gara. Tisztemben áll, s azt szívesen teszem.Zsigmond. S hát gondolod, hogy bízhatom?]fj. Gara. Lehet;Ébren vagy alva : én kezeskedem.De mint találtad pártütidet?Zsigmond. A mint ígérted, s én nem kedvelem.Ifj. Gara. Hogyan ?Zsigmond. Dühödve gondolok reá,Szerettem volna élve hagyni ket.Alázva látni büszke Kont fejét;De nem lehet, nem bírok ggjeikkel,k halni bátrabbak, mint ölni én:Nincs díadalmam elszánt leikökön.Ifj. Gara. Nyugodjál meg, jól állnak dolgaid;Te még is gyztél, k a vesztesek.ZsJGMOND. Az elveszettek k; de menj, Gara,mindent, csendes-e?És nézz körül jólHiszen te h vagy —Ifj. Gara. Tetteim mutassák. (Ei.)ZsJGMOND. Tanácsba mosti mely tlem félve függ,Monda a nádor, s bár ne volna úgy,Tán elhatárzott szándokom megingna,S nem gyötrenének bal sugalmaim.De fel, királyi lélek, fel, király!Gúny már kegyelmed, nem kell senkinek.Véráldozatját kéri a boszú. (El.)