Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

54 Salamon király.Hangzik, szivünkben szinte az buzog.Mi mind szivünkbl ejtünk békeszót.Salamon. A jóra termett embernek sziveSzavával egy nyomon jár.László.Így tehátMi mik vagyunk, ha kétled ezt fellünk?Salamon. Nem kétlem annyira, mint te vitatod.László. Okot mi még csak kétlened sem adtunk.És sajnos az, hogy nem bizál hitünkben.Salamon. Nem mondtam azt még senkinek felled.László. De tetteidbl látták mindenek.Salamon. Oh bátya, ha te vádakkal jösz reám.Egy tenger indúl akkor meg keblemben,S annak csekély e kis sziget köreOrszágos árja országot borít el.Géza. Öcsém, királyom, csillapodjatok.László. Nem bátya! egymást meg kellSalamon. Mi hát a szándék, melylyel jöttetek?értenünk.Géza. Ha egyre tárgyaz keblünk gerjedelme,Azt fel ne bontsa egy csekély ige.Hallgass meg engem, s tudd szándékomat.Minthogy megindult leikeink közöttBnös falat vont a viszálkodás,S hol egybefér gondolatjainkTalálkozának másszor, most gyanú,E fészkes ördög szállá meg, s haraggalEltölte téged, minket félelemmel.Ki kell ez ármányt irtanunk szivünkbl.És ím az els lépést megteszem.Rokonom, s királyom ! mint a hat vezérÁrpádnak hajdan, úgy én itt nekedHséget vallok, s vérem folyjon el,Ha gondolatomban árulás lakik.Te légy az els, s fényes koronádHomályt ne lásson általam soha.Csak a min oly h szívvel csüggök én,Fogadd hasonló érzéssel te isS adj a hazának boldog éveket.László. Legyen felejtve hát a múlt elttünk.