Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

Második felvonásj^-i,Szelíd szavakkal küldöm vissza majd,S harag közöttünk nem lesz általa.Ernyei (j). Nagyságos úr, parancsolál velem.László (eiébemegy). Végy búcsút tlünk jámbor férfiú.Kezességednek immár vége van :Bár fájdalommal, megválunk ma még.Ernyej. Ha meg kell lenni, ám legyen, s nohaMár vissza vágytam árva s lakomba,E hirtelenség még is megzavar. —Itt köztetek jó napjaim valának.László. Magad ha jöttél volna, Ernyei,Haddal jöhetne érted egy világ.Oly kedvesünk vagy, haddal védenénk.De hitszegnek itten nincs helye.Ernyej. Itt hitszeg?László.Ne bámuld, Ernyei,Mindent megérthetsz. Mink csak egy harmadotBirunk e honból, és ha Vid felétElcsábítgatja annak is, le kellS tán véresen napunknak szállani.Én elbocsátlak.Ernyej.S mily ürügy alatt?László. A mint magad legjobbnak gondolod,Csak Vid ne szóljon ; mert az kárt teszen.Ernyej. Mért kellett ennek társomúl születni ?Vagy én, vagy , ne látnók a napot.Végem közel, haj ! s nyugtom nem lehet.László. Mindannyiunknak sajnos ez, s szivemblSzánlak leginkább tégedet ; de haJók sem buzognak, el vagyunk temetve.Mert a gonosznak rön áll szeme.Menj hát, s nevünkkel tiszteld a királyt,S ha mondod is, mért váJtozánk meg így,Mondhatd, hitünkben állandók vagyunk,S a mint kötk, megálljuk a kötést.Ezt mondhatod, s ha rossz nevén veszi.Légy csillapító, add tudtára azt is.Ne mint izentet, csak mint hír szavát,