Magyar regényirók képes kiadása. Szerkesztette és bevezetésekkel ...

JSegyedik felvonás. 2 i3És Kontót úgy nyerem meg, hogy nejétRejtett lakából elhozom fiával,S csak legyen meg, minden nyerve van.Mely dísz lesz sz fejednek, VajdafiHa ennyi hsnek élte mentetik,S az üldözések vésze hallgatand. (El.)Korcsolya. Kiment az úr, most én gazdálkodom.Ezt a Konrádot, bár nagyon gonosz vér,Kívánnám szép szerén megoldani.Pedig ha rajta kapnak, hej, tudom :Hogy félre nyomják érte gombomat.Egyszer fogam fájt, s úgy pofon csapottAz átkozott, hogy elhullt négy fogam,Azóta nem mer fájni a beteg csontS a háladatlanság nem szép dolog. (Egy ajtóhoz megyHadd lássuk, itt az ajtó zárva van.megfeszítenk.Hm! Hm! ha kisséBiz ez kinyílnék úgy, ni! nyitva van.Már errl senki sem tehet. — Barátom,Konrád barátom, jer föl egy kicsi nt.(Konrád j, kezei hátra, szája bekötve.)Ej, ej, bizony nagy gondodat viselték,Hogy így beköttek. Mint vagy, hadnagyom?lakás van ott lenn úgy-e bár?Nem jó(Konrád haragosan dobbant lábával.)Vagy úgy! te nem beszélhetsz? semmi no!Mindjárt segítünk, végy lélekzetetMert vajmi jó a lélekzet, kiváltHa van mit inni és harapni hozzá.Ej, ej! bizony nem tréfáltak veled.Konrád. Harcz háború! ezt meg kell torlanom.Korcsolya (ijedve). Hohó, csak meg nem ütsz, hogyKonrád. Oldozd le karjaimról a nygöt, [oldalak?Korcsolya. De aztán semmi rosszat sem mivelsz?Konrád. Nem többet, mint a mennyi telhetik.Korcsolya. No, úgy már megcselekszem, csak hogyHa elfutottál, senkinek se szólj. [aztán,No, most szabad vagy, fuss a merre tudsz.De hát ne nézz rám oly irtóztatón.