A természet históriája

imban magam is ezt a célt követtem. Ezérifejezem ki csodálatomat a leghíresebb író,Titus Livius iránt, aki Róma alapításáigvisszatekintve, Történelmi könyveinek egyikkötetét e szavakkal kezdi: „...elég dicsőségetszereztem már magamnak, de a munkátcsak akkor tudnám abbahagyni, hanyughatatlan szellemem nem tudna márgyönyörködni a munkában magáért a munkáért."Ö illendőnek tartotta azt is kijelenteni,hogy műveit nem a saját dicsőségére,hanem a népek felett győzedelmeskedőrómai nép dicsőségére írta. Mert nagyobbérdem, ha valaki magának a munkának kedvéértés nem a saját dicsőségére dolgozik.E tekintetben pedig mindent előzzön meg arómai nép érdeke és nem a személyes érdek.A tárgyalásra érdemesnek tartott 20 000kérdést, a kiválasztott 100 szerző 4 kb. 2000kötetnyi könyvének (vagy ahogy DomitiusPiso megjegyzi: „kincsének" és nem könyvének)tanulmányozása után, kibővítve amagam hozzájárulásával, 36 kötetbe 5foglaltamössze. Tudós elődeim keveset foglalkoztakezekkel a kérdésekkel, valószínűlegazért, mert nem ismerték azokat, vagy pedigmert azok utóbb váltak ismertekké. Nemkételkedem azonban a tekintetben, hogy nekemis sok minden elkerülte figyelmemet,hiszen én is ember vagyok, és a hivatalosteendők is nagyon lefoglalnak. Munkámoncsak szabad óráimban dolgozhattam, éspedigleginkább éjszaka. De nehogy azt hidd,hogy a hivatalos órák alatt! Nappal csak42