A természet históriája

kait és főleg azokét, akik eredetiségüket álegjobban hangoztatták és a jelenhez a legközelebbállanak, lelepleztem őket, hogyelődeink írásait szóról szóra lemásoltákanélkül, hogy legalább megnevezték volnaőket... Bűnös lelkületű és szerencsétlengondolkodású az, ki inkább vállalja, hogya lopáson rajtakapják, mintsem hogy adatainakkölcsönzését feltüntesse úgy, amintazt a kialakult gyakorlat megköveteli.A görögök könyveik címének megválasztásábanrendkívül előnyös helyzetben vannak:némelyek „Kerion"-nak címezik könyvüket,ami lépes mézet jelent, mások „Bőség szarujáénak,mellyel az olvasóban azt a reménytkeltik, hogy a kötetből „madártejet"ihatnak. Mások „Ibolya", „Múzsák", „Gyűjtemények",„Kézikönyv", „Pázsitos helyek",„Festmények" stb., tehát oly címeket használnak,melyeknek alapján bárki hajlandóelőre is kezességet vállalni értük. De jaj, istenekés istennők! Ha e könyvekbe tekintettél,még a közepükig sem találsz egyebeta semminél![... ] A magam részéről habozás nélkülolyan címet adtam munkámnak, amely nemfeltűnő, és/nem hangzik ünnepélyesen. Éshogy ne tűnjek teljesen olyan színben, mintaki a görögöket ócsárolja, 8igyekeztem követnia szobrászat és festészet nagy mestereinekpéldáját, akik a legtökéletesebb müveiknek,melyeket nem győzünk eléggécsodálni, ilyenszerű ideiglenes címeket adtak:„Apellész dolgozott rajta", vagy „Polükletoszdolgozott rajta", s ezzel azt kíván-44