PanIII 20 1009.pdf

40anyár mindig nagyon rövid, de anyári szünidő még rövidebb. Haegybefolyna a téli-tavaszi-nyáriszünet, a gyerekeknek biztosanmég az is kevés lenne. De ez ígyvan rendjén, annak idején mi is így éreztünk.Azóta nagyot fordult a világ kereke. Már jóvaltanév vége előtt megjelennek a médiábana különböző táborok ajánlatai, sok lehetőségetkínálva a vakációzó gyerekeknek. Választanakis gyorsan, csak a szülő győzze pénzzel.Nagy kíváncsisággalszoktamén is böngészgetnia táboriismertetőket.Lehet kézműveskedni,lovagolni,madarakat,növényeketmegismerni, meg fi gye lni, zenei vagynyelvi ismereteket bővíteni és így tovább.Egy pillanat alatt máris gyermekkorom szünideireemlékeztem vissza. Annak idején azén nyári „táborozásom” az utolsó tanításinaptól a következő kezdetéig tartott, rendkívülváltozatos programokkal. Volt abban kézimunkázás,segítkezés főzésnél-befőzésnél,kenyérsütéshez befűteni a kemencét, baromfipucolás,kacsakopasztás, kalácssütés, pásztorkodásés még sok egyéb teendő, ami egytanyai háztartásban létezett.Nem éreztem én ezt egyáltalán tehernek, életemsorán csak hasznát vettem a „táborban”tanultaknak. Azért természetesen jutott időjátszani is a környékbeli pajtásaimmal, barátságunkazóta is rendkívül szívélyes.Ez a régmúltra emlékezés juttatta eszembe,VéleményTáborban voltamhogy most miért nem szerveznek olyan táborokatis, ami nagyon olcsó és a gyerekeket azéletre készítené fel. A kislányokat házi munkálatokra,míg a fiúkat a családfői teendőkre,vagyis megtanítaná őket dolgozni. Ehhez nemkellene egyetemet végzett szakemberek tömege,hanem olyan nagymamák és nagypapák,akik nagyon szívesen adnák tovább azt a sokértéket, tapasztalatot, gyakorlati-elméleti tudást,amit ők már összegyűjtöttek.Az évtizedeken át folyamatosan belénk sulykoltemancipációnak, egyenjogúságnak meglett a következménye. Manapság már alig látnaka gyerekek követhető családmodellt, aminekvesztesei és áldozatai lettek. Ehhez jöttmég a pénz és kényelmesség csábítása, amimiatt könnyen lemondunk 1000 éves magyarhagyományaink, nemzeti kultúránk nagy részéről,keresztény hitünkről.Be kellene már látni, hogy az ember alkotásra,tevékenykedésre született és csak a kitartómunkának, a becsületességnek, a tisztességnekvolt, van és lesz eredménye. Generációkatfenntartó erő ez, ami a jelen és a jövőalapja. Alap nélkül pedig nem megy semmi –még döcögve sem. BOROS DÁNIELNÉ