elektrotechnika-2010-11.pdf - Magyar Elektrotechnikai Egyesület

hogy az kedvezőtlen és gazdaságtalan lett volna. Hazatérve hozzáláttak
bizonyos tökéletesítésekhez, és 1884. augusztus 7-én a
Ganz cég laboratóriumi jegyzőkönyvében már szerepelnek az
első írásos feljegyzések zárt vasmaggal végzett kísérleteikről.
1884 telén Déri bemutatta találmányukat a Bécsi Kereskedelmi
Kamarában. Kísérleteik két találmányt eredményeztek,
amelyeket Ausztriában 1885. január 2-án 37/101, 1885. februárban
35/2446 szám alatt jegyeztek be, lásd a 3. ábrát.
3. ábra Az első osztrák szabadalmi bejelentés, 1885. január 2.
Déri bemutatója valóban 1885 februárjában volt Bécsben a
Technologisches Gewerbe Museumban. Megjegyzendő, hogy
még az általa használt két indukciós készülék is nyitott vasmaggal
készült. A 35/2446 számú szabadalom kelte 1885. március 2.
A Ganz és Társa transzformátor számítási lapja szerint az 1.
sorszámú transzformátort 1884. szeptember 16-án szállították
Ez egy 1400 wattos, 40 Hz-es (cps, ciklus másodpercenként)
120/72 voltos, 11,6/19,4 amperes, 1,67:1 áttételű egyfázisú
köpenytípusú transzformátor volt, vasmagja vashuzalból
készült; lásd a 4. ábrát.
4. ábra 1884-ben gyártott transzformátor
Ezen az ábrán a budapesti kiállítás egyik, a pavilonok világítását
szolgáló, 5000 W-os transzformátora látható, amely ma az Amerikai
Egyesült Államokban van.
1884-ben további négy transzformátort szállítottak, kettőt
saját gyáruk részére, egyet Magyarországra, Budapestre
az Árpád Malom gabonamalomba és egyet Oroszországba,
Szevasztopolba.
Az első transzformátor sorszám könyvben leírt 1-7 számú, szekunder
generátornak nevezett indukciós készülékeknek még nyitott
vasmagja volt. Összesen 6 db készült el, kettő valószínűleg a gyár saját
céljaira, egy-egy a cikkben említett megrendelésre, a 6-7 számú
pedig a Déri-féle bécsi bemutatóhoz. Az 5. gyártására nem került
sor. Az első köpenytípusú transzformátorok leírása a 8-9 számok
alatt található és a szabadalmi beadvány mellékletének készültek.
Elektrotechnika 2010/11 25
Új készülékük és rendszerük beépítésére a budapesti Magyar
Országos Kiállítás adott lehetőséget 1885 májusában. A
villamos energiát egyfázisú gép szolgáltatta. A gép kapocsfeszültsége
1350 V volt és 70 Hz-es váltakozóáramot adott.
A generátorfeszültséget 75 köpenytípusú transzformátor
alakította át 1067 Edison lámpa feszültségére, amelyek megvilágították
a kiállítást. 75 éve, 1885. május elsején működni
kezdett a generátor, bekapcsolták a rendszert és a 1067 izzólámpa
fénye, amely megvilágította a budapesti kiállítást,
megmutatta a világnak, hogy a zárt vasmagú, párhuzamos
kapcsolású transzformátor létező valósággá vált.
Az energia folyamatosan áramlott a 75 transzformátoron keresztül
1885 májusától novemberig, a kiállítás bezárásáig. Ezek
az eszközök, amelyeket elsőként neveztek „transzformátornak”
Déri, Bláthy és Zipernowsky urak, hatalmas előrelépést jelentettek
a nyitott vasmagú szikrainduktorokhoz és Gaulard és
Gibbs szintén nyitott vasmagú szekunder generátoraihoz képest.
A rendszer, amelyben a transzformátorokat párhuzamosan
kapcsolták, függetlenítette a transzformátorok szabályozását
azok terhelésétől és a gyakorlatban megoldhatóvá tette a
villamos energia transzformátoros elosztását; lásd az 5. ábrát.
5. ábra A transzformátorok párhuzamos kapcsolásának
osztrák szabadalmi bejelentése, 1885. január 2.
A zárt vasmag a gyakorlatban elfogadható értékű mágnesező
áramot, induktív ellenállást, rézveszteséget, hőmérsékletet és
szabályozást eredményezett és javította a hatásfokot.
Zárt mágneskör és párhuzamos üzem nélkül napjainkban
nem lenne villamosenergia-elosztás, ahogy nem lenne áramfejlesztés
a dinamóelektromos gép feltalálása nélkül.
Ugyanannak a kiállításnak egy új részlegét nyitották meg
ugyanazon év nyarán. Világítását egy másik hálózatról látták
el, amelyet egy kisebb, 42 Hz-es gép táplált, négy további párhuzamos
kapcsolású, magtípusú transzformátorral. A 42 Hz-es