Velünk jó lesz nyugdíjasnak lenni! PostaNyugdíj ... - Magyar Posta Zrt.

VARGA BÓTOS ANNA
A változó Moldova
(Egy szakmai találkozó margójára)
Várakozásokkal teli izgalommal kémleljük a taxi ablakból a vidéket, miközben a város felé
tartunk a reptérrôl. Jó tempóban haladunk a korszerû autóúton a júniusi kora nyári
kánikulában. Nyírek, rózsák, szomorú eperfasor, gondozott gyepek kétoldalt. Megnyugtató
a rendezettség. Hamarosan felbukkannak a képeslapokról jól ismert, hatalmas kapuszárnyakat
formáló iker toronyházak, s már bent is vagyunk a város közepében. A
Manhattan elôtt a taxi fékez. Udvarias londiner nyúl a csomagokért, vörös szônyeg a
lépcsôn, bent légkondicionált elegancia. New York fényei vibrálnak a falakról. A legnagyobb
fotón természetesen Marilyn Monroe pózol életnagyságban, alatta pianínó. Tiszta
Amerika retróban. Sejtjük kirakat ez, nyugati turistáknak. Ahogy kilépünk, a manhattani
feeling után zúdul ránk a posztszovjet valóság. Egy ország, egy nép, amely keresi
járható útját, amely keresi elveszett identitását, s építené a szebb jövôt.
Keresem én is, mi is a moldáv mostanában? A nyelv orosz, ukrán, de leginkább román.
Fizetôeszköz a moldáv lej. Egy pici többnemzetiségû ország, Magyarország egyharmada,
beszorítva két nagy közé. Lehet-e igazán önálló? – teszem fel magamnak a
kérdést. Megtalálhatja-e annyi viszontagság, megszállás, idegen uralom után saját arcát
Európának e távoli szögletében Európának talán e legszegényebb és legeladósodottabb
országa, ahol 2 500 dollár az egy fôre jutó GDP, az átlagfizetés pedig 250 ? Történelme
hol a török, hol az orosz, hol a szovjet, hol pedig a román történelemmel közös,
ahogy a határokat éppen tologázták. De ez nekünk is nagyon ismerôs. Értjük jól,
hiszen a kis országok sorsa sokban hasonló a nagy birodalmak keresztútjain. A több évtizedes
szovjet éra nyomait nehéz lesz eltüntetni. A légkondicionált „manhattani” eleganciához
képest éles a kontraszt. Lehangoló lepusztultság jelei lépten-nyomon. A kizsigerelt
múlt mindenütt kísért. Egy kedves ismerôs utazásunk elôtt nem kevés malíciával
figyelmeztetett is a rossz emlékû szovjet szállodák közismert poloskaveszélyére, nehogy
nagyon meglepôdjünk. Jelentem,
szerencsére a Manhattan már nem ilyen.
Régi és új lakótelepek erdejében szocreál
városközpont, hosszú ütôérként lüktetô
sugárúttal. Igazi történelmi városmagra
azonban sehol sem bukkanunk. A délutáni
avenue a porban meg a kánikulában
fulladozik.
Kárpótlásul a hársfák még intenzívebben
ontják magukból a kora nyári illatfelhôt, egy
nappal Szent Iván elôtt. Még az árnyékban
is csak vonszoltan, erôltetetten kószálunk, s
törölgetjük magunkról az izzadságot. A fel-
54