Valerij Gergijevvel érkeznek a Londoni SzimfonikusokOrosz krém –angol eleganciaDevich MártonAmi sok, az sok! – gondolta három kürtös megegy trombitás, és arra a döntésre jutott: elegevan. Hogy pontosan miből, hogy miért lázadtakfel a londoni Queen’s Hall Orchestra rezesei egyunalmas ősszel, százhat évvel ezelőtt, arról nemszól a fáma, tény azonban, hogy a „négyekbandája” elhatározta, új zenekart alapít.Merész vállalkozás, de bejött. Így születettmeg ugyanis a zenetörténet egyik legrangosabbszimfonikus együttese. A lelkesfúvósoknak néhány hónap leforgása alattsikerült találniuk ötvenhat kiváló muzsikust,és 1904 nyarán a brit fővárosban RichterJános vezényletével bemutatkozott aközönségnek a hatvantagú LondonSymphony Orchestra, amely a mai napiga világ élvonalába tartozik. Erről az elmúltévekben a Művészetek Palotájában kétalkalommal mi is megbizonyosodhattunk.Angol lovagokkal érkeztek. 2005-ben élükönSir John Eliot Gardinerrel kápráztattakel bennünket, 2007-ben pedig a zenekarjelenlegi elnöke, Sir Colin Davis dirigálta azegyüttest Budapesten, őt váltotta a LondoniSzimfonikusok vezető karmesteri posztjána mostani hangverseny sztárja, ValerijGergijev. Lám, nem csak a híres londonifutballklubok kerülhetnek orosz kézbe…Gergijev missziónak, kötelességénektekinti az orosz zene népszerűsítését, nemmellesleg rendkívül büszke hazájára. Igazi„birodalmi” művész. Közismerten nagytisztelői egymásnak Putyin miniszterelnökkel(korábbi elnökkel), kapcsolatuk baráti.Bejárta a világsajtót, amikor 2004-ben azészak-oszétiai Beszlán városában történt,borzalmas véget ért túszdráma áldozatainakemlékére hangversenyezett, vagyamikor legutóbb, az orosz-grúz konfl iktusután a Grúziához tartozó Dél-Oszétiában,Csinvaliban, a szétlőtt parlament lépcsőjérőldirigálta szentpétervári muzsikusait, hogyhálát adjon a grúz „agresszió” elleni oroszbeavatkozásért. (A grúzoknak kicsit más anézőpontjuk…) Persze Gergijevet az oroszLondon Symphony Orchestra (fotó: Mark Harrison)14
művészvilág nem elsősorban politikaimegmozdulásaiért tiszteli szinte nemzetihősként, hanem azért, mert a Szovjetuniószétesése után képes volt életben tartania Kirov Opera és a legendás MariinszkijSzínház társulatát, meg tudta akadályoznilegjobb muzsikusainak Nyugatra szivárgását,sőt, a keze alatt a Mariinszkij együttesea világ egyik legkiválóbb operazenekaráváfejlődött. A forróvérű, zseniális Gergijevazóta meghódította Amerikát, a New York-iMetropolitan gyakori vendége, és ma márnem csak operakarmesterként járja avilágot.Nincs tehát mit csodálkozni azon sem,hogy a londoniak színtiszta orosz műsorralérkeznek, mivel a moszkvai születésű, oszétszármazású Gergijev vérbeli oroszspecialistánakszámít. A berlini Karajan-versenyegykori győztese 1978-ban ProkofjevHáború és béke című operájával debütált;a nagy orosz komponisták, Muszorgszkij,Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Prokofjev,Rahmanyinov és Stravinsky a leggyakrabbanjátszott szerzői közé tartoznak. <strong>Az</strong>idei koncertszezonban a londoni együttestöbb tematikus sorozattal lép pódiumra,ezekből ad ízelítőt a május 12-i budapestihangverseny, amelynek műsorát emigrációbakényszerült orosz zeneszerzők műveialkotják: Prokofjev Klasszikus szimfóniája,Stravinsky Szimfónia három tételben címűkompozíciója, valamint RahmanyinovSzimfonikus táncai.A kompozíciók külföldön, emigrációbanszülettek, vagy legalábbis majdnem ott.Prokofjev első szimfóniája ugyanis, amelyetKlasszikus névre keresztelt, 1917-ben mégOroszországban született, és a következőesztendő áprilisában maga a szerződirigálta a szentpétervári ősbemutatón.Igaz, nem sokkal később jött az oroszforradalom, és bár nem tudni biztosan,hogy előle menekült-e külföldre, deProkofjev Szibérián, Japánon és Honolulunát az Egyesült Államokba utazott. ASzovjetunióba először 1927-ben tért vissza,már Párizsból, végleg pedig csak 1932-bentelepedett haza szülőföldjére. A Klasszikusszimfónia ma már valóban klasszikus,és Prokofjev egyik legismertebb műve.Ez volt az első olyan darabja, amelyetnem zongora mellett komponált. „<strong>Az</strong>zal agondolattal játszadoztam, hogy egy egészszimfóniát írok zongora nélkül. Szentülhittem, hogy ilyen módszerrel a zenekarirész is természetesebben fog hangzaniValerij Gergijev (fotó: Marco Borggreve)– írta önéletrajzában. – Bizonyos voltambenne, hogy ha Haydn még ma is élne,feltétlenül ragaszkodnék saját stílusához,de ugyanakkor egyet-mást átvenne az újbólis. …Klasszikus szimfóniának neveztem el,mert egyrészt ez látszott legegyszerűbbnek,másrészt pedig azért, mert így akartamborsot törni a nagyképű fajankók orraalá” – fogalmazott a zeneszerző. Többmint kilencven év múltán kijelenthetjük:sikerült. Arról pedig keveset tudni, hogy atörött borshoz mit szólt például Aszafjev,a tekintélyes zenetudós, akinek a művetProkofjev ajánlotta.Igor Stravinsky „három szimfonikus tétele”(később ezt a címet ő maga helyesebbnektartotta volna a veretes „Szimfónia háromtételben” helyett) valóban emigrációbanszületett, az Egyesült Államokban, 1945-ben. Ajánlása a New York-i Filharmonikusoknakszól. Robert Craft interjúkötetébőltudjuk, hogy a művet a háború ihlette,Stravinsky egyszer „háborús szimfóniaként”is emlegette. De mint az avantgárdvezéralakja hozzátette: „A Szimfónia nemprogramzene. A zeneszerzők kombináljáka hangjegyeket. Ez minden.” Ugye, milyenegyszerű? – gondolhatnánk. Stravinskyugyanakkor bevallotta, hogy a Szimfóniaegyes részeit, kiváltképp az I. és a III. tételben,különböző háborús híradókban látottfi lmkockák hatására komponálta. <strong>Az</strong> elsőtétel megszületéséhez állítólag A felperzseltföld taktikája Kínában című dokumentumfilm, míg a harmadikhoz menetelő katonákdíszlépésének a látványa, valamint a némethadigépezetet megsemmisítő szövetségeserők diadaláról szóló fi lmhíradó járulthozzá. Mindazonáltal a Szimfónia háromtételben állandó vita tárgya. Somfai Lászlózenetudós így fogalmaz: „A mű bemutatójaóta tart a zavar és a magyarázkodás,gyakran nem leplezett kritikusi felhanggal,hogy vajon igazi szimfónia-e, s fedi anyitótétel témaanyaga az igazi szonátaformávalszemben támasztható kívánalmakat,egyáltalán, eredeti-e, friss-e az invenció?”E kérdések megválaszolását bízzuk aközönségre.A London Symphony Orchestra budapestikoncertjének zárásaképpen Szergej Rahmanyinovnépszerű, budapesti koncerttermekbenis gyakran hallható Szimfonikustáncai szólalnak meg. Nem sokkal az 1917-es forradalom után Rahmanyinov örökreelhagyta Oroszországot. Svájcban élt, majd1935-ben ő is az Egyesült Államokbantelepedett le. Utolsó befejezett művei, szimfonikustáncai, melyeket Ormándy Jenőnekés a Philadelphiai Zenekarnak ajánlott,1940-ben születtek. A Rahmanyinovra olyjellemző hangulatú muzsikával teljes lesza Művészetek Palotája hangversenyénkínált ízes orosz „krém”, amit mindenbizonnyal angol eleganciával fognak tálalnia számunkra. •2009. május 12. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremA Londoni Szimfonikus ZenekarhangversenyeProkofjev: Klasszikus szimfónia, op.25Stravinsky: Szimfónia három tételbenRachmaninov: Szimfonikus táncok,op. 45Vez.: Valerij Gergijev15
Change language