Hommage à LigetiSzimfonikus költeményMesterházi GáborTegye fel a kezét, aki hallott már egyszerre 100metronómot! Nos, itt a vissza nem térő alkalom:május 26-án az UMZE „Hommage à Ligeti”koncertjén megtapasztalhatjuk az élményt. <strong>Az</strong>amúgy eléggé – alighanem szándékoltan –semmitmondó című „Poème symphonique” 100metronómra (és eredetileg tíz zenészre és egykarmesterre) íródott 1963-ban. Ez a zeneszerzőlázadó korszaka, ám a mű sokkal izgalmasabb,mintsem hogy ennyivel „le is írhatnánk”.Ligeti 1956-ban elhagyta Magyarországot,és egyszerre az európai avantgárd közepéntalálta magát. A Karlheinz Stockhausennevével fémjelzett darmstadti csapatnálszinte kötelező érvényű szabály volt, hogymindent – harmóniát, dallamot stb. –elvessenek, ami a zeneirodalomban márelőfordult. <strong>Az</strong> efféle dogmatizmus perszecsak ideig-óráig működik, maga Stockhausenis „felengedett” egy évtized után – akorszaknak mégis vannak maradandóalkotásai.A zenei polgárpukkasztás egyébkéntnem korlátozódott Európára; az amerikaiJohn Cage hatása elvitathatatlan. Talánlegismertebb műve a 4’33, mely „arról szól”,hogy a zongorista – az 1952-es bemutatónLigeti György (fotó: Günter Glück)David Tudor – a színpadon 4 perc 33másodpercig nem csinál semmit. Perszeez a „zene” sem csak a semmiről szól: anégy és fél perc alatt a közönség megfelelőmennyiségű zajt, zörejt (és az első előadásokonfeltehetőleg még ennél is többszándékos „tetszésnyilvánítást”) produkál:és ez maga a muzsika. A „zene” fogalmatehát kitágul, és ezt követi a „hangszerek”fogalmának módosulása is. Ez azonbannem(csak) azt jelenti, hogy például kéthegedűt egymáshoz dörgölnek, esetleg egytubát klarinétnáddal szólaltatnak meg, vagyépp egy orgonán a fújtatót porszívóval,horribile dictu tüdővel helyettesítik (amitőlelőidézhetővé válik a „nyávogás”, vagyisegy leütött hang magasságának változtatása),hanem azt, hogy bármi hangszerréválhat. <strong>Az</strong> emberi hang, mely az énekléstőla nevetésig, a kurjantásig vagy az ugatásig„nyílik ki”, a helikopter (!) – és szimfonikuszenekart alkothat száz metronóm. <strong>Az</strong>elektronikus zene, melyben valódi hangszerekmár nem is szerepelnek, az újításnakegy másik útja, amiből Ligeti sem maradt kiaz ötvenes-hatvanas évek fordulóján.A hatvanas évek elejére tehető egymásik művészeti lázadási hullám: a fl uxusmozgalom, amelynek képviselői különösenképzőművészeti alkotásokban, illetveperformanszokban hívták fel magukraa fi gyelmet. Ma már jól láthatjuk e mozgalomból,és a mögöttes ideológiából: aminden tagadásából, hogy ’68 messzenem ’68-ban kezdődött. Ligeti maga iskapcsolatban állt a mozgalom egyik főnémetországi alakjával, Nam June Paikkal.Ki gondolna „egysíkúbb” művet, mint ametronómok ketyegése. Ha Ligeti Poèmesymphonique-jét csökkentett apparátussal,akár csak tíz metronómmal demonstráljuk,a tér különböző pontjain más-mást hallunk.A mű jól beilleszkedik a performanszoksorába. Előadása ugyanis úgy néz kieredetileg, hogy bejön tíz zenész és egykarmester, akik az előre – különbözősebességekre – beállított és (kicsit) felhúzottmetronómokat elindítják, majd elhagyjáka terepet. A bemutató botrányt kavart,Ligetinek pedig eléggé kétes hírnevetszerzett… A siker tehát fl uxus nézőpontbólteljesnek mondható.A darab azonban másképp is értelmezhető.A mechanikus zene messze nemolyan unalmas, mint gondolnánk, ráadásulmegelőlegez egy újabb iskolát, az Amerikábanjó öt évvel később indult, Steve Reich,Philip Glass és Terry Riley nevével fémjelzettrepetitív zenét. A száz metronóm egyforma,ám különböző sebességű hangja ugyannem produkál ismétlődő dallamot, azinterferenciákból mégis kikerekedik valamiolyasmi, mint amikor Reich Six Pianosábanmegszólalnak a klarinétok. A mű – ahogya címe jelzi – hat zongorára íródott. Amikor20
83 év az örökkévalóságnak1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban(ma Târnarveni,Románia). A második világháború utána budapesti Zeneakadémián FarkasFerenc és Veress Sándor növendékevolt. 1950-től ugyanitt zeneelméletet,ellenpontot és formai analízist tanított.1956 után elhagyta Magyarországot.Bécsben telepedett le, és 1967-benmegkapta az osztrák állampolgárságot.1961-től a StockholmiZeneművészeti Főiskolán, 1972-ben akaliforniai Stanford Egyetemen, 1969-től1973-ig Berlinben működött. Hírnevétaz Atmosphères, a Requiem és a Luxaeterna című műveivel alapozta meg.A többszörösen kitüntetett szerző 2006.június 12-én hunyt el Bécsben.pár éve alkalmam volt Steve Reichhelbeszélgetni, rákérdeztem, s megerősítette:műszeresen is kimutatható a darab néhánypontján a klarinéthang „jelenléte”.A jelenség tehát Reichnél és Ligeti 1963-asművében is ugyanaz: valami olyat hallunk,ami nincs. A képzőművészetben MauriceEscher grafi kái ugyanezt az illuzionizmustmutatják. Ligeti az évtized második felébenismerkedett meg Escher munkáival,amelyek ezután élete végéig hivatkozásiponttá váltak; és zenéjében is egyretudatosabbá vált ez az elem. <strong>Az</strong> első direktilyen céllal írott mű talán a Continuum, ami– címe ellenére – szóló csembalóra íródott.A csembalón – pengetős hangszer lévén– folyamatos hangot nem lehet létrehozni,ám ha elég gyors egymásutánban jönnekaz új vagy az azonos hangok, hatásukugyanaz, mint a száguldó szekér látszólagálló kereke. A későbbi zongoraetűdökritmikai (mikro-) polifóniája pedig nemlétező szólamoknak ad hangot. Már haelég jól játsszák.A Poème symphonique hatvanas évekelején polgárpukkasztónak tűnő megírásatehát egyrészt mintegy fél évtizeddelmegelőzi a repetitív zene új hullámát,másrészt a képzőművészeti illuzionizmussalpárhuzamosan, ám attól függetlenüljön létre. Harmadrészt pedig tetten érhetőbenne Ligeti alkotásmódjának néhányfontos vonása, melyek a zeneszerzőéletének hátralévő csaknem négy és félévtizedében többé-kevésbé meghatározómódon jelen lesznek.Egyetlen dolog tűnik el igen hamar,már a hatvanas évek második feléreLigeti alkotásaiból (és életszemléletéből):a dogmatizmus. Innentől tudatosan utasítvissza minden ideológiát és mozgalmat –s járja a maga útját. •2009. május 26. 19:30Bartók Béla NemzetiHangversenyteremHommage à Ligeti – UMZEKamaraegyüttesLigeti György: Hat bagatell fúvósötösre;Fragment – kamarazenekarra; Tízdarab fúvósötösre; Három darab kétzongorára: Monument, Selbstporträt,Bewegung; Poème symphonique –100 metronómra; ZongoraversenyKm.: Ránki Dezső, Klukon Edit, NagyPéter (zongora), UMZE Fúvósötös(tagjai: Ittzés Gergely/fuvola, HorváthBéla/oboa, Klenyán Csaba/klarinét,Lakatos György/fagott, Gál László/kürt)Vez.: Rácz ZoltánSchloss EsterházyHaydn Explozív2009. április 10 – novemberProms in the Park2009. augusztus 29Haydn és Muthspiel – Ősbemutató2009. szeptember 4, 19.30 óraNemzetközi Joseph Haydn Szimpózium2009. október 14 – 17Esterházy Vonósnégyes Fesztivál2009. október 16 – 18www.haydnexplosiv.at21