Az éneklő zsenialitás - Művészetek Palotája

EchoVisszhangoka Müpa eseményeirőlRákai Zsuzsanna: SzemfényvesztésGyenyisz Macujev(Fidelio.hu, 2009. február 27.)és nagy irodalmi műveltségű művészszóban is kifejezi magát. Mintha megszűntvolna tér és idő: nyolcvan perccel későbbmeglepetten eszméltünk fel, hogy vége,és hogy milyen sok idő telt el. Shorter is ígylehetett ezzel, mert egy ponton az órájáranézett, és rövidesen lezárta a zenei eposzt.Gyenisz Macujevproblémacentrikusabb, kevésbé derűs,kevésbé kiegyensúlyozott Figaro-vezényléstis, ám úgy érzem, a harmónia a Mozartzenelényegére tapint rá, s ily módon alighavonhatjuk kétségbe egy ilyen klasszikusanszép előadás létjogosultságát – legfeljebbaktualitásával vitatkozhatnánk, haakarnánk.A csendben fi gyelő közönség annálnagyobb lelkesedéssel hívta vissza aquartetet két ráadásra, amely persze márrövidebb lélegzetű volt. A záró, latinostétellel búcsúzott el a közönségtől Shorterés csapata, és az előcsarnokban az emberelgondolkodott: miért olyan nehéz Pestenjazzklubot fenntartani, ha ilyen nagy és jóközönsége van ennek a muzsikának?Játékának izgalmasan új vonásait legkövetkezetesebbenCsajkovszkij Évszakok címűciklusában (op. 37b) bontakoztatta ki, azeste legszebb, legegységesebb részekéntalkotva meg a darabok változatoshangulati elemekből összeállított füzérét.Finoman nosztalgikus ábrándozással ringótempóiból, briliánsan kacér keringőjéből,természetes, éneklő dallamíveiből és lágy,mégis gyönyörű fényű billentéséből olyanmegkapó egyszerűség, ugyanakkor olyanhatározott egyéniség áradt, amely – alondoni Times lelkesedését alátámasztva –valóban Horowitzra emlékeztetett.Bóka Gábor: Rossz elmélet – jó gyakorlat?Figaro(Opera-vilag.hu, 2009. március 13.)A megalapozás kitűnő: A BudapestiFeszti válzenekar és Fischer Iván karmesterizenekariszempontból felsőfokon tolmácsoljáka művet. Energikusság és líraiságkellő aránya, a klasszikus hagyomány és ahistorikus olvasatok néhány tanulságánakbiztos ízlésre valló egybeolvasztása –egyszóval harmónia jellemezte Fischermegformálását. El tudok képzelni ennélZöldi Gergely: Zenei meditációWayne Shorter Quartet(Kultúra.hu, 2009. március 19.)Ez a négy ember olyan szervesen együttmozgó és gondolkodó együttest alkotottszerda este a Bartók Béla NemzetiHangversenyteremben, hogy még a fusionjazzre kevésbé nyitottakat is percek alattbeszippantotta a hangörvény. Shortertermészetesen nem a standardekre éhes,közben borozgató, cigarettázgató, csevegővacsorazene kedvelőinek játszik. Vele együttkell gondolkodni: feszesen komponált,ritmusában és hangulatában folyamatosanváltozó, lüktető, majd lecsendesedő futamaiakkor hatnak, ha az ember tökéletesenátadja magát az élménynek – ezért semvolt baj, hogy a koncertterem más esetbentalán túl formálisnak ható terében, és nemegy klubban hallgattuk. A hangversenyegyetlen nagy egységet képezett, nemoszlott számokra, sőt, a jazzben olymegszokott, szólók utáni tapsok semtagolták. Legalábbis az erre tett kísérleteketmindig elfojtotta egy újabb zenei megszólalás.Egyik gondolat folyt át a másikba, olymódon, ahogyan az egyébként buddhista,Wayne ShorterZipernovszky Kornél: Túl a tökéletességenWayne Shorter Quartet(Fidelio.hu, 2009. március 20.)A koncerten tapasztalt drámai erő és könynyedségtündöklő birtokosa éppen Blade,akinek példa és előkép nélküli dobolásaannyi meglepetés, ahány ütés (méginkább:ahány szünet). Utánozhatatlanul eredetizenész. Patitucci vonóval egészen káprázatos,ujjal pengetve pedig gyönyörűenellenpontoz vagy ad alapot lüktetésben.Perez játékában éreztem leginkább a64