Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Szegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarTörténész Doktori Iskola – Modernkori ProgramKÖVÉR LAJOSA XVIII. század magyarságképe elfeledett francia forrásoktükrébenPhD értekezésSzeged, 2003

T A R T A L O M J E G Y Z É KBEVEZETÉS ……………………………………………………………………………………………….…… 3 - 11ELS? RÉSZ: A MAGYARSÁG MÚLTJAEls? fejezet: A XVIII. század magyarságképének gyökerei ……………………. 12 –43Második fejezet: Claude Vanel magyar históriája ........................................................... 44 - 64Harmadik fejezet: Bruzen de la Martinière a magyarok történetér?lés a bányavárosokról .................................................................................................................................... 65 - 95Második RÉSZ: A magyarság jeleneEls? fejezet: Vosgien a XVIII. század Magyarországáról ........................................ 96-112Második fejezet: Francia diplomaták, utazók észrevételeia XVIII. századi Magyarországról ............................................................................................... 113-154Harmadik fejezet: A forradalmi háborúk els? magyarországihadifoglyainak feljegyzései ……………………………………………………………………….... 155-167Negyedik fejezet: Sané magyar jellemrajza ........................................................................ 168-173Ötödik fejezet: A XVIII. századi francia telepes és Magyarország .............. 174-203HARMADIK RÉSZ: A magyarság jöv?beli lehet?ségeinek egy aspektusaEls? fejezet: De la Vergne trieszti konzul jelentése .................................................... 204-210Második fejezet: Megjegyzések a magyar franciam?szaki kapcsolatok XVIII. századi történetéhez ........................................................ 211-218Összegzés ……………………………………………………………………………………………..…. 219-225FüggelékIrodalomjegyzék ............................................................................................................................................ 223-232Hungarikák jegyzéke a XVIII. századi franciák magyarságképetémakör tanulmányozásához .............................................................................................................. 233-244

A forradalmi háborúk els? francia hadifoglyainak feljegyzéseiMagyarországrólHautière, J.: Kiáltvány ............................................................................................................................. 245-258Dellard, F.: Emlékiratok ......................................................................................................................... 259-271B e v e z e t é s1813-ban a francia emigrációba kényszerült Batsányi János -- a francia-magyarkapcsolattörténetr?l értekezve -- Jean Bérony álnéven a következ?ket írta a Párizsbanmegjelen? Mercure d’étranger hasábjain: „Mindaddig, míg a kereszténység bástyájánaktekintették a franciák és a németek Magyarországot, érdekl?déssel figyeltek minden ottaniháborút és politikai eseményt; de lassanként szem el?l tévesztették, s végtére már csakAusztria egy tartományának tekintették. Mintegy ötven éve már egyetlen francia író sememlítette meg, kivéve Sacy-t, a Magyarország általános története cím? munka szerz?jét.Mirabeau felületesen ír róla Porosz monarchiájában. Beaufort Nagy politikai tárcájábantévedéseket állít. A négy világrész történeti, topográfiai és erkölcsi képe cím? munkájábanSané alig szól róla. Végül d’Alambert és Voltaire tisztes említést tesz róla, anélkül hogyrészletekbe bocsátkoznék.”[1] Íme a terra incognita Magyarországának historiográfiaigyökere. A napóleoni felszabadítás reményeiben éppen most csalatkozott Batsányi ezzelmegalapozza a méltatlanul Európa peremére került magyarságképet, amely szerintameddig a törökt?l védtük a keresztény világot, addig glorifikáció, ám a veszélyelmúltával feledés az osztályrészünk. Ez a gondolatsor -- igaz némi finomítással -- mind amai napigkísért a témakör szakirodalmában![2]Vajon tényleg ennyire feledésbe merült volna Magyarország? Akkor, amikor amagunk részér?l a kérdésre adott nemleges választ aláhúzzuk, ennek egyúttal azellenkez?jét is állítjuk, végtére sok szempontból épp a XVIII. század fedezi fel -- amúltbeli kép beidegz?désének minden kísértésével együtt is -- Európa számára azt aMagyarországot, amelyet a modernkor els? két évszázada a kereszténység véd?bástyájávászimplifikált! Dolgozatunk épp e „felfedezés” nyomdokain kialakuló magyarságképlegfontosabb elemeinek bemutatására tesz kísérletet a magyar királyságkeresztmetszetében.Nem vitás, hogy a XVIII. század Európájának gyorsan változó politikaifeltételrendszere az állandó mozgásban lév? európai status quo mindenkori realitásánakjegyében átértékelte a magyarság történelmi szerepvállalásában rejl? lehet?ségeket. Nefeledjük, hogy a XVI. és a f?képp a XVII. század kidomborítja ugyan a törökellenes harcokheroizmusát, ám mondandójának lényegét tekintve a h?siességgel társított primitív, számító,barbár attit?d magatartásformájába préselten mégiscsak egy kifejezetten egyoldalú

magyarságkép lenyomatát hagyományozta a „fény” századára. A f? kontúrok szerint az„enfant terrible” formájában testet ölt? magyar jellem harcokban edzett keresztény vitéz, aki?si (nemesi) szabadsága védelmében bármikor bármifajta rebellióra készen áll, miközben életefeláldozásával védi Európát a pogány áradat ellenében. A veszély csökkenésével, majdelmúltával természetesen elég gyorsan háttérbe szorul e két évszázad törökellenes harcainakállandóságában mégiscsak rutinszer?vé vált hálatlan f?szerep az európai színpadon. Aszabadsága védelmében akár saját uralkodójával is szembeszegül? magyar virtus hajdúi már atörökkel barátkozó kétes elemek is egyben, igaz a szabadságáért fegyvert ragadómagyarságkép utoljára még kap némi muníciót a kuruc kor fellángolásában, ám a spanyolörökösödési (világ)háborút követ? új Európa nemigen tart már igényt effajta szerepkörre.Témakörünk historiográfiájának vonatkozásában itt keresend? a Batsányi által máridézett -- mintegy saját politikai és írói karriertörténetének tükre gyanánt is -- oly markánsanmegfogalmazott elfelejtett Magyarország kép gyökere, amely további meger?sítést ésigazolást nyer aztán Trianon kataklizmájában.[3]A XVIII. századi magyarságkép vizsgálatának felvezetésekor mindenekel?tt az európaipolitikai helyzet tárgykörünkre vonatkozó konzekvenciái mellett az el?z? évszázad birtokoltainformációk fontosságát húzzuk alá. Míg ez utóbbiról külön fejezetben írunk, addig az el?bbikapcsán ismételten utalunk azokra az európai változásokra, amelyek eredményeképpenátértékel?dött, f?képp 1711 után a magyarságról alkotott kép. Így a magyarság európaiszerepe, helye és jelent?sége, mivel egy esetleges török offenzíva aktualitása Karlóca ésPozserovác békéi óta -- legalábbis Európa számára -- többé már nem igazán reális veszélyt,hanem sokkal inkább múltbéli történést jelentett. Így aztán a kereszténység véd?bástyájának --egyébiránt eléggé egyoldalúra sikeredett -- magyar f?szerepe immár megsz?nt. A távolodóközelmúlt Habsburg-ellenes magyarországi rebellióinak francia támogatottsága aktuálpolitikaimegfontolásokból szintén feledhet?, s?t feledend? események láncolatává vált, mi több aszázad derekától fogva kifejezetten rosszul mutatott egy „családi paktum”-mal ismeger?sítend? Habsburg-Bourbon szövetséggé beér? közeledés jegyében.[4]Így aztán a kuruc kor eseményeire szép lassan fátylat borít a „hivatalos” politikacsakúgy, mint a felvilágosult abszolutista uralkodók mindenhatóságának nimbuszábangondolkodó történetírás.[5]Mindenesetre a „lumière” milli?je és a korszak változó feltételrendszere közepette afranciák magyarságról alkotott képe számos új elemmel gazdagodott. Ez pedig adottestben nem csak a magyar, hanem a francia magyar történelem és m?vel?déstörténetszerves részévé is váltak. Ennek széles spektrumában helyet kap a kémia és az alkímia, afizika, ha tetszik a m?szaki kultúra, f?képp a bányavárosok leírása kapcsán csakúgy, minta szépirodalom és az oly divatos szótárírás különféle vállfajai.[6] Ehhez hozzá kellvennünk az információs csatornák b?vülését, amely kiszélesed? forrásbázist jelent atörténész számára. Egyre jelent?sebb helyet kapnak a tudósítások. Itt az általunk nemvizsgált sajtóvisszhang (például a Le Moniteur) mellett a geográfiai és történeti szótárak„dömpingjét,” a diplomaták személyes tapasztalaton nyugvó feljegyzéseit, jelentéseitérdemes számba venni. Nem hagyhatjuk ki e korántsem teljes felsorolásból az emigránst,aki telepesként jön Magyarországra, a forradalmi háborúk francia katonáját, akihadifogolyként érkezik a még meglév?, ám katonai jelent?ségüket már elveszített néhaivégvárakba és emlékiratot ír, végül, de nem utolsósorban pedig itt van a Magyarországra

utazó, vagy a Magyarországon átutazó mindennapokból merít? élményanyaga. Egyszóvala magyarságkép forrásainak, pontosabban forrástípusainak száma ugrásszer?en megn? aXVIII. század folyamán. Így aztán a XVII. századi sztereotípiák makacs továbbéléseellenére is egyre árnyaltabb lesz a XVIII. század magyarságképe.Dolgozatunk els?dleges célkit?zése a „francia” század Magyarországról kialakítottarculatának -- napjaink divatos kifejezésével élve -- a külföld, pontosítva a franciákmagyarságról alkotott ítéletének, image-ának vizsgálata, a franciák magyarságképénekrecepciója, amely épp a nyelv révén nemcsak a franciák, hanem Európa magyarságképének ismeghatározója! Munkánk során mindenekel?tt Bárdos József, Birkás Géza, Köpeczi Béla ésG. Györffy Katalin kutatási eredményeire támaszkodtunk.[7] Külön kiemelend? KecskemétiKároly szerkesztésében a Brüsszeli Nagy Imre Politikatudományi Intézet kiadásában 1963-ban megjelent, méltatlanul elfeledett, pontosabban alig ismert forrásközl? kézirata:1. Adatok a magyar királyság történetéb?l (Détails historiques sur le Royaume deHongrie) 1717-b?l; 2. Vázlat Magyarországról, jelentés az ország helyzetér?l (Idée de laHongrie ou mémoire sur la situation) 1745 el?ttr?l; 3. Magyarország ügyeinek jelenállapota (Etat actuel des affaires de Hongrie) az 1755. esztend?b?l; 4. Azalsómagyarországi bányákról (Des mines de la Basse-Hongrie) 1772/73.; 5. Feljegyzéseka Bánátról, Szlavóniáról és Magyarországról (Notes sur le Banat, l’Esclavonie et laHongrie) 1778 el?ttr?l; 6. A császárn? birtokában lév? adriai tengerpart leírása(Description du Littoral de l’Impératrice) 1760-ból; 7. A Magyar Királyság törvényeinekés kormányzatának rövid leírása (Précis de ce qui est relatif aux lois et au gouvernementdu Royaume de Hongrie) 1785-b?l. (Ez utóbbi szerz?je nagy valószín?séggel nem francia,hisz stílusára a magyar közigazgatás nehézkes latin nyelvezete nyomja rá a bélyegét –-állapítja meg Kecskeméti Károly.) E források alapvet?en diplomaták feljegyzései![8]A feldolgozás során két szempontot igyekeztünk szem el?tt tartani. Ez egyrészt --acímben is jelzett -- többé-kevésbé elfelejtett, vagy ez ideig ismeretlen források,forráscsoportok feldolgozását jelenti. Ennek keretében kézenfekv? bontásul a magyarságtörténetének, illetve a magyarság jelenének és adott esetben jöv?beli lehet?ségeinekfrancia olvasatú bemutatása kínálkozott.Tematikánk forrásai a francia, egészen pontosan a lotharingiai munkavállalók, azaz af?képp gazdasági megfontolásokból emigrált telepesek magyarországi jelenlétének akorabeli francia hatóságok szemszögéb?l történ? bemutatása mellett, amelyet a XVIII.századi jelenkor magyarságképének részeként emeltünk be dolgozatunkba, a következ?k:a korabeli geográfiai történeti szótárak statikus adatai, amelyek egyúttal történetíróiítéletek is korántsem a teljesség, hanem sokkal inkább egyfajta „reprezentatív minta”jelleggel kerülnek bemutatásra. Kecskeméti Károly idézett munkája alapján a diplomatákjelentései, feljegyzései, kiegészítve a nantes-i levéltár egy-két vonatkozó iratával, továbbáaz útleírások, végül pedig egy sajátos és el?ször általunk felkutatott forráscsokor, aforradalmi háborúk magyarországi francia hadifoglyainak visszaemlékezései alkotják adokumentáció gerincét.[9]Másrészt a feldolgozás során a rendelkezésünkre álló eklektikusan b?ségesinformációk összességét a múlt, a jelen és a jöv?kép felvázolásakor úgy próbáltuk megcsoportosítani, hogy szerkezetileg optimális lehet?ség adasson mindazon ismeretanyag

eemelésére, amely véleményünk szerint alapvet?en meghatározza a XVIII. századmagyarságképét, beleértve azokat az állandó jegyeket is, amelyek közül némelyik jogosanvagy jogtalanul, részben a XVII. század „örökségeként”, a toposz erejével egészen a XX.század utolsó évtizedéig a magyarságkép elválaszthatatlan részévé válhatott. Ezeknagyjából az 1600-as évek második felében születtek. Tanulmányunk els? fejezete ezért isfoglalkozik viszonylag részletesen a XVII. század magyarságképének szellemiörökségével!Módszertanilag az általunk használt források elemz? megszólaltatására törekedtünk.Hagyjuk „mesélni” a forrásokat úgy, hogy érdemben nem foglalkozunk a szerz?kmagyarországi tudósításainak ténybeli tévedéseivel. Ehelyett az általuk megrajzoltmagyarságkép jellemz?it és ezek variánsait, különféle színeváltozásait próbáljuk érzékeltetni,természetesen az adott történelmi háttér tükrében. Így dolgozatunkban megpróbáltukösszegy?jteni a franciák magyarságképének tárgyalt id?szakunkra vonatkozó forrásbázisát,azaz a korabeli bibliográfiákat. Ezt követ?en a XVII. század vége és a XVIII. századvonatkozásában a Claude Vanel és Bruzen de la Martinière vázolta magyar történelmet ésennek konzekvenciáit vizsgáljuk. A XVIII. századi magyar jelen francia rekonstrukciójátVosgien szótárának Hongrie címszava alatt, Sané jellemrajzában, az útleírások, adiplomatajelentések, a francia telepesek és a forradalmi háborúk hadifoglyainak átnézetébentekintjük át. Befejezésképpen a de la Vergne jelentés vázolta magyar gazdaságban rejl?lehet?ségeket, mint az ország fejl?désének egyik jöv?beli perspektíváját értékeljük, végülpedig -- egy kicsit kitekintés gyanánt is -- azt próbáljuk érzékeltetni, hogy a magyarságképfrancia olvasata mit ad a franciák és Európa számára.A témakör jellegéb?l adódóan módszertanilag külön nehézséget jelentett amagyarországi településnevek francia „átiratának” feloldása. Ennek kapcsán a következ?gyakorlatot követtük:1/ A helységek latin nevének feloldása viszonylag azért volt könny?, mert a franciásátirat többnyire önmagáért beszél Pl. Scepius (latin), Scepuise (francia átirat), Szepes(magyar). Az egy másik kérdés, hogy Szepes vármegye mellett közel két tucat településnével?tagjaként a Szepes megjelölés szerepel. Ilyenkor az adott forrás földrajzi színtere, adomborzati és vízrajzi viszonyok leírása és egyéb információk (pl. kik lakják, van-e er?d, stb.)sz?kítette a számba veend? helységek számát.2/ A német helységnév használatakor a franciásított német f?névb?l igyekeztünkrekonstruálni a pontos német helységnevet, majd ennek alapján pontosítottuk az adotttelepülés nevét. Pl. New-Zol vagy Newsol (francia átirat) Neusohl (német), Besztercebánya(magyar).3/ Hallás után a magyar helységnév hangalakjának írásba öntésekor franciásít a szöveg.Ilyenkor az áthallás az irányadó. Pl. Fecketiban (francia átirat) Fecketi azaz Fekete, ban azazbánya; másik példát hozva Felscheban (francia áthallás), Felsche azaz Fels?, ban azaz bánya.4/ El?fordul, hogy a helyi lakosság, az ott él? nemzetiség közegében használt elnevezésfrancia áthallásával, átiratával találkozunk. Ez természetesen nem illeszthet? a fenti háromvariáns egyikébe sem. Ebben az esetben szinte egyedül a földrajzi tér forrásbeli betájoltságasegített. Pl. Bresnizc (francia áthallás) Breznica (szlovák), magyarul Garamberzence.5/ Külön tetézte a nehézségeket, hogy a franciák által el?szeretettel látogatott és leírtbányavárosok esetében a francia la mine szó jelenthet bányát és az adott bányában egy

égebbi, vagy éppen frissen feltárt tárnát, aknát, bányad?l?t. Az utazó viszont mind a bányát,mind a tárnát, mind a bányad?l?t olykor önálló helységnévként (bányatelep) kezeli és így isközli. Ezen azért nem kell csodálkozni, mert els?sorban épp a bányászat, tehát a bánya, és atárna érdekli az ide vet?d? utazót. Ez esetben a forrás sugallta információk birtokábanfeltételeztük, hogy egy új bányáról, bányatelepr?l van szó; a feltételezést természetesenkérd?jellel érzékeltetjük. Pl. Sandberg? Besztercebányához tartozó bányatelep. Newzoltóllegfeljebb egy mérföldre fekv?, rézben gazdag stb. – írja Tollius Jacobus a XVII. századvégén.Vizsgálódásunk nem érinti Erdélyt, id?beli súlypontja pedig -- a témakörhözelengedhetetlenül szükséges visszatekintés ellenére -- a Rákóczi szabadságharc bukásától akoalíciós háborúk XVIII. századi periódusáig tart. A feldolgozás „önkényes” szelekciójánakrészben a m?vek elérhet?sége, részben pedig az a célkit?zés szabott korlátokat, amely az el?z?századtól örökölt és átvett magyarságkép esetleges újragondolása mellett -- adott esetben újinformációk birtokában -- árnyaltabbá teszi, vagy éppenséggel átrajzolja a korábban alkotottképet!A függelék hungarikák jegyzékének elkészítésénél a XVIII. század vonatkozásábanmindazon m?vek beemelésére törekedtünk, amelyek a magyar történelem legfontosabbadathordozói. A könyvészeti források, ha tetszik hungarikák számbavételekor az Angers-iVárosi Könyvtár egyébiránt a XVII. és a XIX. századi utazási irodalomra és a szótárakravonatkozó szisztematikus, és igen gazdag gy?jteménye mellett, a Bibliothèque Nationalekatalógusát illetve annak internetes elérhet?ségét használtuk. Mindezt természetesenszembesítettük a Kont Ignác, Bárdos József, és Henri Toulouze nevével fémjelzettbibliográfiai kutatásokkal, adatokkal és eredményekkel.[10] Ugyancsak függelékkéntközöljük a forradalmi háborúk két francia hadifoglyának, François Dellard-nak és JosephHautière-nek eleddig ismeretlen magyarországi hadifogságukról szóló feljegyzéseit.

ELS? RÉSZ: A MAGYARSÁG MÚLTJAELS? FEJEZET: A XVIII. SZÁZAD MAGYARSÁGKÉPÉNEK GYÖKEREIA XVIII. századi franciák história jegyében fogant magyarságképének vizsgálatakornem kerülhetjük el a megel?z? évszázad hazánkra vonatkozó történeti ismeretanyagánakáttekintését.[11] Ez mindenekel?tt azért kikerülhetetlen, mert a XVIII. századi szótárakszerz?i többé-kevésbé XVII. századi el?deikb?l merítenek, igaz a „fény” századánakszótárirodalmában kirajzolódó adatok interpretációjában helyenként már igen markánsanvisszaköszönnek a politikai megfontolások is, amelyek kulcsa a XVII. század utolsóharmadának pejoratív bécsi propagandája, illetve az osztrák és a francia külpolitikaitörekvések egymáshoz való viszonyulásában rejlik. Az olykor ellenséges, olykor megszövetséges osztrák-francia viszony XVIII. századi ambivalenciája hosszú távon azegyüttm?ködés lehet?ségének irányába mutat. Ebben a vonatkozásban külön is érdekes a„rebellis” magyarságról alkotott ítélet!Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a XVII. század franciái milyen magyarságképethagyományoznak a következ? évszázadra, akkor a kronológikus áttekintés mellett, amelyetKöpeczi Béla végzett el a legteljesebben, a magunk részér?l arra hívjuk fel a figyelmet, hogyérdemes „m?faji” szempontok szerinti csoportosításban is áttekinteni a rendelkezésünkre állóaz adatokat. Ebben az írástudó számára kulcsfontosságú a bibliográfia, mint az ismeretanyaghordozója, ezen nyugszik a szótárak által megrajzolt egyes országok társadalmi, politikai ésgazdasági viszonyáról alkotott kép, végül pedig az alapvet?en közvetlen impressziókbóltáplálkozó utazási irodalom ad hasznos információkat egy-egy ország történetér?l és ez alóltermészetesen Magyarország sem kivétel.A bibliográfia, a szótárak és az utazó impresszióinak írott dokumentációja az a bázis,amely egy országról kialakítható kép letéteményese mind a XVII., mind pedig a XVIII.században.A bibliográfia kapcsán mindenképpen szólnunk kell Jacques Bongars (JacobusBongarsius) gy?jteményér?l, aki els?nek készítette el többek között a modernkori magyartörténelem francia olvasatának adatbázisát Collectio Hungaricarum rerum,Scriptores címmel 1600-ban Frankfurtban megjelent m?vében.[12] Itt említi külön isThuróczy krónikáját, ezen kívül használja Galeotto anekdotagy?jteményét, FilippoBuonaccorsi vagy ismertebb nevén Callimachus Experiens olasz humanista Attiláról szólóm?vét és I. Ulászlóról írt történetét. A XVI. századi török háborúk vonatkozásában

Johannes Martinus Stella, Basilius Johannes Herold, Wolfgang Lazius, Petrus Bizarus,Samuel Budina írásait tartja iránymutatónak a gy?jtemény. Ezt a Zsámboki János féle[13]1581-es frankfurti Bonfini-kiadás (Antonii Bonfini Rerum Hungaricarum decadesquattuor) teszi teljessé, amely az 1568-as bázeli kiadáshoz képest jóval b?vebb, merttartalmazza a Mossóczi Zakariás készítette régi magyar törvények tárát is. Itt jegyezzükmeg, hogy Bongars 1585-ös magyarországi utazása során külön is megemlíti, hogy ekkorMossóczi, vagy másképp írva a nevét Mósóczy (Bongars Moschatz néven emlegeti) anyitrai püspök.[14] Ez tehát az ún. Bongars-gy?jtemény (Bongarsius-gy?jtemény), azelkövetkez? két évszázad magyar vonatkozású irodalmának id?ben els?ként napvilágotlátott legfontosabb adatbázisa.[15]Jacques Bongars adatait a XVII. század végén Claude Vanel (1644-1703)korszer?síti úgy, hogy Bongars adatai mellé -– némiképp ad hoc jellegel, hisz például„elfelejt” hivatkozni az áltatala leginkább használt magyarországi utazók egyikére, azangol Edward Brownra -- felveszi százada utazási és szótárirodalmának legjavát is. Ezzelkész a Vanel-féle bibliográfia,[16] amelyet szerz?je 1686. és 1689. között megjelentmunkáiban el?szeretettel közzé tesz. (VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie,avec le siège de Neuheusel et une relation exacte du combat de Gran [par Vanel]...Mortier, Amsterdam, 1686.; VANEL, Claude: Le Royaume de la Hongrie ou descriptionnouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selon d’estat auquel il se trouve àpresent et des choses les plus memorables y arrivées, Cologne, Chez Pierre le Jeune,1686.; VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie [par Vanel], depuis 1684jusques 1686, Amsterdam, P. Mortier, 1687. ; VANEL, Claude: Histoire et descriptionancienne et moderne du royaume de Hongrie et des autres états qui ont été ou qui sontencore ses tributaires... Paris, C. de Sercy, 1688. ;VANEL, Claude: Abrégé nouveau del’histoire générale des Turcs, où sont décrits les événemens et les révolutions arrivéesdans cette vaste monarchie, depuis son établissement jusqu’à présent... par M. Vanel, C.Osmont, Paris, 1689.)Ezt a Vanel-féle bibliográfiát aztán egyszer?en, mindenfajta változtatás nélkül átemelikLouis Moréri (1643-1680) történeti szótárának 1725-ös kiadása Magyarország címszava aláirodalombeli tájékoztatás végett.[17] A Vanel-féle irodalomjegyzékhez képest az 1725-ösMoréri kiadásnak új hozadéka tehát érdemben nincsen; Vanelt?l egy munkát említ csupán,az Histoire des troubles de Hongrie-t.A szakirodalom emlegette Moréri bibliográfiához a magunk részér?l két megjegyzéstf?znénk. Egyrészt azt, hogy a J. B. Coignard nevével fémjelzett könyvkiadó gondozásában,1725-ben megjelent munka kiadásakor Moréri már közel fél évszázada halott, így nemcsak aza tény, hogy Vanelhez képest nem hoz semmi újat, hanem az is, hogy ehhez már vajmi kevésköze van a néhai Morérinek. Ezért nevezzük inkább Moréri-Coignard-féle bibliográfiának!Másrészt azzal, hogy a Vanel-féle bibliográfiát egy az egyben átemelték a Louis Moréri-féleszótár 1725-ös kiadásába, a névsor sajátos legitimációt nyert; hiszen a közben lassanfeledend? eseménysorrá „nyilvánított” Rákóczi szabadságharc aktuálpolitikai, történeti ésideológiai dilemmája egyel?re az elhallgatás ködébe burkoltatott, mivel az 1720-as évekelejét?l kezdve nemigen illik Franciaországban Rákóczi Ferenc diverzióját emlegetni. ABourbon-Habsburg évszázados ellenségeskedés olvadási szakaszának politikai

konzekvenciája okán a Moréri-Coignard-féle bibliográfia szemérmesen hallgat a Napkirálydiverzáns szövetségesér?l, nem véletlen, hogy a Le Noble által megírt 1707-es Rákócziéletrajz meg sincs említve a Moréri-Coignard-féle bibliográfiában.Lengelet Dufresnoy a történelem tanulmányozásához írott módszertani fejtegetéseinek1713-ban, illetve f?képp 1735-ben kiadott munkájában is szépen visszaköszönnek a politikasugallta dilemmák. Ezek szerint a XVIII. század által használt bibliográfiák a következ?k: aBongars-féle (1600.), a Vanel-féle (1686.); a Lenglet Dufresnoy-féle (1713.), a Moréri-Coignard-féle (1725) és a Langelet Dufresnoy-féle (1735.)A magunk részér?l az alábbiakban els?nek a Vanel-féle bibliográfiát közöljük. Eztulajdonképpen nem több azoknak a neveknek a felsorolásánál, akiket tanulmányozásvégett ajánl olvasója szíves figyelmébe Claude Vanel. Az alábbiakban a szerz?összeállította szerz?i névsort közöljük úgy, hogy a név mellett kapcsos zárójelben„elérhet?vé” tesszük a szerz?t és megjelöljük a hivatkozott szerz? által írt munkát; azazegy névsor alapján lényegében rekonstruálunk egy bibliográfiát!E feladat elvégzésekor az alábbi nehézségekkel kellett szembenéznünk. Vanel csakneveket sorol fel, a szerz?k pontosításakor a nevek átírásának els?sorban helyesírási és egyébnyelvi vagy éppen nyomdatechnikai nehézségei esetenként tehát eleve adottak. A szerz?knevének adott esetben szükséges „konkretizálása” mellett további fejtörést okozott, hogygyakran szerepel szerz?ként a fordító, és -- mai kifejezéssel élve -- amolyan technikaiszerkeszt? gyanánt feltüntetve a kiadó. Értelemszer?en a szerz?k neve alapján igyekeztünkfeloldani a dilemmát. Természetesen egy szerz? több m?vet is írt, amelynek több, adottesetben egy-két tucat b?vített újrakiadása létezik. Ilyenkor az id?beliség eleve adott síkja aszelektálás egyszer? eszközéül kínálkozott, azaz a Vanel-féle kiadás 1686-os esztendejéttekintettük a záróév dátumának, és ahol tudtuk felhasználtuk azt az információt is, hogy ki,mikor és milyen szövegkörnyezetben hivatkozik az adott szerz?re. A témakörök cím alapjántörtén? választásánál a Hungarorum, Ungaricum, Pannoniae, Hongrie kulcsszavak mellett ageográfia, a térképek (atlasz), a történelem és id?rend szavak latin, illetve franciael?fordulására figyeltünk a cím kapcsán.A VANEL-FÉLE BIBLIOGRÁFIA (1686.)A MAGYAR KIRÁLYOK CSALÁDFÁJA, készítette Vanel, [VANEL, CLAUDE: Le Royaume dela Hongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selond’estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables yarrivées, Cologne, Chez Pierre le Jeune, 1686. 9-11.]AENEAS SILVIUS, [PICCOLOMINI, AENEAS SILVIUS: Cosmographia Pii papae in Asiae etEuropae descriptione. Asia historias rerum ubique gestarum cum locurum descriptionecomplectibus. Europa temporum authoris, varias continet historias, M. Furter, Basileae,1507.]BISAR, [BIZARUS, Petrus: Rerum Persicarum Historiarum Historia Francofurti, 1601BLONDUS,[CRATANDER, ANDREAS; BEATUS RHENANUS; BARTHOLUS, DE SAXOFERRATO;

BLONDUS; MERULA, GEORG.; PANORMITANUS, EP. (SICULUS); PLATINA: De OrigineGuelphorum, et Gibellinorum, quibus olim Germania, nunc Italia exardet, libelluseruditus. In quo ostenditur. quantum hac in re Clariss. Scriptores, Bartholus,Panormitanus, Blondus, Platina & Georgius Merula Alexandrinus a veritateaberraverint... M.D.XIX, Bale, illetve Blondus Flavius Forliviensis: Blondi FlaviiForliviensis de Roma Triumphante libri decem, priscorum scriptorum lectoribusutilissimi,... Romae instauratae libri III Italia illustrata. Historiarum ab inclinato Rom.imperio Decades III. Omnia multo quam antea castigatoria... M.D.XXXI, Bale]BOISSARD, [BOISSARD, JEAN-JACQUES: Jo. Jacobi Boissardi Emblemata cuminterpretatione germanica. Francfort, 1600.]BONFINIUS, [BONFINIUS ANTONIUS: Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia.Ed. I. Sambucus.(Decretorum seu articulorum aliquot priscorum Ungariae regum liber),Francofurti, Apud Andream Wechelum, 1581.]BRIETIUS, [BRIETIUS, PHILIPPO: Parallela geographiae veteris et novae, auctore PhilippoBrietio, 1648-1649, Parisiis, Séb. et Gabr. Cramoisy, 3 vol.CELLARIUS, [CELLARIUS, CHRISTOPH CHRISTOPHORI CELLARII: Historia nova, hoc estXVI et XVII saeculorum, qua ejusdem auctoris historiae, antiqua et medii aevi, ad nostratempora continenti ordine proferuntur... Halae Magdeburgicae, sumtu L. Bielkii, 1684,illetve Christophori Cellarii,... Historia medii aevi, a temporibus Constantini Magni adConstantinopolim a Turcis captam... Ienae, sumtu J. Bielkii: 1685.]CIACONIUS, [CIACONIUS, PETRUS; GESNERUS, CONRADUS; ORTELIUS, ABRAHAMUS: P.Ciacconii in colu mnae rostratae C. Duilii inscriptionem a se conjectura suppletam,Commentarius Lugduni-Batavorum, 1597. illetve a legismertebb, számos XVII. századikiadást megért m?, Ciaconius, M. Alphonsius: Vitae et res gestae pontificum romanorumet cardinalium usque ad Clementem IX, Alph. Ciaconii opera descriptae, ab Aug. Oldoinorecognitae, Romae, Phil. et Ant. de Rubeis, 1677.CLUVIER, [CLUVIER, PHILIPPE DE: Introduction a la Geographie universelle, tant nouvellequ’ancienne. Traduitte du Latin de Philippe de Cluvier, Geographe, Michel Soly, Paris,1631.]DAVITI, [DAVITI, PIERRE: Le monde ou la description generale de ses quatre partiesdivisée en six gros volumes par Pierre Daviti, reveu, corrigé et augmenté,... par le St. deRoccoles,... Denis Bechet et L. Billaine, Paris, 1660.]CHALCONDILLICHIUS, [CHALCONDILE, ATHENIEN: L’histoire de la decadence del’empire Grec et establissement de celuy des turcs par Chalcondile Athenien, traductionde B. de Vignère, Claude Sonnius et Denys Bechet, Paris, 1650.]D. THIERRY, [MANESSON MALLET, ALLAIN: Description de l’Univers, contenant les

différents systèmes du Monde, les cartes... de la géographie ancienne et moderne : lesPlans et les profils des principales villes... de la terre avec les portraits des Souverains...leurs blasons titres et Livrées et les moeurs, Religions, gouvernements et... habillemens dechaque Nation... par Allain Manesson-Mallet, ... 1683, Paris, D. Thierry]DU MAY, [DU MAY, LOUIS: Discours historiques et politiques sur les causes de la guerrede Hongrie et sur les causes de la paix entre Léopold Ier, empereur des Romains, etMahomet IV, sultan de Turquie, par Louis Du May,... B. Rivière Lyon, 1665. ]DU MAY, [DU MAY, LOUIS: Le Prudent voyageur, contenant la description politique de tousles Etats du monde, de l’Asie, de l’Afrique et de l’Amérique et particulièrement del’Europe, où sont dépeintes... les maisons royales et autres familles illustres... par lechevalier Louis Du May, Genève, J. H. Widerhold: 1681.]DU VAL, [DU VAL, PIERRE: Cartes de géographie les plus nouvelles et les plus fidèles,avecque leurs divisions régulières, qui marquent les bornes des Etats, selon les dernierstraités de paix, par P. Du Val,... Mlle Du Val, Paris, 1676.]FERRARI ET BAUDRAND, [BAUDRAND, MICHEL-ANTOINE; FERRARI, FILIPPO: Lexicongeographicum... Illud primum in lucem edidit Philippus Ferrarius,... nunc MichaelAntonius Baudrand,... hanc editionem... dimidia parte auctiorem, Parisiis, F. Muguet,1670.]GLOSSARIUM AD SCRIPTORES [Glossarium ad scriptores medi & infim latinitatis, Paris,1678. cf. Pref.]GROETIUS, [GROTIUS, HUGO: De Jure belli ac pacis libri tres... Hagae comitis, 1680.]ISTUAF, [Istvánffy Miklós m?vének 1622-es kiadásáról van szó. ISTHUANFUS: Historiaede rebus ungaricis, Coloniae, 1622. A Vanel-féle szerz?i névsor Istauf alakja ennek akiadásnak ismeretér?l tanuskodik. 1622-ben létezik ugyanis egy másik Istvánffy kiádás,úgymint ISTVANFFI, MÎKLOS: Historiae de rebus Ungaricis, Historiae de rebus Ungaricis,Ed. Anton Hierat, Cologne, 1622.]JOCOSE DICTIS AC FACTIS, [MARZIO, GALEOTTO: Rerum Hungicarum... De EgregieSapienter, Jocose dictis ac factis S. Regis Matthiae... 1600, Francofurti, ap. haeredes AndrWecheli. Claud. Marnium et Joan. Aubrium]Magin, [DAVITY, PIERRE; MAGIN, JEAN-ANTOINE; PTOLÉMÉE, CLAUDE; IOANNISANTONII, MAGINI PATAVINI: Geographiae tum veteris tum novae volumina duo, anno1617, Arnhemii, excudebat Ioannes Ianssonius]MELCHIOR SOITER, [CRISPUS, JOHANNES; LONICER, PHILIPPE (LATINOSAN LONICERUS);LEONARDUS CHIENSIS-MITYLENAEI EPISCOPUS; GEORGEWITZ, BARTHELEMI;SABELLICUS, M.; ANT; AVENTIN, J.; BARLESIO; SOITER A VINDA, MELCHIOR; STELLABJ.MART.; CALLIMACHUS-EXPERIENS, PHILIPPE: Chronicorum Turcicorum, in quibus

Turcorum Origo, Principes, Imperatores, bella, Praelia, Caedes, Victoriae, reiquemilitaris ratio, et Caetera huc pertinentia, continuo ordine, et perspicua brevitateexponuntur; et Mahometicae Religionis Institua Judiciorumque processus, et AulaeConstitutio; procerum item ac populi Mores, vitaeque degendae ratio percensetus:Accessere Narratio de Bajazethis filiorum Seditionibus; Turcicarum item rerum Epitome:quomodo nimirum Captivi Christiani distrahantur, et ab imperatore Turcico, caeterisqueTurcis tractentur: et Johannis Aventini Liber, de rebus Turcicis ; Tomus primus. Omnianunc primum bona fide collecta, Sermoneque latino exposita à D. Philippo Lonicero,Theologo. Tomus Secundus, diversa de rebus Turcicis Opuscula continet. Tomus tertius,Georgii Castrioti, Scauderbegi cognominati, vitam, Mores, res gestas, etc.continet, Francofurti ad Moenum, apud Joannem Feyrabeud, 1578.]MERCATOR, [MERCATOR, GERHARD KREMER, GERARDUS: Atlas minor de GuérardMercator, traduict de latin en françois, par le sieur de La Popelinière,... anno 1614, denouveau reveu et augmente J. Jansson, Amsterdam, 1628.]OLAH, [OLAH, NICOLAUS: Atila, Hanoviae, Apud Claudium Marnium, 1606.]Ortelius, [ORTELIUS, ABRAHAM: Ortels Abrahami Ortelii cosmographi et geographi regiideorum dearumque capita ex antiquis numismatibus collecta historica narrationeillustrata a Francisco Swertio Antverpiensi, Extant Bruxellis, apud Franciscum Foppens,1683.]PAUL JOVE, [GIOVIO, PAOLO: Histoires de sur les choses faictes et advenues de son tempsen toures les parties du monde, Guillaume Rouillé Lyon, 1552.]Philippus Callimachus Experiens, [P. CALLIMACHI EXPERIENTIS (F. BUONACCORSI): Debello Turcis inferendo oratio gravissima... Item ejusdem historia de his quae a Venetistentata sunt Persis ac Tartaris contra Turcos movendis... Haganoae, ex. off. Seceriana,1533. Itt említend? az Attiláról, illetve az I. Ulászlóról szóló írása is! ]PIERRE RANZAN, [RANSANUS, PETRUS: Epithoma rerum Hungarorum, id est annaliumomnium temporum liber primus et sexagesimus c. m?vér?l van szó, év és hely nélkül; ateljesség kedvéért utalunk a Kulcsár Péter féle magyar kiadásra, Bp. 1977.]PLANTINUS; [CLUSIUS, CAROLUS: Caroli Clusii rariorum aliquot stirpium per Pannoniam,Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia, 1583. Antwerpiae, Ch.Plantinus]Roger, [A híres amszterdami könyvkiadóról, Etienne Roger-r?l van szó, aki többek közötta Rákóczi életrajzíró Eustache Le Noble-nak is számos munkáját adta ki a XVII. századvégén és a XVIII. század els? évtizedében. Vanel itt valószín?leg a Roger kiadókatalógusára utal, úgymint ROGER, ETIENNE: Catalogue des livres nouvellement imprimezà Amsterdam, chez Estienne Roger, Amsterdam, 1699.]

SAINT ANTONIN, [ANTONIN, SAINT, ARCHEVÊQUE DE FLORENCE: Divi Antonini,...Chronicorum opus, in tres partes divisum... emendatum et auctum... opera et studio PetriMatur,... Lugduni, ex officina Juntarum, 1587.]SAMBUCH, [SAMBUCUS, JOHANNES ZSAMBOH: Rerum Ungaricarum decades quatuor cumdimidia ... A. Bonfini, Hanoviae,1606.]SANSON, [A Sanson dinasztiáról van szó, pontosabban SANSON NICOLAS: Description detout l’univers, en plusieurs cartes, & en divers traitez de geographie et d’histoire; où sontdécrits succinctement & avec une methode belle & facile ses empires, ses peuples, sescolonies, leurs murs, langues, religions, richesses, F. Halma, Amsterdam, 1700. Ez akiadás tartalmazza el?ször az 1620 és 1665 közötti, korábban sok helyütt kiadott atlaszokés adatok együttesét, amelyek az els? gy?jteményes kiadást még maga Nicolas Sansonkészítette el, lásd: SANSON, NICOLAS: Descriptions et remarques sur les cartesgéographiques, tant anciennes que nouvelles, de M. Sanson. (S. l. n. d.) a térképkatalógisát és a hozzájuk f?zött jegyzeteket el?ször 1696-ban Guillaume és Adrien Sansonadta ki, lásd: Catalogue des livres et traités de Géographie des sieurs Nicolas Sanson,...de Nicolas, de Guillaume et Adrien Sanson, mis au jour par les soins de Pierre MoullartSanson,... Paris, Aux Galeries du Louvre, 1696.]SCHODEL [SCHOEDEL, MARTINUS: Disquisitio historico-politica de regno Hungariae,Argentorati, Jo. Reppl, 1629.]STUARTH, [Az amszterdami HOORNBEEK, JOHANNES: Johannis Hoornbeek... DeConversione Indorum et Gentilium libri duo. Accessit ejusdem Vita ab amico [D. Stuart]edita, Amstelodami, apud J. J. a Waesberge, 1659.]Szenkeli [Székely György (?) Nem sikerült megnyugtatóan feloldani!]THEVET, [THEVET, ANDRÉ: Histoire des plus illustres et savans hommes de leur siècle,tant de l’Europe que de l’Asie, Afrique et Amérique, avec leurs portraits, Paris, F. Manger,1671.]THUROSIUS, [TÚRÓCZI, LADISLAUS: Ungaria suis cum regibus compendio data...MDCLXXXV, Tyrnaviae, per F. Gall,]THWROCZ [Thuróczi, János: Johannis de Thwrocz Chronica Hungarorum, In civitateBrunensi, (C. Stahel et M. Preunlein,), 1488.]Volaterran, [MAFFEI, RAFFAELLO (DIT VOLATERANUS): Contenta in hoc opusculo:Raphaelis Volaterani de More ludorum & sacrorum ; de Romanorum Graecorumquemagistratibus, de Ritu antiquae militiae postremo ; de Templis & locis urbis Romae, quaeomnia ad historiae cognitionem apprime sunt utilia, Gilles de Gourmont,152?,]Id?rendben a következ? bibliográfiánk Lenglet-Dufresnoy Méthode pour étudierl’histoire cím? m?vének Magyarország címszavához mellékelt bibliográfiája az 1713-as

kiadás alapján.[18] Ez a toldalék hoz új adatokat, szempontrendszere még független afentebb Moréri apropóján emlegetett politikai igények betüremkedését?l. Lenglet-Dufrenoy az 1713-as kiadásban felhívja a figyelmet egyrész arra, hogy francia részr?l azutóbbi id?szak legfontosabb Magyarországra vonatkozó híradásai Vanel és Eustache LeNoble[19] nevéhez kötend?k. Számba véve a rendelkezésére álló adatokat, átemeli Vaneleredményeit és kib?víti azt részben régebbi, részben újabb adatokkal. Így KomáromiCsipkés György Hungaria illustrata cím? 1655-ben Utrechtben kiadott m?ve mellettemlíti J. F. Behamb Notitia Hungariae-jának 1676-os kiadását, valamint Otrokocsi ForisFerenc Origines címmel 1693-ban napvilágot látott írását. Ezen kívül jegyzi Tuberokommentárjainak 1603-as frankfurti, Caspar Ens Rerum Hungaricaruni historia cím?könyvének 1648-as kölni, és Nadányi Florusának 1663-as amszterdami kiadását, továbbáRévai Péter könyvét. Szerepel még ebben a felsorolásban J. A. Mellen Series RegumHangarieja (Lubecae), 1699-b?l, N. Reusner: Narratioraes, (Francoforti), 1603-banFrankfurtban megjelent munkája, hivatkozik továbbá G. Arthusius Historiá-jára 1596-ból,valamint M. Inchofer 1664-es évkönyvére.[20]Langlet Dufresnoy alapvet?en neveket közöl, de nála már helyenként a m? címe isfelbukkan. Langelet Dufresnoy 1713-ban a francia szerz?k közül Vanelt és Eustache Le Nobleotemlíti név szerint. Vanelnél utal a Troubles cím? munkájának névsorára, Lo Noble esetébenpedig a Rákóczi életrajzra hívja fel a figyelmet.LANGLET DUFRESNOY 1713-AS KIEGÉSZÍTETT VANEL-FÉLELISTÁJABEHAMB, JO. FERDINANDUS: Jo. Ferdinandi Behamb Notitia Hungariae antiquomodernaeBerneggeriana perpetuis observationibus condecorata, Argentorati, G. A.Dolhopffii, 1676.BOISSARD, JEAN-JACQUES - ARTHUS, GOTHARD: Historia chronologica Pannoniae: resper Hungagariam et Transylvaniam, jam inde à constitutione regnorum illorum, usque adinvictiss. Rom. Imp. Rodolphum II, Hungariae regem Christianum XXXX & sereniss.Sigismundum Bathorium, Transylvaniae ducem, maximi vero hoc diuturno bello gestas;icones item vitasque et victorias, regum, ducum & procerum, tam Christianorum quamTurcicorum, à Joanne Jac. Boissardo vesuntino delineatas, continens, ad annum usqueMDCVII continuata & deducta, studio & opera M. Gotardi Arthus Dantiscani...Francofurti, 1608.CASPAR, ENS: Deliciarum Germaniae tam superioris quam inferioris index, simul etviatorius, indicans itinera ex Augusta Vindel. ad omnes civitates et oppida, tam insuperiori quam in inferiori Germania, nec non ad praecipuas urbes Daniae, Norwegiae,Sueciae, Prussiae, Livoniae, Moscoviae, Poloniae et Hungariae, item Constantinopolim,Niceam, Anciram et Amasiam, Prusam, Acharam, Iconium, Heracleam, Adenam,Halepum, etc., usque Damascum, Capharnaum, Nazareth, Hierosolymas, Gazaram et

Cairum... [Auctore C. Ens.], Coloniae, apud W. Lutzenkirchen: 1609.CERVARIUS TUBERO, LUDOVICUS: Ludovici Tuberonis,... Commentariorum de rebusquae, temporibus ejus, in illa Europae parte quam Pannonii et Turcae eorumque finitimiincolunt, gestae sunt, libri undecim... (Edidit M. Adelarius.), Francofurti, impensis C.Marnii, 1603.COMARINUS, GEORGE CSIPKES: Hungaria illustrata; hoc est, brevis, sed methodicanaturae et genii, linguae hungaricae, explicatio, anungaros in discenda lingua ista,facilitans, promovens, et hungaros efficiens. Opera Georgii Csipkes Comanini, Ultrajecti,ex officina Jo. a Waesberge,1655.FÓRIS OTROKOCSI, FERENC: Origines hungaricae, seu liber, quo vera nationishungaricae origo et antiquitas e veterum monumentis et linguis praecipuis panduntur...labore et studio Francisci Foris Otrokocski,... -- Originum hungaricarum pars secunda, inqua variorum nominum originibus hungaricis exornandis inservientium expositiophilologica continuatur... Franequerae, ex off. L. Strik, 1693.

LONICER, JOHANN ADAM; BOISSARD, JEAN-JACQUES; BRY, THÉODORE DE; BRY, JEAN-THÉODORE; BRY, JEAN-ISRAËL DE: Pannoniae historia chronologica... per T. Ann.Privatum C. Icones genuinae regum, ducum et procerum... [collectae a J. J. Boissardo.]Omnia in aes incisa et recens evulgata, per Theodorum de Bry,...Francf., 1596.MELCHIOR, INCHOFER: Annales ecclesiastici regni Hvngariae,Inchofer, soc. Iesv, 1644, Romae, typis Ludouici Grignianavthore MelchioreMELLEN, JACOBUSA: Series regum Hungariae e nummis aureis... Lubecae, 1699.NADANYI DE KERES NADANY, JOHANNES: Florus hungaricus, sive Rerum hungaricarumab ipso exordio ad Ignatium Leopoldum deductarum compendium, auctore JohanneNadanyi de Keres Nadany, Amstelodami, ex officina J. a Waesberge, 1663.REUSNER, NICOLAUS: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum imperatoribus, acapta Constantinopoli usque ad hanc aetatem nostram, bello militiaque gestarumexegeses, sive Narrationes illustres variorum... auctorum, recensente Nicolao Reusnero,...Francofurti, impensis C. Marnii, 1603.RÉVAY, PÉTER: De Sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annosultra D C clarissimae, brevis commentarius Petri de Rewa,... Augustae Vindelicorum,excudebat C. Mangus, 1613.Id?rendben ezt követi a már említett 1725-ös Moréri-Coignard-féle bibliográfia. Asort végül Lenglet Dufresny Méthode-jának 1735-ös kiadása zárja, amelybentulajdonképpen „hasznos” és „káros” befolyási lehet?séggel bíró könyvek csoportjaitkülöníti el.[21] A veszélyes források között említi, de azért az említés puszta ténye valaholmégiscsak fontos, a Martinuzzi[22] és a Rákóczi[23] életér?l szóló biográfiákat,rámutatva: ezek a könyvek igazságtalanok Ausztriával szemben, és a zendülés kéteskalandokra csábító szellemiségét sugallják. Ebben a kiadásban már Vanelt is kritika ériabban a vonatkozásban, hogy Magyarországról szóló munkáiban túlzott megértést tanúsíta zendül? felségárulók irányában.[24]E politika sugallta megfontolás „elegáns” megoldását a század második felében Sacynáltaláljuk meg. Sacy mint a magyarok történetének histórikusa nem kerülheti meg sem azösszeesküvések, sem a zendülések, sem pedig 1703-1711 között lezajlott történéseket. Morálismegfontolásokat is figyelembe véve végkövetkeztetésében lényegében Ausztria fellé billentiel a mérleg nyelvét mid?n azt fejtegeti: a magyarok csak akkor lettek igazán boldogok, amikorlemondtak a szabadság fantomjáról, mert így a jólétben nyerték vissza azt, amit a hírességbenelvesztettek.[25]A bibliográfiák, gy?jtemények fenti számbavételével -- a nem kizárható tévedések és aszámunkra jelen pillanatban feloldhatatlanak bizonyult nevek ellenére is -- az volt azels?dleges célunk, hogy érzékeltessük: a XVIII. század eléggé b? ismeretanyag birtokábannyúlhatott a magyar történelem átfogó tanulmányozásához. A bibliográfia tanulsága szerint aXVIII. század els?sorban Vanel összegz? munkái és az általa készített katalógus alapján

tárgyalja majd a magyar történelmet; a kompilátorok olykor újraolvassák a forrásokat, de azesetek zömében inkább betoldanak, esetenként kiegészítenek és új „szakirodalmat” ishasználnak, amint ez Bruzen de la Martinère esetében megfigyelhet?. Természetesen nemérintettük a Thököly mozgalom, illetve a Rákóczi szabadságharc történetét, mentségünkrelegyen, hogy ennek korszer? feldolgozása Köpeczi Béla munkásságában megtalálható.[26]Fontos viszont megemlítenünk, hogy a magyar történelem vonatkozásában az említettforrásanyagok továbbra is meghatárózóak, s?t a bibliográfia mintegy sajátos tükörképeannak a problémakörnek is, ahogyan a mindenkori politikai megfontolások befolyásolják aXVIII. század magyarságképét. Az összeesküv? Wesselényi, a lázadó Thököly és Rákóczimár nemigen illik ebbe a képbe, nem véletlen hogy a Brenner féle Rákóczi-képnek semigen volt visszhangja a XVIII. századi Franciaországban![27]A XVIII. század magyarságképének gyökerei cím? fejezet kapcsán számbaveend?források között az utazókról kell még szólnunk. Az els? részletes modernkori útleírás,amelyben Magyarországot sokszor emlegetik, Augerius Gislenius Busbequistól származik,aki 1556-os török portabeli utazását a már akkoris oly divatos levél formában örökíti meg.Busbequius munkája 1580-ban jelent meg latinul, els? francia kiadása 1646-ból származik,de latinul még 1740-ben is kiadják, s ezt követi egy újabb, ezúttal francia nyelv? kiadás1748-ban.[28]Jacques Bongars (Jacobus Bongarsius) 1585-ben III. Henrik megbízásábólKonstaninápolyba utazván szelte át Magyarországot Nevének említése azért fontos, mert a„magyar-ügyben” kikerülhetetlen gy?jtemény szerz?jének információi az utazás közvetlentapasztalatán is nyugodnak. Útleírásából Szamota István közöl részleteket a XIX. századvégén kiadott könyvében – Hermann Hagen XIX. századi német filológus franciaszövegközlése nyomán.[29] (Jacques Bongars útvonala 1585-ben: Schwechat, Köpcsény,Petronell (a magyarok Kis Trójának hívják), Pozsony, Magyar-Óvár, Öttevény, Gy?r,Sz?gye, Komárom, Tata, Gutta, Érsekújvár, Nyitra, Tapolca, Vesztenic (Vistervitz),Privigye (Breivitz), Nedozseren (Nedejar), Rudno, Tót-Próna (Windisch-Broben, Slavits-Brawen), Sucsány, Turán (Tourian), Lucsiván, Poprád, L?cse, Szepesváralja, Beharócz(Burselgrund), Kassa, Encs (Eitschen), Tokaj, Kálló, Szatmár, Nagybánya (Hungrisch-Neustatt), K?vár (K?várvidéke, Kuyvar), majd innen Erdélybe veszi útját.Az utazások id?rendi sorrendjét tekintve Louis Deshayes de Courmenin útleírásaérdemel figyelmet. Deshayes szintén diplomáciai küldetés végett megy Konstantinápolyba, és1621-ben keresztülszeli Magyarországot. Útleírása el?ször 1624-ben, majd 1632-ben jelentmeg. Reprintjét az Hachette adta ki 1976-ban.[30] Emellett Laboureuer munkáját szokásmég megemlíteni.[31]1660-ban és 1687-ben a bölcsek kövét is keresve Tollius Jacobus két alkalommal jártMagyarországon. Útleírására Bruzen de la Martinière szótárának ismertetésekor mégvisszatérünk, hiszen ? -- annak ellenére, hogy XVII. századi utazó -- la Martinière egyik f?forrása, ami azért nem meglep?, mert Tollius inkább a XVIII. században válik ismertté, mivelekkor adják ki útleírását.[32] Életében a nevét egyébiránt leginkább alkímista tevékenységerévén ismerték.[33] 1687-es magyarországi útleírásának egyik legérdekesebb részekéntBuda leírására érdemes néhány sort szentelni, hiszen ? volt az els? utazó, aki az 1686-osvisszafoglalást követ?en „turistaként” bejárta a várost.

Élményeir?l így ír: „Váczról elindulva, csakhamar fölt?nt a magas dombon állóBuda, fehérl? falaival, tornyaival és templomaival. Már a távolból üdvözöltem a nemeskirályi várost, melyet már oly régóta vágytam megláthatni. Minél közelebb jutottam, annálinkább csodáltam a császár szerencséjét, mely ily er?s és gyönyör? várossal ajándékoztameg ?t. Mid?n a Pest és Buda közt lev? hídhoz értünk, el?ször Pest városába mentünk,mivel az ostrom folytán földig lerombolt Budán aligha találhattunk volna szállást.Három nap alatt minden nevezetességet megtekintettem. A hajdan oly büszke éspompás vár és város a rettenetes ágyúzástól teljesen romhalmazzá volt l?ve, az egészvárosban egyetlen ép házat sem találtam. A hajdan oly szép és fényes Szt. Istvántemplomban és a híd közelében lev? török mecsetben, valamint a bels? vár kapuja fölötttörök feliratokat találtam. A várat a várostól kett?s k?fal választja el. A városnak a vár felées? része két utcából, a távolabbi része pedig, hol a hegy szélesebbé lesz, három utcábóláll. A falak régi divatúak, de azért er?sek, az árkok mélyek. Három kapu létezik, melyekegyike Ó-Buda felé van, a császáriak ennek közelében rontottak be az összelöv?dözöttfalakon. A várost hajdan két külváros díszítette, még pedig mindkét oldalról, aszékesfehérvári oldalon létezett külvárosnak ma már nyoma sincs, a Duna melletti nagykülvárosban néhány házat már kijavítani és újjáépíteni kezdenek.A romok közt és a pinczékben görög vallású, m?veletlen, durva és visszataszító ráczoklaknak, kiknek f?foglalkozásuk a vízhordás, mivel a várban lev? kutak a törökök általbetömettettek vagy pedig a romok által bedugultak.A Duna parti külvárosban létezett számos mecsetet részint lerombolták, részinttárházakká és cs?rökké alakították át. A még fennállók közül egyiknek tornyábafölmentem, hogy onnan a környéket jobban áttekinthessem. Csekély fáradságomat b? sikerkoronázta. A Szt.-Gellérthegy alatt és Ó-Buda felé meleg fürd?k léteznek, mindezekettüzetesen megtekintettem. … Budára magyar embernek nem szabad lábát betennie, aráczoknak, különösen pedig az asszonyoknak meg volt engedve a ki-és bejárás. A dunaihíd 57 hajóból áll és körülbelül 10 000 láb hosszú.Pest négyszög alakú és középszer? város, jóllehet a tavalyi ostrom alatt szintén igensokat szenvedett, mind inkább helyreáll és lakossága is jobban szaporodik, mint Budáé, mivela síkságon terül el, tehát a Duna kihasználásához el?nyösebb helyzettel bír. Miután mindentmegtekintettem, 1687. június 23-án eltávoztam a magyar királyok hajdani székhelyér?l.”[34]Az utazók között illik még még számba venni Charles Patin párizsi orvosprofesszorútinaplóját, akinek az 1770-es évek elején tett európai körútjáról számos kiadást megértkönyvét el?ször Lyonban adták ki 1774-ben.[35] Patin szerint Magyarország – a hosszúideje dúló török háborúk ellenére -- még mindig Európa egyik legcsodálatosabb országa,ahol a gabona és a gyümölcs egyaránt b?séggel megterem, olyan borokat lehet inni,amelyek méltó vetélytársai a spanyol boroknak, és külön is megemlíti Tokaj borait. Hírestovábbá az ország az állatállományáról és az ásványi kincseir?l, amelyek közül f?leg azezüstöt és a markazitot emeli ki.[36]Az 1680-as évekb?l du May könyvét szokás emlegetni. Az „óvatos utazó” (Le prudentvoyageur a m? címe) sajátos ellentétpárokban ragadja meg a magyar történelem f?folyamatait. Így az egykor termékeny ország ma nyomorban él, a protestáns rebellió aHabsburg katolicizmus ellenpontja, a magyar régen barbár pogány és kegyetlen volt, ma a

keresztény civilizáció véd?je és Ausztria ellensége. A jó bor, a b?séges érclel?helyek és amarhakivitel, amit Európa jegyez Magyarországról -- du May szerint.[37]A század végér?l még megemlítjük Claude Jordan nevét, aki a XVII. század végénekés XVIII. század elejének kompilátor krónikása. Neve els?sorban, mint a La Clef duCabinet szerkeszt?jéként bukkan fel, holott ennek a luxemburgi kiadványnak a Journalhistorique címen futó folytatólagos párizsi kiadásai tették igazán ismertté Claude Jordanszemélyét, hisz ezáltal vált az új évszázad eseményeinek els? összegy?jt?jévé éskommentáráva.[38] A Voyages historiques… tulajdonképpen fiktív utazás, ám e m?apropóján az alábbi két lényeges információt szabadjon ehelyütt kiemelnünk. Egyrésztutalunk arra a fontos, és a kés?bbiekben sokszor feledésbe merül? megállapításra, hogy amagyar nyelvnek, annak ellenére, hogy szláv közegben él? népr?l van szó, semmi köze aszomszédok nyelvéhez. Másrészt sokatmondó híresztelést oszt meg velünk a szerz? akkor,amikor arról értekezik, hogy a Habsburg birodalom számára sokkal el?nyösebb volt, amígMagyarország nem csatoltatott a birodalomhoz. E megállapítás mindenesetre érzékelteti,hogy a rebellis magyarokkal egyre többet küszköd? Bécs beindította propagandagépezetét;e szerint a birodalmi periféria elmaradott barbárai a magyarok, ki?ztük ugyan az országbóla törököt, ám úgy t?nik, egy civilizálatlan vad világot nyertünk, kérdéses mennyifigyelmet érdemel Európa eme perifériája. Íme Bécs els?, ám igen jellegzetes ecsetvonásaaz Európa felé közvetítend? magyarságkép kapcsán, mely elég karakterisztikusan jelenvan Claude Jordan értesüléseiben.[39]Nem vitás azonban, hogy a XVII. század utolsó harmadának legolvasottabb utazójaaz angol Edward Brown. Neve itt azért is megkerülhetetlen, mert egy évvel a londoniangol kiadást követ?en, 1674-ben franciául két külön kiadásban is megjelent az útleírása. ?valóban a franciák által leginkább olvasott utazók egyike, számos észrevétele szintefolyamatosan felbukkan a XVIII. századi francia szótár-irodalomban.[40]Magyarországi beszámolója kis túlzással „reklámnak” sem rossz, jóllehet sokkalinkább arról van szó, hogy az éles szem? angol észreveszi: melyek azok a specifikusjegyek, amelyek meghatározzák a korabeli magyar mindennapokat.Így mindenekel?tt ráirányítja az olvasó figyelmét a bányák, a fürd?k és azásványvízforrások országára. Ez a motívum a XIX. század els? féléig folyamatosan visszatér amagyarországi francia utazóknál.[41] Az elkövetkez? közel másfél évszázad franciautazóinál ezek az elemek majd mind szerepelni fognak. Brownt Magyarországtermészetföldrajzi viszonyai tekintetében leginkább mégis a folyók érdeklik. Kijelenti,hogy Európában itt vannak a legjobb folyók és nincs több ország, ahol ennyi patakottalálni.[42] A folyók kapcsán megemlékezik a halb?ségr?l, így „a Dunában a pompáspisztrángokon, süll?kön és a világ legkit?n?bb pontyain kívül még számtalan egyéb halatis fognak, nevezetesebbek a görgöcse, vagy kövi ponty, fehérkeszeg, durbincs, sügérkecsege, kárász, lazacz, csík stb. … Valamint a folyók tele vannak halakkal, éppen úgytélen madarak lepik el annak felületét. … Szarvas, dámgím, valamint mindenféle vad …nagy b?ségben fordul el?”[43]Természetesen dicséri a magyar borokat, melyek általában finomak és kit?n?ek,egyébiránt pedig megjegyzi, hogy az ország bármely részén lehet jeles borokat találni. Avad és halgazdagság mellett arról is ír, hogy miután Magyarországon szép nagy rónaságok

vannak, elég kényelmesen lehet utazni. Lényegében pozitív képet fest az országról,miközben megállapításai magyarságképének talpkövei a következ?k: a termékeny, gazdagország, mint múlt és jöv?beli lehet?ség, a nyelv és kultúra néhány mozzanata, a magyarjellem, végül a bányavárosok leírása.Nála a történelem minden vihara ellenére a termékeny és a gazdag természetiadottságokkal bíró Magyarországon van a hangsúly. Külön kiemeli a marhaexportfontosságát. Megemlíti a magyar nyelv sajátos hangzását azzal a megjegyzéssel, hogy azírásbeliség alapvet?en latin. A kultúra és m?vel?dés apropóján rámutat továbbá arra, hogyaz országnak nincsen egyeteme, ezért a magyar tudós igazán csak külföldön képezhetimagát. Ugyanakkor nem felejti el leírni: „a magyarok máskülönben méltándicsekedhetnek, hogy hajdan ugyancsak elég alkalmuk volt az összes tudományokelsajátítására, nevezetesen Hollós Mátyás király a híres Hunyadi János fia, körülbelülkétszáz évvel ezel?tt nagyszer? könyvtárat állíttatott össze Budán. Ebben néhány ezerkötet, számtalan görög és latin kézirat létezett, amin?t talán sehol sem lehet találni.”[44]Brown magyarságképe még mentes a fentebb említett bécsi sugallat nyomdokainszép lassan elterjed? tudatlan, barbár, elmaradott magyarságképletét?l. A magyarokjellemzésénél kiemeli: szellemes és szorgalmas nép, való igaz, hogy jobban kedveli aháborúzást, mint a kereskedést, így aztán a magyarok már csak történelmük okán is inkábbhadakoznak, de nem felejti el hozzátenni: „ámbár … a tudományok és szabad m?vészetekelsajátítására elég ésszel, szorgalommal és jó tehetségekkel vannak fölruházva.”[45]A történeti áttekintés kapcsán megjegyzi, hogy Magyarország híres királya Attila,akinek hadseregszervezésén azóta is ámul a világ. A keresztény magyar királyok akés?bbiekben jelent?s országot tudhattak magukénak, hiszen a koronázás alkalmával „tízzászlót visznek a király el?tt, ezek pedig a következ? tíz királyság zászlói: Magyarország,Dalmáczia, Horvátország, Szlavónia, Galiczia, Szerbia, Bolgárország, Bosznia,Lodoméria, és Kumánia.”[46]Jellemz?, hogy számos apró részletre is odafigyel. Így a gyalogos katona, a hajdúnagyon megnyeri tetszését f?képp kemény tánca révén. Err?l így ír: „Magyarországbaútazásom el?tt soha nem láttam a pirrhikus tánczot, melyet hajdan a régiek gyakoroltak,most pedig a hajdúk tánczolnak. Ezek meztelen karddal tánczolnak, egymás kardjáraütnek, mi által nagy csörömpölés keletkezik, forognak a leveg?ben, ugrálnak, meglep?ügyességgel földhöz vágódnak, végül a magok módja szerint énekelnek…”[47]Elismer?en említi a magyar nemes urak díszes sz?rmeruházatát, Magyarországlegnevezetesebb részeként pedig egyértelm?en a bányavárosokat jelöli meg. Brownnyomán a franciák magyarságképét kés?bb is nagyban meghatározó olyan állandó jegyekfogalmazódnak meg, mint a történelme folytán fegyverforgatóvá vált vitéz nép. Itt mégegyértelm?en pozitív a vitézi virtus, annak ellenére, hogy ez a nép nem mutat túl nagyaffinitást a kereskedés és a tudomány iránt, ez azonban nem mindig volt így. A sz?rmétkedvel? pompázatos magyar nemesi öltözetr?l ?szinte elragadtatással szól, csakúgy mintaz ország legfontosabb részeként bemutatott bányavárosokról, amelyr?l számos XVIII.századi francia „írástudó” megemlékezik majd. Azt, hogy Brown neve jól csengett a korfranciái el?tt, hogy ismert és népszer?, hogy meghatározó olvasmányélményMagyarországgal kapcsolatban, mi sem érzékelteti jobban, hogy Magyarországi utazására

többször is utal egy név nélkül, 1691-ben napvilágot látott válogatás szerkeszt?je is.[48]Végül a szótár-irodalom vagy másképpen enciklopédia-irodalom kapcsánmindenekel?tt szükséges megemlíteni, hogy köztudottan a mai lexikonok el?djér?l vanszó. Gyökerei a humanista tudományosság talajába nyúlnak vissza, amennyiben azismeretek gy?jtése, összefoglalása és rendszerezés a reneszánsz egyik alapvet? célkit?zésevolt. Az els? francia nyelv? enciklopédiaként Moréri Le grand dictionnairehistorique címen 1674-ben, Lyonban megjelent munkáját tartják.[49]A francia szótárak címe önmagában tanulságos. Egyrészt hallatlan széles tárgykörtfognak át. Ebbe beletartozik akár a földm?velés szótára, akár a szekták szótára, akár am?vészetek szótára de lehet szótárt szerkeszteni a csatákról és híres asszonyoktörténeteir?l, no meg mindenekel?tt ott van a minket közelebbr?l érint? geográfiai, illetvetörténelmi szótár, hogy csak a legjellegzetesebb tárgyköröket érzékeltessük.[50] Láthatóana szótárak (dictionnaire) zöme címében vagy történeti (historique) vagy geográfiai(géographique) vagy pedig geográfiai és történeti szótár. Valójában az esetek zömében ageográfia dominál, ennek tárgykörében válik kulcsfontosságúvá az eseményekláncolataként átélt és megírandó történelem.A geográfiai irodalom kapcsán a bibliográfiák apropóján említett Lenglet-Dufresnoy Méthode pour étudier l’histoire c. munkában három történetírói iskolátkülönböztet meg. Az els?t vallási történetírásként jellemzi. A második az adatközl?gyakorlat mintegy kérdés-felelet módszert alkalmazva. A harmadik arra törekszik, hogybevezessen a történelem tanulmányozásába, ami annyit tesz, hogy rendszerezni éscsoportosítani kell a tényeket, mert csak így lehet bizonyos következtetéseket levonni.Véleménye szerint „meg kell keresni gondosan azoknak az ügyeknek eredetét éskimenetelét, amelyeket a történetírók megemlítenek és azokat a különböz? okokat,amelyek ezeket kiválthatták. Meg kell vizsgálni körülményeiket, és éretten mérlegelni azel?vigyázatlan cselekedeteket, amelyeket elkövettek azok, akik ezekben részt vettek, vagyazt, hogy milyen volt viselkedésük, amikor bölcsen jártak el. Ebben áll a történelemhaszna: egyforma figyelmet fordítani a jóra és a rosszra, hogy utánozzuk az egyiket selvessük a másikat.”[51]A geográfiai szótár diszciplínája ebben az összefüggésben az adatközl? történetíráshordozója, szerkesztése többnyire bet?rendes, címszava országokat és városokat jelöl. Egygeográfia szótár, alapvet?en három részb?l áll össze. Egyrészt beszélhetünk matematikaigeográfiáról, amely a szélességi és hosszúsági koordináták megadása mellett beszél atérít? körökr?l, úgymint északi, déli féltek, sarkkörökr?l és éghajlati tagolásokról, hatetszik, tájékoztat a topográfia alapelemeir?l. Másrész létezik egy fizikai értelembenhasznált geográfia, mely a domborzati viszonyok leírását célozza. Végül de nem utolsósorban kell szót ejtenünk a minket közelebbr?l érint? politikai geográfiáról. Ez tartalmazzaa fennálló állapotot. Állapot (státusz) alatt értend?, egy adott terület lakosairavonatkoztatott törvények együttese, melynek alapján elkülönítik az államformát, úgymintkirályságot, császárságot, f?hercegséget, hercegséget, fejedelemséget, grófságot vagyköztársaságot. A státusz tehát az adott id?szak politikai térképe. Ugyancsak a politikaigeográfia státusz tárgykörében esik szó a lakosságról, a lélekszámról, az adott társadalomberendezkedésér?l, tagozódásáról, továbbá a nyelvr?l, a vallásról, az adott ország

gazdasági profiljáról, amely lehet keresked?, vagy agrokulturális jelleg?. Itt szokástovábbá magáról az állam berendezkedésér?l, annak m?ködésér?l, valamint az adott országgazdasági, védelmi, katonapolitikai viszonyairól írni. Ezeknek az alapelveknek a szigorúszem el?tt tartásával adja meg aztán egy-egy szerz? az ország nevét, kiterjedését, min?ségiparamétereit (értsd domborzati és éghajlati viszonyait,) kitér az adott nép küllemére,erkölcseire, vallására, szokásaira, lelkületére, öltözetére. A geográfia szótárnak tehát elégjól leírható kritériumai vannak, amelyeket természetesen még kiegészítenek olyanismérvek, amelyek alapján egy-egy város bekerülhet a szótárba. Itt a történelminevezetesség, a történelmi esemény, az adott helység gazdasági, politikai, vallási,államigazgatási vagy éppen m?vel?déstörténeti fontossága lesz a válogatás mércéje.[52]Így a geográfia szótár történetírása az átfogó, felvezet? fejezetek mellett, amely az adottország vonatkozásában az általános tudnivalókat tartalmazza, a városnevek címszava alattmegírt történelem is, mely olykor puszta adatok, más esetben anekdotikus történetek ésepizódok sajátos együtteseként jelenik meg az olvasó el?tt. A geográfiai szótárak zöme„világszótár” a föld leírásával egyetemben, más esetben viszont -- jóllehet a m? címe eztnem feltétlenül sejteti -- egy-egy ország történetének megírásához is keretül szolgál, amintazt Claude Vanel esetében látni fogjuk.Az alapvet?en ismeretterjesztésre kitalált geográfiai szótár, mint m?faj tehátérzékelhet?en kötött. E kötelmek többek között arra szolgálnak, hogy a szerz? átfogja abirtokában lév? empirikus ismeretanyagot. A szempontrendszere végs? soron nemcsak azesemények leírására, hanem azok kommentálására, és bizonyos következtetések levonására islehet?séget nyújt. Alkalmas egy ország bemutatására ugyanúgy, mint a világ dolgainakleírására. Nyitott, flexibilis m?faj, nemcsak elbírja, hanem igényli is a továbbírást, azaz akorrekciókat, a b?vített újrakiadásokat. (Morérinek több mint két tucat kiadásáról tudunk.)A geográfia, pontosabban a geográfiai szótár XVIII. századi népszer?ségének oka -- túla század folyamatosan b?vül? ismeretanyagának rendszerez? áttekint? igényén -- mindenbizonnyal a felvilágosodás kori Európa nagy térbeli változásaiban is keresend?. Itt nem csakarra gondolunk, hogy a XVIII. század -- egyébiránt maga is a földrajzi felfedezések egyikkiugró százada -- tovább konkretizálja a kiteljesed? világról napról napra b?vül?ismeretanyagot, hanem arra is, hogy a XVII. század közepét?l a XVIII. század derekáigkétszeresére n? az európai térség Európa keleti felének újfent keresztény világhoz történ?visszacsatolása révén – és ekkor a szláv világ létének tudatosulásáról, majd felfedezésér?l ésannak következményeir?l még nem is írtunk! Mennyire jellemz? erre, amit a hazánkban is jártangol utazó, Edward Brown 1670 táján némi meglep?döttséggel ír; „azt is hallottam már,hogy a szláv nyelvet Németország határától a Káspi tengerig egyedül értik és beszélik…”[53]E folyamatban az egyik vitathatatlanul legfontosabb esemény a dunai Európavisszahódítása a török expanziós törekvések 1664-es és 1683-as kifulladását követ?en. Adunai síkságon megkezd?d? Habsburg el?renyomulás fázisai jól ismertek. Savoyai Jen?zentai gy?zelme, az 1699-es karlócai béke, az 1718-as pozserováci béke és az 1739-esbelgrádi béke e térbeli változások dinamikájának mutatói. Európa határa ett?l fogva aDuna, a Száva vonalán valamint a Temesi Bánság magasságában húzódik. Ez közel 300000 négyzetkilométernyi új térséget jelent, és ennek megszervezése Ausztriára hárul.[54]Ez magyarázza, hogy a geográfiai szótár-irodalomban miért foglal el el?kel? helyet a

Magyarország címszó épp azáltal, hogy számos kontextusban szóba hozható -- háborúival,városaival egyetemben.A geográfiai és történeti szótár részletes, helyenként lényegtelen, helyenként lényeges,helyenként a valóságnak megfelel?, helyenként pedig pontatlan földrajzi és történelmiismeretek eklektikus tárháza. Alapvet?en leíró jelleggel bír, kerüli az elemzéseket,ugyanakkor a korrekciók, és az újabb fontos események beemelésének igényét?l hajtva eXVII. századi termék olykor egy b? évszázaddal kés?bb is „kitermeli” a maga b?vítettújrakiadásait. Ilyen például Moréri szótára, de hasonló karriert futott be a XVIII. századbanmegjelent Vosgien-féle geográfiai szótár is. Az újrakiadások egészen a XIX. század els? féléigeltartanak, így pl. Vosgien XVIII. század dereka táján megjelen? „zsebszótára” maga 1000oldalával jónéhány kiadást megér még a XIX. században is.[55] E vonatkozásban a XVII.század derekán kikristályosodott dictionnaire hosszú életpályát tudhat maga mögött,f?képp ha ehhez hozzátesszük, hogy a m?faj magyarországi recepciója -- igaz els?sorbana német geográfia és történeti irodalomra alapozottan, de hasonló kritériumokkal--, a XIX.század els? felében éli virágkorát. (Els?sorban Czövek István, Zádor Elek és Dóczy Józsefmunkásságára gondolunk.)[56]A mindenkori szótáríró egy korántsem egyenletes ismeretanyag birtokában kompilál, afontos és kevésbé fontos adatok sokszor összemosódnak és ez bels? aránytalanságokat iseredményez, a szép számmal adódó ténybeli hibákról nem is beszélve. Ezzel együtt a szótáríróláthatóan jól érzi magát a b?rében, büszke arra hogy kompilátor, hogy megmaradadatközl?nek. Világa tehát messze áll a XVIII. század új szemléletet meghirdet?, filozofikustörténetíróitól, enciklopédistáitól! [57]Bels? aránytalansága mindenekel?tt a célkit?zés és a világ dolgaira vonatkozóempirikus ismeretanyag eleve adott lehet?ségének következménye. Ha ehhez méghozzátesszük, hogy a XVIII. század derekán kiteljesed? filozofikus történetírás öncélúnaktartja, elutasítja és egyúttal lenézi a tények aprólékos leírásán nyugvó tudományosmunkákat, mint amilyenek többek között az itt emlegetett geográfia szótárak is, akkorérthet?, hogy a század eme szellemi produktumáról nem sok dicsér? szó esik a NagyEnciklopédisták körében, akik ebben az összefüggésben lehántják a történelemr?l ageográfiát vagy ha tetszik a geográfiáról a történelmet. Véleményük szerint ugyanis atények egyoldalú rögzítése korántsem azonos a történeti ténnyel, így érzékeltetvén egytényszer?nek ítélt állítás valóságértékének bizonytalanságát és az ebben rejl?veszélyeket.[58]A geográfia szótár mindezen dilemmák és kérd?jelek ellenére jellegzetesen aXVIII. század szellemi terméke, Penke Olga találó ítéletét átvéve, a geográfiai szótár azon„hibrid” m?fajok egyike, amelynek eredete a felvilágosodás didaktikusság igényénnyugszik.[59]A külcsiny lehet jónéhány vaskos kötetre rugó díszes, kifejezetten reprezentatívkiadvány, mint például Bruzen de la Martinière munkája, vagy éppenséggel zsebkönyvnyigeográfiai szótár, mint például Vosgien folyamatosan b?vített sikerkönyve, amelyetmagával vihet az utazó az aktuálisan ismert világ bármely pontjára afféle útikönyvgyanánt.Végezetül mi az, amit a szótáríró örökül kap a XVII. századtól Magyarország kapcsán?

A bibliográfiák, az útleírások mellett fontos megemlíteni a magyar vonatkozású földrajziadatokat, amelyek elválaszthatatlan részei a történeti ismeretanyagnak. A fentebb érzékeltetettvárosárosképekb?l, tájleírásokból, topográfiai ismertetésekb?l, útirajzok részleteib?lmindenesetre kialakult egyfajta általános vélemény, amelyet persze a leíró beállítottsága ismeghatároz. Ennek eredményképp a magyarországi események iránt érdekl?d? Európában aföldrajzi leírások nyomdokain egyre nagyobb érdekl?dést tanúsított a térbeli tájékozódástel?segít? térképek iránt. A m?velt olvasó eme igényét kielégítend?en rövid id?n belül elégtekintélyes magyar vonatkozású topográfiai irodalom keletkezett német, francia, latin ésolasz nyelven egyaránt.A szótáríró többek között azért is látja el gazdag földrajzi információkkal olvasóit,hogy segítse a jobb tájékoztatást és a biztosabb tér és id?beli eligazodást. Ezek az adatokMagyarország vonatkozásában mindenekel?tt az aktuálisan zajló háborús események jobbmegértését hívatottak szolgálni. A geográfia szótárak ezért közlik a város vagy vár, illetveaz említésre méltó események szempontjából fontos helységek nevét. A földrajzi neveksok gondot okoznak a szótárak szerz?inek, akik általában úgy tudják, hogy egymagyarországi városnak magyar és német neve van. (Sopron Oedenburg, PosonPresbourg, Bude Ofen, stb.) Nem egyszer latin, elvétve szláv és török városneveket isemlítenek. Ezeket értelemszer?en sokszor összezavarják. Sarwar azonos lesz a Rába folyómenti Sabariá-val, de így lesz például Agria németül Eger, a híres vár -- az 1552-es diadalmegemlítése mellett -- pedig Erlau néven van megjelölve Vosgien szótárának 1801-estizenkettedik b?vített újrakiadásában is.[60] Íme egy-két látványos félreírás. A nevekkelkapcsolatos pontatlanságot maguk a szótárszerz?k is érzik és egykorú térképekre(Corneille, Sanson, Delisle) hivatkozva próbálják korrigálni egymás hibáit. [61]A szótárak lapjain leggyakrabban a fontos hadi eseményekhez köt?d?helységnevekkel találkozunk: így Csáktornya, (Czackethurn); Eger, (Agria); Eperjes,(Eperies, Eperiae); Eszék, (Mursa); Érsekújvár, (Novigrade Novigradum); Esztergom,(Gran, Strigonie, Strigonium); Fülek, (Filleck Filecum); Hatvan, (Hatuan, Haduanum);Kanizsa, (Kaniska, Canisa); Komárom, (Comoru, Curmenium); Szigetvár, (Sigeth,Zigeth); a XVIII. században végig ismer?sen cseng? nevek, hisz az említett 1801-esVosgien kiadásban e helységek még mindig megtalálhatóak leginkább a törökkel vívottháborúk XV.-XVI. századbeli összefüggésében.[62]Mivel a szótár m?faj szárba szökkenése a XVII. század végére teend?, két nagytörténeti eseménysoron nyugszik a magyar história meghatározó élménye. A külpolitikaiinga kilengésének megfelel?en a XVIII. században szívesen elhallgatott rebelliók mellettaz érdekl?dés fókuszában természetesen továbbra is a török háborúk múlt és éppenaktuális történései állnak, amennyiben a török veszély lehet?sége a század els?harmadában továbbra is véresen komoly katonai kérdés! Az elhallgatott rebelliók bécsiellenpontozása a barbár, fejletlen vad peremvidék lázadó, lusta magyarjainakpropagandisztikus bemutatása, míg a török világgal „ellentételezéseként” ott találjuk azegykor volt gazdag és szép királyság olykor rezignált kontextusát -- a mecsetté változottkeresztény magyar templomok árnyékában.Míg a XVII. század második felében e két „vezérmotívum” inkább párhuzambanfut egymás mellett, addig a XVIII. század franciái már a két mozzanat együttesében

próbálnak gondolkodni. Ennek els? lépése a magyar történelem szisztematikusabbfeltérképezése, Magyarország Európába történ? visszaemelése kapcsán. A XVII. századvégén Claude Vanel szótárai vállalkoztak erre a feladatra, míg a konkrét élmények,tapasztalatok forrásai mindenekel?tt az útleírások és a diplomaták jelentései lesznek.

MÁSODIK FEJEZET: CLAUDE VANEL MAGYAR HISTÓRIÁJAA XVII. század végének magyar ügyekben minden bizonnyal az egyiklegolvasottabb szerz?je Claude Vanel volt, akinek átfogó jelleggel megírt magyarvonatkozású m?vei tulajdonképpen Claude-Louis-Michel de Sacy m?vének 1778-asmegjelenéséig a legrészletesebb magyar történeti anyagok a francia olvasó számára.[63]Claude Vanelról tulajdonképpen nem sokat tudunk. A „legtöbbet”, ami jelenesetben néhány sort jelent, a Pierre Larousse féle Grand dictionnaire írja róla. E szerint aXVII. század második felében élt és munkássága Montpéllier számvev?székéhezkötötte.[64] A szócikk szerz?je két munkáját említi meg, egyrészt utal az Histoire dutemps, ou Journal galant címen 1685-ben megjelent írására, valamint jelzi azt, hogy a LesGalanteries des rois de France igen olvasott volt a maga idejében.[65] Ehhez képest aBibliothèque Nationale katalógusának 101. kötetében egy olyan termékeny szerz? profiljarajzolódik ki, aki saját korának közelmúltbeli eseményeinek apropóján tulajdonképpennépszer? történelmet ír.Így áttekintette saját nemzete históriáját, amelynek utolsó kiadása az 1738-asesztend?b?l származik. Megírta Nagy-Britannia története mellett Spanyolország történetét. Azegyik épp véget ért polgárháborúja, a másik pedig bizonytalan trónutódlása kapcsán áll ez id?tájt a francia érdekl?dés homlokterében. Összegy?jtötte a konklávékat, és ez a kollekció istöbb b?vített újra kiadást megért. Természetesen korának nagy eseménye, a törökellenesharcok eseménysorozata kiemelt helyet kap munkásságában; e tárgykörben a törököktörténetét és a magyarok históriáját tanulmányozza. Az említett katalógus öt oldalon keresztülsorolja fel a Vanel munkákat, melyek közül a fentebb ismertetett tárgykörben az alábbi m?vekemlítend?k. (Galanteries des rois de France depuis le commencement de la monarchiejusques à présent... A Bruxelles, 1694.; Galanteries des rois de France depuis lecommencement de la monarchie. Nouvelle édition, enrichie de figures en taille-douce deB. Picart, et augmentées des Amours des rois de France sous plusieurs races, tirées del’Histoire de la ville de Paris par Mr. Henri Sauval... Suivant la copie imprimée à Paris,chez C. Moette, 1738. ; Abrégé nouveau de l’histoire générale d’Angleterre, d’Ecosse etd’Irlande et des autres païs qui composent le royaume de la Grande Bretagne. Paris, C.Osmont, 1689. ; Abrégè nouveau de l’Histoire générale d’Espagne, contenant ce qui s’estpassé dans les païs dépendans de cette monarchie, depuis son origine jusqu’àprésent. Paris, Osmont, 1689. ; Histoire des conclaves depuis Clément V jusqu’à présent,enrichie de plusieurs Mémoires qui contiennent l’Histoire du Pape et des Cardinauxd’aujourd’hui, et celle des principales familles de Rome, où l’on apprend quantité departicularités de cette Cour, avec un discours qui explique toutes les cérémonies, etc ...,avec additions par le baron de Huyssen. 3ème éd. augm. du conclave de Clément XI etd’un Traité de l’origine des Cardinaux et des Légats, Cologne, 1703. ; Abrégé nouveau del’histoire générale des Turcs, où sont décrits les évenemens et les révolutions arrivéesdans cette vaste monarchie, depuis son établissement jusqu’à présent, avec les portraitsdes empereurs ottomans,... par M. Vanel, , chez Charles Osmont, Paris,1689. ; Histoire

des troubles de Hongrie, Paris, Vve C. Blageart, 6 vol. 1685-1688. ; : Le Royaume de laHongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selond’estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables y arrivées,Cologne, Chez Pierre le Jeune, 1686.)[66]Ebb?l a tárgykörök bemutatására hivatott válogatásból nemcsak az derül ki, hogyVanel valóban aktuális, és a kor olvasó emberét érdekl? témakörök történeténekmegírására vállalkozó állami tisztvisel?, hanem az impresszumok tanulsága szerint az is,hogy -- a török történelemmel foglalkozó munka kivételével -- bizony nincsen feltüntetvea szerz? neve. A névtelenségbe burkolódzó Claude Vanel életm?vét – a kor kedvelte azanonimitást, illetve az álneveket -- a XIX. század els? felében élt híres bibliográfus LouisNicolas Barbier térképezte fel, akinek a névtelenséget, illetve az álneveket feloldó szótáraalapján közli a Bibliothèque National katalógusa Vanel összes m?veinek listáját.[67]Jellemzésképp Barbier megemlíti, hogy bár számos esetben a montpellier-i tanácsosnevét nem is tudhatta a kor, munkái annál olvasottabbak voltak, végtére mindig olyankérdések történeti feldolgozásához nyúlt, „melyek alapján joggal számíthatott az olvasókegyeire”.[68]Els? magyar tárgyú munkája 1685-ben Histoire des troubles de Hongrie címenjelent meg. Ezzel a címmel Vanel tulajdonképpen arra utal, hogy írását bizonyosértelemben Fumée XVI-XVII. század fordulóján megjelent írásainak folytatása gyanánt isszánja. (Fumée, Martin: Histoire des troubles de Hongrie, contenant la pitoyable perte etruine de ce royaume et les guerres advenues de ce temps en iceluy, entre les chrestiens etles Turcs, par Mart. Fumée, sieur de Genillé,... Paris, M. Sonnius, 1595., illetve Histoiregénérale des troubles de Hongrie et Transilvanie, par Mart. Fumée Paris, Fouet,1608,továbbá Martin Fumée és Nicolas de Montreux,: Histoire générale des troubles deHongrie et de Transylvanie, contenant la pitoyable perte et ruine de ces royaumes, parMartin Fumée ; avec la continuation par N. De Montreulx, Paris, Rob. Fouet, 1608. ésugyancsak e két szerz?t?l a Histoire généralle des troubles de Hongrie et Transilvanie,contenant la pitoyable perte et ruyne de ces royaumes et des guerres advenues de ce tempsen iceux entre les chrestiens et les Turcs... par Mart. Fumée... Tome I. Histoire universelledes guerres du Turc, depuis l’an 1565 jusques à la trefve faicte en l’année 1606... Tome II.Par N. de Montreulx... Paris, R. Fouet,1608. c munkákról van szó.)Az a tény, hogy Vanel Magyarországról szóló munkái igen sok variációban,nagyjából hasonló címen lényegében a XVIII. század els? harmadáig bezáróanfelbukkannak a francia könyvpiacon, arra figyelmeztet, hogy munkái valóban fontosszerepet játszottak a magyarságkép történeti rétegeinek vonatkozásában. A magunkrészér?l az alábbiakban a Le Royaume de la Hongrie ou description nouvelle,Chronologique, Géographique de ce Royaume selon d’estat auquel il se trouve à presentet des choses les plus memorables y arrivées, Kölnben 1686-ban megjelent munkájátismertetjük.Ez a munka számunkra két szempontból lényeges. Egyrészt, mert tulajdonképpen azegész magyar történelem keresztmetszetét adja, másrészt pedig az el?z? fejezetben vázoltszótár m?faj kritériumai szerint dolgozik. Claude Vanel tehát „klasszikus” szótáríró, mindenkülönösebb túlzás nélkül leírhatjuk, hogy ? az els? magyar történeti szótár megalkotója.

Leírása az átfogó, felvezet? fejezetek mellett, amely az általános tudnivalókattartalmazza, a városnevek címszava alatt megírt történelem. Helyenként száraz adatok,máskor anekdotikus történetek és epizódok sajátos együttese magyarságképénekletéteményese.Munkájának szerkezeti felépítése a következ? tárgyköröket fogja át: a földrajzi térbehatárolása; Magyarország és lakói; a térség történetének áttekintése a magyarokbejöveteléig; a magyar királyok családfája; a magyar történelem bibliográfiája; a jelenkoriMagyarország legfontosabb városainak bemutatása a közelmúlt aktuális történéseinekjegyében. Magyarország általános leírása tulajdonképpen az ország domborzativiszonyainak és vizeinek ismertetéséb?l áll; végül áttekinti a Magyar Királyság jelenállapotának társadalmát.A Vanel-féle bibliográfiáról már az el?z? fejezetben szóltunk. Magyarország általánosleírásánál a folyók kapcsán annyit jegyzünk meg, hogy részletesen bemutatja az országfolyóit, így a Dunát, amely az ország leghosszabb folyója, a Tiszát, a Marost, a Rábát, aDrávát, a Szávát, a Sárvízt, a Garamot és a Vág folyókat. Megemlíti ezek szépségét és alegendás halb?séget. Utal arra, hogy a királyságban a sok folyó mellett számos tó található.Ezek közül legnagyobb a Veszprém és Dráva között elterül? Balaton (Volcea). Lápos ésingoványos világ Magyarország, amelynek el?nye a vadvízi világ madárb?sége, csakúgy mintaz erd?k vadgazdagsága, viszont a folyók árterén kialakult hatalmas mocsárvilág kapcsánmegjegyzi a külföldi számára szokatlanul nehezen elviselhet? ártalmas (malfaisant) környezetiviszonyokat.[69]Magyarország jelen állapotának áttekintésekor azt írja, hogy az egész királyságcomtékra van felosztva, ezek követeket küldenek a diétára, amelyet a királyság törvényeiszerint háromévente kell összehívni. Ez a gy?lés mintegy a társadalom tükörképe gyanántnégy rendb?l áll, úgymint a papságból (Du Clergés), a f?urakból (Des Barons), anemességb?l (Des Nobles) és a városok (Des Villes Royales & libres) követeib?l.[70] Agy?lések joga a nádorválasztás, a nádor magyar kell, hogy legyen, személye dönt?befolyással bír a hadsereg és a törvénykezés dolgainak mindenkori alakulásában. Af?uraknak h?béreseik felett akkora a hatalmuk, hogy saját birtokaikon kiskirálynak tekintik?ket. Jövedelmük óriási, ami lehet?séget nyújt nekik arra, hogy jelent?s csapategységeketállítsanak fel.[71]A fenti általános megállapításuk után -- megmaradva a szerz? logikájánál -- az els?fejezet a szótáríró ama hitvallásának szellemében fogant, amely szerint a történelemmegértésének a kulcsa az adott országnak és az adott helyszínnek az alaposmegismerésében rejlik.[72] Így megadja a földrajzi tér koordinátáit, amelyet régenPannóniának, napjainkban a törökök Madzsarnak (Magiar), a szlávok „Wegierská”-nak, anémetek Hungerlandnak, az itáliaiak és a spanyolok Ongaria-vagy Ungariaiként, afranciák Hongrie-ként emlegetnek.Jelenleg a Magyar Királyság az Osztrák Ház legitimációjának része; ÉszakrólLengyelország és Oroszország, délr?l Szerbia és Bosznia, keletr?l Erdély, nyugatról pedigMorávia, Ausztria és Sztíria határolják. Itt csak felsorolás szintjén említi a folyókat,melyekr?l már fentebb szóltunk. Megemlíti, hogy van egy Török Magyarország és egyMagyar Királyság, amelyet említett legitimációja Ausztriához köt.[73]

A második fejezetben utal Magyarország h?forrásaira, és külön kiemeli a bányákata só, a higany és egyéb ércek kapcsán, elismer?en szól a magyar állattenyésztésr?l,változatlanul kiemeli --amit már Brownnál is olvashattuk -- a b?ségesszarvasmarhaállományt, és a nagyszarvú juhok dús, göndör gyapját.[74] A magyarokrólazt írja, hogy harcosak, bátrak, ám kegyetlenek. Szerz?nk szerint ezen egyáltalán nem kellmeglep?dni, végtére barbárok leszármazottairól van szó. Ennek a többnyire XVIII. századifrancia közvéleménybeli megállapításnak a gyökerei tehát a XVII. századig nyúlnakvissza, s?t mi több Vanelnél konkrét történeti érvelés is találunk a magyarok barbármentalitásának históriabeli gyökerei vonatkozásában. A szerz? végkövetkeztetése ezzelegyütt még nem nevezhet? pejoratívnak -- a magyarellenes bécsi propaganda úgy t?nik,Vanel esetében még nem igazán hatásos – ugyanis a többnyire számos nyelven beszél? ésa latin nyelvet is használó, a lovait, a vadászatot kedvel? nemes embert nagyszer?nektartja, („y sont magnifiques”). Hozzáteszi ehhez szabadságszeretetét és kihangsúlyozzanémetellenességét („ils n’ amient pas les Allemans”). Azt, hogy mégis Ausztriáhozkötötték a magyarok sorsukat, véleménye szerint a törökellenes háborúk reálpolitikaikompromisszuma!Az ország legnagyobb ereje egyébiránt a franciák el?tt ez id? tájt ismertté váló magyarkönny?lovas, akit Vanel megcsodál; cavalière légère-ként jellemzi a „Hussard”-t, deugyanilyen elismer?en szól a gyalogos fegyvernemet képvisel? hajdúról („Heyduques”)is.[75] Úgy t?nik Vanel e megjegyzéséb?l, hogy tud arról az érdekl?désr?l, amelyethazájában ez id? tájt kezdenek tanúsítani a magyar huszár iránt, illetve a magyar huszárrólszóló híradása csak tovább er?síti ezt a már meg lév? érdekl?dést.[76]A m? harmadik fejezetében a magyar történelem kapcsán fontos szerepet játszófejedelmek és népek történetét veszi számba (Prince & Nations qui ont fait progrès enHongrie). Így a rómaikat említi els?nek Julius Caesar és utódai Pannoniájának apropóján,majd a gótok és vég?l számos barbár nép ideiglenes otthona e terület. Az egyre er?sebbbarbár invázió csúcspontja az Isten ostoraként emlegetett Attila, aki itt halt meg a Tiszatáján. Története folytatásában leírja, hogy a hunok még egyszer visszatérnek Pannóniába a744-es esztend?ben Álmos (Amé) vezetésével; e szultán leszármazottai az Árpádok(Arphad) és ett?l kezdve már a Huns, Magyar (Hongrie) néven lesz említve e térség.A magyarok els?, legjelent?sebb fejedelmeként Gézát (Geiza) említi, jóllehet akirályság létrejötte fiának, Szent Istvánnak (Saint Etienne) a m?ve, akit egyesek szerint 1000-ben, mások szerint 1020-ban koronáztak királlyá. Egészen Nagy Lajos haláláig (Louis, dit leGrand) ügyesen, szerencsésen kormányozták ezt az országot, ám Lajos halála utánjelentkeznek el?ször a viszály jelei. Példaként hozza erre, hogy sokan nem voltakmegelégedve Lajos király vejének, Luxemburgi Zsigmondnak XIV. század végiuralkodásával, ezért meghívják a trónra Durazzói Károlyt (Charles de Duras). Mindez akkortörtént, amikor a török veszély már egyre komolyabb fenyegetést jelentett és itt kezd?dött akirályság romlása. (Ce fût commencement des malheurs de ce Royaume, qui depuis l’en1394 a esté presque toujours le Théatre de la Guerre). Mindez elvezetett Mohácshoz, Lajoskirály (Louis le Jeune) halálához. Ezután már kettészakadt az ország, hisz egyesek azOsztrák házat tekintették legitimnek, ám a Pártüt?k (Infideles) Szapolyai Jánost (Jean deZapol) ismerték törvényes uruknak, akinek halála után végül ausztriai Ferdinánd került ki

gy?ztesen a trónviszályból, csakhogy addigra odalett az ország a vallási viszályok,cselszövések, pártütések és árulások eredményeképpen.[77]A következ? fejezetben közli a szerz? a Magyar Királyok névsorát, melyre mégvisszatérünk, illetve e m? VI. fejezete a már említett Vanel-féle bibliográfiát. E két fejezetkülön jelent?séggel bír, mert úgy t?nik, hogy Vanel ezeket a „paneleket” mindegyikMagyarországgal kapcsolatos munkájába belef?zi; hisz megtalálható a Köpeczi használtaVanel írásokban csakúgy, mint az itt szóban forgó Le Royaume de la Hongrie-ben!Ezt követ?en a munka –- Alsó -és Fels?-Magyarország akkor divatos felosztásában --áttekinti a magyar városokat.[78] Ennek keretében tulajdonképpen a törökellenes harcok ésegyéb nevezetességek szempontrendszerében történelmet ír. Az alábbiakban – a Vanelemlegette városokból kiindulva – nézzük, hogyan látja Vanel a magyar történelem némelyszeletét.Nitrie (Nyitra),[79] Cassovie, Caschaw (Kassa),[80] Fillek (Fülek), Epeire, Eperia(Eperjes),[81] Mongacz (Munkács),[82] Tokay (Tokaj)[83] azok a helységnevek, amelyekalapján a Thököly-mozgalomról kapunk tájékoztatatást. Ennek középpontjábakétségtelenül Thököly áll – a maga színes egyéniségével. E sajátos keretbe zártan kerül sorlényegében a Thököly Imre vezette mozgalom kialakulásának, lefolyásának éshanyatlásának epizódszer?, de regényes ismertetésére. Vanel e könyve megjelenésekor amozgalom elhalása már nyilvánvaló, a szerz? Munkács címszó alatt meg is jegyzi, hogy asok hamis nagyravágyás ma már nem több egy sarokbaszorított asszony h?si kitartásánál.A kuruc remények tehát blokád alá tétettek - írja szerz? 1686-ban megjelent m?vében,imponálóan friss híranyag birtokában.[84] A Vanel rajzolta Thököly-kép konklúziójamozaikszer?sége ellenére is tanulságos, hisz a bátorság hamis célok szolgálatábansemmivé lesz, és ez a Thököly által bejárt életpálya tanulsága. A törökkel, az ?siellenséggel való szövetkezés, így a törvényes uralkodóval történ? szembefordulás csak idevezethet Claude Vanel interpretációjában.Az álhatatlan magyarok toposz születésénél vagyunk, amelyet a hajdúk példáján„modellez” Claude Vanel Vicegrade (Visegrád) címszó alatt, amikor is szerinte a hajdúkkövették el a világtörténelem legnagyobb árulását akkor, amikor Ahmed szultánnakvisszaszolgáltatták e várat, amelyet Mátyás f?herceg csapatai még III. Mohameduralkodásakor visszafoglaltak.[85] Vanel, aki ismeretanyagának tekintélyes részét Brownútleírásából meríti, itt is az angol utazó kommentárját követi; csakhogy ami a britszigetekr?l nézvést inkább egy viharos történelem szülte túlélési stratégia magatartásbelikövetkezménye, az egy mélyen katolikus XIV. Lajos korabeli francia számára azálhatatlanság bélyege lesz!Az ellentétpár mindenesetre szemléletes. Fenn a let?nt múlt nagyszer? kövülete, a szép,kecses citadella, amelynek látványa a Dunakanyar vadregényes szépségével nyílván rabul ejtiaz angol utazót. A közelmúlt történése, a jelen dimenziója viszont az árulás, a vár„visszajátszása” török kézre. Így aztán Visegrád Claude Vanel interpretációjában a hajdúárulás és az álhatatlan magyar jellem szimbolikájává válik. A történeti h?ség, amely ebben azösszefüggésben persze másodlagos, egészen más. Visegrádot valójában Vincenzo Gonzagamantovai herceg és Pálffy generális hadai foglalták vissza a törökt?l 1595 szeptemberében. Az1605-ös török támadás alkalmával viszont a várat a vallon zsoldosok kardcsapás nélkül

átadták a töröknek. Homonnai Drugeth Bálint –- Bocskai fejedelem hajdúinak f?vezére -- megéppenséggel csak keseregni tud azon, hogy a török „vezír…mostan Visegrádot …megszállván megvette és t?lünk elidegenítette.”[86]A végvéri harcokról és a törökellenes, aktuálisan meginduló felszabadítóháborúkról szóló tudósításoknak ideális kerete a geográfiai szótár testére szabott városcímszavak adta csoportosítás lehet?sége, amely némiképp ad hoc jelleggel mindenkülönösebb nehézség nélkül teszi beemelhet?vé az épp aktuális eseményeket. Lám, ageográfiai szótár biztosította keretek „a napi tudósítás” eszközévé lesznek Vaneltörténetírásában!A végvári harcok kapcsán mind a régebbi, mind pedig az újabb eseményekfelbukkannak Vanel történeteiben. Temeswar (Temesvár)[87] Losonczy szerencsétlenségeáltal lesz a pogány török szavahihetetlenségének, hamisságának szimbóluma. Nyilvánkiemelt helyen szerepel a régebbi események között Agrai (Eger), amelyet szerintenémetül „Eger”-nek hívnak, magyarul pedig Erlaw-nak. Itt nyilvánvaló a csehországi Egervárosával történ? névcsere, amely a hamincéves háború apropóján Wallenstein megöletéserévén vált ismert esemény helyszínévé. (Ez a névcsere visszaköszön még Vosgiennél is --b? egy évszázaddal kés?bb!) Az 1552-es híres események, – amelyet Chalcondile-rahivatkozva részletesen is leír -- természetesen Agria–Eger-Erlaw alatt játszódtak le. Ahelységet egy ugyanilyen nev? patakocska is átszeli, nagyon meger?sített hely, püspökiszékhely is, a kereszténység egyik legfontosabb védbástyája volt, mígnem a törökelfoglalta 1596 októberében.[88]Persze nem ez az egyetlen pontatlanság, félrevezet? névcsere Vanelnál. Newsolt(Besztercebánya) például Érsekújvárral (Newhausel, Neuhausel)[89] keveri össze, majd aspanyol történelemben egyébiránt igen járatos Vanel, -– ne feldjük írt Spanyolországtörténetet is, Charles-Bonaventure de Longueval, comte de Bucquoi élettörténetét meséliel – Newsol (Érsekújvár) címszó alatt. Bucquoi-ról elmondja: az Aranygyapjas rendlovagja (Toison d’Or), Arras és Calais h?si véd?je a hollandok ellenében; kés?bb II.Ferdinánd hadvezéreként a harmincéves háborúban 85 zászlót zsákmányolt az ellenségt?l,egyik megállítója Bethlen Gábor 1620-as támadásának, és Érsekújvár alatt egy kisebbcsetepatéban megölték 1621. július 9-én.[90] Ez a rövid szócikk arra jó példa, hogymódszertanilag szinte bármely történeti anyag befogadására alkalmas a geográfiai szótár!Természetesen a közelmúlt eseményei is fontos szerepet játszanak Claude Vanelírásaiban. Számára ez azért is fontos, mert „a nemrég volt, hogy is volt” figyelemfelkelt? erejeaz új eseményhez köt?d? forrás közlésére is sarkallja a szerz?t. Vanel természetesen él ezzel alehet?séggel. Ezt leginkább a S. Godarr (Szentgotthárd) címszó mutatja, amely nemcsak azértérdekes, mert a csata részletes leírását adva glorifikálja a keresztény gy?zelmet (a török 8 000embert veszített -- írja), hanem azért is, mert tulajdonképpen bölcsen hallgat az ezt követ?szégyenletes vasvári béke kapcsán kialakult véleményekr?l.Vanel mélyen katolikus, az abszolút monarchia feltétlen híve, mellékesen ma úgymondanánk, hogy XIV Lajos kora Franciaországának engedelmes és jól fizetett„köztisztvisel?”-je; kell e több ok a lojalitásra! Tegyük hozzá rögtön: a Napkirály külpolitikájaBécs felszabadítása után éppenséggel nemigen érdekl?dik a magyar rebelliók iránt! Akommentálás tehát elmarad, és ilyenkor az adatok b?vkörében gondolkodó szótáríró sajátos

megoldását választ. A kényes kérdéseknél a forrásközlés tisztességéhez úgy t?nik, Vanel isragaszkodik. Tudjuk, egy másik munkájában Thököly kapcsán közli a felkel?k 1687-esmanifesztumát.[91] Jelen esetben -- minden bizonnyal kommentár helyett is -- a vasváribéke szövegét tárja az olvasó elé.[92] Itt említend? még, hogy Zrínyi Miklósrólelismeréssel ír a Canisa (Kanizsa) és f?leg az Esseck et son Pont (Eszék és Hídja) címszóalatt. Kiemeli katonai képességeit és emlékeztet arra, hogy legutóbb Zrínyi a hídfelégetésével elvágta a Magyarországon harcoló törökök utánpótlási vonalát.[93]Természetesen szerepelnek a politika központok, így mindenekel?tt Presbourg(Pozsony), Bude Offen (Buda), és Pest. Pozsonyt (Presbourg, Posonium, Pisonium,Flexum) bájos (charmante) városnak írja, amelyet Buda török általi elfoglalása ótaMagyarország f?városának kell tekinteni, hisz nemcsak az országos rendek gy?lésénekszínhelye, hanem Esztergom eleste óta érseki székhely is. Itt ?rzik Szent István királykoronáját, amelyet a magyarok különösen tisztelnek. A hagyomány úgy tartja, hogyangyal hozta és egyúttal az ország sorsának letéteményese. Akkor, amikor a magyarkorona leírását adja, szintén Brown alapján dolgozik, aki a korona másolatát személyesenis látta Lipót császár kincstárában.[94]Pest (Pesth): „Pest városa után az egész környéket Pest megyének hívják, ugyanisegész Magyarország éppen úgy, mint Anglia, grófságokra (Comtés) van osztva. [Pesth.Elle donne le nom à tout le pais qui est environs & on le nomme à à à cause de cela.Comitatus Pesthiensis, car la Hongrie est divisé en Comtés, aussi bien quel’Angleterre.]”[95] Vanel ezzel az indítással ismét elárulja, hogy szó szerint veszi átBrown 1669-70-es útleírásának Pestre vonatkozó részleteit, majd megtoldja azt aközelmúlt történéseivel. Így, amikor 1684-ben a császári hadak körbezárták Budát,egyúttal Pestet is elfoglalták, de amikor elhagyták e székhelyt, lemondtak Pestr?l is. (Nefeledjük, hogy Vanel könyve megjelenésének évében foglalják vissza Budát atörökt?l!)[96]Buda (Bude) volt a török invázió el?tt Magyarország f?városa, amelyet a németekOffen-nek neveznek. Buda – írja Vanel – fels? és alsóvárosra osztható fel; ez utóbbi aDuna partján elterül? rész, míg a többi Fels?buda. Pesttel egy nagyon jól megépített széphajóhíd köti össze. A város fekvése gyönyör?, még mindig látni a néhai magyarokkirályok, kiváltképp néhai Corvin Mátyás keze nyomát, ám a hajdan volt szép palotákat atörök hagyta lepusztulni. Vanel Buda-képe a közelg? sikeres visszafoglalás történelmitényének ismeretében egyfajta vihar el?tti csend állapotot tükröz, amolyan végnapjait él?katonai támaszpont benyomását kelti akkor, amikor így zárja a Budáról szóló szócikkét.„Ez egy nagy, szép, jól megépített, ám kevés lelket számláló város, lakói szinte csak aszpáhik és a mindig nagyszámú janicsár garnizonbeliek. [Cette ville est grande, belle &bien bâtie, mais mal peuplé & n’a presque pour habitans que les Spahis & les Janissairesde la Garnison qui est toujours fort nombreuse.”][97]Claude Vanel történetírásának számos m?vel?déstörténeti vonatkozása is van. Ezekegy részét azóta már megcáfolta a tudomány, más része viszont vitathatatlan örökségetörténelmünknek. Lássunk mindkett?re egy-egy példát. A Vanel rajzolta Várad-kép(Waradin) nemcsak arról nevezetes, hogy sokáig ellenáll a töröknek és tulajdonképpen ígya legrövidebb ideig török kézen lév? városok egyike, hiszen 1598-ban hiába vonult a török

hatalmas sereggel Várad ellen, de azt csak 1660-ban tudta bevenni, csakhogy alignegyedszázadnyi török uralom után visszavették a császáriak! Emellett felhívja afigyelmet arra, hogy az 1190-es év táján László király méltán híressé vált szép NotreDame-ot építetett, továbbá nevezetes a hely még végveszély esetén a magyarok hiteszerint megelevened? harcos szobrairól is, amely nyilván a Szent László legendavalamiféle áthallására utal.[98]Szombathely (Sabarie) több vonatkozásban is itt említend?. Egyrészt Vanel azonkevés szótáríró közé tartozik, aki Szombathely pontosabban Sabarie neve kapcsán nemkeveredik meg. Sabarie-t tudniillik rendszeresen összekeverik Sárvárral (Sarwar)!Sabarie címszó alatt Vanel egyrészt elmeséli, hogy 316 táján itt született Szent Mártonpüspök, a nyugati kereszténység egyik legnagyobb alakja. [„Martin Saint évèque de Tours, futun des grands hommes de l’Eglise d’Occident, pendant la quatrième siècle: Né à Sabarie, enPannonie vers l’an 316”] Másrészt ismerteti, akkor még mintegy lehetséges tudományosverzióként számba vett véleményként, hogy úgy t?nik itt halt meg Ovidius, a rómaikölt?fejedelmek egyike.[99]Köztudott, hogy a költ? nagy valószin?séggel három évvel élte túl Augustust, denem kapott kegyelmet, és szám?zetésben hunyt el. Sírját mind ez ideig nem sikerültmegtalálni, ám ennek apropóján közel fél évezreddel ezel?tt megszületett a szombathelyiOvidius-legenda. 1508-ban ugyanis a város határában találtak egy római kori boltozatossírt, amelyen arany-és ezüsttáblákra vésve egy sírfelirat és néhány versrészlet voltolvasható. A síremlék maradványai még a XVI. század z?rzavaraiban elt?ntek, ám azegykori feljegyzések meg?rizték a sírfeliratot, amelyet Vanel is közöl latinul.[100] (A latinnyelv? szöveg Balogh Gyula fordítása)Hic situs est Vates, quem Divi Caesaris iraAugusti, patria cedere jussit humo.Saepe miser voluit patriis occumbere terris,Sed frustra: hunc illi fata dedere locum.Itt pihen a költ?, kit az isteni Caesar AugustusBosszúja honából messzire számkivetett.Hogy vágyott a szegény édes honi földbe pihenni,Hasztalan! itt rendelt néki a sors temet?t!A szombathelyi Ovidius legenda lényege, hogy a költ? Augustus halála utánkegyelmet kapott, Tomiból történ? hazautazása közben azonban Savariában meghalt.Mindenestre a XVI-XVII. századi Európában szép számmal akadtak olyanok, akik úgygondolták, hogy Szombathelyen Ovidius sírját találták meg. Így egészen a XVIII. századigszinte minden szótár említi Szombathely nevét, hiszen ha az erre vet?d? m?velt embertehette, úgy eljött e városba, leróni kegyeletét.

Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière szótárában –- közel fél évszázaddalkés?bb — természetesen a Szent Márton történettel együtt szintén szerepel még ez alegenda. Martinière Lazius és Clusius munkáira hivatkozva jelöli meg színhelyülSzombathelyt Ovidius kapcsán.[101] Megjegyzi, hogy Savaria Claudius császár általalapíttatott. Savaria, Stain am Anger apropóján Martinière figyelmeztet arra, hogy ez nemazonos település Sárvárral (Sarwar), bár ezt mostanság sokan így gondolják. Vanel alapjánközli a sírverset, és az Ovidius tisztel?k kultikus helyeként emlegeti Szombathelyt, amelyezek szerint afféle Ovidius zarándokhely volt.[102] Ennek mit sem von le jelent?ségéb?laz a tény, hogy napjaink tudományos cáfolatában ez nem több egy újjáéled?legendánál.[103]Végezetül vessünk egy pillantást a Claude Vanel közlésében ismertté vált magyarkirályi családfára. Megjelenésekor nyilván ez volt a legfrissebb és legteljesebb magyarkirályi genealógia, amely a Bongarsius-gy?jteményben közölt családfa egyfajta „b?vítettújrakiadása,” amely a maga tévedéseivel együtt meglep? részletességgel tekinti át amagyar királyok névsorát – francia logikában.[104]

A MAGYAR KIRÁLYOK CSALÁDFÁJA[105]|A TRÓNRALÉPÉS ÉVE| |AZ URALKODÁS || |AZ URALKODÓ NEVE |ID?TARTALMA || | |ÉV |HÓNAP ||1000 vagy 1020 |Saint Estienne (Szent István ) |28 vagy |0 || | |38 | ||1038 |Pierre d’ Allemand (Orseoló Péter) |4 |0 ||1042 |Ovon ~ Aban (Aba Sámuel) |2 |0 ||1044 |Pierre d’Allemand azaz Némethonbeli|2 |0 || |Péter (Orseoló Péter) | | ||1046 |André I. (I. András) |15 |0 ||1061 |Bela I. (I. Béla) |2 |0 ||1063 |Solomon (Salamon) |11 |0 ||1074 |Geiza ~ Gezcza I. (I. Géza) |7 |0 ||1077 |Ladislas I. (I. Szent László) |18 |0 ||1095 |Coloman ~ Colan (Könyves Kálmán) |19 |0 ||1114 |Estienne II. (II. István) |18 |0 ||1132 |Bela II. (II. Vak Béla) |9 |0 ||1141 |Geiza ~ Gezcza II. (II. Géza) |20 |0 ||1161 |Estienne III. (III. István) |11 |0 ||1172 |Ladislas Usurpateur azazTrónbitorló| |6 || |László (II. László) | | ||1172 |Estienne IV (István) | |5 ||1173 |Bela III. (III. Béla) |23 |0 ||1195 |Emeri (Imre) |8 | ||1204 |Ladislas II. (III. László) | | ||1205 |André II. dit Jerosolymitain azaz |30 |0 || |Jeruzsálemi II. András (II. András)| | ||1235 |Bela IV. (IV. Béla) |25 |0 ||1260 |Estienne V. (V. István) |12 |0 ||1272 |Ladislas III. (IV. Kun László) |18 |0 ||1290 |André III. dit Venezien azaz III. |11 |0 || |Velencei András (III. András) | | || |Charles I. dit Martel azaz Martell |0 |0 || |Károly | | ||1301 |Vencelas (Vencel) |0 |0 ||1305 |Othon (Otto) |0 |0 ||1310 |Charles Robert ~ Charobert (Károly |32 |0 || |Róbert) | | ||1341 |Louis I. (I. Nagy Lajos) |40 |0 ||1382 |Marie (Mária, I. Nagy Lajos lánya )|0 |0 ||1383 |Charles III. dit le Petit (III. Kis|0 |3 || |Károly) | | ||1387 |Sigismond (Zsigmond) |51 |0 ||1438 |Albert d’Autrich (Habsburg Albert) |2 |0 ||1440 |Ladislas IV. (I. Jagelló Ulászló) |4 |0 ||1445 |Jean Corvin, dit Huniade (Hunyadi |8 |0 || |János) | | ||1452 |Ladislas V. (V. László) |6 |0 ||1458 |Matthias Corvin (Corvin Mátyás) |32 |0 ||1490 |Ladislas VI. (II. Jagelló Ulászló) |25 |0 |

|1526 |Louis II. dit le Jeune, azaz II. |11 |0 || |Ifjú Lajos (II. Lajos) | | ||1526 |Jean de Zapol (Szapolyai János) |0 |0 ||1540 |Jean Estienne ~ Sigismond (János |0 |0 || |Zsigmond) | | ||1527 |Fredinand I. (I. Ferdinánd) |37 |0 ||1564 |Maximilen I. (I. Miksa) |12 |0 ||1576 |Rodolphe (I. Rudolf) |36 |0 ||1612 |Matthias (II. Mátyás) |7 |0 ||1619 |Ferdinánd II. (II. Ferdinánd) |18 |0 ||1637 |Ferdinand III. (III. Ferdinánd) |20 | ||1657 |Leopold Ignace még apja életében | | || |választatott meg királynak 1655-ben| | || |(I. Lipót) | | |E családfa a maga tévedéseivel együtt jelzi, hogy viszonylag korrektismeretanyagot közöl -- helyenként meglep? részletességgel. Így Visegrád címszó alattleírja, hogy a nápolyi Kis Károly, aki három hónapig volt magyar király, mid?n a fejénmegsebesült egy magyar f?úr keze által, Visegrádba vitetett, hol sebkezelés ürügyénmegfojtották.[106]Megjegyzend?, hogy e névsor „leglátványosabb” hibái az Árpád-házi és a Vegyesházikirályok névsorában az interregnumok és a trónviszályok kapcsán érhet?k tetten.Hibát számosat találni, a tény és id?beli tévedései közül példa gyanánt szabadjon akövetkez?ket megemlítenünk: Trónbitorló László és IV. István ellenkirályok voltak,fellépésük tíz évvel korábbra teend?; IV. Béla 1270 májusában bekövetkezett haláláiguralkodott, így fia, V. István nem 12, hanem mindössze 2 évig ült a magyar királyiszékben; Vencel és Ottó koronás f?k voltak. A Régensség francia történelmipárhuzamában nem tud mit kezdeni „a király nélküli királyság” magyar megjelenésével.Miután Hunyadi János -- Vanel logikájában is -- az istent?l származó királyi jogokkalfelruházott kormányzó, személye akadály nélkül illeszthet? a magyar királyok névsorábaV. László 1452-es trónra lépéséig!A tévedések lehet?ségeit módszertanilag úgy próbálja redukálni, hogy némiképppszokatlan módon „A magyar királyok családfájában” nemcsak azt az id?pontot adja meg,amelyik évben trónra lépett az illet? uralkodó, hanem azt is, hogy hány évig, illetve hányhónapig uralkodott. Így az esetek zömében a nulla év és nulla hónap együttese leszhivatott a trónkövetel? nevének beemelésére!A szótáríró tényközlési igénye láthatóan nem tud viszont mit kezdeni azellenkirályokkal, illetve azokkal a történelmi helyzetekkel, amikor nem egyenes ági a királyivérvonal. Ezt látjuk az Árpádok kihalását követ? z?rös évtized király névsoránál éppúgy, minta Mohács utáni id?szak vonatkozásában.A katolikus Vanel számára nyilvánvaló, hogy Szapolyai János és János Zsigmond nemtekinthet? legitim uralkodóknak, végtére XIV. Lajos korában elképzelhetetlen a szabadkirályválasztás jogának bármifajta legitimációja -– erre a történelemkönyvek lapjain semildomos kísérletet tenni. Íme a magyar romlás gyökerei, amit érzékletesen fejt ki egy másikmunkájában![107]A legitim uralkodó mindenhatóságába vetett hit Vanel történelemszemléletének

foglalata. A családfa tanúsága szerint, ha valaki a legitim uralkodó ellenében kerül trónraés err?l szerz?nknek tudomása van, akkor az illet? történelmi személyiség még aszámozási sorrendbe sem illeszthet? be! Ezért Claude Vanel csak három Árpád-háziLászló királyról ír, mivel II. Lászlót „Trónbitorlóként ” tartja számon. Tévedései tehátnemcsak ténybeli, id?beli, de ideológikus megfontolásokból is fakadnak. Mindezenkorlátok ellenére is azt kell, leírjuk, hogy Vanel írásai a kés?bbiekben is a Magyarországravonatkozó ismeretek egyik meghatározó élményei lesznek, hiszen ? volt az els?, akiszisztematikusan összegy?jtötte a Magyarországra vonatkozó korabeli híradásokat,szembesítette azokat az ország korábbi történetére vonatkozó korabeli ismeretanyaggal,kiadta a csatákról szóló beszámolókat, és még forrásokat is közölt – szótáríró lévén egyhelységnév adta címszó apropóján!Vanel a történelem keresztmetszetében így sumázza a magyar jellemet: „E királyságnépei inkább mutatnak hajlandóságot a háborúra, mint a kereskedelemre vagy az iparra,keveset tör?dnek az otthon tisztaságával. A f?urakat leginkább kertjeik és fürd?ik érdeklik.Egyébiránt megelégszenek azzal, hogy palotáik tágasak legyenek és nem törekednek azokatfestményekkel vagy szép bútorokkal díszíteni. A pórnép rosszul épített viskókban lakik; ezekafféle pásztorkunyhóhoz hasonlatosak. A nemesi származású ifjak sz?nyegen, amesteremberek szénán alszanak. Olyan mentéket viselnek, mint a lengyelek, és aleggazdagabb levantei szövetekb?l készíttetik, nagy gombok és hímzések díszítik. Ezek anépek er?sek, ügyesek és bátrak, de fukarok, bosszúállók és álságosak.”[108]Természetesen Vanel Magyarországról írott tudósításában fontos helyet foglalnakel bányvárosok is. A bányavárosokról szóló tudósítása egyébiránt majdhogynem szószerint a már emlegetett Edward Brown kivonatolása! Az angol utazó hallatlan pontos,részletez?, hosszú m?szaki-technikai leírásait elhagyva Claude Vanel -– a szótár szócikkkerete biztosította lehet?ségéhez képest igen részletesen -- két városról ír. Ezek nyilvánvaló módon Schemnits (Selmecbánya)[109] és Cremnits (Körmöc).[110]Selmec (Schemnits) kapcsán kiemeli, hogy ma ez a legnagyobb magyarországibányaváros, amely f?képpen az ezüstbányászatáról nevezetes. A város nagyon szép, háromtemploma van és a lakosok nagy része luteránus. Három vára közül a régi vár a városbanvan. Itt reggel hat órakor, délben és este hat órakor igen kellemes zene hallható, melyet azáltaluk föltalált gépezet játszik.[111]Körmöczbánya (Cremnits) Claude Vanel másik kiemelt bányavárosa. A körmöciaranybányákról tudja, hogy ezek a legrégebbiek. Ebben a bányában már többször találtaknagydarab tiszta aranyat. Ezek közül híresek a Bécsben és Szászországban megcsodálhatóés itt bányászott öklömnyi nagyságú aranyrögök. Körmöcz környékén mindenütt sárga aföld. Itt aranymosás folyik. A legegyszer?bb arannyerési eljárás a mosás. Ilyenkor az ércetkimossák, vásznakban porrá zúzzák, vizet eresztenek rá és folytonosan rázzák. Így a föld,valamint a könnyebb anyagok kimosódnak, a súlyosabb részek és a fémekvisszamaradnak. Hasonló az eljárás a birkab?rrel is. Ekkor a b?röket a bányákból jöv?vízbe vagy az aranytartalmú hegyekb?l fakadó apró patakokba belemártják. Így a víz ésegyéb könny? anyag elsodródik, ám a nehezebb részecskék fennakadnak a gyapjúban. Ilymódon sokan szereztek már aranygyapjút (Toison d’Or) -- állapítja meg Brownalapján.[112]

E két városkép idézése bizonyíték arra, hogy Claude Vanel 1686-ban Kölnben LeRoyaume de la Hongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géographique de ceRoyaume selon d’estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables yarrivées (A Magyar Királyság jelen állapotának és legnevezetesebb történéseinek új,Kronológiai és Geográfiai leírása ) címen megjelent könyvecskéje, pontosabbanMagyarországról írt geográfiai, történeti és kronológiai szótára a tévedéseivel, akompilációival együtt is hasznos információk tárháza. Szinte minden témaköreérdekl?désre tarthat számot. Az élesszem? Edward Brown 1669-70-es útleírása -- az angolutazó nevét természetesen nem említi Vanel -- úgy t?nik, az egyik legfontosabb forrása,legalábbis a magyar hétköznapok bemutatásának tárgyában. E forrás korrekt, személyestapasztalatokon nyugvó és Vanel könyvének kiadásakor még elavultnak semmiképp semtekinthet?! Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Vanel m?vei az épp zajló törökellenesháborúkról a relatíve friss tudósítás élményét is ígérték a kor olvasójának, érthet?vé válik,hogy hasonló címen miért tudta több kiadásban is megjelentetni Magyarországról szólóírásait a montpellier-i számvev?szék tanácsosa, aki ezzel kétségtelenül egy sokat olvasott,összességében jól megírt, megszerkesztett könyvet hagyományozott a magyar történelemiránt érdekl?d?kre!

HARMADIK FEJEZET: BRUZEN DE LA MARTINIÈRE A MAGYAROK TÖRTÉNETÉR?L ÉS ABÁNYAVÁROSOKRÓLAntoine-Augustin Bruzen de la Martinière a XVII. és a XVIII. század egyiklegtermékenyebb kompilátora volt. Mozgalmas életér?l röviden érdemes annyit írnunk, hogy1662-ben (mások szerint 1684-ben, megint mások szerint 1689-ben) született Dieppe-ben.Tisztes nemesi családból származott. Szülei minden módon biztosították tanulását.Tanulmányait Párizsban, nagybátyja, a híres Richard Simon irányítása alatt fejezte be. Ezután,az ? tanácsait követve, történelemmel és földrajzzal kezdett foglalkozni. 1709-ben franciatitkárnak nevezték ki a mecklenburgi herceg udvarába. Itt kiérdemelte a herceg kegyeit, akisegítette a középkori földrajzzal kapcsolatban végzett kutatásaiban. Mecklenburgot csakmecénása, a herceg halála után hagyta el, s Hollandiába utazott azzal a szándékkal, hogy ottkinyomtattassa munkáit. Van Duren könyvkiadó ajánlata arra késztette, hogy Hágábantelepedjen le, ahol a diplomáciai testületek tagjaival való kapcsolatai révén egyéb el?nyökhözis jutott.E testületek ajánlásaiknak köszönheti címeit, úgymint a pármai herceg tanácsosa,Szicília kett?s királyának titkára, a spanyol király els? geográfusa. Udvariassága ésszellemének kelleme révén hamarosan a legfels?bb körök is keresték társaságát, s a Hágánátutazó el?kel? külföldiek ritkán szalasztották el az alkalmat arra, hogy meglátogassák. LaMartinière 1200 tallér járadékot kapott a Szicíliai Kett?s Királyság urától, ám költekez?életmódja miatt állandó anyagi gondokkal küszködött. Így továbbra is ki volt szolgáltatva akönyvkiadóknak, akik elég rosszul fizették. Hágában halt meg 1746. június 19-én (másokszerint 1749-ben halt meg).Már életében széls?séges vélemények kerengtek róla. Egyesek dicshimnuszokatzengtek tehetségér?l, jelemér?l, míg mások kisstíl? szélhámosnak, megint másokgondolatszegény, de szorgos másolónak nevezték.Kortársaihoz képest is sokat író, termékeny szerz? volt, ennek bizonyítására álljon itt f?m?veinek jegyzéke:1. Essai sur l’origine et les progrès de la géographie, avec des remarques sur lesprincipaux géographes grecs et latins (Értekezés a földrajz eredetér?l és fejl?désér?l, ajelent?sebb görög és latin geográfusokról szóló kommentárokkal), Amszterdam, 1722.2. Dictionnaire géographique, historique et critique (Geográfiai, történeti és kritikaiszótár). 9 könyv 11 kötetben, Hága, 1726-39, Dijon, 6 köt., 1739., Párizs, 1768. 6 köt.,Christian Wolff német fordítása (Lipcse, 1744-50, 13 köt.). Ez az általunk magyarvonatkozásban feldolgozandó szótár több ezer szócikket tartalmaz. Ez La Martinièref?m?ve, tulajdonképpen hírnevét is teljes egészében ennek a munkának köszönheti.Bellanger abbé (Van der Meulen álnéven) már 1740-ben jelezte egyes hibáit. (Essais decritique sur les écrits de M. Rollin, sur les traductions d’Hérodote et sur le Dictionnairegéographique. Amszterdam, 1740.) „Ma már igen kevésre tartják, ám még mindig nemjelent meg jobb” -- írja a Michaud féle biográfia. Az 1768-as párizsi kiadást már gondosanátnézték és kijavították, ám még így is sok kívánnivalót hagy maga után. 1759-benmegjelent a szótár zsebkönyv alakban is (Abrégé portatif..., 2 kötetben.)

3. Entretiens des Ombres aux Champs-Elysées sur divers sujets d’histoire, de politique etde littérature (Árnyak beszélgetései az elíziumi mez?kön különféle történelmi, politikai ésirodalmi témákról.). 2 köt. Amszterdam, 1723. A szerz? e m?vét Valent.Jungermann álnéven adta ki. Sokak szerint ez több német szerz?t?l lopot, ügyesenfinomított anyag egyvelege.4. Essai d’une nouvelle traduction d’Horace en vers français (Kísérlet Horatiusújrafordítására francia nyelven, verses formában). Amszterdam, 1727. Több szerz? általkészített fordításokat tartalmaz, a kortársak szerint La Martinière leggyengébbpróbálkozása, ami az irodalmárok szerint ékes bizonyítéka annak, hogy a szerz?nek vajmikevés érzéke volt az irodalomhoz.5. Introduction générale à l’étude des sciences et des belles-lettres, en faveur despersonnes qui ne savent que le français (Bevezetés a természettudományok és a filológiatanulmányozásába csak franciául tudók számára), Hága, 1731. Formey Conseils pourformer une bibliothèque c. m?ve nyomán újranyomták Párizsban, 1756-ban, in-12formátumban. Eredetileg tervezett ehhez egy második kötetet is, amely a történelemtanulmányozásához nyújtott volna módszertani bevezetést, ám valószín?, hogy LengletDufresnoy Méthode-jának sikere arra késztette, hogy lemondjon e m? megírásánaktervér?l.6. Histoire de Pologne sous le règne d’Auguste II (Lengyelország története II. Ágosturalkodása idején). Amszterdam, 1733. 4 köt. Hága, 1734. Ennek a munkának nemigenvolt jelent?s visszhangja.7. Histoire de la vie et du règne de Frédéric-Guillaume, roi de Prusse (Frigyes Vilmosporosz király életének és uralkodásának története). Hága, 1741. 2 köt.8. État politique de l’Europe (Európa politikai helyzete). Hága, 1742-49. 13 köt. Ez azértérdekes, mert korabeli sajtóválogatás, igaz helyenként kivonatolva.9. Art de conserver la santé, composé par l’école de Salerne, avec la traduction en versfrançais (A jó egészség megtartásának módjáról, a salernói iskola összeállításában, franciaverses fordításban). Hága, 1743. Párizs, 1749. A fordítást általában La Martinière-nektulajdonítják.A sokat író szerz?nek köszönhetjük még Puffendorf Bevezetés Európa történetébe c.munkájának folytatását. Continuation de l’Introduction à l’histoire de l’Europe parPuffendorf. Amszterdam, 1722. 9 köt. A Puffendorf folytatás ékes bizonyítéka annak,hogy Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière –- a már több helyütt említett LengletDufresnoy besorolása szerint -- ugyanúgy az adatközlés híve, mint Puffendorf. LaMartinière „sajtó alá rendezésében” jelentek még meg az alábbi m?vek.- Nouveau recueil des épigrammatistes français, anciens et modernes (Régi és mai franciaepigrammák újabb gy?jteménye). Amszterdam, 1720. 2 köt. Ezt a válogatást elég jónak,értékesnek tartják.- Fables héroïques par Audin (Audin: H?si mesék). Amszterdam, 1720.- Cluvier: Introductio in geographiam. Amszterdam, 1729.- Traités géographiques et historiques pour faciliter l’intelligence de l’Écriture-Sainte (Földrajzi és történeti értekezések a Szentírás értelmezésének megkönnyítéséhez).Hága, 1730. 2. köt.

- Lettres choisies de Richard Simon, précédées d’une Vie de l’auteur (Válogatás RichardSimon levelezéséb?l, a szerz? életével). Amszterdam, 1730. 4 köt.- Scarron: OEuvres (Scarron összes m?vei). Amszterdam, 1737. 10 köt.- Pensées d’Oxenstiern, petit-neveu du chancelier de Suède (Oxenstiern, vagy magyarul„ismertebb” nevén Oxisterna svéd kancellár másod unokaöccsének gondolatai).- Recueil de divers traités sur l’éloquence et la poésie (Az ékesszólásról és a költészetr?lszóló különféle értekezések gy?jteménye). Amszterdam, 1731. 2 köt. (Fénelon, Sillary,Lamy atya, Antoine Arnauld, Ducerceau atya, Genet abbé és Voltaire m?vei.)- La Hode: Vie de Louis XIV (XIV. Lajos élete). Hága. 1740.Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière emellett kötetszerkeszt?ként is tevékenykedett,többek között ? adta ki Larrey: Histoire du règne [de Louis XIV] (XIV. Lajosuralkodásának története) c. m?vének utolsó két kötetét is.Újságalapítással is kísérletezett Nouvelles politiques et littéraires (Politikai ésirodalmi hírek) címmel, s?t egyesek neki tulajdonítják az els? Molière életrajzok egyikétis. Lefort de la Morinière összegy?jtötte Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière néhányverses és prózai írását, amely válogatás 1757-ben látott napvilágot Párizsban. Portefeuillede La Martinière (La Martinière meg nem jelent munkái) címmel.Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière korának ismert és ellentmondásosszemélyisége volt, mégis joggal feltehet? a kérdés, miért épp az ? szótárát választjukelemzésünk tárgyául. Ennek indoka, hogy bár fenntartásokkal hivatkoznak rá, de a kortársak --hibáival együtt is -- a XVIII. század egyik legjobb szótárának tartották, mint ahogy a fentebbjelzett Michaud-féle biográfia Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière szócikkének szerz?jemeg is jegyzi ezt a XIX. század harmadik évtizedében.Jóllehet az angers-i városi könyvtárban az általunk is használt els? kiadás érhet?el,[113] úgy hisszük, ez a fenti sommás ítélet elég indok, azzal a kiegészít? megjegyzéssel,hogy a Pierre Larousse féle Grand Dictionnaire is a XVIII. század egyik legjobb éslegmodernebb, korának új tudományos eredményeire támaszkodó szótáraként tartjaszámon Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière Le grand dictionnaire géographique,historique et critique cím? m?vét.[114]Miel?tt rátérnénk Bruzen Magyarország címszavának áttekintésére, érdemesnéhány gondolat erejéig felidéznünk munkája el?szavát, hiszen a szerz? itt konkretizáljacélkit?zéseit, megadja feldolgozásának szempontjait, így betekintést nyújt a XVIII.századi geográfiai szótárírás módszertanába is!Bruzen de la Martinière a Le grand dictionnaire géographique et critique. 1-9. köt. LaHaye, P. Gosse, 1726-1739 cím? m?vét V. Fülöp spanyol királynak ajánlja, végtére ? aspanyol uralkodó udvari geográfusa is!Bevezet?jében a m? keletkezési körülményei kapcsán a következ? motivációkat említimeg. Egyrészt szabad idejében már eddig is sokat tanulmányozta az egyes népek történetét.Másrészt arra a megállapításra jutott, hogy az eddigi szótárak (Ortelius, Ferrari, Baudrand,Cellarius) nem nyújtanak korszer?, naprakész, alapos információt a világ jelen állapotáról, ígyértelemszer?en f? célja a korábbi szótárak ismeretanyagának kiegészítése, b?vítése,modernizálása.[115]Ezután áttekinti az el?dök munkáit. Így Ferrari Filippo XVII. század elején élt

szerzetes több kiadást megért m?vér?l megjegyzi, hogy jó a modern geográfiaszemszögéb?l nézvést, ám meglep?en gyenge az antik vonatkozású rész, ami aklasszicizáló XVIII. század részér?l igen súlyos kifogásként min?sítend?.[116] JóllehetBaudrand az 1670-es évekre átdolgozta Ferrari m?vét, modernizálta azt, ám változatlanulgyenge az antikvitásról szóló rész Bruzen de la Martinière szerint. Az újabb kiadásokbólmár el is t?nt Ferrari neve; emiatt plágiummal vádolják, és heves kritikákat kap, viszont azolvasóközönség kedveli e m?vet.[117] Legf?bb hibája az, hogy a modern elnevezéseket iscsak latin névként adja meg! E kifogás arra példa, hogy Bruzen de la Martinière milyenfontosnak tartja az adott ország adott nyelve által használatos elnevezések használatát!Thomas Corneille szótárának ambíciózus célkit?zését, amely az antik és a modernföldrajz bemutatása mellett az eszmék, a kereskedelem és az egyedi jellegzetességekfontosságát hangsúlyozza, ám sok az adatbeli hiba és az átvételnél nem jelöli meg f?forrrásait.[118] Ezzel Bruzen de la Martinière elárulja, melyek az általa Corneillenyomdokain fontosnak tartott szempontok egy szótár-jelleg? feldolgozásnál.[119]Juigné, Moreri, Lloyd, Trevoux, Bayle, Dom Calmet, stb. szótárait „kisebb”vállalkozásoknak tekintve elég lekicsinyl? véleményt alkotva el?deir?l arra avégkövetkeztetésre jut, hogy ezek a munkák hibásak, kevés bennük a referencia; ezértszükséges az egészet elölr?l kezdeni, és saját elképzelését követni. Egy megjegyzés erejéigbepillantást nyerhetünk Hollandia könyvkiadási gyakorlatába is, hiszen Bruzen de laMartinière szerint könyvének kiadása azért késlekedett eddig, mert a könyvkiadók szeretikel?re biztosítani a kiadás költségeinek finanszírozását. Ez csak a megrendelések el?zetesfelvétele révén lehetséges, ám ez hosszú id?be telik.[120]Ezt követ?en rátérnénk Bruzen de la Martinière munkájának részletesebbbemutatására. Elképzelése szerint a földrajz négy részb?l áll, úgymint1. szakrális2. egyházi3. polgári avagy politikai (ennek létezik ókori, középkori és modern változata)4. költ?i avagy mesés geográfiai.[121]Ezen négyes felosztás el?rebocsátása mellett a m? bels? logikai felépítése akövetkez?képpen néz ki:I. Geográfiai terminusok – természetes sorrend szerint.II. Mértékegységek – sok az eltérés az egyes népek között, ezért önálló részt alkot.III. Az egyes országok felosztása – a korábbi munkákra támaszkodik.IV. Az egyes országok (pl. Franciaország) bels? felosztásának kialakulása.V. Az egyes népek, illetve országok történetét végigköveti, s ezért több szócikk is lehetséges.(Pl. Franciaország: Gallia, illetve Franciaország címszó alatt, vagy Magyarország Hongrie,Pannónia, Huns címszavak.)VI. A már let?nt népekkel foglalkozó szócikkek.VII. A helyükön álló és a maiakkal nem teljes mértékben egyez? ókori városokkal foglalkozószócikkek.VIII. Az azonos nev? városok közötti különbségtétel fontossága (például Eger, Agria, akereszténység védbástyája 1552-ben, illetve Eger, ahol Wallnestein megölettetett aharmincéves háborúban!)IX. A szócikk címe mindig tartalmazza a latin elnevezést. Ez azért szükséges, mert jónéhány

európai település a latin alak segítségével válik igazán konkretizálhatóvá.X. A ma használatos nevek esetében igyekszik meg?rizni az igazi nevet; nem akarja aztfranciásítani.XI. Helyenként átveszi a korábbi szerz?k szócikkeit, ám azokat kiegészíti a sajátmegjegyzéseivel.XII. Jelent?s szerepet kapnak a leíró jelleg? részek.XIII. A korábbi szerz?k által készített leírásokat csak kivonatos formában közli.XIV. A keresked?-, illetve kiköt?városok esetében röviden felsorolja gazdasági és éghajlatijellemz?iket.XV. A háborúkban fontos szerepet játszó városokról hosszú leírásokat találunk; ám nem tartjafeladatának a bennük lakó híres személyek életének részletes bemutatását.XVI. Amennyiben ez lehetséges, meghatározza az egyes városok földrajzi pozícióját.XVII. „Ásványi források” és a bennük lév? ásványok leírása.XIX. Legendákban szerepl? helyek.XX. A heraldikai részleteket is szerette volna közölni, ám ez felesleges lett volna.XXI. Az ábécésorrendet követi; a hivatkozások tulajdonnevekre vonatkoznak.XXII. A m? használatának megkönnyítése végett tartozik hozzá egy névmutató is.XXIII. Közli az idézett szerz?k nevének listáját, valamint a kiegészítéseket és a kiigazításokatis.XXIV. A pontos idézetek kedvéért ezek a lap szélére kerülnek.XXV. A városok és egyházmegyék felsorolása a megfelel? szócikkben található.XXVI. Minden esetben jelzi, melyik az adott ország legjelent?sebb vallása, nyelve, és melyeklegfontosabb szokásai.XXVII. A hibajegyzéket (Errata) az utolsó kötet tartalmazza.XXVIII. Vég?l Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière jelzi: minden jószándéka,igyekezete ellenére tisztában van azzal, hogy m?ve ugyan teljességre törekszik, valójában ezinkább csak törekvés maradhat.[122]E hosszú bevezetés kivonatolását f?leg azért tartjuk helyénvalónak, mertvégeredményben itt -- túl az el?z?ekben már érintett szótár m?faj általános ismérvein --konkrét példán keresztül látható, hogy Bruzen de la Martinière Le grand dictionnairegéographique et critique cím? munkája szerint miben állnak egy modern geográfiai szótárismérvei.Bruzen de la Martinière tehát klasszikus szótáríró, ám olykor felbukkanó „identitástjegyz? címszava”-i egyedivé teszik. Mit értsünk az els? olvasatra furcsának t?n? szóösszetételalatt? Példaképpen hadd utaljunk a fentebb Vanel és Ovidius kapcsán emlegetett Savaria –Szombathely címszóra. Ez Martinière-nél két címszó. Sabaria mint a római történelem része,Claudius császár alapította település, az Ovidius legenda színtere kerül be a szótárába;csakúgy ide, a latin címszó alá utaltatik a Szent Márton történet római, illetve kora kereszténycivilizatórikus közege.[123] Ugyanakkor – a kereszthivatkozás révén -- van egy önállóSzombathely címszava is, ami azt mutatja, hogy ha módjában áll, képes rá és haszükségesnek érzi, akkor a szerz? bizony már különválasztja a latin és az anyanyelv, jelenesetben a magyar nyelv, tehát a nemzeti jelleg címszavát. Ebben a logikában aSzombathely címszó annak érzékeltetésére hívatott, hogy e helység jelen pillanatban akirályi Magyarországon található, az ott beszélt él? nyelv ezt a helységet Szombathelyként

tartja számon, Alsó-Magyarországon található nem messze Soprontól, a németes neve isismert és használatos (Stain am Anger), továbbá nem keverend? össze Sárvárral(Sarwar.)[124]Bruzen Hongrie címszavának már az els? mondata sokatmondó, hiszen jelzi: ez acímszó önmagában véve azért nehéz, mert nem lehet rögtön földrajzi szélességi éshosszúsági koordináták együttesében leírni, mivel ez az elnevezés igencsak eltér?nagyságú és helyzet? országokat jelölhet, „attól függ?en, hogy a különféle koroktörténészei milyen értelemben használták.”[125] Látható tehát, hogy a szótáríró tér-ésid?síkja történeti látásmóddal ötvözötten fog hozzá a magyar história áttekintéséhez.Ennek a megközelítésnek a logikájában tehát el?ször is azt kell tisztázni, hogy egyáltalánmi értend? Hongrie (Magyarország) alatt, mi az, amit a szótárírónak ezen elnevezés alattfeltétlenül számba kell vennie. Az els? megközelítésében tudniillik két Magyarországlétezik, hiszen szokás egy ázsiai és egy európai Magyarországról írni Martinière szerint.„Az európai Magyarországnak voltak önálló királyai, akik hódítás, öröklés, szövetségvagy más eszközök révén hatalmas tartományokat csatoltak Magyarországhoz, s egyrendkívül nagy kiterjedés? monarchiát hoztak létre. Ezt nevezem én Nagy MagyarKirályságnak (C’est que j’appele le Grande Royaume de Hongrie.)”[126] Itt tehát a MagnaHungaria leírását, illetve a hun-magyar rokonság jegyében fogant magyar történelemPannóniabeli történéseinek adaptációját látjuk viszont.Ez a korona id?nként elvesztette egyik vagy másik csatolt részét, mígnem a szorosabbértelemben vett Magyarországra redukálódott. Ez a szorosabb értelemben vett Magyarországkét módon osztható fel: 1. a földfelszín és a Duna folyása szerint Fels?- és Alsó-Magyarországra; 2. a területét birtokló uralkodók szerint keresztény és török Magyarországra.Ezt a királyságot vármegyékre is szokták osztani. (Martinière erre majd visszatér és leírja avármegyerendszeren nyugvó magyar közigazgatást, mintegy az Hongrie címszó sajátosfüggeléke gyanánt!)E témafelvezetést követ?en tér rá a szerz? el?ször az ázsiai, majd pedig az európaimagyar történelem taglalására.I/ Az ázsiai Magyarország vagy Nagy Magyarország az az ázsiai ország, ahol a régihunok vagy magyarok hazája volt, akik aztán átjöttek Európába a Római Birodalomhanyatlása idején. („La Hongrie en Asie, ou la grande Hongrie; Pas Asie où étoit l’ancienneparti de Huns ou Hongrois qui passent en Europe vers la decadence de l’Empire.”)[127]A hunokról ugyan külön értekezik Martinière, mégis a Huns (Hunok) címszókereszthivatkozását ehelyütt érdemes idézni, hisz a hun-magyar rokonság kapcsán akövetkez?ket tudhatja meg az olvasó Martinière szótárából.[128] A hunok és a magyarokrokonok, legalábbis Bonfini Pannoniabeli történeteinek ismerete és az általa vázoltmitológia ezt bizonyítja. Más vélemények szerint, amint azt a vatikáni szolgálatban állósvéd tudós, Jean (Johannes) Magnus (1488-1544) írja a gótok történetében (HistoriaGothorum Suevorumque, Rome, 1554.), a hunok a gótok egyik ágának tekintend?k, s?tPannónia mai lakói, a magyarok is a gótok leszármazottai.[129] A XVIII. század els?harmadában viszont egyre inkább terjed az a nézet, amelynek markáns képvisel?je akorának egyik legnagyobb szakmai tekintélyeként számon tartott Conrad SamuleSchurtzfleisch (1641-1708), amely állítás szerint a hunoknak és a magyaroknak semmi

közük egymáshoz, illetve annyi igen, hogy mindkét nép keletr?l érkezett. Conrad SamuelSchurtzfleich tehát éles különbséget tesz hunok és magyarok között azt állítván, hogy ezekigencsak eltér? népek.[130] Íme Bruzen de la Martinière a kompilátor, aki nem foglalállást a kérdésben, viszont tényszer?en közli egy-egy problémakör kapcsán a különfélevélekedéseket!Egy biztos, a magyar keleti nép, és itt Pétis de la Croix kutatásaira hagyatkozik.François Petits de la Croix (1653-1713) a francia orientalisztika megalapítója és egyiklegjelent?sebb figurája még Colbert megbízásából beutazta Kis-Ázsiát, természetesentöbbször járt Konstatinápolyban, 1674-ben eljutott Bagdadba, megtanult perzsául.Tudományos utazóként volt Algériában és Marokkóban szintén az arab kultúratanulmányozása végett. 1692-t?l haláláig a Collège Royal arab kutatásokbanmegkerülhetetlen, nagyhatalmú professzora. Jóllehet foglalkozott egyiptológiával, és az els?örmény-latin szótárat is ? állította össze, kedvencei élete végéig a perzsa történetírókmaradtak.[131] Így lefordítja, és 1707-ben megjelenteti a számos forrásanyagot istartalmazó Chéikh-Zadeh perzsa történetíró munkáját A perzsa szultánok és vezérektörténetét (Histoire de la sultan de Perse et des vizirs, Paris, 1707.). Kiadja továbbáfrancia nyelven a XV. század második felében élt Cherif Eddyn Ali Yezdi mogulbirodalom történetér?l szóló munkáját. (Histoire de Timur Bec, Paris 1722.)[132]Bruzen de la Martinière a magyar ?störténet néhány mozzanatát La Croix Dzsingiszkán portréja kapcsán megrajzolt nomád közeg leírása alapján rekonstruálja. Azt írja, hogyaz itt él? törzsek mindegyikének volt fejedelme, ezek viszont egy nagykánnak, vagynagytörzsf?nek, vagy ha tetszik afféle királynak voltak alávetve. Ez a terület (értsdTatárföld) az elmúlt évszázadokban mindig b?velkedett emberekben, és innen indultak kiannak idején a hunok, a gótok, a gepidák, a vandálok, az alánok, stb. Ezután Dzsingisz kántörténetét mesélve leírja, hogy ezek a népek szövetségre léptek ellene (mármint Dzsingiszkán ellen), ám ? több ütközetben megverte ?ket, els?sorban a kunokat, a régi bolgárokat,az oláhokat és a magyarokat, akik régebben a hunok, a vandálok és más, régóta csaktatárok néven ismert nemzetek földjét lakták.[133] Íme Juliánus barát Magna Hungariabelimagyarjai a perzsa forrás francia olvasatában visszaköszönnek egy XVIII. századi szótárlapjain is!De l’Isle, aki Dzsingisz kán történetéhez készített egy Ázsia-térképet, nem hagyta le etérképr?l az ázsiai Magyarországot.[134] Scythia pontosabban körülírt ?shazáját ? Nagy-Magyarországnak hívja. Ez az ázsiai Bulgáriától keletre van. Mivel Bulgária a Volga és aCas-hegység között van (mely az ókori Imaus egyik vonulata), Nagy-Magyarország emehegység és az Istioch között terül el, a 85. és a 100. szélességi fok között.[135] OláhföldMagyarországtól délkeletre volt. „Így ez a három nemzet, a bolgárok, a magyarok és azoláhok Ázsiában éppúgy szomszédjai voltak egymásnak, mint most Európában.”[136]Az európai Magyarország valójában egy nagy európai ország, a Duna mentén terülel, akár úgy, hogy a magyarok a hunok leszármazottai, akár úgy, hogy semmi közükhozzájuk azonkívül, hogy utolsónak érkeztek Pannóniába. Mivel a magyar törzsek nemelégedtek meg a Dunától keletre birtokolt földekkel, átkeltek a folyón, és letelepedtekmindkét Pannóniában.Már a harmadik században is hirdették itt az evangéliumot, ám a hit lángját el?ször az

arianizmus homályosította el, majd a Duna túlpartjáról átjöv? barbárok csaknem teljesen ki isoltották e térségb?l a kereszténység minden vállfaját. Geysa, (Géza ), a magyarok hercege, enemzet negyedik fejedelme azóta, hogy bejöttek Pannóniába, áttért az igaz hitre feleségévelSarloth-tal (Sarolta) együtt. Géza fejedelem 997-ben meghalt, így nem tudta bevégeznialattvalói keresztény hitre történ? áttérítését. Ez a nagy m? fiára és utódjára, Istvánra várt. Ez afejedelem oly nagy buzgalommal és sikerrel ügyködött, hogy végül királyságát a keresztségalá vitte, és ezzel kiérdemelte a Magyarország apostola dics? címet.Még csak herceg volt, amikor felosztotta Magyarországot tizenegy egyházmegyére, ésmivel Esztergom (Strigonie ou Gran) volt szül?városa és általában tartózkodási helye, ezt avárost választotta ki az ország érsekének székhelyéül. Három évvel azután, hogy az apja általviselt hercegi méltóságot megörökölte, királyi címmel jutalmazták. Ahogy Mezerai[137]mondja, 1000-ben Magyarországot királyság rangjára emelték, ám Magyarország éskirálya ezt a címet a pápa kezéb?l akarta megkapni. Miután István fejedelem, Géza fiafelvette a kereszténységet, küldöttséget menesztett a királyi koronáért. Így azezredfordulóval kezd?dik a Magyar Királyság története.Szent István utódai minden alkalmat kihasználtak az állam er?sítéséhez és területigyarapításához. Ez sikeres politikának bizonyult, hiszen a Magyar Királyság hatalmarövidesen a Kárpátoktól egészen Trákiáig terjedt. Így valóban egy nagy, gazdag, er?s ésvirágzó királyság jött létre, amely magába foglalta Magyarországot, Erdélyt, Moldvát,Havasalföldet, Horvátországot, Boszniát, Dalmáciát, Szerbiát és Bulgáriát.A negyedik dinasztia[138] növelte meg ekkorára, mivel Károly Róbert, MartellKároly szicíliai király és Mária, V. István leányának fia 1310-es megkoronázása utánzavartalanul uralkodhatott, és a Magyar Királyság alá vetette Dalmáciát, Horvátországot,Szerbiát, Rácföldet (Rascie) és Boszniát. Ám az Oszmán Birodalom gyors növekedése,amelyet a keresztények közötti viszályok is segítettek, apránként e szép monarchiaterületének csökkenéséhez vezetett. A negyedik dinasztia emlegetése arra utal, hogy atévedések ellenére is igen alapos ismeretekkel rendelkezik Bruzen is a magyar királyokcsaládfája vonatkozásában, mely nem utolsó sorban Claude Vanel érdeme!Ahogy telt az id?, úgy gyengült e szép királyság, akár azért, mert egész tartományokszakadtak el t?le, akár azért, mert a törökök elfoglaltak másokat. Szerbiának és Boszniánaksaját királya lett, -- török függ?ségben. Dalmácia szintén az oszmánok prédája lett, akik el isfoglalták a tengerparti hely?rségek kivételével. Ezeket a tengerparti hely?rségeket avelenceiek szerezték meg az Adriai-tenger teljes hosszában. Havasalföld és Moldva saját, amagyar királyoktól független vajdákat választott, és Erdély is elszakadt t?le 1541-ben. ÍgyMagyarországnak csak a szorosabb értelemben vett Magyarország, valamint Szlavónia ésHorvátország maradt. De 1679-1680-ban a törökök még így is annyira el?renyomultakészakon, hogy végül ostrom alá vették a német-római császár f?városát, Bécset. Ekkor a Vágés a Rába volt a két birodalom határa. „Ám ez a növekedés leginkább a tengerére hasonlított,mely id?nként felduzzad és kilép medréb?l, hogy kis id? múltán visszatérjen oda.”[139]A kicsiny Raguzai Köztársaság is e királyság egyik darabja, gyöngyszeme volt,hozzá tartozott abban a virágkorban, amely Antoine-Augustin Bruzen de la Martinièreszemléletében a Nápolyi Anjou-ág országlásához köthet?. A bels? széthúzások, és a törökexpanzió együttesen vezettek oda, hogy e szép monarchia egyedül maradt, napja lassanleáldozott.

Ehhez az európai Nagy vagy Királyi Magyarországhoz a szerz? még két fontoskiegészít? cikkelyt kapcsol, úgymint az egyházi jelleg?, azaz az egyházmegyékkel foglalkozó,a másik a vármegyékkel, a megyebeosztással, azaz a közigazgatással foglalkozó cikkely – apozsareváci béke utáni állapotok alapján.[140] Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière amagyarországi status quo kiindulópontjának ezt a békét tekinti, ezért közli a béke teljesszövegét![141]Földrajzi értelemben szerinte két Magyarországról szokás beszélni, úgymint AlsóésFels?-Magyarországról. Egyesek Fels?-Magyarországra helyeznek mindent, ami afolyón túl van. Ez az ókor beosztását követ? logika, amikor a folyón túl Róma és Illíria aviszonyítási alap. „Amennyiben így használjuk, hívhatjuk így is, mint néhányan teszik,vagyis Transdanubiana Hungaria-nak; ebben az esetben Alsó-Magyarország magábanfoglal mindent, ami e folyótól délre, illetve nyugatra található, s így ugyanolyan módonCisdanubiana Hungaria-nak nevezhet?. Így Alsó-Magyarországot északról és keletr?l aDuna határolja, nyugatról Ausztria és Stájerország, délr?l pedig Szlavónia, ide értve aszerémi bánságot (Duché de Sirmich).”[142] E felosztás lényege Fels?-és Alsó-Magyarország vonatkozásában a Duna természetes határvonalként történ? értelmezése.Vanelt?l Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière-en át, tehát a XVII. század derekától aXIX. század elejéig lényegében ez Magyarország legelterjedtebb geográfiai felosztása.(„On se divise en la Haute & Basse-Hongrie; la Haute est delà Danube, vers la Pologne &Transylvanie, la basse est au delà même fleuve, azaz Magyarországot Fels? és Alsó részreosztják; Fels? a Dunán túli Lengyelország és Erdély felé es? területeket jelenti, míg azAlsó ugyanezen folyó alá es? területeket jelenti” --olvashatjuk Claude Vanelnél.)[143]El?fordul persze, hogy felcserélik a folyó két partját, pontosabban a delà (a valamin túl) ésaz au delà (valami alatt) fordulatai következtében Fels?-Magyarország lesz Alsó-Magyarország. Ilyenkor tehát Alsó-Magyarország a Dunától északra és keletre es?területek együttese. Így Selmec, Körmöc, stb. alsó-magyarországi bányák lesznek. Eztlátjuk annál a francia jelentésnél is, amely a Des mines de la Basse Hongrie címet viseli1772-73 táján.[144] Ezek a magyarországi bányavárosok ugyanakkor Vanel idézett m?veVI. fejezetében a ville de la Haute Hongrie cím alatt soroltatnak fel.[145]Megint más esetben a francia jelentés a Dunán inneni terület megjelölésére a laHongrie en deçà megjelölést használja a mai Dunántúl értelmezésben Alsó-Magyarországgal lesz azonos! (Lásd Notes sur le Banat..)[146]A már emlegetett de l’Isle jól érzi ezt a bizonytalanságot, ezért már 1717-benkiadott híres Magyarország térképén Fels?-Magyarországnak az északi, míg Alsó-Magyarországnak az ország déli részét tekinti, függetlenül attól, hogy a folyó melyikoldalán található! „Ez egy olyan eltérés, amelyet helyénvalónak tartottunk itt megemlítenimég akkor is, ha a térképén nem jelölte ki Fels?- és Alsó-Magyarország határvonalát” –írja Bruzen de la Martiniere.[147]A Bruzen de la Martinière vázolta politikai térkép is meglep? részletességgel szól amagyar történelemr?l. „Amennyiben az ezeket az id?k során elválasztó különféle határokatmind rá szeretnénk másolni egy térképre, sosem jutnánk a végére. Oly gyakran és olyváratlanul változtak ezek, hogy a határvonalak néhány hónapon belül is több alkalommalmozogtak el?re és vissza. A jelenlegi állapot megismeréséhez viszont elegend? felidézni a

már említett pozsareváci békekötés alkalmával készített szabályozást.”[148]E szerz?dés révén a császár visszaszerezte Erdély, Havasalföld, Bulgária, Szerbia,Bosznia és Horvátország egy részét. Maradtak persze török kézen is régi magyar területekés létezik egy harmadik, lengyel Magyarország is. „Így nevezik ugyanis Szepes vármegyeegy részét, amely egy tucatnyi, a Kárpátok hegyei közé zárt mez?városból és faluból áll, ésa lengyel koronához tartozik.”[149] A magyar történelem alapos ismeretére vall ez amegjegyzés; hiszen Bruzen itt arra utal, hogy 1412-ben Zsigmond király adósságai fejébenelzálogosított 13 szepességi várost a lengyel királynak, és ezek a városok csak az 1772-ben történt megváltás után kerültek vissza a magyar királyi korona fennhatósága alá![150]Ez a megjegyzés is azt az állításunkat er?síti, amely szerint a XVIII. század franciáinakmagyarságképe helyenként meglep?en árnyalt, apró részletekre is odafigyel? mozaikokegyüttese.Magyarországot számos folyó öntözi. A Duna, a Száva, a Dráva, a Tisza, a Maros, aRába, a Vág, a Garam, a Sárvíz és sok egyéb folyó is ide hozza vizét. Mindeme vizek olygazdagok halban, hogy a parasztok ezzel etetik disznaikat, és a pontynak semmi értéke sincs.A Duna kivételével valamennyi vize rossz min?ség? és egészségtelen. A leveg? sem igazánegészséges, ám a föld igen termékeny gabonában, borban, gyümölcsben és legel?ben. A boroker?sek és kiválóak; Magyarország ellátja velük Ausztriát és Lengyelországot. A tokaji borfelséges. A legel?k nagyszámú szarvasmarhát táplálnak. Az apró-és a nagyvad olyközönségesnek számít, hogy az általuk a földeken okozott károk megakadályozása érdekébenmindenki szabadon vadászhat, s a parasztok is gyakran élnek szarvas, illetve vadkan húsával.Több ásványvízforrás is van; ezekre számos helyen fürd?ket építettek.[151]A magyarok harcos kedv?ek, ám azzal vádolják ?ket, hogy kegyetlenek, g?gösek,bosszúállóak, s annyira híján vannak az egységnek, hogy nem szabad meglep?dni azon, hogya barbárok prédájául estek.[152] Ez a XVII. századi Vanel sugallta kép, csakhogy Bruzende la Martinière ezt az állítást is finomítja, amikor azt írja: azzal vádolják ?ket, hogy…(lesHongrois sont guerriers, mais on les accuse d’être cruels etc.)[153] A nemesek kedvelik afény?zést, valamennyien szenvedélyesen szeretik a lovakat, a vadászatot és a jó konyhát.A magyarok nem szeretik a németeket. Mindazonáltal a nemesség ragaszkodik az osztrákházhoz, amely megvédi a törökök elnyomásától, akik egyenl?nek tekintik a nemest és aparasztot. Az ország legnagyobb ereje a könny?lovasságban rejlik. A lovasokat huszárnak(Hussars) hívják, a gyalogosokat hajdúnak (Heiduques).[154]A magyarok sudár termet?ek, a magyar nyelv a szláv [Esclavon] egyik dialektusa,így kapcsolatban áll Csehország, Lengyelország és Oroszország nyelveivel. A császárifennhatóság szükségessé tette a német nyelv ismeretét is a magyarok számára.Figyelemreméltó, hogy Magyarország csaknem minden városának két neve van, egymagyar és egy német, így Posone-Presbourg, Sopron-Oedenbourg, Ofen-Bude. Sok közülükegymás szinonimája, „ám azok a tudatlanok, akik földrajzi térképek készítésébe ártottákmagukat, s ezt nem tudták, különálló városokat csináltak bel?lük, jóllehet eltérés csupán anevekben van.”[155] A latin nyelv is igen közel áll a magyarokhoz. Vannak, akik azttartják (nem sok alappal), hogy Európa összes népe közül egyiknél sem áll olyan közel alatin kiejtés az ókori rómaihoz, mint a magyaroknál. [156]A katolikus vallás nincs olyan mértékben elterjedve itt, hogy ne lenne több

különféle egyházhoz (secte) tartozó számos protestáns, akiket nem csupán megt?rnek,hanem a császár védi is ?ket, és igazat ad nekik, amikor az ?ket elnyomó katolikus egyházitisztségvisel?kre panaszkodnak.Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière a Magyarországról szóló szócikkét ajelent?sebb bányák ábécé-sorrendbe állított listájával zárja.[157] Forrása itt Jacobus(Jacques) Tollius, aki 1630-ban született Utrechtben. El?ször a goudai gimnáziumrektoraként tevékenykedett, utóbb a duisburgi egyetem tanára lett. Filológiai és f?képpalkímista tevékenysége révén vált ismertté a neve Európa szerte. Támogatókat keresveélete nagy célja volt a bölcsek kövének (la pierre philosophale) meglelése. Evégettbeutazta Európa számos bányáját, sokat id?zött Itáliában és 1660-ban illetve 1687-ben,tehát két ízben is járt Magyarországon. 1660-ban Zrínyi Miklós vendége volt Csáktornyán.Zrínyit „világhír? h?s”-ként emlegeti, Czackothurnumról pedig azt írja, hogy „jólesett akörnyeskörül látható m?veletlenség közepette gyönyör? épületeket, fényes bútorokat,nagyszer? kényelmet, tisztaságot és m?velt olvasottsággal bíró családot”[158] találni. ÍmeTollius magyar nemesr?l alkotott képe, amely igaz Zrínyi gróf kapcsán, bizonnyal akivételt er?sít? szabály szellemében, de mégiscsak szöges ellentéte a Vanel rajzoltamagyar nemesr?l alkotott képnek! Második útja alkalmával beutazta a bányavárosokat, deaz aranycsinálás titkára nem jött rá. Mindenkit?l elhagyottan, nyomorban halt meg 1696júniusában.[159]Végezetül miel?tt közölnénk, mit ír Bruzen de la Martinière a bányavárosokrólTollius alapján, az alábbi listánkhoz -- visszautalva a Bevezetésben leírtak idevonatkoztatandó megfontolásaira --a következ? megjegyzéseket f?znénk.:A [ ] zárójelben közöljük a mai állapotoknak megfelel? településnevet, utána aláhúzvaa település magyar nevét, majd megadjuk, az adott ország közigazgatási beosztása szerintihovatartozást, ezt, ha szükséges ennek magyar megfelel?je követi, végül közöljük az országnevét. Bruzen nyomán a francia átírás településneveinek feloldásánál módszertanilag azt azutat választottuk, hogy az esetek zömében használt német nyelv?séghez köt?d? helységnévfrancia kiejtésbeli átirata alapján „visszakerestük ”a német, ennek alapján pedig a magyarhelységneveket. Pl. Alt-zol Altsohl, Ózólyom, illetve ennek mai neve Zvolen. Más esetben alatin vagy a magyar helységnév francia áthallása volt irányadó; ez utóbbira pl. Felschebanazaz Felsche mint Fels?, ban mint bánya, így Fels?bánya, megint más esetben a helybélilakosság által használt településnevek francia átiratával találkozunk (l Jerob – Jabriková -Imréd). Segítségül természetesen a vízrajzra, és a domborzatra utaló jegyeket vettükfigyelembe; l: Helliar bánya Altgeberg hegy alapján Staré Hory azaz Óhegy.„Könnyebbséget” jelentett, hogy a településnevek zömét csak a bányavárosok vonatkozásábankellett visszakeresnünk, ezáltal csökkent a különböz? térségekben található azonoshelységnevekb?l adódó hiba lehet?sége![160] Tollius úgy is próbálta konkretizálni ahelységeket, hogy viszonyítási pontként az esetek zömében szálláshelyét, Newsol azazNeusohl, Besztercebánya városát adja meg! A településnevek feloldása GYALAY Mihály:Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon, Budapest, 1989, illetve HAJDÚ-MOHAROS József: Magyar Településtár, Kárpát-Panonn, Bp. 2000. c. m?ve alapjántörtént. A két munka a mi esetünkben szerencsésen „együttm?ködött,” hiszen Gyalai jóvaltöbb névvariációt ismer, Hajdú-Moharos viszont az adott települések elhelyezésében

sokkal könnyebben és egyértelm?bben használható! Az illusztráció mellett a tájékozódástis segít? térképek átvétele Hajdú-Moharos József m?véb?l történt.Jacobus Tollius a mai Nyitra, Trencsén, Zsolna, Besztercebánya, Eperjes és Kassatartományokban illetve Máramaros és Szepes megyében található településeket járta be.Legtöbbet Besztercebányán és Selmecbányán id?zött. Ezekr?l itt azért nem írunk, mertészrevételei -- az id?beli közelség révén is -- nagyjából azonosak Brown észrevételeivel,melyek alapján Vanel is dolgozott, és erre már történt hivatkozás a montpellier-i tanácsosmunkássága kapcsán. Ezek figyelembe vételével Bruzen a következ? helységeket veszi beszótárába:ALT-ZOL [Zvolen, Ózólyom / Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia]A folyam bal partján, Newzol-tól két mérföldre lév? helység. Valójában egyetlen bányájasincs; ám aranyrögöket lehet találni a búzakalászok gyökerei között. A környékenkorábban voltak arany-, ezüst-, réz- és higanybányák.AMGESCHED [Besztercebánya egyik bányatelepe volt / Banskobistrický kraj ~Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia)]Ebben a Newzol-tól (Besztercebánya) fél mérföldnyire fekv? helységben van egymagántulajdonban lév? bánya, melyet tulajdonosa nem képes m?velni.ANDRASCHOW [Besztercebánya egyik bányatelepe volt / Banskobistrický kraj ~Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia]Ebben a Newzol-tól (Besztercebánya) szintén fél mérföldnyire fekv? helyégben van egykülönálló sárgaréz-bánya, amely Waldburg-hoz tartozik.BOINIK [Bojnice, Bajmóc / Tren?iansky kraj ~ Trencsén tartomány ~ Szlovákia]Itt korábban vasat bányásztak; ma már csak vörösagyagot lehet találni, amelyb?legykoron a vasat kivonták.BOTZAR [Besztercebánya egyik bányatelepe volt / Banskobistrický kraj ~ Besztercebányatartomány ~ Szlovákia]Itt aranybányák vannak.BRESNIZC [Hronská Breznica, Garamberzence / Banskobistrický kraj ~ Besztercebányatartomány ~ Szlovákia]Két mérföldre van Newzoltól (Besztercebánya), és a császár birtokát képez? vasbányáivannak.BUDE OFEN [Buda ~ Pest megye ~ Magyarország]A máig él? hagyomány szerint a város szomszédságában lév? hegyekben aranybányákvoltak.

SCEPUISE [mint Szepes, számos ilyen el?tagból álló településnév közül jelen esetbenSpi?ská Stará Szepesófalu / Pre?ovský kraj ~ Eperjes tartomány ~ Szlovákia]Az itteni hegyen (Tarhegy!) van egy bánya, ahol antimonnal kevert ólmot bányásznak.DOBSH [Dob?iná, Dobsina / Ko?ický kraj ~ Kassa tartomány ~ Szlovákia]Rafsenaw-tól két, Newzoltól tizenöt mérföldre fekszik. Itt cinóbert termelnek ki. Maga ahelység Waldburg-hoz tartozik.FECKETIBAN vagy SCHWARTZBERG [Czarna Góra, Feketebérc / Szepes vármegye ~Lengyelország]Szatmár vármegyében található. Ezüstbányái vannak, ahol az érchez egy kevés arany iskeveredik. Fél font ezüst mindössze három szemernyi aranyat tartalmaz. (Egy szemer --régi ékszerész súlyegység -- = kb. 0,05 gramm.)FELSCHEBAN ou OBERBERG [Baia Sprie, Fels?bánya ~ Judetul Maramures ~ Máramarosmegye ~ Románia]Ugyancsak Szatmár vármegyében található. Itt egy rendkívül gazdag arany-, ezüst- ésólombánya található. Egy helybeli keresked?, Michel Fony birtokolja. Fél font ezüstbennéha négy-öt dragme is található. (Egy drachma (?) = 3,24 gramm.)HELLIAR [Altgeberg hegy alapján Staré Hory Óhegy, Besztercebányához tartozóbányatelep/ Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia ]A környékén lév? Altgeberg-nek nevezett hegyekben némi ezüstöt találunk, mely rézzelkevert. Ez a hely waldburg-i magánszemélyek birtoka. Itt mérges gázokat tartalmazó víz isvan.JEROB [Jabriková, Imréd / Besztercebánya egyik bányatelepe volt / Banskobistrický kraj ~Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia]Ezt a bányát már nem m?velik.JESENACH [Tur?ianske Jaseno, Túrócjeszen / ?ilinský kraj ~ Zsolna tartomány ~Szlovákia]Itt termelik ki a földb?l a németek által Ries néven nevezett kénes anyagot, amelyet –miután olvasztással kivonták bel?le az ezüstöt – átszállítanak Scheminz-be.LIBETHEN [L’ubietová, Libetbánya/ Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia]Newzoltól két mérföldre fekv?, sárgarézben gazdag bánya. Három aknája van. Az els?Libethen és Newzol lakóinak közös birtoka; a második Waldburg és Grondel városáé.LIBSK [L’ubor?a, Liborcsudvard/ Tren?iansky kraj ~ Trencsén tartomány ~ Szlovákia]Az itteni hegyekben arany- és ezüstbányák vannak.

LUPSCENES, [amelyet LUPSCHER-SCIFFEN-nek is hívnak ? feltételezhet?en bányatelep]Newzoltól két mérföldre található, még nem feltárt ércbánya [ón?], amely Michel Szurianbirtoka.LUPKOW, [? feltételezhet?en bányatelep]Itt antimont termelnek ki.MEDZIBROD [Medzibrod, Mez?köz ~ Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia]Newzoltól két mérföldre lév?, még nyitás el?tt álló aranybánya, amely Maximilien ConradRuprecht birtoka.NECBAN vagy NEWBERG [Nová Ba?a, Újbánya ~ Banskobistrický kraj ~ Besztercebányatartomány ~ Szlovákia]Szatmár vármegyében, Erdélyt?l két mérföldre fekv? bánya, mely arannyal kevert ezüstöttartalmaz. Fél font ezüstben négy-öt drachmányi aranyat találunk. Ugyanitt pénzverde ism?ködik.REDERISCH [Hradzavé, Rezes/ Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia ]A bányában található vasöntésre alkalmas. Itt Ries-nek is nevezett markazit szinténtalálható.RICHTERGRUND. [Úrvölgy/ Besztercebányához tartozó bányatelep volt, ~ Banskobistrickýkraj ~ Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia]Csak rezet találunk itt, s annak min?sége sem a legjobb. Newzoltól kb. egy mérföldre van.Waldburg birtokát képez? magánbánya található itt.RONITSCH [Hronec, Kisgaram ~ Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia]Császári tulajdonú vasbánya. Newzoltól négy mérföldre található.ROSNAVO [Ro??ava Rozsnyó / Ko?ický kraj ~ Kassa tartomány ~ Szlovákia]Erlam avagy Agria mellett, Newzoltól tizenöt mérföldre. Itt termelhet? ki a környéklegtisztább aranya; ám a Waldburgi polgárok és a magisztrátus közötti, a bányatulajdonjogával kapcsolatos ellentétek nem teszik lehet?vé a termelést.SANDBERG [ ? Besztercebányához tartozó bányatelep/ Banskobistrický kraj ~Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia]Newzoltól legfeljebb egy mérföldre fekv?, rézben gazdag bányák, amelyek a városlakóinak birtokát képezik. Az itt bányászott fém részben fekete, részben sárga, részbenzöldes szín?. A fekete foltok ezüsttartalmat jeleznek, a többi pedig ónt.

SCHERTZENSTEINEN [ ? nyilván egy új bányatelep]Newzoltól fél mérföldre lév? aranybánya, amely egy Waldburgi polgár magánbirtoka. Ittmég nem folyik termelés.SCHMOLENITZ [Somola, Szomola / Nitrianský kraj ~ Nyitra tartomány ~ Szlovákia]Rézbánya, ahol élénk termelés folyik. Az innen kinyert szulfátos víz el?bb vörös szín?véváltoztatja a belémártott vasat, majd bronzos lesz. Ezért hasonlít a scheminz-ihez;korábban Libeth vize is rendelkezett ezzel a tulajdonsággal.SENNIZEN [Senica, Szénás / Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~Szlovákia]Newzoltól legfeljebb egy mérföldre fekv? bánya. A császár számára sárga és lágy rezettermel.STRIGONIE vagy GRAN [Esztergom ~ Komárom-Esztergom megye~ Magyarország]Az aranybányák a várostól három mérföldre találhatók. Korábban a török fenyegetésmiatt abbahagyták m?velésüket; ám a császár embereket küldött ki feltárásukra és amunka újraindítására. A vállalkozás sikerrel járt.TEICHOLTZ [ ? valószín?síthet?en bányatelep]Newzoltól három mérföldre fekszik. Mágnestartalmú k?zetek vannak itt.TEIOB [Tajov, Tajó / Banskobistrický kraj ~ Besztercebánya tartomány ~ Szlovákia]Ennek környékén (egy mérföldre Newzoltól) a körmöci úton egy forrás mellett néhány,eddig elhanyagolt csavarezüst-ér [visargent] található. Közvetlenül mellettük a föld vörösként rejt.TOKAI [Tokaj / Borsod-Abaúj-Zemplén megye ~ Magyarország]Aranyban termékeny hegyek. A környéken m?velt sz?l? gyökerei – illetve még a hajtások is– kicsiny aranyszálakat tartalmaznak; ám az aranynál is értékesebb tokaji borbólszármazó biztos jövedelem miatt nem is foglalkoznak a bányák esetleges megnyitásábólkeletkez? nyereség bizonytalan kilátásaival.WEISCHOW [ ? feltételezhet?en bányatelep]Newzoltól négy mérföldre fekv? d?l?, amely néhány aranyér között kiváló min?ség?antimont ad. A kis kiterjedés? aranyerekb?l származó haszon is csekély. Tulajdonképpen akörnyékbeli erd?kben kóborló rablók miatt abba is hagyták a kitermelést. A bánya aközmegbecsülésnek örvend? Michel Szurian birtoka.„Végül azt is meg kell említenünk, noha Magyarországon csupán a hegyek adnakaranyat, a különböz? források, patakok, kisebb és nagyobb folyók is szállítanak bel?le.Erre jó példa a Duna; ott látható, hogy a vizek a hegyekb?l idehordják a kincsek egyrészét”-- idézi Jacobus Tollius elmélkedését Antoine-Augustin Bruzen de la

Martinière.[161]A fenti leírás véleményünk szerint két szempontból figyelemre méltó. Egyrészt a„bölcsek kövét” és a gazdagságot keres? Tollius igen részletes gazdaságföldrajzi éstelepüléstörténeti helyzetelemzést ad, és ennek „szótárosított” azaz rövidített változatátAntoine-Augustin Bruzen de la Martinière egy az egyben átemeli szótárába, természetesenkihagyva a Tolliust olyannyira érdekel? technikai eljárások részletesebb ismertetését,amelyek egyébiránt Edward Brownt is roppantmód izgatták. A települési névsorból az iskiderül, hogy Tollius a bányavárosok apropóján minden olyan, leginkább északmagyarországitelepülést számba vesz, amely az arany illetve a nemesfém bányászatávalösszefüggésbe hozható.Másrészt úgy t?nik a leírásból, hogy a bányavárosok szinte vonzzák -- nyilván akönnyed meggazdagodás reményében is -- a befektet?ket; Michel Szurian, Michel Fony,Maximilien Conrad Ruprech név szerint is említtetnek, de úgy t?nik Waldburg (hétbányában van érdekeltségük) és Grondel svájci határhoz közel fekv? ausztriai városokgazdag polgárai szintúgy igen jó befektetési lehet?ségeket sejtettek e térség bányáivonatkozásában!

JACOBUS TOLLIUS 1687-ES UTAZÁSÁNAK SZINTEREINitrianský kraj ~ NYITRA TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIA

TREN?IANSKY KRAJ ~ TRENCSÉN TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIA

?ILINSKÝ KRAJ ~ ZSOLNA TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIA

BANSKOBISTRICKÝ KRAJ ~ BESZTERCEBÁNYA TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIAPRE?OVSKÝ KRAJ ~ EPERJES TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIA

KO?ICKÝ KRAJ ~ KASSA TARTOMÁNY ~ SZLOVÁKIA

MÁSODIK RÉSZ: A MAGYARSÁG JELENEELS? FEJEZET: VOSGIEN A XVIII. SZÁZAD MAGYARORSZÁGÁRÓLA XVIII. századi geográfia szótárak közül minden bizonnyal a Vosgien-féle futottabe a legnagyobb karriert, hiszen 1747-es[162] els? megjelenését 1851-ig[163] még újabbtizenöt b?vített kiadás követte. Egyébként a munka, számos szerz?i névvariációban, illetveaz elterjedt Vosgien álnéven több mint két tucatszor látott napvilágot és ekkor még nem isemlítettük az idegen nyelv?, német és olasz fordításokat! (1767-ben például háromkönyvkiadó is megjelentette a m?vet.) Hangsúlyozzuk, hogy az esetek zömében b?vítettújrakiadásokról van szó. A b?vítés, a hozzáírás állandó terjedelmi növekedésben ismegfogható, hiszen a formátum, a bet?típus és a bet?nagyság azonossága mellett az 1767-es kiadáshoz képest, amely 816 oldalból áll, közel kétszáz oldallal, megközelít?en 25%kaln? meg az 1801-es kiadás terjedelme a maga 1014 oldalával!Természetesen a változó világ megkövetelte politikai „fazonigazítások” semidegenek a szótártól, amelynek els? kiadásbeli impresszumán a következ? teljes címolvasható: Dictionnaire géographique-portatif. Ou Description des Royaumes, Villes,Patriarhats, Évêschés, Duchés, Comtés, Marquisats, Villes Impériales, et Anséatiques,Ports, Fortresses, Citadelles et autres lieux considérables des quatre parties du monde:dans lequel on indique en quels Royaumes, Provinces & Contrées ces lieux se trovent;lesPrinces dont ils dépendent; les Rivières, Baies, Mers, Montagnes, etc. sur lesquels sontsitués; leur distance en lieues françaises des Places remarquables des environs, avec leurlongitude & leur latitude, selon les meilleures Cartes; les Siéges que les Villes ont soustenus, les grands Hommes qu’elles ont produits, &.les lieux où se sont données lesPrincipales Batailles. Ouvrage très utiles pour l’intélligence de l’Histoire moderne & desaffaires présentes. Traduit de langlois sur la treizième édition de Laurent Eschard, parVosgien. (Az 1792-es párizsi kiadástól kezdve, amely a köztársaság els? évében látottnapvilágot, a címben megjelenik a républiques szó, úgymint Dictionnaire géographiqueportatif.Ou Description des Républiques, Royaumes,… a les Princes pedig kicserél?dik arepublikánus fülnek jobban hangzó Gouvernemens szóra!)A Vosgien név természetesen álnév, amely Jean-Baptiste Ladvocat abbét takarja,akir?l valójában nem sokat tudunk. Legrészletesebb életrajza a Hoefer-féle biográfiailexikonban található.[164] E szerint Jean-Baptiste Ladvocat Párizsban született 1709-benés a Sorbonne-on végezte teológiai tanulmányait, majd 1740-42 között Dumernyplébánosa volt. Innen visszatért Párizsba, és a Sorbonne f?könyvtárosakénttevékenykedett. Ekkor készítette el híres bibliográfiáját.[165] 1751-t?l haláláig az orleans-iherceg alapította Héber Intézet (l’Institut Hébreu) igazgatója volt. Héber tárgyúnyelvészeti munkái „alapos jól felkészült tudósról tanúskodnak.”[166] Írt emellett még

történeti szótárakat[167], de az igazi könyvsikert, amely ismertté tette nevét Európa szerte,az említett geográfiai szótár hozta meg számára.[168]Az 1747-ben el?ször megjelent geográfiai szótára tulajdonképpen két munkánnyugszik. Forrása Antoine-Augustin Bruzen de la Martinière és a Hume által egekigmagasztalt, különben kora legnagyobb angol történetíróinak egyikeként számon tartottEchard Laurent, aki 1671 és 1730 között élt. Az 1783-as Brüsszeli egyébként ezért jelöliháromszerz?s munkaként Vosgien szótárát.[169]Echard Laurent megírta többek között a rómaiak történetét (Histoire romainedepuis la fondation de Rome jusqu’ à l’établissement de l’empire par Auguste), a koregyik legjobb egyháztörténetét (Histoire générale ecclésiastique, depuis la naissance deChrist, jusqu’ à l’établissement du christianisme sous Constantin), és a Hume általolyannyira dicsért Anglia történetet (Histoire d’Angleterre, depuis invasion de Jules Césarjusqu’ à la fin de règne de Jacques I er ). Vosgien angol kortársa tehát számos kit?n?történelmi munka szerz?jeként volt számon tartva, ám neve leginkább a Vosgien kiadásokimpresszuma alapján válhatott ismertté.[170]A magunk részér?l három kiadást használunk; ezek az 1767-es, az 1801-es és az1811-es kiadások.[171] Az elérhet?ség praktikuma mellett azért esett a választásunk ehárom kiadásra, mert az 1767-es kiadás Hongrie címszava nyilván a XVIII. század els?felének, az 1801-es értelemszer?en a század második felének Magyarországáról szól, mígaz 1811-es kiadás a napóleoni Európa zenitjének kiadása. Ez utóbbi – természetesen nemis annyira Magyarország, mint inkább a világban bekövetkezett változások tekintetébenhíven tükrözi mindazon rövid élet?, ám annál drasztikusabb politikai, térképbeliváltozásokat, amelyeket a francia császár hajtott végre Európában. (A Catalogue généraldes livres imprimés de la bibliothèque nationale , illetve a http://www.ccfr.bnf.fr alapjánúgy t?nik, hogy a napóleoni háborúk állandó politikai térképbeli változásainak leírásavégett 1807-t?l 1813-ig évente b?vítve újra kiadják a Vosgien-féle geográfiai szótárat!)Az említett három kiadás Hongrie címszava alatti szövegvariánsok összevetésétkés?bb közöljük, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a geográfiai szótár -– legalábbis amindenkori status quo vonatkozásában – úgy t?nik egyre inkább az éppen dominánspolitikai, hatalmi megfontolások lenyomatává is válik.Vosgien 1767-es kiadásának hosszú el?szavát két szempontból tartjuk említésreméltónak. Ez a cenzúra kérdése és a szótár felépítésének problematikája. A geográfiaiszótárak, amint már utaltunk rá, nem csak a bennük rejl? politikum, hanem a földrajzifelfedezések b?vkörében él? XVIII. század számára oly fontos földrajzi ismeretanyagmiatt is kivívták maguknak a cenzorok megkülönböztet? figyelmét Franciaországban. Az1767-es kiadás el?szavában a Vosgien idézte 1723-as rendelet ugyanis kimondja, hogy ageográfiai szótárak „alapos áttanulmányozása a világ jelen dolgainak állása ügyébenkiváltképp fontos”.[172] E politikai felhang hangsúlyozásával együtt azt is fontosmegjegyeznünk, hogy az 1767-es Vosgien kiadás királyi cenzora Bellin, koránaknagynev? geográfusa![173] Vosgien ezért is írja büszkén, hogy cenzora roppant alaposanvégigolvasta szótárát és nem talált benne semmi kivetni valót.[174] A cenzor tehát apolitikai felügyelet mellett azért jelen esetben afféle szakmai lektor is!Az 1767-es kiadás el?szava értelmében a szótár rendez? elvei két kérdéskör köré

csoportosíthatóak, úgymint a földrajzi nevek átírása, illetve azok a szempontok, amelyekalapján egy-egy helység bekerülhet a szótárba. Ez utóbbi azért lényeges, mert ekkorakikristályosodni látszik a geográfiai szótár szempontrendszere. Az 1767-es szótár esetébenez a következ?képpen néz ki:I/ A földrajzi nevek, így a magyarországi földrajzi nevek átirata. Vosgiennél a francianyelv? alak következetes és kizárólagos dominanciája érvényesül. Ne feledjük, hogy aXVIII. századi földrajzi felfedezések nyomán egy csomó név most szembesül el?ször egyfrancia nyelv? szótárba történ? bekerüléssel. Ez annyit jelent, hogy az adott helységnévfrancia áthallásbeli leírását látjuk viszont. Ennek meger?sítésére hívatott a latin alak. Ígyvagy az adott ország nyelvének franciásított variációját, vagy a latin alakot, ami persze azesetek zömében minden különösebb er?feszítés nélkül „franciásítható”, vagy pedigmindkett?t viszontláthatjuk. Nézzük a magyar példákat, amely a nyelv „egyedisége” révénhordoz buktatókat. Természetesen a szótár írásképét követve Kaposwar esetében aztlátjuk, amint az adott ország nyelvének hangalakja egyúttal a francia alakot is jelenti.Segedin, amikor a latin és a francia hangalak egybeesik. Máskor különválasztható, mintDebrecen esetében, Debrezen ~ Debrecinum. Sokszor el?fordul három alak, mint példáulSopron ~ Oedenbourg ~ Simpronium. Olykor a három alaknál elbizonytalanodik a szerz?,ez vezet -– jobb szó híján -- afféle „kétésfeles” megoldáshoz, ahol az egyik alakválasztható és azt a vagy (ou) köt?szóval jelzi, például Presbourg ou Poson ~ Posoniumm.Más esetben nem a latin, hanem a magyar városnév lesz franciásítva, mint például Buda ~Bude, tehát itt a német Offen mellett megjelenik a magyar névváltozat is a Bude ~ Budacímszó alatt. A szótár tehát itt négy alakot hoz, úgymint Bude ou Offen ~ Buda,Aquincum. Itt jegyezzük meg: az 1767-es kiadásban 65 városnevet találtunk a KirályiMagyarország vonatkozásában, ami „világszótárról” lévén szó igen tisztességes szám, ésegyáltalán nem az elfeledettség mutatója. (A szótár névmutatója praktikusan nem sokrahasználható, mert csak latin neveket közöl, így ha egy településnek nincs latin neve, akkoraz nem is szerepel a névmutatóban, jóllehet benne van a szótárban.)II/ A szótárba történ? „bekerülés” kritériumai pontokba szedve a következ?k:1/ Birodalom, királyság, fejedelemség, hercegség, tehát valamiféle államalkotó egységkövetelményének történ? megfelelés.2/. Jelen, vagy közelmúltbeli történés aktualitásának helyszíne.3/ Ha a város, a településa/ f?városb/ politika központ, tehát parlamenti székhely, országgy?lési helyszín, azaz egyfajtaállamigazgatási központc/ érsekség, püspökség, azaz valamilyen vallási központd/ kereskedelme, gazdagsága, vagyis gazdasági tevékenysége jelent?se/ m?vészeti, kulturális, tudományos tevékenysége jelent?sf/ oktatási központ, vagy éppenséggel egyetemi városg/ híres ember szül?helyeh/ valamely fontos csata, háborús esemény vagy épp békekötés színhelye

i/ katonai, stratégiai jelent?séggel bír.4/ A felvilágosult abszolutizmus századában az adatközlés egységes szempontjait követvemindig tudatni kell az olvasóval, hogy az adott terület felségjogi státusa jelenleg melyuralkodó, herceg, fejedelem stb. szupremáciája alá tartozik.5/ A szótár törekszik arra, hogy minél pontosabban sikerüljön behatárolni a szélességi éshosszúsági fokok révén az adott állam vagy település topográfiai helyét. Ez az Európánkívüli térségek esetében korántsem egyszer? feladat, de az európai területekvonatkozásában is számos mérföld ismeretes, márpedig a szótár törekszik arra, hogy egyegytelepülés behatárolásánál jelezze, hogy a környék melyik kiemelten fontos városátólmilyen irányban, hány mérföld választja el az adott címszó városát. Gyakorlatilag ez azegyik legfontosabb információ egy utazó számára! Az 1767-es kiadás általában az adottfelségterület által használt mérföldet adja meg iránymutatásul, így a szótár gyakorlatilag akor által használt különféle mérföldek lajstroma -- az aktuális címszavak vonzásában. Aszótár használja az ún. kicsiny japán mérföldet, a kínai vagy mandzsu mérföldet, az oroszvagy verszta mérföldet, az angol mérföldet, a török vagy berri mérföldet, a nagy olaszmérföldet, az arab mérföldet, az írlandi mérföldet, az indiai vagy khossz mérföldet, atamuliai mérföldet, a skóciai mérföldet, a karintiai, a kicsiny spanyol, a portugál ésnagyspanyol vagy holland mérföldet, a sziléziai, a dániai, a drezdai, a norvégiai, a keletfriziai,a geográfia vagy német mérföldet, továbbá régi francia lieu-t, a perzsa vagymásképpen parasange mérföldet, az angol és francia tengeri mérföldet, (Napóleon alattEurópában ez utóbbi a mérvadó) és természetesen a magyar, vagy másképpenmeklenburgi mérföldet.6/ A szótár külön szócikket szentel minden jelent?sebb domborzati és vízrajzi tényez?nek,hegyek, tengerek folyók stb. [175] A szerz? alaposságát dicséri, hogy például a Maroscímszó alatt a következ?ket olvashatjuk. „Nagy folyó, amely átszeli Erdélyt ésMagyarországot. A Kárpátokban ered és Szegeddel szemközt torkollik a Tiszába.”[176]7/ Kötelez? jelleggel tájékoztatást kell, adjon a szótár az adott ország nyelvér?l és vallásiszokásairól.Ezek el?rebocsátása mellett vessük össze a már említett három kiadás Magyarországcímszavát. A magyar nyelv? szövegvariánsok esetében nem használunk semmiféle jelölést, haa három szöveg azonos, kurziválunk akkor, amikor két kiadás szövegegyezéséthangsúlyozzuk, aláhúzást alkalmazunk az egyedi betoldások kidomborításánál!

A MAGYARORSZÁG (HONGRIE) CÍMSZÓ ÉS VARIÁNSAI AVosgien szótár 1767-es, 1801-es és 1811-es kiadásai alapján|1767-ES KIADÁS |1801-ES KIADÁS |1811-ES KIADÁS || | | ||Magyarország, |Magyarország, |Magyarország, ||Hun-garia. Európai |Hun-garia. Európai |Hun-garia. Európai ||királyság a Duna |királyság a Duna |királyság a Duna ||mentén, hosszúsága |mentén, hosszúsága |mentén, melynek ||körülbelül 240 mérföld,|körülbelül 240 mérföld,|területe 4100 ||szélessége 100 mérföld.|szélessége 100 mérföld.|négyzet-mérföld, || | |lakosainak száma || | |7760000 lélek. || | | ||Északon |Északon |Északon ||Lengyelország-gal, |Lengyelország-gal, |Lengyelország-gal, ||nyugaton |nyugaton |nyugaton ||Németor-szággal, délen |Németor-szággal, délen |Németor-szággal, délen ||és keleten Törökország |és keleten Törökország |és keleten Törökország ||európai ré-szeivel |európai ré-szeivel |európai ré-szeivel ||határos. |határos. |határos. || | | || |Területe 9730 | || |négyzet-mérföld, | || |néps?r?sége 513 lakos | || |négyzetmérfölden-ként. | || | | ||Három nagy |Három nagy |Három nagy ||tarto-mányból áll: a |tarto-mányból áll: az |tarto-mányból áll: az ||tulajdon-képpeni |Ausztri-ától keletre |Ausztri-ától keletre ||Magyarország északon |fekv? tulaj-donképpeni |fekv? tulaj-donképpeni ||Lengyelország-gal, |Magyar-országból, |Magyar-országból, ||nyugton az osztrák |északon Erdélyb?l, s |északon Erdélyb?l, s ||karéjjal szomszédos, |délen Szlavóniából. |délen Szlavóniából. ||dé-len a Dráva illetve | | ||a Duna vonala az, amely| | ||Szlavó-niától, illetve | | ||Törökor-szágtól | | ||elválasztja, kele-ten | | ||pedig Oláhország és | | ||Erdély határolja. | | || | | ||Magyarország két |Magyarország két |Magyarország két ||részre, Fels?- és |részre, Fels?- és |részre, Fels?- és ||Alsó-Magyar- országra |Alsó-Magyar- országra |Alsó-Magyar- országra ||oszlik. |oszlik. |oszlik. ||Fels?-Magyarország 24, |Fels?-Magyarország 24, |Fels?-Magyarország 24, ||Alsó-Magyarország 14 |Alsó-Magyarország 14 |Alsó-Magyarország 14 ||várme-gyéb?l (comté) |várme-gyéb?l (comté) |várme-gyéb?l (comté) ||áll. |áll. |áll. ||Jelent?sebb folyói a |Jelent?sebb folyói a |Jelent?sebb folyói a ||Duna, a Száva, a Dráva,|Duna, a Száva, a Dráva,|Duna, a Száva, a Dráva,||a Tisza, a Maros, a |a Tisza, a Maros, a |a Tisza, a Maros, a ||Rába, a Vág, a Garam és|Rába, a Vág, a Garam és|Rába, a Vág, a Garam és|

|a Sárvíz. Ezek halakban|a Sárvíz. Ezek halakban|a Sárvíz. Ezek halakban||annyira gazdagok, hogy |annyira gazdagok, hogy |igen gazdagok, ||a disz-nókat is hallal |a disz-nókat is hallal | ||etetik; |etetik; |ám vizük – a Duna ||ám vizük – a Duna |ám vizük – a Duna |kivé-telével – ||kivé-telével – |kivé-telével – |egészségtelen. ||egészségtelen. |egészségtelen. | || | | || | |Az országot el?ször a || | |rómaiak hódították meg;|| | |?ket a hunok ?zték el, || | |majd ezeket az avarok || | |avagy szkíták. Utánuk || | |következtek a szlávok, || | |majd a Volga vidékének || | |lakói. Az országnak || | |voltak saját királyai, || | |utolsóként Lajos, akit || | |1526-ban egy Szulejmán || | |elleni csatában öltek || | |meg. Ferdinánd f?herceg|| | |az országot Ausztriával|| | |egyesítette, mid?n || | |feleségül vette Lajos || | |lányát. || Az országban b?séggel| Az országban b?séggel| Az országban b?séggel||megtalálható mindaz, |megtalálható mindaz, |megtalálható mindaz, ||ami az élethez kell; |ami az élethez kell; |ami az élethez kell; ||bora – kiváltképp |bora – kiváltképp |bora – kiváltképp ||Tokajé – kiváló. Vannak|Tokajé – kiváló. Vannak|Tokajé – kiváló. Vannak||arany-, ezüst és |arany-, ezüst és |arany-, ezüst és ||rézbányái. Erdei |rézbányái. Erdei |rézbányái. Erdei ||olyannyira b?velkednek |olyannyira b?velkednek |olyannyira b?velkednek ||vadban, hogy a károk |vadban, hogy a károk |vadban, hogy a károk ||elkerülése végett a |elkerülése végett a |elkerülése végett a ||vadászat mindenki |vadászat mindenki |vadászat mindenki ||számá-ra engedélyezett.|számá-ra engedélyezett.|számá-ra engedélyezett.|| | |II. József 1785. || | |augusztus 22-i || | |rendeletével eltörölte || | |a jobbágyságot. || |Ha a magyarok kevésbé | || |lennének lusták, ezt a | || |királyságot | || |termékenysé-ge révén | || |másképp értékelnek, | || |mint most; legalábbis | || |amennyiben az uralkodó | || |hasznot tudna húzni a | || |törökök keresz-tény | || |alattvalóinak ide és | || |más szomszédos | || |terüle-tekre irányuló | || |masszív | || |bevándorlásából. A | || |parasztoknak nincs | |

| |saját tulajdonuk. A | || |nemesek, akikt?l a | || |földet bérlik, bármikor| || |el?zhetik ?ket. Így | || |helyzetük – mégha nem | || |is jobbágyok – éppoly | || |nyomorúságos, mint a | || |lengyel vagy orosz | || |parasztoké. | || | | || |Azokon a vidékeken, |Azokon a vidékeken, || |ahol nincs épületfa, a |ahol nincs épületfa, a || |parasztok földbe vájt |parasztok földbe vájt || |házakban laknak, melyek|házakban laknak, melyek|| |úgy vannak megépítve, |úgy vannak megépítve, || |hogy csak a kéményük és|hogy csak a kéményük és|| |tetejük emelkedik ki a |tetejük emelkedik ki a || |földb?l. |földb?l. || |II. József 1785. | || |augusztus 22-i | || |rendeletével eltörölte | || |a jobbágyságot. Ekkor a| || |földesurak | || |alattvalóiból állami | || |alattvalók lettek, akik| || |birtokolhatnak javakat | || |és el is adhatják | || |azokat. Emellett a | || |birodalom bármely | || |országában | || |leteleped-hetnek, s | || |szabadon választhatnak | || |a kereske-delem, az | || |ipar, illetve a | || |földm?velés között. | || |Mentesülnek a földesúri| || |robot alól, a közös | || |megegyezés kivételével,| || |s csak a földesúri | || |adókat kell | || |megfizetniük. Hasznos | || |lehet a korábbi | || |földesúr számára, ha új| || |uruk, az uralkodó, nem | || |ront helyzetükön | || |adókkal. A | || |bevándorlókat szívesen | || |fogadják; a folytonosan| || |fejl?d? kereskedelem | || |lehet?vé teszi | || |letelepe-désüket. | || | A magyarok jelent?s | A magyarok jelent?s || |privilégiumokat |privilégiumokat || |élveznek, melyeket |élveznek, melyeket || |el?bb elvesztettek |el?bb elvesztettek || |Lipót császár idején, |Lipót császár idején, |

| |ám a császárné és |ám a császárné és || |királyné visszaadta |királyné visszaadta || |azokat. Minden ügyben a|azokat. Minden ügyben a|| |f?papokból, |f?papokból, || |mágnásokból, |mágnásokból, || |köznemesekb?l és a |köznemesekb?l és a || |szabad városok |szabad városok || |polgá-raiból álló rendi|polgá-raiból álló rendi|| |gy?lés dönt. |gy?lés dönt. || |Az említett városok |Az említett városok || |szabadsága abból áll, |szabadsága abból áll, || |hogy saját |hogy saját || |tisztvisel?ik vannak, |tisztvisel?ik vannak, || |maguk szedik be az |maguk szedik be az || |adót, választják |adót, választják || |plébánosaikat, s még a |plébánosaikat, s még a || |büntet?bírákodást is |büntet?bírákodást is || |maguk gyakorolják. |maguk gyakorolják. || A magyarok elég | A magyarok elég | A magyarok elég ||daliásak, harcosak, |daliásak, harcosak, |daliásak, harcosak, ||g?gösek és bosszúállók.|g?gösek és bosszúállók.|g?gösek és bosszúállók.||Lovasaikat huszárnak |Lovasaikat huszárnak |Lovasaikat huszárnak ||(hussards), |(hussards), |(hussards), ||gyalogosaikat hajdúnak |gyalogosaikat hajdúnak |gyalogosaikat hajdúnak ||(heyduques) hívják. |(heyduques) hívják. |(heyduques) hívják. ||Csaknem vala-mennyi |Csaknem vala-mennyi |Csaknem vala-mennyi ||magyarországi városnak |magyarországi városnak |magyarországi városnak ||két neve van, egy |két neve van, egy |két neve van, egy ||magyar és egy német. |magyar és egy német. |magyar és egy német. || | | || |Mindössze 2-300 ház |Mindössze 2-300 ház || |található bennük, s még|található bennük, s még|| |magukon viselik a |magukon viselik a || |török, illetve a |török, illetve a || |polgárháborús pusztítás|polgárháborús pusztítás|| |nyomait. |nyomait. || | | ||A magyar nyelv a szláv |A magyar nyelv a szláv |A magyar nyelv a szláv ||egyik dialektusa. A |egyik dialektusa. A |egyik dialektusa. A ||bíróságokon, s gyakran |bíróságokon, s gyakran |bíróságokon, s gyakran ||még a nép körében is | |még a nép körében is ||latinul beszélnek. |még a nép körében is |latinul beszélnek. || |latinul beszélnek. | || | | ||Az uralkodó vallás a |A legelterjedtebb a |A legelterjedtebb a ||katolikus, de a |katolikus vallás, ám a |katolikus vallás, ám a ||protestánsokat is |protestánsok is |protestánsok is ||tolerálják az Osztrák |rendel-keznek a szabad |rendel-keznek a szabad ||Ház kezesség |vallás-gyakorlás |vallás-gyakorlás ||vállalásával.|jogával 1781 óta. Lásd:|jogával 1781 óta. Lásd:|| |Ausztria (Autriche). |Ausztria (Autriche) || |Vannak |Vannak || |görögkatolikusok, |görögkatolikusok, || |illetve görögkeleti |illetve görögkeleti || |vallá-súak is. |vallá-súak is. || Alsó-Magyarország | Alsó-Magyarország | Alsó-Magyarország |

|f?városa Buda, míg |f?városa Buda, míg |f?városa Buda, míg ||Fels?-Magyarországé |Fels?-Magyarországé |Fels?-Magyarországé ||Pozsony. |Pozsony. |Pozsony. ||Hosszúság 35-47, |Hosszúság 35-47, |Hosszúság 13-24, ||széles-ség 45-49.15. |széles-ség 45-49.15. |szélesség 45-50. |A szövegek összevetésékor kit?nik, melyek a XVIII. századi magyarságkép állandó,pontosabban a század által állandósuló elemi. Úgy t?nik, túl a földrajzi tér behatárolásán és akülönféle mérföldek eltér? lépték? adatain, mindhárom szótár kiemeli: Magyarország folyóihalakban rendkívül gazdagok. Ez a megállapítás tulajdonképpen Edward Brown óta kísért, aki1669-70-es utazása kapcsán a következ?ket írta err?l. „Mivel az országnak több folyója van,mint bármely másnak, ezért itt a halak is nagyobb b?ségben fordulnak el?. A Tisza folyó etekintetben legels? egész Európában, vagy ha szabad mondanom az egész világon, ezért alakosok azt mondják, hogy a Tiszában csak hal és víz van.”[177]Ugyanígy Brownnál keresend? a kiváló mez?gazdasági lehet?ségekkel és kit?n?borokkal rendelkez? ország képének, a beszélt nyelv egyediségének, a latin nyelvismeretének, továbbá a bányavárosok fontosságának genezise.[178] Az már a szláv világotfelfedez? XVIII. századi egyszer?sítés eredménye, hogy a magyar nyelvet általában aszláv nyelv egyik dialektusaként helyezik el a szótárírók, pedig egy századdal korábbanmég angol utazónk így fogalmazott: „Mid?n egyszer a bicskei templomban voltam,meghallgattam az imát és a szent beszédet, és ámbár a velem lév? személy sok nyelvettudott és latinul, németül, szlávul, törökül, olaszul valamint új görögül jól beszélt, mindazon által azt mondta nekem, hogy a magyar nyelvet semmiféle nyelvb?l sem lehetleszármaztatni.”[179] Ne feledjük azt sem, hogy Vosgien szótáránál is kötelez? kitételtájékoztatni az olvasót az adott ország nyelvér?l és vallásáról! Ez utóbbinál megjegyzi: adomináns vallás a katolikus, ám a protestánsokat is tolerálják. Az 1780-as évekt?lkezd?d?en ebben a kérdésben még kiemelik II. József türelmi rendeletének fontosságát.Vosgien szótára szerint a magyar daliás harcos, g?gös, bosszúálló nép, hiányzik viszonta Vanel által sulykolt álhatatlanság! A huszár és a hajdú, mint lovas és gyalogos magyarkatona vonul be a szótárba. A magyar város vonatkozásában úgy t?nik, hogy a 2-300 házbólálló városkép benyomását általános érvény?nek veszi a szótár, megjegyezve, hogy a törökilletve a polgárháborús id?k nyomai még mindig fellelhet?k. Lám a Rákóczi szabadságharcota maga francia kapcsolataival együtt az 1801-es kiadás a polgárháború névtelenségébeburkolja, igaz az 1767-es kiadásban még ennyi utalást sem tesz! Elgondolkodtató az is, hogy aBéccsel szemben magyar érdekeket véd? magyar rendiség politikai struktúrája, amelyr?legyébként már Claude Vanel is értekezik, csak az 1801-es kiadástól kezdve bukkan fel aVosgien-féle szótár lapjain. A városok vonatkozásában a szótár véleménye összhangban vanJean Claude Flachat lyoni keresked? 1744-es útibeszámolójának megállapításaival, aki aXVIII. század magyar városait a francia városokkal összevetve az esetek zömében inkábbrosszul épített nagy faluként mutatja be. A vidék egészségre ártalmas víztartóinak betegségetterjeszt? ivóvizei szintén Flachat által kanonizáltatnak, csakúgy, mint a lakáskultúráravonatkozó megállapítások, amely épületfa híján olyan földbevájt házakról írnak, amelyeknekcsak a kéményük és a tetejük emelkedik ki a földb?l.Külön figyelmet érdemelnek a szótár „elhallgatásai” mellett az egyedi betoldások,tehát csak az adott kiadás közvetlen környezetében felbukkanó mozzanatok. Igazán itt fogható

meg, az ilyen egyszeri betoldásokkal igazolható, hogy a geográfiai szótár mennyi szállalköt?dik korának éppen aktuális politikai megfontolásaihoz. Csak emlékeztet?ül felidézzük,hogy az 1801-es kiadás történelmi háttere a Forradalom, az osztrákokkal háborúzó Bonapartetábornok konzulátusa. A Grande Nation ítéletében a magyar szolgasorsú, lusta nép, pedigtermékeny királyságról van szó. Ezért persze az uralkodó is felel?s, aki képtelen hasznot húznia bevándorlásokból, a paraszt helyzete pedig nyomorúságos. A Forradalom háromkulcsfontosságú propagandisztikus mozzanata bukkan fel itt, úgymint az elnyomatás alattlustává lett nép, akit fel kell szabadítani ahhoz, hogy magára találjon, a politikai és gazdaságifeladatok ellátására egyaránt alkalmatlan uralkodó, végül az elnyomatás, amely szerint amagyar paraszt helyzete az orosz muzsik és az elnyomorított lengyel paraszt helyzetévelazonos -- legalábbis Vosgien szótárának 1801-es kiadása szerint.Más szempontból érdekes a II. József „portré”, aholis -- a jobbágyrendelet kapcsán --felsejlik az isten kegyelméb?l forradalmárrá lett császár idealizált alakja. A szótár itt külön ishangsúlyozza a polgári értékrendeknek megfelel? szabad helyváltoztatás lehet?ségét, a szabadkereskedelmi, ipari és mez?gazdasági tevékenység fontosságát. Kiemeli, hogy II. Józsefuralkodása alatt mily látványosan fejl?dött a kereskedelem és ugyancsak a „kalapos” királyapropóján emlegeti a XVIII. század egészén átível? újjátelepítéseket, hangsúlyozva, hogyMagyarország a bevándorlókat szívesen látó befogadó ország.Az 1811-es kiadás betoldásában a történelmi háttérr?l csak annyit, hogy ekkor még úgyt?nik Napóleon császár Európa korlátlan ura. Igaz, már túl vagyunk a magyarokhoz intézettkiáltvány visszhangtalanságán, és azt se feledjük, hogy Európa új császárnéja, Napóleon ifjúhitvese mellékesen Habsburg házbeli. Megszületett a „római király,” a Sasfiók. Mindezzelegyütt a szótár itt arra helyezi a hangsúlyt, hogy a Magyar Királyság egykoron önállókirályság volt. Figyeljük csak milyen érdekes a megfogalmazás: „az országnak voltak SAJÁTKIRÁLYAI…” (kiemelés K.L.) Miután 1526-ban Lajos király meghal Mohácsnál Ferdinándf?herceg egyesíti a Magyar Királyságot és Ausztriát egy házassági paktum révén, „mid?nfeleségül vette Lajos lányát.” Mindez persze már nem is annyira a XVIII. századmagyarságképéhez tartozik, hanem inkább a XIX. századi magyar história polgárinemzetképének felvezetése. Ezeknek a megjegyzéseknek a leírását mégis azért találjuk itthelyénvalónak, mert a Vosgien szótár nemcsak azt példázza, hogy az egyik legolvasottabbgeográfiai szótár mit tart fontosnak leírni a XVIII. század Magyarországáról, hanem azt is,hogy a szótár flexibilis, nyitott m?faj. Ez annyit tesz, hogy a mindenkori politikaiváltozások folyamatában részben állandósítja, részben meg épp állandóan módosítja,korszer?síti, a kor követelményeihez szabja az egyes nemzetekr?l alkotott ítéletét, így aMagyarországról alkotott kép rajzolatát is.

MÁSODIK FEJEZET: FRANCIA DIPLOMATÁK, UTAZÓK ÉSZREVÉTELEI A XVIII. SZÁZADIMAGYARORSZÁGRÓLNem vitás, hogy a XVIII. századi franciák magyarságképének egyik legfontosabbforrásai az utazók feljegyzései.[180] Az alábbiakban az utazások id?rendi sorrendjétkövetve áttekintjük a XVIII. században Magyarországon járt franciák, illetve franciaútikönyvek Magyarországra vonatkozó feljegyzéseit. Felsorolásunk tartalmazza mindazoknevét, akik a XVIII. században átutaztak Magyarországon. A lista és rövid bemutatásmellett részletesebben Jean-Claude Flachat, Marqui l’Hôpital titkára, Saint Priest ésCharles-Marie d’Yrumberry, Salaberry feljegyzéseivel foglalkozunk. Miel?tt számbavennénk utazóinkat, szabadjon ehelyütt leírni, hogy az utazással foglalkozó magyar nyelv?áttekintések a XVII. században f?képp az utazások politikai jellegét, a XVIII. századesetében pedig a kevésbé fejlett, elfelejtett, így újra felfedezend? Magyarországegzotikumát szokták aláhúzni.[181] A magunk részér?l ehhez két megjegyzést f?znénkhozzá.Egyrészt fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a XVIII. században Magyarországra utazófranciák az általuk készített feljegyzések tanúsága szerint -– az egy Montesquieu-t leszámítva-- nem „filozófikus” utazók. (Montesquieu naplója, amit magyarországi tartózkodásáróljegyzett le, nem maradt fenn, így levelezéseib?l, és a m?veiben található utalásokból szoktákrekonstruálni Montesquieu eléggé sz?kszavú, jobbára XVII. századi toposzokból táplálkozómagyarságképét. A törvények szellemér?l szerz?je különben azt írja egyik levelében, hogyMagyarországon sokat beszélt latinul és sok bort ivott.)[182]A Magyarországról szóló itineráriumuk szerz?i nem vizsgálják a magyar történelemmélyebb összefüggéseit, hanem egyszer?en leírják azt, amit láttak, és fontosnak tartottak.E vonatkozásban megkockáztatjuk, hogy az el?szeretettel hivatkozott Montesquieu semfeltétlenül filozofikus utazó, legalábbis Magyarország vonatkozásában nem feltétlenül az,igaz a magyar nemességet elnyomó osztrák politika által sugallt bírálata indokol effajtabeállítást![183]Másrészt az utazási kedv éledésével, a Magyarországon át történ? utazásfeltételeinek jobbra fordulásával, továbbá a Habsburg-Bourbon viszony XVIII. századmásodik felében történ? javulásával párhuzamosan hiba lenne az utazások mögött apolitikai szempontok vagy a kevésbé fejlett országok vonzerejének feltétlen dominanciájátkeresni. A kérdés -- az esetleges politika szempontok fontosságát nem tagadva -– az,melyek lehetnek egy XVIII. századi magyarországi utazás motivációi. Kétségtelen, hogyaz utazás mögött mindig találunk valamiféle cél és ok együttest.Ennek egyik összetev?je a politikai megfontolásból táplálkozó emigráció, ez azonbanigazán csak a Forradalomtól keltezhet?! A politikai nézetei miatt az események túlélésecéljából és kényszeréb?l utazó emigráns inkább az utazó kései típusa. Erre példa Charles-Marie d’Yrumberry, Salaberry grófja, aki 1790-ben emigrált, de ide sorolhatjuk a jezsuitarend feloszlatását követ?en rendtársával együtt Magyarországra utazó Francois . Xavier deFeller luxemburgi jezsuita szerzetes alakját is.

Az utazó másik típusa a munkavállaló. Igaz, ez nem a legszerencsésebb szó, de jobbhíján ezt használjuk. A XVIII. századi munkavállaló eléggé összetett figura. Tény, hogyszakértelmének „piacképessége” sarkallja és garantálja az út sikerét. Erre legjobb példa afrancia hadmérnökök és katonai szakért?k szinte folyamatos jelenléte a XVIII. századiMagyarországon. A rendkívül sokrét? tevékenység egy-egy karriertörténet szerves részévéis válhat. Savoyay Jen? vagy a bánáti telepítések nagy szervez?je, Florimond-Claude deMercy tejhatalmú katonai kormányzó életútja egyaránt erre példa, de ide sorolandó azitáliai Domenico Sestini is, aki el?kel? ifjak nevel?jeként utazott keresztülMagyarországon. Ám a XVIII. századról lévén szó, számos esetben missziósmegfontolások játszanak közre az utazásban. Ez utóbbi sokszor nem anyagi el?nyökkel,hanem épp fordítva, anyagi áldozatokkal, hátrányokkal járhat az utazó számára. A régmúltmaradványainak megmentése és publikussá tétele a napóleoni egyiptomi kalandszázadvégi variációjában ugyanúgy hordoz missziós elemeket, mint ahogy a század els?felében az ifjú Pierre de Bauffremont magyarországi útja, aki ebben az összefüggésbenegy XVIII. századi pogány ellen saját költségén harcba induló kései keresztes lovag.A természettudományok fontosságában gondolkodó XVIII. század kitermeli az utazóharmadik típusát, a tudományos ismeretszerz? utazót. Ne feledjük, az említett Montesquieuis ilyen megfontolásból járja be a Felvidék néhány bányavárosát és emlékezik meg azújbányai „t?zgépr?l,” azaz a bányavíz-kiemel? g?zgépr?l, amelyet az 1720-as évekbenels?k között Európában az alsó-magyarországi bányákban alkalmaznak.[184] Abányavárosok valóban „csalogatják” utazóinkat. Edward Borwn, Jacobus Tollius a XVII.század második felének utazói, hozzájuk viszonyítva Gabriel Jars b? egy évszázaddalkés?bb még mindig az európai léptékben fejl?d? bányam?velés és a fémkohászattanulmányozása végett jön a Felvidékre.[185]Negyedik típusként ott van a diplomata, aki átutazik Magyarországon, f?képp haSzentpétervár vagy Konstantinápoly a végcél. Az el?bbi város most vált igazán fontossá azeurópai udvarok számára, az utóbbi hatalom pedig -- a történelemkönyvek lapjain olysokat olvasható hanyatlása ellenére -- még mindig rendkívüli jelent?séggel bír. Így annak aszárazföldi útvonalat választó utazónak, aki Nyugat-Európából Észak-vagy Dél-Kelet-Európa, illetve Kisázsia felé igyekszik, Magyarország kulcsfontosságú tranzitországgáválik. A török birodalom szívébe, Konstantinápolyba történ? eljutáshoz három útvonalkínálkozott. Az els? a tengeri útvonal, amely elég gyors, ám csak els? pillantásra t?nik alegkézenfekv?bb megoldásnak. A Mediterráneumban a tengeri utazás ez id? tájt mégmindig elég veszélyes. Nem is annyira a gyakori viharok, hanem a barbareszk (algíri éstuniszi) kalóztámadások nehezítették egy-egy küldetés sikerét. Diplomáciai küldetésnél atengeri útvonal igen költséges is, mivel például egy francia követ méltóságához ill?hadihajót kell felszerelni. A második útvonal, a Bécs felé vezet? kontinentális út. Ennek aviszonylag egyenes útszakasznak a nehézségei inkább politikai jelleg?ek, alapvet?enVersailles és a bécsi udvar kapcsolatának függvénye.[186] Az 1756-os úgynevezett„diplomáciai forradalom” eredményeképpen létrejött francia-osztrák szövetségmindenesetre ennek az útvonalnak biztosított els?bbséget. Ez a hagyományos dunaiútvonal nyugatról keletre Bécst?l Budáig, majd pedig északról dél felé Budától Belgrádigtart. Ez volt a legismertebb és a legbiztonságosabb útvonal, amelyet a Dunán hajóval,

szárazföldön pedig f?képp az 1752-t?l megindult rendszeres postakocsi-járatokkal lehetettmegtenni. Bécs és Pozsony között naponta, Bécs és Buda között pedig hetente jártpostakocsi. Ennek az útiránynak egy másik változata a Bécs, Sopron, Kanizsa, Sziget,Pécs, Eszék, Pétervárad, Belgrád vonal. A harmadik útvonal Lengyelországon keresztülvezetett az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt lév? moldvai fejedelemségen keresztülKonstantinápolyba. Ez azonban kevéssé volt ismert. A Bécs - Észak-Magyarország -Lengyelország útvonal a Szentpétervárra történ? utazások kapcsán jött szóba.[187] Ezutóbbira Marqui l’Hôpital útja a legjobb példa.Az utazó ötödik típusa a világlátás, a szórakozás, a kíváncsiság és atapasztalatgy?jtés „turistá”-ja már felbukkan a XVIII. századi Magyarországon is. JeanClaude Flachat lyoni keresked? a kíváncsi utazó, a bels? kényszerb?l utazó turista, aki„hasznos polgár” akar lenni. (Jean Claude Flachat megfigyeléseit fontosnak és a közhasznára valónak találta a Lyoni Tudományos Akadémia, és ezért a „Hasznos Polgár”címet adományozta neki 1761-ben.)[188] Olykor el?fordul, hogy a külföldi utazókBécsb?l „átruccannak” a magyar Versailles-ba. Itt adott esetben a turizmus, a szórakozás,a meghívásnak eleget tév? vendégeskedés motiválja az utazót. Erre bizonyság a magamódján a híres Esterházy-térkép is. Ennek a XVIII. századi turista térképnek akiindulópontja Esterháza (Fert?d), Eszterházy Miklós hercegnek, a nemesi test?rségkapitányának kedvelt új otthona. A süttöri hajdani vadászkastély alapjain itt épült fel aközismert magyar Versailles, a fejedelmi pompájú kastély hatalmas franciakerttel. 1769-ben Kismartonból ide tette át székhelyét Eszterházy Miklós herceg. Itt folytak a Bessenyeiáltal megénekelt esterházai vigasságok, amelyeken Mária Terézia királyn? is részt vett.A mellékelt úttérkép feltehet?en a herceg útiterveihez, illetve az átutazó vendégekszámára szolgálhatott útjavaslat alapjául. Állítólag a herceg saját maga festette meg annak azutazókocsinak a képét, amelyre az úttérképen rendre feltüntetett óra és menetid?kvonatkozhatnak. Az útvonalak Esterházától Pápán és Veszprémen át Ozorára, és ett?l azútvonaltól északra vezetnek. Az északi végpont Csacsa, ahonnan a Jablonkai-hágón át Sziléziaés Berlin felé lehetett utazni. Úgy látszik, ezen a kevésbé ismert területen elengedhetetlen voltaz áttekint? térkép az utazás megtervezéséhez.Az útvonalak menetid?adatai órában megadva a jobb fels? sarokban találhatótáblázatban tüntették fel. Az els? útvonal (Esterháza--Ozora) menetideje 23 óra, amely Pápa ésVeszprém között feltehet?en napi menetid?kre (nyolc és fél, hét és fél, illetve hét óra)tagolódik. Az ozorai birtokról Fehérváron át három irányba vezetnek az utak: Majk és Tatairányában Nyitrára, Csákvár és Esztergom felé Lévára, valamint Budán, Vácon és aBörzsnyön át szintén Lévára. Az Esztergom utáni szakasz már nincs megrajzolva a térképen.Lévától Csacsáig a leghosszabb útszakaszt láthatjuk, összesen 34 órányit. Végül Esterházafel?l két irányban jutunk el ismét Csacsához: el?bb Szencen át Nyitrára, majd innenTrencsénen és Besztercén, az utolsó szakaszon pedig a hegyeken át Turzovka irányából.Meglep?, hogy az útvonalak sok helyen nem követik a hivatalos postajáratokat, s?t aBörzsönyön át és Turzovka el?tt látszólag nehezebb hegyi szakaszokon vezetnek. Azútszakaszok összideje 23 és 34 óra közt mozog, a részid?k átlagosan nyolc órára tehet?k.Az északkeleti tájolású térképen a f? vizek és települések segítik a tájékozódást. Azútvonalakon kívül csupán négy helyet jelöl a térkép: Sopront, Tihanyt, Gy?rt és Komáromot.A megyék fekvését nevük és különféle területszínezésük mutatja. Csallóköz, Fert?, Duna,

Balaton stb. nevek olvasata magyar. Lényegében egyszer? térképvázlatról van szó, amelynekmérettartása elcsúszott, térképészetileg tehát pontatlan. M?vel?déstörténeti jelent?sége viszontabban áll, hogy a Fert?dön vendégesked? utazónak mégiscsak egy tájékozódást segít? olyanutazási térkép kerülhetett a kezébe, amely a magyar uradalmakra alapozottan, az utazókocsivagy a hintó sebességére méretezett id?beosztásokkal lett megrajzolva.[189]

ESZTERHÁZY MIKLÓS „TURISTA” TÉRKÉPE 1768-BÓL[190]

Az útleírások formailag hallatlan változatosak. Nyilván a legkedveltebb m?faj a napló,a levélforma, máskor lehet emlékirat, mint Dellard magyarországi hadifogoly írása, olykormanifesztum, amint ezt Joseph Hautière szintén magyarországi francia hadifogoly 1797-esfogságáról szóló kiáltványa esetében látni fogjuk. Ehelyütt illik egy-két sort írni az ún.„apodémikák”-ról, útikönyvekr?l, útikalauzokról is, amelyek számba veszik az utazás mellettés az adott utazás ellen szóló érveket és gyakorlati tanácsokat adnak az utazónak.[191] IlyenLouis Dutens 1775-ös „itinerario”-ja. Végül hadd hívjuk fel az utazási irodalom kapcsán afigyelmet a m?faj és a problémakör sajátos magyar recepciójának egy mozzanatára, a KisJános szerkesztette nevezetes utazások tárházára. A Kis János szerkesztette sorozat -- azontúlmen?en, hogy ma is lebilincsel? olvasmányélményt ad -– nemcsak a kitáguló világottárta olvasói elé, hanem valahol tovább éleszgette a magyarokban is az utazási kedvet éppazáltal, hogy olvasói elé tárta a földgolyó némely szegletét egy Drake kapitány vagy éppegy Chateaubriand szemével.[192] Természetesen az utazók itt vázolt típusai inkábbirányadó jelleg?ek, hiszen az esetek zömében egy-egy utazás egyszerre több szempontnakmegfelelhet, hiszen az utazó hol ismereteket szerez, hol szórakozik, olykor meg missziót isteljesít egy személyben, mint például azt az említett Jean-Claude Flachat esetébenláthatjuk.Végül külön típust alkot -- külön fejezetben is foglakozunk vele -- a feljegyzéseketkészít? hadifogoly. A hadifogságban keletkezett naplók, feljegyzések, amelyek születésekorszakunkban a forradalmi háborúkhoz kötend?ek, deportálásuk történetének megírásarévén speciális útleírásokká válnak, s ebben a min?ségben az utazási irodalom részei is.Dellard emlékiratai és Joseph Hautière kiáltványa példa e forráscsokorra.A XVIII. századi francia utazók sorát II. Rákóczi Ferenc franciái nyitják meg.Politika szándéktól vezérelten szaktudásuk révén uralkodójuk akaratából játszottak fontosszerepet a szabadságharcban. Des Alleurs márki altábornagy, akit XIV. Lajos küldött II.Rákóczi Ferenchez, titkárával, Chamillard de l’Hommeau francia nemessel utazottMagyarországra. Egyedi útvonaluk a Földközi-tengeren, Szicílián, a Török Birodalom délirészén, tehát a mai Bulgárián, Jugoszlávián, illetve Erdélyen keresztül vezetett fel egészenEgerig.De l’Homeau tudósításaiból képet kapunk az 1704-1705-ös út nehézségeir?l és mintegykrónikaíró tájékoztatja olvasóit a legfontosabb eseményekr?l is.[193]Ki szokták emelni, a finom részletek iránt is fogékony Chamillard de l’ HommeauBercsényir?l, Forgáchról, Károlyiról és az Eszterházy grófokról, valamint végül de nemutolsó sorban II. Rákóczi Ferencr?l készített politikai portréját. A szerz? figyel amindennapokra, részletesen leírja a magyar étkezési és öltözködési szokásokat. Del’Hommeau a Magyarországra vezet? hosszú és fárasztó úton megbetegedett, súlyos lázgyötörte, ami miatt utazásait kétszer is meg kellett szakítania. Els? alkalommal még atörök birodalom területén, majd kés?bb Erdélyben, Kolozsvárott. Betegsége nagyjábólrendbejött, ám „f?nökével” Des Alleurs márkival nem volt a legjobb viszonyban, ígyegészségi állapotára hivatkozva rövidesen visszatért Felvidéken és Lengyelországonkeresztül Franciaországba. Magyarországi útvonaluk a következ? volt: Temesvár, Lugos,Karánsebes (ezek akkor még török fennhatóság alá tartoztak), Gyulafehérvár, Nagyenyed,Torda, Kolozsvár, Zilah, Debrecen, Hortobágy. Csegénél átkeltek a Tiszán, majd Eger

következett. De l’Hommeau Egerb?l Mez?kövesden, Miskolcon, Kassán, Eperjesen,Sirokán, L?csén keresztül hagyta el Magyarországot.[194]A Magyarországon járt francia utazók id?rendi sorrendjében Aubry de laMotraye (1674-1743) következik. ? igazi kalandvágyó turista és diplomata egyszemélyben. Ez a gazdag francia keresked? 1696 és 1729 között folyamatosan úton volt,végül Angliában telepedett le. Szül?városába, Párizsba csak meghalni tért vissza. Bejártaegész Itáliát, rengeteget id?zött szíve legkedvesebb városában, Rómában, közel-keleti útjasorán élt Jaffában, Tripoliban, és Alexandriában. Szívesen utazgatott a görögszigetvilágban és természetesen sokat id?zött Konstantinápolyban is, ahol megismerkedettThököly Imrével. Igazi kalandvágyó utazó volt, aki -– amint a fenti felsorolásból is kit?nik-- szinte állandóan úton volt Európa, Ázsia és Afrika országaiban. Utazásairól készítettfeljegyzéseit, el?ször 1727-ben adták ki el?ször, míg utolsó kiadása 2001-b?l való.[195]1709 és 1715 között diplomataként XII. Károly svéd király szolgálatában állt. A királyekkor Benderben élt.[196] La Motraye innen teljesítette követi feladatait. Ez alatt az id?alatt többször megfordult Konstantinápolyban, és így került sor magyarországi utazásairais.[197] El?ször 1712-ben utazott keresztül Magyarországon, a Pétervárad, Eszék, Pécs,Sziget, Kanizsa, Sopron, Bécs útvonalon. 1714-es angliai követi útjáról visszatér?ben,Bécsb?l hajóval jött Pestre, onnan kocsin utazott tovább Temesvárra, ahol újra hajóraszállt, és így jutott el a Fekete-tengerre. Harmadik alkalommal akkor jött Magyarországra,amikor 1714-ben XII. Károly svéd király Benderb?l véglegesen Svédországba tért haza.Ekkor az al-dunai Ruszcsukig kísérte a királyt. Itt elváltak útjaik, mert a svéd koronás f?inkognitóban akart átvonulni Erdélyen. XII. Károly el akarta kerülni a találkozást acsászáriakkal. Ezért Moldvából a Felvidékre ment, ahol Késmákon meg is állthadseregével -– üdvözölni az ottani evangélikusokat. [198] La Motraye Ruszcsukból asvéd király bizalmasával, a holsteini miniszterrel, Fabrice-szal együtt Bukaresten, Brassón,Nagyszebenen, Gyulafehérváron és Kolozsváron keresztül hagyta el Erdélyt, majdDebrecenbe ért. Innen Budára mentek, majd a szokásos útvonalon Bécsbe. [199] Végülehelyütt külön is jelezzük, hogy a teljes m? 1727-es els? kiadása 2002. decembere ótaletölthet? a világhálóról.[200]Az ifjú katonai missziót teljesít? típus, Pierre de Bauffremont igen régi francianemesi család sarja. [201] Európai hír? afféle katonai dinasztia a Bauffremont família,akiknek neve el?ször 1203-ban fordul el?.[202] A Bauffremontok és dragonyosaik XIVLajos szinte minden jelent?s háborújában részt vettek. [203] Nem csoda, hogy az ifjúPierre de Bauffremont is a fegyverek hangját keresi, ezért 1737-ben önkéntesnekjelentkezett a török ellen folytatott hadjáratba. Kalandvágy és katonai küldetés motiváltaakkor, amikor III. Károly német-római császár európai népekhez intézett felhívásáraönkéntesnek jelentkezett a törökkel való végérvényes leszámolás céljából meghirdetett„keresztes hadjáratba.” Önkéntesnek jelentkezni nem is volt olyan egyszer? és magátólértet?d?. A legmagasabb rangú francia és osztrák f?úri körök közbenjárására az ifjúarisztokrata végül von Stein lovasregimentjébe lett beosztva úgy, hogy saját és kíséretefelszerelését természetesen öner?b?l kellett finanszíroznia!Pierre de Bauffremont 1737. június 10-én indult el Párizsból, július 2-án érkezettBécsbe, majd innen csatlakozott Szerbiában állomásozó lovasezredéhez. A Dunán

Zimonyig hajóval mentek, megálltak közben Pozsonyban, Pesten és Budán, valamintPéterváradon. Zimonytól lovon tették meg az utat Nisig, és itt csatlakoztak Von Steinalakulatához. Pierre de Bauffremont katonai szemmel nézte az eseményeket, leírása nem isigazán a magyarokról, mint inkább egy kaotikus hadjáratról szól. Rámutat a tábornokokrivalizálásából adódó fejetlenségre és a nagy véráldozatokat követel? felel?tlen katonaiman?verekre. Bauffremont jól látja, hogy Savoyai Jen? halálát követ?en az osztrákhadvezetés terén egyre komolyabb nehézségek mutatkoztak. A f?vezérlettel ugyanis acsászár vejét, a fiatal és tapasztalatlan Lotharingiai Ferenc herceget és toscanainagyherceget bízták meg, aki mellett azonban mint tulajdonképpeni f?parancsnok, grófSeckendorf tábornagy volt. A legf?bb parancsnoki helyeket gróf Philippi és grófKhevenhüller tábornagyok, továbbá báró Schmettau tábornagy és gróf Wurmbrandlovassági tábornok töltötték be, de ezek a magasabb parancsnokok folytonosan rivalizáltakegymással. Az 1737-es évi hadm?veletek kemény bírálatát természetesen nemcsak akortárs és résztvev? Bauffremont-nál olvashatjuk, hisz Bánlaky Dénes a következ?ket írjaA magyar nemzet hadtörténelme cím? munkájában az 1737-es boszniai hadjáratról: „Aboszniai hadm?veleteknél az oszlopok között teljesen hiányzott az összhang. A Raunach-,Stubenberg-, Eszterházy- és Hildburghausen-csoportok között hiányozott a kell?összhang…Ehhez járult még az a nagy hiba, hogy a kiválóan fontos Boszna völgyébeegyáltalában nem irányítottak csapatokat. Ezt a szemfüles travniki pasa hamar észrevetteés bár meglehet?sen szerény alakban és mértékben, de mégis igyekezett egyseregcsoportnak Tesan-Doboj környékére történt el?retolása által a császári f?sereg és aboszniai seregcsoport közé éket verni. És már ez az áttörési kísérlettel való elég gyengefenyegetés is elég volt ahhoz, hogy a császári hadvezet?ség és a bécsi udvari köröknyugalmát és helyes ítél?képességét teljesen megzavarja. És akárki lett légyen a f?seregBoszniába való áttolása gondolatának a felel?s szerkeszt?je, ez oly nagy b?nt követett elminden józan hadviselési rezon ellen, hogy azzal az egész ez évi hadjáratnak a sorsa acsászáriak hátrányára d?lt el.”[204]A császári csapatok egy részével együtt Bauffremont is Sabác várához vonult,ahonnan kénytelen volt Péterváradra menni, mert megbetegedett. Újra és újra kiújuló lázamegakadályozta abban, hogy továbbra is részt vegyen a hadjáratban. Október 20-án Pestreindult kíséretével, majd innen november 3-án a szokásos úton (Csaba, Piszke, Sz?ny,Komárom, Gönyü, Gy?r, Somorja, Bruck) Bécsbe ment. Az ifjú Bauffremont herceg 1742-ben a Chasteli kolostorban fiatalon, 26 éves korában meghalt.[205] Pierre de Bauffremontjegyzetei a háború iránt érdekl?d? katona észrevételei. Számunkra inkább, mint utazó típusérdekes. ? a misszionárius katona.Vérbeli utazó viszont Jean Claude Flachat nagykeresked?, aki bejárta Hollandiát,Itáliát, Németországot, majd Magyarországon valamint Oláhországon át megérkezettKonstantinápolyba. Innen indult Levante felé és Észak-Afrikába. Bátorságát és utazásikedvét mi sem jellemzi jobban, minthogy Indiába készült, ám ez már a konstantinápolyifrancia nagykövetnek túl sok volt; meghiúsította Flachat útját, mert túl kockázatosnaktalálta azt. Így a lyoni keresked? hosszabb id?t töltött Konstantinápolyban, ahol pasaként,mint a „szultán nagykeresked?je” megtisztel?en magas cím birtokosa (baserguian bachi)fontos kereskedelemszervezési feladatokat látott el Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában.

Hazatérte után XV. Lajos érdemei elismeréséül Flachat család saint-chamand-i gyárátkirályi manufaktúrának nyilvánította, ami gyakorlatilag számos privilégiumot és jelent?sadókedvezményeket jelentett. Keresked?ként Jean Claude Flachat afféle éles szem? utazó,akit leginkább a mindennapok érdekeltek. Ma úgy írnánk, hogy pragmatikus szemlél?d?,hiszen szinte minden gyakorlati dolog érdekelte. Politikáról, történelemr?l nem sokat ír,viszont Lyonban például meghonosította a sz?nyegszövés- és fonás Európában ismeretlen,általa Perzsiában ellesett módszereit.[206] Észrevételeinek némely egzotikus elemét avilághálón is olvashatjuk.[207] Hosszú útjának tapasztalatait Megfigyelések Európa egyrésze, Ázsia, Afrika és Kelet-India kereskedelmér?l és iparáról címen 1766-ban adta kiLyonban.[208] Ebb?l az 1740-es magyarországi tapasztalatok kivonatoltan magyarul ismegjelentek 1963-ban.[209]Jean Claude Flachat Magyarországra felkészült utazóként érkezett.[210] Ekkor mégnem sejtette, hogy egész Konstantinápolyig fog eljutni, s?t a Török Birodalom közel-keletiés észak-afrikai tartományait is beutazza majd. Flachat 1740 ?szén Dél-Franciaországon,Itálián, Svájcon, Bajorországon és Ausztrián keresztül érkezett Magyarországra. Nemcsaka kiváló magyar borokról hallott, hanem tudomása szerint a gyümölcs- ésgabonatermesztés mellett gyapottermesztéssel is kísérleteznek. Ez kiváltképp felkeltette atextiliparos és textilmanufaktúra tulajdonos Jean Claude Flachat figyelmét.Bécsbe éppen Károly császár temetésekor érkezett. Innen Sopronba utazott, ahol b?két hetet töltött, mert a nagy havazás miatt nem tudott továbbmenni. Kismartonba és aFert? tóhoz kirándult. Gy?rváron, Zalaegerszegen, Kanizsán, Darányon, Szigetváronkeresztül -- katonatisztekhez csatlakozva -- Szlavóniába, Eszékre és Péterváradra utazott.Visszatértében a pestisjárvány miatt útközben többször is feltartóztatták, s?t Jean ClaudeFlachat karanténban is töltött néhány napot. Pécsett hosszabban id?zött, majd a Balatonérintésével visszatért Bécsbe, ahol Franciaországból érkez? görögökkel találkozott, akikrábeszélik egy törökországi utazásra. A Bécsb?l Konstantinápolyba készül? török követtársaságához csatlakozva gyors elhatározással egy konstantinápolyi út mellett döntött. Ígyaztán a több mint kilencven hajóból álló folyami konvojjal a lyoni francia is elindultKonstantinápolyba, ezúttal a Duna vízi útján. Pár hónap leforgása alatt ez tehát Flachatmásodik Magyarországi utazása. Ezúttal Pozsonyban, Esztergomban, Budán, Péterváradonés Belgrádban álltak meg. A Jean Claude Flachat tehát azon ritka utazók közé tartozik, akimind a szárazföldi, mind pedig a vízi utat kipróbálták a XVIII. századiMagyarországon.[211]Talán –- Flachat ars poeticá-jának jellemzése végett -– nem haszontalan idéznünkm?ve el?szavát, amelyben kifejti, hogy mi az utazása célja. E szerint „mindenkinekegyformán hasznos óhajtok lenni és tetszeni, mikor átnyújtom m?vemet a közönségnek.Ezen szándékkal közeledtem a különféle dolgokhoz, amelyek a kíváncsiak figyelméreméltónak látszanak -- egyszóval --, én felteszem és mások is úgy gondolták, hogy e m?hasznos és tetsz? lesz, ha nem is a stílus eleganciája (mert hisz én kereskedelmiügyletekr?l tárgyaltam közben), hanem utazásom során gy?jtött, nagyszámú, érdekesmegfigyeléseim révén.” Az invokációt így folytatja: ”Vajon túlontúl öntelt volnék?Megtévesztettek engem? Eldönti majd ezt az olvasóközönség, rámutatva: „Nálam azutazás rögeszméje korán jelentkezett, akkor, amikor terveket már lehet ugyan kovácsolni,

de végrehajtani még egyet sem…”[212]Amint említettük Flachat Sopron érintésével érkezett Gy?rbe. A város közepesnagyságú, de Gy?rsziget (Gy?r külvárosa) a körülötte lev? mocsár és a kis patak miatt csaknehezen megközelíthet?. „A városban van egy citadella, ám a házak lakrész nélküliek,ember, állat együtt lakik itt; az ajtó rendszerint egyúttal kémény is, vagy a tet?n vágott, kisnyílások helyettesítik a kéményt; szalmából vagy nádból készítik a vízlefolyót.” Avárosban sokkoló élményben volt része, hiszen érkezésekor a fél város leégett, ámmeglepve tapasztalta, hogy a lakosok hamar felocsúdtak a döbbenetb?l, mentették, amimenthet?, majd elkezdték házaikat újra felépíteni. A házakat inkább hasonlítja odúkhoz,viszont alaposan megfigyeli, hogyan épülnek ezek az „odúk,” amelyek építésében az egészváros részt vesz. Az emberek szolidárisak egymással, és az újjáépítéskor a levertségnekmár nyoma sincsen. A házakat úgy építik, hogy ásnak egy nyolc lábnyi mély gödröt,amely elég széles arra a célra, hogy befogadja a családot, a házi használati tárgyakat és azállatokat. „A szállásnak csak egyetlenegy nyílása van. Magvaikat, élelmüket és mindenértéküket pincékbe rejtik.”[213] Flaschat e megállapítása mutatja, hogy a lakosság mégnyugat-magyarországi viszonylatban is -– nyilván a törtök hódoltság állandó hadszíntér,illetve közvetlen hátország jellegéb?l, illetve a sarcoló katonáktól, rablóktól való állandófélelem következtében -- elmaradt az igényesebb, nyugati mércével mért lakáskultúrától.Kitér arra, hogy a korabeli utazásnak többféle nehézsége van, de f?leg a tolvajoktólfélt. Az id?járást széls?ségesnek tartja, hiszen itt a nappal olykor nagyon meleg, míg azéjszaka szerfelett hideg. „A szúnyogok felfalnak és lehetetlen megszokni ?ket. Ezért sokans?r? fátyollal fedik be arcukat, ?sszel, télen az ember állandóan abban a veszélyben forog,hogy elpusztul.”[214]Utazása során leírja a rideg állattartást. „Id?nként közelr?l és távolról nagy tüzeketvettünk észre. Egy helyütt kíváncsiságból megközelítettük a tüzet, egy tölgyfa égett;pásztorok -- a tüzet élesztve -- a parázsra száraz ágakat vetettek, amelyek nagy h?ségetárasztottak; az állatok körülötte voltak összevissza.”[215]Flachat szerint túl sok a mocsár Magyarországon. Megoldásul nem a folyókesetleges szabályozását kínálja, hanem szerinte sz?kebb közösségnek kelleneöntevékenyebbnek lennie, tehát a lakosságnak több gondot illene fordítania a helybélimocsarakon átvezet? hidak építésére, s?t a már meglev?ket er?síteni és korszer?sítenikellene. Mindenesetre ellesi az effajta „hidak” építési technikáját, amely a néptalálékonyságát mutatja, mivel a hidak zöme úgy készül, hogy „négy sor cölöpöt vernek leeléggé közel egymáshoz, ezek két lábnyira kiemelkednek a vízb?l; keresztbe és hosszábaágakkal összekötött fákat helyeznek el, néha csak az els? sor ágat födik be, s megtörténik,hogy a kocsik kerekei a fák közé szorulnak, és csak nagy er?feszítéssel lehet kiemelni ?ketonnan.”[216]A korabeli magyar táplálkozási és egészségügyi viszonyokról is kritikus sorokattalálunk Flachat könyvében. „Többször is igen boldogok lehettünk, hogyha kaphattunkkenyeret, tejet, bort és „raki”-t -– írja. Ez utóbbi valami pálinka-féle. Színe eléggé zavaros.Ivás közben nem éreztem er?snek, de mértéktelen fogyasztása veszélyes, sok betegségnekokozója. És az ember mégis kénytelen inni bel?le, többet, mint amennyit akar, mertkedvesen kínálják. A vidék vizei nem érnek semmit, és alig akad iható forrás, a folyók

vagy ciszternák sáros vizét használják, ami roppant egészségtelen, f?képp hogy avíztárolók csak es?zéskor vagy a szomszédos mocsarakból tölt?dnek meg, de amocsárvizek rosszul sz?r?dnek át a vastag földrétegen. …A víztartók alig négy-öt lábmélyek, négyzet alakúak, deszkakeret védi ?ket a szennyt?l. Vödörrel meríthet bel?leminden falubeli lakos. Ez az ízetlen ital sok lázt okoz a vidéken, és csak a borral valóvegyítés nyújt védelmet a betegség ellen.” [217]Nagykanizsáról azt írja, hogy inkább rosszul épített nagy falu, amelyben k?ház csakegy van, a többi inkább nyomorúságos viskó, csakúgy, mint a templom. Flachat a kanizsaiutcákról azt írja, hogy „többé-kevésbé szélesek, hosszúak, egyenesek, ahogyan a véletlenkialakította ?ket, és mindig sárosak ...”[218]Olykor mozaikszer? pillanatképeket ad a magyar szokásokról. Így némimeglep?döttséggel írja, hogy „a magyarok gyalog, s?t mezítláb járnak, még télen is; azasszonyok felgy?rik ruháikat, eléggé illetlenül. Ritkán látogatják egymást; megelégednekazzal, hogy csak egy kis ablakon keresztül beszélgessenek egymással.” [219] Néhánysz?kszavú, apró, de igen jellemz? megjegyzése bizonyítja, hogy Flachat nyitott szemmeljáró utazó. Közel lévén a szlavóniai területekhez és a Délvidékhez nem csodálkozik azon,hogy sok katonát lát errefelé, akiknek a szállása ugyan nem túl kényelmes, viszont jól ésolcsón élnek. Íme az olcsó és gazdag Magyarország, ahol a föld igen termékeny, és ahol„minden b?ségben terem… Itt nagyon fehér és nagyon tömött káposztafajtával borítottnagy földterületeket láttam, 12-15 fontot nyom egy-egy fej. Elég jó kenyeret készítenektörökbúzából. A szarvasmarhák jó legel?kön legelnek, és jó húst adnak.”[220]Az „Öt Templom városát” azaz Pécset tartja az egyik legszebb magyar városnak.„Én nem láttam hozzá hasonló, csinos várost Magyarországon. Százötven évig a törökökbirtokolták. Magas falakkal és mély árkokkal vették körül. A mecsetek mellett felépítetthét torony közül három maradt épségben. A többinek csak romjai vannak; különösépítmények ezek… mindegyik k?b?l való, nekünk egyetlen ily szilárd szent m?emlékünksincs.”[221] Érdekes megállapítást tesz a magyar mentalitásról, amikor azt írja, hogy atörök uralom nem is annyira az épületekben, mint a lelkekben tett kárt. A török rombolás alakosság erkölcsében maradandó nyomokat hagyott, hiszen a magyarok „ugyanolyanmegvetést tanúsítanak az idegenek, f?képp a németek iránt, mint amilyet a muzulmánok akeresztények iránt.”[222] Kényelmesen bejárta Pécs környékét, ahol megfigyelte, hogyankészítik a meszet, majd Bécs felé indulván útba ejtette a Balatont „hol sok a hal -- a tótalán veszélyesebb ellenfele az itteni halászoknak mint a tenger az övéinek -- a viharosszelek miatt.” Ugyanezen a Bécs felé vezet? úton egy dunántúli „nagyságra és szépségrekastélyhoz hasonló” vendégfogadóba betérvén megcsodálhatta a falusi vigasságoklegényeinek és menyecskéinek duhaj és ritmikus táncát.[223]Flachat második útjának els? állomása Bécs után Pozsony volt. Figyelmét „amagyar nemesség kedvenc helyén” már els? útja alkalmával megragadta a meredeksziklán álló citadella. Vízi úton haladva ezúttal a pozsonyi kompról és hajóhídról ír.[224]Esztergomról megjegyzi, hogy sem nem szép, sem nem er?s (értsd jó er?dítménnyel bíró)hely, a házak, az épültek nem szépek, a citadella hegyen van, ellenben Visegrád mégromjaiban is fenséget sugall.[225] Következ? állomása Buda, amely félig a hegyen, félig afolyó partján terül el. Annak ellenére, hogy a török -– miután tovább tartani nem tudta a

várost -- 1686-ban felégette, még mindig azt sugallja, hogy egykor gyönyör? város volt anéhai magyar királyok székhelye. A várost azóta elég szépen rendbe hozták, a küls?er?dítések elkészültek, igaz hátra van még a város bels? övezetének rekonstrukciója.Budán a legnagyobb élményt Flachat számára az jelentette, hogy a nagykövettársaságában meglátogatta a mai Rudas fürd?t, amelyr?l azt állítják, hogy sok beteg találtmár itt gyógyulást. Hozzáteszi, ma már kissé megmosolyogtató módon, hogy „teljesenegészséges emberek is használhatják a vizet anélkül, hogy bármi bajuk esne.”[226] Nefeledjük, hogy a fürdés a XVIII. századi Franciaországban inkább gyógymód volt, hiszenXIV. Lajos sokszor csak orvosi rendeletre fürdött.[227]Érdekességként idézzük a fürd? leírását Flachat tollából. „A fürd?k házakbanvannak, a házak kerek tetej?ek, a boltozat közepe nyitott, hogy a kiáramló g?zeltávozhassék. A terem közepén lépcs? vezet lefelé, a fürd?be. Nyakig ér a víz. Vastagcsövön ömlik, alá lehet nyújtani a kezet és a lábat. A cs? a medence nyolc beszögellésénekegyikéhez er?sített k?darabból nyúlik ki. Kis cellákat készítettek a fürd?z?knek, akik nemakarják, hogy mások lássák ?ket. Három forrás ugyanazon hegyb?l fakad. A hegyet borítósziklákat hihet?leg a mélyben ég? t?z hevíti. Eléggé meglep?dtem, mikor hideg viz?forrásra bukkantam a többi mellett. Ennek vize zöldes szín? és nagyon tiszta. A császárrészére fenntartott fürd?k sokkal díszesebbek, mint a nagyközönségé, de semmivel nemjobbak.”[228]A Budával szomszédos „Pest bájos kis város, kaszárnyái megérdemlik az érdekl?d?kfigyelmét. Eléggé hasonlítanak az Invalidusok palotájához.”[229] A Pestr?l Péterváradigvezet? útról Flachat azt írja, hogy csak falvakat látott és sok parlagon hever? földet.[230]Sok apró részletb?l épül fel Jean Claude Flachat Magyarországa. A mez?gazdaságkülönféle ágazatainak f? jellemzése mellett mozaikszer?, ám részletes képet ad a magyarmindennapokról, arról, hogyan épültek a hidak a mocsaras területeken, arról, hogyanépültek az 1740-es évek Magyarországán a falusi házak, arról, hogyan készül a raki,miként égetik a meszet Pécs környékén, miként mángorolják a ruhát, és miként préselik asz?l?t. Vegyes érzelemmel nyilatkozik az országról, negatív élménye f?képp az óriásikiterjedés? mocsarak miatt egészségtelenné váló klimatikus viszonyokhoz köt?dik. Nemértette a túlnépesedett és a föld iránt sóvárgó Nyugat-Európa világából érkezetten, hogymiként maradhatnak parlagon végetlen pusztaságok Magyarországon.Elég pejoratív és pesszimista képet sugall Magyarországról egy önmagát M. du B.-kéntmegjelöl?, ismeretlen, feltehet?en francia szerz? tollából 1742-ben Amszterdamban M. du B.Magyarországi levelei címen megjelent munka.[231]E forrást els?ként részletesen G. Györffy Katalin ismertette 1991-ben. E szerint azismeretlen szerz? levelekb?l álló kötetének el?szavában leírja, hogy Magyarországróligazán csak az tud reális képet adni, aki itt született vagy itt élt egy darabig. G Györffyszerint nem igazán útleírásról van szó, hiszen, nem tudjuk, hogy merre járt a szerz?, aztsem, milyen városokban fordult meg, mégis igen jól szerkesztett és világos jellemzést adaz országról és lakóiról.A szerz? az I. levélben Magyarország földrajzi fekvését, természeti viszonyait ésgazdasági életét foglalta össze. A II. levél Magyarország történetér?l és politikaiberendezkedésér?l szól. A III. levél a vallás kérdésével foglalkozik, ezt követi a magyarok

jellemzése, amely felöleli érdekl?dési körüket, általános m?veltségüket, szenvedélyeiket. AIV. levélb?l a magyar n? helyzetét ismerjük meg. Az V. levél az ország törvényeivel éskormányzati berendezkedésével foglalkozik, a VI. levél pedig a magyarok szórakozási formáitmutatja be.A levelek tanúsága szerint az országban a kedvez? éghajlat és a termékeny földekellenére a termelés gyenge, a kereskedelem közepes, a társadalmi különbségek óriásiak. Avárosok szegények, mert a gazdag földbirtokosok vidéki birtokaikon élnek, míg a parasztnyomorúságos körülmények között állati sorban teng?dik. A nemes számára hazájaszabadsága, a privilégiumok sérthetetlensége mindennél fontosabb, egyébként a nemes és aparaszt egyaránt lusta, álhatatlan, bosszúálló. A nemesek fény?zése annyiból áll, hogy lovakattartanak, fegyvereket gy?jtenek, egyébiránt igénytelenek.[232] A vadászat, a borivás és vadtánc e megközelítésben egyaránt a barbár kép hordozója. Mindebb?l világosan látszik,hogy a szerz? igazán nemigen lép túl Claude Vanel XVII. századi magyarságképén,amelyen ezúttal úgy t?nik, most már maradandó nyomot hagyott a bécsi propaganda is.A XVIII. század dereka táján viszont e bécsi propaganda sugallta magyarságképet --annak ellenére, hogy ez a már többször emlegetett Habsburg-Bourbon közeledés „diplomáciaforradalmá”-nak id?szaka -- egyre kritikusabban fogadják a francia diplomaták. Marquil’Hôpital szentpétervári, illetve Saint Priest konstantinápolyi állomáshelyük elfoglalása végettMagyarországon átutazó francia nagykövetek feljegyzései, valamint Versailles-ba küldöttjelentéseik ezt támasztják alá.Marqui l’Hôpital Franciaország szentpétervári nagykövete a XVIII. század derekánMagyarországon keresztül utazott állomáshelyére. Titkára err?l az útról Idée de laHongrie ou mémoire sur la situation de ce pays (Vázlat Magyarországról, jelentés azország helyzetér?l) címen készített feljegyzést. Ez a jelentés tulajdonképpen két részb?láll. Az els? rész a Szentpétervárra utazó nagykövet titkára által írott magyarországihelyzetjelentés, míg a második rész Marqui l’Hôpital magyarországi utazásánaktörténete.[233]Az els? rész bevezet?jében a bécsi propaganda Magyarország képét ismerteti ajelentés, amely Magyarországot általában, mint egészségtelen és csekély lélekszámúországként festi le. Ennek oka Bécs szerint a kellemetlen klíma, a rossz víz és a földterméketlensége. Bécsben állították ezt – olvashatjuk a jelentésben – ,majd a szerz?hozzáteszi, hogy ezek alapján hajlamos az ember azt hinni, hogy ez Európa egyiklegsilányabb országa, de az utazás arról gy?zi meg a sorok íróját, hogy kevéstermékenyebb országa van Európának, ám mai elgyengült állapotát nem a föld és lakóiokozzák. „Nincs ma Európában ennél szegényebb Királyság, de bátorkodommegkockáztatni, hogy egy se oly alkalmas arra, hogy gazdaggá váljon.”[234] Ennekminden feltétele adott, hisz a föld b?séggel terem, az ország fekvése pedig kereskedelmiszempontból igen kedvez?. Hosszában a Duna, széltében pedig négy csaknem forrásáighajózható folyó szeli keresztül, a leveg? általában egészséges, s ahol nem az, ott amocsarak lecsapolásával meg lehetne szüntetni a fert?zés veszélyét. Ha a bécsi udvar csakfeleannyi németet telepített volna be, mint amennyit az angolok vittek amerikaigyarmataikra, ma Magyarország lenne a birodalom legjobb része.” (A szöveg tévesen azörökös tartományok - États héréditaires - legjobb részként említi Magyarországot.) A

jelentés szerint nyilván nagyfontosságú államérdekek akadályozzák Bécset az országfelemelésében.Ezt követ?en a dokumentum rátér Magyarország jelen helyzetének ismertetésére. Eszerint Magyarország még mindig nagyobb, mint Franciaország fele, hiszen négymillió lakosacsak a legjobb vidékeket foglalja el. A lakosságnak nem egészen felét teszik ki a magyarok,akik mellett még tíz különböz? nép él a területén. Ezek mindegyike meg?rizte nyelvét,szokásait, vallását. Utal a nemzeti ellentétekre, amikor azt írja, hogy az itt él? különböz?népek már régebb óta lakják az országot, ám a magyarok idegennek tekintik és gy?lölik ?ketf?képp azért, mert segítettek a Habsburgoknak az ország alávetésében. Az udvar tehát úgyt?nik, ügyesen kihasználja a nemzeti ellentéteket, igaz komoly kiváltságokkal csak amagyarok rendelkeznek.Rátérve a társadalomra a jelentés szerint mintegy százezer magyar nemes van, ?kalkotják a nemzet testét, míg a társadalom zöme örökös jobbágy (serf). A nemesség ?sikiváltságaiból sokat meg?rzött, ám a Korona örökletessé vált, a legf?bb magyar közjogiméltóságot, a Nádort a király nevezi ki, igaz neki ma már korántsincs akkora hatalma, mintnéhai el?deinek, akik afféle f?miniszterként nemcsak az országgy?lés elnökeként, hanem azigazságszolgáltatás és a hadsereg fejeként is tevékenykedtek.[235] Mára ebb?l annyi maradt,hogy a Nádor elnököl a diétán és a Királyi Táblán. Ez ugyan a legmagasabb bírói fórum,de határozatai ellen még fellebbezni lehet Bécsbe a királyhoz, aki saját belátása szerintmeger?sítheti, vagy éppenséggel megsemmisítheti a hozott ítéleteket.A Kancellárnak ma nagyobb a hatalma, mint a Nádornak, mert ? a király embere, aNádor pedig csak a népé. Mégis a Nádor a legf?bb magyar közjogi méltóság.[236]Magyarországon csak azok viselhetnek hivatalt, akiknek földjük van, s csak amagyar nemesnek lehet földje. Magyar nemesi rangot csak az országgy?lésbeleegyezésével lehet szerezni, igaz ez régen szinte lehetetlen volt, de ma már az udvartámogatásával és sok pénzzel lehet azért Magyarországon is nemesi címet vásárolni.A Nádor után a legnagyobb tisztség az Országbíróé és a Horvát báné, ezt pedig aF?ispáni Hivatal követi. Utánuk következnek a f?ispánok. A f?ispáni hivatal valahaörökl?dött. Ma a f?ispánokat a nemesek választják, de az udvar fenntartotta magának aválasztás meger?sítésének a jogát. A f?ispánok a nem magyarok legf?bb bírái polgáriügyekben. A nemesek fellebbezhetnek a kerületi, onnan pedig a Királyi Táblához.B?nügyekben a király a legf?bb bíró. Néhány püspök hivatalból f?ispán.[237]A nemesség adómentes, egyetlen kötelessége, hogy a Diéta parancsára lóra szálljon.Ez a lovasság az insurgens sereg, amelyet a nemzet hadseregeként tartanak számon. Amagyarok óriási különbséget tesznek a nemzet és az udvar serege között; jóllehet ezutóbbit szintén az ország állítja fel és tartja el, de nem t?le, hanem kizárólag az udvartólfügg. Régen a Diéta kétévenként ült össze, de rendkívüli esetben a Nádor is összehívhatta.Ma csak a király rendelhet el országgy?lést. A püspökök, az apátok és a nemesek vesznekrajta részt. Az els? hely a prímásé, de nem ? elnököl, és nem is elnökölhet. A Diéta hozzaa törvényeket, de az udvar meger?sítése szükséges azok életbe léptetéséhez, igaz azországgy?lés nagy gonddal figyel a nemesi nemzet kiváltságainak tiszteletbentartására.[238] Lipót, József és VI. Károly császárok sokszor megsértették ezeket az ?simagyar nemesi kiváltságokat, amelyeket aztán Mária Terézia részben helyreállított.[239]A vallásszabadság megengedett, de a lutheránusokat és a többi felekezetet állandó

sérelmek érik, s ez ellen nemigen tudnak tiltakozni. Valamennyi f?ispán katolikus, azudvar pedig megnyerte a leghatalmasabb nemeseket. Ha a dolgok így alakulnak, akkor„száz év múlva csak katolikusok lesznek Magyarországon.”[240] Az adózó nép terheinagyon súlyosak, a megyegy?lés szabja meg, hogy az egyes földesurak mennyi adóttartoznak beszedni, a földesúr viszont saját belátása szerint rója ki az adót aparasztokra.[241]A francia jelentés szerint Magyarország földje kiváló bort, búzát éstakarmányféleséget terem, mindent megad, amit kérnek t?le. A hegyekben sok a bánya, azökrök szörny? nagyok, temérdek a bivaly, a lovak száma elképeszt?en magas, nemhiányzik ebb?l az országból más csak kell? számú ember. Ezen a helyzeten a jelentés írójaszerint mindaddig nem lehet változtatni, ameddig a fennálló törvények értelmében aki nemnemes, az jobbágy. Egy másik privilégium a gyarapodás eleven gátja az által, hogykimondja: minden magyar, aki borát és gabonáját máshova viszi, mint Lengyelországba,áruját elveszti, másodízben pedig testi büntetést kap. A paraszt, ha háza körül megm?veliföldjét, eleve több élelemhez jut, mint amennyi számára a megélhetéshez szükséges,csakhogy a rossz érdekeltség híján a földek háromnegyed része ugaron marad. Ajobbágyrendszer távol tartja az idegeneket, s így valószín?, hogy e szép ország még sokáignyomorúságos helyzetben marad. Nem véletlen, hogy a külföldi csak a királyi birtokokrahajlandó betelepülni.[242]A jelentés második része tulajdonképpen Marquis de 1’Hôpital oroszországi követBécst?l Bártfáig tartó magyarországi utazásáról készült útibeszámoló. Bécsb?l indulvaMarqui l’Hôpitalnak és kíséretének els? állomása Kilsey (Köpcsény) volt.[243] Itt hercegEszterházy vadászlakában töltötték el az éjszakát. Köpcsény a magyar határnál fekszik aDuna jobb partján, Pozsonnyal átellenben. Eszterházy hercegr?l a leírás megemlíti, hogy1740 óta csaknem uralkodói jogok illetik meg, saját csapatai vannak, h?ségesküjéértcserébe földjeinek teljhatalmú ura. „Kilsey-b?l nézve Pozsony elég nagynak t?nt, a föléjemagasodó vár egy olyan kiemelkedésre épült, amely a francia utazókat er?sen emlékeztetiarra a dombra, melyen egykor a nizzai fellegvár állott. A város alatt folyik a Duna, vizenyaldossa a falakat is.”[244]„Kilsey-ból 24-én indultunk el Gy?r felé, amely nyolc mérföldre fekszik; ide elégkorán beértünk, s így láthattam az er?dítéseket”– írja Marqui l’Hôpital titkára. Ezek úgyt?nik, hogy a XVIII. század derekán már igen rossz állapotban voltak. „Az er?dítésekszabálytalan nyolcszöget alkotnak a bástyaköröknél, járat nélküli földravlinokkal. Ennekelhelyezkedése viszont igen csodálatos: minden oldalról a Rába és a Duna veszi körül éscsak igen sz?k felületen támadható. Ez Magyarország egyik legjobban megépített városa.A nép már nem beszél németül; a nemesek és mindazok, akik elég tehet?sek ahhoz, hogyiskolába járjanak, latinul beszélnek. Az er?dítéseket két magyar nemes kíséretében jártambe, akik több csodás eseményr?l is beszámoltak, melyek a várost segítették a török elleniharcban. Mindez azonban nem akadályozta meg azt, hogy kétszer is a pogányok kezérekerüljön”-- írja némi cinizmussal a francia. [245]Kilsey és Gy?r között található Magyaróvár, amely vármegye székhely. Jóllehet enneka „csinos” helységnek nincs városi rangja, mégis jóval városiasabb, mint számosmagyarországi város. A Rábcán történ? átkelés után estére Dunaalmáson (Almanach) szálltak

meg. Marqui l’Hôpital titkára másnap megtekintette Komárom er?djét, melyben nem találtsemmi különöset. „A négyzet alapú er?dnek mindössze két bástyája és két félbástyája van. Azáltalában a négyszög er?dítéséül szolgáló félbástyák és bástyaköz mellett egy fecskefarokhivatott a sziget csúcsát kitölteni -- sikertelenül. A falak csaknem hatvanlépésnyire vannak aDunától, és a kett? között semmilyen árok sincs. Az er?döt a sziget fel?li oldalon egy Lipótcsászár által építtetett igen jó, zegzugos kiszögellés védi. A törökök két alkalommal istámadták -- eredménytelenül. A Duna fel?l mindkét oldalon támadtak, ám ott egészenbizonyosan bevehetetlen. A két folyamág kisebbike is 500 öl széles és csaknem mindenüttnegyven láb mély.”[246]Mintegy tizenöt óra alatt mindössze hat magyar mérföldnyi út megtétele utánVörösváron (Pilisvörösvár) álltak meg. A leírás szerz?je szerint azok a földek, amelyekenátjöttek, igen termékenyek lennének, ha m?velnék, ám mindössze a falvak környékén vanföldm?velés.[247] Lejegyzi azt is, hogy a falvak lakói német nemzetiség?ek és többségükkirályi birtokon telepedett le.[248] Budára érkezvén a titkár elpanaszolja, hogy szerettevolna megnézni a várat, ám l’Hôpital úrral azonnal átmentek Pestre. „Buda – annakellenére, hogy Magyarország f?városa – nem mondhatja magát városnak; minden rendnélkül felépített házak alkotják, és nincs er?dített fala sem. Itt egy mecset és a híres fürd?kromjai láthatóak, a citadella pedig az els? magyar királyok óta létez? nádor székhelye.Felülr?l nézve a Duna szépnek, a fellegvár pedig igen jó állapotúnak t?nik.”„A város és a vár között található egy több mint száz éve létez? rác kolónia, amelyetmost éppúgy gy?lölnek, mint letelepedésekor. Ennek területér?l származik Magyarországegyik legjobb bora, melyet Bécsben Razelsdorf néven ismernek. A Dunának Budánál csak egyága van, s ez nem szélesebb, mint a két ág bármelyike Komáromnál. … Pest nagyobb ésszebben megépített város, mint Buda. VI. Károly császár itt alapított menhelyet azinvalidusoknak. Ez szükség esetén 3000 katonát képes befogadni; amikor ott voltunk,mindössze 1300-an voltak. Magyart vagy külföldit egyaránt befogadnak.”[249] Pest kapcsán– az olcsó árak tükrében – ismét megjegyzi Marqui l’Hôpital titkára, hogy mennyiretermékeny ez az ország.Pestr?l kilencórányi út után érkeztek meg Gödöll?re Grassalkovich grófhoz, akiKomárom parancsnoka és az ország egyik leggazdagabb f?ura. Innen Gyöngyösre mentek,majd áthaladtak Aszódon és Hatvanon is. Magyarország e részét katolikusok mellettlutheránus és kálvinista magyarok lakják. „A környék egy kissé mocsaras, ám könnyenlecsapolható és általában nagyon termékeny is.”[250] Gyöngyösnél kezd?dik az egrivármegye. Itt találkoztak a Püspök és F?ispán küldöttével, akit azzal bíztak meg, hogyMarqui l’Hôpital követ urat és egész kíséretét a házába invitálja. Így Egerben az egészfrancia küldöttség gróf szalai Barkóczi Ferenc vendégszeretetét élvezhette.Marqui l’Hôpital titkára elég jól informált a püspökség elmúlt évtizedekbelitörténetér?l. A püspök szuverén úr a városban, és a császárn? megkoronázása óta élvezi akincstári haszonvételi jogot is. Eger akkori püspöke, Eszterházy Pál kihasználta az alkalmat,hogy visszaszerezze el?deinek azon jogait, melyeket Lipót császár elorzott, s amelyeketvéglegesen VI. Károly császárnak engedtek csak át, er? hatására. A császárn? magánaktartotta fenn a fellegvárat, és h?ségesküt követelt.[251] A vendéglátó Barkóczy Ferenccelkapcsolatban leírja az utazó, hogy szigorúan ?rködik a jogok és javadalmak megtartásafelett. Marqui l’Hôpital titkára vele kapcsolatban megjegyzi, hogy „fejedelmi test?rsége

van, amely városának hely?rsége; háznépe pedig éppoly számos, mint Orléans hercegéé.Mindezt százötvenezer forint jövedelem biztosítja. Övé Európa egyik legnagyobb pincéje,melyben ottjártunkkor 10 ezer üveg magyar bor volt, ám kétszer ennyi is beleférne. Apincét teljes egészében a sziklafalba vájták.”[252]Az utazó számára úgy t?nik eléggé szembeötl? az a fejl?dés, amit Barkóczynakköszönhet az egri püspökség, ugyanakkor konkrétan nem szól arról, hogy bizony BarkóczyFerenc egyházkormányzatát is harcos, durva, s?t helyenként a Szentszék ajánlásaival isszembekerül? katolizáció jellemezte, bár tesz e tárgykörre vonatkozó általánosmegjegyzéseket.[253]Az utazás folytatása szintúgy a pozitív élményeket er?síti. „A vidék Gyöngyöst?lEgerig csodálatos, kissé lankás; ám ezek inkább nagyon szép erd?kkel és sz?l?vel borítottföldhalmok. Az alacsonyabban fekv? területeken termékenyebbek, mint Flandria. Ezt akicsiny országrészt meglep?en sok ember lakja.”[254]Marqui l’Hôpital és kísérete Ónod (Onot), Tokaj (Tockai) és Szerencs (Cherents)útvonalon haladt tovább. Szerencsnél megemlíti, hogy az itt látható vár, amely korábbanRákóczi fejedelem birtokához tartozott, mára már félig romba d?lt.[255] Az útleíráskészít?jének figyelmét nem kerüli el az sem, hogy a Tisza partján hajóépítésre igencsakalkalmas fa található![256] Végül a francia delegáció Kassa és Eperjesre érintésévelérkezett meg Bártfára, a királyság utolsó városába. Érdekeségként lejegyzi Marquil’Hôpital titkár, hogy életében itt látott el?ször flagellánsokat. Eger és Eperjes között a tájmár vadregényes, ám még mindig nagyon termékeny, és jelent?s számú lakosságánaktöbbségét a gazdag lutheránusok teszik ki. Eperjes és Bártfa között viszont a hegyek egyrezordabbak, az alacsonyabban fekv? vidékek pedig mocsarasak s Magyarország végén mára föld is kevésbé termékeny.[257]Marqui l’Hôpital titkárának jegyzeteib?l úgy t?nik, hogy végig kellemesen telt el aSzentpétervárra utazó francia delegáció magyarországi útja. A vázlatos helyzetjelentéslényegre tör?en bemutatja Magyaroszág társadalmi, politikai, államigazgatásiberendezkedését és szót ejt a legf?bb méltóságokról is. Az ország gazdasági lehet?ségikiválóak, a nyomor oka részben Bécs politikai okok miatt elhibázottgazdaságpolitikájában, részben pedig a privilégiumait félt? magyar nemesi nemzetsz?kkebl?ségében keresend?. Az adózó nép súlyos terhei, a kiváltságok és Bécssz?klátókör? gazdaságpolitikája a kereskedelem fejl?désének eleven gátjai. Ígyakadályoztatik meg, hogy a föld b?sége gazdagságot eredményezzen. Marqui l’Hôpitaltitkárának útleírása narratív, sokszor elmélázik a táj szépségén, miközben hangoztatja:Magyarországnak azon része, amelyen átutazott termékeny és s?r?n lakott. Személyestapasztalatai tehát alátámasztják jelentésének azt a megállapítást, amely szerint az európaiországok között Magyarország a lehet?ségek országa, amely olyan komoly kérdésekkelkell szembenézzen, mint a privilégiumok gazdasági béklyói, valamint a tolerancia vallásiés nemzetiségi jegyei.François-Emmanuel Guignard comte de Saint Priest mint a FranciaországKonstantinápolyba tartó nagykövete 1768-ban utazott át Magyarországon.[258] Sz?kszavúfeljegyzései a mi szempontunkból nézve két fontos mozzanatra hívják fel a figyelmet.Egyrészt Saint Priest 1768. szeptember 25-én Belgrádban keltezett Choiseul-höz írott

levelében elég világosan utal arra, hogy a Bécsben hallott mindenféle riogatások ellenére,amely szerint Magyarország elmaradott, barbár vidék, tele útonállóval, sikeresen átutazottaz országon (après avoir traversé la Hongrie par terre sans aucun accident). Az országcomte de Saint Priest véleménye szerint tehát korántsem olyan elvadult, mint azt a bécsikörök állítják. A Duna vízi útján 15-20 nap alatt le lehet érni Semlinig. Kétségtelen, hogyez a kényelmesebb, igaz szárazföldi út is létezik, ez némiképp lassúbb, mivel a magyarlovak er?sek ugyan, de a kocsik rendszerint túlterheltek. Pozsony és Buda továbbá akevésbé jelent?s városok mellett elhaladva Saint Priestnek az a benyomása alakult ki, hogya magyarországi városokon egyáltalán nem látni az oly sokat emlegetett ínségnyomait.(„En passe devant Presbourg, Bude et d’autreslieux moins considérable, mais bien pourvus de vivre.”)[259]A Török Birodalom területén a kés?bbiekben számos konzulátust szervez? François-Emmanuel Guignard de Saint Priest[260] egyébiránt magyar szempontból is éredekesutasításokkal érkezett meg Konstantinápolyba. Choiseul herceg, a francia külügyekirányítója tudniillik egyik els? feladatként azt kéri a Saint Priest nagykövett?l, hogytekintse át, majd tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a levantei kereskedelemkoordinációjába szerepet kaphasson Trieszt.[261] Ez annál is fontosabb, mert az angolbefolyás er?söd?ben volt Konstantinápolyban. Ennek ellensúlyozása végett egy franciaosztrákegyüttm?ködés keretében egyre fontosabb szerepet tölthetett be az osztrák hátkezében lév? Adria melléke, amelynek kiköt?i révén Saint Priest meglátása szerint a jólehet?ségekkel bíró magyar mez?gazdaság is bekapcsolandó a Földközi-tengerikereskedelembe. A kontinens olcsó magyar búzája és a levantei kereskedelem adriaikoordinációja pedig minden bizonnyal érzékenyen érintheti az angolok Mediterráneumbelipozícióit.[262] E kérdéskörre még visszatérünk dolgozatunk harmadik részében, ahol amagyarság jöv?beli lehet?ségeinek egy aspektusaként mutatjuk be de la Vergne triesztikonzul jelentését.Antoine Joseph Zorn de Bulache a híres nyaklánc-per „h?sé”-nek, Rohanhercegnek, XV. Lajos rendkívüli bécsi követének f?tiszti kísér?jeként készített emlékiratotaz 1771 és 1774 között eltöltött id?r?l és magyarországi utazásairól.[263] 1772 tavaszánMagyarországon keresztül Szlavóniába utazott a Pozsony, Magyaróvár, Gy?r, Komárom,Esztergom, Buda, Adony, Mohács, Eszék, Zimony útvonalon. Bécsbe Siklós, Pécs,Szigetvár, Kanizsa, Körmend, Zalaegerszeg, K?szeg, Sopron városokon keresztül utazvatért vissza. Zorn de Bulach érdekl?dését els?sorban a gazdasági jelleg? problémák kötöttékle. Részletesen elemezte a magyarországi éghajlati és természeti viszonyoknak megfelel?termelési lehet?ségeket. „Ahol járt, mindenütt kérdez?sködött, jegyzeteket készített,összeírta a mez?gazdasági termények, élelmiszerek stb. árait”- írja róla Birkás Géza.[264]Zorn de Bulache véleménye szerint a föld általában rosszul van m?velve, és meglepvelátja, hogy mekkora területek hevernek parlagon. Ennek okát a lakosság csekély létszámában,valamint a fejletlen kereskedelemben látja.[265] Ez utóbbira kiváltképp érzékenyen figyel,hiszen a Franciaországban ekkor oly divatos fiziokrata tanok szerint egy országfelemelésének két talpköve van, úgymint a deprivilegizált, tehát szabaddá tett piacokonzajló kereskedelem, valamint a racionálisan megszervezett bels? vámoktól és korrupciótólmentes mez?gazdaság.[266] Szerinte a magyar nép egyetlen elfoglaltsága a mez?gazdaság,

míg keresked?vel, kézm?vessel nemigen lehet találkozni.A magyar embert büszke, bátor és harcias jellemnek ismerte meg. Mindez kell?gyöngédséggel, állhatatossággal párosul, de csak akkor, ha szeretettel közeledünk ehhez anéphez. A kényszer riasztja, az er?szaknak pedig nem enged; úgy t?nik, az osztrákok ezt csaknehezen ismerik fel.[267] Antoine Joseph Zorn de Bulache magyarságképében tehát márnyoma sincs a barbár, rebellis, királya ellen lázadó álhatatlan magyarnak, helyette abüszke, az állhatatos, az er?szaknak viszont nem enged? nemzetkaraktert vázolja fel. Zornde Bulach jól ismerte Magyarországot, ahol nyitott szemmel járva többször is megfordult.Eszterházy „Fényes” Miklós meghívására volt Kismartonban és vendégeskedettCseklészen, a Dunántúlt pedig a már említett Eszterházy Miklós féle 1768-as térkép alapjánismerte meg.François le Roy de Lozembrune (1751-1801) vendégeskedni jött Magyarországra abécsi Udvari Tanácsos és az osztrák f?hercegek nevel?je, gróf Eszterházy Ferencmeghívásának eleget téve Cseklészen töltött egy b? hetet, ahonnan ki sem mozdult. Az1778-ban Bécsben kiadott levelekb?l álló kis kötetében a kastélyt és a kertet örökítettemeg. A kastélyt valódi idegenforgalmi érdekességként mutatja be. A pompás könyvtármellett leírja a hatalmas parkot, ahol Belvedere, kaszinó, labirintus, Diana-erd?,cigánykunyhó, remetelak és Calypso-sziget egyaránt található.[268] M?vel?déstörténetiérdekesség, hogy Rousseau-cáfolatként számon tartott Essai de morale cím? két kötetesm?vét Budán adták ki 1782-ben.[269]A lyoni születés? Antoine-Gabriel Jars, akinek apja clermond-ferrand-i királyibányák igazgatója volt, tudományos utazó. Fiatalon el?ször a legfontosabb franciaországibányákat látogatja végig, majd 1757 és 1766 között kisebb megszakításokkal megtekintiEurópa legjelent?sebb bányáit. Járt az angol és a skót bányavidéken, járt a SvédKirályságban és Norvégiában, megtekintette a legfontosabb szász, tiroli, stájer bányákat éstermészetesen felkereste a magyarországi bányavárosokat is. 1774 és 1781 között kiadott 3kötetes m?vében összegzi azokat a technikai és tudományos alapismeretek, amelyekethosszú utazásai során lejegyzett,.[270] és ezzel az európai színvonaltól elmaradt franciabányászat ügyének tett komoly szolgálatot.[271] A magyarországi bányavárosokbanels?sorban az arany és az ezüst ércesedési folyamatát és hasznosítását tanulmányozta.[272]A tours-i születés? protestáns családból származó Louis Dutens (1730-1812) hosszúélete folyamán, mint írástudó és mint tudós ember szinte mindenféle irodalomhoz,kritikához köt?d? m?fajt kipróbált. Írt drámát, költeményeket, irodalmi kritikákat, de úgyérezte, hogy protestánsként Angliában futhat be igazi karriert. Itt el?ször nevel?kéntdolgozott, majd Torinoba utazott lord Mackenzie angol követ titkáraként. VisszatérveAngliába elkészítette Leibnitz összes m?veinek kiadását, majd lord Algermon és lordMackenzie titkáraként beutazta szinte egész Európát. Brit diplomaták titkáraként jártItáliában, Németországban, Poroszországban, Hollandiában és természetesenszül?hazájában, Franciaországban. Foglalkozott orientalisztikával és teológiával, megírta arómai h?sök családfájának történetét, de legsikeresebb és legid?állóbb munkája azútikalauz, amelyben Európa városait mutatja be. [273]Magyarországnak nagyon kis részt szentelt az útikönyv, s?t Magyarországot

Ausztria részeként mutatja be. A szerz? természetesen járt Magyarországon, Bécsb?lellátogatott Pozsonyba, ezen kívül megfordult Esterházán (Fert?d) és Köpcsényben.[274]Útikalauzának hungarológiai jelent?sége mindenekel?tt abban áll, hogy minden bizonnyaljárhatott a kezében a már említett Esterházy-térkép, hiszen könyvében megtalálhatóak atérképen feltüntetett települések tér-és id?beli vetületei.[275]Charles-Marie d’Yrumberry, Salaberry grófja navarrai nemes 1766-ban születettPárizsban. Apja a párizsi számvev?szék elnöke volt, akit a Forradalom idején, 1794-benkivégezték. A gróf 1790-ben emigrált. El?bb Németországban, Törökországban ésItáliában utazgatott, majd csatlakozott Condé herceg[276] koblenczi seregéhez. Eztkövet?en Salaberry gróf titokban visszatért Franciaországba, ahol La Rochejaquelein[277]oldalán harcolt Vendée-ban a forradalom ellen. Az 1800. február 2-i pacifikációsrendeletet követ?en visszatért családjához Blois-ba. Itt mez?gazdasággal ésszépirodalommal foglalatoskodott. Mivel politikai szempontból tudomásul vette aBonapartékat, nem háborgatták, igaz Salaberry gróf egészen 1814-ig felügyelet alatt állt.A király és a királyi család visszatértekor természetesen els?k között csatlakozott aBourbonokhoz. 1815 márciusában, mid?n Bonaparte partra szállt, a blois-i kerületnemzet?rsége els? légiójának ezredesévé nevezték ki. ? volt Loir-et-Cher département királyiönkénteseinek parancsnoka. A „száznapos uralom” idején elhagyta családját, és a vendée-ikirályi sereghez csatlakozott. A király megtartotta zászlóaljparancsnoki beosztásában, majdérdemei elismeréséül Szent Lajos-kereszttel tüntette ki. 1815-t?l 1830-ig Loir-et-Cherdépartement képvisel?je volt. Élete végéig a Bourbonok töretlen híve maradt. Politika nézeteitjól érzékelteti az a néhány mondat, amelyet 1815. október 28-án a lázításról folyó vitábanmondott el. E szerint „A gonoszok csak a szigorú törvényekt?l félnek. Ezek a francia névreméltatlan emberek, a rend született ellenségei; mindig készen állnak arra, hogy atársadalomellenes eszmékhez, az örökletes királysággal szembenálló rémtettekhezcsatlakozzanak. Mindegy nekik, ki a vezérük, milyen szín? a kokárdájuk vagy a zászlajuk.Csak az számít, hogy vezérük éppolyan b?nös legyen, mint ?k, ne tehessen nekikszemrehányást, s ne kelljen pirulniuk el?tte. Ilyen körülmények között bármelyik pártüt?számíthat ezekre a b?ntársakra, s a magasba emelheti a lázadás zászlaját … Halálbüntetéstjavaslok arra az esetre, ha ilyen merényletet húsz fegyveres követ el; de arra az esetre is, hahúsz fegyvertelen ember lázad.”[278]Aktívan politizált és Chateaubriand-nal együtt részt vett aConservateur szerkesztésében is. Az 1830-as forradalom után visszavonult fossé-ikastélyába, ahol csak mez?gazdasággal és szépirodalommal foglalkozott. 1847.januárjában bekövetkezett halálakor az alábbi m?veket hagyta hátra. 1/ Voyage àConstantinople par l’Allemagne, la Hongrie, les îles de l’Archipel (UtazásKonstantinápolyba, Németországon, Magyarországon és a görög szigettengeren keresztül),név nélkül, Párizs, 1799, in-8; 2/ Mon voyage au Mont-d’Or (Utazásom az Aranyhegyre),Párizs, 1802, in-8; második kiadás: 1805; 3/ Corisandre de Beauvilliers, történelmiregény, 1-2. kötet in-12, Blois-Párizs, 1806; 4/ Lord Wiseby, ou Le Célibataire (LordWiseby avagy az agglegény), 1-2. köt. in-12, Párizs, 1808; 5/ Histoire de l’empireottoman (Az oszmán birodalom története), 1-4 köt. in-8, Párizs, 1813; 6/ Développementdes principes royalistes (A királypárti eszmék fejl?dése), Párizs, 1819-1820, in-8 (több, a

Conservateur-ben közölt cikk); 7/ Essais sur la Valachie et la Moldavie, théâtre del’insurrection dite Ypsilanti (Értekezés Oláhföldr?l és Moldáviáról, az úgynevezettIpszilanti-felkelés színterér?l), Párizs, 1821, in-8, brosúra formátum; 8/. La Première…,La Dixième aux hommes de bien (Az els?t?l a tizedikig jóravaló embereknek), Párizs,1828, in-8 (Ez tulajdonképpen tíz levél különféle politikai és vallási témákról); 9/ Loisirsd’un ménage en 1806 (Családi id?töltés 1806-ban), Párizs, 1828, in-12. Ez a kötet kétnovellát tartalmaz: Le mariage de convenance (Érdekházasság), illetve Projet de mariageou Robertine et son cousin (Házassági terv, avagy Robertine és unokabátyja). Ittjegyezzük meg, hogy Salaberry gróf közrem?ködött az általunk is nagy haszonnalforgatott Biographie universelle munkálataiban, hiszen az Egyetemes biográfia számosfrancia, illetve török személyiségér?l készített szócikkeket, s?t több vidám, szatirikuspolitikai töltet? dalt is komponált.[279]Még 1799-ben -- nevének feltüntetése nélkül -- megjelentette els? munkáját Voyageà Constantinople, en Italie et aux îles de l’Archipel, par l’Allemagne et la Hongrie(Utazás Konstantinápolyba, Itáliába és az Archipel szigetcsoportra[280] Németországonés Magyarországon át) címmel.[281] Salaberry 1790 ?szén indult el Párizsból, a németterületeken átutazva Bécsben id?zött, majd Magyarországon át folytatta útjátKonstantinápoly felé. Útleírása tulajdonképpen hatvan levélb?l áll, amelyek közül a 15.-t?la 2(.-ig olvashatunk Magyarországról. A 15. levél Pozsonyt, a nemesi diéta (la diète)városát mutatja be, ahová 1790 novemebrében érkezett meg a francia utazó, aki mintszemtanú részletesen leírja Lipót magyar királlyá koronázásának ceremóniáját.[282] 16.levélben -- Magyarország pontos földrajzi koordinátáinak Vosgien nyomdokain történ?megadását követ?en -- II. József politikája tétetik mérlegre. Véleménye szerint a magyarokmár születésük pillanatában rendelkeznek mindazokkal a hajlamokkal és ítéletekkel,amelyek lelkületüket éppúgy különállóvá teszik, mint arcvonásaik és öltözködésük afizikai megjelenésüket. A magyarokat jellemezve a következ?ket írja: „ha olyanemberekkel találkozunk, akik szabadságukat szinte gyerekes módon szeretik, akik jobbanragaszkodnak a szavakhoz, mint a dolgokhoz, akik országukkal szemben, -- melyszerintük az országok között az els?, azonban amelyet hamar elhagynak -- ,széls?ségesenelfogultak, akik egyedülálló készséggel rendelkeznek az idegen nyelvek elsajátítására, ésakik a lehet? legkomolyabban beszélnek országgy?lésükr?l, valamint meghagyottalkotmányukról (mely szinte olyan, mint a mérges gyereknek adott játékszer, hiszen mindaz országgy?lés, mind az alkotmány többet árt a lakosság nagyobbik részének, mintamennyit használ), nos, ha ilyen férfiakkal és n?kkel -- akár fiatalokkal, akár öregekkel --találkoznak, biztosak lehetnek abban, hogy az illet?k magyarok.”[283] Ezt a nehezenkezelhet? nemzeti karaktert vette semmibe II. József, kinek épp ezért Salaberrylegnagyobb hibájául azt rója fel, hogy nem tudott megbékélni a magyarok jellemével. Ígyaztán hiába volt célkit?zéseiben üdvös a józsefi reformok zöme, az uralkodó úgy járt„miként a keménykez? orvosok, akik gyógymódjaikban bízva oly kíméletlen er?szakkalviseltetnek a beteggel szemben, hogy az tönkreteszi a gyógyszerek hatását. József jószándékai csak szitkozódást váltottak ki egy olyan népb?l, mely mind a gy?löletben, minda szeretetben hajlamos a széls?ségekre. ?k már csak zsarnoknak nevezik, vagy pedig így:II. József, aki Magyarország királyának mondotta magát... Királyként még jobban

negligálta az alkotmányt. A magyarok egyik leginkább ún. sarkalatos kiváltsága az adóönkéntes megszavazása; II. József azonban megkérdezésük nélkül szedetett t?lük akkoraösszeget, amekkorát akart.“[284]Elismer? szavakkal ír az új uralkodóról, akivel szemben rengeteg az elvárás. Amagyar trónra lép? II. Lipót, Salaberry szerint igen bölcsen döntött akkor, amikor els?intézkedéseként azonnal visszaadta a magyarok kiváltságait és el?jogait, hiszen ezáltal „azúgolódást felváltotta az örömujjongás; csakúgy, mint a gyermekeknél, akiknél csak kevésválasztja el a sírást a nevetést?l. Így Lipót rendkívül el?nyös áron megvásárolta a békét,valamint negyedik fiának, a f?hercegnek nádori kinevezését.”[285]A 17. levélben hosszasan értekezik Magyarország államigazgatásáról és kormányzatigyakorlatáról. Leírja, hogy Magyarország területe 52 vármegyéb?l áll, a vármegyék élén amágnások soraiból kikerül? f?ispánok állnak, közülük tizenkett? örökletes f?ispán. Egyébfunkcióik mellett a f?ispánok dolga vármegyéjük nemesi gy?lésének összehívása a közügyekmegtárgyalása céljából. Figyelme még olyan apró részletekre is kiterjed, amit nyilvánPozsonyban a diétán vett észre, hogy a megyei nemesek mindig f?ispánjuk címerét hordjáktarsolyukon (sabretache.)[286]A magyar nemesség élén négy báró áll: a nádor, az országbíró, a horvát bán és akincstárnok. Rajtuk kívül még további hat báró, az 52 f?ispán és a spanyol grandokhozhasonlítható mágnások alkotják az országgy?lés fels?házát. Az alsó házban a nemesség, azalsópapság és a városok követei üléseznek. A legjelent?sebb magyar f?nemesi családok:az Esterhazy (Eszterházy), a Bathiani (Batthyány) és a Cazalkovich (Grassalkovic)família.Az ország els?számú méltósága a nádor. ? tulajdonképpen az alkirály, aki rendelkezikolyan el?jogokkal is, amelyekkel egy alkirály nem. Bizonyos esetekben a koronáravisszaháramló magánvagyon ?t illeti, ? hívja össze az országgy?lést. Háború és békekérdésében dönt? szava van. Menesztéséhez a király és a nemzet együttes döntése szükséges,hivatalát csak h?ségesküje megszegésekor veszti el.Az ország második méltósága a prímás. A harmadik az országbíró. ? azigazságszolgáltatás feje. E hivatalt mindig a legjelent?sebb magyar f?nemesi családok töltikbe.[287]A diétát a már említett két kamara alkotja. A nemesek házelnöke a személynök; amágnásoknál pedig személyesen a nádor elnököl. „Az elnök ugyanazzal a tekintéllyel bír,mint a mi nemzetgy?lésünk elnöke… Mind az ülések, mind a határozathozatalok egyedimódon zajlanak. Mindenki egyszerre beszél, egyesek az asztal tetején ülnek, mások aszékeken lovagló ülésben; aki beszédet akar tartani, az feláll. Amennyiben hajlandóakmeghallgatni, a résztvev?k egyetértésüket ayouc (halljuk) kiáltással fejezik ki; ez olyankoris elhangzik, amikor a már megunt szónokot el akarják hallgattatni. Épp olyan ez, mint azangolok hear-him-je. A fels?házban latin nyelven beszélnek. Itt hozzák meg azokat agenerózus elhatározásokat, melyek arról tanúskodnak, hogy a magyarok szíve éppannyirajó, mint amennyire rosszul gondolkoznak. A II. Lipót által visszaadott gyülekezésiszabadságot az els? alkalommal arra használták fel, hogy megszavazzanak nekinégyszázezer, a császárnénak pedig százezer forintot. Azt elkerülend?, hogy a császár anépre nehezed? újabb tehert?l való félelmében visszautasítsa az ajánlatot, úgy döntöttek,

hogy a nemesség egyedül fogja a költségeket viselni. Azt beszélik, hogy Esterhazy hercega maga részér?l hatvanezer forintot adott.”[288]Salaberry magyar állapotokra vonatkozó alapos ismereteit jól mutatja, amikor azAranybulla híres ellenállási záradékára utalva azt írja, hogy „Lipót számára a leghízelg?bbszeretet-megnyilvánulás II. András nevezetes statumának hatályon kívül helyezése volt; ezkorábban megengedte a magyaroknak az alkotmányra tör? fejedelem életénekkioltását.”[289]Igen részletesen taglalja a magyar bíróság hierarchiáját, úgymint kerületi tábla,Királyi tábla, Hétszemélyes tábla. Tudja, hogy a Királyi tábla tisztségvisel?it a császárnevezi ki, a Hétszemélyes táblán pedig az országbíró elnököl.Rátérvén Magyarországon közállapotára helyteleníti, hogy csaknem az összes adótehera parasztokat sújtja. Merész képzettársításra mutat, amikor a nagyszámú magyar állatállománykapcsán megjegyzi: ez is mutatja a magyarok tatár eredetét.[290] Röviden ír a jobbágynyomorú helyzetér?l, és mozaikszer?ségében érdekes képet villant fel az országgazdaságai lehet?ségeinek vonatkozásában.„A parasztoknak semmilyen tulajdonuk nincsen; a földesurak földjeit csupánbérl?kként bírják. Ezeket a földeket -- járadékkötelezettség mellett -- haszonbérletbe kapják,azonban a földet csak akkor lehet elvenni a paraszttól, ha másikat adnak helyette. ?k semhagyhatják el a földet, röghöz vannak kötve.Azt nem tudom, hogy milyen er?sek az iparra vetett béklyók; mindazonáltal úgy t?nik,hogy a földesúri gazdálkodás hibájába esett nemesek egyetértenek az osztrák kormánnyal afellendülés minden apró lehet?ségének elfojtásában. A Magyarország jólétével ellentétesirányú politika er?feszítéseinek eredményeként mindenütt visszautasítják a természet áldásait.Sikeres a selyem- és a dohánytermelés; az el?bbi bérletbe van kiadva, az utóbbi pedig acsászár bevételeit gyarapító jövedék. A dohány az ország egyik legfigyelemreméltóbbterméke; azt mondják, hogy ez az áru évente kétmillió hétszázezer ezüstfontot hozMagyarországnak külföldr?l. 1779-ben egyedül Trieszt kiköt?jében százezer font porított éshárommillió háromszázezer font leveles dohányt adtak el. Jelent?s az égetett szeszek forgalmais, els?sorban Pesten.”[291]Részletesen foglalkozik a magyar borokkal, amelyekr?l általában jó véleménye van,igaz a tokaji borról nem épp a leghízelg?bben írja, hogy „ez egy eléggé édeskés fehérbor,nem hinném, hogy rászolgált a hírére.”[292] A magyar bor kapcsán viszont leírja, hogyMagyarország bizony nem egy alkalommal kerül gazdaságilag lehetetlen helyzetbe Bécsméltatlan politikája miatt, hiszen „hogy kelend?bbé tegyék az osztrák borokat, amagyarokat illetékekkel terhelték meg. El?ször Magyarországon fizetnek utánuk igenjelent?s illetéket, majd az Ausztriában megkövetelt tranzitvám és úthasználati illetékkövetkezik. Így egy vedernyi bor után, mely nyolc frankot ér, tizenöt frankot kell fizetni.Ha a magyar bort az örökös tartományok területén tárolják, akkor teljes összeg?fogyasztási adót kell leróni. Ez vödrönként öt fontot jelent; éppúgy, mintha ott helybenmeg is itták volna. Ennek a keresked? számára igen terhes el?legnek az összegét csakakkor térítik vissza, ha a határ menti vámhivatalok által kiállított igazolással bizonyítja,hogy a bor valóban elhagyta az ország területét. Ráadásul, ha északon akarják kivinni abort, vödrönként huszonnégy krajcárt kell fizetni; ha pedig a költségek csökkentése végett

vízi úton kívánják szállítani, ugyanakkora mennyiség? ausztriai bort is fel kell vételezni.Eme részletek alapján felmérhet? mennyire nyomja az országot a császári iga.” [293]Jóllehet Magyarország és Ausztria közel fekszenek egymáshoz, a két náció között igenkomoly ellentétek feszülnek, hiszen más „az ízlésük, oktatási módszereik, fegyelmezettségük,öltözködésük, lelkiviláguk; de ellentétben áll az egyik lassúsága is a másik lelkesedésével. Ajelenlegi európai berendezkedés, országaik érdekei és erkölcsi indokok egyaránt elválasztják?ket. A két nép közötti szakadék még inkább természett?l való, mint az, amely a spanyolok ésa portugálok között fennáll.”[294]Salaberry Magyarországon hosszasabban csak Budán és Pesten id?zött. A Bécst?lBudáig tartó úton egyrészt megfigyeli, hogy a magyar mágnások kastélyai általábanemeletesek, szívesen építenek angolkertet, és nagyon kedvelik a zöld zsalugátereket.Másrészt a sík vidékr?l azt írja, hogy „feketesége termékenységr?l árulkodik. Már csakarra lenne szükség, hogy a termel?k tulajdonába kerüljön a föld; a hiba éppen az, hogyrendkívül kevés ember kezében van az összes földterület. A falvakban csak egy utca van;…. Az egész ország rendkívül termékeny, de legalább ennyire kevéssé m?velik.”[295]Megérkezvén Budára leírja, hogy „a magyarok szerint Buda a világ els?számúvárosa… A Duna fenségesen hömpölyög egy viszonylag magas domb aljánál; ésvalószín?leg a lehet? legjobb megfontolásból építették a világ legszebb városát kéthegyszoros közé, melyeket csak a várból lehet észrevenni. Még katonai szempontból isnagy nyereség lenne egy meger?sített várost olyan magasra építeni, ahonnan az országotTemesvár irányában legalább húsz mérföld mélységig állandóan ellen?rizni lehet. A budaivár elég szép, a város azonban legalább annyira csúnya, mint amennyire drága ott azélet.”[296] Salaberry röviden tájékoztatja az olvasót arról, hogy Budát 1541-ben foglaltákel a török és 1686-ban került újra a magyar király kezére. Budán megtekintette a törökm?vészet, vallás és erkölcsök még látható emlékeit. Külön megemlékezik az ide telepítettszláv kolóniákról is.[297]A budai árak miatt jobban jár az utazó, ha Buda megtekintése után átmegy Pestre,amely szintén kínál néhány látványosságot. Itt Mitterpacher abbé vendége volt.[298] „Ez anagy m?veltséggel rendelkez? rendkívül egyszer? és érdemes férfiú; mellesleg egy amez?gazdaságról szóló, nagy becsben tartott munka szerz?je… megmutatta nekünk azeredetileg a jezsuitáknak szánt és tetszet?sen megépített kollégiumot. A természetrajzigy?jteményében az ásványtani rész olyannyira gyönyör?, hogy a kincsek szinte az ajtóigérnek.”[299]A Budától Temesvárig tartó útról nem sok érdemlegeset jegyez le Salaberry. A síkvidék egyhangú, az utak pedig itt a Dél-alföldön télvíz idején annyira rosszak, hogy olykorgyalogszerrel is csak igen nehezen lehet errefelé közlekedni, de mindehhez hozzáteszi:„Magyarországról nem szabad azután ítélni, amit az általam átszelt területr?l mondtam,hiszen ez a középs? rész; a legm?veltebbek pedig az Erdély felé es? és a Horvátországgalszomszédos vidékek.”[300]Salaberry tisztafej? intellektuel, helyenként tán kissé fölényes gondolkodó, aki aXVIII. századi Magyarország gazdasági, társadalmi, és politikai helyzetének lényegeselemeit meglep?en világosan látta. Írása nemcsak azért érdekes olvasmány, mert egykülföldi szemével láttatja Magyarországot, hanem azért is, mert olykor kifejezetten

szellemes észrevételei stílusát könnyedé, megállapításait pedig sajátosan még hitelesebbéteszik. Érzékeltetésül íme egy részlet a 20. levélb?l, mely a rádosi (Nagy-Küküll?vármegye, k?halmi járás) görög kolónia létére szellemes asszociációval hívja fel afigyelmet. „Temesvár után található Ragosh. Itt hálunk meg el?ször. A vidék igencsakerd?s. Sikerrel termelnek itt törökbúzát és dohányt. A szokások és az öltözékmegváltozása módfelett szembeötl?. Az els? falu, amit talál az ember, görög. A n?k ittmég a magyar menyecskénél is bájosabbak. Fejükön egy színes kend?b?l formált turbántviselnek, mezítláb járnak s roppant kurta szoknyát hordanak. E táj csudaszép és s?r?nlakott. Itt nem vágyakozik az ember sem a magyar utak sara, sem pedig a csizma után, mitott férfi, n? és gyerek egyaránt hord.”[301]. Ellentétpárokon nyugvó párhuzamaiszellemesek és sokatmondóak. („Amennyire Magyarország és Ausztria közel fekszenekegymáshoz, annyira nagy az utálat magyar és német között.”[302]) Helyenként fennkölt,mint például akkor, amikor Magyarországot az osztrák korona legszebb virágaként említi(un des plus beaux fleurons de la couronne autrichienne).[303]A XVIII. század vége táján -– Salaberry írása legalábbis ezt mutatja -– nyomasincsen már a magyarokról szóló XVII. századi el?ítéletek toposzainak. Salaberrymagyarja, pontosabban magyar nemesembere nyíltszív?, emocionális lélek, egyedülállókészséggel rendelkezik az idegen nyelvek elsajátítására, ragaszkodik ?si jogaihoz.Salaberry szerint Magyarország az általa is hangoztatott kiváló adottságok ellenérelemaradását, gazdasági hátrányait els?sorban a bécsi politikának és a földesúrigazdálkodás hibájába esett nemesnek köszönheti. Írásának fontos új eleme, hogy már egysoknemzetiség? Magyarország képét villantja fel a ruházat vagy épp a mentalitásleírásával úgy, hogy közben utalás szintjén érzékelteti: nemcsak a magyarok és a németek,hanem a magyarok és a nemzetiségiek között is komoly feszültségek vannak kialakulóban.

HARMADIK FEJEZET: A FORRADALMI HÁBORÚK ELS? MAGYARORSZÁGIHADIFOGLYAINAK FELJEGYZÉSEIA magyar-francia kapcsolatok történetének hosszú ideig elfelejtett fejezete volt aforradalmi háborúk francia hadifoglyainak magyarországi története. Barcsay Amant Zoltán1930-as évekbeli kutatásait követ?en a kérdéskör legteljesebb feldolgozását a közelmúltbanLenkefi Ferenc végezte el, míg e dolgozat szerz?je els?sorban a francia hadifoglyokfeljegyzéseinek tükrében az általuk rajzolt hadifogságbeli mindennapok keresztmetszetébenmegrajzolt magyarságképet vizsgálta – kiegészítve a Csongrád megyei levéltár idevágóirataival.[304]Nyugodtan leírhatjuk: francia részr?l a hadifoglyok története elfeledtetett. ArthurChuquet 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején kiadott, az els? koalíciós háborútfeldolgozó, mind a mai napig legalaposabb tizenegy kötetes munkájában érdemben megsem említi a hadifogoly kérdést.[305] Több mint száz év elteltével Jean-Paul Bertaudmonográfiáiban találunk hosszabb-rövidebb utalásokat err?l a kérdéskörr?l. Ezekben ahadtörténeti munkákban néhány oldal és egy-két lábjegyzet erejéig bukkan fel e témakör,amelynek b?vebb tanulmányozását -- alapvet?en a magyar kutatások áttekintése révén -- aközelmúltban francia részr?l Edna Lemay végezte el.[306] Végül itt tartjuk szükségesnekmegemlíteni, hogy az 1792-t?l 1815-ig tartó háborúk magyar hadifoglyainak átfogótörténete még feldolgozásra vár!A francia hadifoglyok Magyarországról alkotott képét Jean-Pierre Dellard és JosephHautière feljegyzései alapján rekonstruáljuk.[307] (Tudomásunk van még André-JacquesGarnerin szintén 1793-ban fogságba esett konventbiztos feljegyzéseir?l, ezt a forrástazonban a kézirat lezártáig nem sikerült megszerezni.)[308] Miel?tt konkrétan rátérnénkaz említett két feljegyzés részletez? ismertetésére -– a problémakör árnyaltabbá tételevégett is –- mindenképp említést kell tennünk a következ?kr?l.Jóllehet, Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztria császárának,Magyarország királyának, a forradalmi háborúk hadifoglyainak tömeges problematikájárólinkább csak az 1793. esztend?t?l kezd?d?en írhatunk, noha 1792 nyárutója óta anémetalföldi és a rajnai vagy másképpen lotharingiai hadszíntéren egyre nagyobblétszámú seregek álltak egymással szemben. Így értelemszer?en -- a harci cselekményekintenzitásának függvényében -- f?képp francia részr?l folyamatosan emelkedett a fogságbaesett katonák létszáma. Szabadjon ehelyütt leírni: e hadszíntereken szép számmalharcoltak magyar és székely katonák is. Az 1793. évi hadjáratban a 2., 32., 33., 34. és 37.gyalogezred, a 19., 31., 51. ezred egy-egy zászlóalja, négy gránátos zászlóalj, valamint aszékely határ?r huszárezred vett részt.[309] A szlavóniaiakból, oláhokból, magyarokból ésszékelyekb?l álló alakulatokról a franciák a következ?ket tartották: félelmetesen harcolóbátor katonák, akik gondozatlan hajuk ellenére szép emberek, ám barbár módjárafosztogatnak.[310]

A Pignaud-féle forráskiadásban mind a francia, mind pedig az osztrák katonaivezetés feljegyzései között találunk utalást arra, hogy az 1793-as esztend?ben a franciakatonák körében szinte pánikszer? volt a fogságba esést?l való félelem, amelyet a fogságpuszta lehet?ségének önmagában rettegést kiváltó tényén túlmen?en feler?sített a születésepillanatától kezdve er?sen klasszicizáló köztársaság propaganda gépezete is. Ennek azantik párhuzamnak a tükrében a Francia Köztársaság csakúgy, mint a köztársaság korabeliRóma barbárok szorításában verg?dik, hogy aztán innen induljon majd a republikanizmusvilághódító útjára.A barbár tehát a támadó fél, aki jelen esetben a köztársaság létére tört.[311] Nefeledjük tehát, hogy ebben a szövegösszefüggésben nemcsak az oláh, a székely vagy amagyar válik barbárrá, hanem az osztrák és a német is! (A germánnál ez még különtörténeti nyomatékot is kap majd f?képp a jakobinus propagandában!) Mindenesetreleszögezhetjük: ebben a logikában a barbár magyar képnek vajmi kevés köze van a XVII.század második fele általunk is vizsgált francia szerz?i révén megfogalmazott, és b? félévszázaddal kés?bb egyébiránt elt?n?ben lév?, Európa peremén él? barbár magyarságképrajzolatához. A koalíciós háborúk dimenziójában a forradalmi köztársaságra támadóEurópát illeti a barbár min?sít? jelz?. A háború lassan, folyamatosan ésvisszavonhatatlanul új elemmel, az ideologikus tartalommal és annak következményeivel„gazdagodik.”Wurmser lovassági tábornok, aki 1793-ban többek között Mainz francia feladásánálharcolt, sajátos árnyalattal egészíti ki ezt a képet akkor, amikor az általa vezényelt alakulatokmagyar vitézeinek hadi tettei kapcsán a török világ martalócbeli örökségének katonaierényeir?l számol be, kidomborítva, hogy alakulatai el?tt egyre többen teszik le a fegyvert,vállalva a fogságot a biztos halál helyett.[312]Tény, hogy a háború kirobbanását követ? els? esztend?ben a fogságba esett franciákszáma napról napra n?tt, ennek f? oka azonban nem is annyira a támadó fél általhangoztatott vitézségben, hanem sokkal inkább a háború kezdetének francia hadseregszervezésigondjaiban rejlett. Lazare-Nicolas Margaritue Carnot, a forradalom zseniáliskatonai szervez?je, akit már a kortársak is a kés?bbi francia gy?zelmek letéteményesekénttartottak számon, emlékirataiban mindenekel?tt azt húzza alá, hogy a franciák kezdetinehézségeinek f? oka a kiképzetlen emberanyagban és a tisztek felkészületlenségébenrejlett. A francia tisztikar ugyanis zömében királypárti lévén már 1789-t?l emigrált, míg apatrióta lelkesedését, legyen közkatona vagy tiszt, a harcmez?n sokszor alulképzettségéb?ladódó tudatlanság és félelem váltotta fel. Ezért e hadsereg katonái -– az 1792-es évvégének francia katonai sikerei ellenére is -- még a következ? év els? felében is sokkalinkább potenciális áldozatai, jobb esetben hadifoglyai a harctéri tevékenységnek. Carnotösszegz? ítélete – némi kozmetikázottság ellenére is a lényeget tekintve reálishelyzetelemzés, melynek konklúziójaként kiemeli: a biztos halál, illetve az ellenféltúlerejéb?l adódó reménytelen helyzet diktálta fegyverletétel alternatívájában kezdetekbencsakis a fogságba esettek száma növekedhetett.[313]A forradalmi Franciaország patriótái természetes egyre elszántabban szálltakszembe a betör? koalíciós seregekkel. Ez a háború azonban már nemcsak az uralkodók,hanem kiváltképp a gy?lölt angolok vonatkozásában, az alattvalók, azaz a b?nös

kormányzat uralmát elfogadó, a köztársaságra, a szabadság szül?földjére támadó népekellen is irányult. „Miért akarjátok, hogy elkülönítsük a népet, mely korrupt kormányacinkosa, az általa választott kormány gaztetteit?l?” - tette fel 1794. január 30-aibeszédében a kérdést Robespierre a Szabadság és Egyenl?ség Barátainak Társasága el?tt,majd így folytatta: „Van néhány dolog, amely még a zsarnokságnál is megvetésreméltóbb; ezek egyike a szolgaság elt?rése.” Barrère okfejtése rálicitál e gondolatra: öljetekmeg minden angol katonát, hisz a velük való emberséges bánásmód a brissotisták filantrópfilozófiájának sajátja, végtére csak a halottak nem térnek vissza.[314] Íme a b?nöskormányzatot feltétel nélkül kiszolgáló, és ezáltal önmaga is b?nössé váló nép tétele!Dellard feljegyzései szerint nála e propaganda nemigen talált termékeny talajra, akegyetlenkedés szerinte inkább az ellenségre volt jellemz?, hiszen a francia katonák nemtartották be a konvent barbár rendeleteit, s?t feletteseik példáját követve nagyvonalúan ésemberségesen viselkedtek a hadifoglyokkal. A franciák „valamennyien bebizonyították tehát,hogy képtelenek végrehajtani effajta parancsokat. Az osztrákok viszont nem mindigviselkedtek így. A Konvent barbár parancsai felháborítottak ?ket, és eleve bosszút esküdtekellenünk rokonaik, a francia király és királyné halála miatt. Bár a királyi pár halála nem ahadsereg lelkén száradt, ?k bennünket gy?löltek és a fogságba esett francia katonákon álltakbosszút azokért a túlzásokért, amikre Franciaországban ragadtatták magukat aterroristák.”[315] A szerz? láthatóan tompítani akarja az ideológia hadszíntéri jelenlétét,pontosabban annak inhumánus következményeit, érzékelteti e vonatkozásban ajakobinusok felel?sségét, ugyanakkor ne feledjük azt sem, hogy Dellard a restaurációéveiben írta meg emlékiratait!Joseph Hautière manifesztuma viszont 1797-ben, Napóleon Ausztria feletti itáliaidiadalának évében íródott, és megállapításai ékesen bizonyítják: a jakobinusok megbuktakugyan, ám Robespierre nemzeti agitációja nem maradt hatástalan. Papírra vetett soraibólsokszor áthallik, hogy a fogságba esett francia katona a forradalmi Franciaország polgáránakegyfajta nagy nemzethez tartozás tudatával tekint fogvatartóira, a szolga népekre. Hautièrefelfogásában a háború, mindenekel?tt a haza üdvének és boldogulásának szolgálatát jelenti,míg a hadifogság a fegyverek diktálta események azon eleme, amelyben a hazafi elszakíttatik„a szabadság szent birodalmától.” Az ellenséget „a földkerekség egyik leggyalázatosabbnépsége”-ként, gyilkosok gyülekezeteként tartja számon, akik szerinte azt akarták, hogy „agermán szörnyetegnek feláldozott francia republikánusok vére fesse vörösre ezentúl a Dunavizét.”[316]A francia nemzet erejének, no meg az ideológiai háború perspektívájának kihívásamindenesetre hosszú távon megdöbbentette a régi Európát. A kezdeti sikerek utántudomásul kellett venni: ezek a közkatonák már nem a francia királyi hadsereg közkatonái,hanem hazafiak; ezeknek a tiszteknek a zöme már nem a francia királyi seregb?l aforradalmi seregekbe jutott, olyan nemesi származású tiszt, aki vészhelyzetben átpártolnaaz ellenfélhez, hiszen Dumouriez látványos árulása egyedi eset maradt, és nem a végkezdete, mint ahogy azt Wurmser és még sokan mások gondolták.[317] Ahadifogolykérdés így vált politikai kérdéssé. E kérdésre keresve a választ a feudálisEurópa egyik reprezentánsának számító bécsi hadvezetés megalkotja az anyaországtólterületileg messze lév?, sok ember elhelyezésére alkalmas, zárt és jól ellen?rizhet?fogolytábor prototípusát.

Az osztrák katonai vezetés számára színhelyül els?sorban Dél-Kelet-Magyarországvárai kínálkoztak, mivel ezek -- a Török Birodalom hanyatlását követ?en -- katonaiszempontból sokat veszítettek korábbi fontosságukból. A hadszíntérr?l Günzburg körzetéigkísérték a foglyokat, majd innen hajón folytatták útjukat, a Dunán, végül pedig a Dráva, Tisza,Maros vonalán érkeztek meg a szálláshelyül kijelölt várakba, kaszárnyákba. Az érkez?klétszámából adódó elhelyezési lehet?ségek, az egészségügyi szempontok és a már említettpolitikai dilemmák együttese azonban a gyakorlati kivételezés során egyre több fejtöréstokozott az illetékes polgári és katonai szerveknek.1793 nyarától ugrásszer?en n?tt a fogságba esett francia katonák száma, hisz a Carnotnevével fémjelzett hadügyi hivatal intézkedései még nem éreztették hatásukat, a népfelkel?lelkesedése viszont önmagában nem pótolhatta a kiképzetlenségéb?l adódó hiányosságokat.Wurmser lovassági tábornok 1793. október 17-ei jelentéséb?l többek között az is kit?nik, hogyegy kisebb-nagyobb összecsapásnál sokszor 200-nál is több lelkes francia patrióta esettfogságba.[318]A háború intenzitásának növekedése természetesen rövid id? leforgása alattbebizonyította az el?zetesen feltérképezett elhelyezési lehet?ségek elégtelenségét,hiányosságait. E probléma illusztrálására elég, ha megemlítjük, hogy 1793 nyarán alegfels?bb haditanács mindössze 4000 francia hadifogollyal számolt; viszont az októberijelentések már több mint 7000, a novemberi iratok pedig már több mint 10 000 hadifogolyelhelyezésének szükségességér?l tudósítanak. Ezért nemcsak az eredeti elképzelés szerinttervbe vett Dél-Kelet-Magyarországra (Nagyvárad, Temesvár, Arad, Szeged, Pétervárad,Eszék stb.), hanem Erdélybe (Fogaras, Gyulafehérvár, Beszterce, Medgyes, Nagyszeben),a Kárpátaljára (Munkács), s?t az ország centrumába (Pest és Buda), valamint Északnyugat-Magyarországra is (Gy?r) irányítottak hadifoglyokat. A nagy létszám kényszerít? erejétmutatja, hogy Ferenc császár kifejezett óhaja ellenére Alsó-Ausztriába és Stájerországba isérkeztek hadifoglyok.[319]A francia hadifoglyok magyarországi mindennapjait alapvet?en két tényez?határozta meg. Egyrészt az egészségügyi, a mentálhigiéniai helyzet, másrészt az a politikaieredet? megfontolás, mely szerint ezek az emberek a francia eszmékt?l „fert?zötten”érkeztek a Habsburg Birodalom déli és keleti szegletébe. A németalföldi hadszíntérr?l aTisza alsó folyásáig vagy éppen az erdélyi területekig tartó hosszú úton természetesen ajárványveszély mindvégig fennállott. A skorbut, a diaré, a dizentéria, a seblázfolyamatosan szedte áldozatait. Pozsony, Pest és Buda kórházai zsúfolásig megteltek, igaza foglyok mortalitásának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy egy részük sebesülten,zömük pedig télvíz idején érkezett Magyarországra. A hadifoglyok a következ? útvonalonérték el a számukra kijelölt helységeket. A hadszíntérr?l Günzburg körzetéig kísérték afoglyokat, innen a Duna mentén folytatták útjukat, miközben a sebesülteket,megbeteged?ket folyamatosan behajózták ugyanezen útvonalon. A hideg, kés? ?sziéjszakákat a folyóparton töltve naponta 20-30 helységet érintve haladtak el?re, végül pediga Dráva, Tisza, Maros vonalán érték el a szálláshelyül kijelölt várakat, kaszárnyákat --tudjuk meg Napóleon kés?bbi tábornokának, az ekkor még f?hadnagy Jean-Pierre Dellardnakemlékiratából.[320]Minderr?l érzékletes képet rajzol egy másik hadifogoly, bizonyos Joseph Hautière

az 1796-ban, hazatérését követ?en írott manifesztuma is. Hautière-t és bajtársait 1793.november 8-án eleve behajózták Günzburgnál. A túlterhelt bárka szinte életveszélyes volt.A tiszteket és a közkatonákat pedig még rögtön az út elején elkülönítették. Közülük sokanmeghaltak még miel?tt elérték volna a célállomásként megjelölt helységeket (Pest,Munkács, Szeged, Eszék, Temesvár, Nagyvarazsdin és Racsa.)[321]A hadifoglyok további sorsát a célállomás biztosította feltételek határozták meg. Amár említett Jean-Pierre Dellard és még közel 300 tiszt Diakovárott[322] volt fogságban.Ez a horvátok, szerbek, németek és magyarok lakta kis város a mocsarak öveztePéterváradhoz és Temesvár kazamatáihoz képest, „ahol úgy hullottak az emberek, akár az?szi legyek,”[323] igen jó helynek bizonyult. A diakovári foglyok -- a közkatonákkalellentétben -- megtarthatták oldalfegyvereiket, és viszonylag szabadon mozoghattak, 2-4ágyas szobákban laktak, ki-ki saját érdekl?désének megfelel?en matematikával,harcászattal foglalkozhatott, mivel az osztrák katonai vezetés abból az alapállásból indultki, hogy tiszt csak nemes ember lehet, akit származásánál és rangjánál fogva mindenkormegilletnek bizonyos privilégiumok.[324]Rövidesen szerveztek egy amat?r "színtársulatot," majd színre vitték Voltaire néhánym?vét.[325] Az életkörülményekr?l is elégedetten ír Dellard, hisz egy liba 6-7 sou-bakerült, de a marha vagy a bárány livre-kénti ára -- a livre itt francia súlymérték, máskéntfrancia font, mely 489,506 g-ot tett ki -- sem haladta meg a 3 sou-t, f?zelékféle b?séggelakadt, s egy üveg bor sem kóstált többet 4 sou-nál.[326]A hatóságok -- számos fels?bb utasítás bizonyítja ezt -- a hadifoglyokat eleve aforradalom el?hírnökeinek tekintették. Egy 1793. november 13-án, a Magas Császári ésKirályi Magyarországi General Commandónak (F?hadparancsnokság) küldött jelentéspéldául külön aláhúzza az éberség fontosságát a „tisztek között nagy számban találhatóegészen nyugtalan és ?rült f?k miatt.”[327] Így a hadifoglyok poggyászait, személyesdolgait mindenekel?tt azért kutatták át alaposan, hogy meggy?z?djenek arról, vajon nemrejtegetnek-e tiltott könyveket. Az általuk készített feljegyzések azonnali elkobzásátrendelték el, biztosítva a szerz?ket arról, hogy amennyiben a leírtak katonai és politikaiszempontból egyaránt veszélytelenek az osztrák monarchiára nézve, úgy azokatszabadulásuk után visszakapják. Leveleiket szigorúan cenzúrázták, hiszen el?bb fel kellettküldeni Budára, és csak az Udvari Hadi Tanács beleegyezése után lehetett továbbítaniazokat. Ezzel párhuzamosan szigorúan megparancsolták és országszerte kihirdették, hogya franciáktól a helybéli polgárok semmiféle írást át ne vegyenek, tovább ne postázzanak. Alakosságot s?r?n figyelmeztették: „ezen foglyokkal teljeséggel ne társalkodgyanak.”[328]A hadifogoly altisztek és közkatonák mozgási lehet?sége igen korlátozott volt. ?k --?rizet mellett -- csak bevásárlás vagy egyéb rendkívüli esemény (például egy-egy elhunytbajtárs temetése) alkalmával mozoghattak a városban. Ez a szigorú felügyelet a tisztekrenem vonatkozott. Nekik tulajdonképpen nem tiltották a lakossággal történ? érintkezést, deaz általános rendelkezések szellemében tiszti becsületszavukat kellett adniuk, hogy „sajátkonstitúcióikról” a helybelieknek nem beszélnek, a város területét pedig nem hagyják el.A hadifoglyoknak -- megélhetésük biztosítására -- pénzt folyósítottak a területilegilletékes parancsnokságok. A közkatonáknak, az altiszteknek és a tiszteknek ezen összegb?ltulajdonképpen önellátásra kellett berendezkedniük. A tiszteknek például az ágyat ugyanúgy

meg kellett vásárolniuk, mint azt az edényt, amib?l ettek, hiszen a kincstár arra törekedett,hogy a juttatott illetékb?l minél többet visszaszerezzen.[329]A helybéli keresked?k és a foglyok között így mintegy spontán módon kialakultvalamiféle gazdasági kapcsolat. Bizonyítja ezt, hogy az Udvari Haditanács több leiratábanfigyelmeztette a lakosságot: a hadifoglyoknak hitelt senki ne adjon, mindent azonnalfizettessenek ki velük, mert a hatóságok az ilyesfajta hitelügyletekért semmilyenkezességet nem vállalnak.[330] A polgárokat egyébiránt f?képp a francia ruházati cikkekés szövetek érdekelték. Miután a tisztek igen sok személyes holmit hozhattak magukkal,ezek egy részét rövidesen árulni kezdték. Nem véletlen, hogy a hatóságok -- egészségügyiszempontra hivatkozva -- figyelmeztették a helybélieket arra, hogy a „francia szövetekvételét?l” tartózkodjanak.[331]A lakosság és a franciák közötti kapcsolatnak természetesen olykor nem vártpolitikai következményei is voltak. A tisztek által árusított gombokat ugyanis a Szabadság,Egyenl?ség, Testvériség felirat díszítette, s?t a szegedi várban például 1794. július 14-énünnepséget szerveztek a franciák. A „rendezvény” híre -- nem kis nyugtalanságot keltve --a Budai F?hadparancsnokságra is eljutott, ugyanis a franciák a Marseillaise-t énekelveszabadságfákat állítottak. Mire a helyi parancsnokság rájött az ünnep igazi tartalmára, márjónéhány szegedi polgár hallott valamiféle Bastille lerombolásának a históriájáról.[332]Magyarország fent említett területein a francia forradalom els? hírhozói bizonnyalaz ide deportált francia hadifoglyok voltak. Európának abba a térségébe hozták el ?k aforradalom hírét és szellemiségét, ahol nemrég még török martalócok gyújtogattak. A régirend hívei, ha pontosan nem is tudták, de ösztönösen érezték, hogy ezek a foglyok mindenfegyvernél hatásosabb eszköz birtokosai, hisz 1789 szelleme sokkal veszélyesebbnekbizonyult, mint az a fegyver, amelyet ez az alig több mint 10 000 ember valahol a Rajnamentén letenni kényszerült.Jean-Pierre Dellard f?hadnagy, Napóleon kés?bbi tábornoka, aki katonai pályafutásárólnaplót vezetett, amit az 1812-es oroszországi hadjáratban elveszített, így aztán Napóleonbukását követ?en megírt memoárjában rekonstruálta életútját, a hadifogságból 1795nyárutóján szabadult.[333] A hazafelé tartó menetoszlop immár szabad tagjaként néhánynapot Pesten, illetve Budán töltött. Dellard ekkor veti el?ször papírra magyarországiáltalános benyomásait. Elragadtatással ír Buda gyönyör? fekvésér?l és a sz?l?t?kékkelborított környékbeli hegyekr?l. A szép épületek, az áruválaszték gazdagsága, a keresked?knyüzsgése mind-mind szerves része az általa leírt Pest, illetve Buda arculatának, amely aDuna er?s sodrával Mainz városára emlékeztette az emlékirat szerz?jét is, aki tisztábanvolt azzal, hogy az ország többi részét nem ez a vitalitás, kereskedés és ipar?zésjellemzi.[334]A magyar föld nagy része szegényes falvakból áll, lakói lusták, fáradtak, piszkosak --írja. Szolgasorsra termettek, mert idegenkednek mindennem? ipari tevékenységt?l. Vajmikeveset görnyednek azért, hogy a föld, amely táplálja ?ket, termékeny legyen. Inkább f?thajtanak, megalázkodnak uraik el?tt -- visszhangozza az ifjú f?hadnagy a forradalompropagandáját. A kormány (értsd a bécsi udvar) érdekelt abban, hogy a hadiállapotokmegsz?ntéig tétlenségben tartsa a magyarokat. Való igaz -- kiváltképp a könny?lovasság(hussard) tekintetében -- ?k a hadsereg (értsd császári sereg) legjobb katonái. Mégis min?

áldozat, hogy a föld nagy része parlagon hever, holott kis tör?dés fejében meghozná mindazt ahasznot, amely m?vel?it megilleti. Egy nép nyomorban, tétlenségben tartása, az így vesznihagyott gazdagság lehet?ségének összevetésében még inkább megvetend?. Az a gondoskodás,amelynek fejében az osztrák ház a fejl?dés lehet?ségét elveszi a magyaroktól, e szolgasorsenyhe kártérítése.[335]Dellard megítélésében tehát a szegénységért és a nyomorért kizárólag aHabsburgok, a királyok megtestesítette régi rend a felel?s. Milyen ország az, ahol ügyesbajosdolgai intézésében a disznópásztornak is latin nyelven kéne megszólalnia. A földnépének egyetlen perspektívája a hadsereg, csakhogy míg a franciáknál a tehetség, addigitt a születési el?jogok dominálnak, ezért a pórnépb?l legjobb esetben, ?rmester lehet. „Amagyarok bátrak a harcmez?n, de restek az anyaföldjükön, ám ez els?dlegesen nem az ?hibájuk.”[336] Dellard a robotgazdálkodást és mindenekel?tt az osztrák politikát teszifelel?ssé a magyarországi állapotokért, ami tulajdonképpen egybecseng a XVIII. századifrancia diplomaták szintén személyes tapasztalatokon nyugvó feljegyzéseinek általánoskonklúziójával.[337]

NEGYEDIK FEJEZET: SANÉ MAGYAR JELLEMRAJZAA XVIII. századi magyarságkép egyik legérdekesebb karcolata Alexandre-MarieSané tollából származik, aki 1773-ban született Párizsban és itt is halt meg 1818-ban. Apárizsi XII. kerület békebíró hivatalának írnokaként dolgozó Sané azonban -- polgárifoglakozása mellett -- korának jól ismert irodalmára volt. Amolyan kritikus féle.Hispanisztikával, hispán irodalommal foglalkozott. Így megírta az általa „legarchaikusabblatin nyelv”-- a portugál nyelvr?l van szó -- nyelvtankönyvét, de f?képp spanyol ésportugál szerz?k m?veinek franciára fordításával és ezek sajtó alá rendezésévelfoglalkozott.[338]Legjelent?sebb m?veként A világ négy tája népeinek történeti, topográfiai ésközerkölcsi atlaszá-t tekintik, amely a Forradalom IX. évében (1801.) jelent megPárizsban.[339]Sanénak ez a munkája több szempontból is érdekes. El?szöris, úgy t?nik, hogy ? semtud szabadulni a szótár m?faj divatjától; m?ve b? szócikkek formájában megírtnemzetkarakterek gy?jteménye. Az irodalmár nem hagyományos országtörténetet ír, igaz nemis filozófikus az írás, ehelyett inkább az erkölcs és a történelem keresztmetszetébentulajdonképpen egy-egy nép karakterének megírására vállalkozik. Megtaláljuk nála a szótárkötelez? formai elemeit, így a földrajzi tér behatárolását, az intézmények és kormányzásismertetését csakúgy, mint a hadseregr?l, vallásról egytemekr?l szóló tudósítást. A történelemmögött egy-egy nép ethoszát keresi, de kitér az öltözködésre, a divatra, azaz keresi az egyedijegyeket. A m?vet ritkaság számba men?vé tehát az teszi, hogy a szótár m?faj immártradicionális keretei között nem államok, hanem népek történetét és jellemrajzát írja meg, aminem vitás, hogy a cselekv? népet „felfedez?” Forradalom hatása is.Ez a kétségtelenül új ötlet a szótáríró régi, jól bevált módszerével ötvözöttenmindenesetre érdekes olvasmány. Sané – csakúgy, mint félévszázaddal korábban Bruzen de laMartinière -- büszkén vallja magáról, hogy kompilátor. A források között a legfontosabbszámára az utazó, aki közvetlen megfigyelések alapján nyugvó élményanyagból dolgozik.Célkit?zése, hogy miniat?r képek sokaságát megrajzolva mutassa be a világ népeit. Egy-egynép karakterének minél pontosabb bemutatása két szempontból is fontos számára. Egyrészt,mert, a felületes és eddig elterjedt közhelyeken megpróbál felülemelkedni úgy, hogy közbenaz egyes népekben rejl? karakterisztikus értékekre helyezi a hangsúlyt.Úgy t?nik tehát, hogy az irodalmár Sané gondolatait már a szabadságmindenhatóságába vetett hit vezérli. Miért fontos a távoli tájak ismerete – teszi fel a kérdéstel?szavában. Azért, mert szerinte ihletet, er?t meríthetünk más népek szokásaiból, amelyeketjobban megismerve gazdagodni fog az önönmagunkról megalkotott képünk is.[340] Sanévéleménye szerint a történelem morális konzekvenciák együttese és ez mozgatja a politikaiérdekeket is. Ezzel együtt a különféle népek h? megismerése azt a célt is szolgálja, hogy anemzetek közelebb kerüljenek egymáshoz.[341]A magyarok és Magyarország bemutatását a Vosgin-féle szótárból jól ismertföldrajzi koordináták megadásával kezdi. E szerint Magyarországot északrólLengyelország, keletr?l Erdély és Oláhország határolja, délen Szlavóniával szomszédos,

nyugaton pedig Ausztriával. Az országot általában két részre, Fels?- és Alsó-Magyarországra szokták osztani.[342]Ezt követ?en kiemeli a magyarok egyedi vonásait. Sané szerint ezt a nációtmindenekel?tt az különbözteti meg a többi népt?l, hogy a magyarok olyan h?sökleszármazottainak tekintik magukat, akik a hitetlenek ellenében védelmezték meg akereszténységet. E h?si ethoszt külsejük leírásával folytatja. Sané szerint a magyarok„külsejüket tekintve jó megjelenés?ek. Sz?rme kalapot hordanak, testhezálló, öves ruhákat,kabátjuk pedig a karok alatt kapcsolódik, oly módon, hogy a jobb kezük mindig szabadonmaradjon. Mindez nemes és katonás küls?t kölcsönöz nekik. Jellegzetes fegyverük, at?zfegyvereken kívül, a rövid, széles kard és egy bizonyos csatabárd.”[343] Nem feledkezikmeg a gyengébb nemr?l sem. „Az asszonyok - legalábbis azt mondják – szebbek, mintAusztriában, fekete, sz?k ujjú ruhájuk, el?l f?zött ruhaderekuk, melyet kis, arany gombok,gyöngyök vagy gyémántok díszítenek, jól ismertek mind az angolok, mind a franciák által.A férfiak és a n?k egyaránt hordanak sz?rméket, s?t bárányb?rb?l készült ruhadarabokatis.”[344]Rátérvén a magyarok táplálkozási szokásaira leírja, hogy a disznóhús és a szárnyasok afalusi lakosság legtöbbet fogyasztott állati eredet? tápláléka, s Jean-Claude Flachat közlésévelegybehangzóan azt is hozzáteszi, hogy az állatok egy fedél alatt élnek gazdáikkal.A Bánságról szóló jelentések és leírások általános érvényre emelése történik megakkor, amikor arra figyelmeztet, hogy az egészségtelen id?járásból adódóan a köszvény és aláz a leggyakoribb betegség ezen a vidéken.A XVIII. századi magyarságkép sokatmondó és nem minden valóságalapot nélkülöz?f? jellemvonásaként szerz?nk azt emeli ki, hogy „az ország ?slakossága általában elégközönyös, így a kereskedelmi tevékenységet és a manufaktúrák igazgatását az országbanletelepedett külföldiekre hagyják. Úgy t?nik az olyan sokat emlegetett rossz úthálózat azértnem üt el különösképpen az európai normáktól. „Az ország enyhe, nyirkos id?járása kedvezmind a szárazföldi, mind a vízi utazásoknak” – állapítja meg Sané.[345] Ehelyüttszembesítsük e megállapítást Salaberry tapasztalataival: „az út Bécst?l egészen Budáig kivan kövezve és eléggé szép is – veti papírra már említett utazónk, aki mellesleg télvízidején vágott át Magyarországon, ahol „infrasturktúrális” nehézségei inkább csak a Délalföldönadódtak.[346]A szabadságát féltékenyen ?rz? magyar nemes képe természetesen a Sané rajzoltamagyar jellemnek is szerves része, csakhogy e XVII. század második feléb?l származó toposzpejoratív, a legitim királya ellen a törökkel szövetkez? álhatatlan magyar Claude Vanel alkottaképe helyett a történelmi viharokat túlél? és a zsarnok királya ellen lázadó magyar portrékontúrjai domborodnak ki nála. Ne feledjük, hogy a királyok Európájával harcoló Els? FranciaKöztársaság IX. évében jelent meg Sané republikánus eszmékt?l át meg átsz?tt könyve, melyszerint „a magyarok minden szórakozása az, hogy erényeiket és erejüket fitogtassák. Amagyarok, általában nemesek és bátrak, ?seik egészen e század elejéig féltékenyen ?riztékszabadságukat. Több ízben inkább elismerték a törökök fennhatóságát, minthogy elt?rtékvolna a Habsburg-ház zsarnok uralmát. Mindig a becsületükre fog válni azonban acsászárn? iránt tanúsított h?ségük, hiszen a királyi család részér?l annyiigazságtalanságban volt részük.”[347] Úgy t?nik, hogy az effajta nagyvonalú, h?sigesztusok mind a mélyen monarchista Salaberryt, mind pedig a republikánus Sanét

megragadták![348]A világ négy tája népeinek történetét író Sané elismer?en ír arról, hogy „bárMagyarországon a római-katolikus vallás a domináns… mára már a vallásgyakorlás terén alegnagyobb szabadság érvényesül.”[349]A soknemzetiség? régió bemutatásakor arról kapunk tájékoztatást, hogy „a magyarokközött sok német, szlavón és román él, sokféle nyelvjárást beszélnek, melyek közül egy -állítólag - nagyon hasonlít a héberhez. Az uralkodó osztály és a középosztály beszél németül,és minden magyar, egészen a köznépig ért latinul, legyen ez a klasszikus latin nyelv vagy akonyhalatin. Ekképp ezt a nyelvet az él? nyelvek közé is sorolhatjuk.”[350]Nem feledkezik meg a magyar oktatási intézményekr?l sem. Nem mindenbenhelytálló megállapításai -- konkrét nevek említése nélkül -- rávilágítanak arra, hogy jónéhány magyar tudós vált ekkora már Európa-szerte ismertté.[351]Elnagyoltan rátérve a magyar kormányzati felépítésre Sané is hangsúlyozza, hogymind a mai napig megtalálhatóak azoknak a megkötéseknek a nyomai, amelyek a királyiönkénynek szabnak határt. „Rendelkeznek országgy?léssel vagy parlamenttel, van egymagyarországi hivatal, amely egy kancelláriára hasonlít, és Bécsben m?ködik. Pozsonybanülésezik a helytartó tanács, amely nagyon közel áll a Nagy-Britanniában létez? titkostanácshoz, (kormányszék, de nem titkos tanács K.L.) azonban az el?bbi rendelkezik aközségi igazságszolgáltatás felett (vármegyei joghatóság K.L.) Minden városban vanszenátus (városi tanácsok K.L.). Ezen kívül van még kilenc kamarájuk és számos, kisjelent?ség? törvényszékük.”[352]Végül a hadszervezet kapcsán külön kiemeli a könny?lovasokat, akiket innenered?en huszárként ismernek Európában, és a hajdúkat. [353]A magyarok bemutatását egy igen érdekes megállapítással zárja, amikor egykorvolt „nemzeti ” királyainkra is utalva azt írja, hogy „régen a magyar pénzérmék figyelemreméltóak voltak gyönyör? nyomataik miatt. A ritkasággy?jteményekben ma is lehet látniezeket az érméket, amelyek az els? magyar uralkodók arcképeit örökítették meg.”[354]Sané tulajdonképpen a XVIII. század második felében kikristályosodott franciákrajzolta magyarságkép egyfajta rövid foglalatát adja. Ez a kép már szinte semmit nem ?riz aXVII. század vége tájára kialakult, és a XVIII. század els? felében Bécs propagandája általfeler?sített barbár, elmaradott periférikus nép képletéb?l. Sané az európai nemzetek sorábanhagyománytisztel?, szabadságszeret? „szimpatikus” népként írja le a magyarokat, akiknekkétségtelen legsúlyosabb hibája a kereskedelem és az ipar irányába tanúsított közöny.Hiányzik az utazók és a diplomaták által oly sokat emlegetett magyar föld gazdagságánaktaglalása, ugyanakkor az erkölcsök, a küls? és bels? jellemvonások, a soknemzetiség? ország amaga kultúrájával, a latinul, németül és természeten anyanyelvén, tehát magyarul beszél?„háromnyelv?” lakosaival, a külföldön oktató tudósaival, a kiváló katonáival, a szabadságvéd?tradicionális kormányszerveivel és a gyönyör? nyomatú, régi királyait ábrázoló pénzérméivelegyütt emeltetik be Sanénál az európai népek sorába.

ÖTÖDIK FEJEZET: A XVIII. SZÁZADI FRANCIA TELEPES ÉS MAGYARORSZÁGKözismert, hogy a török ki?zése, illetve a Rákóczi szabadságharc bukása után aHabsburg renovációs politika egyik els? feladata közé tartozott az elnéptelenedett területekújjászervezése, és ennek mintegy els? lépéseként e területek újjátelepítése volt. Még tartotta törökellenes háború, amikor 1688-1689-ben Kollonich Lipót esztergomi érsekvezetésével kidolgoztak egy olyan programot, amely a háború utáni legfontosabb teend?kközött a törökt?l visszafoglalt területek benépesítését jelölte meg. Merkantilista logikábangondolkodva felismerték ugyanis, hogy az állam jövedelemszerzésének egyik kulcsa azértékes munkaer?. Miután a bels? munkaer? átcsoportosításnak legf?bb akadálya aföldesúri joghatóság alatt él?, röghöz kötött jobbágy volt, végtére a földesúr ajáradékfizet?, illetve munkaer?ként alkalmazott jobbágyról nem óhajtott lemondani,különösen nem az úgynevezett örökös jobbágyról, kézenfekv? és egyedüli megoldásul anépesség küls? telepesekkel történ? feltöltése kínálkozott.A történeti irodalom -- több mint két évszázadra visszamen?leg -- az újjátelepítésekegyik legfontosabb színtereként a Délvidéket szokta emlegetni. Igaz, ez koronként más-és másközigazgatási és állami egységek olyan együttese, amelybe beleértend? a Temesköz éppúgy,mint a Bácska és a Bánát.A francia telepesek XVIII. századi története szempontjából számunkra érdekes Bánáttulajdonképpen az 1699-es karlócai béke óta körvonalazódó területi entitás.[355] 1716-banSavoyay Jen? visszafoglalta a több mint másfél évszázada török kézen lév? Temesvárt,majd két évvel kés?bb, 1718-ban a császáriak megkötötték a pozserováci békét. Az ígyösszeálló új szerzemény immár „Banat” néven osztrák katonai közigazgatás alá került.Florimond-Claude de Mercy (1666-1734), a bécsi udvar által kinevezett tejhatalmúkatonai kormányzó az új tartományt 13 kerületre és 6 katonai centúriára, századvidékreosztotta. Ez a katonai közigazgatás -- eltekintve néhány kisebb változtatástól -- lényegében1779-ig megmaradt. Ekkor Mária Terézia megszüntette a Bánságban a katonai és kamaraikormányzatot, így a vármegyerendszer struktúrájába tagoltan ekkor szervez?dött újjáTemes, Torontál, és Krassó-Szörény vármegye. (A határ?rvidék és az ún. Kliszura csak1872-ben került vissza a vármegyerendszerbe.)[356]Ismert, hogy a négy nagyobb nemzetiség mellett (magyar, német, román, szerb)falvakat alapítottak a térségben a bolgárok, a krassovánok és érkeztek francia, olasz ésspanyol telepesek is ebbe a térségbe.[357]Dolgozatunknak ez a fejezete természetesen -- néhány, a kérdéskör áttekintéséhezelengedhetetlenül szükséges általános megállapítás újbóli számbavétele mellett -- kétszempontból foglalkozik a XVIII. századi újjátelepítések történetével.Egyrészt a XVIII. századi Bánát történetében a francia jelenlétet vizsgálva -- a franciatelepesek mindennapjainak bemutatása mellett -- óhatatlanul felvetend? és megválaszolandóaz a kézenfekv? kérdés, hogy egyáltalán miért jönnek Magyarországra francia telepesekf?képp Lotharingiából. Mi a foglalkozásuk, milyen a vagyoni helyzetük, egyáltalán mi az, amiide vonzza ?ket, miért jelenik meg Európa e távoli szeglete mintegy a lehet?ségek országaként

valahol a Rajna mentén. További kérdés, hogy van-e valamiféle információjuk ezeknek azembereknek Magyarországról, és ha van, akkor mi ennek az üzenete egy esetleges kivándorlásmellett történ? döntés összefüggésében. Vajon miért vállalkoznak erre a hosszú és korántsemveszélytelen útra, dacolva a francia hatóságok tiltó rendelkezéseivel. Az angol „push-pull”modellt alkalmazva; mi az, ami vonzóvá teszi e távoli országot, és mi az, ami az eredeti közegtaszításának összefüggésében kivándorlásra bírja a lakosság egy részét.Másrészt természetesen megkerülhetetlen a történetírói vélemények akár mozaikszer?summázata is, hiszen az emigráció kutatása mindig érvek, érzelmek és olykor indulatokegyüttesének sajátos tárháza, és ez alól természetes a XVIII. századi újjátelepítésektörténetírása sem kivétel. Ezzel együtt nem célunk a kérdéskör historiográfiájának áttekintése,s?t a francia telepesek kapcsán sem az újjátelepítés történetét vizsgáljuk, hanem annak aXVIII. századi magyarságkép, illetve a francia-magyar kapcsolatok szempontjábólértékelend? és számbaveend? elemeit próbáljuk kidomborítani.A historiográfia kapcsán annyit mindenképpen szükségesnek tartunk leírni, hogy míg amagyar történetírás az újjátelepítések kapcsán az elnéptelenedett területek XVIII. századibetelepítésekor a történelmi kényszer, a felzárkóztatás és a modernizáció elemeithangsúlyozza, addig a román, de még a német történetírást is – a XX. század utolsó harmadáig-- bizony át- meg átszövik a nemzeti historikum vélt vagy valós sérelmi attit?djei -- legalábbisaz általunk ismert és hivatkozott tanulmányok ezt támasztják alá.Mintegy jellegzetes példa gyanánt hadd utaljunk itt német vonatkozásbanFranz Stanglica 1934-ben megjelent nagy tanulmányára, amelyben a lotharingiai emigrációokát boncolgatván mindenekel?tt kiemeli azt, hogy a lakosság viszonylag nagy létszámúútra kelésének magyarázata alapvet?en politikai természet?. Véleménye szerint azemigráció mögött a lotharingiaiak Franciaországhoz való csatlakozással szembeniellenállása, a fiatalok francia katonai kötelékekben történ? besorozás el?l való menekülése,valamint a lutheránusok üldözése áll. Állítása szerint a nagyarányú emigráció alotharingiai területek er?szakos „elfranciásítására” adott válaszreakció, az el?zöttek dönt?hányada pedig német volt.[358]Ugyancsak markáns politikai konzekvenciák együttese nyomja rá a bélyeget aromán történetírás újjátelepítéssel kapcsolatos megfontolásaira is. Míg a német telepesekérkezése mögött a nyílt germanizálásról írnak, addig az összességében mégiscsak kislétszámú francia populáció XIX. század végére bekövetkez? elt?nése kapcsán er?szakosasszimilációt emlegetnek. A kérdéskör avatott kutatójánál, Emil Boti?nál, a neves jogászprofesszornál 1946-ban franciául megjelent könyvében nyomon követhet? ez a tendencia.Egyrészt -- a német és a magyar nyelv? szakirodalom alapos ismeretének birtokában,továbbá a temesvári és a karlócai levéltárak adatbázisára támaszkodva helyenkéntimpozánsan plasztikus képet ad a francia telepesek XVIII. századi történetér?l, már-mártúldimenzionálva jelent?ségüket, hogy aztán a néhai francia telepesek XIX. század végérebekövetkez? természetes asszimilálódása mögött annál élesebb legyen az er?szakoselmagyarosítás és a germanizálás kontrasztja, azaz egy kis létszámú közösség idegenközegben szükségképp bekövetkez? elt?nése az Osztrák-Magyar Monarchia intoleránsnemzetiségpolitikájának igazolására lesz hívatott.[359] E mellett a német történészek azújjátelepítések nyomdokain kiteljesed? gazdasági modernizációt, a rendezett újtelepüléshálózatot el?szeretettel állítják szembe a régi szerb és román faluközösségek

elmaradottságával, a román történészek viszont hajlamosak a magyar és a németbetelepül?k kapcsán az ?slakosság etnikai egységének megbontásáról írni.[360]Az 1970-es évekt?l a nemzeti szempontok háttérbe szorulni látszanak a Bánságtörténetírásában, és f?képp román és magyar részr?l -- a falumonográfiák mellett -- atérség gazdaságtörténeti vizsgálata került a kutatói figyelmének a középpontjába.[361]A francia történetírás a XX. század els? felében nemigen foglalkozott ezzel akérdéskörrel. Louis Hecht 1897-ben Nancy-ban kiadott monográfiáját követ?en b? félévszázadon át igazán nincs számottev? francia kutatási eredményr?l tudomásunk.[362]Az 1970-es évek elején mindenekel?tt Charles Hiegel kutatásai foglakoznak alotharingiai emigráció XVIII. századi történetével. Hiegel egy mer?ben új forráscsoportot,ezzel új információkat hordozó adatbázist és új szempontrendszert kapcsol be a kérdéskörkutatásába akkor, amikor a bírósági kerületeknek (les bailliages) a kivándorolni szándékozók,a már visszatértek, illetve a kivándorlás mellett kardoskodó lakosok ellen lefolytatottkihallgatásainak, peres eljárásainak a jegyz?könyveit tekinti át Lotharingia vonatkozásában.Modelljét a Sarreguemines, a Bitche, a Boulay, a Bouzonville, a Dieuze és a Lixheim bíróságikörzetek XVIII. századi pereire alapozza a Meurthe és Moselle megyei levéltárban találhatóanyagok alapján.[363]Ezeknek az anyagoknak a tanúsága szerint a Magyarország felé irányuló kivándorláseleve büntetend? cselekménynek min?sült, és a kerületi bíróságok jogkörébe tartozott e b?ntettelbírálása. A már említett Francz Stangalica kimutatásai Magyarország déli végeire, azaz aBánátba irányuló lotharingiai expanzió 1748-1754, illetve 1763--1771 között volt alegintenzívebb, összességében pedig az 1748-1786 között eltelt közel negyven esztend?benmintegy 18-20 ezerre tehet? a lotharingiai emigránsok száma.[364]Lipót és Szaniszló (Sztaniszlav) lotharingiai hercegek emigrációt tiltó rendeleteinekpuszta léte eléggé egyértelm?en rávilágít arra, hogy e térségb?l kezdetekt?l fogva jelent?svolt a kivándorlási szándék. Az 1724-es, 1737-es és 1740-es hercegi rendeletekfolyamatosan tiltják az emigrációt, igaz a történtek alapján e tiltásnak a gyakorlatbannemigen volt foganatja. A kivándorlás tilalmának indoklásában szerepel a herceg h?alattvalói iránti táplált szeretetének és aggódásának hangsúlyozása mellett az esetlegesgazdasági következményekt?l való félelem is.[365]A század második felében, a gyarmatokra történ? toborzás kapcsán felbukkan azemigráció esetleges átirányításának az ötlete is, Magyarország azonban végig kiemeltcélország maradt a lotharingiai emigrácó számára.[366] Ezt persze nem annyira a korzikaiklánharcoktól, illetve a brit-francia gyarmati háborútól való félelem, vagy épp a franciahatóságokkal szembeni ellenérzés indokolja, hanem sokkal inkább az, hogy Magyarországolyan távoli, de mégiscsak szárazföldön elérhet? ország, ahonnan egyre több visszajelzés,információ érkezett a század folyamán a már kivándoroltaktól. A csalódott visszatér?k,illetve a hazalátogatók közvetlen tapasztalatai, valamint a levelezés révén szintefolyamatosan b?vültek az ismeretek.[367]Azt, hogy az emigrálási tilalomnak nemigen volt foganatja leginkább az bizonyítja,hogy azoknak a rendeleteknek ellenére, amelyeket Lotharingiában illetve Luxemburgbanadtak ki, folyamatosan n?tt az emigránsok száma.[368] Luxemburgból 1764 és 1785között több mint 5 ezer ember vándorolt ki.[369] Így a már idézett Stangalica adataival

együtt közel huszonötezerre tehet? a Luxemburg-Lotharingia régióból f?képp 1748 és1786 között Magyarországra kivándoroltak létszáma.Ugyanakkor 1770-ben, az emigrálás csúcs évében, amikor több mint 6 ezer ember jöttel e térségb?l Magyarországra, a lotharingiában letartóztatottak száma nem érte el a 600 f?t,azaz a kivándoroltak 10%-át. 1783 és 1785 közt alig több mint egy tucat emigránsttartoztattak le Bitche és Sarreguemines körzetekben, jóllehet 1785-86-ban innen mintegy 1500 helybéli távozott. Úgy t?nik tehát, hogy a nem egészen 10%-os arány e vonatkozásban ishelytálló.[370]Megjegyzend?, hogy a helyi hatóságok igazán csak akkor kezdtek el valamennyirekomolyan foglakozni az emigrálást tiltó fels?bb utasítások végrehajtásával, amikor akivándorlók száma ugrásszer?en megn?tt. Ezzel együtt is szembet?n?, milyen sokan tudtákcsoportosan, fényes nappal „észrevétlenül” elhagyni otthonaikat úgy, hogy ezt megel?z?enmindenüket eladták. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy a helyi tisztvisel?k a máremlített fels?bb utasítások ellenére nemcsak szemet hunytak a kivándorlás ténye felett,hanem kiadták a szükséges igazolásokat és az útlevelet is.[371]Az emigrációt bátorította az is, hogy a helyi hatóságok az emigrálási kísérletért,illetve az erre történ? felbujtásért kiszabható büntetések esetében igyekeztek a legenyhébbretorziókat kiszabni. Miután pénzbírság nemigen jöhetett szóba, hiszen ezeknek azembereknek nagy része eleve a szegénység el?l „menekült”, a gyakorlat többnyirekimerült a szóbeli feddésben és ama jegyz?könyvbe vett ígéretben, mely szerint az illet? akés?bbiekben eláll kivándorlási szándékától.[372]Igaz, a lotharingiai törvényhozás és a Nancy parlament emigrálást tiltórendelkezései sem következetesek, hisz miközben elrendelik a kivándorlás és az erretörtén? felbujtás tiltását, nem konkretizálják a kiszabandó büntetetést. Így fordulhat el?,hogy miközben a királyi ügyészek példa érték? súlyos ítéletet követelnek, addig a helyielöljárók nagyon enyhe büntetést rónak ki az effajta ügyekben.A teljességhez az is hozzátartozik, hogy sokszor bizony maguk az érintettek sem voltaktisztában a kivándorlást tiltó rendelkezésekkel, ami nem is csoda, hisz amint említettük,Versailles miközben támogatta a gyarmatokra irányuló kivándorlást, addig tiltotta eztMagyarország felé. Igaz ugyan, hogy az emigrációt tiltó rendelkezéseket elküldték a falvakba,de itt a tiltás többnyire csak papíron maradt. A királyi ügyész ugyan vizsgálatot rendelt el aleiratok sorsának dolgában, a közhivatalokban természetesen meg is találták a kérdésesdokumentumokat, ám úgy t?nik, a polgármesterek és a helyi elöljárók az iktatás pillanatábanel is feledkeztek err?l.[373]Míg Hiegel tehát els?dlegesen az adminisztráció hanyagságában keresi az okokat, amagunk részér?l viszont azt is szükségesnek tartjuk ehhez hozzátenni, hogy a helyielöljáróságok minden bizonnyal azért is siklottak át eléggé könnyedén a kivándorlástényén, mert az elszegényedés, és ennek minden szociális hozadéka, így a szociális helyzetkezelésének anyagi és erkölcsi következménye a helyi hatóság nyakába szakadt,pontosabban a nyakán maradt. Fontos mozzanat e vonatkozásban az is, hogy aszegénységgel az Ancien régime világa még szolidáris; mélyen együtt érez azzal, akitanyagi ellehetetlenülése sz?kebb közege -- ennek része a helyi adminisztráció is --elhagyására kényszerít.[374] Nyilván ez a magatartás is belejátszott abba, hogy adott

esetben oly könnyen látták el a szükséges okmányokkal a nyomor miatt kivándorolniszándékozókat.Az adminisztráció akadozása és az említett anomáliák együttese, az adott, konkrétesetben kirótt többnyire enyhe ítéletek tehát eleve nem válhattak markáns visszatartó er?vé. Alegsúlyosabb büntetést általában azokra szabták ki, akik már korábban emigráltak, és mintvisszatér?k, felbujtónak, azaz emigráció mellett agitálónak bizonyultak. Azembercsempész effajta prototípusát -- kell? bizonyítékok híján -- rendszerint pellengérreállították, és ezzel az ügy el volt intézve. Bizonyítani az effajta tevékenységet akkor semvolt könny?. Mindenesetre Bouzenville-ben 3 évi gályarabságra(!) ítélték a tettest, akivallomásában -- épp a vád tagadásának összefüggésében -- utal arra, hogy Budától egészena Rajnáig különböz? magyar és német urak megbízottai járják az utakat, és buzdítjákletelepedésre a vándorokat. A vádlottnak az lett a veszte, hogy ez már nem az els? útja volta Bánátból Lotharingiába, amelynek kapcsán az illet? ugyan rokonlátogatásról beszélt,ugyanakkor találtak nála jónéhány immár a Bánátban él? lotharingiai emigráns által hazaküldött levelet, amelyben kivándorlásra bátorítják az otthon maradottakat, arokonokat.[375] Egy másik esetben, melyet a dieuze-i kerületi bíróság tárgyalt, ugyanezérta tettért a felbújtót kiállították a város piacára, nyakába táblát akasztottak az alábbifelirattal: „emigráns, visszaes?, felbujtó”. E mellett a perköltséget kellett kifizetnie. Ha akét esetet összevetjük, akkor láthatjuk, milyen nagy a különbség egy-egy kerületi bíróságítélete között. [376]A hatóságok eredményes fellépését nehezít? mindennapok kuszaságát két példa isjól megvilágítja. Bouzenville-ben, Bitche-ben számos olyan esetet is tárgyaltak, amikor azemigrálni szándékozó csoportok Francia Guayaná-ba indulnak, ám útközbenmeggondolták magukat, és Magyarországot választották -- ezek szerint sikertelenül.Mások szintén Sarlouis felé vették az irányt, mert az a hír járta, hogy innen a királyköltségén mehetnek Amerikába, egész pontosan New Orlinsba (Nouvelle Orleans). Ezegyúttal arra is adat, hogy a gyarmatokra irányuló toborzásnak Lotharingiában is voltvisszhangja.[377]A másik példa 1770-b?l Dieuze körzetb?l való, ahol a bíró arra figyelmezteti aMagyarországra induló, de menetközben feltartóztatott és egyébiránt a jár?rök általgabonacsempésznek vélt csoportot, ha ilyen eset még egyszer el?fordulna, akkor „büntetés”gyanánt Korzikára transzportálják ?ket.[378] Ebben az interpretációban tehát a gyarmatitoborzást favorizáló központi akarat egyfajta fenyegetés, visszatartás eszköze lesz a helyielöljáró szemében! A büntet?eljárások áttekintésekor témánk összefüggésébenmindenképpen ki kell emelnünk, hogy az 1770-es évekt?l a hatóságok, ha nem isegyforma szigorral (ezt a meglév? jelent?s helyi különböz?ségek, a kerületi különálláseleve kizárta), de azért egyre nagyobb számban foglalkoztak az emigráció problémájával.Ennek oka, hogy az emigrálási kedv nem csökkent, s?t a fentebb idézett adatok szerintéppenséggel n?tt, és ebben a szociális tényez?k mellett komoly szerepet játszott az, hogyLotharingiába egyre több pozitív visszajelzés érkezett Magyarország déli szegletéb?l.[379]A fentieket mérlegelve nyugodtan leírhatjuk azt a logikus következtetést, hogy alotharingiai kivándorlók szinte döbbenetes könnyedséggel hagyták el otthonaikat. Igaz, aszázad els? felében még szinte semmit nem tudtak a kivándorlást tiltó rendeletekr?l,

ugyanakkor annak ellenére, hogy a század második felében már mind ismertebbé vált ez akockázati tényez?, nem csökkent, hanem n?tt a kivándorlási kedv.Az emigránsok általában csoportosan indultak útnak, hiszen így megoszlottak aköltségek és egy négy-öt kocsiból álló karaván eleve nagyobb biztonságot jelentett az utazókszámára is. Javaikat a nagy utazás el?tt eladták, többnyire rokonaiknak, és csak alegszükségesebb holmikat vitték magukkal. A kivándorlók többsége házat, kertet, istállótadott el, de szép számmal akadt olyan is, aki épp azért tudott csak nehezen útnak indulni, mertjavai összességének értéke épphogy fedezte az útiköltséget. Aki tehette, az bebiztosítottamagát, rokonnak, közeli hozzátartozónak adta el javait. Ezek az adásvételek úgy t?nik,hivatalosan mindig az útiköltség körüli összegre szorítkoztak, ami sok egyéb mellett azesetleges visszatérési lehet?ség jegyében, az eladott javak visszavásárlásának esélylatolgatásátmutatja.Összességében leírhatjuk: értelemszer?en nem jómódú emberekr?l van szó, a bíróságijegyz?könyvek tanulsága szerint ugyanakkor meglep?en sok közöttük a kétkezi munkáséppúgy, mint a mesterember. Kis túlzással szinte minden szakma képviseltetik a lotharingiaikivándorlók körében. Így szép számmal akad közöttük bádogos, csizmadia, kádár, kovács,kelmefest?, kerekes, k?m?ves, kötélver?, nyerges, olajüt?, szabó, szíjgyártó, szöv?, tímár,varga, van, aki présházat adott el, van, aki asztalos m?helyt.[380] Úgy t?nik, hogy alétminimum mezsgyéje felé sodródó rétegr?l van szó, azokról a vidék és városvonatkozásában egyaránt fellelhet? és egyre növekv? létszámú csoportokról, akik azAncien régime utolsó évtizedeiben a cseléddé, napszámossá válás perspektívája helyett akivándorlást választják.Az otthonaikat elhagyók erejük teljében voltak, a férfiak életkora 25-40 év körülmozgott, sok közöttük a gyerek (egy-egy csoport közel 40%-a) és a hajadon, akiMagyarországon szeretne férjhez menni. A kivándorlás gazdasági, szociális okai ismertek. Aziparos számára egyre kevesebb a munkalehet?ség, magasak az adók, évr?l évre n? azeladósodottak száma, romlik a pénz, a család eltartása szinte lehetetlen feladat, az éhezés nemrendkívüli dolog, többnyire csak krumplin élnek. A n? gazdasági helyzete, ha nem talál id?benférjet, vagy ha özvegy lesz, reménytelen, az öröklés pedig az els?szülött fiú„privilégiuma.”[381]A letartóztatott emigránsok zöme nem tagadja: Magyarországra akartak eljutni. Ittemlékeztetünk arra, hogy az emigránsok között meglep?en sok a mesterember, akik el?ttvilágossá vált, hogy hazájukban a mesterségükb?l nemigen lehetett megélni. Úgy t?niktehát, hogy a föld továbbra is a létbiztonság egyedüli letéteményese. Miután otthonukbanesély sincs saját földhöz jutáshoz, elindultak Magyarország e távoli szeglete felé, aholföldhöz lehet szerezni, ezáltal pedig biztosítva látszik a munkalehet?ség, és amegélhetés.[382] Azt hallották: Magyarországon -- a bort leszámítva -– minden olcsóbb,annyi földet kap az ember, amennyit meg tud m?velni, jár némi állami támogatás, a vízviszont ihatatlan.[383]A kísértés, a „szívó” hatás nagyon nagy volt f?képp a hétéves háborút követ?id?szakban. Ekkor nemcsak a külföldr?l ékez?k vonatkozásában, hanem a bels? migrációtekintetében is alaposan átgondolt, államilag következetesen finanszírozott telepítéspolitikávaltalálkozunk.[384] (1762-1770 között a kincstárnak ez közel 2 millió forintjábakerült.)[385] A kedvez? feltételekr?l nyilván egyre többen értesülnek Lotharingiában is.

Ezt támasztja alá Stangalica fentebb hivatkozott, közel húszezres lélekszámot érint?kivándorlási adata!A telepes ekkor már többek között azért is indult útnak, mert biztos forrásokból úgytudja: várja ?t az inzsellérek által kimért telek, rajta házhely, mellette szántóföld, legel? és rét.A most szület? falvakat a földmér?k mérték ki négyzetes utcahálózattal, a nélkülözhetetlenf?térrel, templommal, iskolával. A falu határában egységes telekrészek jutnak az érkez?nek,úgymint~ egész telek esetében 24 kataszteri hold szántóföld, 6 hold kaszáló, 6 hold legel?, 1hold bels? telek (össz.: 37 hold)~ fél telek esetében 12 kataszteri hold szántóföld, 4 hold kaszáló, 4 hold legel?, 1hold bels? telek (össz.: 21 hold)~ negyed telek esetében 6 kataszteri hold szántóföld, 3 hold kaszáló, 3 hold legel? és 1hold bels? telek (össz.: 13 hold).A háromnyomásos gazdálkodásra berendezett szántóföld els? harmada csupánfeltörésre vár. Az ide érkez? emberek már szabad parasztok, mindenféle jobbágyi kötöttségnélkül, igaz, a föld formálisan az uralkodón? kezében volt. Valójában ezek 1768-tólmagántulajdonba mentek át, a telepes tehát ezt csak akkor veszíthette el, ha nem m?veli,egyébként rendelkezhetett vele, s?t el is adhatta.[386]Az 1770-ben itt járt Born báró minderr?l így ír úti beszámolójában: „Török-Kanizsánál (Turkish-Canisha) átkeltem a Tiszán. A talajt ett?l fogva termékenyebbnek ésmíveltebbnek találtam. Egymást érik a faültetvények, szántóföldek és telepítvények. …Afalvakat tervszer?en, szabályosan építik; a házakat fahiány miatt vályogból (unbakedbricks) készítik, és náddal födik. Majdnem minden falunak van plébániája, iskolája,gabonaraktára és kasznárja vagy tiszttartója. Minden telepítvényes házat, mez?gazdaságieszközöket, néhány lovat és bizonyos nagyságú szántóföldet kap. Néhány év múlva atermés tizedét fizeti adó fejében, és annyit törleszt, amennyit bír, míg végre a teljestulajdonjogot megszerzi. A jó földmíves biztosan boldogulhat itt.”[387]Az érkez?k rendelkezésére bocsátott lakóépületek, többnyire kétszoba- konyhásházak már az érkezéskor beköltözhet? állapotban voltak, vagy épp a befejezésstádiumában várták az érkez?ket. Ezek zsindelyes tetej? házak, vert falból,vessz?fonadékra vetett agyagból vagy vályogtéglából emelték ?ket. A házban volt némibútorzat is, ágynem?, ácsolt liszt- és gabonaláda. Rendelkezésükre bocsátottak továbbávasrészes gazdasági és házi eszközöket, úgymint ekevassal ellátott faekét, baltát, f?részt,kalapácsot stb. Járt még egy-két fej?s-és igásállat, továbbá vet?mag.[388] Hosszabb távona városszerkezet is átalakult; a négyzetes utcahálózat, a központi vásártér, a templom és aziskola már a népesebb mez?város kialakulását eredményezi, relatíve fejlett bels?infrastruktúrával.[389]A valós kép persze korántsem ennyire idillikus, és ezt a telepesek is tudják.Tisztában vannak azzal, hogy csak kemény munkával vethetik meg a lábukat ezen aterületen, igaz az állami támogatás nagy csáber?. Tudnak a legf?bb, a mindennapokatmegkeserít? nehézségekr?l, az ihatatlan vízr?l, az egészségtelen környezeti viszonyokról, abánáti mocsarakról. Az olasz Griselini azt írja, hogy a lecsapolatlan mocsarak b?zlenek,számtalan rovarnak adnak szálláshelyet, és rengeteget kínozzák az embert és az állatot

f?képp nyáron és ?sszel. Az erd? vadban mérhetetlenül gazdag, rengeteg a szarvas, a róka,a nyúl és a vaddisznó, nem is beszélve a temérdek vadmadárról. Mit kínál még a Bánát:„végtelen kiterjedés? nagy földet.”[390]Az emigránsok leginkább a törökt?l és a rablásoktól féltek -- nem alaptalanul. ATemesköz az 1737-1739-es török háború következtében nyílt hadszíntérré vált, és ezzelbizony az el?z? közel másfél évtized eredményei szinte semmissé váltak.[391]A lopás, a vagyon elleni b?ncselekmény f?leg a század els? felében a bánáti mindennapokkísér? jelensége. Ennek a f? oka az volt, hogy Károly uralkodása alatt, tehát a telepítésekels? hullámában nemcsak -- egyébiránt földm?veléshez vajmi keveset ért? -- nyugdíjastisztek és hadi szolgálatra immár alkalmatlan fegyveresekb?l került ki a telepesek egyrésze, hanem érkezett ide az osztrák örökös tartományokból semmihez sem ért?,munkakerül?, vagyontalan cs?cselék is. Bécs a kés?bbiekben is alkalmazta ezt agyakorlatot. Így az esetleges török betörések lehet?ségét?l fél? terület amolyanbüntet?telep jelleggel is bírt. Ausztriából el?szeretettel toloncoltak ide kétes elemeket,csavargókat, utcalányokat, s?t 1752-1768 között például Temesköz lakóit közel 3 ezerfegyenccel növelték, ami vélhet?en nem javította a térség közbiztonságát, viszont kellett amunkaer? Temesvár környezeti viszonyainak átalakításához.[392] Br. Born Inigo meg isemlíti 1770-es temesvári tartózkodásakor, hogy „egyik reggel rémséges lánczcsörgésébresztett föl, ugyanis a sánczmunkára ítéltek párosával haladtak el szállásom alatt.[393]A b?nözés kés?bb is komoly fejtörést okozott az osztrák hatóságoknak mind a köz-,mind pedig a vagyonbiztonság dolgában. Végül Kempelen Farkas, bánsági telepítésibiztos lesz úrrá a helyzeten, akir?l feljegyezték, hogy „a Bánátot nagyon kitisztította azsiványoktól és tolvajoktól. Voltak t.i. az országnak abban a részében támadók észendül?k, akik szerte-széjjel ragadoztak és dologtalan korhelyek lévén fosztogattak éspusztítottak.”[394]Nem véletlen, hogy a Lotharingiába visszatér?, pontosabban a visszaszök?telepesek arról panaszkodnak, hogy sokszor meglopták ?ket, és ebb?l lett elegük. Voltolyan, akinek egész állatállományát elhajtották.[395] Ezek a reményeikben csalatkozottemberek elismerik, hogy mindig volt mib?l megélniük Magyarországon, igaz sokat kellettdolgozni. A visszatérésük úgy t?nik els?sorban érzelmi alapon nyugszik, hiszen alopásokból adódó anyagi kár mellett a hazatérés okaként sokan vallják: a szül?föld mindennehézség ellenére is „jobban kedvére van az embernek”.[396]Ezzel együtt a kedvez? munka és kereseti lehet?ségek hírére a XVIII. századbanfolyamatosan érkeztek a telepesek f?képp Lotharingiából, Trier-b?l és Luxemburgból ebbea régióba. Hogy mást ne mondjunk Szegeden például 43 francia családnevet regisztráltak1713 és1775 között.[397] A francia jelenlétre mindenekel?tt olyan helységnevek utalnak aBánátban mint Charleville, vagy a napjainkban Romániában található Caranie, melyegykor Mercyfalvaként (Kárány, Merczifalva, Merczyfalva, Merczidorf, C(rani) voltismert.[398] A sort az 1770-es esztend?ben alapított Marienfelddel (Máriaföld),Nákófalvával, Nagy?sszel és Szenthuberttel folytathatjuk.A betelepítéseket Károly uralkodása alatt a bánáti területeken Florimond-Claude deMercy (1666-1734), egyébiránt lotharingiai születés? bánáti f?kormányzó szervezte ésirányította. Kiss Lajos szerint a Mercyfalva név is az ? emlékét ?rzi. A magunk részér?l

viszont azt húzzuk alá, hogy Lotharingiában létezik egy Mercy nev? falu.[399] A bánátif?kormányzó neve szintúgy a helységnevet ?rzi, derül ki abból az oklevélb?l is, amelybenMerci grófjaként (Claudius Florimundus Comes de Merci etc.) kap magyar indigenátust1722 áprilisában Claudius Florimundus.[400]Az állami adminisztráció és a már említett katonai közigazgatás megszervezésemellett a f?kormányzó valóban jelen volt a Bánát mindennapjaiban is, hiszen egyebekmellett a nagy környezet átalakítások megkezdése, a mocsarak lecsapolása, az agrokultúraterén pedig a sz?l?termesztés és a selyemipar meghonosítása f?z?dik a nevéhez.[401]Mercy a bányászat és a kézm?vesség merkantilista támogatása mellett kezdett?l nagyhangsúly helyezett mez?gazdasági jelleg? települések alapítására is.Peter Schiff a bánáti újjátelepítés történetének szakavatott kutatója rámutatott arra,hogy e régióban alaposan át kellett alakítani az ökológiai viszonyokat. Temesvár körül 1718-1720 között a Temes szabályozását végezték el, biztosítva ezzel a vár és a város vízellátását.1753-as és az 1754-es esztend?ben megásták a Bega csatornát, 1758 és 1759 között pedig aBerzava és a Temes folyókat csatornázták, majd a rákövetkez? két évben sor került a Bega ésa Temes teljes szétválasztására. A két folyó táp-és árapasztó csatornákkal lett összekötve, aTemes medrébe megépített duzzasztógáttal pedig gyakorlatilag sikerült hajózhatóvá tenni aBega csatornát. Ugyanakkor az ármentesítés a következ? évszázadra maradt.[402]Így a XVIII. században a nagy kiterjedés? mocsarak, a mocsárláz, a szabályozatlan ésszeszélyes Tisza, illetve Maros folyók áradásai határozták meg a mostoha higiéniaiviszonyokat. Ne feledjük, a korábban már idézett Griselini az 1760-as években járt aBánátban, amely akkor számára a végtelen, csendes tenger képét villantotta fel,dombocskákkal, magaslatokkal körülvéve. Gyümölcsfát ekkor még ritkán látott. Ennekkapcsán megjegyzi, a gyümölcsfák nemesítése, oltása, metszése itt még kevéssé ismert,viszont sok a szilva, amelyb?l a román, a szerb és a török lakosok „igen sok ügyességgel egyer?s pálinkának, illetve slibovicának nevezett italt f?znek.”[403]Az állattartás volt a f? tevékenység még ekkor, a lakosok pedig csak annyi földetm?veltek meg, amennyi a család számára szükségeltetett. A kereskedés eszébe sem jutezeknek az embereknek. Ehhez képest valóban gyors és nagyív?, de közel egy évszázadotigényel az a gazdaságfejl?dés, aminek végkifejletében a Bánát valóban Magyarországéléskamrájává válhatott.[404]E történelmi perspektívához szükséges feltételek megteremtésében vitathatatlanulfontos szerepet játszottak azok a telepesek, akik nagyrészt lotharingiából és a németterületekr?l érkezvén behozták és meghonosították a nyugati agrotechnikát. Ez mindenekel?tta lóvontatás, a barázdafordító eke, a vasborona, a társzekér alkalmazása mellett nemesítettmagvak, takarmány- és ipari növények, valamint újabban domesztikált állatfajokmeghonosítását jelentette. (Pl. padovai juh, spanyol merinói juh.)[405]Az ipari növények termesztését f?leg a kamara er?ltette. Helyenként kísérletitelepeket hoztak létre Magyarország e szegletében, ami már-már az illúziók világába vezetel bennünket. E területet ugyanis Bécs afféle Mediterráneumbeli kolóniának kezdtetekinteni, ezért próbálkoztak itt gyapottermesztéssel, s?t a textilfestéshez nélkülözhetetlenfestékek alapanyagául szolgáló keleti növények, vagy az Amerikából kicsempészett indigómeghonosításával is kísérleteztek, persze eredménytelenül.[406]A kezdeti nehézségekr?l, az egészségtelen és embert próbáló földrajzi viszonyokról

eléggé részletes tájékoztatást kapunk egy korabeli francia jelentésb?l is. A KecskemétiKároly által nem sokkal az 1778-as esztend? el?tti id?kre datált, véleményünk szerint 1768táján,[407] tehát a nagy beáramlási periódus idején keletkezett a Feljegyzések a Bánátról,Szlavóniáról és Magyarországról (Notes sur le Banat, l’Esclavonie et la Hongrie) címetvisel? írás ismeretlen szerz?je így jellemzi a Bánátot: nagyjából úgy 60 mérföld hosszú és40 mérföld széles, nagyrészt mocsarak borította síkság hegyekkel szegélyezve. Az egészterület a császárn? birtoka, igaz egy részét eladta, vagy bérbe adta, ám megtartottamagának a földesúri jogot a vele járó robottal és tizeddel. A leírás kiemeli a vidéktermékenységét, ír a mérsékelt árakról, megemlékezik a temesvári selyemgyártásról, tudja,hogy a manufaktúrák szatént, brokátot és arannyal átsz?tt kelmét készítenek.Részletesen beszámol a Bánát bányakincseir?l, leírja, hogy hat magánkézben lév?rézbánya és egy vasércbánya van -- ez utóbbi a császárn? tulajdonában. A részvényesekrészvényeik százalékos arányának megfelel?en járulnak hozzá a fenntartási költségekhez. Abányák éves hozadéka 600 000 Ft, ennek 40%-a a császárn?é. Figyelme még arra is kiterjed,hogy dicsérje a bányák korszer?ségét, biztonságát.Külön ír arról, hogy a Bánát f?városa, Temesvár alaposan meger?sített hely, ám akörnyez? mocsarak miatt -- f?képp nyáron -- nagyon egészségtelen a klímája.[408] A jelentésszerz?je mindehhez hozzáteszi: „a Bánátot szinte teljes egészében külföldiek …népesítették be. A Duna mellett telepítik le ?ket, ahol egy gyalogos és egy huszárezredb?lálló határ?rvidéket szerveznek.”[409]A leírás pontosan megrajzolt, jól árnyalt képet ad a telepesek mindennapjaitmeghatározó nehézségekr?l. Annak ellenére, hogy minden telepes kap a császárn?t?llakhelyet, négy lovat, ekét és szerszámokat, marhát és földet, a mindennapi élet nehéz.Minden telepes 400 Ft-ba kerül addig, ameddig nem keres?képes, ugyanis egy feln?tt után6-6, egy gyerek után 3-3 krajcárt fizetnek nekik naponta. A jelentés szerint a telepesekleginkább arra panaszkodnak, hogy a hatóságok többnyire nem tartják meg adottígéreteiket, s?t a Bánátot olykor a halálbüntetés kockázata mellett hagyhatnák csakel.[410]E régióban különben gróf Clary bánáti kormányzó megbízásából készítették az els?összeírást. E szerint 42 201 f?t tett ki a svábok,[411] franciák és olaszok együttes száma,ami a 317 000-s összlakosságnak több mint 13%-a.[412]Tudjuk, hogy a XVIII. század végén a francia telepeseknek saját iskoláik voltak ésanyanyelvük egyik legfontosabb ?rz?helyéül értelemszer?en a templom kínálkozott. EgyNagy?sz nev? helység (Triebswetter, Treisbszvetter, Trübsetter, Trübswetter; mai neveTomnatic, Romániában)[413] tanítói egészen 1806-ig franciák voltak.[414] A franciagyerekeknek ugyan kezébe akadhatott egy-egy hazulról származó könyv, de alegfontosabb „tankönyv” mégiscsak a katekizmus volt. Jean Baptiste Róka,[415]Mercyfalva egyik els? plébánosa egyébiránt a helyi adminisztrációtól többször kért francianyelv? könyveket tanítás végett, s?t maga is írt egy kis könyvet Francia A.B.C. avagyinstrukciók kisgyerekeknek (A.B.C. François ou l’instuction pour les petits enfants)címmel. 1773-ban Temesvárott mindenesetre napvilágot látott az alábbi címet visel? els?„hivatalos” tankönyv, melynek címlapja magyarul a következ?: Általános, hasznos ésszükséges tankönyv Canise atya, Jézus társaságának tagja által készített kis katekizmusnak

a gyermekek és az ifjúság számára történ? oktatására és vizsgáztatására. Kollonitz bécsiérsek bíboros ?eminenciájának utasítására németb?l fordította (n.b. franciára) JeanLamboy, Temesváron, 1773-ban. Nyomatott Math. Joseph Heimerl KözigazgatásiNyomdájában.[416]A francia telepesek a XVIII. században végig ügyeltek arra, hogy saját papjuklegyen. 1771-ben például a már említett Nagy?sz plébánosa a luxemburgi Bastogne-bólszármazó Leclerc atya volt. Károlyligetnek (Charleville, Kis-oroszi, Klein-oroszi, Sarlevil,Sarjlevil, napjainkban Banatsko Veliko Selo Jugoszláviában),[417] ennek az 1771-benalapított kis falunak egészen 1824-ig francia plébánosai voltak, név szerint Pierre FrançoisLeclerc (1773), Pierre Frank (1779-1782), François Xavier Plesingh de Pernthal (1782-1789), és Joseph Eustache (1789-1824).[418]Még a XVIII. század végén is találkozunk Franciaországból érkez? telepesekkel:1791 januárjában egy francia utazó a következ?ket írja: „Temesvár mellett találkoztam egyhárom férfiból és két gyerekb?l álló francia családdal. Nancyból jöttek Magyarország emeperemvidékére, részben a Dunán, Bécsb?l pedig úgy, ahogy tudtak, egyetlen német szóismerete nélkül tájékozódva, felváltva hordozva kisgyermekeiket, kiknek frissességelegalább olyan meglep? volt egy ilyen út után, mint amilyen megható a velük valóbánásmód. Ezek a jó emberek rokonaik után jöttek, kik egy ... lotharingiaiakkalbetelepített magyarországi faluban rendezkedtek be. Ilyen faluból több is van aBánátban.”[419]A XIX. század folyamán ezek a francia telepesek szép lassan asszimilálódtak,jóllehet 1840-ben még mindig 5 961 f? vallotta magát franciának.[420] E franciapopuláció elt?nésének érzékeltetése végett hadd idézzünk két rövid szócikket. A FényesElek által 1851-ban kiadott geográfiai szótárban Charleville címszó alatt a következ?ketolvashatjuk. ”Charleville, franczia falu, Torontál vmgyében, Komlóshoz délre 1mfdnyire:640 kath., 28 n.e. óhit? lak., kath paroch. templommal, szerfelett termékeny 1s?osztálybeli határral, 59 4/8 egész telekkel. Lakosai igen szorgalmas földmível?k, és sok jóvajat készítenek. F.u gr. Zichy Ferraris örök.”[421]Egy másik, 1895-ben kiadott lexikonban viszont már e kolónia elt?nésér?l kapunkinformációt a Károlyliget (Charleville) címszó alatt. E szerint a település „kisközségTorontál vmegye zsombolyai j.-ban, 828 német lak. A múlt században franciákattelepítettek ide, kik azonban ma már teljesen elvesztették eredeti nemzetiségüket.”[422]Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy alapvet?en a lotharingiai emigránsok anyagihelyzete a felel?s azért a kivándorlásért, mely az 1700-as esztend? második évtizedét?lszinte a század végéig tart. Ennek a gazdasági emigrációnak -- jóllehet a századvég már afrancia forradalom jegyében telik el -- semmi köze az 1789-es események nyomdokainkiteljesed? politika emigrációhoz, hisz a bánáti telepesek, már a távolság miatt sem igengondolnak a tömeges visszatérésre, amely a visszavágás jegyében fogant, igaz atervezettnél hosszabbra sikeredett 1789-es emigráció egyik f? mozgatója. volt.[423]Így a nyomor, az adók, a rossz termés, a munkahely hiánya, összefoglalva: amindennapok megélhetési gondjai, az anyagi és szociális körülmények sarkallták a távoliDél-Magyarországra irányuló emigrációt. Úgy t?nik tehát, hogy nemigen érdemes politikaiokokat keresnünk úgymint a lotharingiaiak ellenállását a Franciaországhoz való

csatlakozás vonatkozásában, vagy pedig katonai okokat, mint a fiatalok franciakötelékekbe történ? besorozását a hadseregbe. A vallási okok sem igazán játszhattakkomoly szerepet a lotharingiaiak emigrációjában, mivel f?leg a század els? felében, csakiskatolikusokat fogadott be Magyarország.A legf?bb ok így az emigránsok társadalmi körülményeiben keresend?, hiszen azesetek zömében általában nagyon szerény körülmények közt él?, sokszor eladósodottemberekr?l van szó. Ne feledjük, hogy többségük saját földdel nem rendelkez?,munkanélküliséggel küszköd? kézm?ves volt, akiket nagyon vonzott az a lehet?ség, hogyMagyarországon saját földre lehet szert tenni.Az un. „push-pull” modell tehát tökéletesen m?ködik a Bánság XVIII. századiújjátelepítésének folyamatában. Ennek egyik oldala a földb?ség, a jó min?ség? róna,valamint a jogi és a gazdasági kedvezmények vonzereje. Gondoljunk csak arra, hogypéldául az 1723. évi magyar országgy?lés olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében6 évi adómentességgel bármely szabad embert behívhattak az országba. Ehhez méghozzáveend?, hogy a telepít? földesurak és az állam telekre ültette, vagy ha iparosról vanszó céhbe szervezte a betelepül?ket.[424] Nem véletlen, hogy még a távoli Lotharingiábólérkez?knél is érvényesül a rokonsági szívóhatás! Fontos érv még Magyarország mellett,hogy az otthon elhagyásához nem kell tengerre szállni! Másik oldala a nyugattúlnépesedése, a keleti, dél-keleti irányba mutató népesedési lejtés, az elszegényed?Ancien régime világa, ahol -– csupán egyetlen adat a városok vonatkozásában -- a szegénycsaládf?k 50%-a n?, és ezeknek a fele özvegy! A férfi alkalmi munkából él, egyretipikusabb a gyermek elhagyása, a városi lakosságnak pedig 10%-a cselédsorra jut!(Ugyanakkor egy jómódú család 4-6 cselédet is foglalkoztat!)[425] Mindez elegend?ahhoz, hogy a lotharingaiai franciákat is kimozdulásra bírja. E két er?vonal id?beli síkja aXVIII. század, térbelisége pedig alapvet?en a Bánát felé irányul.A Bánátról igen tarka képet rajzolnak a kortársak. Míg Griselini inkábbszomorkásan lehangoló, addig a francia feljegyzés inkább optimizmust sugalló. Miért voltvonzó a telepesek számára ez a térség? A lotharingiai franciák -- a többi emigránshozhasonlóan -- a lehet?ségek hazáját látják e távoli térségben. Br. Born Inigó 1770-ben tettutazása során, mint jó megfigyel? leírja, hogy a tervszer?en megépített falvak egyre csakszaporodnak, egymást érik az ültetvények, szántóföldek, a föld min?sége nagyon jó, így ajó és szorgalmas földm?ves minden bizonnyal megtalálja majd a számítását. Az indulásfeltételeit az állam garantálja, adót csak néhány év múlva kell fizetni törlesztés gyanánt,míg végül a telepes a teljes tulajdonjogot megszerzi.[426] Íme a kulcsszó a lehet?ségekhazájához. Born az említett köztes, átmeneti állapotot is jól érzékeli, amikor Temesvárkapcsán leírja, hogy „szabályosan épült, csinos és er?s város, a környez? mocsarakazonban igen egészségtelenné teszik. Hideglelés és mindennem? lázbetegségekfolytonosan uralkodnak és az orvosoknak sok foglalkozást okoznak. … A talaj rendkívültermékeny. Némely helyen kit?n? a vörösbor… ?szibaraczk, cseresznye és szilva igenközönséges. A selyemtenyésztés is nagyszer? el?rehaladást tett Mercy d’Argenteaukormányzósága alatt.”[427]A Bánát az átmenet korát éli, valahol még mindig a senki földje, hogy aztán egyévszázad múlva a Monarchia éléskamrájaként köszönjön vissza, hisz e barátságtalan világ

? term?, gazdag területté vált. Iparosodó települések, dinamikusan fejl?d? mez?városokjellemzik a XIX. századi Bánátot, amelynek alapjait persze a XVIII. századi betelepül?krakták le. [428]A Bánát története tehát egy XIX. századi sikertörténet, a közös munka, aszolidaritás, a másságok vagyis egy multikulturális egység gyors és látványossikertörténete. Ezt példázza a következ?kben a térképekkel illusztrált legjelent?sebbfrancia falvak sokrét? gazdasági tevékenysége is, bár ebben az összefüggésben nem afranciaság, hanem egy közösség agrokulturális hozadéka a lényeg.[429] Amint máremlítettük fentebb, új technikai eljárásokat hoztak nyugatról a telepesek; ilyen abarázdafordító eke, a vasborona, és a társzekér. Használják a nemesített magvakat,meghonosítanak újabban domesztikált állatfajokat. A tehenészet, a tejtermékek, f?képp avajkészítés, a rizstermesztés, a selyemtermelés, a sz?lészet és a borászat, a kiválómin?ség? búza, no meg a lótenyésztés; íme e relatíve kicsi és számszer?ségében épplotharingiai mivoltából ered? kétnyelv?sége folytán az osztrák hatóságok által „favorizált”német ajkú emigráció közegében elég nehezen megfogható francia hozzájárulás a Bánátfejl?déséhez.

CHARLEVILLE Torontál vármegye, Zsombolyai járás, [Károlyliget, Kis-oroszi, Kleinoroszi,Sarlevil, Sarjlevil, (mai BANATSKO VELIKO SELO - JUGOSZLÁVIA)]alapítva 1770-1771; ekkor 64 család települt ide; állattenyésztésér?l, tejtermékeir?l, f?képpa vajról nevezetes a XIX. század derekán.[430]

MÁRIAFÖLDE Torontál vármegye, Nagykikindai járás [Marienfeld, Marienföld,Nagyteremia, Nagy-Teremia, Nagy-Tezrem, Alsóteremi (mai TEREMIA MARE -ROMÁNIA)], alapítva 1770. F?leg lótenyésztését jegyzik a XIX. század derekán.[431]

MERCZYFALVA Temes vármegye, Vingai járás [Kárány, Merczidorf, Merczifalva,Mercyfalva, (mai CARANI - ROMÁNIA)], alapítva 1730-ban, ekkor Mercy bánátikormánybiztos olaszokat és spanyolokat telepített ide, 1774-ben 443 lotharingiai családtelepült a helységbe; rizstermeszt? és selyemtermel? tevékenységét jegyzik.[432]

NAGY?SZ Torontál vármegye Nagyszentmiklósi járás [Triebswetter, Treisbszvetter,Trübsetter, Trübswetter; (mai TOMNATIC – ROMÁNIA)] alapítva 1770-1771; ekkor203 család jött Lotharingiából ide; kiváló min?ség? búzatermesztésér?l, szép lovairól éstehenészetér?l nevezetes a XIX. század derekán. [433]

NÁKÓFALVA Torontál vármegye Nagykikindai járás [Sz?l?s-Nákófalva, Nakodorf (maiNAKOVO - JUGOSZLÁVIA)], alapítva 1770. Els?sorban sz?l?jér?l, boráról híres aXIX. század derekán.[434]

SZENTHUBERT Torontál vármegye, Zsombolyai járás, [Gross-Orossu, Nagy-Oroszi,Sankthubert, Senthubert, Szent-Huberth, (mai SVETI HUBERT - JUGOSZLÁVIA)],alapítva 1770. Kiváló földjeit, jó gabonáját jegyzik a XIX. század derekán.[435]

HARMADIK RÉSZ: A magyarság jöv?beli lehet?ségeinek egy aspektusaELS? FEJEZET: DE LA VERGNE TRIESZTI KONZUL JELENTÉSEA XVIII. századi Magyarország jöv?beli lehet?ségei, így a korszak magyarságképénekszempontjából nézvést is figyelemre méltó A császárn? birtokában lév? adriai Tengerpartleírása… címet visel? 1760 táján született tervezet.[436] Szellemi atyja de la VergneFranciaország trieszti konzulja, aki tulajdonképpen rendszerbe foglalja és összegzi afrancia diplomácia ez irányú hosszabb-rövidebb távú megfontolásait-[437] A tervezetalcíme sokat mondó, hiszen szerz?je diplomata min?ségben a hétéves háború id?szakában,illetve az egyre mélyül? orosz-török ellentétek árnyékában nem véletlen elmélkedik arról,hogy a Francia és a Bécsi Udvar kereskedelmi együttm?ködése következtében hogyanlehetne Angliának igen érzékeny gazdasági és politikai veszteségeket okozni.A de la Vergne jelentés abból indul ki, hogy a császárn? csak az Adria mellékén fekv?tartományainak kihasználásával tehetné igazán jelent?ssé és hatékonnyá adriai-tengerikereskedelmét, végtére is a Bécsi Udvar ez ideig eléggé elhanyagolta a Mediterráneumbelitengerpartjában rejl? gazdasági lehet?ségeit. Márpedig ha ezeket a lehet?ségeket jólkihasználná, úgy rövid id?n belül komoly vetélytársává válna Velencének, s?t id?vel ennek azels?bbségét is megszüntethetné, és fontos szerepet játszhatna a Fölközi-tengerkereskedelmében.A jelentés írója szerint a partvidék közelében fekv? termékeny tartományok révén egyévtized sem kellene ahhoz, hogy a császárn?é legyen a vezet? szerep az adriaikereskedelemben.Magyarország önmagában garancia e terv gyakorlati eredményeinek megvalósulására,hisz e királyság kincsei kimeríthetetlenek, mez?gazdasági adottságai révén pedig Európaegyharmadának élelmiszerszükségletét képes megtermelni.[438]Ebben az összefüggésben különösen fontos, hogy jelenleg a császárn?Franciaország szövetségese, ez pedig az európai béke egyik legfontosabb el?feltétele.Amennyiben a két ország harmonikus kapcsolata hosszú távon megvalósul, úgygazdaságilag mer?ben új helyzet teremthet? Európában.Maga a Tengerpart Magyarország nélkül nem sokat jelent. A meglév? kiköt?kjelenleg siralmas állapotban vannak. Egyedül Porto Rér?l érdemes komolyan beszélni,hiszen ez a kiköt? a legbiztonságosabb, egyedül a Bora szélvihara jelent komoly veszélyt.VI. Károly alatt megkezdték itt a fejlesztéseket, ám ma létezésér?l szinte alig néhányantudnak Bécsben. Ha tovább folytatták volna a megkezdett munkálatokat, akkor az udvarikörök közömbössége ellenére is megindult volna a kereskedelem fejl?dése, f?leg hakiépült volna a kiköt?t Magyarországgal összeköt? úthálózat.[439]Mégis inkább Triesztre fordítottak nagyobb figyelmet. Ennek két oka van. Egyfel?laz osztrák tartományokat, Stájerországot és Karinthiát akarták meggazdagítani, holottkiviteli kapacitásuk sokkal kisebb, mint Magyarországé. Porto Ré mindkét területet ki

tudta volna szolgálni, de Magyarországtól még a közös kereskedelmi lehet?séget iselvonták. Másfel?l Trieszt fejlesztésével nem sértik a velencei kereskedelem érdekeit. Akét város közelsége révén Velence tisztában van a trieszti kereskedelmi forgalommal,jelen pillanatban részt vehet a kiköt? építésében, így gyakorlatilag ellen?rizni tudja Triesztkereskedelmét és amennyiben veszély jelent számára, úgy hamar tönkre tudja azt tenni. Acsászárn? er?feszítései ellenére Trieszt tíz év óta mind népességét, mind forgalmát illet?enstagnál. Kétmillió forintot dobtak így a tengerbe.[440]Mikor VI. Károly a tengeri kereskedelem fejlesztésére vonatkozó határozataitmeghozta, Fiúménak sok híve volt. Ugyanúgy szabad kiköt?nek nyilvánították, mintTriesztet, de a nagyobb támogatást Triesztnek juttatták pusztán azért, mert Kinsky gróf,volt kereskedelmi miniszter már sok pénzt áldozott rá.Helyesebb lett volna ekkor megállni, mint újabb összegeket fektetni a jöv? nélkülitrieszti kiköt?be. Fiume helyzete valamivel el?nyösebb. De ami érthetetlen az, hogy nemPorto Rét választották.Fiume ugyanúgy alkalmatlan kiköt? létesítésére, mint Trieszt. A tenger sekély, a kiskiköt?, amit építettek állandóan elhomokosodik. Igen hosszú mólót kellene építeni. A hajókjelenleg egy mérföldnyire horgonyozhatnak le. Az öböl jól védett, de komoly kiköt?létesítésére még gondolni is ?rültség lenne.Fiume egyetlen el?nye, hogy jó a vize. Triesztben alig van víz, az is gyatra, a leveg?meg kifejezetten rossz, egészségtelen.[441]Zeng utolsó kiköt? a Tengerparton. Az állandóan változó széljárás miatt veszélyes.Mégis itt van a legnagyobb forgalom, amit a helybeliek bonyolítanak le, idegen hajóugyanis kevés jön. A helybelieknek harminchat nagy hajójuk van. A város fekvéseszörny?, kocsin meg sem lehet közelíteni. A római út nyomvonala megvan ugyan, degyakorlatilag használhatatlan. A császárn? közömbössége ez ország és Horvátország irántcsak politikai okokkal magyarázható, pedig a lakosság bebizonyította, hogy szükségesetén igenis lehet rá számítani, s?t ravaszok, bátrak, és hajlamosak a kalózkodásra is!Csak sóval és dohánnyal kereskednek, naponta legalább 2 000 ló érkezik rakományávalZenggbe. A sót és a dohányt a Nápolyi Királyságba csempészik.[442]A lakosok bátrak ésintelligensek, többnyire kalózok, vagy matrózok.[443]E helyzetfelmérést követ?en a de la Vergne jelentés áttekinti a kereskedelemfejlesztését leginkább akadályozó tényez?ket.Itt kemény kritikával illeti azt az 1758-as kereskedelmi rendeletet, amely számosárucikk adásvételi jogát az uralkodó számára monopolizálta, amely a szabad kereskedelemmindenhatóságának nimbuszában gondolkodó de la Vergne szerint hosszú távon tönkre fogjatenni az adriai tengerpart kereskedelmét.[444]Ezt követ?en áttekinti a legfontosabb monopóliumokat Ezek közül els? helyen ahamuzsírt emeli ki, rámutatva, hogy a hamuzsír az angol, a holland, tehát a legjelent?sebbpiacok egyik legkeresettebb árucikke. Ez a tény önmagában véve megkövetelte volna,hogy támogassák a magyar hamuzsír exportját. Ehelyett monopóliumot létesítettek, amiúgy t?nik a trieszti kereskedelem halálát jelentheti. A jelentés hangsúlyozza, hogy amagyar hamuzsír jobb, mint az orosz, a dantzigi, a königsbergi, a hamburgi és a brémai.Ezek nyilván semmiben sem múlják felül a legkiválóbbnak tartott rajnai fehér hamuzsírt.

Ehhez képest a magyar hamuzsír mindenek felett olcsó, jó min?ség? és közel 30%-kal alátudna menni az 1758-as világpiaci, pontosabban holland áraknak. A termelés könnyenfenntartható, mert sok az erd?, amelyet ily módon lehet hasznosítani. Tehát a császárn?alattvalói könnyen magukhoz ragadhatnák a hamuzsír árának érdekük szerint valószabályozását.[445]Vas, amely szintén monopolcikk. Tény, hogy a stájer vas jobb min?ség? mint asvéd, ám roppant drága. Szabad forgalom esetén azonban a temelés növekedése révéncsökkenthet? az ár. Hasonló a helyzetr a rézzel. A magyar réz olcsó, de itt a f? probléma,hogy a réz monopolára túl magas, nem tudják felvásárolni feldolgozás végett, ezért a nyersrezet exportálják, míg a kész réztermékeket Nürnbergb?l szerzik be – igen drágán.[446]Hasonló a helyzet a cseh és az alsó-sziléziai vászonnal, melyet itáliai és spanyol piacokfelé lehetne továbbítani, csakhogy a császárn? – monopóliuma révén – mintegy 300 000Fl. értékben halmozott fel vásznat triesti raktáraiban.[447] Szintén a világpiacitendenciákkal szemben „dolgozik” a cukormonopólium. Az osztrák birodalomban igenjelent?s a cukorfogyasztás, Fiuméban fel is állítottak egy gyenge min?ség? végterméketprodukáló cukorfinomítót, és erre való tekinettel megtiltották a cukor behozatalát. Ezzelegy deficites vállalkozást monopolizáltak.[448]Ezek alapján nemigen lehet igazi kereskedelemr?l beszélni. Úgy t?nik, legalábbis ajelentés ezt hangsúlyozza, hogy a Tengerparton és f?képp Triesztben nincs igazán korszer?kereskedelem, hisz a monopóliumok béklyójában az állandó cs?d lehet?ségének fenyeget?árnyékában afféle áruterít?k, áruszétküld?k (expéditionnaire) tevékenykednekcsupán.[449]A jelentés külön figyelmet fordít Magyarországra, amely a maga 8 millióslélekszámával komoly gazdasági tényez?vé válhatna. Ezt követ?en azt boncolgatja, hogyez az ország miként tudna az európai gazdaság, és ezzel a világgazdaság cselev? részesévéválni.A francia diplomatát emellett az is izgatja, hogyan lehetne e közel nyolcmilliósfelvev? piacot francia szemszögb?l kihasználni. E szerint Franciaország f?képp posztót,selymet különféle f?szereket cukrot, kávét és drogériai termékeket, valamint halatszállítana Magyarországra, amely viszont de la Vergne szerint els?sorban a gabona, a zab,a sózott hús, a fa, a kender, a gyapjú, a vas, a réz, az ólom, a bádog, a timsó, a hamuzsír, adohány, a méz, a viasz és a durva vászon (toiles grosses) révén jelenhetne meg az európaipiacon.[450]Mindehhez els? lépésként a vízi uton történ? olcsó szállítást feltételeit kellenemegteremteni, mivel a szárazföldi úton szállítás sokba kerülne. A Duna vízi útján egyrésztegészen Zimonyig le lehetne jutni, másrészt ez az útvonal Ausztria és a német területekfelé történ? beszállításnak is záloga. Ehhez kapcsolva a Tisza és Száva mentét elérhet?véválnának a bánáti területek, a bánsági részek, valamint Erdély is hosszabb távonbekapcsolódhatna e kereskedelmi körforgásba.[451] Mindehhez igen alaposútvonaltervezeteket dolgozott ki. De la Vergne úgy látja, hogy Tengerpart révén a magyarbúza Mediterráneumbeli piacon történ? megjelenése érzékeny veszteségeket okozna azangoloknak, hiszen Zimonyig a jó min?ség? magyar búza ára az angol gabonakeresked?kkínálta ár egyharmada. A f? probléma, hogy Zimonytól a Tengerpartig viszont nagyonmagas. Ennek a kiküszöbölése végett javasolja a francia jelentés, hogy Brodtól Fiuméig ki

kell építeni egy olyan utat, amelyen málháslovak helyett ökrösszekerek szállítanák az áruta Tengerpartig.[452]De la Vergne tervezete úgy t?nik leginkább arra koncentrál, hogy a vízi úton történ?szállítás együttesében a német területek és az örökös tartományok gazdasági ereje –beleértve Magyarországot is – aktív résztvev?ként jelenhessen meg a világgazdaságporondján.E lehet?ség realizálása végett de la Vergne konkrét javaslatot is készített. Ennekértelmében a francia és az osztrák kormány kétoldali kölcsönös kereskedelmi szerz?déstkötne. Ennek lényege, hogy a szerz?d? felek mindenekel?tt egymás árucikkeit vásárolnák.El?feltétel természetesen a vámok kétoldalú csökkentése, illetve a többi országgal szembenivámtarifa emelés lenne. Franciaország így tudna függetlenedni az angol kereskedelemt?l,miközben megszerezné a Habsburg Monarchiát, mint egy nagy egységes felvev?piacot. Ennekfejében Franciaország átvenné a magyarországi búzát, az osztrák fél ellenben a cukrot, akávét, a különféle f?szereket és a luxuscikkeket Franciaországtól vásárolná meg. Mindennekkulcsa a Tengerpart egyfajta szabad kereskedelmi övezetté történ? felfejlesztése lenne. Ennekkulcsfontosságú kiköt?je – a lehet?ségek figyelembevételével – természetesen Trieszt lenne.Mindez mintegy els? lépése lehetne annak a folyamatnak, amelynek végkifejletébenFranciaország és a Habsburg Monarchia megszerezhetné az európai gazdasági hegemóniát. Afranciák annál is inkább lelkes hívei lennének egy ilyesfajta perspektívának, mert ezzelérzékeny veszteséget okozhatnának az angol kereskedelmi hegemóniának.[453]Utópia lenne mindez? Egy adott történelmi pillanatban a francia diplomácia atörténések és a francia-osztrák együttm?ködés egy lehetséges variációjaként kezeli etervezetet. A jelentés mögött nem nehéz felfedezni a fiziokrata tanok által „fert?zött” de laVergne szabad piac lehet?ségeiben vetett hitét, optimizmusát. A történelem a meg nemvalósult lehet?ségek sorába helyezi de la Vergne tervezetét, amelynek érdekessége, hogyaz újkori Európában els?k között számol Magyarországgal, mint az európai gazdaságegyik lehetséges és fontos világpiaci tényez?jével. A tervezet elkészültekor még zajlik ahétéves háború, és ebben az összefüggésben különösen megfontolandó a francia diplomataama megállapítása, amely szerint egy ilyesfajta hosszú távú gazdasági együttm?ködésfeltétlenül ér annyit, mint egy-két tartomány kétes távlatú meghódítása.[454]

Második fejezet: Megjegyzések a magyar-francia m?szaki kapcsolatok XVIII.századi történetéhezA XVIII. századi magyarságkép vizsgálatának fontos eleme a technikai fejlettségi szintállapotának áttekintése, hisz a fény századának szemszögéb?l nézve ez egy kulcsfontosságúkritérium, fejlettségi mutató, ha tetszik referencia egy adott ország vonatkozásában. Eztpéldázza a híres Enciklopédia is. A mérnök, a m?szaki értelmiség csakúgy, mint amesterember egyébiránt külön örülhetett annak a megtiszteltetésnek, megbecsülésnek,amelyben Diderot és D’Alambert részesítette ?ket épp kulcsfontosságúnak min?sítetttevékenységük révén, végtére az említett „Nagy Enciklopédia” (Encyclopédie oudictionnaire raisonné des Sciences des Arts et des Metièrs…) már címében isegyenrangúvá teszi a tudományt, a m?vészetet és a mesterségeket![455]Jóllehet a modern mérnöki kultúra meghonosodásának gyökerei a Rákócziszabadságharcra (1703-1711) nyúlnak vissza, a Fejedelem ez irányú elgondolásai f?képp aszázad közepét?l Mária Terézia m?vel?déspolitikai intézkedései hatására teljesedtek ki.Ugyanakkor a magyarországi mérnöki kultúra születésének vizsgálatakor nemtekinthetünk el a XVII. század végének törökellenes harcaitól sem, hiszen az 1700-as évekels? évtizedeinek Magyarországán még mindig szép számmal akadtak olyan franciakatonai szakért?k, akik eredetileg a múlt század végén a törökök ki?zésére indítotthadm?veletekben vettek részt.Ennek kapcsán francia családnevekkel f?képp a császári hader? kötelékébe tartozóegyéneknél és kamarai tisztvisel?knél találkozunk. Megemlíthetjük például Mortaignetábornok nevét. ? 1691-ben a szegedi vár parancsnoka lett, igaz még ugyanebben az évben egytörökökkel vívott csatában megsebesült és meghalt. Szegeden temették el az alsóvárositemplomban. A jelzett id?szakban jó néhány francia mérnökkari tiszt is tevékenykedettMagyarországon, akik a törökök kivonulása utáni várak meger?sítési vagy épp szanálásimunkálatait irányították. A szegedi vár felújítási tervét egy De la Croix Paitis nev?mérnökkari tiszt készítette el. Egyébiránt nevéhez f?z?dik annak az 1713-as térképnek azelkészítése is, amely Dél-Magyarországot ábrázolja. A francia katonai jelenlét mutatója, hogynem egy magyarországi hely?rségben számos francia nev? katona teljesített szolgálatot. 1731-1733 között például Szeged hely?rségét a lotharingiai ezred katonái alkották. Nyilvánvaló,hogy ebben az ezredben lotharingiai franciák is szolgáltak, nem véletlen, hogy néhány franciakatona epitáfiuma a szegedi alsóvárosi templomban található.[456]A mérnöki pontosságot igényl? m?szaki ismeretek iránt fogékony Magyarországrólegyébként els?k között a már sokszor hivatkozott Edward Brown emlékezett meg. A Buda ésPest között lév? hajóhídról azt írja, hogy a magyarok azt „oly ügyesen állítják össze, hogy a

kis és nagy hajók egyaránt könnyen áthaladhatnak, mivel gyorsan átjárást nyitnak nekik, aki ehajóhidakat látta, nem fog többé csodálkozni a roueni és grenoblei hidakon. Buda és Pest köztvan a legszebb hajóhíd, melyet valaha láttam”-írja 1669 nyárutóján.[457]A török ki?zését követ?en kirobbanó Rákóczi-szabadságharc egyébiránt f?képpkatonapolitikai megfontolások okán eleve nem nélkülözhette a külföldi kapcsolatokat, ígyválhatott e diverzó a spanyol örökségért megszerzéséért küzd? XIV. Lajos kézenfekv?szövetségesévé. Ennek mintegy els? hozadéka az a szellemi támogatás, amely a franciahadmérnökök magyarországi munkásságában realizálódott.A XVII. századtól folyamatosan háborúzó francia monarchiában 1668 óta neveztek kikirályi mérnököket, akik 1712 után kizárólag állami munkákkal foglalkoztak. A közlekedésfejlesztése, utak, hidak, majd csatornák és kiköt?k építése már ekkor szerves része a franciahadmérnök tevékenységének, s?t a XVIII. század els? felében vízépítészeti,folyószabályozási, azaz környezet átalakítási munkálatokkal is megjelentek az európaikultúrában.[458] Itt utalunk ismét arra, hogy a XVIII. századi dél-magyarországiújjátelepítéseket VI. Károly uralkodása alatt a bánáti területeken az a Florimond-Claude deMercy (1666-1734), lotharingiai születés? bánáti f?kormányzó szervezte és irányította,akinek a nevéhez f?z?dik az a nagymérv? környezetátalakításai program, melynek soránmocsarakat csapoltak le, meghonosították a sz?l?termesztést és a selyemipart.[459]Mindez elképzelhetetlen lett volna alapos mérnöki, m?szakai, technikai ismeretek nélkül.A mérnöki munka megbecsülésére és fontosságára utal többek között, hogy 1778-banmagyarra fordítják mintegy kézikönyv gyanánt Gautier francia mérnök tankönyvét, majdkét évtizeddel kés?bb napvilágot lát Dugonics András könyvének második kiadása a„tudákosságról”, amelynek egyik legfontosabb fejezete a földmérés mérnöki tudományáttaglalja. [460] Mindez persze hosszú folyamat végeredménye!A francia mérnökök els? nagyobb csoportja a Rákóczi-szabadságharc támogatásavégett Lengyelországon keresztül érkezett Magyarországra.[461] Rákóczi Emlékirataiban ismegemlíti, hogy „Lengyelországból Miskolcra érkezett néhány francia tiszt és mérnök, s afrancia király részér?l egy Fierville nev? nemesember, megbízólevelekkel ellátva, hogyügyviv?ként mellettem tartózkodjék.”[462] (Louis Fierville le Hérissy francia lovagról vanszó, aki XIV. Lajos els? képvisel?je Rákóczi udvarában –- a szerz?.) Különösen fontosszemélyiség volt a hadmérnökök között Louis Le Maire, aki nemcsak katonai feladatokatlátott el a harcok során (többek között Esztergom ostrománál az ütegeket Le Maireostromterve szerint helyezték el), hanem 1710-ben XIV Lajos francia király ideiglenesentitkos politikai ügynöki feladatok ellátásával is megbízta.[463]Rákóczi visszaemlékezéseiben természetesen számos francia mérnök neve szerepel,így Le Maire mellett Jean-François de Rivière , Barsonville, Damoiseau, Saint-Just és LaMotte nevével találkozunk a legtöbbet.[464] Ez utóbbi korábban a híres és Európa szertenagy tekintélynek örvend? Vauban marsall egyik segédtisztje volt, aki a hadi ipartárgyában Rákóczihoz benyújtott memorandumában Kassa és Munkács központtalországosan két hadszertár felállítását javasolta. A tervezetben ehhez járult volna még aRákóczi által propagált érsekújvári centrum. A De la Motte-féle memorandummindenesetre a kuruc hadiipari szervezet alapjául szolgált.[465] Rákóczi részben erre amemorandumra alapozva adta ki a hadi iparral kapcsolatos rendelkezéseit. La Motte

sugallatára fegyvergyártásban bizonyos „szabványosítási” törekvéseket fejezett ki az arendelet, amely szerint csak a fejedelem által jóváhagyott m?szaki rajzok alapjánengedélyezték volna a különféle hadianyagok gyártását.[466]Damoiseau mérnök brigadéros nevéhez f?z?dik Munkács várhegyének szabályoshétszög? véd?m?vel való körülvétele. A jól védhet? Munkács egy síkság közepén emelked?,csak kevés földdel takart meredek sziklára épült. Itt, Munkácson hozatta létre a fejedelem1706-ban azt a manufaktúrát, amely a hadsereg számára állította el? az olyannyira fontoskatonaposztót.[467]Damoiseau-nak többek között Medgyes ostromának m?szaki irányítása volt afeladata. A brigadéros jól képzett mérnök volt, hisz még Rákóczi is megjegyezte, hogyMedgyest könnyebben is bevehették volna, ha az ütegek elhelyezésében Forgách hallgatottvolna Damoiseau tanácsaira. De nem így történt, és bár Medgyest hosszú és gyilkos harcárán mégis bevették, a gróf és a mérnök közötti nézeteltérés miatt ez utóbbi kértevisszahívását a szolgálatból.[468] Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a hadvezetés és amérnöki szakértelem egymással ellentétbe került. Rákóczi a félszem? Bottyán tábornokkalkapcsolatban jegyezte meg a következ?ket. „Úgy mellesleg foglalkozott er?dítéssel is, éssajnos azt hitte, ért hozzá -- annyira, hogy sohasem hallgatta meg azt a mérnök hadnagyot,akit elküldtem oda, hogy er?döt építsen a hídf?nél. Így hát saját elképzelése szerintépíttette fel .…”[469]II. Rákóczi Ferenc nyilván a francia mérnökök magyarországi tevékenységének, illetvea mérnöki tudományok iránti vonzódásának okán is, különös figyelmet szentelt a m?szakitudományoknak.[470] A vaskohászatot értelemszer?en katonapolitikai megfontolásokkapcsán is nagyon fontosnak tartotta. Jányi Pál sajógömöri földbirtokost és rozsnyói lakostnevezte ki a Gömör megyei vaskohók inspektorává, és Gömörben három vasolvasztótépítettek: Dobsinán kardgyárat hoztak létre, a Besztercebányához közeliKoszteviarszkában kaszagyár felállításán munkálkodtak, Libetbányán pedig ágyúgolyókés bombák öntésével foglalatoskodtak.[471]Rákóczit –- a haditechnikához f?z?d? érdekeken túlmen?en -– egy általánostermészettudományos, technikai vonzódás is jellemezte. Általában érdekelték a technikakonstrukciók. Megkülönböztet? figyelmet szentelt a külföldi tanulmányútjáról épp hazatértSimándi István sárospataki református f?iskolai tanár tevékenységének, aki számos fizikaieszközt hozott magával, és ? volt az els?, aki kísérleti alapon tanította a fizikátMagyarországon.[472]A francia-magyar m?szaki kapcsolatok a XVIII. században nemcsak a haditechnikaterületén váltak intenzívvé, hanem a mérnöki munka polgári szakágaiban is. Montesquieu1728-ban tett látogatást Újbányán és környékén, err?l és az ottani „t?zgépr?l”, azazg?zgépr?l emlékirataiban is megemlékezett. A bányászati és kohászati szakemberek közülGabriel Jars lyoni születés? bányamérnök 1757-ben azért jött Észak-Magyarországra,hogy tanulmányozza a bányászat technológiáját és érchasznosítását. Lyonban 1774-benkönyvet jelentetett meg a tanulmányútjáról, így magyarországi tapasztalatairól is.Megemlékezik többek között arról, hogy Selmecbányán a vízkiemelés technikáját nagybankorszer?sítette Hell József, aki rájött arra, hogy a dugattyúk mozgatására nemcsak g?z, denagynyomású víz és s?rített leveg? is használható. [473] Így született meg 1749-ben a

vízoszlopos gép, majd 1753-ban a „léggép”. A Hell-féle léggép pontos leírását BodaMiklós és Delius Kristóf Traugott -- mindketten a Selmeci Bányászati Akadémia tanáraivoltak -- munkáiból ismeri az utókor.[474]Selmecbányáról, Körmöcbányáról és Besztercebányáról részletesen ír egy 1770-esévekb?l származó francia jelentés is. Ennek szerz?je ismerteti az itt található ércekfémtartalmát, szinte tankönyvszer?en tárgyalja a rézkitermelés m?veleteit. A legapróbbrészletekre kiterjed?en leírja és lerajzolja a Hell-féle „léggép” m?ködési elvét ésteljesítményét. E jelentés ténye is bizonyság arra, hogy Delius munkásságát az 1770-esévek végén jól ismerték Franciaországban is!Legfontosabb, bányatanelmélettel foglalkozó m?ve 1773-ban jelent meg BécsbenBevezetés a bányatan elméletébe és gyakorlásába valamint a bányakincstári tudományokalaptételeinek ismertetésébe címen. [475] E munkáját 1778-ban kiadták franciául is.[476]Feltételezhet?en az általunk hivatkozott jelentés szerz?je is forgatta e m?vet. Deliusismertségét és szakmai tekintélyét mutatja, hogy tanulmányaiból a Forradalom II. évébenis megjelentettek egy gy?jteményes kötetet.[477] Ezek után nem meglep?, hogy a franciamérnökképzés a század végén épp magyar példa hatására tartja kívánatosnak a franciam?szaki képzés korszer?sítését.Antoine-François de Fourcroy a francia oktatás nagy szervez?je[478] a Közjóléti,Oktatási és Közmunkaügyi Bizottság nevében 1794-szeptemberében a NemzetiKonventhez beterjesztett javaslatában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Köztársaságseregeinek mindenképpen szükségük van többféle mérnökre, e szükség állandóanérezhet?, s a napok multával egyre sürget?bb lesz. Ezért kellenek:1/ hadmérnökök az er?dítések építéséhez és karbantartásához, a várak és táborokostromához és védelméhez, valamint a különféle katonai célú létesítmények, úgymintkaszárnyák, fegyverraktárak stb. építéséhez és karbantartásához;2/ útépít? mérnökök a szárazföldi és vízi közlekedési vonalak (utak, hidak, csatornák,zsilipek, tengeri kiköt?k és kiköt?medencék, mólók, világítótornyok és a tengerészet általhasznált épületek) építéséhez és karbantartásához;3/ földmér? mérnökök áttekint? jelleg? és részletes szárazföldi és tengeri térképekkészítéséhez;4/ bányamérnökök az ásványkincsek felkutatásához és kitermeléséhez, az ásványokfeldolgozásához és a kohászati eljárások tökéletesítéséhez;5/ végül hajóépít? mérnökök, mindenfajta tengeri járm? építéséhez, hogy azok arendeltetésük szempontjából legel?nyösebb tulajdonságokkal rendelkezzenek, valamint akiköt?k épületfával, illetve minden egyéb anyaggal való ellátásának felügyeletéhez.Ezt követ?en emlékeztet arra, hogy a fizikát és a kémiát csak elméleti síkon tanítjákFranciaországban, „míg a magyarországi Schenmitz [Selmecbánya] bányamérnöki f?iskolájafrappáns példát szolgáltat az e hasznos tudományok alapját képez? m?veletek hallgatók általigyakorlásának, illetve a gyakorlatban való kipróbálásának üdvös mivoltára. Ittlaboratóriumokat hoztak létre, és ellátták ?ket mindazon eszközökkel és anyagokkal, melyekszükségesek ahhoz, hogy a hallgatók kísérleteket végezzenek, s a saját szemükkel lássák amajelenségeket, melyeket a kémiai testek egyesülésük során el?idéznek.”[479]E mozaikszer? példák dolgozatunkba történ? beillesztését azért tartjuk helyénvalónak, mert nemcsak azt érzékeltetik, hogy a franciák magyarságképe egyre árnyaltabbá

vált a XVIII. század végére, hanem azt is, hogy a XVIII. századi franciákmagyarságképének recepciójában a magyar m?szaki tudományok állapota példáváválhatott a bányamérnökképzés vonatkozásában.

ÖSSZEGZÉSA XVIII. század magyarságképe elfeledett francia források tükrében címet visel?PhD értekezés a XVIII. századi franciák magyarságról alkotott képét vizsgálja.Célkit?zésünk az volt, hogy árnyaljuk, finomítsuk, újragondoljuk és újragondoltassuk azt atémakör történetírásába elég mélyen beívódott és közhelyszer?vé vált általánosmegállapítást, amely a jelzett korszak elfelejtett Magyarországát hangsúlyozza. Ennek azítéletnek a gyökerei véleményünk szerint Batsányi Jánosig vezethet?k vissza és ett?lkezdve ez a megállapítás szinte napjainkig visszaköszön? közhellyé lett.Nem vitás, hogy a XVIII. század Európájának gyorsan változó politikaifeltételrendszere az állandó mozgásban lév? európai status quo mindenkori realitásánakjegyében objektíve átértékelte a magyarság történelmi szerepét. A XVI. század második felemég értelemszer?en a törökellenes harcok heroizmusát domborítja ki, ám a XVII. századz?rzavarában (tizenötéves háború, harmincéves háború, kuruc lázadások) fegyverforgatómagyar vitéz h?siessége barbarizálódik.A nemzeti historikum egyre inkább a két pogány közt ?rl?d? magyarja kívülr?l nézve -a bécsi propaganda egyre hatásosabb sugallatára - a törökkel is szövetkezni kész álhatatlan,sunyi, tunya barbár magyar képévé devalválódik. Ez a vélemény – a valóság persze ennélazért árnyaltabb - nagyjából a XVIII. század derekáig tartja magát, hogy aztán a századmásodik felében fokozatosan átadja helyét egy árnyaltabb, színesebb és nem utolsó sorbansokoldalúbb magyarságképnek.Az értekezés kronologikus szerkezeti felépítésben a magyarságkép XVII. századigyökereit, ennek a XVIII. századbeli megjelenési formáit, majd módosulásait, végül pedig –-némi kitekintésképpen is -– a franciák által felvázolt magyarságkép jöv?beli lehet?ségeit és amagyarok a franciák számára és ezzel Európa számára is felmutatott értékeit mutatja be.Els? lépésként felvázoltuk a franciák magyarságképének tárgyalt id?szakunkravonatkozó forrásbázisát, azaz a korabeli bibliográfiákat. Ezek sorában az els? a Bongarsiusgy?jtemény.[Bongarsius Jacobus, (Jacques Bongars): Rerum Hungaricarum scriptoresvarii. Historici, geopgraphici, Francofurti, Apud heredes Andreae Wecheli, ClaudiumMarnium, & Ioan. Aubrium, 1600.] Jacques Bongars adatait a XVII. század végén ClaudeVanel írásai (1644-1703) korszer?sítik úgy, hogy a szerz? Bongarsius adatai mellé felvesziMagyarországról szóló írásaiba százada utazási és szótárirodalmának legjavát is. ClaudeVanel konkrét m?vek megjelölése nélkül egy eléggé pontatlan névsort ad. Ennek alapjánkészítettük el az 1686-os adatbázison nyugvó Vanel-féle bibliográfiát. A XVIII. századigeográfiai szótárak e két bibliográfia adatait egészítik ki, ennek alapján még három fontoskatalógusa van a XVIII. századi magyarságképnek, úgymint a Lenglet Dufresnoy-féle(1713), a Moréri-Coignard-féle (1725) és a Langelet Dufresnoy-féle (1735) bibliográfiák.A XVIII. századi magyarságkép XVII. századi gyökerei vonatkozásában két szerz?velfoglalkozunk részletesebben. A névsort Edward Brown, 1669-1670-ben Magyarországon jártangol utazó nyitja meg. M?ve 1673-ban jelent meg Londonban angolul, egy év múlva viszontmár kész a m? még jónéhány kiadást megér? francia fordítása. Edward Brown alapos és apró

észletekre kiterjed? útleírása kikerülhetetlen, mert – bár sokszor nem említik a nevét – Browna francia szerz?k egyik legfontosabb alapforrása, magyarságképének jónéhány elemétviszontlátjuk még a XVIII. század végén, s?t a XIX. század elején is.Brown Magyarországa a folyók, termékeny rónák, a bányák, a fürd?k, azásványvízforrások és a kiváló borok hazája. A magyarokat szellemes és szorgalmas népnektartja, szerinte e nép története úgy alakult, hogy mára már jobban kedveli a háborúzást, mint akereskedést. Hozzáteszi azonban, hogy szerinte a tudományok és szabad m?vészetekelsajátítására is elég ésszel, szorgalommal és tehetséggel vannak fölruházva. Brown nyomán afranciák magyarságképét kés?bb is nagyban meghatározó olyan állandó jegyekfogalmazódnak meg, mint a történelme folytán fegyverforgatóvá vált vitéz nép, amelyik nemmutat túl nagy vonzalmat a kereskedés és a tudományok iránt. A sz?rmét kedvel? pompázatosmagyar nemesi öltözetet ugyanúgy Brown vitte be a XVIII. század magyarságképébe, mint azország legfontosabb részeként bemutatott bányavárosokat.A magyarságkép egyik legfontosabb forrásaként vettük számba a geográfiai és történetiszótárakat, amely számunkra az adatközl? történetírás hordozója. A szótárak, szótár jelleg?m?vek közül els?ként Calude Vanel munkásságát tekintettük át. Claude Vanel 1680-asévekben íródott Magyarországról szóló m?vei több mint fél évszázadon át meghatározták afranciák magyarságképét. A magunk részér?l a Le Royaume de la Hongrie ou descriptionnouvelle, Chronologique, Géographique de ce Royaume selon d’estat auquel il se trouve àpresent et des choses les plus memorables y arrivées, Kölnben 1686-ban megjelentmunkája nyomán rekonstruáltuk magyarságképét. Claude Vanel e m?ve számunkramindenekel?tt két szempontból lényeges. Egyrészt, mert tulajdonképpen az egész magyartörténelem keresztmetszetét adja, másrészt pedig, mert a szótár m?faj kritériumai szerintdolgozva tulajdonképpen ? az els?, aki geográfiai és történeti szótárt készítettMagyarországról. Leírása az átfogó, felvezet? fejezetek mellett, amely az általánostudnivalókat tartalmazza, a városnevek címszava alatt megírt történelem. Számáraelfogadhatatlan a Habsburgok ellen lázadó magyar, hiszen a legitim uralkodómindenhatóságába vetett hit Vanel történelemszemléletének foglalata. (Minden lázadóálhatatlan és romlásba dönti az országot.)A XVIII. századi geográfiai és történeti munkák közül Bruzen de la Martinièreelfelejtett nagy „világszótárának” magyar történelmét és ennek konzekvenciáit vizsgáljuk.Igaz, Magyarországa a vadvizek révén túlzottan mocsaras, a leveg? nem igazán egészséges,ám a föld igen termékeny gabonában, borban, gyümölcsben és legel?ben. A borok er?sek éskiválóak; Magyarország ellátja velük Ausztriát és Lengyelországot. A tokaji bor felséges. Alegel?k nagyszámú szarvasmarhát táplálnak. Az apró-és a nagyvad oly közönségesnek számít,hogy az általuk a földeken okozott károk megakadályozása érdekében mindenki szabadonvadászhat, s a parasztok is gyakran élnek szarvas, illetve vadkan húsával. Többásványvízforrás is van; ezekre számos helyen fürd?ket építettek.Magyarjai harcos kedv?ek, ám azzal vádolják ?ket, hogy kegyetlenek, g?gösek,bosszúállóak, s annyira híján vannak az egységnek, hogy nem szabad meglep?dni azon, hogya barbárok prédájául estek. Ez a XVII. századi Vanel sugallta kép, csakhogy Bruzen de laMartinière már óvatosan kezeli ezt az állítást, amikor azt írja: azzal vádolják ?ket. Sudártermet? magyarjai a szláv nyelv egyik dialektusát beszélik.Következtetései azért érdekesek, mert korának legújabb, a magyarság történetéhez jól

illeszked? kutatási eredményeire támaszkodik. (Hangsúlyozza, hogy a hunoknak és amagyaroknak, azonkívül, hogy mindkett? keletr?l jött steppei nép, valószín?leg semmi közükegymáshoz. A magyar ?störténetet a francia orientalista Pétis de la Croix által francia nyelvrelefordított perzsa történetírók alapján modellezi. Alapos ismeretekre vall, hogy háromMagyarországról ír. Egy királyi Magyarországról, melynek része Erdély is, egy még létez?török Magyarországról, és végül egy lengyel Magyarországról. Ez utóbbi esetében Bruzenarra utal, hogy 1412-ben Zsigmond király adósságai fejében elzálogosított 13 szepességivárost a lengyel királynak. (Ezek a városok csak az 1772-ben történt megváltás után kerültekvissza a magyar királyi korona fennhatósága alá!) Ez a megjegyzés is azt az állításunkat húzzaalá, amely szerint a XVIII. század franciáinak magyarságképe helyenként meglep? részletekreis odafigyel? mozaikok együtteséb?l építkezik.A bányavárosokról kiemelten ír Jacobus Tollius alapján, aki az 1660-ban és 1687-benkétszer is megfordult Magyarországon és a bányákat tanulmányozva igen részletesgazdaságföldrajzi és településtörténeti helyzetelemzést készített.A XVIII. századi magyar jelen francia olvasatát Vosgien szótárának Hongrie címszavaalatt, Sané jellemrajzában, továbbá az útleírások, a hazánkon átutazó francia diplomatákdiplomatajelentések, a francia telepesek és a forradalmi háborúk hadifoglyainak átnézetébentekintjük át.A Vosgien-féle szótár esetében a magunk részér?l három kiadást használunk; ezek az1767-es, az 1801-es és az 1811-es kiadások. Választásunk azért esett e három kiadásra, mertaz 1767-es kiadás Magyarország címszava nyilván a XVIII. század els? felének, az 1801-esértelemszer?en a század második felének Magyarországáról szól, míg az 1811-es kiadás anapóleoni Európa tükörképe. A szövegváltozatok összevetéséb?l kiderül, hogy a geográfiaiszótár az éppen domináns európai politikai, hatalmi megfontolások lenyomata is. Az 1801-eskiadás például hangsúlyozza: amennyiben a magyarok kevésbé lennének lusták, ezt akirályságot termékenysége révén másképp értékelnék, mint most. Az 1811-es kiadás viszontaz egykori önálló magyar államiságot domborítja ki.A XVIII század els? felének Magyarországról szóló francia tudósítások elég lehangolóképet festenek az ország állapotáról. Ennek az a magyarázata, hogy a Claude Vanel sugalltamagyarságkép negatív ítéletei igencsak feler?södnek Bécs szisztematikus magyarellenespropagandájának hatására.Így a termékeny földek ellenére a termelés gyenge, a kereskedelem közepes, atársadalmi különbségek óriásiak. A városok szegények, mert a gazdag földbirtokosok vidékibirtokaikon élnek, míg a paraszt nyomorúságos körülmények között állati sorban teng?dik. Anemes számára hazája szabadsága, a privilégiumok sérthetetlensége mindennél fontosabb,egyébként a nemes és a paraszt egyaránt lusta, álhatatlan, bosszúálló. A nemesek fény?zéseannyiból áll, hogy lovakat tartanak, fegyvereket gy?jtenek, különben igénytelenek. Avadászat, a borivás és a szilaj, vad tánc e megközelítésben egyaránt a barbár kép hordozója.Az érem másik oldala viszont, hogy az ország, mint a lehet?ségek hazája jelenik meg a XVIII.században a Bánságba betelepül?k el?tt, hisz a föld, amit itt jelent?s állami támogatássalmegszerezhetnek, a lotharingiai francia betelepül? számára is a létbiztonság, a stabilitászáloga.Ez a sematikus és inkább pejoratív magyarságkép alapvet?en a XVIII. század másodikfelében Magyarországon járt utazók útleírásai nyomán kezd érdemben megváltozni. Ezek azutazók, akik Bécsben többnyire rengeteg rosszat hallanak Magyarországról, kellemesen

csalatkoznak. Az útviszonyok korántsem olyan rosszak, mint hírlik, élelem akad b?ven, avárosokat nem fenyegeti éhínség, az ország termékeny, az árak többnyire alacsonyak ,helyenként meglep?en sok ember lakja, bizonyos részei pedig termékenyebbek, mint Flandria.Nem véletlen írja Francois Dellard, aki a forradalmi háborúk hadifoglyaként kerültMagyarországra, hogy a viszontagságos út és a fogság minden megpróbáltatása ellenére„egész jól éltünk, az élelmiszereket könnyen és olcsón tudtuk beszerezni. Egy liba példáulnem került többe, mint hat vagy hét sous, fél kiló birka vagy marhahús nem volt több háromsous-nál, rengeteg zöldségfélét lehetett kapni és egy üveg bor is csak négy sous-ba került.”Az utazók közül részletesebben Jean-Claude Flachat lyoni keresked?, Marqui l’Hôpitaltitkára, Saint Priest és Charles-Marie d’Yrumberry Salaberry feljegyzéseivel foglalkozunk.Magyarországon egyébként az utazók elég széles választékával találkozunk. Megfordul itt amunkavállaló, a tudományos ismeretszerz? utazó, a diplomata, felbukkan a szórakozás, akíváncsiság és a tapasztalatgy?jtés „turistá”-ja, végül a francia forradalom emigránsutazója.A magyar gazdaság helyzetével f?leg a XVIII. század második felének diplomatáifoglalkoznak. Kialakul az általános megállapítás, hogy Magyarország jelen elmaradottságáértnemcsak a hosszú török uralom, hanem Bécs örökös tartományokat el?nyben részesít?,egyébként korlátolt gazdaságpolitikája a felel?s, holott Magyarország minden adottságmegvan az ?t megillet? gazdagsághoz.A XVIII. század második felében tehát nemcsak a mindennapok megélhetéséi gondjamiatt Magyarországra érkez? telepes, hanem a francia diplomácia számára is a lehet?ségekhazája lesz az ország. A De la Vergne trieszti francia konzul által kidolgozott gazdaságitervezetnek az az alapötlete, hogy az adriai kereskedelem felkarolása révén a magyargazdaságot igen jó esélyekkel lehetne bekapcsolni a Mediterráneumbeli világkereskedelmiláncolatba. (A francia diplomáciát természetesen az érdekelte, hogy a Földközi-tengerikereskedelemben minél érzékenyebb veszteséget kellene okozni az angoloknak, és ebben azösszefüggésben a magyar gabona és jónéhány termék könnyen versenyképessé válhatna avilágpiacon.) De la Vergne jelentése tehát egy meg nem valósult történelmi lehet?ségetvizsgál.A fenti forrásanyagok nyomán a dolgozat mindenekel?tt azt a folyamatot próbáltanyomon követni és bemutatni, ahogyan a XVIII. század franciái -- a múltbeli magyarságképbeidegz?désének minden kísértésével együtt -- felfedezik Európa számára azt aMagyarországot, amelyet a modernkor els? évszázada – egy kényszer? szerepvállalásban - akereszténység véd?bástyájává szimplifikált! A XVI-XVII. században valóban sokszoremlegették ezt a véd?bástyát, ám igazán a XVIII. század nézett szét alaposabban e néhaivéd?bástya mögött.

F Ü G G E L É KIRODALOMJEGYZÉKBiographie Universelle, Ancienne et Moderne, t. 1-52. L. G. Michaud, Paris, 1811-1828.Biographie Universelle, Ancienne et Moderne, t. 1-82. (supplèment), L. G. Michaud, Paris,1833-1848.Catalogue général des livres imprimés de la bibliothèque nationale, (auteurs) 231.t. en232 vol Paris, Impr. Nationale 1897-1981.Szeged város tanácsának iratai, 2049/1793-94Dictionnaire de biographie française, t. 1-18, Paris, VI Libraire Letouzey et Ané, 1933-1989http://mektukor.oszk.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/irasbook/html/monok4.htmhttp:www.bibl.u-szeged.hu./henri/xiii.htmlhttp://.www.mapqueset.com/mapshttp://www.ccfr.bnf.frNouvelle Biographie Générale sous la dir de M. Le Hoefer, t. 1-46. Paris, Frimin Didot,1852-1866.ANTALFFY Gyula: Így utaztunk hajdanában, Bp. 1965.BÁNLAKY (Breit) József: A magyar nemzet hadtörténelme, PC CD-ROM, ARCANUMADATBÁZIS, 2001.BARCSAY-AMANT Zoltán: A francia forradalmi háborúk hadifogjai Magyarországonidetelepítésük els? esztendejében, Budapest, 1934BARBIER, Louis-Nicolas: Dictionnaire des ouvrages anonymes et pseudonymescomposés, traduits ou publiés en français et en latin, avec les noms des auteurs,traducteurs et éditeurs; accompagné de notes historiques et critiques par M. Barbier,

Barrois l’ainé Paris, 1822-1827. 4. vol.BARÓTI Lajos: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez I. Temesvár,1893.Ifj. BARTA János: A felvilágosult abszolutizmus agrárpolitikája a Habsburg-és aHohebzollern-Monarchiában, Bp. 1982.BAUDIN, François: Histoire économique et sociale de la Lorraine, Nancy, Presses Univ.de Nancy & Metz, Serpenoise, 1992.BAUMONT, Henri: Études sur le règne de Léopold, duc de Lorraine et de Bar (1697-1729. Paris, Berger-Levrault, 1894.BÁRDOS, Joseph: La Hongrie dans les encyclopédies françaises (XVII e et XVIII esiècles), Szeged, 1939.~ La Hongrie du XVIII e siècle, vue de France, Nouvelle revue de Hongrie, 1938. sept. 241-250.BERKESZI István: Adatok Mercy Klaudiusz Florimund gróf életéhez, Történelmi ésrégészeti értesít?, Temesvár, 1910. 146-155.BERECZ Imre: A Bánság népei, Delejt?, 1860. 153-154.BERTAUD, Jean-Paul: Des soldats de la Révolution, 1789-1799, Paris, Hachette, 1985.~ La Révolution armée. Les soldats-citoyens et la Révolution française, Paris Laffont1797.~ La vie quotidienne des soldats de la Révolution 1789-1799, Paris, Hachette, 1985.BIRKÁS Géza: Francia utazók Magyarországon, Szeged, 1948. 72.~ u?: La Hongrie vue par un savant français en 1818, le voyage de F.-S. Beudant, ErnestLeroux, Paris, 1934.BÜCHL Antal: 130 év a rizstermesztés történetéb?l a Kárpát medencében, AgrártörténetiSzemle, 1976. 1-2. 179-191.CAHEN, Gilbert - HIEGEL, Charles - COLNAT, Jean: Archives de la RégionLorraine et du département de la Moselle (Editeur (commercial)) Deuxième complèmentau répertoire numérique de la Série B (Cours et juridictions), Additifs et rectificatifs

Metz, Archives de la Région Lorraine et du département de la Moselle, 1981.CHAUNU, Pierre: Felvilágosodás, Osiris, Bp. 1998.CHAUSSINAND-NOGARET, Guy: Choiseul (1719-1788): naissance de la gauche,Paris, Perrin, 1998.CHUQUET, Arthur: Les guerres de La Révolution tom. I-XII. Paris, Plon, 1886-93.COSTIL, Pierre: André Dudith humaniste hongrois 1593-1589. Paris, 1936.COTTE, Michel: La diffusion de l’innovation durant la première industrialisation,http://xxi.ac-reims.fr/fig-st-die/actes/actes_2001/cotte/article.htm#sdendnote3ancCZIRBUSZ Géza: A Krassó megyei krassovánok, Bp. 1912.~ A Temes és Torontál megyei bolgárok, Bp. 1913.CSERI Péter: Újraéled? Ovidius-legenda, Népszabadság, 2000. nov.25. 7.DORVAUX, Nicolas: Cahiers de doléances des Communautés en 1789. (Bailliages duBoulay et de Bouzonville),[S. l.] 1908.ECKHARDT, Alexandre: Le double aspect de l’âme hongroise, Revue de Genève, 1924.212-228.FABER, Eva: Litorale Austriaco. Das österreichische und kroatische Küstenland 1700-1780, Trondheim-Graz, 1995.FEJÉRDY Gergely: 18. századi francia anyanyelv? utazókMagyarországon, Világtörténet, 1999. ?sz-tél, 42-56.FEST Sándor: Skóciai Szent Margittól A walesi bárdokig, Universitas, Bp. 2000.FURET, François – OZOUF, Mona: Dictionnaire critique de la Révolutionfrançaise, Paris, Flammarion, 1988. 346-359.FÉNYES Elek: Magyarország leírása, Pest, 1847.FÉNYES Elek: Magyarország geográphiai szótára I-II. Pest, 1851.FIERRO, Alfred: Bibliographie critique des mémoires sur la Révolution écrits outraduits en français, Service des travaux historiques de la Ville de Paris, 1988.

G. GYÖRFFY Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon (Idegenutazók megfigyelései), Bp. 1991.GYALAY Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon, Budapest, 1989.GYIMESI Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetid?szakában, Bp. 1975.GY?RY János: A kereszténység véd?bástyája, Bp. Minerva, 1933.HAJDÚ-MOHAROS József: Magyar Településtár, Kárpát-Panonn, Bp. 2000.HANNICK, Pierre: Colons luxembourgeois au Banat au XVIIIe siècle, Luxembourg, impr.J. Beffort: 1978.HANNICK, Pierre: Problèmes démographiques luxembourgeois au XVIII.e siècle, Annalesde l’ Institut archéologique du Luxambourg, t. XCV, 1964. 223-239HARASZTI Sándor – PETH? Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon, Bp. 1963.HIEGEL, Henri: L’émigration des Allemands et des Lorrains en Yugoslavie auXVIII e siècle et leur sort en 1945, L’Information historique, 1966/1. sz. 19.HIEGEL, Charles: Répression de l’émigration lorraine en Hongrie au XVIII e siècle dansles bailliages de Bitche et Sarreguemines, Annuaire de la Société d’Histoire et d’Archéologie de la Lorraine, t. LXX, 1970. 101-168.~ Répression dans les bailliages de Boulay, Bouzonville, Dieuze et Lixheim del’émigration lorraine en Hongrie au XVIII e siècle, Annuaire de la Société d’Histoire et d’Archéologie de la Lorraine, t. LXXI, 1971. 83-131.HOMONNAI DRUGETH Bálint: Napló, in: Bocskai kíséretében a Rákosmez?n.Emlékiratok és iratok Bocskai István és Lalla Mehmed nagyvezír találkozójárólKözreadja: CSONKA Ferenc – SZAKÁLY Ferenc, Bp. 1988.HORVÁTH Mihály: Magyarország története VII. Budapest, Franklin, 1873.HUMBERT, Jean: La Hongrie du XVIII e siècle, vue par des voyageurs, Nouvelle revuede Hongrie, 1938. sept. 234-240KALAPIS Zoltán: Kempelen Farkas, a bánsági telepítési biztos, Bácsország, 1998/4. sz.7-9.

KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp. 1988.KÁROLYI Zsigmond: A rizs hasznosítása és vízgazdálkodás történeteMagyarországon, Bp. 1960. 109-125KLANICZAY Tibor: Hagyományok ébresztése, Bp. 1976.KLANICZAY TIBOR (szerk.): A magyar irodalom törtnete, III. Bp. 1964.KOSÁRY Domokos: M?vel?dés a XVIII. Századi Magyarországon, Bp. AkadémiaiKiadó 1983.KOVÁCH Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejl?dése 1716-1848, Szeged, 1998.~ A Bánság demográfiai és gazdasági fejl?dése 1716-1848. Bácsország, 1999/5-6. sz. 7-9.KÖPECZI Béla: Problèmes des rapports historiques franco-hongrois, Nouvelles étudeshongroises, Bp, 1968. 253-256.~ A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország, Bp. 1966.~ A magyar politikai irodalom kezdeteihez, Bp. 1970.~ La France et la Hongrie au début du XVIII e siècle. Etude d’histoire des relationsdiplomatiques et d’histoire des idées, Bp. 1971.~ LE NOBLE, Eustache: Rákóczi fejedelem históriája, Avagy az elégedetlenek háborúja az ?vezérlete alatt. KÖPECZI Béla tanulmányával. Ford., jegyzetek: Márki Sándor. Jegyzetek:Kovács Ilona, Bp. 1976.~ „Magyarország a kereszténység ellensége”: A Thököly-felkelés az európaiközvéleményben, Bp. 1976.~ Függetlenség és haladás. Politikai gondolkodás a régi magyar függetlenségi harcokszázadaiban, Bp.1977.~ La noblesse et le pouvoir politique dans la guerre d’indépendance hongroise contre lesHabsbourg au début du XVIII e siècle, in: Noblesse hongroise, Noblesse françaiseXVI e -XIX e siècles, Actes du colloque franco-hongrois d’histoire sociale (Rennes, 11- 13juin 1975), sous la direction de Béla KÖPECZI et Éva H. BALÁZS, Bp. Akadémiai Kiadó-Paris, C.N.R.S., 1981.171-177.~ Hongrois et Français. De Louis XIV. à la Révolution française; Bp. Corvina-Paris,

C.N.R.S. 1983.~ Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia forradalomig, Bp. 1985.- Histoire de la culture hongroise, Corvina, Bp. 1994.~ Brenner Domokos, a Rákóczi-szabadságharc és a bujdosás diplomatája éspublicistája, Bp. 1996.KÖPECZI Béla – R. VÁRKONYI Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Bp. 1976.KÖVÉR Lajos: Batsányi János Napóleonnak szánt államelméleti munkája 1809-b?l, klny. Szeged, 1982.~ Les principes de base de la monarchie universelle napoléonienne d’apès un pamphletbonapartiste hongrois, in: Actes du 113 e et du 114 e Congrès national des Sociétéssavantes, Révolution française 1788-1789. Paris, C.T.H.S. 1991. 241-245.~ Les premiers prisonniers de guerre de la Révolution française en Hongrie, in: Actes des113 e 114 e Congrès Nationaux des Sociétés Savantes /Strasbourg, 5-9 avril, 1988 et Paris, 3-9 avril, 1989/. Section d’Histoire Moderne et Contamporaine. Révolution française, Paris,C.T.H.S. 1991. 467-474.~ Francia katonák, telepesek és utazók a 18. századi Magyarországon, inJ. NAGY László -- SZÁSZ Géza (szerk.:) Francia eszmék. Tanulmányok a franciaforradalomról, Szeged, 1995. 54-68. l.~ Egy francia hadifogoly magyarországi feljegyzései /1793 1795/. (The notes of a frenchprisoner of war in Hungary /1793 95/.) Acta Historica, Szeged, 1991. 59-64. Különszám.3. Nemzetközi Hungarológiai Kongrsszus /Szeged, 1991. aug. 12-16./ tiszteletére.~ Soldats, colons et voyageurs français en Hongrie au XVIII e siècle, Cahiers d’étudeshongroises, 9/1997-1998, 179-194.L’histoire des experts militaires et colons français en Sud-Est Hongrie du XVIII e siècle,Impacts. Une Culture pour l’Europe d’aujourd’hui. Tome 32, Année 1998, N o 2-4, 51-58.~ Turgot politikai pályálya, AETAS, 1994/4 107-132.~ Un rapport français sur l’expansion commerciale hongroise dans la Méditerranée (env.1760) In: KUKOVECZ György (szerk.): La Méditerranée et l’Europe: Histoire etPolitique, JATE Szeged, 1998. 89-92.

~ La Hongrie au XVIII e siècle vue par les Français, in: J. NAGY László (szerk.:)Régions – Nations-Europe, Univ. De Szeged, 2000. 109-118.~ La réception de la Hongrie d’après Bruzen de la Martinière; in :PAYET, Marie-TÓTH Ferenc (szerk.:) Mille ans de contact, Relations franco-hongroises de l’ an mil ànos jours, Szombathely, 2001. 205-212. l.KLANICZAY TIBOR (szerk.:) A magyar irodalom története, II. Bp. 1964.~ Hagyományok ébresztése, Bp. 1976.KRISTÓ Gyula – MAKK Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói, I.P.C. 2000.KRISTÓ Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon, Budapest, 1994.LAROUSSE, Pierre: Grand dictionnaire universel du XIX e siècle, Nîmes, 1886-1876.[Reprint 1990-1991.]LASSÚ István: Az Austriai Birodalomnak statistikai, geographiai és históriai leírása,Buda, 1829.LELKES György (szerk.:) Magyar helységnév-azonosító szótár, Bp. Balassi, 1992.LEMARCHAND, Albert: Catalogue des imprimés de la Bibliothèque d’Angers, Imp. P.Lachèse, Angers, 1871.LEMAY, Edna: A props des recherches faites sur la sort des prisonniers de guerrefrançais pendant la guerres européennes (1792-1815), Annales Historiques de laRévolution française, 1988, n o 312, 229-244.LENKEFI Ferenc: A lelkigondozás problémái a hadifoglyok körében Magyarországon,Hadtörténeti Közlemények, 1994/3. 3-16.~ Kakas a kasban. Francia hadifoglyok Magyarországon az els? koalíciós háborúidején, Bp. Petit Real 2000.LEVRON, Jacques: Stanislas Leszcynski: roi de Pologne, duc de Lorraine: un roiphilosophe au siècle des Lumières, Paris, Perrin, 1984.LUDASSY Mária: Moralisták és terroristák (A francia felvilágosodás és a franciaforradalom erkölcsi és politikai prblémáiból) Bp. Kozmosz, 1987.MAILLARD, Jacques: Le Pouvoir municipal à Angers, de 1657 à 1789, Presses de

l’Université d’Angers, 1984. 2 vol.MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437, Bp. Gondolat,1984.Mercurius Veridicus ex Hungaria, Bp. 1979.Moniteur, 1794. szeptember 29. (III. év, vendémiaire 8.) 37.MÉZIN, Anne: Les consuls de France au siècle des lumières (1715-1792), Direction desArchives et de la Documentation Ministère des Affaires étrangères, [1998.]OLTVAI Ferenc: Szeged múltja írott emlékekben 1222-1945, Szeged, 1968.PALÁSTI László: Francia családnevek Szegeden a XVIII. században, Szeged, 1959.klny.~ Erreurs sur l’identité de certains patronymes français du Banat, Nouvelle Revued’Onomastique, N o 15-16, 1990. 105-113.~ Souvenirs de la présence lorraine au Banat, Le Pays lorrain, Nancy, 1991. N o 2, 141-144.~ Franciahegy, Franciavölgy, Franciapuszta, Szeged, 1962. klny.PECZ Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I-II. Bp. Franklin, 1902.PENKE Olga: Filozófikus világtörténetek és történetfilozófiák. A francia és a magyarfelvilágosodás, Bp. Balassi, 2000.~ Du discours historique dans l’Ecyclopédie, in: Sciences, musiques, Lumières. Mélangesofferts à Anne-Marie Chouillet, publiés par KÖLVING, Ulla, PASSERON Irène, CentreInternational d’Étude du XVIII e siècle, Ferney-Voltaire, 2002. 375-384.PILCH Jen? (szerk.): A magyar katona vitézségének ezer éve, Bp. é. n.PINGAUD, Léonce: L’invasion austro-prussienne 1792-179., Paris 1895.RÁCZ István: A török világ hagyatéka Magyarországon, Debrecen, 1995.RÁKÓCZI Ferenc: Emlékiratok. Ford.: Vas István, Bp. 1985..Oeuvres de Maximilien ROBESPIERRE, tom. X. Paris, P.U.F. 1967.

ROSTA István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéb?l (Szent István korától a XX.századig), Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995.SIMONYI Károly: A fizika kultúrtörténete, Bp. 1986.SÁNDOR István: Sokféle, Gy?r, 1791.SUGÁR István: Az egri püspökök története, Bp. Szent István, 1984.SZAMOTA István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, Bp. 1891.SIMONYI Ern? (szerk.:) Magyar történelmi okmánytár II. Bp. 1875.SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, 1-14. Bp. 1980-1981. (Hasonmás kiad.)TAKÁCS Sándor: Spanyolok telepítése Pancsovára, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle,1900. 56-61.TISSOT, P.-F.: Mémoires historiques et militaires sur Carnot, Paris, Baudouin, 1824.TÓTH Ferenc: Ascension sociale et identité nationale. Intégration de l’immigrationhongroise dans la société française au cours du XVIII e siècle (1692-1815), NemzetköziHungarológiai Központ, Bp. 2000.~ Egy XVIII. századi itinerárium tanulságai, avagy miért nem jutott el a francia követSzombathelyre1755-ben? http://home.hu.inter.net/~vasiszem/2002/06/tothf.htm~ Le jeu de hasard de la diplomatie secrète. Le cas des négociants grecs de Trieste aucours de la guerre russo-turque en 1769. In. J. NAGY László (szerk.:) Mediterrántanulmányok, Szeged, 2001. 5-11.TÓTH Sándor László: A mez?keresztesi csata és a tizenötéves háború, Szeged,Belvedere, 2000.TOULOUZE Henri-HANNUS Erzsébet: Bibliographie de la Hongrie en languefrançaise, Paris, Budapest, Szeged, Institut Hongrois -- Bibliothèque NationaleSzéchényi, 2002.VOLKMANN, Jean Charles: Généalogies des rois de France, Éd. Jean-Paul Gisserot,Pollina, 1997.VÖRÖS Imre: La Hongrie dans l’Encyclopédie, Revue d’Études Français, Bp. 2002. 163-183.

HUNGARIKÁK JEGYZÉKE A XVIII. SZÁZADI FRANCIÁKMAGYARSÁGKÉPE TÉMAKÖR TANULMÁNYOZÁSÁHOZHistoire d’Emeric, comte de Tekeli..., , chez J. de La Vérité, Cologne 1693.Lettres curieuses de voyages, écrites d’Angleterre, d’Italie, de Hongrie, d’Allemagne, deSuisse, de Bohème, d’Hollande, de Flandres, d’Espagne et autres lieux, qui contiennenttout ce qu’il y a de plus rare et de plus remarquable dans tous ces Royaumes, Républiqueset Provinces ensemble les moeurs de ces différentes nations, leurs coutumes, leurs intérêts,leurs passetemps, etc, Paris, Jean-Bapt. Loyson 1691.Lettres sur les Hongrois, par M. du B,** Amsterdam, 1742. [Cote et fonds/ B:N: F 2300,Fonds général 17è-18è siècle]MINISTRE DES AFFAIRES ETRANGERES CENTRE DES ARCHIVES DIPLOMATIQUES DE NANTESAMBASSADE DE FRANCE A CONSTANTINOPLE; Série A. Fonds Saint-Priest; Correspondancepolitique annés 1768 et 1769.; vol. 44.BAILLET, Adrien: Jugemens des sçavans sur les principaux ouvrages des auteurs (parAdrien Baillet)... Paris, A. Dezallier, 1685-1686. 4 tomes en 9 vol. Legújabbkiadása: BAILLET, Adrien: Jugemens des savans sur les principaux ouvrages desauteurs, Hildesheim, New York, G. Olms, 1971 8 tomes en 4 vol.BAUDRAND, Michel Antoine: Dictionaire (sic) géographique et historique, contenantune description exacte de tous les états, royaumes, provinces, villes, montagnes, caps,isles, lacs, mers, fleuves, rivières ; la situation et l’étendue de chaque pays ; le nombre, lesmoeurs et le commerce de ses habitants et le rapport de la géographie ancienne avec lamoderne, avec une Table latine et française des noms anciens et modernes de chaque lieu; par M. A. Baudrand, prieur de Rouvres et de Neufmarché, Paris, Debats, 1705.BAUDRAND, Michel-Antoine; Ferrari, Filippo: Lexicon geographicum... Illud primumin lucem edidit Philippus Ferrarius,... nunc Michael Antonius Baudrand,... hanceditionem... dimidia parte auctiorem, Parisiis, F. Muguet, 1670.BAUFFREMONT, Pierre de: Ressouvenir du voiage que j’ai faitte en Hongrie,1737. Közli: SIMONYI Ern?(szerk.:) Magyar történelmi okmánytár II. Bp. 1875. 205-260.Bayle, Pierre: Dictionnaire historique et critique, Basle, Brandmuller, 1738.

BÉCHET, Antoine: Histoire du ministère du cardinal Martinusius, archevêque deStrigonie, primat et régent de Hongrie, avec l’origine des guerres de ce royaume et decelles de Transilvania, par A. Béchet, E. Ganeau, Paris, 1715.BIZARUS, Petrus: Rerum Persicarum Historiarum Historia Francofurti, 1601.BLONDUS Flavius Forliviensis: Blondi Flavii Forliviensis de Roma Triumphante libridecem, priscorum scriptorum lectoribus utilissimi,... Romae instauratae libri III Italiaillustrata. Historiarum ab inclinato Rom. imperio Decades III. Omnia multo quam anteacastigatoria... M.D.XXXI, Bale, Froben Hier. - Joh. Herwagen - Nic. Episcopius.BOISSARD, Jean-Jacques: Jo. Jacobi Boissardi Emblemata cum interpretationegermanica. Francfort, 1600.BONFINIUS Antonius: Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia. Ed. I.Sambucus.(Decretorum seu articulorum aliquot priscorum Ungariae regum liber),Francofurti, Apud Andream Wechelum, 1581.BONGARS, Jacques de: Rerum Hungaricarum scriptores varii. Historici, geopgraphici,Francofurti, Apud heredes Andreae Wecheli, Claudium Marnium, & Ioan. Aubrium, 1600.BONNEGARDE, (abbé de): Dictionnaire historique et critique, ou recherches sur la vie,le caractère, les moeurs et les opinions de plusieurs hommes célèbres, tirées desdictionnaires de MM. Bayle et Chaufepié, par de Bonnegarde, Lyon, Barret, 1771.BRENNER (abbé): Histoire des révolutions de Hongrie, où l’on donne une idée juste deson légitime gouvernement, A La Haye, chez Jean Neaulme, 1739.BRIETIUS, Philippo: Parallela geographiae veteris et novae, auctore PhilippoBrietio, 1648-1649, Parisiis, Séb. et Gabr. Cramoisy, 3 vol.BROWN, Edward,[Mignard, P. (ILLUSTRATEUR) - Cossin, L. (ILLUSTRATEUR)]: Relationde plusieurs voyages faits en Hongrie. Servie. Bulgarie. Macédoine. Thesalie. Austriche.Styrie. Carinthie. Carniole. & Friuli... Avec les figures de quelques habits & des places lesplus considérables. Traduit de l’anglois du sieur Edouard Brown... Paris, GervaisClouzier, 1674.BROWN, Edward,[Mignard, P. (ILLUSTRATEUR) - Cossin, L. (ILLUSTRATEUR)]: Relationde plusieurs voyages faits en Hongrie. Servie. Bulgarie. Macédoine. Thesalie. Austriche.Styrie. Carinthie. Carniole. & Friuli... Avec les figures de quelques habits & des places lesplus considérables. Traduit de l’anglois du sieur Edouard Brown... Paris, GervaisClouzier, 1674.

BROWN, Edward: Relation de plusieurs voyages faits en Hongrie, Servie, Bulgarie,Macédoine, Thesalie, Austriche, Styrie, Cerinthie, Carniole et Friuli, enrichie de plusieursobservations, tant sur les mines d’or, d’argent, de cuivre et de vif argent que des bains etdes eaux minéralles qui sont en ces pais... traduit de l’anglois du sieur Edouart Brown,...[par M. Le Vasseur], Paris, G. Clouzier, 1674. Magyarul részleteket közöl bel?le BrownEduard utazása. 1669-70 fejezetcím alatt Szamota István. Lásd.: SZAMOTA István:Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten, Bp. 1891. 290-425.BRUZEN DE LA MARTINIÈRE, Antoine-Augustin: Abrégé portatif du Dictionnairegéographique de La Martinière, Le Mercier, Paris, 1759.BRUZEN DE LA MARTINIÈRE, Antoine-Augustin: Etat politique de l’Europe parA.A. Bruzen de la Martinière, 1740-1742, La Haye, A. Moetjens.Bruzen de La Martinière, Antoine-Augustin: Le Grand Dictionnaire géographique etcritique, par M. Bruzen La Martinière,... La Haye, P. Gosse, R.-C. Alberts, P. de Hondt,1726-1739, 9 tomes en 10 vol.BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Ambassades et voyages en Turquie et Amasie de M.Busbequius, nouvellement trad. en français par S. Gaudon, Paris, 1646.BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Itinera Constantinopolitanum et Amasianum abAugerio Gislenio Busbequii,: ejusdem Busbequii de acie contra Turcam instruendaconsilium, 1580, Antuerpiae, ex off. Christ. Plantini.BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Lettres du baron de Busbeck, contenant la relationde ses voyages en Turquie et en France (en 1556), par l’abbé de Foy, Paris, 1748.CALLIMACHI EXPERIENTIS, Philippe (F. BUONACCORSI): De bello Turcis inferendooratio gravissima... Item ejusdem historia de his quae a Venetis tentata sunt Persis acTartaris contra Turcos movendis... Haganoae, ex. off. Seceriana, 1533.CANNABICH, I.G.: Közönséges vagy Universalis Geógráphia a Bécsi Kongresszusbantörtént változások szerént, fordította CZÖVEK István, Trattner, Pest 1817.CELLARIUS, Christoph Christophori Cellarii: Historia nova, hoc est XVI et XVIIsaeculorum, qua ejusdem auctoris historiae, antiqua et medii aevi, ad nostra temporacontinenti ordine proferuntur... Halae Magdeburgicae, sumtu L. Bielkii, 1684, illetveChristophori Cellarii,... Historia medii aevi, a temporibus Constantini Magni adConstantinopolim a Turcis captam... Ienae, sumtu J. Bielkii: 1685.CHALCONDILE, Athenien: L’histoire de la decadence de l’empire Grec etestablissement de celuy des turcs par Chalcondile Athenien, traduction de B. de

Vignère, Claude Sonnius et Denys Bechet, Paris, 1650.CIACONIUS, Petrus; GESNERUS, Conradus; ORTELIUS, Abrahamus: P.Ciacconii in colu mnae rostratae C. Duilii inscriptionem a se conjectura suppletam,Commentarius Lugduni-Batavorum, 1597. illetve a legismertebb, számos XVII. századikiadást kiadást megért m?, Ciaconius, M. Alphonsius: Vitae et res gestae pontificumromanorum et cardinalium usque ad Clementem IX, Alph. Ciaconii opera descriptae, abAug. Oldoino recognitae, Romae, Phil. et Ant. de Rubeis, 1677.CLUVIER, Philippe de: Introduction a la Geographie universelle, tant nouvellequ’ancienne. Traduitte du Latin de Philippe de Cluvier, Geographe, Michel Soly, Paris,1631.CLUSIUS, Carolus: Caroli Clusii rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam etvicinas quasdam provincias observatarum historia,1583, Antwerpiae, Ch. Plantinus.CORNEILLE, Thomas: Le dictionnaire universel des arts et des sciences, de M. T. C.(Th. Corneille), Nouv. édit. augmentée, (par M. de Fontenelle), Paris, 1732.COSTARD, fils: Histoire générale de l’état présent de l’Europe, contenant la situation,l’origine, les accroissemens, les revenus, le commerce et la constitution de chaquegouvernement; l’état général de l’Europe et des différentes parties qui la composent, lesliaisons qu’elles ont entre elles, leurs forces et leurs proportions respectives, les intérêtsparticuliers des différentes puissances, l’histoire de leurs révolutions, leur influence, etc,etc. [traduit de l’anglais par Marc-Antoine Eidous, Costard fils et Cie, Londres, Paris,1774.CRISPUS, Johannes; LONICER, Philippe (latinosan LONICERUS);Daviti, Pierre: Le monde ou la description generale de ses quatre parties divisée en sixgros volumes par Pierre Daviti, reveu, corrigé et augmenté,... par le St. de Roccoles,...Denis Bechet et L. Billaine, Paris, 1660.DAVITI, Pierre: Le monde ou la description generale de ses quatre parties divisée en sixgros volumes par Pierre Daviti, reveu, corrigé et augmenté,... par le St. de Roccoles,...Denis Bechet et L. Billaine, Paris, 1660.DAVITY, Pierre; MAGIN, Jean-Antoine; PTOLÉMÉE, Claude; IOANNISAntonii: Geographiae tum veteris tum novae volumina duo, anno 1617, Arnhemii,excudebat Ioannes Ianssonius.DEGUIGNES, Joseph: Histoire générale des Huns, des Turcs, des Mogols et des autresTartares occidentaux, etc., avant et depuis Jesus-Christ jusqu’à present. Précédée d’une

Introdvction contenant des Tables chronol. et Historiques des Princes qui ont regné dansl’Asie. Ouvrage tiré des livres chinois et des manuscrits orientaux de la Bibliotheque duRoi, par M. Deguignes... M.DCC.LVI, Paris, Desaint et SaillantDELLARD, Jean-Pierre, baron de: Mémoires militaires sur les guerres de laRépublique et de l’Empire, Paris, Libraire Illustrée, 1882.Des Hayes de Courmenin, Louis: Voiage de Levant fait par le commandement du roy enl’année 1621 par le Sr D.C., A Paris, chez Adrian Taupinart, 1629. Legújabbkiadása: DES HAYES de Courmenin, Louis: Voiage de Levant, fait par lecommandement du Roy en l’année 1621 Paris, Hachette : 1976.DÓCZY József: Európa tekíntete, jelenvaló Természeti, Míveleti és KormányiÁllapotjában, Bétsben, 1829.DROUET, Etienne-François, GOUJET, Claude-Pierre, MORÉRI, Louis. Le grandDictionnaire historique, nouvelle édition, dans laquelle on a refondu les suppléments del’abbé Goujet ; revue et augmentée par Drouet,1759. Paris.DROUET, Etienne-François, GOUJET, Claude-Pierre: Le grand dictionnairehistorique, ou mélange curieux de l’histoire sacrée et profane, qui contient en abrégél’histoire fabuleuse des dieux et des héros de l’antiquité païenne ; les vies et les actionsremarquables... l’histoire des religions et sectes, des auteurs anciens et modernes, desphilosophes... l’établissement et le progrès des ordres religieux et militaires... lesgénéalogies des illustres familles de France et des autres pays de l’Europe ; la descriptiondes empires, royaumes, républiques... par M. Louis Moréri... Nouvelle édition, danslaquelle on a refondu les suppléments de M. l’abbé Goujet ; le tout revu, corrigé etaugmenté par M. Drouet, 10 vol. Paris, chez les libraires associés, 1769.DU CANGE, Charles Du Fresne: De imperatorum constantinopolitanorvm seu inferiorisaevi vel imperii uti vocant numismatibus, Rom, Typis J. Mari Salvioni ,1755. in:Glossarium ad scriptores medi & infim latinitatis, Paris, 1678. cf. Pref. (V.ö.: Vanel-félebiblográfia Glossarium jelzetét!)DU MAY, Louis: Discours historiques et politiques sur les causes de la guerre deHongrie et sur les causes de la paix entre Léopold Ier, empereur des Romains, etMahomet IV, sultan de Turquie, par Louis Du May,... B. Rivière Lyon, 1665.DU MAY, Louis: Le Prudent voyageur, contenant la description politique de tous lesEtats du monde, de l’Asie, de l’Afrique et de l’Amérique et particulièrement de l’Europe,où sont dépeintes... les maisons royales et autres familles illustres... par le chevalier LouisDu May, Genève, J. H. Widerhold: 1681.

DU VAL, Pierre: Cartes de géographie les plus nouvelles et les plus fidèles, avecqueleurs divisions régulières, qui marquent les bornes des Etats, selon les derniers traités depaix, par P. Du Val,... Mlle Du Val, Paris, 1676.DU VAL, Pierre: Cartes de géographie les plus nouvelles et les plus fidèles, avecqueleurs divisions régulières, qui marquent les bornes des Etats, selon les derniers traités depaix, par P. Du Val,... Mlle Du Val, Paris, 1676.DUTENS, Louis: Itinéraire des routes les plus fréquentées, ou Journal de plusieursvoyages aux villes principales de l’Europe depuis 1768 jusqu’en 1791, ...,Th. Barrois,Paris, 1791.DUTENS, Louis Itinéraire des routes les plus fréquentées ou journal d’un voyage auxvilles principales de l’Europe... par Louis Dutens, Londres, chez P. Elmsly, 1775.FLACHAT, Jean-Claude: Observasions sur le commerce et les arts d’une partie del’Europe, de l’Asie de l’Afrique et même des Indes orientales par J. Cl. Flachat Directeurdes établissements levantins etc. t. I.-II. Lyon, Jacquenod père, Rusand, 1766. Magyarulkivonatoltan részleteket közöl bel?le Haraszti Sándor – Peth? Tibor 1744. Egy lyoni„hasznos polgár” utazása Mária Terézia Magyarországában fejezetcím alatt. Lásd:HARASZTI Sándor – PETH? Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon, Bp. 1963.157-169. (Flachat 1740 ?szén járt Magyarországon, az 1744-es dátumozás tehát hibás –K.L.)FUMÉE, Martin - MONTREUX, Nicolas de: Histoire générale des troubles de Hongrieet de Transylvanie, contenant la pitoyable perte et ruine de ces royaumes, par MartinFumée ; avec la continuation par N. De Montreulx, Paris, Rob. Fouet, 1608.FUMÉE, Martin: Histoire des troubles de Hongrie, contenant la pitoyable perte et ruinede ce royaume et les guerres advenues de ce temps en iceluy, entre les chrestiens et lesTurcs, par Mart. Fumée, sieur de Genillé,... Paris, M. Sonnius, 1595.FUMÉE, Martin: Histoire générale des troubles de Hongrie et Transilvanie, par Mart.Fumée Paris, Fouet,1608.GALEOTTO Marzio,: Rerum Hungicarum... De Egregie Sapienter, Jocose dictis acfactis S. Regis Matthiae... 1600, Francofurti, ap. haeredes Andr Wecheli. Claud. Marniumet Joan. Aubrium.Giovio, Paolo: Histoires de sur les choses faictes et advenues de son temps en toures lesparties du monde, Guillaume Rouillé Lyon, 1552.GROTIUS, Hugo: De Jure belli ac pacis libri tres... Hagae comitis, 1680.

HAUTIÈRE, Joseph: Manifeste du traitement des prisonniers français pendant leurcaptivité (en Hongrie) en 1793; 94 et 95; par le citoyen Joseph HAUTIÈRE, capitaine au6 e bataillon de Soissons; fait prisonnier à l’affaire du 12 septembre 1793 à Avesnelebec;Paris, Bibliothéque Nationale -- Manuscrits 10. 173HORÁNYI, Ferenc József Elek: Memoria Hungarorum et Provincialium, Viennae,1775.ISTHUANFUS: Historiae de rebus ungaricis, Coloniae, 1622.ISTVANFFI, Miklós: Historiae de rebus Ungaricis, Anton Hierat, Cologne, 1622.JARS, Gabriel: Voyages métallurgiques, ou recherches et observations sur les Mines etForges de fer, la fabrication de l’acier, celle du fer blanc et plusieurs mines de charbon deterre faites depuis l’année 1757 jusques et compris 1769, en Allemagne, Suède, Norwège,Angleterre et Ecosse, etc. 1774-1781, Lyon, G. RegnaultJORDAN, Claude: Journal historique sur les matières du temps, contenant aussiquelques nouvelles de littérature et autres remarques curieuses, par C. Jordan, t. VI., C.Muguet, Verdun, 20 vol. 1707-1716.JORDAN, Claude: La Clef du cabinet des princes de l’Europe ou Recueil historique etpolitique sur les matières du temps, par C. Jordan, imp. chez Jacques le Sincère,Luxembourg, 1704-1706.JORDAN, Claude: Voyages historiques de l’Europe, par Claude Jordan, t. VI quicomprend tout ce qu’il y a de plus curieux dans l’Empire d’Allemagne, Chez NicolasLegras, de l’imprimerie de Laurent Rondet, Paris, 1696.KECSKEMÉTI Károly: Notes et rapports français sur la Hongrie au XVIII ème siècle.Recueil des documents, avec une introduction… Bruxelles, 1963.KIS János: Nevezetes utazások tárháza, több tudósokkal együtt készítette ’s kiadta KisJános, Pesten, Trattner János Tamás bet. t. I-VIII. 1816-1819.KÖPECZI Béla – R: VÁRKONYI Ágnes (szerk.): Rákóczi-tükör, I.- II. Bp. 1973.LA CROIX, J. Fr de: Dictionnaire historique des sièges et batailles mémorables, Paris,Vincent, 1771.LA CROIX, J.-Fr. de: Anecdotes des républiques, auxquelles on a joint la Savoye, laHongrie, et la Bohême [par J.-Fr. de La Croix], Paris, 1771.

LA CROIX, J. F. de: Dictionnaire historique portatif des femmes célèbres, J. F. de LaCroix L. Cellot, Paris, 1769.LA CROIX, J. F.: Dictionnaire historique des sièges et des batailles mémorables del’histoire ancienne et moderne (par J.-F. Lacroix.), Vincent, Paris, 1771.LA MOTRAYE, Aubry de: Voyages du Sr A. de La Motraye en Europe, Asie et Afrique,ou l’on trouve une grande variété de recherches géographiques, historiques et politiquessur l’Italie, la Grèce, la Turquie, la Tartarie, Crimée et Nogaye la Circassie, la Suède etla Laponie, etc., avec des remarques instructives sur les moeurs, coutumes et opinions...des peuples et des pays ou l’auteur a voyagé... La Haye, T. Jonson: et J. Van Duren, 1727.Letölthet? a teljes szöveg a világhálóról:http://gallica.bnf.fr/scripts/ConsultationTout.exe?E=0&O=N104506 Legújabb kiadása:LA MOTTRAYE, Aubry de: Voyages du Sr. A. de La Motraye en Europe, Asie etAfrique, où l’on trouve une grande variété de recherches géographiques, historiques etpolitiques, sur l’Italie, la Grèce, la Turquie, la Tartarie... avec des remarques instructivessur les moeurs, coutumes, opinions des peuples & des pays... comme aussi des relationsfidèlles des événemens considérables arrivées [sic] pendant plus de XXVI années quel’auteur a employées dans ses voyages, comme de la révolution en Turquie... de la guerreentre les turcs et les prussiens... Paris, 2001.LABOUREUR, Jean Le: Relation du voyage de la Royne de Pologne et du retour deMme la mareschale de Guébriant par la Hongrie, l’Austriche, Styrie, Carynthie, Frioul etItalie, avec un discours historique de toutes les villes et Etats par où elle a passé, et untraité particulier du royaume de Pologne, de son gouvernement ancien et moderne de sesprovinces et de ses princes avec plusieurs tables généalogiques de souverains, par JeanLe Laboureur, sieur de Blerenval, Paris, J. Camusat, 1647.LADVOCAT, abbé: Dictionnaire historique et bibliographique portatif... par M. l’abbéLadvocat,... Nouvelle édition augmentée... Paris, Leclerc, 1777. (Vosgien álnéven ismert!)LE NOBLE, Eustache – (Köpeczi, Béla – Márki, Sándor - Kovács, Ilona): Rákóczifejedelem históriája, avagy az elégedetlenek háborúja az ö vezérlete alatt, MagyarHelikon, Bp, 1976.LE NOBLE, Eustache: Rákóczi fejedelem históriája, avagy az elégedetlenek háborúja az? vezérlete alatt. Köpeczi Béla tanulmányával; a jegyzeteket írta Kovács Ilona. Bp.Magyar Helikon, 1975.LENGLET DUFRESNOY, Nicolas (abbé): Méthode pour étudier l’histoire avec uncatalogue des principaux historiens et des remarques sur la bonté de leurs ouvrages et surle choix des meilleures éditions, t.IV. Paris, chez Pierre Gaudouin, 1735.

LENGLET DUFRESNOY, Nicolas: Méthode pour étudier l’histoire.. t. III. Paris, 1713.LEONARDUS Chiensis-Mitylenaei (Episcopus), ;GEORGEWITZ, Barthelemi;SABELLICUS, M.; CALLIMACHUS-EXPERIENS, Philippe: ChronicorumTurcicorum, in quibus Turcorum Origo, Principes, Imperatores, bella, Praelia, Caedes,Victoriae, reique militaris ratio, et Caetera huc pertinentia, continuo ordine, et perspicuabrevitate exponuntur; et Mahometicae Religionis Institua Judiciorumque processus, etAulae Constitutio; procerum item ac populi Mores, vitaeque degendae ratio percensetur :Accessere Narratio de Bajazethis filiorum Seditionibus ; Turcicarum item rerum Epitome :quomodo nimirum Captivi Christiani distrahantur, et ab imperatore Turcico, caeterisqueTurcis tractentur : et Johannis Aventini Liber, de rebus Turcicis ; Tomus primus. Omnianunc primum bona fide collecta, Sermoneque latino exposita à D. Philippo Lonicero,Theologo. Tomus Secundus, diversa de rebus Turcicis Opuscula continet. Tomus tertius,Georgii Castrioti, Scauderbegi cognominati, vitam, Mores, res gestas, etc.continet, Francofurti ad Moenum, apud Joannem Feyrabeud, 1578.LEROY DE LOZEMBRUNE, Antoine: Matinées de Lanschitz par M. le Roy deLozembrune... Vienne, R. Graesser, 1778.MANESSON-MALLET, ALLAIN: Description de l’Univers, contenant les différentssystèmes du Monde, les cartes... de la géographie ancienne et moderne : les Plans et lesprofils des principales villes... de la terre avec les portraits des Souverains... leurs blasonstitres et Livrées et les moeurs, Religions, gouvernements et... habillemens de chaqueNation... par Allain Manesson-Mallet, ..., Paris, D. Thierry, 1683.Maffei, Raffaello (VOLATERANUS): Contenta in hoc opusculo : Raphaelis Volaterani deMore ludorum & sacrorum ; de Romanorum Graecorumque magistratibus, de Rituantiquae militiae postremo ; de Templis & locis urbis Romae, quae omnia ad historiaecognitionem apprime sunt utilia, Gilles de Gourmont, 152?.MERCATOR, Gerhard Kremer, (GERARDUS): Atlas minor de Guérard Mercator,traduict de latin en françois, par le sieur de La Popelinière,... anno 1614, de nouveaureveu et augmente J. Jansson, Amsterdam, 1628.MONTREUX, Nicolas de (abbé) - FUMÉE, Martin: Histoire généralle des troubles deHongrie et Transilvanie, contenant la pitoyable perte et ruyne de ces royaumes et desguerres advenues de ce temps en iceux entre les chrestiens et les Turcs... par Mart.Fumée... Tome I. Histoire universelle des guerres du Turc, depuis l’an 1565 jusques à latrefve faicte en l’année 1606... Tome II. Par N. de Montreulx... Paris, R. Fouet, 1608.MORERI, Louis (abbé): Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux del’histoire sacrée et profane... t III.. J. B. Coignard, Paris, 1725.

Moreri, Louis: Le grand dictionnaire historique, ou le Mélange curieux de l’histoiresainte et profane... par le Dr L. Moreri,... J. Girin et B. Rivière, Lyon, 1674.OLAH, Nicolaus: Atila, Hanoviae, Apud Claudium Marnium, 1606.ORTELIUS, Abraham: Ortels Abrahami Ortelii cosmographi et geographi regii deorumdearumque capita ex antiquis numismatibus collecta historica narratione illustrata aFrancisco Swertio Antverpiensi, Extant Bruxellis, apud Franciscum Foppens, 1683.PATIN, Charles: Relations historiques et curieuses de voyages, en Allemagne,Angleterre, Hollande, Bohême, Suisse, etc., par Charles Patin,... C. Muguet, Lyon, 1674.PICCOLOMINI, Aeneas Silvius: Cosmographia Pii papae in Asiae et Europaedescriptione. Asia historias rerum ubique gestarum cum locurum descriptionecomplectibus. Europa temporum authoris, varias continet historias, M. Furter, Basileae,1507.RANSANUS, Petrus: Epithoma rerum Hungarorum, id est annalium omnium temporumliber primus et sexagesimus c. m?vér?l van szó, év és hely nélkül; a teljesség kedvéértutalunk a Kulcsár Péter féle magyar kiadásra, Bp. 1977.RÉVAY, Péter: De Sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna,annos ultra D C clarissimae, brevis commentarius Petri de Rewa,... AugustaeVindelicorum, excudebat C. Mangus, 1613.ROBBE, Jacques: Méthode pour apprendre facilement la géographie... par le sieurRobbe,... Vve J. Dupuis, Paris, 1678.SACY, Claude-Louis-Michel de: Histoire générale de Hongrie depuis la premièreinvasion des Huns jusqu’à nos jours, par M. de Sacy,... 2 vol. Paris, Demonville, 1778.SALABERRY, Charles Marie d’Irrumberry, comte de: Voyage à Constantinople enItalie, aux Îles de l’Archipel, par l’Allemagne et la Hongrie, de l’imprimerie de Crapelet,Paris, chez Maradan, Libraire, rue Pavée-André-des-Arcs, n 0 16. [1799.]SAMBUCUS, Johannes Zsamboh: Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia... A. Bonfini, Hanoviae,1606.SANÉ, Alexandre-Marie: Tableau historique, topographique et moral des peuples desquatre parties du monde, comprenant les lois, les coutumes et les usages de ces peuples,par A.-M. Sané... Paris, Carteret : an IX-1801.SANSON Nicolas: Description de tout l’univers, en plusieurs cartes, & en divers traitez

de geographie et d’histoire; où sont décrits succinctement & avec une methode belle &facile ses empires, ses peuples, ses colonies, leurs murs, langues, religions, richesses, F.Halma, Amsterdam, 1700.SCHOEDEL, Martinus: Disquisitio historico-politica de regno Hungariae, Argentorati,Jo. Reppl, 1629.SZAMOTA István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, Bp. 1891.THEVET, André: Histoire des plus illustres et savans hommes de leur siècle, tant del’Europe que de l’Asie, Afrique et Amérique, avec leurs portraits, Paris, F. Manger, 1671.THURÓCZI, János: Johannis de Thwrocz Chronica Hungarorum, In civitate Brunensi,(C. Stahel et M. Preunlein,) 1488.TOLLIUS, Jacobus: Jac. Tollii Epistolae itinerariae, cum fig., Heniniicura et studio H.Christ. Henninii, Amstelodami, typis F. Halmae, in officina J. ab Oosteruyk, 1700.TOLLIUS, Jacobus: Jacobi Tollii Epistolae itinerariae ex auctoris schedis postumisrecensitae, suppletae, digestae ; Annotationibus, osservationibus & figuris adornatae cura& studio Henrici Christiani Henninii, Amstelaedami, apud Joannis Oosterwyk, 1714.Magyarul részleteket közöl bel?le Tollius Jakab útazása hazánkban 1660-ban és 1687-benfejezetcím alatt Szamota István. Lásd.: SZAMOTA István: Régi utazásokMagyarországon és a Balkán félszigeten, Bp. 1891. 284-289.TÚRÓCZI, Ladislaus: Ungaria suis cum regibus compendio data... Tyrnaviae, (h.n. é.n.); THUROSIUS:Ungaria suis cum regibus compendio data, dum... Franciscus Barkoczi deSzala,... in... Universitate tyrnaviensi, theses universae philosophiae ex praelectionibus R.P. Emerici Tolvay... propugnaret, anno MDCCXXIX, Tyrnaviae, per F. Gall.VANEL, Claude: Abrégé nouveau de l’histoire générale des Turcs, où sont décrits lesévénemens et les révolutions arrivées dans cette vaste monarchie, depuis sonétablissement jusqu’à présent... par M. Vanel, C. Osmont, Paris, 1689.VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie... Paris, Vve C. Blageart, 6 vol. 1685-1688.VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie [par Vanel], depuis 1684 jusques1686, Amsterdam, P. Mortier, 1687.VANEL, Claude: Histoire des troubles de Hongrie, avec le siège de Neuheusel et unerelation exacte du combat de Gran [par Vanel]... Mortier, Amsterdam, 1686.

VANEL, Claude: Histoire et description ancienne et moderne du royaume de Hongrie etdes autres états qui ont été ou qui sont encore ses tributaires... Paris, C. de Sercy, 1688.VANEL, Claude: Le Royaume de la Hongrie ou description nouvelle, Chronologique,Géographique de ce Royaume selon d’estat auquel il se trouve à present et des choses lesplus memorables y arrivées, Cologne, Chez Pierre le Jeune, 1686.VAUTHIER, Georges: Le Capitaine Joseph Hautière, Annales de Bretagne, 1910/11.111-130.VOSGIEN, (Jean-Baptiste Ladvocat): Dictionnaire géographique portatif, ouDescription des royaumes, provinces, villes, patriarchats, évêchés, etc. ; traduit del’anglois sur la treizième édition de Laurent Echard, par Vosgien (l’abbé L’Advocat)Paris, Librairies associées, 1767.ZÁDOR Elek: Geographiai kézikönyv, vagy a világ mathematikai, physikai, kiváltképenpedig politikai leírása, Wigand Ottó, Pest, 1831.ZORN DE BULACH, Antoine-Joseph Bon : L’Ambassade du prince Louis de Rohan à lacour de Vienne, 1771-1774. Notes écrites par un gentilhomme, officier supérieur attachéau prince Louis de Rohan, ambassadeur du roi, [Antoine-Joseph Zorn de Bulach], etpubliées par son arrière-petit-fils le baron Zorn de Bulach, Strasbourg, Impr. alsacienne,1901.

A FORRADALMI HÁBORÚK ELS? FRANCIA HADIFOGLYAINAKFELJEGYZÉSEI MAGYARORSZÁGRÓLJOSEPH HAUTIÈREKIÁLTVÁNY*JOSEPH HAUTIÈRE, (1771-183?), 1791-ben vonult be a Nemzeti Gárdához, 1793-ban századosként esett fogságba a németalföldi hadszíntéren. Magyarországihadifogságából szabadulva írja meg Manifesztumát. Részt vett Bonaparteitáliai hadjáratában, majd Saint Dominique szigetére vezényelték, aholrövidesen a lázadók fogságába esett. Szabadulván visszatért Franciaországba,ahol a katonai adminisztráció állami tisztvisel?jeként dolgozott. 1830júliusából van az utolsó érdemi információ életér?l, amikor az észak-afrikaigyarmatosítás kapcsán az Idegen Légió szervezésénél tevékenykedik.**KIÁLTVÁNYAZ ÖTSZÁZAK TANÁCSÁNAK ELNÖK - POLGÁRTÁRSÁHOZ!Elnök - Polgártárs!Nem hiszem, hogy helyesebben tudnám szolgálni az igazságot és az emberiséget,minthogy elküldöm a Haza Atyjainak szenvedéseink e rövid foglalatát.Reméljük, hogy honfitársainknak is a tudomására hozzák a rabságunk alattelszenvedett csapásokat.Hogy elfelejtsük a börtönélet megaláztatásait, megkezdjük learatni eddigi munkánkgyümölcseit.Megtérvén otthonába, valamennyi bajtársunk most a veszteséget szenvedett családokmegsegítésén fáradozik. Milyen édes érzés is lesz a Haza védelmez?inek, amikorvisszaemlékezhetnek arra, hogy az Önök oltalma alatt megfékezték a zsarnokokat ésellenálltak az élet sorscsapásainak. Féktelenség nélküli szabadság, teljes egyenl?ség és ahatályban lév? törvények jellemzik kormányzatunkat, azt a szerencsés kormányzatot, amelyértküzdöttünk, s amely alatt élni akarunk.Visszataláltunk hát édes hazánkba, amelynek védelmére feltettük életünket is.Átnyújtom ma az iránta való elkötelezettségünk újabb bizonyítékát. E Haza nélkül nem létezika boldogság és érte mindig dics?séges és édes lesz életünket is feláldozni.Üdvözlet, Tisztelet és Testvériség.J. - M. Hautière, kapitányA franciák képvisel?inek!Egy szabad és nagylelk? nép képvisel?i, átnyújtom nektek gyenge, de a valósághoz h?

összefoglalását a borzalmaknak, melyeket a haza védelmez?i szenvedtek el hosszú és kínokkalterhes rabságuk során. (Bár elbeszélésem az én hadoszlopommal történt eseményekösszefoglalása, ezen történések éppúgy megeshettek a többi fogollyal is, kivételkéntemlíthetjük talán a Vauban-i és a Laudrecy-i er?d hadoszlopait, mivel ?k kevesebbetszenvedtek. A foglyok sorsát egyaránt meghatározta, hogy mikor és milyen id?ben utaztak,tehát milyen évszakban voltak kénytelenek a Dunán hajózni, illetve milyen volt a kíséretükés ennek vezet?i. Amennyiben igazságosan akarjuk megítélni az osztrák kormányviselkedését, elmondhatjuk, hogy a háború összes szabályát megszegte irányunkban, nincsolyan tiszt, akinek ne lenne panaszra oka, nem csupán a saját szenvedései, hanem akatonák sorscsapásai miatt is.)A fegyverek diktálta események elszakítottak bennünket a szabadság szentbirodalmától, s igazságtalan és embertelen ellenségeink hatalmába kerültünk. A foglyokborzalmas kínszenvedései olyan látványt nyújtottak, amelyet lehetetlenség teljességgelvisszaadni. Remélem azonban, hogy az én egyszer? és nem m?vészi szint? elbeszélésem,amelyet Veletek kívánok ismertetni, s amely nélkülöz minden díszítést és ékesszólást,legalább a felsorakoztatott tények gazdagsága miatt méltó lesz figyelmetekre.El?re látom, hogy már szenvedéseink felsorolásának legelején haragot és szánalmatfogtok érezni. A bátorsággal elviselt sorscsapások, a mindenféle kegyetlenség ésbarbárság, amellyel ellenségünk bosszúvágyát csillapította, a nélkülözések sora - melyetsúlyosbított egy megvetend? és embertelen kormányzat g?gje - mindez talán hihetetlennekfog t?nni annak a szemében, aki nem gy?z?dhetett meg saját szemével ezekr?l azeseményekr?l. Hogy minden kétséget eloszlassunk, hallgassátok meg el?ször is azt, hogymiként bántak velünk Németalföldön, a választófejedelemség területén és máshol, egészena behajózásig.Legyetek tanúi annak a szerencsétlenségnek, amely ett?l az id?t?l kezdve sújtottbennünket, képzeljétek magatokat a Duna sötét partjaira, ahol számtalan bajtársunk leltehalálát. Képzeljétek el a szanaszét hever? halottak siralmas látványát a folyó két partján, akáregy szemétdombon.Ellenségeink gyakran sértegették e halottakat, így élték ki kegyetlen dühüket: aleggyalázatosabb átkokat zúdították tehát az osztrák gy?lölet e céltábláira. Képzeljétek elbeteg bajtársaink siralmas állapotát, akiket orvosi segítség nélkül magukra hagytak a hajókon,s akik kénytelenek voltak a legnagyobb hidegben is itt éjszakázni, váltás fehérnem? és melegruha nélkül. Legyenek tanúi ellenségeink embertelen bánásmódjának, amit irányunkbantanúsítottak mind a dunai utazás kapcsán, mind pedig az Ebersdorf (Ebersdorf egy kis falu aDuna bal partján. Itt található Mária-Terézia kastélya, ahol az itt eltöltött három nap alattszállásoltak el bennünket. Maga a falu három mérföldre van Bécst?l) és Pest közöttiútszakaszon, s szintén képzeljétek el a szánalmas ellátást, melyben betegeink részesültek apesti kórházban. E tényeket alátámasztja a 15-20 ezres emberveszteségünk: halottainkegészen beborították az ellenség területét Kintzbourgtól Belgrádig. Mindezek után ugyanki merné cáfolni e tényeket, anélkül hogy halott bajtársaink emlékét meggyalázná és olyancsaládok ezreinek okozna újfent fájdalmat, akik a mai napig siratják a kegyetlen ésvérszomjas ellenség által lemészárolt rokonaik halálát.Tartozunk a hazának és az igazságnak azzal, hogy elfogultság nélkül adjuk el?

abságunk lényeges részleteit. Márpedig hogy ez sikerülhessen, id?rendi sorrendben kellkövetnünk az eseményeket fogságba esésünkt?l kezd?d?en. (Nincs tudomásom arról, hogymilyen bánásmódban volt részük a Belgium területér?l visszavonuló hadifoglyoknak illetvea Condé hadoszlop foglyainak. Annyit tudok csupán, hogy sok katonát és tisztetveszítettek.)Az Avesnelesec-i foglyok 1793. szeptember 12-én csatlakoztak Mous-ban aQuesnoy-i rabokhoz. Ennek a szerencsétlen kimenetel? összecsapásnak sok sebesültjéttoloncolták át Saint-Thorn-ba, s ott napokig teljesen megfeledkeztek róluk. Néhánysúlyosan sebesült tiszt Louvainben maradt, ahol sérüléseiket ellátták. (Az összeomlás és azezt követ? mészárlás Déclayes tábornok alkalmatlanságának tulajdonítható, hiszenahelyett, hogy megelégedett volna az ellenség megfigyelésével, megtámadta ?ket. Mivelteljesen szervezetlen volt a támadás, nem nyílt lehet?sége a visszavonulásra. Lehetséges,hogy nem tudott Quesnoy feladásáról, amelyre 10-én este került sor. Hibája kevésbé lettvolna végzetes, ha nem hagyja el ?rhelyét, és a dicstelen visszavonulást választja.) Azellenség csupán minimális segítségnyújtásban részesítette bajtársainkat, s így rengetegenlelték halálukat.Az orvosok még ennél is kegyetlenebb módon bántak velük a kötöz?helyeken.(Amikor ezek a gazemberek szerencsétlen sebesültjeinket kötözték, így szóltak hozzájuk:Szenvedjetek csak nemzetetek miatt, ma alaposan bosszút állunk rajtatok. /Ami ezt avádaskodást illetve az ennél súlyosabbakat illeti, fenntartásokkal kell élnünk. K.L./ Ezekután nem is fordítok figyelmet azokra a megalázó és megszégyenít? jelenetekre, melyek abehajózástól kezdve nehezítették meg életünket. Jól tudjuk, milyen szomorú sors vár egykatonára, ha az ellenség kezébe kerül, f?leg ha a háborúban különböz? világnézetekcsapnak össze. Összefogtak ellenünk ennek az országnak a fanatikusai a régi el?ítéletekszámos hívével, s úgy látszott, hogy a körülmények is nekik kedveznek.)Ugyanakkor kevesebbet szenvedtünk az ellenséges ország lakóitól, mint az emigránsoktól. Ezek agonosztev?k, akiknek a szerencse is a szolgálatába szeg?dött, számos vidéken maguk mögött tudták a papokat és azAncien Régime híveit. Több városban leírhatatlan túlzásokra ragadtatták magukat. (Brüsszel, Maestricht ésAix-la-Chapelle b?velkedett ezekben a gonosztev?kben. Mikor áthaladtunk ezeken avárosokon, az általuk fizetett léh?t?k gyalázkodásainak voltunk kitéve El kell azonbanismernem, hogy a kormányintézkedéseket hozott e jelenetek megel?zése érdekében.)Amikor Németalföldön utaztunk keresztül, nagyon siralmas állapotba kerültünk,hiszen a csatamez?n már teljesen kimerültünk. E fárasztó utazás kapcsán ki voltunk téve anélkülözés ezer fajtájának, s így helyzetünk napról napra kilátástalanabbá vált. Egyedül aQuesnoy-i hely?rség tisztjei voltak némileg jobb helyzetben, már amennyire ez egyáltalánlehetséges hasonló körülmények közt.A katonák állapota ennél sokkal rosszabb volt, vagy kolostorokban, vagy a városok,tanyák és falvak fogdáiban zsúfolták össze ?ket. Szerencsétleneket hamar elborították a tetvekés fert?z? betegségben is szenvedtek, amely az Kintzbourg-ig tartó utazás, a nélkülözések és amindenféle kényelmetlenség velejárója volt.A választófejedelemség területén néha emberségesebben bántak velünk. Ha nem isenyhítették a foglyok szenvedéseit, legalább legéget?bb problémáikat orvosolták. A lakosságelég olcsón vállalta a katonák élelmezését. Hálával tartozunk M. de Bruxenne-nek és M.Müllernek, kíséretünk vezet?inek, mivel többféleképpen is bajtársaink segítségére siettek és

nagyon emberséges magatartást tanúsítottak irányunkban. (Ez a kísér? osztag, amelySoignies-ig tartott velünk, a kölni választó egyik csapata volt. Semmi panaszra nem voltokunk kíséretünk vezet?ivel kapcsolatban, s?t ?ket hordták le emberséges viselkedésükmiatt.)A lakosságtól megtudtuk, hogy az el?ttünk járó hadoszlopok rengeteg embertvesztettek. (Rostau polgártárs, az Alsó-Charente-i els? zászlóalj f?hadnagya, a sajátszemével látta, amint a kísér? tizedesek halálra ütlegelik azokat a szerencsétleneket, akiknem bírták tovább a menetelést. Aláírás: Rostau, f?hadnagy.) Mint elbeszélésükb?lkiderült, a katonák, közrefogva a bosszúvágytól hajtott ellenségt?l, percenként rogytakössze holtan az úton, felemésztve a fáradság, az éhség, a szomjúság és a nyomor által.Az is gyakran el?fordult, hogy e szerencsétleneket, mikor már nem bírták tovább amenetelést, a császáriak ?rmesterei ütlegelték halálra. Gyilkosok, milyen gy?lölet is f?tötttiteket? A mi helyzetünk is elég kilátástalan volt, de legalább nem kellett szembesülnünk ilyenlátvánnyal. Katonáink bármennyire is nyomorultak voltak, elég jól bírták magukat, amikormegérkeztünk Kintzbourg környékén kijelölt szállásunkra. Itt vártunk a behajózásravonatkozó parancsra.A bennünket kísér? tisztek segítségnyújtása csupán katonáink bajait fokozta, s sokukéletébe is került.Miután 175 mérföldes utat tettünk meg, néhány napig Kintzbourg környékénmaradtunk, és itt sok katonánk lett beteg.Mikor hidegebbé vált az id?járás, és mi ellátás híján kezdtünk nagyon szerencsétlenhelyzetbe kerülni, megérkezett a behajózási parancs: 1793. november 8-án és 9-én kelletthajóra szállnunk. (Tehát ebben az id?szakban kellett hajóra szállnunk. Mindenki tudja,hogy a Duna Svábföldr?l ered, hogy sok veszélyes szakasza van és hogy a folyót beburkolóködpára miatt egészségtelen és ártalmas az utazás. Kintzbourg-tól körülbelül két-hárommérföldre szálltunk hajóra.) Mivel már értesültünk a bennünket megel?z? hadoszlopoknagyszámú veszteségeir?l, az események, amelyekkel szembe kellett néznünk, rettenetesfélelemmel töltöttek el bennünket. Ugyan mit is várhattunk, hiszen szerencsétlen betegbajtársaink, akikt?l megtagadták a kórházi ápolást, szintén kötelesek voltak hajóra szállni?Borzalmas percek voltak ezek. Milyen emléket is hagy ez a kegyetlen id?szak azokban,akiknek sikerült túlélniük e katasztrófákat? (A behajózásunkat követ? minden egyes napvagy hallottunk a halálesetekr?l vagy a saját szemünkkel láthattuk azoknak aszerencsétleneknek a maradványait, akik a dunai utazás alatt pusztultak el.)A hajók, amelyeken szállítottak bennünket, rozoga bárkáknak t?ntek. (Azértnevezem rozoga bárkáknak e hajókat, mert borításuk csupán 10-12 vonalnyi volt. El?szörmég borításuk sem volt, de elértük hogy saját költségünkön megcsináltassák.) Mivel eléghajót nem is tudtak nekünk biztosítani, szegény katonáink számára tutajokat eszkábáltakössze. (A dunai áruforgalom legnagyobb részét a tutajok - ezek a feny?tönkökb?lösszeácsolt uszályfélék - bonyolítják le. A tutajokon utazó szerencsétlen katonák nemcsakaz id?járás szeszélyeinek voltak kitéve, hanem a lábuk is állandóan a vízbe lógott.) Csupána katonáinkat felügyel? egy-két tiszt számára építettek egy kunyhó-félét a tutaj közepén,amely megvédte ?ket a rossz id?járás viszontagságaitól, s itt fel is melegedhettek egykályha segítségével.

A behajózástól kezdve a katonákat elkülönítették a tisztekt?l, s így ez utóbbiak nemtudták orvosolni a nyomorultak legéget?bb problémáit.Utunk végállomásaiként Pestet, Munkácsot, Eszéket, Szegedet, Temesvárt,Nagyváradot és Ratzát jelölték meg, tehát alsó-magyarországi városokat, amelyek közül többis szomszédos volt Törökországgal. (Bár azt mondom, hogy úti célunk az említett városokvoltak, igazából e városok fogdáiban vagy börtöneiben kötöttünk ki. Akik Temesvárrakerültek, azoknak a város egyet jelentett a börtönnel.)Hajóutunk els? napjai alatt emberveszteségünk nem volt jelent?s. Azonban, ahogyAusztriához közeledtünk, annyi halottat hagytunk hátra minden egyes nap, hogybeborították a folyó két partját. Minden ellenünk esküdött, az id? rosszra fordult,élelemben hiányt szenvedtünk, a betegek pedig nem kaptak semmilyen ápolást. Kíséretünkvezet?i vagy nem tudtak vagy nem akartak enyhíteni embertársaik szenvedésén.Kintzbourgtól Linzig rengeteg emberünket veszítettük el. (A betegek semmilyen ellátásbannem részesültek, a katonák pedig három-négy napig nélkülözték mind az élelmet, mindpedig a zsoldjukat.)Hogyan is gy?zhettek volna le ennyi szenvedést a haza bátor védelmez?i? Hiszenbetegen magukra hagyták ?ket a hajókon, ahol csupán egy marék szalma választotta el?ket a hajópadlótól. A legegészségtelenebb és a leghidegebb éjszakákat kellett ittátvészelniük, s egy gyorsan terjed?, fert?z? betegség is megtámadta ?ket.A betegek száma napról napra n?tt, és egészen Linzig halottaink borzalmas látványakísértett minket, amint elborítják e mai Styx két partját. (Bizonyos helyeken tragikus végetért bajtársainkat eltemették. E területek f?hivatalnokai vagy a helyi hóhérokat vagykényszermunkára ítélt fegyenceket bíztak meg a temetéssel.)Ez azonban még csak a kezdet volt. Igazi bajaink most kezd?dtek. Ellenségünk mégnem elégítette ki bosszúvágyát. A franciák ezreinek halála csak felkorbácsoltagy?löletüket, és gyilkos terveik voltak velünk: azt akarták, hogy a germán szörnyetegnekfeláldozott francia republikánusok vére vesse vörösre ezentúl a Duna vizét. Ti, a szabadember ádáz ellenségei, ki tudná leírni, és az utókorra hagyományozni kegyetlenségeteketés a franciák ellen elkövetett minden gonosztetteket?Néhány napig Linz bizonyos negyedeiben lettünk elszállásolva, a lehet?legnyomorúságosabb állapotban. Omladozó kaszárnyákba zártak bennünket, szalmánaludtunk, s a tetvek is elborítottak bennünket. Így nem csoda, hogy rövidesen minden katonaés a tisztek java része is megbetegedett. Ennél a városnál váltunk meg a Soigny-tól bennünketkísér? csapattól. Linz parancsnoka heves szemrehányásokkal illette M. de Bruxenne-t és M.Müllert, az irányunkban tanúsított magatartásuk miatt. (Érdemes idéznünk M. de Bruxenneválaszát azokra a szemrehányásokra, melyeket Linz parancsnoka tett neki. Miután ahely?rség parancsnoka túl nagy elfogultsággal vádolta M. de Bruxenne-t a hadifoglyokvonatkozásában, ez utóbbi azt válaszolta, hogy csupán kötelességét teljesítette, és sohanem fogja megbánni, hogy a természet szavára hallgatott. Bécsben természetesenfeljelentést tettek ellene stb.) Új osztrák kíséretünk vezet?i kegyetlennek és embertelennekbizonyultak. Azok a szerencsétlenek, akiket csak két lépés választott el a haláltól, hiábakérlelték e vezet?ket, hogy siralmas állapotuknak megfelel?en kórházba mehessenek. Ett?lkezdve leírhatatlan szenvedés lett az osztályrészünk.

Az id?járás elviselhetetlenné vált, semmink sem volt, hogy védekezhessünk a hidegellen, vagy hogy betegeink kínjait enyhíthessük, s így az ? sorsuk úgy t?nt, hogymegpecsétel?dött. (Linzben 1793. november 22-én szálltunk újra hajóra.) Felkészültünk,hogy mi is így végezzük majd. Miben is reménykedhettünk volna, hiszen még el?ttünk állta Linzet Pesttel (Fels?-Magyarország) összeköt? útszakasz, és katonáink többsége alig élta fáradságtól, miközben idegeik is felmondták lassan a szolgálatot. Csupán azt nem tudtukmég, hogy mikor ér utol minket is végzetünk.Még alig távolodtunk el utolsó állomáshelyünkt?l, amikor felfogtuk, hogy képtelenekleszünk ellenállni a hideg vasfogainak és a szégyentelen bánásmódnak. A Duna is más volt,mint amilyennek el?ször megpillantottuk. Partjait elhagyatott és m?veletlen földek, vagyhegyek szegélyezték, lakói pedig kegyetlen és vad népek voltak. A folyó veszélyes szakaszaimiatt sok utazó szenvedett hajótörést. Néhány nap múlva egy katonáinkat szállító tutaj Ypsmagasságában darabokra tört. (Idézem Rouget, a Deux-Sèvres-i els? számú hadoszlop tüzérf?hadnagyának beszámolóját ezzel az eseménnyel kapcsolatosan: Egy sziklákkal tarkított,Stroudel nevezet? helyen, november 24-én, nagyjából délután kett?kor, az a tutaj, amelyenjómagam is utaztam a 83. ezred kötelékébe tartozó Langle polgártárs és kétszáz katonatársaságában, a kormányos hibája és a hullámok kényszerít? ereje miatt egy sziklánakütközött. A tutaj két darabra tört, az egyik fennakadt a sziklán egy örvény közepében, amásik, amelyen én is maradtam, három lábnyi mélységbe süllyedt alá… olvasahatatlanszöveg K.L.) Ezután a baleset után folyamatosan vesztettük el bajtársainkat, akikneknapról napra csökkent az életkedve. A kíséretünk által tanúsított kegyetlen bánásmód isközelg? szerencsétlenségünket jósolta. Ezen a vidéken a Duna két partját az itt elpusztultszámtalan áldozat holtteste borította. Minden áldott nap szembesültünk a partokon hagyotthalottaink látványával és azoknak a szerencsétleneknek a maradványaival, akik el?ttünktették meg ezt az utat. (A Condé hadoszlop és a Belgiumból visszavonuló csapattestektehát irtózatos emberveszteséget szenvedtek el.)Bármennyire is nehezen ment a sorunk, másra sem tudtunk gondolni, mintszerencsétlen bajtársainkra, akiket teljesen magukra hagytak a hajókon. Ó véres bosszú!Rémes példája ez a visszavágásnak!A betegek többsége Corneilbourg és Noustof környékén elhalálozott, s csupánnéhány szerencsétlennek sikerült eljutnia Ebersdorfig. Azonban sokan azok közül, akikegészen jó b?rben voltak, a hallatlan kegyetlenkedések áldozatául estek: alegnyomorúságosabb körülmények közt fejezték be életüket. Noustofban és Ebersdorfbanellenségeink viselkedése a százszorosára fokozta kínjainkat. Egy hajó ráadásul Noustofkörnyékén zátonyra futott, s csupán egy-két katona élte túl a katasztrófát. (1793. november26-án délután fél ötkor egy, a katonáinkat szállító hajó a Corneillbourg és Noustof közötttalálható vízimalmok közelében futott zátonyra. Ez a rémes baleset sok-sok katonánkéletébe került.)Linz óta a legrosszabb körülmények közt szállásoltak el bennünket, kiszolgáltatva atetveknek és a kegyetlen bánásmódnak. A Linz és Ebersdorf közt már így is rengetegemberünket veszítettük el, az itteni siralmas állapotok most újabb áldozatokat követeltek.Három napig Mária Terézia kastélyába zártak bennünket, ahol a rettenetes fáradtság és afolyamatos szenvedések legy?rték bajtársainkat. A beteg katonák, teljesen magukra utalva,

a továbbiakban is a hajókon maradtak. Több mint ötszáz francia halálát okozta így azévszakra jellemz? változékonyság, a rettenetes hideg és az éjszakai egészségtelen leveg?.Kíséretünk vezet?i, ezek a kegyetlen gonosztev?k, nem mulasztották el az alkalmat, hogynap, mint nap felvigyenek bennünket a hajókra és szembesítsenek minket halottbajtársaink látványával: ezrével hevertek holttesteik a folyó két partján. Ellenségeinkbosszúja még a halottainkat sem kímélte, a leggyalázatosabb szitkokkal illették ?ket. Akényszermunkára ítélt rabokkal el?re megásatták a hatalmas gödröket halottaink számára.Riadtan figyeltük, hogy a hajók közül, amelyeken fert?z? betegeink agonizáltak,melyik veszi az irányt a part felé. Naponta láttuk, amint kisebb csónakokat engednek a vízre:hol jobban, hol kevésbé megpakolva a magukra hagyott szerencsétlenek holttestével.Hány korai halál, hány élete virágában elpusztult fiatalember írható ennek azembertelen bánásmódnak a számlájára! Még azok is, akik Mars isten szolgálatában ?szültekmeg, s jól ismerték a katonáskodással járó csapásokat és borzalmakat, még ?k is képtelenekvoltak elviselni ezt a barbár bánásmódot. Borzalmas visszaemlékezni arra, hogy még pislákoltbennük az élet. Ennél csak az volt az iszonyatosabb, mikor saját szemünkkel láttuk, hogy azosztrák tisztek legyilkolják ezeket a szerencsétleneket, a szabadság bátor védelmez?it!(Boullet polgártárs, a hatos számú lovasezred f?hadnagya így emlékszik vissza: Egyik napaz egyik katona összerogyott az úton, mivel felemésztette az éhség, a hideg és a fáradtság.Képtelen volt tovább menetelni. Az egyik ?rmester, miután észrevette ezt, odarohant hozzáés kényszeríteni akarta a menetelésre. Mivel a nyomorult nem tudott továbbmenni, akegyetlen osztrák ott helyben halálra ütlegelte. Az útszélén hagyták, hiszen sorsa mármegpecsétel?dött, kíséretünk vezet?je pedig odalépett a haldoklóhoz, botjával szétfeszítettea szerencsétlen száját és így szólt hozzá: Pusztulj el te gyalázatos és nemzeted szégyenelégy, stb.)A bennünket sújtó szerencsétlenségek közepette legalább örömmel vettüktudomásul, hogy egy Bécsb?l érkezett parancs elrendelte kíséretünk leváltását és aszárazföldi továbbhaladást. Nem is tudom, hogy tudtak egyáltalán életben maradnihadoszlopunk katonái, illetve azok a szerencsétlenek, akik egészen Pestig hajón tették megaz utat! Ebersdorfot a legnyomorúságosabb állapotban hagytuk el. (Itt láttuk azt, hogy akényszermunkára ítélt rabok a második emeletr?l hajították le bajtársaink holttestét.Egyébként közülük többekben még pislákolt az élet.) Bajtársaink háromnegyede betegvolt, s mindenben szükséget szenvedett. Ilyen állapotban kellett egy nagyjából hatvanmérföldes utat megtennünk, s kilátásaink javulására esélyünk sem volt. Retteneteshelyzetben voltunk! Az ellenség halott bajtársaink testével terítette be a Duna két partját.Ha a ránk váró megpróbáltatásokra gondoltunk, csak abban reménykedhettünk, hogy háthakórház kerül az utunkba, ahol a legéget?bb problémáinkat orvosolni tudják. A sorsazonban nem így határozott: a vesztünkre törtek és mi nem tudtuk ezt megakadályozni.Képes leszek-e borzongás nélkül felidézni ennek az utazásnak a részleteit? Meg kelltennem, hiszen igazságot kell szolgáltatni az itt megalázott embereknek. A dunai utazásborzalmai után most nem kevésbé súlyos csapásokkal kellett szembenéznünk. Miutánkíséretünket leváltották és engedélyezték a szárazföldi utazást, szívszorongató látvány kísérteutunkat. A legtöbben azok közül a szerencsétlenek közül, akik a szárazföldi meneteléstválasztották, ahelyett hogy magukra maradva haldokoljanak a hajókon, most itt lehelték ki

lelküket. Hiába kértük, hogy enyhítsenek szenvedéseiken, szóra sem méltattak bennünket, sígy minden egyes nap újabb és újabb áldozatot követelt. A halál percenként ragadott el egyetegyeta szekereken utazó betegek közül. A többiek, akik a menetelés alatt a kínok kínjaitszenvedték el, gyakran itt is fejezték be nyomorúságos életüket. Az ország lakói el?ttszörnyetegeknek és gonosztev?knek festettek le bennünket, s e tudatlan és egyszer? népségennek megfelel?en bánt velünk. Bajtársainkról, kiket e vidéken sorsukra hagytunk, sosemkaptunk többé híradást. Mit is jelenthet ez? Nem mást, mint hogy sok tiszt - belefáradva azemberi kegyetlenség mindennapos megnyilvánulásaiba, a rengeteg szenvedés látványába ésfel?rölve a betegség által - nem bírta elviselni kilátástalan helyzetét. Mások inkább kardjukbad?ltek, csakhogy minél el?bb véget vessenek tragikus sorsuknak. (Az haute-vienne-i másodikezred egyik tisztje szablyájával vetett véget életének, az Ebersdorf és Pest közöttiútvonalon. E tényt igazolta Dutout, a szövetségesek 16-os számú zászlóaljának kapitánya.)Ennyi sorscsapás, gyilkosság és kegyetlenség után hány bajtársunknak is sikerülteljutnia a pesti kórházba? Könnyen elképzelhetjük, hogy milyen állapotban volt egyfogságba esett beteg katona háromszáz mérföldre hazájától. Bajtársai, bár mellette voltak,képtelenek voltak enyhíteni kínjain. S?t mivel helyzetük még iszonyatosabb volt, ez mégjobban elcsüggesztette a beteget.1793. december 23-án érkeztünk meg a pesti kórházba. Ez a hatalmas épület, amely aDuna bal partján épült, körülbelül háromnegyed mérföldre volt Pestt?l.A Quesnoy-i és az Avesnelesec-i hadoszlopok teljesen megtöltötték a kórházatbetegeikkel. E szerencsétlenek három-négy napig nem kaptak semmilyen gyógykezelést.Azokat a katonákat, akik jól tartották magukat, Munkácsra irányították. Két héten belül 1200 -1800 fogoly lelte itt halálát: nem részesítették ?ket megfelel? ellátásban, képzett sebészek nemálltak rendelkezésükre, nem volt váltás fehérnem?jük és a tetvek is ellepték ?ket. Ráadásul kivoltak téve a rend?rtisztek zaklatásainak és kegyetlenségének is. Így képtelenek voltakellenállni az élet megpróbáltatásainak: minden egyes nap hol több, hol kevesebb áldozatotkövetelt. Amikor a betegség a leger?sebben tombolt, egy halottszállító kocsi szünet nélkülvitte bajtársaink holttesteit a Duna bal partján a homokban ásott gödrökhöz. E helyütt azáldozatok ezrei kiáltanak a bosszúért, a rajtuk esett gyalázatos sérelmek miatt.Láttuk, ahogy szenved? bajtársaink nyomorult állapotuk miatt segítségért könyörögtek,majd összeestek az ütlegekt?l, melyeket bikacsökkel mértek rájuk a gondozásukkal megbízottorvosok. (Mi, tisztek, hiába próbáltunk enyhíteni szenvedéseiken: osztrák kísér?inkmegakadályoztak benne. Megtiltották a szenved? katonáknak, hogy belépjenek a tisztekszállására, az ?rök pedig éberen vigyáztak, nehogy valahogy is segítséget nyújthassunknekik. Ett?l kezdve pénzt próbáltunk juttatni nekik, de a pesti kormányzat ezt islehetetlenné tette. Összesen 200 forintot tudtunk eljuttatni a pesti kórházat ellen?rz?f?hadnagynak, de kiderült, hogy ez a gazember csupán 50 forintot osztott szét a mieinkközött. A módszere a következ? volt: nagyjából egy negyed uncia pipadohányt és tubákotosztott szét vagy 10-12 szerencsétlen között. Ezt nagyjából 10-15 naponta tette meg akórházban fekv? katonák között, akik nagyjából 100-200-an lehettek. Így tehát az egészösszeget sosem használta fel. Mi történhetett a maradékkal? Nem nehéz kitalálni. Egyigazi úriember, a hármas számú párizsi ezred kapitánya, a nagyváradi rend?rkapitánynakadott egy 30-40 forintos összeget, hogy ez utóbbi jutassa el a pénzt zászlóaljához tartozókatonákhoz. Az összeget azonban visszaadták a kapitánynak, arra hivatkozva, hogy a bécsi

kabinet kifejezetten megtiltotta, hogy a tisztek bármivel is segítsék a katonákat.)Mérget is használtak, igen Törvényhozó urak, még méreggel is törtek az életünkre.(A Vosges-i 12-es számú zászlóalj szállásmesterét megmérgezték, de olyan szerencséjevolt, hogy zászlóalja orvosa még idejében észrevette és ellenmérget adott be neki. Ett?lkezdve nagyon kellett vigyáznia, hogy mit eszik, ha életben akart maradni. Ramillackapitányt a kórházban mérgezték meg, 1794 augusztusának végén. 1794 októberénekvégén Crépu polgártárs, a 37-es számú gyalogezred kapitánya is mérgezésnek esettáldozatul. E tény alátámasztásául szolgálhat az a vita, amely a kórház orvosa és az ittparancsoló f?hadnagy között robbant ki a Crépu polgártárs illetve a rajta észlelt tünetekmiatt. Fusil, a 37-es számú ezred katonája hallotta, amint az orvos ezekkel a szavakkalfordul a f?hadnagyhoz: Jól van! Ha ön ekképp határozott, tudom, hogy bánjak el M.Crépu-vel, s ha már eldöntetett, hogy el kell pusztulnia, majd olyan gyógyszereket adokneki, melyek garantálják, hogy soha többé nem áll talpra.)Ellenségünk nem elégedett meg azzal, hogy úgy veszejtsen el bennünket, hogylegéget?bb bajainkról sem vesz tudomást. Ennél célravezet?bb megoldás mellett döntött.A kisfizetés? katonáktól fizetésképtelenségre hivatkozva megvonták a gyógykezelést.Hogy lehet eljutni az embertelenség e fokáig és megfeledkezni eközben szenved?embertársainkról?Könnyen el lehet képzelni, hogy hány katonának sikerült ennyi szenvedés után talpraállnia és felépülnie abból az állapotból melybe belehajszolták. A lopás sem volt idegenellenségünkt?l. Az önkívületben lév? betegekt?l nem csupán a pénzüket lopták el, hanempoggyászukat is kifosztották. (Mauselon polgártárs, a szövetségesek 16-os számúzászlóaljának kapitánya, betegsége alatt lett teljesen kifosztva. Felépülése után hiábareklamálta eltulajdonított javait, jogos kérését nem teljesítették. Igazolta és aláírta:Mauselon.)Volt, aki miután felépült betegségéb?l, hiába kérte vissza fegyvertársaitóltámogatva eltulajdonított javait. Annak is tanúi voltunk, hogy néhány szerencsétlenbajtársunk még életben volt, mikor felrakták a halottszállító kordéra, mások pedig teljesenösszetörve, a halottas szobában lettek elhelyezve s innen néhány óra múlva már mintélettelen testeket szállították el ?ket. (Egy nap, az egyik búskomorságba esett tisztetbevitték a halottas szobába, s innen csupán pár óra múlva hozták ki. Nem is érnénkelbeszélésünk végére, ha az összes szörny?séget elmondanánk.)Igen, Hazánk Atyjai, mindez a szörny?ség a szemünk el?tt zajlott. A sors úgyakarta, hogy életben maradjunk, és elmeséljük nektek mindazt a kegyetlenséget, melyet aHaza oltalmazóinak kellett elszenvednie.Nem teszünk több említést a fogságunk alatt tapasztalt kínokról és nélkülözésekr?l,hiszen az eddig elmondottak alapján megítélhetitek kegyetlen sorsunkat a germán zsarnokbéklyóiban.Legy?zhetetlen és igazságos nemzetünk bölcs Törvényhozói, ismertessétek meg azegész világgal gyalázatos ellenségünk viselkedését, mindazt a kegyetlenséget, amellyelmegszegték a háború, az emberiség és az emberi jogok megannyi törvényét! Távol áll t?lem,hogy egyszer?, de az igazsághoz h? elbeszélésemmel lángra lobbantsak egy új háborút. Mostannak van itt az ideje, hogy megízleljük a béke gyümölcseit, amelyeket a ti áldásos

munkátoknak, egyedülálló buzgalmatoknak, fegyvertársaink férfias bátorságának és kiválótábornokaink felkészültségének és elkötelezettségének köszönhetünk.Elégedjünk meg azzal, hogy megvetjük ezt az aljas kormányzatot, és Európa népeirehagyjuk az ítélkezést err?l a barbár zsarnokuralomról. (Szlavóniában nem Ratza várábazárták a fogságba esett katonákat, hanem egy új er?dítménybe a Száva folyónál, amelymind a környez? mocsarak, mind a rossz leveg? miatt rendkívül egészségtelennekbizonyult.)Franciák képvisel?i, ha fegyvertársaink, akik a Duna partján lelték halálukat,beszélni tudnának, ?k maguk ismertetnék veletek gyászos végüket: sötét zárkákbannyögtünk súlyos láncok alatt, mivel szót emeltünk… (olvashatatlan) vagy a bánásmódelviselhetetlensége ellen, bajainktól felemésztve az úton leltük halálunkat, méreg végzettvelünk vagy egyszer?en legyilkoltak bennünket.Amikor erre az irtózatos látványra gondolok, szinte hallom halott bajtársainktúlvilágról jöv? üzenetét. Még utoljára a Hazára gondoltak, mintha így biztatnák bosszúállásragyalázatosan bevégzett életükért! Egyik helyen egy gazfickó fosztott meg bennünket mindenértékünkt?l, másutt orvosok tagadták meg t?lünk a segítségnyújtást, mivel nem tudtunk elegetfizetni.Szeret? anyák, gyengéd teremtések, h?séges feleségek, erényes polgártársak, rokonokés barátok, Ti, akik képtelenek vagytok beletör?dni gyermekeitek, rokonaitok és barátaitokszomorú sorsába, szárítsátok fel könnyeiteket! Az általatok hozott áldozataitok a Haza üdvétés boldogulását szolgálták. Ellenségeink örökké szégyenkezni fognak gaztetteik miatt, azutókor igazságos ítélete nekünk szolgáltat majd elégtételt, s ?ket mindörökké úgy tekintikmajd, mint a földkerekség egyik leggyalázatosabb népségét.J. Hautière, kapitány

B ON FRANÇOIS DELLARDKATONAI EMLÉKIRATOK A KÖZTÁRSASÁG ÉS A CSÁSZÁSRSÁG HÁBORÚIRÓL*JEAN-PIERRE DELLARD (1774-1832), Napóleon kés?bbi tábornoka 1793-banf?hadnagyként esett fogságba a németalföldi hadszíntéren, s került 300 tiszttársával együtt a horvát-szlavóniai Diakovárra. Katonai pályafutásáról naplótvezetett, amelyet az 1812-es oroszországi visszavonuláskor elveszített.Memoárját, amelyben életútjának az 1792-1808 közötti szakaszát írja le, 1814-1830 között vetette papírra. Munkájának alább közölésre kerül? IV. és V.fejezetében magyarországi hadifogságáról emlékezik.**IV. fejezetAz ellenség saját kez?leg húzott ki az árokból és az ingem, valamint az alsónadrágomkivételével azonnal megfosztott minden ruhadarabomtól. A tiszt, akinek felhánytorgattam ebánásmódot, sértéseket zúdított rám és engedélyt adott arra, hogy a jelenlétében megüssenek.Katonáimmal ennél is keményebben és embertelenebbül viselkedett, mivel a negyven, azenyémhez hasonló sorsra jutó ember közül huszonhetet azonnal kivégeztek, mihelytlefegyverezték ?ket. Igaz ugyan, hogy mindez épp akkor történt, mikor kormányunk élet-halálharcot indított az osztrákok szövetségesei, az angolok ellen, de soha francia hadsereg nemragadtatta el magát effajta túlzásokra.A támadás kezdete óta egyfolytában zuhogott az es?, s ez is csak súlyosbítottaszerencsétlen helyzetemet. Alig lehetett állva maradni a csúszós és sáros talajon, bár ez nemzavarta abban a pandúrokat, - ezt a fosztogatásnak él? kegyetlen bandát -, hogy háttal a földrelökjenek, pontosan az út közepére, csupán azért, hogy így könny?szerrel megfoszthassanak acsizmámtól.Miután mindezt elszenvedtem, elvezettek - helyesebben elvonszoltak, mivel gyalogolniis gyenge voltam már - II. Ferenc császári f?hadiszállására.Az uralkodó épp lovagolt a nyílt mez?n, számos vezérkari tisztje társaságában. Elébevezettek, s ? hosszan, bár minden eredmény nélkül kérdezgetett támadásunk pontos céljáról éstábornokaink képességeir?l. Válaszaimmal csupán arról akartam meggy?zni az uralkodót,hogy egy francia, ha hadifogoly is, semmiképpen sem lesz áruló, és cselekedeteit csak hazájaüdvössége befolyásolja.Egyébként nagyon helytelennek tartottam, hogy a császár képesnek tartott arra, hogyaz ? szolgálatára leszek, és jóindulatáért cserébe elárulom szül?hazámat.Pár szóban azt válaszoltam neki, hogy csak a csapatomat érint? kérdésekr?l ésfeletteseim bizonyos parancsairól van tudomáson, s semmit sem tudok a francia hadseregegészét érint?, az ellenség visszaveréséhez kapcsolódó rendeletr?l. Továbbá, hogy nem istartozik egy altiszt hatáskörébe, hogy véleményt nyilvánítson ezekr?l az intézkedésekr?l.

Annak ellenére, hogy válaszaim nem sok hasznára voltak az uralkodónak, elrendelte,hogy az engem kísér? két huszár visszaszolgáltassa személyes holmimat, amit a csatatérenvettek el t?lem a pandúrokkal egyetértésben és osztottak szét egymás között. Továbbáfelel?ssé tette ?ket személyes biztonságomért, egészen a Tournai-i börtönig, ahová a parancsszerint vinniük kellett.Két mérföld választott el ett?l a várostól. Útközben két osztrákkal találkoztunk, akikegy hordágyon cipelték sebesült bajtársukat. Ahogy észrevettek minket a távolból, letették aföldre a hordágyat, majd levették vállszíjukról a puskákat, és bajonettjükkel hadonászva úgyrohantak felém, mint az ?rültek. Menthetetlenül lemészároltak volna kísér?im segítségenélkül, akik szablyával kezükben kényszerítették a két megvadult katonát arra, hogyfélreálljanak utunkból.Ezzel a veszéllyel újfent szembe kellett néznem, mikor elhaladtam egy, a csatamez?reigyekv? osztrák gyalogos hadtest mellett. Négy, franciául egyébként jól beszél? katonaelszakadt a csapattól, és dühödten rohant felém.Épp annyi id?m volt, hogy beugorhattam kísér?im lovai közé, és hála az ?kitartásuknak, épségben vészeltem át ezt az esetet is.Megérkeztem végre Tournai-ba, ahol egy péket majdnem lekaszaboltak kísér?im,mivel megpróbálta letépni rólam a kokárdámat. Vakmer?sége életébe is kerülhetett volna, hanem bújik el egy szomszédos házban.Több utcán átvágtunk, mire megérkeztünk a városi börtönhöz, melyet kíváncsiskodókhada vett körül. Ide zártak be számos pórul járt bajtársammal együtt. Egy osztrák tisztfeljegyezte vezetéknevemet, keresztnevemet és rendfokozatomat, és érdekl?dött, hogy melyikhadtesthez tartozom. Közölte, hogy haladéktalanul Brüsszelbe szállítanak, ahol a franciahadifogolytábor van. Egy Auba nevezet?, lieg-i származású kapitányt szintén kihallgattak,majd vallomása alapján halálra ítéltek, mivel saját uralkodója ellen fogott fegyvert.„Életemmel Önök rendelkeznek, válaszolta a bátor tiszt. Én megtettem a kötelességemet, mintkatona, most tegyék meg Önök, mint hóhérok.” Ezek után álomra hajtotta a fejét azon a kevésszalmán, amit számára szereztünk.A két nap alatt, amelyet itt töltöttem, csupán közepes zsoldból éltem, arra várván, hogymegérkezzen a rangomnak megfelel?. Az osztrákok egyáltalán nem viselkedtek méltányosan ahadifoglyokkal. A szokással ellentétben állandóan zaklatták ?ket, vagy sértésekkel, vagyfenyegetésekkel, mely utóbbiakat gyakran be is váltottak. Be kell vallanunk, hogy a NemzetiKonvent intézkedései, melyeket az Anglia ellen irányuló, a teljes megsemmisítést el?irányozóháborúval kapcsolatosan hozott, súlyos, megtorló akciókat eredményezett a hadifoglyok ellen.A kormány ugyanis elrendelte, hogy ne ejtsünk hadifoglyokat: mind pusztuljon csak el acsatamez?n.Katonáink ellenben nem tartották be a konvent kegyetlen rendeleteit, és feletteseikpéldáját követve nagyvonalúan és emberségesen viselkedtek az angol hadifoglyokkal,valamennyien bebizonyították tehát, hogy képtelenek végrehajtani effajta parancsokat.Az osztrákok viszont nem mindig viselkedtek így. A Konvent barbár parancsaifelháborítottak ?ket és eleve bosszút esküdtek ellenünk rokonaik, a francia király és királynéhalála miatt. Bár a királyi pár halála nem a hadsereg lelkén száradt, ?k bennünket gy?löltek, ésa fogságba esett francia katonákon álltak bosszút azokért a túlzásokért, amikreFranciaországban ragadtatták magukat a terroristák.A legembertelenebb módon zsúfolták össze a hadifoglyokat a zárkákban, a lehet?

legrosszabb min?ség? élelemmel etették ?ket, és a legkisebb hibáért botütések hada lett ajutalma e szerencsétleneknek. Ha betegek lettek, ápolóik kegyetlensége el?l akkor semmenekülhettek.A csapatok és az ügynökök ezen viselkedése örökre foltot ejtett II. Ferenc uralkodásán,mivel végig jelen volt a hadseregnél, s így rajta múlott volna, hogy véget vessen evisszaéléseknek. Nem kivételes esetekr?l beszélek, az effajta bánásmód általános volt:mindenütt ezzel kellett szembesülnünk, Németországban éppúgy, mint az osztráktartományokban, vagy Magyarországon, ahová engem kísértek.Tournai városát elhagyva egészen a török határig a legmocskosabb éslegelviselhetetlenebb börtönökbe zártak bennünket. A legtöbb fogda padlóján a szalmahemzsegett a tetvekt?l és gyakran a közönséges b?n?zökkel is osztozkodnunk kellett rajta.Egyetlen jogos sérelmünk sem nyert meghallgatást, s?t gyakran testi fenyítés lett a sorsaannak, aki panaszra merte nyitni a száját.E rövid ismertetés bizonyítja, hogy sorsom nem alakult a lehet? legfényesebben, bárlelkileg jobban összetörtem, mint fizikailag. Ahogy távolodtam Franciaországtól, úgyer?södött bennem a honvágy.F?leg attól szenvedtem a legjobban, hogy megfosztottak parancsnoki címemt?l, pedigezt bátorságommal érdemeltem ki és embereim teljes bizalmát élveztem.Bár ezek a gondolatok kínoztak állandóan, kénytelen voltam beletör?dni sorsomba éselindultam Tournai-ból Brüsszelbe, egy er?sen felfegyverzett konvoj kíséretében. Itt egyhónapot töltöttem száz másik tiszt társaságában, tábori ágyon töltve az éjszakákat, és csakszigorú ?rizetben hagyhattam el a hely?rséget.Mindeközben a szövetségesek visszavonultak Charleroi felé, és Fleurusnélgyülekeztek, mivel a francia hadsereg villámgyors és frenetikus gy?zelmei nem hagytakszámukra más választást.Visszavonulásuk miatt Köln felé evakuáltak bennünket. Gyorsan elhagytuk Brüsszeltés aznap este már Louvainben hajtottuk álomra a fejünket. Hadoszlopunkat 3000 franciaalkotta, és ebb?l csupán 150 volt tiszt. ?ket La Tour dragonyosai kísérték, akik kegyetlenülviselkedtek a betegségük vagy általános gyengeségük miatt gyalogolni már képtelen rabokkal.Mivel legyilkolni ?ket sokkal kevesebbe került, minthogy szállítóeszközöket szerezzeneknekik, kísér?ink el?szeretettel használták szablyáikat. Gyorsan megszabadultak t?lük, és aszállítási költségeket is megspórolták.Miután tehát elhagytuk Louvaint, Tirlemont-ot, Saint-Tront, Tongrest, Maestricht-t,Aix-le-Chapellet és Bergheimt, megérkeztünk Kölnbe, ahol a választófejedelem csapataiváltották fel eddigi gy?löletes kíséretünket. Legéget?bb panaszainkat orvosolták, majdegynapos pihen?nk után a Duna felé irányítottak minket. Elmentünk Bonn, Andernach ésNeuwied mellett, ez utóbbinál léptük át a Rajnát, majd Dietz-Nassau-hoz érkeztünk. InnenDonauwoerthig az összes fontosabb városon keresztül vitt az utunk.Donauwoerthnél vártak bennünket a tutajok, hogy a Dunán Pestig, Alsó-Magyarországf?városáig szállítsanak bennünket. Ekképp az ország nagy részét gyorsan tudtuk átszelni, azosztrákoknak pedig ez volt a legolcsóbb megoldás. Ellenben számunkra ez minden volt, csaknem egészséges és kényelmes. Hatalmas faépítmények voltak ezek, melyeket eleve a Feketetengerreszántak, de így megtakaríthatták a hajók és más szállítóeszközök bérlési díját.A behajózás nem tartott sokáig. Semmilyen különleges el?készületet nem igényelt.Tömegben feltereltek minket a tutajokra, ahol semmilyen menedékhely nem volt, és a

Gondviselés szárnyaira bíztak bennünket Európa egyik legveszélyesebb és leggyorsabbfolyású folyóján.A vízfolyás, amely a svábországi Donaueschingent?l indul, többszáz mérföldkiterjedés?, medrét zátonyok tarkítják, a folyópartot pedig gyakran meredek sziklákszegélyezik. Így tehát csak a legnagyobb ügyességgel és el?vigyázatossággal lehetettkormányozni ezeket a hatalmas tömeg? tutajokat. Tutajunk kormányosa, mihelyt észrevette,hogy veszély közeledik, jelezte, hogy hallgassunk és imádkozzunk. ? maga is keresztet vetettés a folyó hajósainak mélyen tisztelt véd?szentje, „Saint Marin” védelmébe ajánlotta magát.Én magam, ha zátony közeledett, gyakran a folyóba vetettem magam, és addig úsztam, míg elnem hagytuk a veszélyes helyet.Azért döntöttem így, mert az egyik ügyetlenül kormányozott tutaj a szikláknak rohantés darabokra tört, az emberek többsége pedig odaveszett. A balesetet, amely 150 franciaéletébe került, egy Neubourg alatti félelmetes szikla okozta .A kíséretünkül kirendelt katonáktöbbsége szintén erre a sorsra jutott.Naponta húsz-harminc mérföldet tettünk meg. Élelmiszert így azokon a helyekenkellett beszereznünk, ahol este kikötöttünk, és ahol a folyóparton az éjszakát töltöttük. Abetegeket, a bennünket követ?, „Kórház”-nak keresztelt hajó szállította. Bárki, aki betette idea lábát, a lehet? legrosszabb sorsra jutott, rögtön valami fert?z? kór támadta meg, amelyhamar a sírba vitte. Esténként hordták le a hajóról e szerencsétlenek holttesteit, a rémesjárvány áldozataiét, és a folyó mentén ástak számukra sírokat. Nemritkán még élve dobták be?ket a sírgödörbe, melyet maguk a hadifoglyok ástak kísér?ik árgus tekintetét?l követve. Senkisem merte tehát betegségét bevallani, nehogy erre a végre jusson. A hírhedt hajó, ahol ennyiember lelte halálát, fedélzetes volt, a leveg? pedig annyira fert?zött, hogy maguk az orvosokse merték betenni ide a lábukat. Ezért az erre kialakított nyílásokon keresztül, a lehet?legnagyobb el?vigyázattal adták be az általuk el?állított orvosságokat.Bécsnél a betegek többsége, aki eddig nem kért a kórház-hajó nyújtotta segítségb?l,követelte hogy a városban ápolják ?ket. Kérésüket megtagadták, így tehát siralmasállapotukban kénytelenek voltak folytatni dunai útjukat. Peterwaredinnél, egy mocsárralkörülvett jelent?s er?dnél pár napra megálltunk, s itt estünk áldozatul egy betegségnek, amelyminden Magyarországra látogató idegenen kifog. Az ország éghajlata egyébként néholrendkívül veszélyes.Én is egyike voltam a tiszteknek, akiket ez a járvány megtámadott. Mivel a betegségetrendkívül fert?z?nek tartották, nem egy kórházban, hanem egy cs?rben helyeztek elbennünket. A betegséget azért is tekintették ennyire súlyosnak, mivel maga a f?orvos, ahely?rségparancsnok és a tiszteletes is ebben lelte halálát. Mindhárman minket látogattak megés rövid id?n belül el is pusztultak, így esvén áldozatul saját emberségüknek.A betegség gyors lefolyású volt. Pusztítása eredményeképp a beteg a harmadik naprateljes delíriumba esett, és ebben az esetben csak kis remény maradt arra, hogy felgyógyuljon.Én csakis csoda folytán épültem fel, én egyike annak az ötnek, akit 62 halálra ítélt társávalegyütt itt hagyott a konvoj.Felépülésem jórészt emberfeletti er?feszítéseimnek köszönhet?. Miután kicsit jobbanéreztem magam, mindent megtettem, hogy elkerüljek err?l a siralmas helyr?l. Kezeimmelvonszoltam el magam egy másik, új konvoj hajóihoz, amely Temesvárra, a Bánát központjafelé tartott. Hogy kísér?im éberségét kijátsszam, megszabadultam rongyaimtól, melyeket egyzsebkend?vel fogtam össze és párnaként használtam. Szívesen hoztam ezt az áldozatot,

csakhogy minél hamarabb elhagyhassam ezt a baljós vidéket. A sír már készen álltmindazoknak, akik a betegség áldozatául estek. A Duna a lábunk el?tt folydogált, és abetegek, amint feladták a küzdelmet és kilehelték lelküket, a folyóban találtak végs?nyughelyükre.Peterwaredin elhagyása után csak egy dolgot sajnáltam igazából: azt a 80 frankot, amitakkor loptak el t?lem, amikor a legbetegebb voltam. Ez volt minden pénzem, ennyit sikerültmegtakarítanom a zsoldomból. Alig volt ruhám, ebb?l akartam felruházkodni, de hát err?lmég sokáig le kellett mondanom. Mivel azonban az egészségem helyreállt, türelemmelviseltem ruházatom hiányosságait.A betegségem eredményeképp viszont az összes hajamat elvesztettem. Egy nap, mikorfésülködni próbáltam, mind kihullott, a fejemet gyötr? tetvekkel együtt. Nem szégyellembevallani, hogy borzasztóan megörültem kés?bb, mikor a hajam újra n?ni kezdett.Ilyen állapotban érkeztem tehát Djakovóba, a török határra, ahol 300 francia tisztettartottak fogva.V. fejezetLegnagyobb megdöbbenésemre az els? tiszt, akivel itt találkoztam, nem volt más, mintAuba, az a liegi kapitány, akit velem egy napon fogtak el. Ott voltam, amikor az osztrákokTournai-ban halálra ítélték, mivel uralkodója ellen fogott fegyvert. Mikor eljöttem a városból,? még a zárkában volt, és nem kételkedtem abban, hogy arra a szomorú sorsra fog jutni, amitelrendeltek számára. Nem hittem olyan kegyesnek az osztrákokat, hogy életben hagyják.Nyakába vetettem magam, örvendeztem, hogy viszontláthatom azt, akit már gondolatbaneltemettem.? is köt?dött hozzám, és felajánlotta, hogy osszam meg vele a szobáját, amit énörömmel el is fogadtam. Annál is inkább, mert jó barát volt és nagyon kellemes társaságnak ist?nt.Elvegyültem tehát szerencsétlen sorsra jutott bajtársaim közé. A helyiség, aholelszállásolták ?ket, az osztrák lovasságnak szolgált kórházul az utolsó, Törökország elleniháború idején. A tisztek a legénységi szobákban lettek elszállásolva, és úgy is éltek, mint azegyszer? katonák. Ez volt az egyetlen megkülönböztetés, amely megilletett bennünket,tekintettel az ország szegénységére, és hogy lehetetlen volt számunkra, hogy elkülönülveéljünk.A francia katonák, akik a szomszédos kisvárosból láttak el minket ennivalóval, ésegyben szakácskodtak is, a temesvári börtönb?l lettek mellénk rendelve. Ezen aszomszédságunkban lév? helyen úgy hullottak szegények, mint a legyek.Az állandóan szolgálatot teljesít?k úgy 12-14-en voltak. Közös megegyezéssel jelöltékki egymás közül azt, aki számon tartotta a kiadásokat és meghatározta a fogyasztásimennyiségeket.Egész jól éltünk, az élelmiszereket könnyen és olcsón tudtuk beszerezni. Egy libapéldául nem került többe, mint hat vagy hét sous, félkiló birka vagy marhahús nem volt többhárom sous-nál, rengeteg zöldségfélét lehetett kapni és egy üveg bor is csak négy sous-bakerült. Így tehát hosszú távon megtakaríthattunk annyit, hogy felöltözködhessünk, éskatonáinkat is felruháztuk.

Az itt töltött 18 hónap alatt meggy?z?dhettem arról, hogy milyen hatással van asemmittevés azokra az emberekre, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és semmilyenörömet nem lelnek szellemük megm?velésében.Szerencsére ?k voltak kevesebben, és állíthatom, hogy míg a tudomány ellenségeiértelmetlen túlzásokra ragadtatták magukat, addig a többiek, a nagy többség lehet?ségeik éseddig megszerzett m?veltségük arányában próbálták szorgos gyakorlással elmélyíteniismereteiket vagy a matematika, vagy a francia nyelv vagy pedig a katonai szabályzatterületén.Ez a tevékenység a legtöbbnek a hasznára is vált. Hazatértük után meg is tapasztalták ahatását, vagy úgy, hogy magasabb rangfokozatot szereztek, vagy pedig több hozzáértéssellátták el eddigi munkakörüket. Akik azonban csupán a játéknak és a kicsapongásnak éltek,nemcsak hogy nem lettek képzettebbek és eddigi tanulmányaikat is elfeledték, hanemegészségileg is annyira leromlottak, hogy kés?bb vagy maguktól vonultak nyugdíjba vagyküldték ?ket.Engem az a dicséretes ambíció f?tött, amely általában minden fiatal katonajellegzetessége: a fogságban töltött id? alatt próbáltam behozni azt a lemaradást, melyet aForradalom okozott azzal, hogy tanulmányaim félbehagyására kényszerített. Djakovobankezdtem tehát újra tanulni, és végig ezzel foglalatoskodtam. Szerettem tiszt lenni, és mindentmegtettem, hogy elmélyítsem az ehhez a státushoz nélkülözhetetlen ismereteket, úgymint ahadm?veletek elméleti megalapozását, a szolgálati szabályzatot háború illetve béke idején, ésvégül a matematikai ismereteket, melyek szenvedélyesen érdekeltek. Egy mérnökkari tiszttellaktam egy szobában, akit?l órákat vettem és hat hónap alatt már komoly fejl?dést értem el. Eza munka magában is felüdülést jelentett, ráadásul végtelenül szórakoztatott is.Volt még egy másfajta szórakozásom is, amely szintén képességeim fejlesztéséreszolgált: ez nem volt más, mint a gyalogság hadmozdulataira vonatkozó parancsoktartalmának alkalmazása. Erre egyébként számos tiszttársam kifejezetten meg is kért. Mivelnagyon jó a memóriám, emlékeztem valamennyi hadmozdulatunkra, és azokra a parancsokra,amelyek ezek végrehajtását tartalmazták. Könnyedén részleteztem ezeket, mindenféle segítségnélkül, s így miközben felidéztem és ábrázoltam ezeket tiszttársaimnak, olyan szinten el issajátítottam, hogy miután visszatértem Franciaországba, emiatt az elfoglaltság miatt léptettekel? három-négy hónap múltán.A fogságban töltött id? így nem is t?nt olyan hosszúnak. Annak ellenére, hogy márnagyon szerettem volna viszontlátni szül?hazámat, nem voltam olyan szomorú, mint atöbbiek. Csupán az utolsó három hónap alatt kínzott nagyon a honvágy, és úgy gondolom, haa fogságom még tovább tartott volna, nem várok tovább, és néhány társammal együtt, akikmár buzdítottak erre, átvágunk Törökországon, és hajóra szállunk Franciaország felé, ekképpvisszanyerve szabadságunkat.Szabadulásunk ideje azonban elkövetkezett végre, így nem kellett kitennem magamennek a veszélyes kísérletnek. Egy ideje már beszéltek arról, hogy a francia határ közelébekéne szállítani bennünket. ?reink édeskésre változó hangneme is ezt támasztotta alá. Eddigugyanis nem nagyon lehettünk megelégedve velük. Mindent elkövettek, hogy sorsunkat mégelviselhetetlenebbé tegyék. A francia kudarcokról szóló hírek elmesélése volt a legkisebbrossz, amit elkövettek ellenünk. Hol egy nagy csatában elszenvedett vereségr?l értesültünk,hol egy kormányváltásról, melynek eredményeképp örökös szolgaságra lettünk kárhoztatva.Így tehát az urak elbeszélése nyomán esélyünk sem volt, hogy hazatérhessünk, és sorsunk sem

lett más, minthogy együtt éljünk, illetve haljunk meg Valachia jobbágyaival. Nevetségesperspektíva ez a függetlenségükre büszke franciáknak!Miután azonban töprengtünk egy keveset, kételkedni kezdtünk a hírek valódiságában.Nem így volt azonban az éjszakai letartóztatásokkal, amelyek elég gyakoriak voltak. Azosztrák parancsnok a neki nem tetsz? tiszteket láncra verve küldte a különböz?, magyarországibörtönökbe, azzal az indokkal, hogy köztársaságpárti elveket terjesztettek. Mi, akiket azország lakói látni nem is láthattak, és érintkezniük is képtelenség volt velünk!Igaz ugyan, hogy el?adtunk néhány francia darabot, f?leg Voltaire -t, de ezek nemlehettek rossz hatással a fennálló rendre s még kevésbé II. Ferenc alattvalóira. Ahhoz azonbanelég volt, hogy a darab három f?szerepl?jét el?állítsák, és Erdélybe vigyék, ahol hosszúfogsággal fizettek a színjátszás ártatlan öröméért.Djakovót végül 1795 augusztusa felé hagytuk el és Pest felé vettük utunkat. A konvojtszáz szekér alkotta, amit a törökök bocsátottak a rendelkezésünkre, de a mi zsoldunkbólfizettek. Másfél év óta, végre el?ször lélegezhettem szabadon, és örökre búcsút mondhattamennek az elátkozott helynek, amely tanúja volt elkeseredésemnek és hazafias sóhajaimnak. Ehelynek, ahol mozgásterünk egy pár ház által körülfogott, sötét és kopár udvarrakorlátozódott. Így szinte gyalogolni is elfelejtettem. Csupán az tudja igazából értékelni aszabadságot, aki sokáig nélkülözni kénytelen. Ekképp aki szabadon rendelkezik idejével ésszíve szerinti elfoglaltságnak hódol, nem sajnálja a magányban eltöltött perceket. A magányazonban elviselhetetlen annak, aki akarata ellenére kényszerül egyedüllétre.Íme tehát a Franciaország felé vezet? úton haladtunk, és néhány hónap múlvaviszontláthattuk az édes anyaföldet. Türelmetlenségünket csak fokozta, hogy teljestudatlanságban tartottak bennünket a hadi eseményekkel kapcsolatosan. Seregeinkgy?zelmeiben azonban nem kételkedtünk.El?ször Temesvárnál, Magyarország legf?bb, a törökök ellen oltalmazóvéd?bástyájánál szálltunk meg. Ez volt az els? meger?sített hely, amelyre nem vigyázottkörnyékbeli katonaság, pedig ágyúütegei alacsony tüzelés?ek. Ezt valószín?legelhelyezkedése magyarázta, mivel a nyári hónapok alatt az itt tartózkodás hatalmasveszélyekkel jár. A környez? mocsárból fert?z? köd száll fel, és arra kényszeríti a lakosságot,hogy elhagyja otthonát, és vidéken keressen magának menedéket. Így maga a hely?rség iskénytelen elhagyni az er?döt. Aki a helybemaradás mellett dönt, saját halálos ítéletét írja alá.Egyedül a fegyencek ?rzik az er?döt, és emberfeletti munkával igyekeznek megtisztítani acsatornákat a lerakódott sártól és levezetni ezt a Tiszába.Ezalatt támadnak leghalálosabban a miazmák. Ha néhány elítélt megmenekül a haláloskórtól, úgy tekintik, mint aki kegyelmet nyert és bilincseit?l azonnal meg is szabadul.Az el?z? nyáron az itt fogva tartott 1300 franciából 1200 esett áldozatul a mocsárgyilkos kig?zölgéseinek. A katasztrófa közeledtével mindenki, akinek módja nyílt rá,fejvesztve menekült e helyr?l, a hadifoglyokat azonban, mintha misem különböztetné meg?ket a köztörvényesekt?l, celláikban sorsukra hagyták. A szerencsétlenek megásták sajátsírjaikat, majd este követték reggel elhalálozott bajtársaikat a halálba. Ha valakinek sikerülttúlélnie a gyilkos kórt, sokáig csak árnyéka volt önmagának és csupán a legnagyobb kínokárán tudott talpra állni.Néhány napos menetelés után a konvoj Pestre érkezett, itt átkelt rögtön a Dunán, majdpedig átszelte a túlparton elterül? Budát. A folyó jobb partján található, közeli Kleuzelvárában szálltunk meg. Az itt tartózkodásunkra vonatkozó parancs már el?ttünk megérkezett,

és mi nagyjából két hetet töltöttünk itt el. Ezután folytathattuk utunkat, 50-50 f?s tiszticsoportokra osztva. Nekem szerencsém volt, az els?ként útnak induló egységbe kerültem.Bármennyire is elbájolt a várat körülvev? táj, Ausztria-szerte talán a legszebb, nemvágytam másra, csakhogy elhagyjam az osztrák tartományokat. A vár - amely a Duna és apartjain elterül? két város feletti magaslaton helyezkedett el - egy hatalmas, számos folyó általöntözött és sz?l?ben gazdag hegyekkel határolt síkságra nézett. Így valóban fenségeslátványban lehetett részünk. A folyó ezen szakaszán a hajózás is igen élénk Magyarországon,és ehhez még hozzájárul a két fontos város közötti nagyfokú jövés-menés. A két várost egyhajóhíd köti össze hasonlóképp, mint Mayence-ban, csak épp a híd nagyobb és így jelent?senmegkönnyíti a két város közötti érintkezést. E gyönyör? látványt csak betet?zik az itt találhatócsodálatos épületek, úgymint az állami raktárak, a hatalmas kaszárnyák, a templomok és akórházak.Bármennyire is leny?gözi az embert Buda és Pest elb?völ? tájaival, mozgalmasságávalés gazdagságával, Magyarország többi része nem sok szépséget tud felmutatni. Csak elszórvatalálunk itt nyomorúságos falvakat, melyeket lusta és mocskos népség lakik. E nép eleveszolgaságra született, a szorgalom idegen fogalom náluk, még a földet is alig m?velik meg,hogy élelemhez jussanak. Inkább hajtanak fejet uraik el?tt, s könyörögnek t?lük alamizsnáért.A kormányzat azonban érdekelt abban, hogy tétlenségben tartsa ?ket, mivel ígykönnyedén mozgósíthatók, ha háború törne ki. Valóban Magyarország adja az osztrákhadsereg legjobb katonáit, f?leg a könny? lovasság számára. De megéri-e ez, hogy ígyhatalmas területet hagynak megm?veletlenül, amely pedig a legb?ségesebben jutalmazná megazt, aki gondjaiba venné? Így az elvesztegetett haszon tudatában csakis gyalázatosnaktekinthetjük az osztrák indokokat, melyek a nyomor és a tétlenség megideologizálásáraszolgálnak. E szolgaságot nem ellensúlyozhatja a magyar oktatás fejlesztése sem, hiszen alatin nyelv elterjedt ismerete - az utolsó disznópásztor is jeleskedik benne - nem feledtethetennyi nélkülözést. Mire is megy megszerzett tudásával egy parasztember ez alatt akormányzat alatt? A legjobb esetben is csak a tizedesi vagy legfeljebb az ?rmesteri rangigviheti. Miután lejár a szolgálat, hazatér, felveszi elny?tt rongyait és élete visszatér a régikerékvágásba. Bár megalázkodva t?ri elöljárójától a botütéseket, magyar voltára továbbra isbüszke marad. Ilyen tehát a magyar, míg a csatamez?n bátran harcol, addig otthonában gyávánés hitványul viselkedik.Miután elhagytuk Kleuzelt, Raab felé folytattuk utunkat. Itt egy sajnálatos jelenetnekvoltunk szemtanúi egy bennünket kísér? osztrák tiszt könnyelm?sége és el?vigyázatlanságamiatt. Egy Geoffroy nevezet? francia tiszt viselkedése panaszra adott okot szerinte, s ígybilincsben akarta továbbszállítani. Azonban a tiszt ellenállt, a parancs teljesítéséhez pedig akatonák segítségét kellett igénybe vennie. A konvojt alkotó tiszteket felháborította a megalázóés gyalázatos intézkedés, bátran kiálltak tehát M. Geoffroy mellett, és követelték, hogy ahely?rség parancsnoka szolgáltasson igazságot. A kísér?tisztet elítélték, majd leváltották, éstöbbé senki sem lett bilincsbe verve.Bécsbe érkezve a linzi út mentén lettünk elszállásolva, egész közel a várost véd?er?dítményrendszerhez. Veszély esetén nem sok hasznára volt Bécsnek ez az er?d. EgySchönbrunnhoz közeli faluban laktunk. Így néhány barátom társaságában megnézhettem akastélyt is, és elismerem, hogy csodálatos parkkal rendelkezik, ha az nem is mérhet? aLuxemburg palota vagy a Tuilériák kertjéhez. Nagysága, széles álléi, a rengeteg szobor és acsodálatos nyárilak feledhetetlen élménnyé teszik.

A Bécsb?l Strasbourg-ig tartó út folyamán semmi rendkívüli nem történt, hacsak az nem,hogy Münchenben, Bajorország f?városában, nagyon barátságosan és vendégszeret?enviselkedtek velünk. Itt eleve több francia-párti él. Én egyiküknél, M. André Alarmi-nál lettemelszállásolva. Felesége és ? kitüntetett figyelmével és gondoskodásával, amit sosem fogokelfelejteni nekik. Annál is inkább jól esett ez a figyelem, mert már régóta senki sem tör?döttvelem. E tiszteletre méltó bajor férfiú indulásom el?tt felajánlotta számomra erszényét, éskérte, hogy ebb?l fedezzem úti kiadásaimat. Olyan nagylelk?en cselekedte mindezt, hogyszükség esetén lehetetlenség lett volna elutasítanom. Azonban épp volt annyi pénzem, hogygond nélkül elérjem Franciaországot. Házigazdámtól csupán egy tajtékpipát fogadtam el,melyet sokáig meg is ?riztem.Bajorországot és Svábföldet gyorsan átszeltük. Csupán néhány napba tellett, ésAschaffenbourg-hoz közeledve már megpillanthattuk a Strasbourg- i katedrális harangjait.Ennyi nyomorúság és szenvedés után abban az örömben volt részünk, hogy viszontláthattukFranciaországot! Milyen boldogan szaporáztuk is meg lépteinket, csakhogy szül?földünköntölthessük az éjszakát! Lendületünket azonban kénytelenek voltunk mérsékelni, s még kétnapba telt, mire végre átléphettük a Rajnát.Elérkezett végül a várva várt nap, és elértünk a folyópartra, ahol is behajóztakbennünket. Rövid hajózás után pedig szül?földünkön szálltunk partra.

---------------------------------[1] „Aussi longtemps que la France et l’Allemagne ont regardé la Hongrie comme le boulevard de la chrétienté,elles se sont intéressées à toutes les guerres et à tous les événements politiques de ce pays; mais peuà?????????????????????????????????????????? peu elles le perdirent de vue et finirent par le regarder commeune province de l’Autriche. Depuis environ cinquante ans, les écrivains français n’en ont fait aucune mention,excepté Sacy, dans son Histoire générale de Hongrie. Mirabeau, dans sa Monarchie Prussienne, en parle d’unemanière superficielle. Beaufort, dans son Grand Porte-Feuille politique, en dit des faussetés: Sané, dans sonTableau historique, topographique et moral des quatre parties du monde, en parle peu. Enfin, d’Alembert etVoltaire en font une mention honorable, sans entrer dans des détails particuliers.”Lásd: BATSÁNYI János összesm?vei II, Budapest, 1960, 369.;609.[2] Batsányi többek között hamar szertefoszlott bonapartista illúziói sugallta megállapítása (Lásd: KÖVÉRLajos: Batsányi János Napóleonnak szánt államelméleti munkája 1809-b?l, klny. Szeged, 1982, u?: Lesprincipes de base de la monarchie universelle napoléonienne d’apès un pamphlet bonapartiste hongrois, in:Actes du 113 e et du 114 e Congrès national des Sociétés savantes, Révolution française 1788-1789, Paris,C.T.H.S. 1991, 241-245) visszaköszön Birkás Géza munkájában, aki így ír az elfelejtett Magyarországról. „AXVIII. században Franciaországban is a magyarok iránt való érdekl?désnek csak gyér nyomaival találkozunk.Ott is mint máshol, elfelejtenek bennünket, nem tör?dnek velünk.” (Lásd: BIRKÁS Géza: Francia utazókMagyarországon, Szeged, 1948, a továbbiakban Birkás, 1948. 72.) Köpeczi Béla a francia hatalmi politikamegfontolásainak szemszögéb?l igazat ad Batsányinak. (Lásd: KÖPECZI Béla: Egy felvilágosult magyartörténelem, in: KÖPECZI Béla: Magyarok és franciák XIV. Lajostól a francia forradalomig, Bp. 1985, atovábbiakban Köpeczi, 1985. 373.) Ugyanezt az álláspontot ismétli meg legújabban Fejérdy Gergely, amikor aztírja, hogy a majtényi síkon történt fegyverletételt követ?en „Bécset tekintették a korban a m?velt világ, Nyugat-Európa határának, és Magyarországot a Habsburg-birodalom részeként tartották számon, ezért a térségbeérkez?k nem tartották fontosnak, hogy a Kárpát-medencébe látogassanak.” (Lásd: FEJÉRDY Gergely: 18.századi francia anyanyelv? utazók Magyarországon, Világtörténet, 1999. ?sz-tél, a továbbiakban FEJÉRDY,1999. 45.)[3] Batsányi Jánost a XVIII. század utolsó harmadának jelent?s irodalmi alakjaként tartjuk számon, illetve aNapóleoni id?kben játszott politikai szerepér?l szokás még írni, holott „szótalanná morzsolódott” hosszú életelinzi szám?zetésében 1844-ben(!) ért véget. A két világháború közötti id?szakból e vonatkozásban is említend?a már idézett Birkás Géza mellett (BIRKÁS, 1948. 72-86.) Eckhardt Sándor (ECKHARDT, Alexandre: Ledouble aspect de l’âme hongroise, Revue de Genève, 1924, 212-228. ) Gy?ry János (GY?RY János: Akereszténység véd?bástyája, Bp. Minerva, 1933 10-17.) és Bárdos József (BÁRDOS Joseph: La Hongrie dansles encyclopédies françaises, Szeged, 1939, a továbbiakban Bárdos, 1939. 7.)[4] Franciaország a 16. századtól nagyjából a Napkirály haláláig komoly érdekl?dést mutatott Magyarországiránt nemcsak a törökellenes háborúk, hanem a Habsburg-ellenes felkelések okán is, végtére a Béccsel szembenimagyar „diverziók” akarva-akaratlanul a kontinentális hegemóniában gondolkodó francia külpolitikatermészetes szövetségeséül kínálkoztak. XIV. Lajos halála után azonban megváltozott a helyzet. Franciaország agyorsan változó európai hatalmi viszonyok közepette már nem a kontinens „szuperhatalma”, hanem csupánegyik nagyhatalma. Ezt felismerve Etienne-François de Choiseul herceg, XV. Lajos külügyminisztere,változtatott a hagyományos francia külpolitikán. Célja a Pacte de famille szellemében meger?sítend? Bourbon-Habsburg együttm?ködés keretében egyfajta francia háttérszövetség stabilitásának biztosítása mellett (támogattaa lengyel konföderációt és sikerrel fáradozott azon, hogy Oroszországot a török portával háborúba keverje)Anglia ellenében a tengereken történ? terjeszkedés el?mozdítása volt, ez magyarázza az Ancien régime utolsónegyedszázadának európai passzivitását.(Lásd: CHAUSSINAND-NOGARET, Guy: Choiseul (1719-1788):naissance de la gauche, Paris, Perrin, 1998. 55-75.[5] BRENNER Domokos szepesi prépost Rákócziról szóló 1739-ben francia nyelven megjelent munkája etekintetben a szabályt er?sít? kivétel; az általunk használt forrásanyag szerz?i nem utalnak Brenner munkájára!(Histoire des Révolutions de Hongrie où l’on donne une idée juste de son légitime Gouvernement. Avec lesMémoires du Prince François Rakoczy sur la Guerre de Hongrie. Depuis 1703. jusqu’à sa fin. Et ceux duComte Betlem Niklos sur les Affaires de Transylvanie, La Hay, Jean Neaulme, 1739.) A m? francia nyelv?ismertetése Lettre au sujet de l’Histoire des Révolutions de Hongrie, címen a Mémoires de Trévoux hasábjain1740.április 772. ill. május 789. Brennerre vonatkozóan lásd: KÖPECZI Béla: II. Rákóczi Ferenc

emlékiratai, in: KÖPECZI, 1985. 173-228.[6] KOSÁRY Domokos: M?vel?dés a XVIII. Századi Magyarországon, Bp. Akadémiai Kiadó1983. 172-196.ROSTA István: Fejezetek Magyarország technikatörténetéb?l (Szent István korától a XX. századig), Bp.Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. a továbbiakban ROSTA, 1995. 115-171.[7] BÁRDOS, Joseph: La Hongrie dans les encyclopédies françaises (XVII e et XVIII e siècles), Szeged, 1939. (atovábbiakban Bárdos 1939.) u?: La Hongrie du XVIII e siècle, vue de France, Nouvelle revue de Hongrie, 1938.sept. 241-250. (a továbbiakban Bárdos, 1938.); BIRKÁS 1948. G. GYÖRFFY Katalin: Kultúra és életforma aXVIII. századi Magyarországon (Idegen utazók megfigyelései), Bp. 1991. a továbbiakban G. GYÖRFFY 1991.;HUMBERT, Jean: La Hongrie du XVIII e siècle, vue par des voyageurs, Nouvelle revue de Hongrie, 1938. sept.234-240. KÖPECZI, Béla: Problèmes des rapports historiques franco-hongrois, Nouvelles études hongroises,Bp, 1968, 253-256.; u?: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország, Bp.1966. 396-431.;u?: A magyar politikaiirodalom kezdeteihez, Bp.1970.; u?: La France et la Hongrie au début du XVIII e siècle. Etude d’histoire desrelations diplomatiques et d’histoire des idées, Bp. 1971.;LE NOBLE, Eustache: Rákóczi fejedelem históriája,Avagy az elégedetlenek háborúja az ? vezérlete alatt. KÖPECZI Béla tanulmányával. Ford., jegyzetek: MárkiSándor. Jegyzetek: Kovács Ilona, Bp. 1976. ; u?: „Magyarország a kereszténység ellensége” : A Thökölyfelkelésaz európai közvéleményben, Bp. 1976.; u?: Függetlenség és haladás. Politikai gondolkodás a régimagyar függetlenségi harcok századaiban, Bp.1977.; u?: La noblesse et le pouvoir politique dans la guerred’indépendance hongroise contre les Habsbourg au début du XVIII e siècle, in: Noblesse hongroise, Noblessefrançaise XVI e -XIX e siècles, Actes du colloque franco-hongrois d’histoire sociale (Rennes, 11- 13 juin 1975),sous la direction de Béla KÖPECZI et Éva H. BALÁZS, Bp.Akadémiai Kiadó-Paris, C.N.R.S., Bp-Paris, 1981.171-177.; u?: Hongrois et Français. De Louis XIV à la Révolution française; Bp. Corvina-Paris, C.N.R.S. 1983.; u?:Brenner Domokos, a Rákóczi-szabadságharc és a bujdosás diplomatája és publicistája, Bp. 1996. u?: Histoirede la culture hongroise, Bp.Corvina, 1994.[8] . KECSKEMÉTI Károly: Notes et rapports français sur la Hongrie au XVIII ème siècle. Recueil desdocuments, avec une introduction, Bruxelles, 1963. a továbbiakban KECSKEMÉTI, 1963.[9] HAUTIÈRE, Joseph: Manifeste du traitement des prisonniers français pendant leur captivité (en Hongrie)en 1793; 94 et 95; par le citoyen Joseph HAUTIÈRE, capitaine au 6 e bataillon de Soissons; fait prisonnier àl’affaire du 12 septembre 1793 à Avesnelebec; Paris, Bibliothéque Nationale -- Manuscrits 10.173. atovábbiakban HAUTIÈRE, Manuscrits 10.173. DELLARD, Jean-Pierre, baron de: Mémoires militaires sur lesguerres de la République et de l’Empire, Paris, Libraire Illustrée, 1882.a továbbiakban DELLARD, 1882. 41-65.[10] Catalogue général des livres imprimés de la bibliothèque nationale, 231 t. en 232 vol Paris, Impr.Nationale 1897-1981.; LEMARCHAND, Albert: Catalogue des imprimés de la Bibliothèque d’Angers, Imp. P.Lachèse, Angers, 1871.; BÁRDOS 1939.; KONT Ignác: Bibliographie française de la Hongrie (1521-1910),avec un inventaire sommaire des ducuments manuscrits, Paris, Ernest Leroux, 1913. ; TOULOUZE, Henri:http:www.bibl.u-szeged.hu./henri/xiii.html; TOULOUZE Henri-HANNUS Erzsébet: Bibliographie de laHongrie en langue française, Paris, Budapest, Szeged, Institut Hongrois Bibliothèque NationaleSzéchényi, 2002.; http://www.ccfr.bnf.fr/[11] Köpeczi Béla kronológikus logikában végigvitt kutatási eredményeit lásd: KÖPECZI Béla: A Rákócziszabadságharcés Franciaország, Bp.1966. 396-431. ; u?.: Egy felvilágosult magyar történelem, in KÖPECZI,1985. 373-399. ; v.ö.: BÁRDOS, 1939. 3-8. .; ill. BIRKÁS, 1948. 33-83.[12] BONGARS, (BONGARSIUS) Jacques: Rerum Hungaricarum scriptores varii. Historici, geopgraphici,Francofurti, Apud heredes Andreae Wecheli, Claudium Marnium, & Ioan. Aubrium, 1600. Filológiailag aBongars (BONGARSIUS) katalgusra vonatkozóan Hermann Hagen 19. századi filológus kiadására hívjuk fel afigyelmet: HAGEN, Hermann: Catalogus codicum bernensium (Bibliotheca Bongarsiana). Edidit et praefatusest Hermannus Hagen, Bernae, typis B. F. Haller , 1875.[13] Zsámboki János francia kapcsolatai közismertek. Szabadjon ehelyütt utalni Zsámboki és Jean Grolier(francia diplomata és könyvgy?jt?) ismeretségére, de az Európa szerte Johannes Sambucus néven híressé váltmagyar humanista filológust baráti szálak f?zték .a filológus és nyomdász Henri Etienne-hez, valamint abotanika kapcsán Magyarországon is híressé vált Clusiushoz (Charles l’Ecluse). Lásd: KLANICZAY TIBOR(szerk.:) A magyar irodalom törtnete, I. a továbbiakban A magyar irodalom törtnete I. Bp. 1964. 293.; Zsámbokifrancia kapcsolatainál szokták kiemelni Pierre Costil monográfiáját, lásd: COSTIL, Pierre: André Dudithhumaniste hongrois 1593-1589, Paris, 1936. v.ö.:KLANICZAY Tibor: Jegyzetek a budai Parmenius

Istvánról, in: KLANICZAY Tibor: Hagyományok ébresztése, Bp, 1976. 226.[14] SZAMOTA István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, Bp. 1891. a továbbiakbanSZAMOTA, 1891. 167. Móssóczi Zakariás (1542-1587) legfontosabb munkája a Decreta Constitutiones etArticuli Regnum Inclyti Regni Ungariae cím? „Corpus Juris”-át Telegdi Miklós pécsi püspökkel együtt készítettel. Lásd SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, a továbbiakban SZINNYEI, t. IX. Bp. 1903. 347-348.Mossóczi Zakariás a kés? humanista értelmiség tipikus képvisel?je volt, akit a magyar jogtudomány egyik els?rendszerez?jeként is számon tartanak. Egyházszervez?, harcos vitatkozó szellem. ?vé volt a XVI. századiMagyarország egyik legnagyobb könyvtára (1587: 952 kötet). Gy?jteményét tudatosan gyarapította. E melletttörténeti és jogi szakkönyvtárként is jellemezhet? a Mossóczi-gy?jtemény.Lásd: http://mektukor.oszk.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/irasbook/html/monok4.htm[15] KÖPECZI, 1966. 406.[16] VANEL, Claude: Le Royaume de la Hongrie ou description nouvelle, Chronologique, Géo-graphique de ceRoyaume selon d’estat auquel il se trouve à present et des choses les plus memorables y arrivées, Cologne,Chez Pierre le Jeune, 1686. a továbbiakban VANEL, 1686. 12.[17] MORERI, Louis (abbé): Le grand dictionnaire historique ou le mélange curieux de l’histoire sacrée etprofane. t III. J. B. Coignard, Paris, 1725, 133.[18] LENGLET DUFRESNOY, Nicolas: Méthode pour étudier l’histoire... t. III. Paris, 1713. 38-39.[19] Vanel m?veinek jegyzékét lásd fentebb, Eustache Le Noble munkásságát pedig a Lengelet Dufres-noy1725-ös bibliográfiájánál érintjük![20] KÖPECZI, 1966. 413.[21] LENGLET DUFRESNOY, Nicolas (Abbé): Méthode pour étudier l’histoire avec un catalogue desprincipaux historiens et des remarques sur la bonté de leurs ouvrages et sur le choix des meilleureséditions, t.IV. Paris, chez Pierre Gaudouin, 1735. 58-59.[22] BÉCHET, Antoine: Histoire du ministère du cardinal Martinusius, archevêque de Strigonie, primat etrégent de Hongrie, avec l’origine des guerres de ce royaume et de celles de Transilvania, par A. Béchet, E.Ganeau, Paris, 1715.[23] LE NOBLE: Histoire du prince Ragotzi ou la guerre des mécontens... Paris, 1707. Kiadását lásd: LENOBLE, Eustache: Rákóczi fejedelem históriája, avagy az elégedetlenek háborúja az ? vezérlete alatt. KöpecziBéla tanulmányával; a jegyzeteket írta Kovács Ilona. Bp. Magyar Helikon, 1976.[24] „Ces ouvrages referment trop de faussetés et sont trop injurieux á l’Auguste Maison d’Autriche pour êtrelus par ceux qui ne cherchent dans l’histoire que des instructions appuyées sur la verité des faits. A peineconseilleraisje l’histoire des troubles de Hongrie publié en François l’an 1686, parce que la narration de cessortes de révolutions ne peut être bien et sûrement écrite que dans le pays même et sur les Mémoires de ceux quiont eu le plus de part aux affaires. Il y a des secrets importants, qui en sont quelque fois la clef, qu’on ne peutapprendre que des chef des differens partis, et par une exacte comparaison de ce qu’ils en disent chacun de leurcôté.” KÖPECZI, 1966. 413.[25] KÖPECZI Béla: Egy felvilágosult magyar történelem, in: KÖPECZI, 1985. 373.[26] KÖPECZI, 1966.; KÖPECZI, 1985.[27] BRENNER (abbé): Histoire des révolutions de Hongrie, où l’on donne une idée juste de son légitimegouvernement, A La Haye, chez Jean Neaulme, 1739.v.ö.: KÖPECZI Béla: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, in:KÖPECZI, 1985. 173-228. Köpeczi Brenner kapcsán megjegyzi, hogy az érdekl?dés Magyarország iránt ekkormár „nem kis mértékben a Franciaország és Ausztria közötti viszony alakulásától függ.” lásd uo. 196.[28] BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Itinera Constantinopolitanum et Amasianum ab Augerio GislenioBusbequii: ejusdem Busbequii de acie contra Turcam instruenda consilium, 1580, Antuerpiae, ex off. Christ.Plantini; BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Ambassades et voyages en Turquie et Amasie de M. Busbequius,nouvellement trad. en français par S. Gaudon, Paris, 1646. BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: AugeriiGislenii Busbequii Omnia quae extant. I. Legationis Jurcicae Epistolae quatuor. II. Exclamatio sive de remilitari contra Turcam instituenda Consilium. III. Solimanni Purcarum Imp. Legatio ad Ferdinandum Roman.Caesarem. an. 1562. IV. Busbequii Legationis Gallicae ad Rudolphum II. Imp. Epistolae LIII. Praemissa estvita Auctoris. Summa cum fide ac diligentiâ denuo recognita & aucta locupletissimo, Ind 1740, Basileae, Typ.Joh. Brandmuller; BUSBEQUIUS, Augerius Gislenius: Lettres du baron de Busbeck, contenant la relation deses voyages en Turquie et en France (en 1556), par l’abbé de Foy, Paris,1748.[29] SZAMOTA, 1891. 163-182.

[30] DES HAYES: Voyage de Levant fait par le commandement du roi en l’année 1621... s.l. 1624.; DESHAYES de Courmenin: Voyage de Levant... Paris, 1632.; DESHAYES DE COURMENIN, Louis: Voiage deLevant, fait par le commandement du Roy en l’année 1621, Paris, Hachette, 1976,[31] LABOUREUR, Jean Le: Relation du voyage de la Royne de Pologne et du retour de Mme la mareschale deGuébriant par la Hongrie, l’Austriche, Styrie, Carynthie, Frioul et Italie, avec un discours historique de toutesles villes et Etats par où elle a passé, et un traité particulier du royaume de Pologne, de son gouvernementancien et moderne de ses provinces et de ses princes avec plusieurs tables généalogiques de souverains, parJean Le Laboureur, sieur de Blerenval, Paris, J. Camusat, 1647.[32] TOLLIUS, Jacobus: Jac. Tollii Epistolae itinerariae, cum fig., Heniniicura et studio H. Christ. Henninii,Amstelodami, typis F. Halmae, in officina J. ab Oosteruyk, 1700.;TOLLIUS, Jacobus: Jacobi Tollii Epistolaeitinerariae ex auctoris schedis postumis recensitae, suppletae, digestae; Annotationibus, osservationibus &figuris adornatae cura & studio Henrici Christiani Henninii, Amstelaedami, apud Joannis Oosterwyk, 1714.[33] TOLLIUS, Jacobus: Jacobi Tollii fortuita in quibus, praeter critica nonnulla, tota fabularis historiagraeca, phoenicia, aegyptiaca, ad chemiam pertinere asseritur, Amstelaedami, apud Janssonio-Waesbergios,1687.[34] SZAMOTA, 1891. 288-289.[35] PATIN, Charles: Relations historiques et curieuses de voyages, en Allemagne, Angleterre, Hollande,Bohême, Suisse, etc., par Charles Patin,... C. Muguet, Lyon, 1674.[36] KÖPECZI, 1966. 402.[37] Du May, Louis: Discours historiques et politiques sur les causes de la guerre de Hongrie et sur les causesde la paix entre Léopold Ier, empereur des Romains, et Mahomet IV, sultan de Turquie, par Louis du May,... B.Rivière Lyon, 1665. ; Du May, Louis: Le Prudent voyageur, contenant la description politique de tous les Etatsdu monde, de l’Asie, de l’Afrique et de l’Amérique et particulièrement de l’Europe, où sont dépeintes... lesmaisons royales et autres familles illustres... par le chevalier Louis du May, Genève, J. H. Widerhold: 1681. DuMay kivonatolása Köpeczi alapján, lásd: KÖPECZI, 1966. 401-402[38] JORDAN, Claude: La Clef du cabinet des princes de l’Europe ou Recueil historique et politique sur lesmatières du temps, par C. Jordan, imp. chez Jacques le Sincère, Luxembourg, 1704-1706.; folytatása JORDAN,Claude: Journal historique sur les matières du temps, contenant aussi quelques nouvelles de littérature et autresremarques curieuses, par C. Jordan, t. VI., C. Muguet, Verdun, 20 vol. 1707-1716.[39] JORDAN, Claude: Voyages historiques de l’Europe, par Claude Jordan, t.VI, qui comprend tout ce qu’il ya de plus curieux dans l’Empire d’Allemagne, Chez Nicolas Legras, de l’imprimerie de Laurent Rondet, Paris,1696. c m?vét idézi KÖPECZI, 1966. 403.[40] BROWN, Edward: Relation de plusieurs voyages faits en Hongrie, Servie, Bulgarie, Macédoine, Thesalie,Austriche, Styrie, Cerinthie, Carniole et Friuli, enrichie de plusieurs observations, tant sur les mines d’or,d’argent, de cuivre et de vif argent que des bains et des eaux minéralles qui sont en ces pais... traduit del’anglois du sieur Edouart Brown,... [par M. Le Vasseur], Paris, G. Clouzier, 1674.; illetve BROWN,Edward,[Mignard, P. (ILLUSTRATEUR) - Cossin, L. (ILLUSTRATEUR)]: Relation de plusieurs voyages faits enHongrie. Servie. Bulgarie. Macédoine. Thesalie. Austriche. Styrie. Carinthie. Carniole. & Friuli... Avec lesfigures de quelques habits & des places les plus considérables. Traduit de l’anglois du sieur EdouardBrown... Paris, Gervais Clouzier, 1674. Magyarországra és a Balkánra vonatkozó részeit magyarul is közliSZAMOTA, 1891. 290-327.[41] Lásd pl. BIRKÁS Géza: La Hongrie vue par un savant français en 1818, le voyage de F.-S. Beudant, ErnestLeroux, Paris, 1934.[42] SZAMOTA, 1891. 291.[43] SZAMOTA, 1891. 302-303.[44] SZAMOTA, 1891. 308.[45].SZAMOTA, 1891. 310.[46] SZAMOTA, 1891. 312.[47] SZAMOTA, 1891. 311-312.[48] Lettre curieuses de Voyages écrites d’Angleterre, d’Italie, de Hongrie d’Allemagne et de Suisse de Bohèmeetc. Paris J.B. Loyson, 1691. 102-118.[49] MORERI, Louis: Le grand dictionnaire historique, ou le Mélange curieux de l’histoire sainte et profane...par le Dr L. Moreri, J. Girin et B. Rivière, Lyon, 1674.

[50] BÁRDOS, 1939. 2-7.[51] KÖPECZI, 1966, 398.[52] BRUZEN DE LA MARTINIERE, Antoine-Augustine: Le Grand Dictionnaire Géographique et Critiquepar M. Bruzen de la Martinière, Géographe de sa Majesté Catholique Philippe V, Roi des Espagnes et desIndes, a továbbiakban BRUZEN t. I. à la Haye, chez. van Lom, & P de Hondt, à Amsterdam, chez Herm.Uitwert, à Rotterdam, chez Jean Daniel Beman, MDCCXXVII. VII-XXVIII. ;VOSGIEN, Jean-BaptisteLadvocat: Dictionnaire géographique-portatif. Ou Description des Républiques, Royaumes, Villes, Évêchés,Duchés, Comtés, Marquisats, Villes Impériales, Ports, Fortresses. Et autres lieux considérables des quatreparties du monde, dans lequel on indique en quels Républiques, Royaumes et Contrées ces lieux se trovent; lesGouvernemens dont ils dépendent; les Rivières, Baies, Mers, Montagnes, etc. sur lesquels sont situés; leurdistance en lieues françaises des Places remarquables des environs, avec leur longitude et leur latitude, selonles meilleures observations; la date des Dièges que les Villes ont sostenus, et des Batailles qui en porteut lenom; les grands Hommes qu’elles ont produits, etc. Traduit de langlois sur l’édition de Laurent Eschard, parVosgien, a továbbiakban VOSGIEN, Libraires Associés, Paris, 1767.[53] SZAMOTA, 1891. 307.[54] CHAUNU, Pierre: Felvilágosodás, Osiris, Bp. 1998. 31-39.[55] MORERI, Louis: Le grand dictionnaire historique, ou le Mélange curieux de l’histoire sainte et profane...par le Dr L. Moreri, J. Girin et B. Rivière, Lyon, 1674. ; DROUET, Etienne-François, GOUJET, Claude-Pierre,MORÉRI, Louis. Le grand Dictionnaire historique, nouvelle édition, dans laquelle on a refondu lessuppléments de l’abbé Goujet ; revue et augmentée par Drouet, Paris, 1759. [s. n.]; DROUET, Etienne-François, GOUJET, Claude-Pierre: Le grand dictionnaire historique, ou mélange curieux de l’histoire sacrée etprofane, qui contient en abrégé l’histoire fabuleuse des dieux et des héros de l’antiquité païenne ; les vies et lesactions remarquables... l’histoire des religions et sectes, des auteurs anciens et modernes, des philosophes...l’établissement et le progrès des ordres religieux et militaires... les généalogies des illustres familles de Franceet des autres pays de l’Europe ; la description des empires, royaumes, républiques... par M. Louis Moréri...Nouvelle édition, dans laquelle on a refondu les suppléments de M. l’abbé Goujet ; le tout revu, corrigé etaugmenté par M. Drouet, 10 vol. chez les Libraires Associés, . Paris, 1769. Vosgien kés?bb még részletesebbenis vizsgálandó szótára el?ször 1747-ben jelent meg, majd folyamatos b?vített kiadások formájában 1851-igállandóan jelen volt a francia nyelv? könyvpiacon.[56] CANNABICH, I.G.: Közönséges vagy Universalis Geógráphia a Bécsi Kongresszusban történt változásokszerént, fordította CZÖVEK István, Trattner, Pest 1817.;DÓCZY József: Európa tekíntete, jelenvaló Természeti,Míveleti és Kormányi Állapotjában, Bétsben, 1829.; ZÁDOR Elek: Geographiai kézikönyv, vagy a világmathematikai, physikai, kiváltképen pedig politikai leírása, Wigand Ottó, Pest, 1831.[57] A francia történetírásban bekövetkez? szemléletváltásra nézvést lásd PENKE Olga: Du discours historiquedans l’Ecyclopédie, in: Sciences, musiques, Lumières. Mélanges offerts à Anne-Marie Chouillet, publiés parKÖLVING, Ulla, PASSERON Irène, Centre International d’Étude du XVIII e siècle, Ferney-Voltaire, 2002. 375-384.[58] PENKE Olga: Filozofikus világtörténetek és történetfilozófiák. A francia és a magyar felvilágoso-dás, Bp.Balassi, 2000, 39-40.[59] Uo. 25.[60] VOSGIEN, 1801. 3.; 761.; 991.[61] BÁRDOS, 1939. 2-7.[62] VOSGIEN, 1801. 251.; 13.; 292.; 299.; 622.; 366.; 314.; 368.; 441.; 228.; 789.[63] SACY, Claude-Louis-Michel de: Histoire générale de Hongrie depuis la première invasion des Hunsjusqu’à nos jours, par M. de Sacy,... 2 vol. Paris, Demonville, 1778.Saci vonatkozóan lásd KÖPECZI Béla: Egyfelvilágosult magyar történelem c tanulmányát, in: KÖPECZI, 1985. 373-402.[64] LAROUSSE, Pierre: Grand dictionnaire universel du XIX e siècle ( a továbbiakban GDU), Nîmes, 1886-1876, [Reprint 1991.] t.24 762.[65] VANEL, Claude: Histoire du temps, ou Journal galant par Monsieur V**** [Vanel], conseiller du roy en saChambre des comptes de Montpellier... Auroy, Paris, 1685.; VANEL, Claude: Galanteries des rois de Francedepuis le commencement de la monarchie jusques à présent... Bruxelles, 1694.[66] Catalogue général des livres imprimés de la Bibliothèque Nationale, tom. CCI. Paris, MDCCCCLXXI. 627-631.

[67] GDU, t. 2. 1990. 219-220.[68] BARBIER, Louis-Nicolas: Dictionnaire des ouvrages anonymes et pseudonymes composés, traduits oupubliés en français et en latin, avec les noms des auteurs, traducteurs et éditeurs; accompagné de noteshistoriques et critiques par M. Barbier, Barrois l’ainé 1822-1827. Paris, t 4. 189.VANEL, 1686. 3.; 89-98.[69] VANEL, 1686. 8-9.;[70] VANEL, 1686. 102-106.[71] KÖPECZI, 1966. 407.[72] VANEL, 1686. 1-3.[73] VANEL, 1686. 4.[74] VANEL, 1686. 5.[75] A „könny?csapat” francia recepciójára vonatkozóan lásd TÓTH Ferenc: Ascension sociale et identiténationale. Intégration de l’immigration hongroise dans la société française au cours du XVIII e siècle (1692-1815), Nemzetközi Hungarológiai Központ, Bp. 2000. 115-134.; 348-350.[76] VANEL, 1686. 3-10.[77] „La Haute est delà le Danube, vers la Pologne & Transylvanie, La Basse est au delà du même fleuve.” Ezlényegében a Cisdanubiana és Transdanubiana elnevezésben gondolkodva azt a felosztást követi, amely szerintFels?-Magyarország a Duna balpartjától északra, illetve keletre es? területeket jelenti Lengyelország és Erdélyirányába, míg Alsó-Magyarország a Dunától nyugatra és délre es? területek együttese.Lásd VANEL, 1686. 1.[78] VANEL, 1686. 15.[79] VANEL, 1686. 17.[80] VANEL, 1686. 18.[81] VANEL, 1686. 27.[82] VANEL, 1686. 22-23.[83] VANEL, 1686. 27.[84] VANEL, 1686. 82[85] TÓTH Sándor László: A mez?keresztesi csata és a tizenötéves háború, Szeged, Belvedere, 2000. 176.;HOMONNAI DRUGETH Bálint: Napló, in: Bocskai kíséretében a Rákosmez?n. Emlékiratok és iratok BocskaiIstván és Lalla Mehmed nagyvezír találkozójáról 1605. november. 11. Közreadja: CSONKA Ferenc –SZAKÁLY Ferenc, Bp. 1988. 113.[86] VANEL, 1686. 28.[87] VANEL, 1686. 19-22.[88] HAJDÚ-MOHAROS József: Magyar Településtár, Kárpát-Panon, Bp. 2000. 25.; 57.[89] VANEL, 1686. 34. Érsekújvárt, azaz Newhauselt meg Owar-ral (Magyaróvár) keveri. Lásd VANEL, 1686.16. Charles-Bonaventure de Longueval, comte de Bucquoi vonatkozásában lásd: Biographie Universelle,Ancienne et Moderne,a továbbiakban MICHAUD, 1812. t.6. 220-221.[90] KÖPECZI, 1966. 408.[91] VANEL, 1686. 122-125.[92] VANEL, 1686. 54.; 81-85. Zrínyi kapcsán itt említjük, hogy 1660-ban Tollius magyarországi utazásakapcsán járt Csáktornyán, ahol a gróf vendége volt. Lásd SZAMOTA, 1891. 284-287.(Tolluis útleírása csak1700-ban látott napvilágot latinul!)[93] VANEL, 1686. 13-15.; Brown leírását lásd SZAMOTA, 1891. 309-310.; 319-320.[94] SZAMOTA, 1891. 330.[95] VANEL, 1686. 42.[96] VANEL, 1686. 45-46.[97] VANEL, 1686. 28.[98] VANEL, 1686. 59-61.[99] VANEL, 1686. 60.[100] Wolfgang Lazius német filolólgus (1514-1565) els?ként írja le ezt az „Ovidius legendát” MICHAUD,1819. t. 23. 473-474. Erre utalást tesz botanikai munkájának el?szavában a franciák által Charles de l’Éclusenéven ismert Carolus Clusius, aki 1583-ban Németújvárott Batthyány Boldizsár vendége volt és megírtaRairorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia,cím? növénytanát. Vö.:MICHAUD, 1819. t. 23. 519-522. ill. A magyar irodalom törtnete I. 498-499.

[101] BRUZEN, 1737. t. VII. 5. Sabarie címszó[102] VANEL, 1686. 59-60. Brown is emlegeti. ”Sokan azt állítják és hiszik, hogy Ovidius, a híres költ?Magyarországban, Sabaria városában halt meg. … E városban, mint mondják, sírja és a saját maga készítettesírirat mai napig is látható” -- jegyzi le 1669-70-ben az angol utazó. Lásd SZAMOTA, 1891. 311. Az 1998-banalakult Savaria Légió Egyesület ma is úgy tartja, hogy 17-ben Szombathelyen halt meg Ovidius; véleményükszerint mindaddig, amíg meg nem találják sírját, nincsen érdemi cáfolata ennek az állításnak! V.ö.: CSERIPéter: Újraéled? Ovidius-legenda, Népszabadság, 2000. nov.25. 7.[103] VANEL, 1686. 9-11. Az Árpád-ház uralkodóinak tablójára továbbá a legkorszer?bb Árpád-ház családfáravonatkozóan lásd KRISTÓ Gyula – MAKK Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói, I.P.C. 2000.[104] VANEL, 1686. 9-11. Vanel mindegyik Magyarországgal kapcsolatos munkájában megtalálható, ez acsaládfa, amelynek forrása a Bongars vagy Bongarsius gy?jtemény; Joannes Pistorius alapján (PISTORIUS,Joannes: Illustrium veterum scriptorum, qui rerum a Germanis per multas aetates gestarum historias vel analesposteris reliquerunt ... Ex bibliotheca Joannis Pistorii Nidani D, Francofurti, apud haeredes Andreae Wecheli,1583-1584) készült és I. Rudolf császár uralkodásakor zárul. Lásd: Bongarsius, 1600. 49-55. Ezt b?víti tovább,pontosabban „aktualizálja” Claude Vanel.[105] VANEL, 1686. 82.[106] E felfogás szerint Zrínyi Péternek és társainak a kivégzése arra figyelmeztet, hogy miután a királyokat azIsten adta, tisztelni kell ?ket akkor is, ha uralkodásukat jogtalannak és hatalmukat túl abszolútnak is érezzük.Lásd KÖPECZI, 1966. 408.[107] VANEL, 1686. 107-108.[108] VANEL, 1686. 38-39.[109] VANEL, 1686. 40-41.[110] VANEL, 1686. 38-39. v.ö.: SZAMOTA, 1891. 396-406.[111] VANEL, 1686. 40. v.ö.: SZAMOTA, 1891. 406-414.[112] BRUZEN, 1726-1739, IX tomes en XI vol.;[113] MICHAUD, 1820. t. 27. 329-331. ; Nouvelle Biographie Générale sous la dir de M. Le Hoefer, t. 1-46. Paris, Frimin Didot, 1852-1866. a továbbiakban HOEFER, 1860. t. 23. 253-255.; Dictionnaire debiographie française, t. 1-18, Paris, VI Libraire Letouzey et Ané, 1933-1989., a továbbiakban DBF. 1956. t. 7.586. ; GDU. 1991. 1285.[114] BRUZEN, 1726. t. I. VII-IX.[115] FERRARI, Filippo: Lexicon geographicum,... authore Fr. Philippo Ferrario,... Editio nova [edente G.Dillingham]. Adnectitur tabula longitudinis ac latitudinis urbium... per totum terrarum orbem, ex ejusdemPhilippi Ferrarii Epitome geographica desumpta apud F. Leonard, Londini ; et veneunt Parisiis, 1657.[116] FERRARI, Filippo -- BAUDRAND, Michel Antoine : Novum lexicon geographicum... Illud primum inlucem edidit Philippus Ferrarius,... nunc vero Michael Antonius Baudrand,... dimidia... parte auctiorem fecit, utNovum lexicon jure optimo dicatur. Accesserunt sub finem Dominici Magri,... appendices et correctiones, atquein has M. A. Baudrand notae Isenaci, sumptibus J. P. Schmidt : 1677.[117] CORNEILLE, Thomas: Dictionnaire universel géographique et historique... par M. Corneille, del’Académie françoise,... Paris, J.-B. Coignard : 1708[118] BRUZEN, 1726. t. I. IX-XI.[119] BRUZEN, 1726. t. I. XII-XV.[120] BRUZEN, 1726. t. I XV-XX.[121] BRUZEN, 1726. t. I XXI-XXVIII.[122] Sabaria címszót lásd BRUZEN, 1738. t. VII. 5.[123] Szombathely címszót lásd: BRUZEN, 1738. t. VIII. 245-246.[124] Hongrie címszó lásd BRUZEN, 1732. t. IV. 180.[125] uo.[126] uo.[127] Huns címszót lásd BRUZEN, 1732. t. IV. 202-203.[128] Jean Magnusról lásd: MICHAUD, 1820. t. 26. 148.; HOEFER, 1860. t. 32. 732-733.[129] Conrad Samule Schurtzfleisch vonatkozásában lásd. MICHAUD, 1825. t. 41. 264-267.[130] HOEFER, 1862. t. 39. 704-705.;[131] HOEFER, 1854. t. 10. 239.

[132] BRUZEN, 1732. t. IV. 203.[133] Claude de l’Isle (1664-1720) francia történész és geográfus, Orleans hercegének, a kés?bbi régensnektanítómestere, akinek itt nyilván az egyik legfontosabb m?vére, a történeti atlaszára (Atlas historique etgénéalogique, Paris 1718.) hivatkozik Bruzen de la Martinière. Lásd HOEFER, 1860. t. 31. 351.[134] Az Armenia és Media közötti határhegységr?l van szó, tágabban a Kaukázustól délre a Kaszpi-tengerkörül húzódó hegysor értend? a Cas hegység elnevezés alatt, mely a Himalája (ókori neve Imaus) egyikvonulataként ismert Strabon óta, lásd: PECZ Vilmos (szerk.): Ókori lexikon I. Bp.. Franklin, 1902. 379.; 972.[135] BRUZEN, t. IV. 1732. 180.[136] François Eudes de Mézerai (1610-1683) korának nagytekintéj? történetírója, lekes „Frondeur”, Mazarinegyik ádáz ellenfele, aki Sandricour álnéven maga is jópár pamphletet és mazariádát írt. Számos munkája közüla legismertebb az 1600-as évek derekán megjelent Franciaország története (Histoire de France I-III. Paris,1643-1651.) Jelent?s fordítói tevékenysége; Grotius kereszténységr?l és és Chalcondyle törökökr?l latinul írottmunkáinak fordítója. (Une traduction de l’Histoire des Turcs de Chalchondyle, Paris 1662.; Traité de la véritéde la Religion chrétienne traduit de latin de Grotius, Paris 1644.) Lásd: MICHAUD, 1821. t. 28. 506-511.;HOEFER, 1861. t. 35. 296-301.[137] A francia királyok genealógiájában szigorúan meghatározó a királyi vérvonal egyenesági továbbvitele.Erre vonatkozóan lásd pl. VOLKMANN, Jean Charles: Généalogies des rois de France, Éd. Jean-Paul Gisserot,Pollina, 1997. Ez a szemlélet köszön itt is vissza, hiszen ahol „megbicsaklik” az egyenes ág vérvonala, azt márdinasztiaváltásként fogja fel a szótár szerz?je, így a Géza, a Vazul és az Álmos ág után a nagyedik dinasztia aNápolyi Anjou ág![138] BRUZEN, 1732. t. IV. 181.[139] BRUZEN, 1732. t. IV. 181-182.[140] BRUZEN, 1732. t. IV. 182-183.[141] BRUZEN, 1732. t. IV. 183-184.[142] VANEL, 1786. 6.[143] KECSKEMÉTI, 1963. 36.[144] VANEL, 1786. 13.[145] KECSKEMÉTI, 1963. 53.[146] BRUZEN, 1732. t. IV. 184.[147] BRUZEN, 1732. t. IV. 185.[148] BRUZEN, 1732. t. IV. 184.[149] MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437, Bp. Gondolat, 1984. 154-155.[150] BRUZEN, 1732. t. IV. 185.[151] BRUZEN, 1732. t. IV. 184.[152] BRUZEN, 1732. t. IV. 185.[153] BRUZEN, 1732. t. IV. 184.[154] BRUZEN, 1732. t. IV. 185.[155] BRUZEN, 1732. t. IV. 184.[156] BRUZEN, 1732. t. IV. 185-186.[157] SZAMOTA, 1891. 285.[158] MICHAUD, 1826. t. 46. 211-213.[159] A XVIII. századi magyar településnevek francia átiratának feloldása vonatkozásában alapvet? tanulmányVÖRÖS Imre: La Hongrie dans l’Encyclopédie, Revue d’Études Français, Bp. 2002. 163-183.[160] BRUZEN, 1732. t. IV. 186.[161] VOSGIEN, François-Léopold - LADVOCAT, Jean-Baptiste: Dictionnaire géographique portatif... traduitde l’anglois sur la 13e édition de Laurent Echard, avec des additions et des corrections considérables, par M.Vosgien... Paris, Didot: 1747. Dolgozatunkban a már emlegetett 1767-es kiadás mellett a szövegösszevetéseknélaz 1801-es és az 1811-es kiadások Hongrie címszavát használjuk![162] LADVOCAT, Jean-Baptiste, Vosgien: Dictionnaire géographique universel... précédé d’un précis degéographie... par M. F. Lallement... Paris, E. et V. Penaud frères, 1851.[163] HOEFER, 1869. t. 28. 647-650.[164] LADVOCAT, Jean-Baptiste: Bibliothèque annuelle et universelle... contenant un catalogue de tous leslivres qui ont été imprimés en Europe pendant l’année 1748 -1750... [Par P.-D. Burtin et l’abbé Ladvocat.], t. 3.

Paris, P.-G. Le Mercier , 1751-1753.[165] LADVOCAT, Jean-Baptiste: Grammaire hébraïque, à l’usage des écoles de Sorbonne... par M. l’abbéLadvocat,... Paris, impr. de Vincent, 1755.[166] LADVOCAT, Jean-Baptiste: Dictionnaire historique portatif, contenant l’histoire des patriarches, desprinces hébreux, des empereurs, des rois et des grands capitaines, des dieux, des héros de l’antiquité payenne...des Papes, des SS. Pères, des évêques,... des historiens, poètes... et mathématiciens, etc., avec leurs principauxouvrages et leurs meilleures éditions ; des femmes savantes, des peintres... et... de toutes les personnesillustres... de toutes les nations du monde... par Mr. l’abbé Ladvocat,... Didot, Paris, 1752. ill. LADVOCAT,Jean-Baptiste: Dictionnaire historique et bibliographique portatif... par M. l’abbé Ladvocat,... Le Clerc, Paris,1777.[167] HOEFER, 1869. t. 28. 649.[168] LADVOCAT, Jean-Baptiste - BRUZEN DE LA MARTINIÈRE, Antoine Augustin - ECHARD, Laurence:Dictionnaire géographique portatif, ou Description de tous les royaumes, provinces, villes, patriarchats,évéchés, duchés, comtés, marguisats, villes impériales et anséatiques, portcs, forteresses, citadelles, et autreslieux considerables des quatre parties du monde ... tr. de l’anglois sur la 13. éd. de Laurent Echard, avec desadditions & des corrections considérables, par monsieur Vosgier [pseud], A Bruxelles, Chez Benoit le Franq,1783.[169] MICHAUD, 1814. t.12. 456.[170] ECHARD, Laurent – LADVOCAT, L’abbé: Dictionnaire géographique portatif, ou Description desroyaumes, provinces, villes, patriarchats, évêchés, etc. ; traduit de l’anglois sur la treizième édition de LaurentEchard, par Vosgien (l’abbé L’Advocat), Librairies associées, Paris, 1767.; VOSGIEN: Dictionnairegéographique portatif ou description des républiques, royaumes villes... Paris, chez Delalain fils, An IX. –1801. ; LADVOCAT, Jean-Baptiste (Abbé): Dictionnaire géographique ou description des quatre parties dumonde par Vosgien, Nouvelle édition par Giraud..., 1811, Lyon, J.-B. Kendelem: B. Cormon & Blanc[171] VOSGIEN, 1767. IV.[172] Jacques-Nicolas Bellein királyi cenzor, ismert geográfus, aki els?sorban a francia gyarmatosítási politikatérképésze. Ezt tükrözi munkássága is, hisz többek között Korzika és Szent Domingó szigetek részletes térképétés geográfiai leírását készítette el. Lásd: BELLIN, Jacques-Nicolas: Description géographique desdébouquemens qui sont au nord de l’isle de Saint Domingue, Paris, Didot, 1773.; u?.: Description géographiqueet historique de l’Isle de Corse, pour joindre aux Cartes et Plans de cette Isle, Paris, Didot, 1769.[173] VOSGIEN, 1767. V.[174] VOSGIEN, 1767. V-XVIII.[175] VOSGIEN, 1801. 258. Maros címszó[176] SZAMOTA, 1891. 302.[177] SZAMOTA, 1891. 303-305; 392-425.[178] SZAMOTA, 1891. 306.[179] A XVIII. századi utazásra vonatkozóan lásd BIRKÁS, 1948. 56-91.; G. GYÖRFFY 1991. 15-168.FEJÉRDY, 1999. 42-56.[180] G. GYÖRFFY, 1991. 13.[181] BIRKÁS, 1948. 75-76.[182] „Láttuk, hogy az osztrák ház miképp dolgozott szünet nélkül a magyar nemesség elnyomásán. Nem tudta,hogy az egy nap milyen értékes lesz számára. E népeknél pénzt keresett, ami nem volt; nem látta ellenben azemberket, akik voltak. Mikor a sok fejedelem a monarchia államait egymás között felosztotta, annak egyesdarabjai bármiféle mozgásra és cselekvésre képtelenek lévén, összeomlottak. Élet csak a magyar nemességbenvolt, amely felháborodott és mindent feledve belevetette magát a harcba: azt hitte, hogy kötelessége elveszni ésmegbocsátani” idézi BIRKÁS, 1948. 76.[183] ROSTA, 1995. 126.[184] JARS, Gabriel: Voyages métallurgiques, ou recherches et observations sur les Mines et Forges de fer, lafabrication de l’acier, celle du fer blanc et plusieurs mines de charbon de terre faites depuis l’année 1757jusques et compris 1769, en Allemagne, Suède, Norwège, Angleterre et Ecosse, etc. Lyon, G. Regnault, 1774.[185] A XVIII. század els? felében Bécs persze nem alaptalanul fél a Törökországba utazó francia diplomatákmagyarországi jelenlétét?l, hiszen a kuruc mozgalmak óta a magyar nemesség egy része Franciaországtól vártafüggetlenségi harca megsegítését, így könnyen diplomáciai incidenshez vezethetett volna egy-egy indiszkrét

kapcsolatkeresés, és ekkor még nem is említettük a rodostói magyar emigrációt! V.ö: TÓTH Ferenc: EgyXVIII. századi itinerárium tanulságai, avagy miért nem jutott el a francia követ Szombathelyre 1755-ben?(http://home.hu.inter.net/~vasiszem/2002/06/tothf.htm)[186] BIRKÁS, 1948. 73.[187] MICHAUD, 1816. t.15. 3. ill. HARASZTI Sándor – PETH? Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon,Bp. 1963. 157.[188] PAPP-VÁRY Árpád – HRENKÓ Pál: Magyarország régi térképeken, Bp. 1989. 116.[189] PAPP-VÁRY Árpád – HRENKÓ Pál, 1989. 117.[190] FEJÉRDY, 1999. 43-44.[191] KISS János: Nevezetes utazások tárháza, több tudósokkal együtt készítette ’s kiadta Kis János,Pesten, Trattner János Tamás bet. t. I-VIII. 1816-1819.[192] KÖPECZI Béla – R: VÁRKONYI Ágnes (szerk.): Rákóczi-tükör II. Bp. 1973. 76-118.[193] BIRKÁS, 1948. 65-71.; G GYÖRFFY, 1991. 15.[194] LA MOTRAYE, Aubry de: Voyages du Sr A. de La Motraye en Europe, Asie et Afrique, ou l’on trouveune grande variété de recherches géographiques, historiques et politiques sur l’Italie, la Grèce, la Turquie, laTartarie, Crimée et Nogaye la Circassie, la Suède et la Laponie, etc., avec des remarques instructives sur lesmoeurs, coutumes et opinions... des peuples et des pays ou l’auteur a voyagé... La Haye, T. Jonson : et J. VanDuren, 1727.Legújabb kiadása LA MOTTRAYE, Aubry de: Voyages du Sr. A. de La Motraye en Europe, Asieet Afrique, où l’on trouve une grande variété de recherches géographiques, historiques et politiques, sur l’Italie,la Grèce, la Turquie, la Tartarie... avec des remarques instructives sur les moeurs, coutumes, opinions &c. despeuples & des pays... comme aussi des relations fidèlles des événemens considérables arrivées [sic] pendantplus de XXVI années que l’auteur a employées dans ses voyages, comme de la révolution en Turquie... de laguerre entre les turcs et les prussiens... Paris, 2001. Letölthet? 2002 decembere óta a teljes szöveg avilághálóról: http://gallica.bnf.fr/scripts/ConsultationTout.exe?E=0&O=N104506[195] Város a Dnyesztehez közel a Krími kánságban.[196] MICHAUD, 1821. t. 30. 294-296.[197] 1717-ben svéd és dán adományokból építették fel a késmárki evangélikus fatemplomot. Lásd: G.GYÖRFFY, 1991. 128.[198] G. GYÖRFFY, 1991. 16.[199] http://gallica.bnf.fr/scripts/ConsultationTout.exe?E=0&O=N104506[200] BAUFFREMONT, Pierre de: Ressouvenir du voiage que j’ai faitte en Hongrie, 1737. Közli: SIMONYIErn?(szerk.:) Magyar történelmi okmánytár II. Bp. 1875. 205-260.[201] http://gallica.bnf.fr/scripts/ConsultationTout.exe?E=0&O=N104506[202] MICHAUD, 1811. t.3. 554-556.; HOEFER, 1853. t.4. 803-807. V.ö:http://vial.jean.free.fr/new_npi/revues_npi/8_1999/npi_0899/8_drg_bauffr.htm7[203] BÁNLAKY Dénes: A magyar nemzet hadtörténelme, PC CD-ROM ARCANUM ADATBÁZIS. III. Károlykorszaka, C) III. Károly második háborúja a törökök ellen. 1737–1739.[204] G. GYÖRFFY, 1991. 16-17.[205] MICHAUD, 1816. t. 15. 2-3.[206] http://www.tanos.org.uk/orientalism/flachat.html[207] FLACHAT, Jean-Claude: Observasions sur le commerce et les arts d’une partie de l’Europe, de l’Asie del’Afrique et même des Indes orientales par J. Cl. Flachat Directeur des établissements levantins etc. Lyon,Jacquenod père, Rusand, 1766. Fontos m?veként tartják még számon a buzérfestékre vonatkozó feljegyzéseit,amely 1771-ben látott napvilágot. (Mémoire sur la garance, par J. C. Flachat... Lyon, Perisse, 1771. Afest?buzér nev? növényt textilfestésre, többek között a katonák vörös pantallójának festésére használták!)[208] HARASZTI Sándor – PETH? Tibor: Útikalandok a régi Magyarországon, Bp. 1963. a továbbiakbanHARASZTI-PET?, 1963. 157-169.[209] G. GYÖRFFY, 1991. 18-19.[210] BIRKÁS, 1948. 77.[211] HARASZTI-PET?, 1963. 157-158[212] HARASZTI-PET?, 1963. 161-162.[213] HARASZTI-PET?, 1963. 160.[214] HARASZTI-PET?, 1963. 161.

[215] Uo.[216] HARASZTI-PET?, 1963. 162.[217] HARASZTI-PET?, 1963. 163.[218] Uo.[219] Uo.[220] HARASZTI-PET?, 1963. 164.[221] HARASZTI-PET?, 1963. 165.[222] HARASZTI-PET?, 1963. 166. ; BIRKÁS, 1948. 71.[223] FLACHAT, Jean-Claude: Observasions sur le commerce et les arts d’une partie de l’Europe, de l’Asie del’Afrique et même des Indes orientales par J. Cl. Flachat Directeur des établissements levantins etc. t.I. Lyon,Jacquenod père, Rusand, 1766. a továbbiakban FLACHAT, 1766. 266.[224] FLACHAT, 1766. 267.[225] FLACHAT, 1766. 268.[226] BIRKÁS, 1948. 77.[227] FLACHAT, 1766. 268.; HARASZTI-PET?, 1963. 168.[228] FLACHAT, 1766. 269.;[229] Uo.[230] Lettres sur les Hongrois, par M. du B,** Amsterdam, 1742. [Cote et fonds/ B:N: F 2300, Fonds général17è-18è siècle][231] G. GYÖRFFY, 1991. 20.[232] Kecskeméti Károly közlésében Marqui l’Hôpital útját titkára lejegyzésében olvashatjuk! A szentpétervárikövet Párizstól Szentpétervárig tartó teljes útinaplójának kézirata, amely mind a mai napig kiadatlan, azAngoûlemi Városi Könyvtár kézirattárában található. Információnk Prof. Dominique LANNI-tól, a dél-afrikaiNatali Egyetem (Univ du Natal, Afrique du Sud) XVI-XVIII. századi utazási irodalommal foglakozó kutatójátólszármazik.[233] KECSKEMÉTI, 1963. 24.[234] KECSKEMÉTI, 1963. 25.[235] KECSKEMÉTI, 1963. 26[236] Uo.[237] KECSKEMÉTI, 1963. 27[238] Uo.[239] KECSKEMÉTI, 1963. 28[240] Uo.[241] KECSKEMÉTI, 1963. 29.[242] A Marqui l’Hôpital-féle utazás során el?forduló helységnevek esetében, ahol szükséges () zárójelbenközöljük a település magyar nevét HAJDÚ-MOHAROS József: Magyar Településtár, Kárpát-Panonn, Bp.2000. c. m?ve alapján.[243] KECSKEMÉTI, 1963. 29[244] KECSKEMÉTI, 1963. 30[245] Uo.[246] KECSKEMÉTI, 1963. 31[247] Uo.[248] Uo.[249] KECSKEMÉTI, 1963. 31-32.[250] Uo. 32. A püspök személyét tévesen jelöli meg Marqui l’Hôpital titkára, hiszen nem Eszterházy Pál,hanem gróf Erd?dy Gábor püspök politikájáról fest némiképp idealizált képet a francia utazó. Erd?dy valójábannem visszaszerezte, hanem súlyos áron visszavásárolta az udvartól a korábbi püspöki birtokok tekintélyesrészét. Erd?dy természetesen a Habsburg ház egyik leghívebb embere volt, nem véletlenül vitte ? Mária Teréziamegkoronázásakor az uralkodón? el?tt az apostoli kett?s keresztet. Erd?dy intoleranciáját jól érzékelteti, hogyvéleménye szerint a protestánsokat nem lehet megt?rni az országban, az uralkodónak joga és kötelessége azer?szakos térítés, s?t a szám?zetés és a halálbüntetés lehet?ségét sem szabad elvetni hitbéli ügyek dolgában. Az1731-ben hozott újjátelepítési rendelete kizárólag csak katolikusok bejövetelét engedélyezte. Lásd. SUGÁRIstván: Az egri püspökök története, Bp. Szent István, 1984. a továbbiakban Sugár, 1984. 394-405.

[251] KECSKEMÉTI, 1963. 32. Barkóczyra vonatkozóan lásd: SUGÁR, 1984. 406-424.[252] SUGÁR, 1984. 410-411[253] KECSKEMÉTI, 1963. 32.[254] Uo.[255] KECSKEMÉTI, 1963. 33.[256] Uo.[257] François-Emmanuel Guignard comte de Saint Priest (1735-1821) a jeruzsálemi Szent János Lovagrendtagja, tapasztalt diplomata, 1763 és 1767 között Franciaország lisszaboni, 1768-tól 1784-ig konstantinápolyi,1787-1788-ban pedig hollandiai nagykövete volt. Lásd: MÉZIN, Anne: Les consuls de France au siècle deslumières (1715-1792), Direction des Archives et de la Documentation Ministère des Affaires étrangères, [1998.]a továbbiakban MÉZIN, 1998. 531.; 549.[258] MINISTRE DES AFFAIRES ETRANGERES CENTRE DES ARCHIVES DIPLOMATIQUES DE NANTES AMBASSADE DEFRANCE A CONSTANTINOPLE ; Série A. Fonds Saint-Priest ; Correspondance politique annés 1768 et 1769. ; vol.44. Trois lettres de M. de Priest à M. de Choiseul avant son arrivé à Constantinople;[259] MÉZIN, 1988. 431.; 459-60[260] A Trieszti Kelet Indiai Társaság 1719-ben alakult meg. Lásd TÓTH Ferenc: Le jeu de hasard de ladiplomatie secrète. Le cas des négociants grecs de Trieste au cours de la guerre russo-turque en 1769. In. J.NAGY László (szerk.:) Mediterrán tanulmányok, Szeged, 2001. a továbbiakban TÓTH, 2001. 5-6.[261] MINISTRE DES AFFAIRES ETRANGERES CENTRE DES ARCHIVES DIPLOMATIQUES DE NANTES AMBASSADE DEFRANCE A CONSTANTINOPLE ; Série A. Fonds Saint-Priest; Mémoire pour servir d’insriction au Saint Priest…[262] ZORN DE BULACH, Antoine-Joseph (Bon) : L’Ambassade du prince Louis de Rohan à la cour de Vienne,1771-1774. Notes écrites par un gentilhomme, officier supérieur attaché au prince Louis de Rohan,ambassadeur du roi,[Antoine-Joseph Zorn de Bulach], et publiées par son arrière-petit-fils le baron Zorn deBulach, Strasbourg, Impr. alsacienne : 1901.[263] BIRKÁS, 1948. 79.[264] Uo. 80.[265] KÖVÉR Lajos: Turgot politikai pályálya, AETAS, 1994/4, 115.[266] G. GYÖRFFY, 1991. 21-22.[267] LEROY DE LOZEMBRUNE, Antoine: Matinées de Lanschitz par M. le Roy de Lozembrune... Vienne, R.Graesser, 1778.[268] MICHAUD, 1819. t. 24.248.. G. GYÖRFFY, 1991. 22.; BIRKÁS, 1948. 81.[269] JARS, Gabriel: Voyages métallurgiques, ou recherches et observations sur les Mines et Forges de fer, lafabrication de ’acier, celle du fer blanc et plusieurs mines de charbon de terre faites depuis l’année 1757jusques et compris 1769, en Allemagne, Suède, Norwège, Angleterre et Ecosse, etc. 1774-1781, Lyon, G.Regnault[270] MICHAUD, 1818. t. 21. 415-416.; DBF, 1989. t.18. 492.; COTTE, Michel: La diffusion de l’innovationdurant la première industrialisation,http://xxi.ac-reims.fr/fig-st-die/actes/actes_2001/cotte/article.htm#sdendnote3anc[271] ROSTA, 1995. 126[272] DUTENS, Louis: Itinéraire des routes les plus fréquentées ou journal d’un voyage aux villes principalesde l’Europe... par Louis Dutens, Londres, chez P. Elmsly, 1775.; Luis Dutensre vonatkozóan lásd: MICHAUD,1814. t.12. 395-399.[273] G. GYÖRFFY, 1991. 27.[274] MICHAUD, 1814. t.12. 397.[275] Condé herceg, Condé, Louis Joseph de Bourbon, prince de, (1736-1818) 1792-ben emigrált, és Coblentzb?lirányította az ellenforradalmat.[276] La Rochejaquelein, Henri du Vergier (1772-1794), a régi királyi gárda tagja, a vendée-i ellenforradalomegyik legendás alakja.[277] MICHAUD, 1847. t. 80. 438.[278] Életér?l MICHAUD, 1847, t .80. 437-739.; HOEFER, 1864. t.43. 163-165.;[279] Az Archipel, vagy másképpen Égei szigetcsoport a Mediterráneum keleti részén, a Balkán félsziget ésAnatólia között található.[280] SALABERRY, Charles Marie d’Irrumberry, comte de: Voyage à Constantinople en Italie, aux Îles de

l’Archipel, par l’Allemagne et la Hongrie, de l’imprimerie de Crapelet, Paris, chez Maradan, Libraire, rue Pavée-André-des-Arcs, n 0 16. [1799.] a továbbiakban Salaberry, 1799. Salabarry és Magyarország vonatkozásábanlásd: HUMBERT, Jean: La Hongrie du XVIII e siècle, vue par des voyageurs, Nouvelle Revue de Hongrie,septembre, 1938, 239-240 Jean Humbert cikkében semmilyen utalás nincs a m? szerz?jének kilétérevonatkozóan! G. GYÖRFFY, 1991. 32-33; KÖVÉR Lajos: Soldats, colons et voyageurs français en Hongrie auXVIII e siècle, Cahiers d’études hongroises, 9/1997-1998, 187-190.[281] SALABERRY, 1799. 62-67.[282] SALABERRY, 1799. 68-69.[283] SALABERRY, 1799. 69-70.[284] SALABERRY, 1799. 71.[285] SALABERRY, 1799. 72.[286] SALABERRY, 1799. 72-74.[287] SALABERRY, 1799. 74-75.[288] SALABERRY, 1799. 75.[289] „Presque toutes les impositions portent en Hongrie sur les paysans; beaucoup sur-tout sur les tropeaux qui,par leur nombre, sont comm un signe de plus de l’origine tartare des habitans.” SALABERRY, 1799. 75-76.[290] SALABERRY, 1799. 76-77.[291] SALABERRY, 1799. 77.[292] SALABERRY, 1799. 77-78.[293] SALABERRY, 1799. 79.[294] SALABERRY, 1799. 80-81.[295] SALABERRY, 1799. 82.[296] Uo.[297] Mitterpacher Lajos (1734-1814) teológus, egyetemi tanár, a Batthyányi hercegek nevel?je, 1762-1774között a Theresianumban hitokatatás mellett bölcseletet és földm?veléstant tanított. 1774-t?l a budai, majd apesti egyetemen tanít természetrajzot, földrajzot, mez?gazdaságtant és technológiát. 1801-ben az egyetemrektora volt. Tagja volt az alsó-ausztriai gazdasági egyesületnek s a bonni akadémiai tudományos intézetnek.F?képp mez?gazdaságtannal foglakozó m?vei révén vált Európa-szerte ismertté neve, hiszen latin nyelven etárgykörben írt munkáit nemcsak magyar, hanem német és olasz nyelvre is lefordították. Lásd: SZINNYEI,1903. t.IX. 45-48.[298] SALABERRY, 1799. 83.[299] SALABERRY, 1799. 85.[300] SALABERRY, 1799. 87-88.[301] SALABERRY, 1799. 85.[302] SALABERRY, 1799. 78.[303] E tárgykörben lásd BARCSAY-AMANT Zoltán: A francia forradalmi háborúk hadifoglyaiMagyarországon idetelepítésük els? esztendejében, Budapest, 1934. a továbbiakban Barcsay, 1934.; LENKEFIFerenc: A lelkigondozás problémái a hadifoglyok körében Magyarországon, Hadtörténelmi Közlemények,1994/3. 3-16. U?. Kakas a kasban. Francia hadifoglyok Magyarországon az els? koalíciós háború idején, Bp.Petit Real 2000, KÖVÉR Lajos: Le témoignage des prisonniers de guerre français sur leur vie quotidienne enHongrie (1793/1794), Acta Historica, tom 89. Szeged, 1989. 7-18. u?.: Les premiers prisonniers de guerre de laRévolution française en Hongrie. In. Actes des 113 e 114 e Congrès Nationaux des Sociétés Savantes /Strasbourg,5-9 avril, 1988 et Paris, 3-9 avril, 1989/. Section d’Histoire Moderne et Contamporaine. Révolution française,Paris, C.T.H.S. 1991. 467-474. u?.: Egy francia hadifogoly magyarországi feljegyzései /1793 1795/. (The notesof a french prisoner of war in Hungary /1793 95/.) Acta Historica, Szeged, 1991. 59-64. Különszám. 3.Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus /Szeged, 1991. aug. 12-16./ tiszteletére. u?.:Francia katonák, telepesekés utazók a 18. századi Magyarországon, in J.NAGY László -- SZÁSZ Géza (szerk.:) Francia eszmék.Tanulmányok a francia forradalomról, Szeged, 1995. 54-68.[304] CHUQUET, Arthur: Les guerres de La Révolution tom. I-XII, Paris, Plon, 1886-93[305] BERTAUD, Jean-Paul: La Révolution armée. Les soldats-citoyens et la Révolution française, ParisLaffont 1797, 251-253. u?.: Des soldats de la Révolution, 1789-1799, Paris, Hachette, 1985, 262-265. u?.: Lavie quotidienne des soldats de la Révolution 1789-1799, Paris, Hachette, 1985. 258-263.; LEMAY, Edna: Aprops des recherches faites sur la sort des prisonniers de guerre français pendant la guerres européennes (1792-

1815), Annales Historiques de la Révolution française, 1988, n o 312, 229-244.[306] DELLARD, 1881. 41-65. HAUTIÈRE, Manuscrits 10.173.[307] GARNERIN, André-Jacques: Voyage et captivité de GARNERIN, André-Jacques, ancien comissaire de laRépublique française, prisonnier d’Etat en Autriche, Paris, Imp. du Cercle Sociale, l’an VI; ill. BibliothèqueNationale Tolbiac MDJ microfiche, 94/3925[308] PILCH Jen? (szerk.): A magyar katona vitézségének ezer éve, Bp. é. n. 113-122.; PINGAUD, Léonce:L’invasion austro-prussienne 1792-1794, Paris 1895., a továbbiakban: PINGAUD, 1895, 119-299.[309] PINGAUD, 1895. 182-184.[310] PINGAUD, 1895. 113-118.[311] PINGAUD, 1895. 139.[312] TISSOT, P.-F.: Mémoires historiques et militaires sur Carnot, Paris, Baudouin, 1824. 41-43.[313] Oeuvres de Maximilien ROBESPIERRE tom. X. Paris 1967. 349.; LUDASSY Mária: Moralisták ésterroristák, Bp. 1987. 184.[314] DELLARD, 1882. 45.[315] HAUTIÈRE, Manuscrits 10.173.[316] PIGNAUD, 1895. 129.[317] PINGAUD, 1895. 301-308[318] BARCSAY, 1934. 28-63.[319] DELLARD,1882. 41[320] „Les barques sur lesquelles nous étions montés étaient d’une construction faible et peu sûre. Le nombren’ayant pas été suffisant, on construisit des radeaux sur lesquels on mit les malheureux soldats. Un ou deuxofficiers, chargés de l’inspection de ces misérables, avaient seuls une espèce de cabane construit sur le milieu duradeau, où ils se mettaient à l’abri du mauvais temps et se chauffaient à l’aide d’une espèce de poêle qu’on yavait mis. Depuis notre embarquement, les soldats furent séparés des officiers et ne purent conséquemment enrecevoir des secours dans les moments ou ils avaient le plus besoin… (A hajók, amelyeken szállítottakbennünket, rozoga bárkáknak t?ntek. Mivel elég hajót nem is tudtak nekünk biztosítani, szegény katonáinkszámára tutajokat eszkábáltak össze. Csupán a katonáinkat felügyel? egy-két tiszt számára építettek egy kunyhófélét a tutaj közepén, amely megvédte ?ket a rossz id?járás viszontagságaitól, s itt fel is melegedhettek egykályha segítségével. A behajózástól kezdve a katonákat elkülönítették a tisztekt?l, s így ez utóbbiak nem tudtákorvosolni a nyomorultak legéget?bb problémáit.)Notre destination était pour Pest, Mungatz, Esseg, Segedhin, Temeswar, Grand-Waradin et Ratza,villes de la basse Hongrie et la plupart voisines de la Turquie. Pendant les premiers jours de notre trajet sur lefleuve, nous ne perdîmes pas beaucoup de soldats, mais lorsque nous commençâmes à nous approcher del’Autriche, chaque jour, nous voyions sur les rives de ce fleuve des cadavres jetés ça et là, le mauvais temps lemanquement de vivres, l’abandon des malades, tout, en un mot, conspirait notre destruction. Nos chefs d’escorten’en pouvaient moins; on ne leur donnait aucun moyen de soulager l’humanité souffrante. Nous eûmes uneperte assez considérable depuis Kintzbourg à Lintz… (Utunk végállomásaiként Pestet, Munkácsot, Eszéket,Szegedet, Temesvárt, Nagyváradot és Ratzát jelölték meg, tehát alsó-magyarországi városokat, amelyek közültöbb is szomszédos volt Törökországgal. Hajóutunk els? napjai alatt emberveszteségünk nem volt jelent?s.Azonban, ahogy Ausztriához közeledtünk, annyi halottat hagytunk hátra minden egyes nap, hogy beborították afolyó két partját. Minden ellenünk esküdött, az id? rosszra fordult, élelemben hiányt szenvedtünk, a betegekpedig nem kaptak semmilyen ápolást. Kíséretünk vezet?i vagy nem tudtak vagy nem akartak enyhíteniembertársaik szenvedésén. Kintzbourgtól Linzig rengeteg emberünket veszítettük el.)” 1793. december 23-ánérkezett meg a fogolyszállítmány Pestre. A pesti kórházról írja: „Ce bâtiment immense à trois quarts de lieue dePest, est bâti sur la rive gauche du Danube -- écrit-il. Les colonnes du Quesnoy et de l’affaire d’Avesnelesecachevèrent de remplir ce lieu par le grand nombre de malades qu’elles avaient. Ces malheureux restèrent trois àquatre jours sans recevoir aucun soulagement. Le petit nombre de bien portants fut transféré à Mungatz. Dansl’espace de quinze jours, 12 à 1800 prisonniers furent détruits, sans secours suffisants pour se soulager aubesoin; point de chirurgiens instruits, sans linge pour changer, couverts de vermines, sans cesse en butte auxinjures et à la barbarie des officiers de police, beaucoup ne purent résister à tant de crottés: chaque jour, plus oumoins de malheureux étaient sacrifiés. Pendant le fort de maladie, un tombereau était continuellement occupé àtransporter les morts dans les trous immenses des sables de la rive droite du fleuve, où des milliers de victimesdemandent à hautes cris vengeance des assassinats commis en leur personne. (Ez a hatalmas épület, amely a

Duna bal partján épült, körülbelül háromnegyed mérföldre volt Pestt?l. A Quesnoy-i és a Avesnelesec-ihadoszlopok teljesen megtöltötték a kórházat betegeikkel. E szerencsétlenek három-négy napig nem kaptaksemmilyen gyógykezelést. Azokat a katonákat, akik jól tartották magukat, Munkácsra irányították. Két hétenbelül 1200 - 1800 fogoly lelte itt halálát: nem részesítették ?ket megfelel? ellátásban, képzett sebészek nemálltak rendelkezésükre, nem volt váltás fehérnem?jük és a tetvek is ellepték ?ket. Ráadásul ki voltak téve arend?rtisztek zaklatásainak és kegyetlenségének is. Így képtelenek voltak ellenállni az élet megpróbáltatásainak:minden egyes nap hol több, hol kevesebb áldozatot követelt. Amikor a betegség a leger?sebben tombolt, egyhalottszállító kocsi szünet nélkül vitte bajtársaink holttesteit a Duna bal partján a homokban ásott gödrökhöz. Ehelyütt az áldozatok ezrei kiáltanak a bosszúért, a rajtuk esett gyalázatos sérelmek miatt.”) HAUTIÈRE,Manuscrits 10. 173.[321] Diakovár, Djekovár, Gyorkovár, Djakovo, Horvát-Szlavóniában található. A múlt században mégHorvátország egyik érdekes városaként emlegetik. 1891-ben 4358 horvát, szerb, német és magyar lakosa volt.Lásd: A Pallas nagy lexikona V. Budapest, 1895, p.275[322] DELLARD, 1882. 51.[323] DELLARD, 1882. 56[324] Uo.58.[325] Uo.54-55[326] OLTVAI Ferenc: Szeged múltja írott emlékekben 1222-1945, Szeged, 1968, a továbbiakban Oltvai, 1968.88.[327] CsmL. Szeged város tanácsának iratai, 2049/1793.[328] BARCSAY, 1934. 78-83.[329] CsmL. Szeged város tanácsának iratai, 1877/1793. ; 1835/1794[330] Uo. 1794/1793[331] OLTVAI, 1968. 88.[332] Dictionnaire de biographie française; t. X. Paris, 1965, p.849[333] DELLARD,1882. 60-61.[334] Uo. 62.[335] Uo. 63[336] „A kormányzat azonban érdekelt abban, hogy tétlenségben tartsa ?ket, mivel így könnyedénmozgósíthatók, ha háború törne ki. Valóban Magyarország adja az osztrák hadsereg legjobb katonáit, f?leg akönny? lovasság számára. De megéri-e ez, hogy így hatalmas területet hagynak megm?veletlenül, amely pedig alegb?ségesebben jutalmazná meg azt, aki gondjaiba venné? Így az elvesztegetett haszon tudatában csakisgyalázatosnak tekinthetjük az osztrák indokokat, melyek a nyomor és a tétlenség megideologizálásáraszolgálnak. E szolgaságot nem ellensúlyozhatja a magyar oktatás fejlesztése sem, hiszen a latin nyelv elterjedtismerete - az utolsó disznópásztor is jeleskedik benne - nem feledtethet ennyi nélkülözést. Mire is megymegszerzett tudásával egy parasztember ez alatt a kormányzat alatt? A legjobb esetben is csak a tizedesi vagylegfeljebb az ?rmesteri rangig viheti. (Íme a Forradalom propagandája! K.L.) Miután lejár a szolgálat, hazatér,felveszi elny?tt rongyait és élete visszatér a régi kerékvágásba. Bár megalázkodva t?ri elöljárójától abotütéseket, magyar voltára továbbra is büszke marad. Ilyen tehát a magyar, míg a csatamez?n bátran harcol,addig otthonában gyáván és hitványul viselkedik.” Lásd: DELLARD, 64. Egy 1770- es évek végén készültfrancia jelentésben hasonló észrevételek olvashatóak. Eszerint a parasztot kilenced, tized és robot terheli, ezértsem ideje sem kedve nincs a földben rejl? lehet?ségek kiaknázására. „Az ország képe mind a parasztok, mind azurak javára megváltozna, ha a parasztok bérbe kaphatnák a földet. … A kereskedelem csak nyersanyagokraszorítkozik… Az uralkodó csak abban érdekelt, hogy az ország katonát és élelmet adjon.. Az uralkodó ház nemszívesen látná a manufaktúrákat egy szabad országban, ahol hatalm nem korlátlan..(Kiemelés K.L.) LásdKECSKEMÉTI, 1963. 54-55.[337] SANÉ, Alexandre -Marie: Nouvelle grammaire portugaise, suivie de plusieurs essais de traductionfrançaise interlinéaire et de différens morceaux de prose et de poésie, extraits des meilleurs classiquesportugais. Par A. M. Sané. Paris, Cérioux, 1810. u?: Poésie lyrique portugaise ou Choix des odes de FranciscoManoel... par A.M. Sané, Paris, chez Cérioux, 1808. Lefordította többek között a kor egyik népszer? spanyolírójának, Ginès Perez de Hita-nak A hispániai arabok regényes története (Histoire chevaleresque des Maures del’Espagne) cím? m?vét, amely 1809. évi megjelenésekor külön érdekl?désre is számot tarthatott, miutánNapóleon ez id? tájt ugyancsak belekavarodott már a spanyol ügyekbe. Sané életrajzi adataira vonatkozóan lásd

GDU, t. 14. 173.[338] SANÉ, Alexandre-Marie: Tableau historique, topographique et moral des peuples des quatre parties dumonde, comprenant les lois, les coutumes et les usages de ces peuples, par A.-M. Sané. Paris, Carteret, an IX-1801. a továbbiakban SANÉ, 1801. A cím Batsányi alapján: A négy világrész történeti, topográfiai és erkölcsiképe.[339] SANÉ, 1801. II.[340] SANÉ, 1801. I-IV.[341] SANÉ, 1801. 110.[342] SANÉ, 1801. 110-111. A fegyverviselésre kiváltképp alkalmas magyar öltözködés leírása Browntólszármazik. Lásd: SZAMOTA, 1891. 317.[343] SANÉ, 1801. 111.[344] Uo.[345] SALABERRY, 1799. 80.; 85.[346] SANÉ, 1801. 111-112.[347] „A magyarok szíve éppannyira jó, mint amennyire rosszul gondolkoznak – írja Salaberry. A II. Lipót általvisszaadott gyülekezési szabadságot az els? alkalommal arra használták fel, hogy megszavazzanak nekinégyszázezer, a császárnénak pedig százezer forintot. Azt elkerülend?, hogy a császár a népre nehezed? újabbtehert?l való félelmében visszautasítsa az ajánlatot, úgy döntöttek, hogy a nemesség egyedül fogja a költségeketviselni. Azt beszélik, hogy Eszterházy herceg a maga részér?l hatvanezer forintot adott.” Lásd SALABERRY,1799. 71.[348] SANÉ, 1801. 112.[349] Uo.[350] „A magyar egyetemi központok Budán, Gy?rben és Kassán találhatóak. Ezeken az egyetemeken általábana jezsuita rendhez tartozó tanárok tanítják a különböz? tudományokat és m?vészeteket. Így a lutheránus és aprotestáns papok, akik pedig jóval többen vannak Magyarországon, mint a római-katolikusok, a németországivagy egyéb országban található egyetemekre mennek oktatni. Lásd: SANÉ, 1801. 113.[351] Uo.[352] A könny?lovasok, „kiket huszárnak neveznek és így is váltak ismertté napjainkban. Távolról sincs olyanhosszú lábuk, mint a német lovasságnak, így ha egy huszár támadásba lendül, a rövid kengyel segítségével állvamegy neki az ellenségnek. Gyorsaságuk és ügyességük miatt nagy hasznukat lehet venni egy háborúban, így aleghatalmasabb európai uralkodók is ezt az elnevezést adják egyik másik csapatuknak. A magyar gyalogosokat„Heyducks”-nek szólítják, és annyi tollat t?znek a kalapjuk mellé, ahány ellenséggel, szerintük legalábbis,végeztek már. A magyar lovasság és gyalogság remek hadsereget alkot, és nagyon jónak bizonyul, mikor azellenség üldözésér?l, egy ország fosztogatásáról vagy feldúlásáról van szó, de egy rendes csatában gyengébbnekbizonyulnak a reguláris csapatoknál.” Lásd Sané, 1801. 114.[353] Uo.[354] A délvidéki térségnek, ahová többek között a XVIIII. századi újjátelepítések is irányultak, egyik kiemeltegysége volt a Bánát, vagy más néven Bánság. Ez gyakorlatilag a Duna, a Tisza, a Maros és a déli Kárpátoknyugati széle által határolt terület. Fényes Elek szerint a Bánát azt a 38 526 km 2 -es területet foglalja magába,amelynek határait északon a Maros, keleten a Tisza, délen a Duna vonala jelzi. Lásd: FÉNYES Elek:Magyarország leírása, Pest, 1847. 332.; 342.; KRISTÓ Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon,Budapest, 1994. 78. A Bácska elnevezés a Duna-Tisza közének a Baja-Szeged vonaltól délre es? részét takarja,míg a Temesköz a Bánság síkvidéki része. Lásd: KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp.1988. I. 133.; 162-163., ill. II. 633.[355] KOVÁCH Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejl?dése 1716-1848, Bácsország, 1999/5-6.sz. 9.[356] A bolgárokról és krassovánokról lásd: BERECZ Imre: A Bánság népei, Delejt?, 1860. 153-154.CZIRBUSZ Géza: A Krassó megyei krassovánok, Bp. 1912.; u?: A Temes és Torontál megyei bolgárok, Bp.1913.; A Vresecz és Pancsova környéki spanyol telepesekr?l lásd: TAKÁCS Sándor: Spanyolok telepítésePancsovára, Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1900. 56-61. ; az olaszokról a bánáti rizstelepek kapcsánszoktak írni, lásd KÁROLYI Zsigmond: A rizs hasznosítása és vízgazdálkodás története Magyarországon, Bp.1960. 109-112.; BÜCHL Antal: 130 év a rizstermesztés történetéb?l a Kárpát medencében, AgrártörténetiSzemle, 1976, 1-2. 179-183. Itt említjük, hogy a Bánságnak, mint új osztrák tartománynak, az els? átfogó„történeti” feldolgozása olasz szerz? nevéhez köt?dik; GRISELINI, Francesco: Lettere odeporiche ore is viaggi

e lui osservationi di vari popoli e sopra piu altri interessanti ogetti si descrivino, giuntavi parecchia memoriedello atesso autore, che riguardano le scienze e le art utili, Milano, 1780.[357] STANGLICA, Franz: Die Auswanderung der Lothringer in das Banat und die Batschka im 18.Jahrundert, Frankfurt a. M., Selbstverlag des Elsass-Lothringen-Instituts, 1934. 7-15.[358] BOTI?, Emile: Recherche sur la population française du Banat, Timi(oara, 1946. 57-72[359] KOVÁCH Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejl?dése 1716-1848, Szeged, 1998. a továbbiakbanKOVÁCH, 1998. 51.[360] A Bánság XVIII. századi történetének legteljesebb, átfogó feldolgozására vonatkozóan lásd: KOVÁCH,1998.[361] HECHT, Louis: Les coloniesLorraines et Alsaciennes en Hongrie, Nancy, 1897.[362] HIEGEL, Charles: Répression de l’émigration lorraine en Hongrie au XVIII e siècle dans les bailliages deBitche et Sarreguemines, Annuaire de la Société d’Histoire et d’ Archéologie de la Lorraine, t. LXX, 1970. 101-168. uö: Répression dans les bailliages de Boulay, Bouzonville, Dieuze et Lixheim de l’émigration lorraine enHongrie au XVIII e siècle, Annuaire de la Société d’Histoire et d’ Archéologie de la Lorraine, t. LXXI, 1971. 83-131. CAHEN, Gilbert - HIEGEl, Charles - COLNAT, Jean: Archives de la Région Lorraine et du départementde la Moselle (Editeur (commercial)) Deuxième complèment au répertoire numérique de la Série B (Cours etjuridictions), Additifs et rectificatifs Metz, Archives de la Région Lorraine et du département de la Moselle,1981.[363] HIEGEL, 1971. 122.[364] BAUMONT, Henri: Études sur le règne de Léopold, duc de Lorraine et de Bar (1697-1729), Paris, Berger-Levrault, 1894. 135-139.; LEVRON, Jacques: Stanislas Leszcynski: roi de Pologne, duc de Lorraine: un roiphilosophe au siècle des Lumières, Paris, Perrin, 1984. 43-47.[365] BAUDIN, François: Histoire économique et sociale de la Lorraine, Nancy, Presses Univ. de Nancy &Metz, Serpenoise, 1992. 147-151.[366] Stangalica alapján HIEGEL, 1971. 112.[367] Életbe leptették, hogy a kivándorolási célból készült adásvételi szerz?dések érvénytelenek, és az emigrálásténye felett szemet hunyó hatósági magatartás büntetend?. Lásd HIEGEL, 1970. 134-136. ; HIEGEL, 1971. 93.[368] HANNICK, Pierre: Colons luxembourgeois au Banat au XVIIIe siècle, Luxembourg, J. Beffort, 1978. 55-57.[369] HIEGEL, 1971. 94.[370] HIEGEL, 1971. 95.[371] HIEGEL, 1971. 96.[372] HIEGEL, 1970 114-117.[373]MAILLARD, Jacques: Le Pouvoir municipal à Angers, de 1657 à 1789, Presses de l’Université d’Angers,1984. I. 70-72.[374] HIEGEL, 1971. 97-100.[375] HIEGEL, 1971. 100-101.[376] BAUDIN, 1992. 153.; HIEGEL, 1971. 104.[377] HIEGEL, 1971. 123.[378] HIEGEL, 1971. 119.[379] HIEGEL, 1971. 85.; KOVÁCH, 1998. 241-270.[380] HIEGEL, 1971. 90-93.[381] HIEGEL, 1971. 86-87.[382] HIEGEL, 1971. 87-90.[383] RÁCZ István: A török világ hagyatéka Magyarországon, Debrecen, 1995. a továbbiakban RÁCZ, 1995.108-110.[384] KOVÁCH, 1998. 64.[385] KOVÁCH, 1998. 65-66.[386] Born 1770-ben járt a Bánságban és Temesvárott. Útleírását 1777-ben adták ki. Lásd: BORN, Ignaz von:Travels through the bannat of Temeswar, Transylvania and Hungary, in the year 1770, described in a series ofletters to Prof. Ferber on the mines and mountains of these different countries, by Bon Inigo Born. To which isadded John James Ferbers Mineralogical history of Bohemia. Translated from the German. by R. E. Raspe.London, printed by J. Miller: 1777. Magyarul közli SZAMOTA, 1891. 462.

[387] KALAPIS Zoltán: Kempelen Farkas, a bánsági telepítési biztos, Bácsország, 1998/4. sz. 9.[388] KOVÁCH, 1998. 10.[389] KOVÁCH, 1998, 24.[390] Ifj. BARTA János: A felvilágosult abszolutizmus agrárpolitikája a Habsburg-és a Hohenzollern-Monarchiában, Bp. 1982. 152.[391] Ifj. BARTA, 1982. 153. SZAMOTA, 1891. 465.[392] SZAMOTA, 1891. 464-465.[393] KALAPIS, 1998. 9.[394] HIEGEL, 1970. 120-125.; HIEGEL,1971. 91-94.[395] HIEGEL, 1970. 150-155. HIEGEL, 1971. 96-100[396] PALÁSTI László: Francia családnevek Szegeden a XVIII. században, Szeged, 1959. 44-45. u?:Franciahegy, Franciavölgy, Franciapuszta, Szeged, 1962. 52-62. klny.[397] Charleville város Ardennes francia departementben, a Maas balpartján. Innen érkeztek azok a franciatelepesek, akik 1771-ben ugyancsak Charleville néven községet alapítottak Torontál megyében. Mercy pediglotharingiai falu Moselle megyében. Mercyfalvára lásd: GYALAY Mihály: Magyar igazgatástörténetihelységnévlexikon, Budapest, 1989. 636.[398] KISS, II. 1988. 122.[399] BERKESZI István: Adatok Mercy Klaudiusz Florimund gróf életéhez, Történelmi és régészeti értesít?,Temesvár, 1910. 153.[400] BARÓTI Lajos: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez I. Temesvár, 1893. 7.; HORVÁTHMihály: Magyarország története VII. Budapest, Franklin, 1873. 158.[401] KOVÁCH, 1998. 60-64.[402] KOVÁCH, 1998. 24-25.[403] PALÁSTI László: Souvenirs de la présence lorraine au Banat, Le Pays lorrain, Nancy, 1991, N o 2, 143.[404] KOVÁCH, 1998. 9.; Ifj. BARTA, 1982. 164.[405] Ifj. BARTA, 1982. 162.[406] Nagy valószín?séggel 1768 táján keletkezett a feljegyzés, mivel annak ismeretlen szerz?je leírja, hogy :mostanság sok szó esik arról, hogy a területet uradalmakra osszák és elárverezzék. A föld ilyen módon m?velésalá kerülne és az adó révén a császárné jövedelme is lényegesen emelkedne. (au reste il est question maintenantde partager le Bannas en plusieurs seugnieuries et de les vendre au plus offrant, et l’on compte que les revenusdu souverain en augmenteroient infiniment par le soin qu’ils prendroient à faire défricher les terres auxquellescomme Bohème et en Autriche on feroit paier des fortes impositions.”) Ez tehát az az 1768-as rendelet, amelyrefentebb utaltunk, és amelynek következtében a kincstári földek magántuljadonba mentek át. LásdKECSKEMÉTI, 1963. 44.[407] Temesvár, la capitale du Banat “est une place très forte, mais sa situation au milieu des marais la rendmalsaine, sur tout en été, et y occasionne beaucoup de fièvres qui désolent tout la plaine du Bannas.” LásdKECSKEMÉTI, 1963. 45.[408]“ Le Bannas est presque tout peuplé d’étrangers, et on les y reçoit tous avec empressement, surtout lesAllemands qu’on établit sur les bords du Danube où l’on forme actuellement une frontière compose d’unrégiment d’infanterie et d’un de houssard.” KECSKEMÉTI, 1963. 46.[409] “L’Impératrice donne chacun en arrivant une habitation, 4 chevaux, les charrues et ustensiles del’agriculture et du ménage nécessaires avec une certaine quantité de bétail et du terrain pour le cultiver. Oncompte que chaque famille établie revient à 400 florins et jusqu’à ce qu’ils le soient on leurs donne par jour 6creutzer pour les personnes faites et 3 pour les enfants. Mais ceux qui sont chargés de ce soin ne s’en acquittentpas avec toute la fidélité requise et ces nouveaux colons se plaignent qu’on leurs avoit faites. Néanmoins ils nepeuvent pas quitter leur nouvelle patrie sous peine de mort. Ils sont enrégimentés, disciplinés, exercés commeles Sclavons.” KECSKEMÉTI, 1963. 46.[410]Az eredetileg német illetve francia ajkú telepeseket egyébként a magyar történeti szakirodalom hajlamosegyszer?en “sváb”-ként emlegetni, holott a XVIII. századi betelepül?k egy részér?l a kortársak azt írták, hogy“zömük küllemre gesztenyebarna, arcuk ovális, szemük leginkább fekete.” LASSÚ István: Az AustriaiBirodalomnak statistikai, geographiai és históriai leírása, Buda, 1829. 60-62. Egy 1791-ben Gy?rött napvilágotlátott írás különben „a külföldön való tekergést és megtelepedést” a franciák jellemz? vonásaként emlegeti. LásdSÁNDOR István: Sokféle, Gy?r, 1791. els? darab, 21.

[411] BOTI?, Emile: Recherche sur la population française du Banat, Timi(oara, 1946. 17.[412] GYALAY, 1989. 665.[413] BOTI?, 1946. 23 .LELKES György (szerk.:) Magyar helységnév-azonosító szótár, Bp. Balassi, 1992. 261.[414] Emile BOTI? szerint Róka atya francia volt. Neve a francia Renard (magyarul rókát jelent) fordítása, vagypedig a Roques név magyarosított változata. Lásd BOTI?, 1946. 25) Palásti László kimutatta: BOTI? téved,hiszen Róka atya Gy?rbõl származik. Lásd PALÁSTI László: Erreurs sur l’identité de certains patronymesfrançais du Banat, Nouvelle Revue d’Onomastique, N o 15-16, 1990, 108.[415] “Méthode généralement utile nécessaire pour instruire et examiner les enfants et les jeunes gens pardemandes et réponses sur le petit Catéchisme du Père Canisse de la Compagnie de Jésus: Traduit del’Exemplaire allemand ci-devant imprimé par ordre de son Eminence le Cardinal de Kollonitz, Archevêque devienne, par Jean Lamboy, Temeswar, chez Math. Joseph Heimerl Imprimeur de l’Administration” Lásd BOTI?,1946. 23-25. Ezen kívül még a következõ könyvek említésre méltók Emile BOTI? szerint.1. L’Ange Conducteur dans la Dévotion Chrétienne réduit en pratique en faveur des âmes dévotes avec l’Instructiondes riches indulgences, dont jouissent les personnes enrôlées dans la Confrérie de l’Ange Gardien, Nouvelle EditionRevue, corrigée et accommodée au nouveau et meilleur style où l’on ne trouve point de vieux mots, et enrichie dequelques tailles douces; A Cologne; chez Guillaume Metternich, Marchand-Libraire au Grifon, L’an MDCCXIX ,Avec permission des Supérieurs;2. Cathecisme du Diocèse De Toul Imprimé par l’Ordre de Monseigneur l’Illustrissime Evêque Comte de Toul,Prince de S. Empire, A Toul, chez Joseph Carez, Seul Imprimeur de ladite Ville & de Monseigneur l’Evêque, AvecPrivilège du Roi;3. Introductions Chrétiennes pour les jeunes gens, Utiles à toutes de personnes mêlées de plusieurs traits d’Histoires& d’Exemples édifiants, Corrigés par l’ordre de Monseigneur l’Illustrissime & Révérendissime Claude DrouasEvêque, Comte de Toul, Prince de Saint Empire & à l’usage de son Diocese, A. Epinal, chez Claude-AnselmeDumoulin, Imprimeur-Libraire du Collège, MDCCLXII, Avec Approbation et Privilège du Roi;4. Cantiques spirituels traduits de l’allemand en français à l’usage des colons Lorraine dans le Banat de Temeswar,Pest, 1786. Lásd BOTI?, 1946. 28-29.[416] GYALAI, 1989. 546.[417] BOTI?, 1946. 27-28.[418] “Près de Témesswar j’ai rencontre une famille française, trois hommes, deux femmes et deux enfans. Ilsétoient venus de Nancy par le Danube en partie, et de Vienne jusqu’à cette extrémité de la Hongrie comme ilsavoient pu, s’expliquant sans savoir un mot d’allemand, portant alternativement leurs petits enfans, dont lafraîcheur étoit aussi étonnante après une route pareille, que les soins qu’on avoit d’eux étoient touchans. Cesbonnes gens alloient rejoindre des partens établis dans un de ces villages de Hongrie ... qu’avoit peuplés deLorrains. Il y en a plusieurs dans le Bannat.” Lásd SALABERRY, 1799. 84-85.[419] FÉNYES, 1847. 25.[420] FÉNYES Elek: Magyarország geográphiai szótára I. Pest, 1851. 191.[421] A Pallas nagy Lexikona. X. Budapest, 1895, p.212[422] FURET, François – OZOUF, Mona: Dictionnaire critique de la Révolution française, Paris, Flammarion,1988. 346-359.[423] RÁCZ, 1995. 99-103.[424] MAILLARD, 1984. II. 58-63.[425] SZAMOTA, 1891. 462.[426] SZAMOTA, 1891. 463.[427] GYIMESI Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet id?szakában, Bp. 1975.168-169.[428] A térképeket a http://.www.mapqueset.com/maps/ alapján emeltük be dolgozatunkba.[429] FÉNYES I. 1851. 191. GYALAY, 1989. 546.; LELKES, 1992.195.; KOVÁCH, 1998. 67.[430] FÉNYES, III. 1851. 68.; GYALAY, 1989. 628. LELKES, 1992. 254. KOVÁCH, 1998. 69[431] GYALAY, 1989. 636. ; LELKES, 1992. 261. KISS, II. 1988. 122. KOVÁCH, 1998. 69.[432] FÉNYES, IV. 1851. 221.; GYALAY, 1989. 665.; LELKES, 1992. 261.; KOVÁCH 67.[433] FÉNYES, III. 1851. 131.; GYALAY, 1989.670.; LELKES, 1992.285. KOVÁCH 69.[434] FÉNYES, IV. 1851. 99. GYALAY, 1989. 789. LELKES, 1992. 366. KOVÁCH, 1998. 69[435] Description de l’étendue du Littoral de l’ Impératrice sur la Mer Adriatique, desabus qui existent depuis longtems et de ceux qui se sont introduits dans l’administration de son commerce, des

moyens d’y remédier à peu de frais, de l’utilité dont l’Impératrice jouiroit en pareil cas, et des avantagesconsidérables que la France pourroit en retirer címen közli KECSKEMÉTI, 1963. 56-98. Az alcím is sokatmondó;e szerint az angolok teljes destruálása lehet egy Bourbon-Habsburg kereskedelmi egyezmény hozadéka. (Ladestruction totale des Anglois pourroit être la suite d’un traité de commerce bien entendu entre les Cours deFrance et de Vienne).[436]De la Vergne-t 1759. március 12-én nevezték ki Franciaország trieszti konzuljává. Lásd: MÉZIN, 1998.384.; 737-738. A XVIII. század derekán Trieszttel és az adriai Tengermellékkel kapcsolatos osztrák, illetvefrancia elképzelésekre vonatkozóan lásd FABER, Eva: Litorale Austriaco. Das österreichische und kroatischeKüstenland 1700-1780, Trondheim-Graz, 1995. 96-148.; TÓTH, 2001. 5-12.[437] KECSKEMÉTI, 1963. 56.[438] KECSKEMÉTI, 1963. 57-58.[439] KECSKEMÉTI, 1963. 59.[440] KECSKEMÉTI, 1963. 60-61.[441] KECSKEMÉTI, 1963. 62.[442] KECSKEMÉTI, 1963. 63.[443] KECSKEMÉTI, 1963. 63-64.[444] KECSKEMÉTI, 1963. 65.[445] KECSKEMÉTI, 1963. 69-71.[446] KECSKEMÉTI, 1963. 72.[447] KECSKEMÉTI, 1963. 73-74.[448] KECSKEMÉTI, 1963. 74.[449] KECSKEMÉTI, 1963. 77-78[450] KECSKEMÉTI, 1963. 79-80.[451] KECSKEMÉTI, 1963. 83-89.[452] KECSKEMÉTI, 1963. 95-97.[453] Si l’Impératrice, par vue de pareil intérêt qui ne seroit pas moins sérieux et moins étendu pour elle,trouvoit dans ce temps de guerre, car ce sont précisément ceux-là qu’il faut saisir, et qui seront à coup sûr lesplus propices, toute convenance à se lier par un commerce sur lequel l’exclusif vis à vis des autres nationsvaudroit bien la conquête des provinces, et leur remettroit entre les mains la prépondérance sur l’Europe entière,exclusif facile à acquérir par une intelligence bien cimentée et conduite par les mêmes principes d’intérêts etd’administration. KECSKEMÉTI, 1963. 96.[454] „A társadalomnak azonban, hogyha joggal tiszteli is azokat a lángelméket, amelyek megvilágítják, nemszabad lebecsülnie azokat a kezeket, amelyek szolgálják. Az irányt? felfedezése éppoly el?nyös az emberinemnek, mint e t? tulajdonságainak magyarázata a fizikának. Végül, ha ezt a. megkülönböztetési elvet csakmagában tekintjük, hány olyan állítólagos tudós van, akinek a tudománya nem több egy ipari m?vészetnél? Smicsoda valóságos különbség van egy minden rend, kapcsolat és módszer nélküli tényhalmazzal telített fej s egygépies munkát végz? mesterember ösztöne között? … Pedig talán leginkább a mesterembereknél kell keresnünkaz emberi szellem okosságának, türelmének s találékonyságának legcsodá1atosabb , bizonyítékait. Bevallom,hogy a legtöbb m?vészetet csak igen lassan találták fel, s a századoknak egész sora kellett, míg például azsebórákat mai tökéletességükre tudták hozni. De nem így van-e a tudományokkal is? …Lásd D’ALAMBERT:El?ljáró beszéd; (GYERGYAI Albert szerk.: Válogatás Diderot és az Enciklopédisták m?veib?l, Bp. 1954.260.) v.ö. SIMONYI Károly: A fizika kultúrtörténete, Bp. 1986, 293-301.[455] PALÁSTI László: Francia családnevek Szegeden a XVIII. században, Szeged, 1959. 43.[456] SZAMOTA, 1891. 296.[457] ZELOVICH Kornél: A M. Kir. József m?egyetem és a hazai technikai fels?oktatás története, Bp. 1922. 13-14.[458] BARÓTI Lajos: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez I. Temesvár, 1893. 7. HORVÁTHMihály: Magyarország története VII. Budapest, Franklin, 1873. 158.[459] KOVÁTS Ferenc: Az utak’, és utszák’ építésének módja, mellyet írt Gautier úr, Frantziai OrszágbanKirályi Indzsenér, és a’ Hidak’, Töltések’, Ország-Utak’, ’s Városi Utszáknak Inspektóra. Mostan pedig,Hasznos jegyzésekkel megb?vítve, és szükséges Táblákkal megékesítve Magyarúl kiadott Kovats Ferentz M.O.E.Mathematikus, Posonyban, és Kassán, Landerer Mihály költségével, 1778. V.ö:SZINNYEI, 1899. t.VI. 1214-1215.; DUGONICS András: A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Bet?vetés (algebra) és a

Földmérés (geometria), Pozsony és Pest, Landerer Mihály bet?ivel, 1784. Dugonics ezzel is fel akarta hívni afigyelmet II. József német nyelvet kötelez? oktatási nyelvvé tev? rendelete ellen, bizonyítva: a magyar nyelvalkalmas a „fels?bb tudományok” taglalására is! Második kiadása Pozsonyban és Pesten Füskúti LandererMihály bet?ivel és kölcségével 1798-ban jelent meg. A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések(trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekr?l (de sectionibus conicis), Pozsony és Pest, 1798.V.ö:SZINNYEI , 1893. t.II. 1115-1117.[460] KÖPECZI, 1966. 1966. 56-63.[461] RÁKÓCZI Ferenc: Emlékiratok. Ford.: Vas István, Bp. 1985. a továbbiakban RÁKÓCZI, 1985, 120.[462] KÖPECZI, 1966. 161-175.[463] RÁKÓCZI, 1985. 198.; 226.; 242.; 252.; 279-283.; 301-305.; 322-325.[464] KÖPECZI Béla – R. VÁRKONYI Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Bp,. 1976. a továbbiakban KÖPECZI-R.VÁRKONYI, 1976. 170, 199.[465] HECKENAST Gusztáv: Fegyver és l?szergyártás a Rákóczi szabadságharcban, Bp. 1959. 82-83.[466] ROSTA, 1995. 121-122.[467] RÁKÓCZI, 160.[468] Uo. 165.v.ö.: Mercurius Veridicus ex Hungaria, Bp, 1979. 85-86.(1705. május . 26-án jelent meg a Rákócziszabadságharc újságja, az els? (még latin nyelv?) magyarországi újság, a Mercurius Hungaricus (MagyarMercurius). A l?csei Brewer-nyomdában 1705-ben kiadott els? számok után a lap kés?bb a Mercurius Veridicusex Hungaria (Magyarországi Igazmondó Mercurius) nevet vette fel. Ennek faximile kiadása 1979-ben jelentmeg a Magyar Helikon könyvkiadó gondozásában.)[469] E vonatkozásban fontos életrajzi mozzanat, hogy 1702-ben, amikor Rákóczi és Bercsényi a galíciaiBrezán (Brzezani) várában rejt?zködtek, francia hadmérnöknek adták ki magukat! Lásd: KÖPECZI-R.VÁRKONYI, 1976. 107[470] ROSTA, 1995. 122.[471] KÖPECZI-R. VÁRKONYI, 1976. 298; SZINNYEI, 1908. t. XII. 1028-1029.[472] MICHAUD, 1818. t. 21. 415-416. ROSTA, 1995. 127.[473] ROSTA, 1995. 126-127.[474] DELIUS, Christoph Traugott: Anleitung zu der Bergbaukunst, nach ihrer Theorie und Ausübung von denGrundsätzen der Berg Kammeralwissenschaft... von Christoph Traugott Delius,... Wien, gedruckt bey J. T.Edlen von Trattnern, 1773. ROSTA, 1995. 126.[475] DELIUS, Christoph Traugott: Traité sur la science de l’Exploitation des mines, par théorie et pratique...par Christophe-Fr. Délius, traduit en français par SchreiberParis, Ph. Denys Pierres, 1778.[476] DELIUS, Christoph Traugott: Mémoire sur l’opale, par Frangoll-Delius (sic),... traduit par Besson,... (S.l. n. d.) Extrait du Journal de physique. Nivôse an II de la République. Delius munkásságára vonatkozóan lásdSZINNYEI, 1893. t. II. 757-758.[477] MICHAUD, 1816. t. V. 367-370.[478] Moniteur, 1794. szeptember 29. (III. év, vendémiaire 8.) 37.* JOSEPH HAUTIÈRE: MANIFESTE DU TRAITEMENT DES PRISONNIERS FRANÇAIS PENDANT LEURCAPTIVITÉ (EN HONGRIE) EN 1793; 94 ET 95; PAR LE CITOYEN JOSEPH HAUTIÈRE, CAPITAINE AU6 E BATAILLON DE SOISSONS; FAIT PRISONNIER À L’AFFAIRE DU 12 SEPTEMBRE 1793 ÀAVESNELEBEC; PARIS, BIBLIOTHÉQUE NATIONALE, MANUSCRITS 10. 173** VAUTHIER, Georges: Le Capitaine Joseph Hautière, Annales de Bretagne, 1910/11. 111-130. Ez atanulmány részleteket közöl a Kiáltványból is. A zárójelben lév? d?lt bet?s szövegek Hautière jegyzetei.* B ON FRANÇOIS DELLARD: MÉMOIRES MILITAIRES SUR LES GUERRES DE LA RÉBULIQUE ET DEL’EMPIRE, PARIS, LA LIBRAIRE ILLUSTRÉE [1892] 41-65.** Dictionnaire de biographie française, tom. X. Paris, P.U.F. 1965. 849.; FIERRO, Alfred: Bibliographiecritique des mémoires sur la Révolution écrits ou traduits en français, Service des travaux historiques de laVille de Paris, 1988. 140.