Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

magyarságkép lenyomatát hagyományozta a „fény” századára. A f? kontúrok szerint az„enfant terrible” formájában testet ölt? magyar jellem harcokban edzett keresztény vitéz, aki?si (nemesi) szabadsága védelmében bármikor bármifajta rebellióra készen áll, miközben életefeláldozásával védi Európát a pogány áradat ellenében. A veszély csökkenésével, majdelmúltával természetesen elég gyorsan háttérbe szorul e két évszázad törökellenes harcainakállandóságában mégiscsak rutinszer?vé vált hálatlan f?szerep az európai színpadon. Aszabadsága védelmében akár saját uralkodójával is szembeszegül? magyar virtus hajdúi már atörökkel barátkozó kétes elemek is egyben, igaz a szabadságáért fegyvert ragadómagyarságkép utoljára még kap némi muníciót a kuruc kor fellángolásában, ám a spanyolörökösödési (világ)háborút követ? új Európa nemigen tart már igényt effajta szerepkörre.Témakörünk historiográfiájának vonatkozásában itt keresend? a Batsányi által máridézett -- mintegy saját politikai és írói karriertörténetének tükre gyanánt is -- oly markánsanmegfogalmazott elfelejtett Magyarország kép gyökere, amely további meger?sítést ésigazolást nyer aztán Trianon kataklizmájában.[3]A XVIII. századi magyarságkép vizsgálatának felvezetésekor mindenekel?tt az európaipolitikai helyzet tárgykörünkre vonatkozó konzekvenciái mellett az el?z? évszázad birtokoltainformációk fontosságát húzzuk alá. Míg ez utóbbiról külön fejezetben írunk, addig az el?bbikapcsán ismételten utalunk azokra az európai változásokra, amelyek eredményeképpenátértékel?dött, f?képp 1711 után a magyarságról alkotott kép. Így a magyarság európaiszerepe, helye és jelent?sége, mivel egy esetleges török offenzíva aktualitása Karlóca ésPozserovác békéi óta -- legalábbis Európa számára -- többé már nem igazán reális veszélyt,hanem sokkal inkább múltbéli történést jelentett. Így aztán a kereszténység véd?bástyájának --egyébiránt eléggé egyoldalúra sikeredett -- magyar f?szerepe immár megsz?nt. A távolodóközelmúlt Habsburg-ellenes magyarországi rebellióinak francia támogatottsága aktuálpolitikaimegfontolásokból szintén feledhet?, s?t feledend? események láncolatává vált, mi több aszázad derekától fogva kifejezetten rosszul mutatott egy „családi paktum”-mal ismeger?sítend? Habsburg-Bourbon szövetséggé beér? közeledés jegyében.[4]Így aztán a kuruc kor eseményeire szép lassan fátylat borít a „hivatalos” politikacsakúgy, mint a felvilágosult abszolutista uralkodók mindenhatóságának nimbuszábangondolkodó történetírás.[5]Mindenesetre a „lumière” milli?je és a korszak változó feltételrendszere közepette afranciák magyarságról alkotott képe számos új elemmel gazdagodott. Ez pedig adottestben nem csak a magyar, hanem a francia magyar történelem és m?vel?déstörténetszerves részévé is váltak. Ennek széles spektrumában helyet kap a kémia és az alkímia, afizika, ha tetszik a m?szaki kultúra, f?képp a bányavárosok leírása kapcsán csakúgy, minta szépirodalom és az oly divatos szótárírás különféle vállfajai.[6] Ehhez hozzá kellvennünk az információs csatornák b?vülését, amely kiszélesed? forrásbázist jelent atörténész számára. Egyre jelent?sebb helyet kapnak a tudósítások. Itt az általunk nemvizsgált sajtóvisszhang (például a Le Moniteur) mellett a geográfiai és történeti szótárak„dömpingjét,” a diplomaták személyes tapasztalaton nyugvó feljegyzéseit, jelentéseitérdemes számba venni. Nem hagyhatjuk ki e korántsem teljes felsorolásból az emigránst,aki telepesként jön Magyarországra, a forradalmi háborúk francia katonáját, akihadifogolyként érkezik a még meglév?, ám katonai jelent?ségüket már elveszített néhaivégvárakba és emlékiratot ír, végül, de nem utolsósorban pedig itt van a Magyarországra