Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

A behajózástól kezdve a katonákat elkülönítették a tisztekt?l, s így ez utóbbiak nemtudták orvosolni a nyomorultak legéget?bb problémáit.Utunk végállomásaiként Pestet, Munkácsot, Eszéket, Szegedet, Temesvárt,Nagyváradot és Ratzát jelölték meg, tehát alsó-magyarországi városokat, amelyek közül többis szomszédos volt Törökországgal. (Bár azt mondom, hogy úti célunk az említett városokvoltak, igazából e városok fogdáiban vagy börtöneiben kötöttünk ki. Akik Temesvárrakerültek, azoknak a város egyet jelentett a börtönnel.)Hajóutunk els? napjai alatt emberveszteségünk nem volt jelent?s. Azonban, ahogyAusztriához közeledtünk, annyi halottat hagytunk hátra minden egyes nap, hogybeborították a folyó két partját. Minden ellenünk esküdött, az id? rosszra fordult,élelemben hiányt szenvedtünk, a betegek pedig nem kaptak semmilyen ápolást. Kíséretünkvezet?i vagy nem tudtak vagy nem akartak enyhíteni embertársaik szenvedésén.Kintzbourgtól Linzig rengeteg emberünket veszítettük el. (A betegek semmilyen ellátásbannem részesültek, a katonák pedig három-négy napig nélkülözték mind az élelmet, mindpedig a zsoldjukat.)Hogyan is gy?zhettek volna le ennyi szenvedést a haza bátor védelmez?i? Hiszenbetegen magukra hagyták ?ket a hajókon, ahol csupán egy marék szalma választotta el?ket a hajópadlótól. A legegészségtelenebb és a leghidegebb éjszakákat kellett ittátvészelniük, s egy gyorsan terjed?, fert?z? betegség is megtámadta ?ket.A betegek száma napról napra n?tt, és egészen Linzig halottaink borzalmas látványakísértett minket, amint elborítják e mai Styx két partját. (Bizonyos helyeken tragikus végetért bajtársainkat eltemették. E területek f?hivatalnokai vagy a helyi hóhérokat vagykényszermunkára ítélt fegyenceket bíztak meg a temetéssel.)Ez azonban még csak a kezdet volt. Igazi bajaink most kezd?dtek. Ellenségünk mégnem elégítette ki bosszúvágyát. A franciák ezreinek halála csak felkorbácsoltagy?löletüket, és gyilkos terveik voltak velünk: azt akarták, hogy a germán szörnyetegnekfeláldozott francia republikánusok vére vesse vörösre ezentúl a Duna vizét. Ti, a szabadember ádáz ellenségei, ki tudná leírni, és az utókorra hagyományozni kegyetlenségeteketés a franciák ellen elkövetett minden gonosztetteket?Néhány napig Linz bizonyos negyedeiben lettünk elszállásolva, a lehet?legnyomorúságosabb állapotban. Omladozó kaszárnyákba zártak bennünket, szalmánaludtunk, s a tetvek is elborítottak bennünket. Így nem csoda, hogy rövidesen minden katonaés a tisztek java része is megbetegedett. Ennél a városnál váltunk meg a Soigny-tól bennünketkísér? csapattól. Linz parancsnoka heves szemrehányásokkal illette M. de Bruxenne-t és M.Müllert, az irányunkban tanúsított magatartásuk miatt. (Érdemes idéznünk M. de Bruxenneválaszát azokra a szemrehányásokra, melyeket Linz parancsnoka tett neki. Miután ahely?rség parancsnoka túl nagy elfogultsággal vádolta M. de Bruxenne-t a hadifoglyokvonatkozásában, ez utóbbi azt válaszolta, hogy csupán kötelességét teljesítette, és sohanem fogja megbánni, hogy a természet szavára hallgatott. Bécsben természetesenfeljelentést tettek ellene stb.) Új osztrák kíséretünk vezet?i kegyetlennek és embertelennekbizonyultak. Azok a szerencsétlenek, akiket csak két lépés választott el a haláltól, hiábakérlelték e vezet?ket, hogy siralmas állapotuknak megfelel?en kórházba mehessenek. Ett?lkezdve leírhatatlan szenvedés lett az osztályrészünk.