Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

hogy a nemesség egyedül fogja a költségeket viselni. Azt beszélik, hogy Esterhazy hercega maga részér?l hatvanezer forintot adott.”[288]Salaberry magyar állapotokra vonatkozó alapos ismereteit jól mutatja, amikor azAranybulla híres ellenállási záradékára utalva azt írja, hogy „Lipót számára a leghízelg?bbszeretet-megnyilvánulás II. András nevezetes statumának hatályon kívül helyezése volt; ezkorábban megengedte a magyaroknak az alkotmányra tör? fejedelem életénekkioltását.”[289]Igen részletesen taglalja a magyar bíróság hierarchiáját, úgymint kerületi tábla,Királyi tábla, Hétszemélyes tábla. Tudja, hogy a Királyi tábla tisztségvisel?it a császárnevezi ki, a Hétszemélyes táblán pedig az országbíró elnököl.Rátérvén Magyarországon közállapotára helyteleníti, hogy csaknem az összes adótehera parasztokat sújtja. Merész képzettársításra mutat, amikor a nagyszámú magyar állatállománykapcsán megjegyzi: ez is mutatja a magyarok tatár eredetét.[290] Röviden ír a jobbágynyomorú helyzetér?l, és mozaikszer?ségében érdekes képet villant fel az országgazdaságai lehet?ségeinek vonatkozásában.„A parasztoknak semmilyen tulajdonuk nincsen; a földesurak földjeit csupánbérl?kként bírják. Ezeket a földeket -- járadékkötelezettség mellett -- haszonbérletbe kapják,azonban a földet csak akkor lehet elvenni a paraszttól, ha másikat adnak helyette. ?k semhagyhatják el a földet, röghöz vannak kötve.Azt nem tudom, hogy milyen er?sek az iparra vetett béklyók; mindazonáltal úgy t?nik,hogy a földesúri gazdálkodás hibájába esett nemesek egyetértenek az osztrák kormánnyal afellendülés minden apró lehet?ségének elfojtásában. A Magyarország jólétével ellentétesirányú politika er?feszítéseinek eredményeként mindenütt visszautasítják a természet áldásait.Sikeres a selyem- és a dohánytermelés; az el?bbi bérletbe van kiadva, az utóbbi pedig acsászár bevételeit gyarapító jövedék. A dohány az ország egyik legfigyelemreméltóbbterméke; azt mondják, hogy ez az áru évente kétmillió hétszázezer ezüstfontot hozMagyarországnak külföldr?l. 1779-ben egyedül Trieszt kiköt?jében százezer font porított éshárommillió háromszázezer font leveles dohányt adtak el. Jelent?s az égetett szeszek forgalmais, els?sorban Pesten.”[291]Részletesen foglalkozik a magyar borokkal, amelyekr?l általában jó véleménye van,igaz a tokaji borról nem épp a leghízelg?bben írja, hogy „ez egy eléggé édeskés fehérbor,nem hinném, hogy rászolgált a hírére.”[292] A magyar bor kapcsán viszont leírja, hogyMagyarország bizony nem egy alkalommal kerül gazdaságilag lehetetlen helyzetbe Bécsméltatlan politikája miatt, hiszen „hogy kelend?bbé tegyék az osztrák borokat, amagyarokat illetékekkel terhelték meg. El?ször Magyarországon fizetnek utánuk igenjelent?s illetéket, majd az Ausztriában megkövetelt tranzitvám és úthasználati illetékkövetkezik. Így egy vedernyi bor után, mely nyolc frankot ér, tizenöt frankot kell fizetni.Ha a magyar bort az örökös tartományok területén tárolják, akkor teljes összeg?fogyasztási adót kell leróni. Ez vödrönként öt fontot jelent; éppúgy, mintha ott helybenmeg is itták volna. Ennek a keresked? számára igen terhes el?legnek az összegét csakakkor térítik vissza, ha a határ menti vámhivatalok által kiállított igazolással bizonyítja,hogy a bor valóban elhagyta az ország területét. Ráadásul, ha északon akarják kivinni abort, vödrönként huszonnégy krajcárt kell fizetni; ha pedig a költségek csökkentése végett