Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

nyugaton pedig Ausztriával. Az országot általában két részre, Fels?- és Alsó-Magyarországra szokták osztani.[342]Ezt követ?en kiemeli a magyarok egyedi vonásait. Sané szerint ezt a nációtmindenekel?tt az különbözteti meg a többi népt?l, hogy a magyarok olyan h?sökleszármazottainak tekintik magukat, akik a hitetlenek ellenében védelmezték meg akereszténységet. E h?si ethoszt külsejük leírásával folytatja. Sané szerint a magyarok„külsejüket tekintve jó megjelenés?ek. Sz?rme kalapot hordanak, testhezálló, öves ruhákat,kabátjuk pedig a karok alatt kapcsolódik, oly módon, hogy a jobb kezük mindig szabadonmaradjon. Mindez nemes és katonás küls?t kölcsönöz nekik. Jellegzetes fegyverük, at?zfegyvereken kívül, a rövid, széles kard és egy bizonyos csatabárd.”[343] Nem feledkezikmeg a gyengébb nemr?l sem. „Az asszonyok - legalábbis azt mondják – szebbek, mintAusztriában, fekete, sz?k ujjú ruhájuk, el?l f?zött ruhaderekuk, melyet kis, arany gombok,gyöngyök vagy gyémántok díszítenek, jól ismertek mind az angolok, mind a franciák által.A férfiak és a n?k egyaránt hordanak sz?rméket, s?t bárányb?rb?l készült ruhadarabokatis.”[344]Rátérvén a magyarok táplálkozási szokásaira leírja, hogy a disznóhús és a szárnyasok afalusi lakosság legtöbbet fogyasztott állati eredet? tápláléka, s Jean-Claude Flachat közlésévelegybehangzóan azt is hozzáteszi, hogy az állatok egy fedél alatt élnek gazdáikkal.A Bánságról szóló jelentések és leírások általános érvényre emelése történik megakkor, amikor arra figyelmeztet, hogy az egészségtelen id?járásból adódóan a köszvény és aláz a leggyakoribb betegség ezen a vidéken.A XVIII. századi magyarságkép sokatmondó és nem minden valóságalapot nélkülöz?f? jellemvonásaként szerz?nk azt emeli ki, hogy „az ország ?slakossága általában elégközönyös, így a kereskedelmi tevékenységet és a manufaktúrák igazgatását az országbanletelepedett külföldiekre hagyják. Úgy t?nik az olyan sokat emlegetett rossz úthálózat azértnem üt el különösképpen az európai normáktól. „Az ország enyhe, nyirkos id?járása kedvezmind a szárazföldi, mind a vízi utazásoknak” – állapítja meg Sané.[345] Ehelyüttszembesítsük e megállapítást Salaberry tapasztalataival: „az út Bécst?l egészen Budáig kivan kövezve és eléggé szép is – veti papírra már említett utazónk, aki mellesleg télvízidején vágott át Magyarországon, ahol „infrasturktúrális” nehézségei inkább csak a Délalföldönadódtak.[346]A szabadságát féltékenyen ?rz? magyar nemes képe természetesen a Sané rajzoltamagyar jellemnek is szerves része, csakhogy e XVII. század második feléb?l származó toposzpejoratív, a legitim királya ellen a törökkel szövetkez? álhatatlan magyar Claude Vanel alkottaképe helyett a történelmi viharokat túlél? és a zsarnok királya ellen lázadó magyar portrékontúrjai domborodnak ki nála. Ne feledjük, hogy a királyok Európájával harcoló Els? FranciaKöztársaság IX. évében jelent meg Sané republikánus eszmékt?l át meg átsz?tt könyve, melyszerint „a magyarok minden szórakozása az, hogy erényeiket és erejüket fitogtassák. Amagyarok, általában nemesek és bátrak, ?seik egészen e század elejéig féltékenyen ?riztékszabadságukat. Több ízben inkább elismerték a törökök fennhatóságát, minthogy elt?rtékvolna a Habsburg-ház zsarnok uralmát. Mindig a becsületükre fog válni azonban acsászárn? iránt tanúsított h?ségük, hiszen a királyi család részér?l annyiigazságtalanságban volt részük.”[347] Úgy t?nik, hogy az effajta nagyvonalú, h?sigesztusok mind a mélyen monarchista Salaberryt, mind pedig a republikánus Sanét