Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

Az útleírások formailag hallatlan változatosak. Nyilván a legkedveltebb m?faj a napló,a levélforma, máskor lehet emlékirat, mint Dellard magyarországi hadifogoly írása, olykormanifesztum, amint ezt Joseph Hautière szintén magyarországi francia hadifogoly 1797-esfogságáról szóló kiáltványa esetében látni fogjuk. Ehelyütt illik egy-két sort írni az ún.„apodémikák”-ról, útikönyvekr?l, útikalauzokról is, amelyek számba veszik az utazás mellettés az adott utazás ellen szóló érveket és gyakorlati tanácsokat adnak az utazónak.[191] IlyenLouis Dutens 1775-ös „itinerario”-ja. Végül hadd hívjuk fel az utazási irodalom kapcsán afigyelmet a m?faj és a problémakör sajátos magyar recepciójának egy mozzanatára, a KisJános szerkesztette nevezetes utazások tárházára. A Kis János szerkesztette sorozat -- azontúlmen?en, hogy ma is lebilincsel? olvasmányélményt ad -– nemcsak a kitáguló világottárta olvasói elé, hanem valahol tovább éleszgette a magyarokban is az utazási kedvet éppazáltal, hogy olvasói elé tárta a földgolyó némely szegletét egy Drake kapitány vagy éppegy Chateaubriand szemével.[192] Természetesen az utazók itt vázolt típusai inkábbirányadó jelleg?ek, hiszen az esetek zömében egy-egy utazás egyszerre több szempontnakmegfelelhet, hiszen az utazó hol ismereteket szerez, hol szórakozik, olykor meg missziót isteljesít egy személyben, mint például azt az említett Jean-Claude Flachat esetébenláthatjuk.Végül külön típust alkot -- külön fejezetben is foglakozunk vele -- a feljegyzéseketkészít? hadifogoly. A hadifogságban keletkezett naplók, feljegyzések, amelyek születésekorszakunkban a forradalmi háborúkhoz kötend?ek, deportálásuk történetének megírásarévén speciális útleírásokká válnak, s ebben a min?ségben az utazási irodalom részei is.Dellard emlékiratai és Joseph Hautière kiáltványa példa e forráscsokorra.A XVIII. századi francia utazók sorát II. Rákóczi Ferenc franciái nyitják meg.Politika szándéktól vezérelten szaktudásuk révén uralkodójuk akaratából játszottak fontosszerepet a szabadságharcban. Des Alleurs márki altábornagy, akit XIV. Lajos küldött II.Rákóczi Ferenchez, titkárával, Chamillard de l’Hommeau francia nemessel utazottMagyarországra. Egyedi útvonaluk a Földközi-tengeren, Szicílián, a Török Birodalom délirészén, tehát a mai Bulgárián, Jugoszlávián, illetve Erdélyen keresztül vezetett fel egészenEgerig.De l’Homeau tudósításaiból képet kapunk az 1704-1705-ös út nehézségeir?l és mintegykrónikaíró tájékoztatja olvasóit a legfontosabb eseményekr?l is.[193]Ki szokták emelni, a finom részletek iránt is fogékony Chamillard de l’ HommeauBercsényir?l, Forgáchról, Károlyiról és az Eszterházy grófokról, valamint végül de nemutolsó sorban II. Rákóczi Ferencr?l készített politikai portréját. A szerz? figyel amindennapokra, részletesen leírja a magyar étkezési és öltözködési szokásokat. Del’Hommeau a Magyarországra vezet? hosszú és fárasztó úton megbetegedett, súlyos lázgyötörte, ami miatt utazásait kétszer is meg kellett szakítania. Els? alkalommal még atörök birodalom területén, majd kés?bb Erdélyben, Kolozsvárott. Betegsége nagyjábólrendbejött, ám „f?nökével” Des Alleurs márkival nem volt a legjobb viszonyban, ígyegészségi állapotára hivatkozva rövidesen visszatért Felvidéken és Lengyelországonkeresztül Franciaországba. Magyarországi útvonaluk a következ? volt: Temesvár, Lugos,Karánsebes (ezek akkor még török fennhatóság alá tartoztak), Gyulafehérvár, Nagyenyed,Torda, Kolozsvár, Zilah, Debrecen, Hortobágy. Csegénél átkeltek a Tiszán, majd Eger