Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

A forradalmi háborúk els? francia hadifoglyainak feljegyzéseiMagyarországrólHautière, J.: Kiáltvány ............................................................................................................................. 245-258Dellard, F.: Emlékiratok ......................................................................................................................... 259-271B e v e z e t é s1813-ban a francia emigrációba kényszerült Batsányi János -- a francia-magyarkapcsolattörténetr?l értekezve -- Jean Bérony álnéven a következ?ket írta a Párizsbanmegjelen? Mercure d’étranger hasábjain: „Mindaddig, míg a kereszténység bástyájánaktekintették a franciák és a németek Magyarországot, érdekl?déssel figyeltek minden ottaniháborút és politikai eseményt; de lassanként szem el?l tévesztették, s végtére már csakAusztria egy tartományának tekintették. Mintegy ötven éve már egyetlen francia író sememlítette meg, kivéve Sacy-t, a Magyarország általános története cím? munka szerz?jét.Mirabeau felületesen ír róla Porosz monarchiájában. Beaufort Nagy politikai tárcájábantévedéseket állít. A négy világrész történeti, topográfiai és erkölcsi képe cím? munkájábanSané alig szól róla. Végül d’Alambert és Voltaire tisztes említést tesz róla, anélkül hogyrészletekbe bocsátkoznék.”[1] Íme a terra incognita Magyarországának historiográfiaigyökere. A napóleoni felszabadítás reményeiben éppen most csalatkozott Batsányi ezzelmegalapozza a méltatlanul Európa peremére került magyarságképet, amely szerintameddig a törökt?l védtük a keresztény világot, addig glorifikáció, ám a veszélyelmúltával feledés az osztályrészünk. Ez a gondolatsor -- igaz némi finomítással -- mind amai napigkísért a témakör szakirodalmában![2]Vajon tényleg ennyire feledésbe merült volna Magyarország? Akkor, amikor amagunk részér?l a kérdésre adott nemleges választ aláhúzzuk, ennek egyúttal azellenkez?jét is állítjuk, végtére sok szempontból épp a XVIII. század fedezi fel -- amúltbeli kép beidegz?désének minden kísértésével együtt is -- Európa számára azt aMagyarországot, amelyet a modernkor els? két évszázada a kereszténység véd?bástyájávászimplifikált! Dolgozatunk épp e „felfedezés” nyomdokain kialakuló magyarságképlegfontosabb elemeinek bemutatására tesz kísérletet a magyar királyságkeresztmetszetében.Nem vitás, hogy a XVIII. század Európájának gyorsan változó politikaifeltételrendszere az állandó mozgásban lév? európai status quo mindenkori realitásánakjegyében átértékelte a magyarság történelmi szerepvállalásában rejl? lehet?ségeket. Nefeledjük, hogy a XVI. és a f?képp a XVII. század kidomborítja ugyan a törökellenes harcokheroizmusát, ám mondandójának lényegét tekintve a h?siességgel társított primitív, számító,barbár attit?d magatartásformájába préselten mégiscsak egy kifejezetten egyoldalú