Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

vannak, elég kényelmesen lehet utazni. Lényegében pozitív képet fest az országról,miközben megállapításai magyarságképének talpkövei a következ?k: a termékeny, gazdagország, mint múlt és jöv?beli lehet?ség, a nyelv és kultúra néhány mozzanata, a magyarjellem, végül a bányavárosok leírása.Nála a történelem minden vihara ellenére a termékeny és a gazdag természetiadottságokkal bíró Magyarországon van a hangsúly. Külön kiemeli a marhaexportfontosságát. Megemlíti a magyar nyelv sajátos hangzását azzal a megjegyzéssel, hogy azírásbeliség alapvet?en latin. A kultúra és m?vel?dés apropóján rámutat továbbá arra, hogyaz országnak nincsen egyeteme, ezért a magyar tudós igazán csak külföldön képezhetimagát. Ugyanakkor nem felejti el leírni: „a magyarok máskülönben méltándicsekedhetnek, hogy hajdan ugyancsak elég alkalmuk volt az összes tudományokelsajátítására, nevezetesen Hollós Mátyás király a híres Hunyadi János fia, körülbelülkétszáz évvel ezel?tt nagyszer? könyvtárat állíttatott össze Budán. Ebben néhány ezerkötet, számtalan görög és latin kézirat létezett, amin?t talán sehol sem lehet találni.”[44]Brown magyarságképe még mentes a fentebb említett bécsi sugallat nyomdokainszép lassan elterjed? tudatlan, barbár, elmaradott magyarságképletét?l. A magyarokjellemzésénél kiemeli: szellemes és szorgalmas nép, való igaz, hogy jobban kedveli aháborúzást, mint a kereskedést, így aztán a magyarok már csak történelmük okán is inkábbhadakoznak, de nem felejti el hozzátenni: „ámbár … a tudományok és szabad m?vészetekelsajátítására elég ésszel, szorgalommal és jó tehetségekkel vannak fölruházva.”[45]A történeti áttekintés kapcsán megjegyzi, hogy Magyarország híres királya Attila,akinek hadseregszervezésén azóta is ámul a világ. A keresztény magyar királyok akés?bbiekben jelent?s országot tudhattak magukénak, hiszen a koronázás alkalmával „tízzászlót visznek a király el?tt, ezek pedig a következ? tíz királyság zászlói: Magyarország,Dalmáczia, Horvátország, Szlavónia, Galiczia, Szerbia, Bolgárország, Bosznia,Lodoméria, és Kumánia.”[46]Jellemz?, hogy számos apró részletre is odafigyel. Így a gyalogos katona, a hajdúnagyon megnyeri tetszését f?képp kemény tánca révén. Err?l így ír: „Magyarországbaútazásom el?tt soha nem láttam a pirrhikus tánczot, melyet hajdan a régiek gyakoroltak,most pedig a hajdúk tánczolnak. Ezek meztelen karddal tánczolnak, egymás kardjáraütnek, mi által nagy csörömpölés keletkezik, forognak a leveg?ben, ugrálnak, meglep?ügyességgel földhöz vágódnak, végül a magok módja szerint énekelnek…”[47]Elismer?en említi a magyar nemes urak díszes sz?rmeruházatát, Magyarországlegnevezetesebb részeként pedig egyértelm?en a bányavárosokat jelöli meg. Brownnyomán a franciák magyarságképét kés?bb is nagyban meghatározó olyan állandó jegyekfogalmazódnak meg, mint a történelme folytán fegyverforgatóvá vált vitéz nép. Itt mégegyértelm?en pozitív a vitézi virtus, annak ellenére, hogy ez a nép nem mutat túl nagyaffinitást a kereskedés és a tudomány iránt, ez azonban nem mindig volt így. A sz?rmétkedvel? pompázatos magyar nemesi öltözetr?l ?szinte elragadtatással szól, csakúgy mintaz ország legfontosabb részeként bemutatott bányavárosokról, amelyr?l számos XVIII.századi francia „írástudó” megemlékezik majd. Azt, hogy Brown neve jól csengett a korfranciái el?tt, hogy ismert és népszer?, hogy meghatározó olvasmányélményMagyarországgal kapcsolatban, mi sem érzékelteti jobban, hogy Magyarországi utazására