Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

közük egymáshoz, illetve annyi igen, hogy mindkét nép keletr?l érkezett. Conrad SamuelSchurtzfleich tehát éles különbséget tesz hunok és magyarok között azt állítván, hogy ezekigencsak eltér? népek.[130] Íme Bruzen de la Martinière a kompilátor, aki nem foglalállást a kérdésben, viszont tényszer?en közli egy-egy problémakör kapcsán a különfélevélekedéseket!Egy biztos, a magyar keleti nép, és itt Pétis de la Croix kutatásaira hagyatkozik.François Petits de la Croix (1653-1713) a francia orientalisztika megalapítója és egyiklegjelent?sebb figurája még Colbert megbízásából beutazta Kis-Ázsiát, természetesentöbbször járt Konstatinápolyban, 1674-ben eljutott Bagdadba, megtanult perzsául.Tudományos utazóként volt Algériában és Marokkóban szintén az arab kultúratanulmányozása végett. 1692-t?l haláláig a Collège Royal arab kutatásokbanmegkerülhetetlen, nagyhatalmú professzora. Jóllehet foglalkozott egyiptológiával, és az els?örmény-latin szótárat is ? állította össze, kedvencei élete végéig a perzsa történetírókmaradtak.[131] Így lefordítja, és 1707-ben megjelenteti a számos forrásanyagot istartalmazó Chéikh-Zadeh perzsa történetíró munkáját A perzsa szultánok és vezérektörténetét (Histoire de la sultan de Perse et des vizirs, Paris, 1707.). Kiadja továbbáfrancia nyelven a XV. század második felében élt Cherif Eddyn Ali Yezdi mogulbirodalom történetér?l szóló munkáját. (Histoire de Timur Bec, Paris 1722.)[132]Bruzen de la Martinière a magyar ?störténet néhány mozzanatát La Croix Dzsingiszkán portréja kapcsán megrajzolt nomád közeg leírása alapján rekonstruálja. Azt írja, hogyaz itt él? törzsek mindegyikének volt fejedelme, ezek viszont egy nagykánnak, vagynagytörzsf?nek, vagy ha tetszik afféle királynak voltak alávetve. Ez a terület (értsdTatárföld) az elmúlt évszázadokban mindig b?velkedett emberekben, és innen indultak kiannak idején a hunok, a gótok, a gepidák, a vandálok, az alánok, stb. Ezután Dzsingisz kántörténetét mesélve leírja, hogy ezek a népek szövetségre léptek ellene (mármint Dzsingiszkán ellen), ám ? több ütközetben megverte ?ket, els?sorban a kunokat, a régi bolgárokat,az oláhokat és a magyarokat, akik régebben a hunok, a vandálok és más, régóta csaktatárok néven ismert nemzetek földjét lakták.[133] Íme Juliánus barát Magna Hungariabelimagyarjai a perzsa forrás francia olvasatában visszaköszönnek egy XVIII. századi szótárlapjain is!De l’Isle, aki Dzsingisz kán történetéhez készített egy Ázsia-térképet, nem hagyta le etérképr?l az ázsiai Magyarországot.[134] Scythia pontosabban körülírt ?shazáját ? Nagy-Magyarországnak hívja. Ez az ázsiai Bulgáriától keletre van. Mivel Bulgária a Volga és aCas-hegység között van (mely az ókori Imaus egyik vonulata), Nagy-Magyarország emehegység és az Istioch között terül el, a 85. és a 100. szélességi fok között.[135] OláhföldMagyarországtól délkeletre volt. „Így ez a három nemzet, a bolgárok, a magyarok és azoláhok Ázsiában éppúgy szomszédjai voltak egymásnak, mint most Európában.”[136]Az európai Magyarország valójában egy nagy európai ország, a Duna mentén terülel, akár úgy, hogy a magyarok a hunok leszármazottai, akár úgy, hogy semmi közükhozzájuk azonkívül, hogy utolsónak érkeztek Pannóniába. Mivel a magyar törzsek nemelégedtek meg a Dunától keletre birtokolt földekkel, átkeltek a folyón, és letelepedtekmindkét Pannóniában.Már a harmadik században is hirdették itt az evangéliumot, ám a hit lángját el?ször az