Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

meg kellett vásárolniuk, mint azt az edényt, amib?l ettek, hiszen a kincstár arra törekedett,hogy a juttatott illetékb?l minél többet visszaszerezzen.[329]A helybéli keresked?k és a foglyok között így mintegy spontán módon kialakultvalamiféle gazdasági kapcsolat. Bizonyítja ezt, hogy az Udvari Haditanács több leiratábanfigyelmeztette a lakosságot: a hadifoglyoknak hitelt senki ne adjon, mindent azonnalfizettessenek ki velük, mert a hatóságok az ilyesfajta hitelügyletekért semmilyenkezességet nem vállalnak.[330] A polgárokat egyébiránt f?képp a francia ruházati cikkekés szövetek érdekelték. Miután a tisztek igen sok személyes holmit hozhattak magukkal,ezek egy részét rövidesen árulni kezdték. Nem véletlen, hogy a hatóságok -- egészségügyiszempontra hivatkozva -- figyelmeztették a helybélieket arra, hogy a „francia szövetekvételét?l” tartózkodjanak.[331]A lakosság és a franciák közötti kapcsolatnak természetesen olykor nem vártpolitikai következményei is voltak. A tisztek által árusított gombokat ugyanis a Szabadság,Egyenl?ség, Testvériség felirat díszítette, s?t a szegedi várban például 1794. július 14-énünnepséget szerveztek a franciák. A „rendezvény” híre -- nem kis nyugtalanságot keltve --a Budai F?hadparancsnokságra is eljutott, ugyanis a franciák a Marseillaise-t énekelveszabadságfákat állítottak. Mire a helyi parancsnokság rájött az ünnep igazi tartalmára, márjónéhány szegedi polgár hallott valamiféle Bastille lerombolásának a históriájáról.[332]Magyarország fent említett területein a francia forradalom els? hírhozói bizonnyalaz ide deportált francia hadifoglyok voltak. Európának abba a térségébe hozták el ?k aforradalom hírét és szellemiségét, ahol nemrég még török martalócok gyújtogattak. A régirend hívei, ha pontosan nem is tudták, de ösztönösen érezték, hogy ezek a foglyok mindenfegyvernél hatásosabb eszköz birtokosai, hisz 1789 szelleme sokkal veszélyesebbnekbizonyult, mint az a fegyver, amelyet ez az alig több mint 10 000 ember valahol a Rajnamentén letenni kényszerült.Jean-Pierre Dellard f?hadnagy, Napóleon kés?bbi tábornoka, aki katonai pályafutásárólnaplót vezetett, amit az 1812-es oroszországi hadjáratban elveszített, így aztán Napóleonbukását követ?en megírt memoárjában rekonstruálta életútját, a hadifogságból 1795nyárutóján szabadult.[333] A hazafelé tartó menetoszlop immár szabad tagjaként néhánynapot Pesten, illetve Budán töltött. Dellard ekkor veti el?ször papírra magyarországiáltalános benyomásait. Elragadtatással ír Buda gyönyör? fekvésér?l és a sz?l?t?kékkelborított környékbeli hegyekr?l. A szép épületek, az áruválaszték gazdagsága, a keresked?knyüzsgése mind-mind szerves része az általa leírt Pest, illetve Buda arculatának, amely aDuna er?s sodrával Mainz városára emlékeztette az emlékirat szerz?jét is, aki tisztábanvolt azzal, hogy az ország többi részét nem ez a vitalitás, kereskedés és ipar?zésjellemzi.[334]A magyar föld nagy része szegényes falvakból áll, lakói lusták, fáradtak, piszkosak --írja. Szolgasorsra termettek, mert idegenkednek mindennem? ipari tevékenységt?l. Vajmikeveset görnyednek azért, hogy a föld, amely táplálja ?ket, termékeny legyen. Inkább f?thajtanak, megalázkodnak uraik el?tt -- visszhangozza az ifjú f?hadnagy a forradalompropagandáját. A kormány (értsd a bécsi udvar) érdekelt abban, hogy a hadiállapotokmegsz?ntéig tétlenségben tartsa a magyarokat. Való igaz -- kiváltképp a könny?lovasság(hussard) tekintetében -- ?k a hadsereg (értsd császári sereg) legjobb katonái. Mégis min?