Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

a gyermekek és az ifjúság számára történ? oktatására és vizsgáztatására. Kollonitz bécsiérsek bíboros ?eminenciájának utasítására németb?l fordította (n.b. franciára) JeanLamboy, Temesváron, 1773-ban. Nyomatott Math. Joseph Heimerl KözigazgatásiNyomdájában.[416]A francia telepesek a XVIII. században végig ügyeltek arra, hogy saját papjuklegyen. 1771-ben például a már említett Nagy?sz plébánosa a luxemburgi Bastogne-bólszármazó Leclerc atya volt. Károlyligetnek (Charleville, Kis-oroszi, Klein-oroszi, Sarlevil,Sarjlevil, napjainkban Banatsko Veliko Selo Jugoszláviában),[417] ennek az 1771-benalapított kis falunak egészen 1824-ig francia plébánosai voltak, név szerint Pierre FrançoisLeclerc (1773), Pierre Frank (1779-1782), François Xavier Plesingh de Pernthal (1782-1789), és Joseph Eustache (1789-1824).[418]Még a XVIII. század végén is találkozunk Franciaországból érkez? telepesekkel:1791 januárjában egy francia utazó a következ?ket írja: „Temesvár mellett találkoztam egyhárom férfiból és két gyerekb?l álló francia családdal. Nancyból jöttek Magyarország emeperemvidékére, részben a Dunán, Bécsb?l pedig úgy, ahogy tudtak, egyetlen német szóismerete nélkül tájékozódva, felváltva hordozva kisgyermekeiket, kiknek frissességelegalább olyan meglep? volt egy ilyen út után, mint amilyen megható a velük valóbánásmód. Ezek a jó emberek rokonaik után jöttek, kik egy ... lotharingiaiakkalbetelepített magyarországi faluban rendezkedtek be. Ilyen faluból több is van aBánátban.”[419]A XIX. század folyamán ezek a francia telepesek szép lassan asszimilálódtak,jóllehet 1840-ben még mindig 5 961 f? vallotta magát franciának.[420] E franciapopuláció elt?nésének érzékeltetése végett hadd idézzünk két rövid szócikket. A FényesElek által 1851-ban kiadott geográfiai szótárban Charleville címszó alatt a következ?ketolvashatjuk. ”Charleville, franczia falu, Torontál vmgyében, Komlóshoz délre 1mfdnyire:640 kath., 28 n.e. óhit? lak., kath paroch. templommal, szerfelett termékeny 1s?osztálybeli határral, 59 4/8 egész telekkel. Lakosai igen szorgalmas földmível?k, és sok jóvajat készítenek. F.u gr. Zichy Ferraris örök.”[421]Egy másik, 1895-ben kiadott lexikonban viszont már e kolónia elt?nésér?l kapunkinformációt a Károlyliget (Charleville) címszó alatt. E szerint a település „kisközségTorontál vmegye zsombolyai j.-ban, 828 német lak. A múlt században franciákattelepítettek ide, kik azonban ma már teljesen elvesztették eredeti nemzetiségüket.”[422]Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy alapvet?en a lotharingiai emigránsok anyagihelyzete a felel?s azért a kivándorlásért, mely az 1700-as esztend? második évtizedét?lszinte a század végéig tart. Ennek a gazdasági emigrációnak -- jóllehet a századvég már afrancia forradalom jegyében telik el -- semmi köze az 1789-es események nyomdokainkiteljesed? politika emigrációhoz, hisz a bánáti telepesek, már a távolság miatt sem igengondolnak a tömeges visszatérésre, amely a visszavágás jegyében fogant, igaz atervezettnél hosszabbra sikeredett 1789-es emigráció egyik f? mozgatója. volt.[423]Így a nyomor, az adók, a rossz termés, a munkahely hiánya, összefoglalva: amindennapok megélhetési gondjai, az anyagi és szociális körülmények sarkallták a távoliDél-Magyarországra irányuló emigrációt. Úgy t?nik tehát, hogy nemigen érdemes politikaiokokat keresnünk úgymint a lotharingiaiak ellenállását a Franciaországhoz való