Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

a továbbiakban is a hajókon maradtak. Több mint ötszáz francia halálát okozta így azévszakra jellemz? változékonyság, a rettenetes hideg és az éjszakai egészségtelen leveg?.Kíséretünk vezet?i, ezek a kegyetlen gonosztev?k, nem mulasztották el az alkalmat, hogynap, mint nap felvigyenek bennünket a hajókra és szembesítsenek minket halottbajtársaink látványával: ezrével hevertek holttesteik a folyó két partján. Ellenségeinkbosszúja még a halottainkat sem kímélte, a leggyalázatosabb szitkokkal illették ?ket. Akényszermunkára ítélt rabokkal el?re megásatták a hatalmas gödröket halottaink számára.Riadtan figyeltük, hogy a hajók közül, amelyeken fert?z? betegeink agonizáltak,melyik veszi az irányt a part felé. Naponta láttuk, amint kisebb csónakokat engednek a vízre:hol jobban, hol kevésbé megpakolva a magukra hagyott szerencsétlenek holttestével.Hány korai halál, hány élete virágában elpusztult fiatalember írható ennek azembertelen bánásmódnak a számlájára! Még azok is, akik Mars isten szolgálatában ?szültekmeg, s jól ismerték a katonáskodással járó csapásokat és borzalmakat, még ?k is képtelenekvoltak elviselni ezt a barbár bánásmódot. Borzalmas visszaemlékezni arra, hogy még pislákoltbennük az élet. Ennél csak az volt az iszonyatosabb, mikor saját szemünkkel láttuk, hogy azosztrák tisztek legyilkolják ezeket a szerencsétleneket, a szabadság bátor védelmez?it!(Boullet polgártárs, a hatos számú lovasezred f?hadnagya így emlékszik vissza: Egyik napaz egyik katona összerogyott az úton, mivel felemésztette az éhség, a hideg és a fáradtság.Képtelen volt tovább menetelni. Az egyik ?rmester, miután észrevette ezt, odarohant hozzáés kényszeríteni akarta a menetelésre. Mivel a nyomorult nem tudott továbbmenni, akegyetlen osztrák ott helyben halálra ütlegelte. Az útszélén hagyták, hiszen sorsa mármegpecsétel?dött, kíséretünk vezet?je pedig odalépett a haldoklóhoz, botjával szétfeszítettea szerencsétlen száját és így szólt hozzá: Pusztulj el te gyalázatos és nemzeted szégyenelégy, stb.)A bennünket sújtó szerencsétlenségek közepette legalább örömmel vettüktudomásul, hogy egy Bécsb?l érkezett parancs elrendelte kíséretünk leváltását és aszárazföldi továbbhaladást. Nem is tudom, hogy tudtak egyáltalán életben maradnihadoszlopunk katonái, illetve azok a szerencsétlenek, akik egészen Pestig hajón tették megaz utat! Ebersdorfot a legnyomorúságosabb állapotban hagytuk el. (Itt láttuk azt, hogy akényszermunkára ítélt rabok a második emeletr?l hajították le bajtársaink holttestét.Egyébként közülük többekben még pislákolt az élet.) Bajtársaink háromnegyede betegvolt, s mindenben szükséget szenvedett. Ilyen állapotban kellett egy nagyjából hatvanmérföldes utat megtennünk, s kilátásaink javulására esélyünk sem volt. Retteneteshelyzetben voltunk! Az ellenség halott bajtársaink testével terítette be a Duna két partját.Ha a ránk váró megpróbáltatásokra gondoltunk, csak abban reménykedhettünk, hogy háthakórház kerül az utunkba, ahol a legéget?bb problémáinkat orvosolni tudják. A sorsazonban nem így határozott: a vesztünkre törtek és mi nem tudtuk ezt megakadályozni.Képes leszek-e borzongás nélkül felidézni ennek az utazásnak a részleteit? Meg kelltennem, hiszen igazságot kell szolgáltatni az itt megalázott embereknek. A dunai utazásborzalmai után most nem kevésbé súlyos csapásokkal kellett szembenéznünk. Miutánkíséretünket leváltották és engedélyezték a szárazföldi utazást, szívszorongató látvány kísérteutunkat. A legtöbben azok közül a szerencsétlenek közül, akik a szárazföldi meneteléstválasztották, ahelyett hogy magukra maradva haldokoljanak a hajókon, most itt lehelték ki