Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

de végrehajtani még egyet sem…”[212]Amint említettük Flachat Sopron érintésével érkezett Gy?rbe. A város közepesnagyságú, de Gy?rsziget (Gy?r külvárosa) a körülötte lev? mocsár és a kis patak miatt csaknehezen megközelíthet?. „A városban van egy citadella, ám a házak lakrész nélküliek,ember, állat együtt lakik itt; az ajtó rendszerint egyúttal kémény is, vagy a tet?n vágott, kisnyílások helyettesítik a kéményt; szalmából vagy nádból készítik a vízlefolyót.” Avárosban sokkoló élményben volt része, hiszen érkezésekor a fél város leégett, ámmeglepve tapasztalta, hogy a lakosok hamar felocsúdtak a döbbenetb?l, mentették, amimenthet?, majd elkezdték házaikat újra felépíteni. A házakat inkább hasonlítja odúkhoz,viszont alaposan megfigyeli, hogyan épülnek ezek az „odúk,” amelyek építésében az egészváros részt vesz. Az emberek szolidárisak egymással, és az újjáépítéskor a levertségnekmár nyoma sincsen. A házakat úgy építik, hogy ásnak egy nyolc lábnyi mély gödröt,amely elég széles arra a célra, hogy befogadja a családot, a házi használati tárgyakat és azállatokat. „A szállásnak csak egyetlenegy nyílása van. Magvaikat, élelmüket és mindenértéküket pincékbe rejtik.”[213] Flaschat e megállapítása mutatja, hogy a lakosság mégnyugat-magyarországi viszonylatban is -– nyilván a törtök hódoltság állandó hadszíntér,illetve közvetlen hátország jellegéb?l, illetve a sarcoló katonáktól, rablóktól való állandófélelem következtében -- elmaradt az igényesebb, nyugati mércével mért lakáskultúrától.Kitér arra, hogy a korabeli utazásnak többféle nehézsége van, de f?leg a tolvajoktólfélt. Az id?járást széls?ségesnek tartja, hiszen itt a nappal olykor nagyon meleg, míg azéjszaka szerfelett hideg. „A szúnyogok felfalnak és lehetetlen megszokni ?ket. Ezért sokans?r? fátyollal fedik be arcukat, ?sszel, télen az ember állandóan abban a veszélyben forog,hogy elpusztul.”[214]Utazása során leírja a rideg állattartást. „Id?nként közelr?l és távolról nagy tüzeketvettünk észre. Egy helyütt kíváncsiságból megközelítettük a tüzet, egy tölgyfa égett;pásztorok -- a tüzet élesztve -- a parázsra száraz ágakat vetettek, amelyek nagy h?ségetárasztottak; az állatok körülötte voltak összevissza.”[215]Flachat szerint túl sok a mocsár Magyarországon. Megoldásul nem a folyókesetleges szabályozását kínálja, hanem szerinte sz?kebb közösségnek kelleneöntevékenyebbnek lennie, tehát a lakosságnak több gondot illene fordítania a helybélimocsarakon átvezet? hidak építésére, s?t a már meglev?ket er?síteni és korszer?sítenikellene. Mindenesetre ellesi az effajta „hidak” építési technikáját, amely a néptalálékonyságát mutatja, mivel a hidak zöme úgy készül, hogy „négy sor cölöpöt vernek leeléggé közel egymáshoz, ezek két lábnyira kiemelkednek a vízb?l; keresztbe és hosszábaágakkal összekötött fákat helyeznek el, néha csak az els? sor ágat födik be, s megtörténik,hogy a kocsik kerekei a fák közé szorulnak, és csak nagy er?feszítéssel lehet kiemelni ?ketonnan.”[216]A korabeli magyar táplálkozási és egészségügyi viszonyokról is kritikus sorokattalálunk Flachat könyvében. „Többször is igen boldogok lehettünk, hogyha kaphattunkkenyeret, tejet, bort és „raki”-t -– írja. Ez utóbbi valami pálinka-féle. Színe eléggé zavaros.Ivás közben nem éreztem er?snek, de mértéktelen fogyasztása veszélyes, sok betegségnekokozója. És az ember mégis kénytelen inni bel?le, többet, mint amennyit akar, mertkedvesen kínálják. A vidék vizei nem érnek semmit, és alig akad iható forrás, a folyók