Download (1499Kb) - doktori - Szegedi Tudományegyetem

megragadták![348]A világ négy tája népeinek történetét író Sané elismer?en ír arról, hogy „bárMagyarországon a római-katolikus vallás a domináns… mára már a vallásgyakorlás terén alegnagyobb szabadság érvényesül.”[349]A soknemzetiség? régió bemutatásakor arról kapunk tájékoztatást, hogy „a magyarokközött sok német, szlavón és román él, sokféle nyelvjárást beszélnek, melyek közül egy -állítólag - nagyon hasonlít a héberhez. Az uralkodó osztály és a középosztály beszél németül,és minden magyar, egészen a köznépig ért latinul, legyen ez a klasszikus latin nyelv vagy akonyhalatin. Ekképp ezt a nyelvet az él? nyelvek közé is sorolhatjuk.”[350]Nem feledkezik meg a magyar oktatási intézményekr?l sem. Nem mindenbenhelytálló megállapításai -- konkrét nevek említése nélkül -- rávilágítanak arra, hogy jónéhány magyar tudós vált ekkora már Európa-szerte ismertté.[351]Elnagyoltan rátérve a magyar kormányzati felépítésre Sané is hangsúlyozza, hogymind a mai napig megtalálhatóak azoknak a megkötéseknek a nyomai, amelyek a királyiönkénynek szabnak határt. „Rendelkeznek országgy?léssel vagy parlamenttel, van egymagyarországi hivatal, amely egy kancelláriára hasonlít, és Bécsben m?ködik. Pozsonybanülésezik a helytartó tanács, amely nagyon közel áll a Nagy-Britanniában létez? titkostanácshoz, (kormányszék, de nem titkos tanács K.L.) azonban az el?bbi rendelkezik aközségi igazságszolgáltatás felett (vármegyei joghatóság K.L.) Minden városban vanszenátus (városi tanácsok K.L.). Ezen kívül van még kilenc kamarájuk és számos, kisjelent?ség? törvényszékük.”[352]Végül a hadszervezet kapcsán külön kiemeli a könny?lovasokat, akiket innenered?en huszárként ismernek Európában, és a hajdúkat. [353]A magyarok bemutatását egy igen érdekes megállapítással zárja, amikor egykorvolt „nemzeti ” királyainkra is utalva azt írja, hogy „régen a magyar pénzérmék figyelemreméltóak voltak gyönyör? nyomataik miatt. A ritkasággy?jteményekben ma is lehet látniezeket az érméket, amelyek az els? magyar uralkodók arcképeit örökítették meg.”[354]Sané tulajdonképpen a XVIII. század második felében kikristályosodott franciákrajzolta magyarságkép egyfajta rövid foglalatát adja. Ez a kép már szinte semmit nem ?riz aXVII. század vége tájára kialakult, és a XVIII. század els? felében Bécs propagandája általfeler?sített barbár, elmaradott periférikus nép képletéb?l. Sané az európai nemzetek sorábanhagyománytisztel?, szabadságszeret? „szimpatikus” népként írja le a magyarokat, akiknekkétségtelen legsúlyosabb hibája a kereskedelem és az ipar irányába tanúsított közöny.Hiányzik az utazók és a diplomaták által oly sokat emlegetett magyar föld gazdagságánaktaglalása, ugyanakkor az erkölcsök, a küls? és bels? jellemvonások, a soknemzetiség? ország amaga kultúrájával, a latinul, németül és természeten anyanyelvén, tehát magyarul beszél?„háromnyelv?” lakosaival, a külföldön oktató tudósaival, a kiváló katonáival, a szabadságvéd?tradicionális kormányszerveivel és a gyönyör? nyomatú, régi királyait ábrázoló pénzérméivelegyütt emeltetik be Sanénál az európai népek sorába.